|
15 darab fognyom
2012.04.05. 23:39
Selamat membaca ~ :3
Stan végezve a zuhanyzással, sétált le az ajtóhoz, ugyan is csöngettek. Kenny állt az ajtóban, fáradt arckifejezéssel. Stan szó nélkül állt el az útból, a szőke pedig szó nélkül sétált fel a másik szobájába, majd ült le annak ágyára. Stan felöltözve ült le mellé.
- Mi baj? - kérdezte haját törölve.
- Kyle... - motyogta Kenny ahogy maga elé nézett, ám ekkor megcsörrent Stan telefonja, így a fekete felkapva szólt bele.
- Stan Marsh.
- Stan... - hangja nem volt tiszta sőt szinte fuldoklott - Stan~ én úgy szeretlek~ - Stan szemei kikerekedtek.
- Craig?... - kérdezte meglepetten, miközben Kenny lefagyva bámult a készülékre.
- Annyira hiányzol és Thomas is folyton itt csüng a nyakamba... már nem lehet mivel leállítani - ekkor a háttérből egy halk kuncogás hallatszott, majd a készülék hirtelen elhallgatott. Kenny röhögve fogta hasát, majd gurult le az ágyról.
- Most biztos dugnak...! - röhögte a szőke, mire Stan letéve a telefont rúgott bele. Ám ekkor a kis készülék ismét megcsörrent. Stan ismét felkapta, mire Kenny újra felnevetett, így megint belerúgott.
- Haló? Jó napot! Kivel beszélek - hallatszott egy fiú hangja.
- Stan Marsh... - mondta kissé bizonytalanul a fiú, mire Kenny felkuncogva kezdte a földet verni.
- A barátod haza hozta Thomas-t csak kicsit ittas állapotban van, ahogy látom és nem hajlandó bejönni a házunkban sem - hallatszott a fiú lihegő hangja - csak megy előre. Megmondanád hol lakik és haza kísére- várj lécives! Ne az a nadrágom!
- A nadrágjaaaaa~~~ - röhögött Kenny. - Most letépi róla és~ - Stan leütötte.
- Az 1010-be lakik... - mondta a fekete.
- Add vissza! A francba is hülye seggfej, akkor dögölj meg idekint! - hallatszódott, majd egy nagy csapódás, miszerint a fiú feltehetőleg Craig-hez vágta a telefont.
- Ez fájt... - a fekete hangja messziről hallatszott - hey! Itt hagytad!
- Craig...! Craig...! - szólt bele Stan. - Basszus hol lakik Thomas? - kérdezte a szőkétől.
- 1451... asszem... - röhögte Kenny.
- Ez nem fogneki kelleni? - ismét hallatszott a fiú hangja a telefonba de egyre halkabban - hol vagyok...? És mit kezdjek én ezzel...
- Craig...! - kiáltotta, ahogy a telefonnal a kezében már a kijárat felé indult, persze Kenny röhögve követte.
- Letépte róla a nadrágot iishh~ - Végül a telefonba már minden csendessé vált.
- Basszus! - morogta, majd kitépve az ajtót kezdett Thomas-ék háza felé rohanni, Kenny magára kapva kabátját követte a fiút. Stan gyorsan sprintelt Kenny-vel, így hamar elérték a fiú házát. Viszont az utcában sehol senki, csupán néhány háznyira feküdt a fekete telefonja a padkán. Stan lihegve sétált oda a kis készülékhez, majd vette magához.
- Hol lehet... - mondta Kenny, ahogy körülnézett, majd elindult valamerre. Talán ki tudja szimpla mázlijuk lehetett mikor 2 háztömbire egy hatalmas ordítás hallatszott mely az egész teret bezengte. Stan felkapva a fejét, kezdett a hang irányába rohanni, Kenny-vel karöltve pár másodperc alatt oda értek. Craig a földön térdelt és a lábát fogta. A jobb lábán a nadrág szét volt marcangolva és vér is csöpögött belőle. Kábán bámult előre nagyokat pislogva. Stan elszörnyedve sietett a fiú mellé, majd letérdelve mellé nézett rá.
- Craig... mégis mit csinálsz... - mondta hitetlenkedve. A fiú lassan nézet rá, majd pár másodperc múlva boldogan ölelte át a fiú nyakát.
- Stan~ hogy kerülsz te ide~ úgy szeretlek~ annyira~ - nyüszögte. Stan lefagyva ölelte magához a fiút, míg Kenny mögéjük sétálva nézett körül.
- Mi történt itt?... - morogta.
- Ohh - nézet fel a fekete, majd kissé felnevetett - a szöszi! Ha itt van akkor tuti nem mondta el~ fogadtad volna meg a tanácsom - nevetett fel ismét, majd körbe nézve kissé ijedten lökte el magától a feketét - megint meg fog támadni az a rohadt dög! De én megvédek mindenkit csak elhagytam... és ezt meg az a srác adta nekem... - mutatott fel egy övet ami a háta mögött, volt, majd ismét felröhögve dőlt el a földön.
- Dög?... - kérdezte felhúzott szemöldökkel Kenny, majd kapcsolva ragadta meg Craig-et, és Stan-t is, és húzta el őket onnan. - Kéne egy orvos a sebére... - morogta Kenny, ahogy felhúzta Craig-et.
- És ilyenkor honnan szerzünk olyat?! - kérdezte kétségbe esetten Stan.
- Na... olyan jó volt ott... - motyogta, ahogy kapálózni kezdett. Kenny átadta Stan-nek Craig-et.
- Tessék. - kuncogta, majd elindult az utcán. - Hm... mégis honnan szerezhetnénk ilyenkor orvost... - gondolkozott.
- Várjá má! - kiáltott utána Stan, ahogy magához ölelte Craig-et.
- Áhh~ ez jobb így... ő bűzlőtt - mutatott Stan mögé, bár feltehetőleg Kenny-re akart.
- Bűzlött?... - kérdezte szemöldök felhúzva Stan, ahogy lassan elindult a fiúval.
- Olyan jó illatod van~ Thomas is tiszta bűz volt~ - motyogta, ahogy hozzá dörgölőzött.
- Thomas... - morogta Stan, majd mikor intett neki Kenny, kicsit gyorsabban kezdett lépkedni.
- Tiszta idióta~ de vicces is és én úgy szeretem mikor káromkodik - motyogta.
- Csak ezért így kedveled? - pufogta Stan. - Káromkodni bárki tud...
- Folyamatosan mondta én meg röhögtem, aztán hirtelen már rajtam volt és büdös is volt...
- Rád mászott...! - mondta meghökkenve Stan, mire Kenny felröhögött előtte.
- Mooondtammmm~
- Az a sok pia is~ olyan sokat adott és finom is volt - ismét hozzá dörgölőzött - olyan közel volt... - Stan nyelt egyet.
- Mit csinált veled?... - kérdezett rá, mire Kenny újra röhögni kezdett.
- Megharapta a lábam aztán elfutott - pislogott rá nagyokat. Stan leesett állal nézett a fiúra.
- Ez egy állat!... - mondta ledöbbenten a fekete, mire Kenny feladva dőlt el, így beleesve egy nagyobb hó kupacba.
- Megharaptaaaaaaaaaa!!! - röhögte.
- Az a dög... pedig én meg akartam csak simogatni - motyogta, majd ismét kapálózni kezdett. Kenny felkelve a hókupacból, sétált oda hozzájuk, majd fogta meg Craig vállát.
- És, Thomas mit tett veled?! - kérdezte komolyan.
- Thomas... - pislogott rá, majd felkuncogott - de hülye vagy! - Stan felnyöszögött, míg Kenny nem bírva tovább ismét felröhögött.
- Thomas Thomas~ Szegény gyerek előre sajnálom... - kuncogta ahogy ismét elindult előre.
- Miért? Hisz ő akarta az egészet... - kuncogta még mindig.
- Megerőszakolta... - nyöszögte Stan, mire Kenny tovább röhögött.
- Jaj Stanley olyan édi vagy~ - röhögte a szőke.
- Kit erőszakoltak meg? - kérdezte, kábán, de végül kissé összébb húzta magát - asszem hánynom kell... - Kenny felkapva fejét rohant oda hozzájuk, és kapta ki Stan öléből a fiút, majd az út széle felé tartotta.
- Stan, nem hiszem, hogy pont Thomas-t erőszakolta meg... Inkább téged... - nézett a háta mögötti feketére vigyorogva. Míg Craig pont időben került az utca szélére.. Az egyik nagyobb hókupacba amit csak tudott kiengedett magából, majd ismét hevesen kezdett magyarázni.
- Én nem erőszakoltam meg senkit! Te vagy az aki állandóan rámászik mindenkire... perverz dög...
- Jaj ne mondj ilyeneket mert elpirulok...~ - kuncogta Kenny, ahogy még tartotta a fiút, Stan pedig megkönnyebbülten sóhajtott fel. Craig ismét felröhögött, ahogy próbált a saját lábaira állni.
- Bocsánat~ a világ összes emberét kivéve a kis vöröst~ - Kenny felmordult.
- Őt szeretem nem molesztálom... - morogta, mire Stan is elvigyorodott.
- Még is gyáva vagy neki beismerni~ bezzeg én! - vigyorgott, ahogy végül feladta a lábra állást. Stan elkapva a fiút, tartotta.
- Bezzeg te... - vonta meg vállát. - te sem molesztáltad még... - vigyorodott el Kenny, ahogy Stan-re mutatott.
- Szeretem őt~ és ő is engem~ és végig nyaltam a nyakán! - mondta vidáman, de rögtön utána ismét kissé komolyabb lett - nekem van önkontrolom, veled ellentétben aki csak megbántani tudja azt akit kedvel~ - Kenny felkapta fejét. Majd sarkon fordulva indult el újra.
- Kenny... - motyogta Stan, ahogy követte Craig-gel karöltve, kit magához ölelt.
- Rosszat mondtam? - kérdezte Stan-t ahogy felnézet rá.
- Dehogy... - kuncogott Stan.
- Van egy csaj, akinek a nővére orvosi egyetemre jár... hozzá elvisszük. - jelentette ki Kenny. - Aztán TE haza viszed.
- Minek nekem orvos?
- A térded... - motyogta Stan, ahogy lenézett a fiú lábára. A fekete ugyancsak oda nézet, majd vissza.
- De nem fáj~
- De vérzik...! - nyöszögte Stan.
- Meg fogok halni? - kérdezte, majd előre nézet a szőkére - Ha meghalok, akkor neked most rögtön át kell menned vöröshöz és Stan-nek meg, meg kell csókolnia engem~
- De nem fogsz meghalni... - mondta határozottan Kenny.
- Milyen sajnálatos - kuncogott fel.
- Attól, hogy nem halsz meg még megcsókollak... - motyogta Stan, mire Kenny felkuncogott.
- De jó~ - dörgölőzött a fiúhoz.
- Óóó~ - Kenny vigyorogva fordult hátra. - Szóval már végig nyaltál Stan nyakán~ - kuncogott.
- Annyira jó volt~ - mondta, ahogy ismét belekarolt a fiúba.
- Akkor miért nem nyalsz rajta végig megint?~ - kérdezte csábosan mosolyogva a szőke, mire Stan arca vörös lett. - Stanley úgy is olyan érzékeny~
- Jó~ - szinte rögtön kicsit feljebb tolta magát, majd végig nyalt a fiú nyakán sőt még egy kissé meg is harapta azt.
- Wáh...~ - lepődött meg Stan, ahogy arca mélyvörös lett. - Basszus Kenny... azt akarod, hogy rám másszon? - nyüszögte Stan, mire Kenny elvigyorodott.
- Igen~ Hey Craig~ Látod mennyire élvezi?~ - kérdezte ördögien
- Élvezted? - kérdezte, ahogy ismét végignyalt a nyakán.
- Igenh... - sóhajtotta Stan, majd mérgesen nézett Kenny-re, ki ezen csak még jobban elvigyorodott.
- Nagyon élvezi az érintéseidet, biztos még többet akar~ - mondta ahogy felkuncogott.
- Én is többet akarok... - motyogta, ahogy végigsimított a nyálas felületen, végül pedig a másik nyakához hajolva szívta meg bőrét ezzel kis foltot hagyva hátra.
- Áh...~ Craigh~... - nyöszögte Stan, ahogy a másik pólójába markolt.
- Hát akkor mire vársz? Ha ő is akarja?~ - kérdezte Kenny, ahogy vigyora nőtt, Ám a fiú abba hagyta Stan kényeztetését és helyette vigyorogva fordult a szőke felé.
- Nem~ részeg vagyok, de még így is tudom hol a határ~ - Stan vörös fejjel dőlt neki Craig-nek, míg Kenny csalódottan sóhajtotta.
- Határ... ha ő is akarja nincsenek határok. - mondta komolyan ahogy a másik fiúra nézett.
- Még ő sem akarhatja az utcán... - bólintott, de rögtön utána felnézet Stan-re - az utcán vagyunk... ugye?
- Igen... - mondta Stan, ahogy kifújta a levegőt, és eltüntette a pírt az arcáról.
- Ó~ És ha házban lennék? - kérdezte Kenny, ahogy ismét elindult.
- Perverz~ ott még téged is letámadnálak~ - közölte természetesen. Stan, ahogy húzta magával Craig-et felkapta fejét.
- Még őt is?! - kérdezte hitetlenkedve. - Ő előbb letámadna... - mutatott előre a szőkére, ki csupán elvigyorodott.
- Lehet, de még akkor is én lennék felül~ - mondta nyugodtan, ahogy ismét hozzá dörgölőzött a fiúnak. Kenny megtorpant, majd hátra fordult, és komolyan közölte.
- Képtelenség.
- A bátrak vannak felül~ nyuszi~ - kuncogott. Kenny ördögien elvigyorodott, majd odasétálva hozzájuk ragadva meg Craig állát, és nézett a szemébe.
- Csak mert nem áldozok fel egy fontos dolgot a semmiért, nem vagyok nyuszi.
- Lehet, de még mindig előrébb vagyok mint te~ - közölte nyugodtan.
- Ezektől függetlenül én lennék felül... - mondta még mindig mosolyogva. Nehézségek árán, de végül kezével megtalálta a fiú fejét és mint egy kutyust megpaskolta.
- Ringasd magad édes álmokba~
- Én esküszöm megölöm... - morogta Kenny, ahogy flegmán nézett a fiúra.
- Nem. - jelentette ki Stan, ahogy magához húzta a fiút.
- Rájöttem miért nem fáj - nézet fel Stan-re - nem is érzem az egész jobb lábamat... olyan jó~ zsibbad.
Stan szemei kikerekedtek, mire Kenny ölébe kapva Craig-et kezdett el vele futni.
- Már nincsenek messze. - mondta Stan-nek, ki közvetlen mellette futott.
- Na! Ha te ölsz meg akkor nem akarok meghalni! - pufogott, bár nem ellenkezet.
Kenny elérve a lány házát, csöngetett be rajta. Pár perc múlva meg is jelent egy hosszú szőke hajú lány, fehér pizsamában.
- Kenny?... - nézett végig a fiún meglepetten.
- Szia Cloe... szükségem lenne a nővéred ügyességére...~ - mondta csábosan, mire a lány elolvadva invitálta be őket.
- Nővérkém~ siess le és hozd magaddal az orvos cuccliaidat...! - kiáltott fel a lány, ahogy a kanapéra invitálta a fiúkat. Egy 23 év körüli nő jelent meg nem sokkal később, sóhajtva tette le hatalmas dobozát a dohányzó asztalra, majd végig mérte Craig-et.
- Mi történt vele?... - kérdezte sóhajtva, ahogy kinyitva táskáját kezdte elővenni dolgait.
- Megharapta egy kutya... asszem. - mondta Kenny, majd a lányra nézve mosolyodott el. - Ó de csini vagy így~ - a lányon csupán egy rövidnadrág és egy top volt.
- Még mindig perverz vagy Kenny. - jelentette ki, ahogy közelebb csúszva Craig-hez kezdte megvizsgálni lábát. - Cloe hozz vizet. - parancsolt a lánynak, ki bólintva indult vízért.
- Kyle féltékeny lenne - csupán ennyit bírt kinyögni a fekete, ahogy a lábánál matató lányt nézte.
- Mégis miért?... - kérdezte, ahogy megérkezett a víz, a lány levágva egy ollóval a fiú nadrágját, kezdte a sebet megtisztítani.
- Flörtölni másokkal~ annyiszor látszik rajta a féltékenység~ - kuncogott, ahogy még mindig a lányt nézte. Viszont az fel sem pillantott a fiúkra.
- Ugyan már... - cöhintett Kenny.
A fekete ezután csendben maradt és feszülten nézte a tevékenykedőt. A lány lefertőtlenítette a sebet, majd elkezdte összevarrni. Stan elfordulva beszélgetett inkább Cloe-val ki kuncogott a fiú reakcióin.
- Megfog látszani? - kérdezte komolyan a lányt aki épp tevékenykedett.
- Nem igazán, csak egy apró csík marad utána. - mondta, majd fogával eltépve a cérnát, kezdte bekötözni a fiú lábát.
- De jó~ - tapsolta meg, ahogy hátradőlt a kanapén. A lány ezen elmosolyodott, de semmi egyéb reakciója nem volt. Kenny viszont ennek az apró mosolynak is örült. Craig ismét új dolgokat fedezhetett fel a lakásban és rájött az élet részegen akár vicces is lehet.
- Kész is. - mondta a lány, majd felállva kezdte összerakni cuccait.
- Köszi Amy imádlak~ - ölelgette meg a lányt Kenny, de az egyből eltolta, majd rövid szőke hajába túrva sóhajtott fel.
- Megyek aludni. - jelentette ki, majd már el is tűnt az emeleten. Kenny ölébe kapva Craig-et kezdett kifelé menni a házból.
- Sziiaaa Kenny örültem, hogy jöttél, majd még gyere~ - mondta a lány boldogan, ahogy kikísérte őket, majd be is zárta az ajtót.
- De gyors volt... meg sem néztem mindent - nyöszörgött, ahogy a bekötözött lábára sandított, majd vissza a fiúra- oh... történt valami?
- Milyen mindet?... - kérdezte Kenny szemöldök felhúzva, ahogy elindult a fekete háza felé.
- A falig jutottam - közölte nemes egyszerűséggel.
- Aha... szóval a falig. - kommentálta a szőke, ahogy gyorsított a léptein. - Stan minden rendben?... - kérdezte, ahogy válla felett hátrapillantott a hasát fogó émelygő fiúra.
- Persze... - sietett a szőke után.
- Nem hiszel nekem! Én csak a falat néztem... meg a földet! Vagy a plafont? Olyan egyforma volt... - vont vállat.
- A plafont nézted. - kuncogott Kenny, ám mikor elérték a másik fiú házát, Stan ölébe nyomta át a fiút. - Te viszed be. Én megyek haza. - jelentette ki, majd ott is hagyta őket. Stan nyelve egyet sétált az ajtóhoz, majd csöngetett be. Viszont az ajtó nem nyílt ki és úgy tűnt nem is fog senki ajtót nyitni sem.
- Elutaztak~ pedig annyira jó lett volna ha megnézik, ahogy játszok - mondta szomorúan a fiú, majd egy kis virágra mutatott az ablakban - ott~ kulcs~
Stan oda kapva, vette magához a kulcsot, majd kinyitva az ajtót, esett be rajta. Kulcsra bezárta az ajtót maga után, majd a nappaliba vitte Craig-et, ahol letette a kanapéra.
- Huh~ - fújta ki magát.
- Stan~ milyen rendes vagy~ - kezeit kinyújtotta ölelésre várva. Stan megölelve Craig-et, kuncogott fel.
- Nagyon... - A fekete rögtön cselekedett. Amennyire lába engedte lehúzta a kanapéra Stan-t, majd fölé helyezkedett el. Arca vörös volt a pia miatt és szemeiben köd úszkált.
- Jutalmat érdemelnél~ - mondta ahogy lehajolva hozzá kezdte csókolgatni a nyakát.
- De de de de részeg vagy pihenned kéne, vizet inni meg ilyesmi... ah~ - hadarta Stan, de végére nem tudta elfojtani sóhaját. A fiú kezei a mellkasára simultak, majd lassan simította végig először a kabáton, majd lehúzva a cipzárt a pólón keresztül.
- Nem is vagyok részeg~ - kuncogta, ahogy megharapta a másik fülét.
- Miii?! - kérdezte kétségbe esetten Stan.
- Nem is vagyok részeg~ - kuncogta ismét, ahogy megcsókolta a fiút. Stan belesóhajtott a csókba, majd mikor elváltak, nagyokat pislogott a fiúra.
- Ó, dehogyisnem. - jelentette ki.
- Ugyan~ nem vagyok az - erősködött tovább, ahogy lassan kezdte lebontani a fiúról a pulcsit, majd felemelve a pólóját is nyalt végig a hasán.
- Wáá~ Craiiigh~ Nehmár~ - nyöszögte Stan. - Felfog állni a faszom basszus... - morogta vörös arccal.
- Ez ajándék mert vigyáztál rá! Miért nem használod ki! Ilyet csak annak adok akit szeretek, és én téged szeretlek - morogta, ahogy ujjait végighúzta a hasfalán, majd megnyalta ajkait.
- Jó de most részeg vagy... ilyet meg akkor kéne amikor nem vagy... - magyarázta, bár feje egyre vörösebb lett a jóleső érintésektől.
- Akkor úgy sem menne~ használd ki - nyöszögte tovább, ahogy már kezét a másik mellkasára rakta.
- Nem szeretek vissza élni a helyzettel... - morogta Stan, majd felkapva fejét, tolta fel magát kezeivel. - Miért ne menne? - kérdezte nagyokat pislogva.
- Na! A szőke barátod azt mondta ha élvezed csinálhatom - morogta tovább, ahogy ismét ledöntötte a fiút és megszívva nyakát harapta meg.
Stan alsóajkába harapott.
- De... miért ne menne józanon?... - tette fel újra a kérdést.
- Mert úgy is megállnék. Én nem akarok Kenny haverodra hasonlítani! - morogta, ahogy lassan felült - Én jobb akarok nála lenni, sokkal jobb... - hangja egyre halk lett, majd visszadőlve a másik mellkasára kezdett el lassan szuszogni, majd végül aludt el rajta. Stan meglepetten pislogott a plafon felé.
- Mi a fasz... - suttogta maga elé, ám a mellkasán szuszogónak hála, ő is hamar álomba szenderedett.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
