|
Hetedik fejezet - Clyde Donovan
2012.03.24. 17:26
Kellemes lézengést~ Már legalább egy órája, hogy Kevin otthagyta Clydeot kibilincselve. Karja már fájt. Megállíthatatlanul sírt. Ebben a pillanatban gyűlölt mindenkit. Gyűlölte Craiget... Gyűlölte Kevint... Egyszerűen gyűlölte.
Pedig régen minden annyira más volt. Ő és Craig szinte születésüktől legjobb barátok. Clyde jó családból származott, viszonylag jobb módban éltek, mint a többiek, de gazdagok azért nem voltak, ám még sem talált barátokat. Mindig magányos volt, holland származású szülei sokat dolgoztak és utaztak, természetesen a fiú nélkül. Kis korában nevelőket kapott, amikor idősebb lett már önellátóan kellet boldogulnia.
Első és sokáig egyetlen barátja Craig Tucker volt.
Sosem volt igazán vidám és aktív gyerek, de Clydeal az első napon összhangba kerültek. Nem sokkal később a zene iránt is együtt kezdtek érdeklődni, és sok-sok őrültség és erőfeszítés árán, de eljutottak a suli ki-mittudig, amit meg nyertek. Ezután csatlakozott hozzájuk Tweek és Token, akik az osztálytársaik voltak, és hellyel-közzel jóban is voltak velük. És ekkor lépett oda hozzájuk először Kevin Stoley.
Clyde sokszor figyelte távolról az egyel fölöttük járó fiút. Csodálta őt. Annyira sokan szerették, olyan sok barátnője volt. Clyde mind közül talán azt az Esther nevű nyafka ribancot gyűlölte legjobban, aki nem is volt ribanc... és nyafka se, szimplán egy évig lógott Kevin nyakán. Clyde beleőrült...
· Háh... te vagy a legkisebb? - röhögött Kevin. Bár Clyde áprilisban született, a nevelőnek hála egy évvel előbb mehetett iskolába, így egy évvel maradt le társai mögött. Akkor még csak 15 éves volt. Fülig pirulva hallgatta, ahogy az újdonsült manager húzta az agyát. - De kis cuki, de ne egyél már annyi tacot, kövér leszel.... ja már az vagy... a legkisebb mégis a legnagyobb, jajj Clyde cuki vagy... ne undokoskodj, csak rondább leszel... - és Clyde csak tűrte és tűrte... 4 hónapig tűrte.
*
· Négy hónapja baszod az agyam a kurva életbe is! Mit akarsz tőlem? Miért engem szivatsz? - fakadt ki Clyde. Zokogva rontott rá Kevinre, aki mosolyogva ült Clydeék kanapéján. A fiú szülei természetesen most sem voltak otthon. A barna idegesen ment neki a mosolygó fiúnak, aki egy könnyed mozdulattal kapta el az arca felé tartó öklöt.
· Nyugalom cuki. - mondta higgadtan. Clyde erre még idegesebb lett.
· Kurvára nem nyugszom meg seggfej! Kurvára nem!
Rogyott le zokogva a fekete ölébe.
- Miért utálsz Stoley? Miért?
- Nem utállak Clyde. - simogatta meg Kevin szelíden a barna tincseket. - Sajnálom. - sóhajtotta őszintén. Clyde még mindig zokogva de felnézett rá. - Gyere ide. Megfázol a földön. - felsegítette a támolygó, de megállás nélkül síró fiút, aki a kanaépra dőlve bújt a feketéhez.
· Ígérd meg!
· Mit?
· Mindig velem leszel... ígérd meg! - Kevin elmosolyodott:
· Ha nem kérnéd se engednélek. - suttogta, azzal egy puszit nyomott Clyde homlokára. A fiú még jobban zokogott. - Na! Donovan! Egy férfi nem sír így. - nyugtatgatta Kevin. Clyde zokogása sírássá alakult, aztán már csak szipogott. Hosszú csend után szólalt meg újra:
· Melletted nem tudok férfi lenni. - vallotta be suttogva. Kevin kicsit sem meglepetten mosolygott tovább.
· Ezt úgy érted vonzódsz hozzám? - a fiú álla alá nyúlva fordította maga felé az arcát, így szemkontaktusra kényszerítve. Clyde arca lángolt.
· Régóta....
Abból az estéből sok minden megmaradt... az első csók, a szüzesség elvesztése... és bár nem sokkal utána vagy 3 csaja is lett... nem bírt elszakadni Kevintől...
*
Ki tudja mennyi idő telt, el, de biztos sok. Megérkeztek Washintonba, és a szétcsapott Craiget meg Kennyt, a kómásan fetrengő Tokent, és a szüntelen röhögő Tweeket elnézve a bandának sok pihenésre volt szüksége. Kevin mindenkit letámogatott kollégáik segítségével, be a szállodába. Miután a busz kiürült, ment csak be a barnához, aki álomba sírta magát. Odalépve kiszabadította a bilincsből. Clyde csuklóján kifakadt a vér a bilincs erős szorításától, száján még mindig szigetelő szalag. Kevin szomorúan simított végig az arcán.
· Sajnálom. - suttogta, azzal letépte a tapaszt. Clyde nagyot ordítva ébredt fel, és gyűlölködő, könnyes szemekkel nézett a példaképre, a bálványra... a szerelmére...
Kevin pedig sírva rogyott az ölébe...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
