|
Te vagy én, én meg te
2012.04.06. 00:42
Párosítás :: Crenny (KennyXCraig) Style (StanXKyle)
Korhatár :: PG
Szerzői megjegyzés :: Ez... tényleg agyament és tökéletes bolondság xD szólok!!! OOC nagyban xD De komolyan O_O
Április elseje, bolondok ünnepe. Ilyenkor mindenkivel a legtréfásabb dolog történik az életébe amin, csak nevetni kell vigyorogni. A következő csodán, ők is vigyorogtak... ám lassan a mosolyuk is elment mikor rájöttek a szomorú valóságra.
A változás rohadt szar.
Az egész Kenneth McCormick briliáns ötletéhez kapcsolódik, miszerint a városi bursli, jó dolog és az embereket baromi vicces szívatni. Főleg ha az még a bolondok napjára is esik.
A szőke társa és egyben legjobb barátja Stan Marsh volt, aki örömmel vett részt a mókában. Igen. Megállíthatatlanok voltak és áldozataik száma egyre nőt. Volt ki viszketőport, sarat, sót és cukrot kapott, de volt ki sokkal jobban is megjárta a fiúk csínytevését.
Az egyikük Kyle Broflovski, ki személy szerint ismerkedhetett meg, egy hangyabollyal melyet reggel az ágyában talált egy megrágott kenyér mellett, míg a másik egy sokkal nyugodtabb személy Craig Tucker, aki pedig az éppen párzó kandúrokat próbálta magáról levakarni, hála annak a bizonyos feromonnak, amit kabátjára kentek.
Igen... a két fiú igen jól szórakozott, de persze sose hitték volna, hogy a csínyük kissé balul sülhet el.
A négyes mindig is jóban volt. Talán... már több is volt, mint barátság, de a szállakat ne görbítsük ide. A lényeg jóban voltak ám a két „idióta” mindig is csüngött a másik nyakán és beígérték, hogy még a nap lenyugvása előtt megtréfálják még egyszer barátaikat. Ehhez pedig nem kellet más, mint Stan nővérének barátnője, Ella, aki mágikus boszorkányként dolgozott a kis ünnepélyen.
A terv tökéletes volt. Ella a boszorkány jövőt jósol nekik, ám a főzet túlhevül és végül annak gőze és talán leve is a két fiút találja majd el pontosan. Minden megvolt. A lány lefizetve, a fiúk pedig tudták hova kell állniuk. Tökéletes volt minden... egészen addig.
- Szóval a jövőnk? - Kyle az üst fölé hajolt, ahogy a lány kérte és Craig is követte példáját, bár őt kevésbé érdekelte jövőképe. Kenny és Stan biztos távolból nézték, majd mikor a lány is eltávolodott, már tudták tervük tökéletes lesz... majdnem. Ugyanis az üst tartalma szinte felrobbant ezzel zöldessárgás füstöt bocsátva ki magából. A két közel álló szinte elrepült, míg a messzebbiek, csupán szemüket kellet eltakarniuk, majd mikor lenyugodott a légkör, a két barát szinte ijedten ugrott oda az eszméletlenekhez.
- Mégis mit raktál bele?! - Stan dühösen vette ölébe Kyle fejét, ám tekintetével végig a lilás hajú lányt nézte, ám az nem tisztelte meg figyelmével. Szemével az eszméletleneket nézte, majd elmosolyodott.
- Nem szép dolog a tűzzel játszani~ éget! - sziszegte, majd sarkon fordulva ment ki.
- Ez meg mi volt...? - kérdezte Stan, ám Kenny nem figyelt rá. Barátját nézte ki már nagyban nyitotta fel szemét.
- Kenny...? - Craig fájdalmasan nyögött egyet, majd fel is szisszent.
- Hey haver. Jól vagy?
- Nem... fáj a fejem... - motyogta, majd megborzongva ült fel - mégis mi történt? Hogy robbanhatott fel az a szar és miért? Kenny? Ez a te műved?! Haaaa?! - ragadta meg a szőke gallérját és idegesen nézet rá, ahogy gyengéden rázni kezdte - felelj te hülye szőke! Halljam!
Persze válasz nem jött, ugyanis Kenny lesokkoltan térdelt mellette és csak pislogni tudott a másik kirohanására. A mindig nyugodt és nemtörődöm Craig, egyszerre 3 érzelmet is kitud mutatni? Képtelenség...
- Kyle! - a szőke csak ekkor kapta fel a fejét és nézet Stan irányába, ahol ugyancsak megdöbbentő jelenetet láthatott. Kyle ugyanis ébren volt, ám komoran nézet maga elé. Szemei hidegen csillantak, ahogy barátjára nézet.
- Ne üvöltöz már... idióta - sziszegte, ahogy egy nagy tockost kevert le Stan-nek, ám az fejét fogva ijedten ugrott hátra.
- Kyle minden oké? - kérdezte, ám barátja csak egy sötét pillantással jutalmazta, melytől a hideg futkosott a hátán. Igen. Valami felettébb nem stimmelt a két fiúval és ezt ők is tudták, ám csak később jöttek rá.
Jóval később amikor a kis csapat már külön vált...
... az este pedig elkezdődött.
~*~
Kenny McCormick nagy büszkeségben tartotta barátját, ugyanis Craig volt az az ember, akit nem kap meg senki. De tényleg senki... Ő az egyedüli, aki elvette a fekete szüzességét, bemocskolta és azóta is együtt vannak. Minden sex egy mérhetetlen kaland mellette, ugyanis bár élvezte, mégis becsülete úgy kívánta ne hagyja magát. Sose.
Kenny pedig ezt szerette. A kihívást, hogy megkaparintsa és tervét semmi, nem rúghatta fel.
- Hey~ ma megbaszlak! - mondta, ahogy lábával becsukta az ajtót és követte a feketét közös nappalijukba, ahol egyszerűen átkarolva nyakát húzta magához - hogy szeretnéd? Te választhatod a pózt~
- Kenny... most ne, kérlek.
- Ugyan már~ a kedves és aranyos kérlelés se jön be nálam~ - belemarkolt fenekébe, majd nyakába harapva húzta még közelebb, ám mikor meghallotta Craig felhaló nyögését megtorpanva szinte elugrott tőle. A hideg végigfutott a hátán, majd mikor megkerülte barátját lefagyott.
Teljesen.
Craig arcát mérhetetlen pír borította és kezeit felhúzva tartotta szája előtt és még mutató ujját kissé be is kapta. Teste remeget a kéjtől és szemeit is már a köd lepte el.
- Na ne... - motyogta a szőke, míg Craig lassan megnyugodott ám a kéj és az akarás vágy még ott volt a szemébe.
- Kenny...? Miért... hagytad abba?
- TESSÉK?! - teljesen lesokkolt, ahogy próbálta összerakni a részleteket. Magabiztos énje úgy eset apró darabokra, akár valami üveglap, mikor széttörik.
- Dugj már meg... felizgatsz és utána, csak úgy fetrengsz ott a földön! - motyogta, ahogy egyre közelebb lépkedet hozzá, majd rávetődve nézet rá sötét szemeivel - kérlek... bassz meg~
- Craig... mi van veled?
- Ne legyél már hülye... k-k-kívánlak, te meg szarsz, megbaszni! Sose akarom, most meg igen és...
Kenny-ben elszakadt a cérna, mikor meglátta a könnyes tekintetett. Ez nem Craig volt. Nem lehetett Ő...
Ez inkább...
~*~
Stan Marsh a világ legszerencsésebb embernek tudta magát. Legjobb barátja egyben szerelme is volt. Mindig is szerette a kedves modorát, arcát és szeplőit. Szerelmes volt az összes kis vörös pöttybe és sosem tudott volna róla lemondani.
Ám ebben a percben a halálát se kívánta...
- Kyle... mássz már le...
- Miért? Szerinted, olyan kurva vicces minket felrobbantani? - kérdezte unalmasan, ahogy játékosan hintázott a kilátó korlátján. Több méter magasan voltak és Stan nem értette Kyle miért ide akart jönni.
Egészen mostanáig...
A vörös imbolyogva bucskázott a vékony lécen, ahogy zsebre vágott kezekkel figyelte az éjszakát.
- Végül is meg is halhatunk volna...? Akkor nem mindegy?
- Kyle! Mássz le onnan! Mi van veled?!
- Semmi, ilyen szoktam lenni. - vont vállat, ahogy kissé gyorsabban sétált el a messzelátóig. - Vagy nem? A kedves aranyos énem jobban tetszik? Aki elnézik ha a halálba viccelődsz vele?
- Kyle én...
- Ugyan Stan - leugorva lépdelt elé és nézet komolyan a szemeibe, ahogy alig pár centi választotta el őket - nem bánnád, hisz most én vagyok a dominánsabb~ akár itt és most megbaszhatnálak és te úgy nyögnél alattam, hogy még a visszhang is visszaköszönne.
A fekete ledermedten lépdelt hátra, majd kapta el tekintetét. Nem bírta állni. Nem ment neki, mert azok a jéghideg szemek rá emlékezették... mintha Őt nézné.
Mintha...
~*~
- CSINÁLD VISSZA!!! - kiabálta mind a kettő a háza előtt és Ella csak kábán tudott pislogni.
- Tessék...?
- SZEMÉLYISÉGÜK... TELJESEN...NEMTUOM - mondták egyszerre így csupán épp, hogy szavakat lehetett érteni belőle. A lány fejét fogva rázta meg, majd az ajtót lassan becsukta így a páros dübörögve próbálta jobb belátásra bírni, míg mögöttük nem messze a vörös és fekete halkan beszélgettek.
- Komolyan... sírt - motyogta Kyle, ahogy sóhajtott és felnézet a vigyorgó Craig-re - nehogy azt mond, hogy ennyire kiakadt.
- Ezt eljátszhatjuk máskor is - csupán ennyivel válaszolt, ahogy vigyorogva dőlt neki a vörösnek és nézte tovább a két szerencsétlent.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
