|
Harmadik fejezet - Reggeli zűrzavar
2012.03.13. 21:02
Kellemes lézengést~
Másnap Clyde viszonylag hamar felkelt, ami nem csoda, hisz a buszban volt ideje szundítani. Fáradtan törölgette szemét, és a fali órára fókuszálva próbálta ki venni mennyi az idő. Fél 8...
Körbetekintett. Kettesével kaptak szobákat. Craig Tweekel aludt, Token meg Kennyvel elvileg, de Clyde tudta, hogy a srác úgyis el fog menni valami streap bárba.
Így az Ő nyakán maradt Kevin. Csodával hatályos módon megúszta az estét szex nélkül, de a feketére pillantva, aki még fekve, de már nyitott szemmel szinte sátánian vigyorgott rá tudta, most nem emnekülhet. Clyde nyelt egyet.
- Jó reggelt jedi lovag.
- Neked is padavan. Valamit elfelejtettem az este.
- De de... pihenni kéne. - húzódott odébb.
- Elhízol, ha nem tartalak formában. - puszilgatta meg Őt Kevin. Clyde sértődötten fordított neki hátat. - Na nem vagy kövér csak dagi. - húzta tovább az agyát.
- Neked meg lapított ázsiai tepsi képed van. - vágott vissza idegesen a barna. Erre Kevin elkomolyodott.
- Ugye tudod, hogy velem így nem beszélhetsz? - kérdezte vészjóslóan nyugodt hanggal. Clyde remegni kezdett és felé fordult.
- Ne haragudj... Tudod.. nem úgy gondoltam csak csak... - nyelt egy nagyot és idegesen megremegett. Erre Kevin elröhögte magát.
- Na ne már Clyde. - röhögve visszadőlt az ágyra. - Csak nem félsz tőlem? - Clyde pirulva vallotta be:
- De... félek. - Kevin lesütötte a szemét.
- Sajnálom.
- Ugyan. Attól még bírlak. - Clyde rámosolygott, Kevin pedig viszonozta.
- És miért félsz tőlem? - érdeklődött. Clyde elgondolkozott.
- Nem tudom... néha már túl higgadt vagy, túlságosan sokan szeretnek... túl jó vagy egyszerűen.
- Hmmh. És ez félelmetes számodra. - mosolygott a fekete.
- Igen.. és közbe semmit se tudok rólad. - Clyde panaszosan nézett le rá, majd visszadőlt az ágyba.
- Hmmh.. Tényleg tudok valóban ijesztő lenni. - Vigyorodott el megint baljósan a fekete. Clyde remegve, de állta a tekintetet. - Megmutassam? - suttogta Clyde oldalán végighúzva enyhén hegyes körmeit.
- Inkább ne... ehh ha dugni akarsz csak dugj meg simán.
- De az unalmas már... - Kevin utánozta Clyde általános nyávogását, ezen a fiú megint csak felháborodott.
- Na húzz a picsába! - Ekkor Kevin fölötte termett, és egy kézzel fogta le Clyde mind két karját. A fiú kétségbeesve nézett rá.
- Imádom mikor félsz. - Azzal Kevin egyszerűen lehúzta szabad kezével Clyde boxerjét. A barna egyre kétségbeesettebben remegett, lassan már már jobban mint Tweek szokott. Kevin ezen jót mosolyogva vette elő párnája alól a síkosítót, és Clyde bejáratához nyomott belőle, majd le húzta saját gatyáját. Clyde könyörgőre fogta.
- Kev.. légyszi na... csak csak kicsit tágíts!.. ugye nem így akarod.?. Kev..!
- Kuss. - kuncogott szüntelen a fekete. Minél szűkebb, annál jobb. - Clyde nyöszörögni kezdett. - Mellesleg ideje tiszteletet tanulnod... - ám a mondat végét már elnyomta Clyde ordítása.
*
Red felkapta a fejét a most behozott reggelijét félbehagyva. Ismerte az ilyesfajta ordítást. Aggódva az alsó ajkába harapott.
- Red minden oké? Mi volt ez? - Stan megszeppenve nyelte le vajas pirítósát.
- Azt hiszem drága kollégáink is korán keltek. - sóhajtotta a lány, majd Stanre nézett. - Figyelj. Azt akarom, hogy vigyázz velük.
- Ugyan mert? - Stan unottan forgatta a szemét.
- Mert az a fajta banda akik bedrogozva a saját hányásukba dugják meg aki csak szembejön. - förmedt rá Red. Stan erre összébb húzta magát. Mindig szíven ütötte ha a lány, akit nővéreként szeretett bármiért megdorgálta. Végül bólintott.
- Úgy lesz Red. Azért van agyam.
- Gyakran cáfolod. - Morogta a lány, majd felgumizta egy kontyba hosszú, puha haját. Ekkor megjelent Bobby is.
- Jó reggelt! - ásította. - Van Kávé?
- Persze! - Stan kezébe nyomott egy csészét, majd a tálcán gőzölgő kávés kancsóra bökött.
- Köszcsi!
- Srácok! Kíváncsi vagyok mennyire tudunk együtt dolgozni majd velük. - sóhajtotta Red.
- Rajtam nem múlik. - kuncogott immár kávéját szürcsölve Bobby. - Craig kap agyfaszt tőlem. - majd el is nevette magát. Stan kíváncsian fordult felé.
- Hogy-hogy utál?
- Hát tudod. - sóhajtott Bobby abbahagyva a nevetést. - Kiskorunkban sokat mentünk South Parkba Los Angelesből, meg ők is jöttek hozzánk. De... de mikor idősebbek lettünk, Craig egyre furcsább lett. - kávéja mellé elővett egy szál cigarettát is, és rágyújtott. Nagyot slukkolt, majd élvezkedve fújta ki a füstöt. - Áááá a reggeli kávé – cigi. Nincs nagyobb szerelem a világon. - nyögte kéjesen.
- Furcsa? - húzta fel a szemöldökét Stan.
- Ja... - folytatta Bobby. - Tudod kisgyereknek átlagos gyerek volt, aztán teljesen antiszoc lett. Aztán... megint kezdett kinyílni, de az utóbbi 3 évben állítólag nem is hallották szívből nevetni. Én mindig is vidám gyerek voltam. Craig ezt nem bírta elviselni, te meg ismersz... direkt kergettem őrületbe. - vigyorgott nosztalgikusan.
- Ja.. szép tőled. - motyogta Stan maga elé. - Szerintem... - harapott egy nagyot pirítósából. - csak magányos.
- Ne beszélj teli szájjal. - szólt rá Red. Stan gyorsan lenyelte a falatot és úgy fojtatta. - Oké, az a Tweek csávó úgynézki szereti, de szerintem Craignek több kell. Valaki olyan aki törődik vele és babusgatja néha. - a monológot végig hallgatva Red és Bobby szinte egyszerre kaptak röhögőgörcsöt.
- Cr..Craig Tucker a Smelly Rats frontembere?? - visította Bobby. - Babusgatás?
- Nem! Egy jó adag kokainra van szüksége! - Red is sikítva röhögött. Stan elpirult.
- Nem úgy értettem. Mindenki ezt látja benne, Tweeket elnézve meg neki is támaszra van szüksége. Szerintetek mikor kérdezte meg Craigtől valaki utoljára, úgy őszintén, hogy jól van e? - förmedt nevető barátaira a fiú. Erre azok elhallgattak. - Ahh, na mindegy! - Stan idegesen felpattant, majd kabátját magára kapva indult kifele?
- Hova mész cukorborsó? - ugrott utána Bobby.
- El! - csapta be a szoba ajtaját Stan és zsebre vágott kézzel indult el a hosszú folyosón. Kenny épp önelégülten sétált szembe vele.
- Este koncert! - közölte vigyorogva. Stan rámorrant.
- Ja!
- Némá' egy mini Craig. - Kenny röhögve dőlt a falnak, ám ekkor kicsapódott az egyik szoba ajtaja, és megjelent Token.
- Kenny bazdmeg! Megint mit szívtál?
- Csak füvet vazze' füvet a hóba... - Kenny már könnyesre nevette magát. Token bocsánatkérően pillantott Stanre, aki elnézően mosolygott. - Ja! - Kenny Stanre pillantott, miután Token lábra állította. - Craig asz'onta jó a segged. Na cső... - azzal bevonult a szobába. Stan érezte, hogy arca fülig pirul.
- Hagyjad. - lépett oda Token. - Kissé kótyagos kis csapat vagyunk, nem tudom mindenkin a szemem tartani. - sóhajtotta.
- Semmi baj... - Stan megrázta a fejét. - ööö.. Mikortól próbálunk?
- Délután egytől béreltük ki a stúdiót. Red nem mondta?
- Ööö, nem, de köszi. Amúgy Token... ki ordítozott? - Ekkor Token ijedten fejéhez kapott.
- Jesszus, ez kinyírja Clydeot! - majd otthagyva Stant rohant Kevin és Clyde szobája felé.
*
- Na tisztelsz már? - vigyorgott le Kevin az alatta pihegő Clydera.
- Igen.. bazdmeg... ahh. - Kevin pofon csapta.
- Nem még mindig nem jó. Tisztelsz?
- Igen Kevin.. - nyögte a barna, karjait a manager nyaka köré fonva.
- Helyes. - most már kedves mosollyal nézett le Clydera, aki szinte azonnal rátapasztotta ajkait Kevinére. Ő persze visszacsókolt, és folytatta a mozgást, már sokkal finomabban. Clyde érezte, hogy nem kell neki sok és Ő is elélvez, mint Kevin percekkel ezelőtt, így saját csípőjét is megmozgatva húzta fel teljesen lábait, és hagyta, hogy barátja tövig hatoljon benne.
Odakintről kopogás hallatszódott, Clyde összerezzent, de Kevin nem állt meg a mozgásban, sőt gyorsított a tempón.
- Méhggh! - nyögte a barna kéjesen. Kevin elégedetten eleget tett neki, és a tőle telhető leggyorsabbra vette a tempót.
Kint megint kopogtak, de Clyde már nem foglalkozott vele. Agyát teljesen elborította a mámor, és Kevin nevét nyögve elélvezett, így összemocskolva saját hasát.
- Hey! Lassan öltözzetek, még kell ebéd előtt egy megbeszélés! - morogta Token az ajtó mögül. Kevin bosszúsan morgott.
- Ki a manager én vagy ez a fasz?
- Nyugih.. - nyögte Clyde. Kevin kicsusszant belőle és mellé feküdt, úgy húzta magához.
- Jól van na, de akkor is.
- Token jót akar...
- Jó igazad van, de egy padavan nem mondhat ilyet a mesterének. - puszilgatta meg Clydeot, aki hirtelen felnyöszörgött.
- Jobban fáj a seggem, mint bármikor.
- Hát... majd... majd elmúlik..
- De!...
- Estére rendbejősz, nyugalom! - nyugtatgatta meg Kevin.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
