A kora tavaszi fáradt napsugár lágyan csiklandozta Craig arcát, aki az ágyában fekve a plafont bámulta. Komoly arccal vizsgálta a tele graffityzett felületet. Minden mintának és feliratnak külön jelentése volt, és ezek az évek folyamán csak gyűltek, mind mind más történetet, hangulatot... más dalt hordozva magában.
Piszkos és rendetlen ez a szoba. Kaja maradékok szerte szét, félig felszívott kokain az üvegasztalon, guminő lóg ki a szekrényből, a ruhák szétdobálva, a por a polcokon és a gyermekkori emlékeken több centis.
A fekete hajú fiú fáradtan ült fel, és a szobájában látható egyetlen rendezett sarokra bámult; a gitár készletére. Volt mindenféle gitárja. Akusztikus, és elektromos is, több féle mintával és színnel. Mellettük a pengető, a hangoló, a tartalék húrok. Igen! Határozottan az egyetlen olyan pont volt a szobában amit Craig becsült valamire.
Kikelt az ágyból. Álmosan bújt bele a szőrös mamuszába, amit még húgától; Rubytól kapott. A lányra gondolva egy rövid mosolyra húzta ajkait.
- Na jó reggelt! - köszönt tengeri malacának, akit Clyde után szabadon csak simán „Pöcs”-nek keresztelt. Az állat némán bámult vissza gazdájára, aki a ketrechez sétálva kiemelte a csöppnyi teremtést. - Nyugi Pöcs. Ma már újra Rubynál leszel. - búgta neki. Az állat sipítozni kezdett. Szóval éhes. Craig visszarakta az állatot a ketrecbe, majd megragadva azt, indult ki a sötét helyiségből.
A szobából kikerülve, mintha egy másik dimenzióba lépett volna. Az emeleti folyosó szép és tiszta, a lépcső tetejéről a nappaliba látni, ami szintén tágas és világos a kék falak ellenére is. Sóhajtva indult jobbra, majd bekopogott húga ajtaján, aki Craigéhez hasonló kómás fejjel nyitott ajtót.
- Na mi van faszkalap? - kérdezte mogorván.
- Szép kurva reggelt. - Nyomta kezébe a ketrecet a szerencsétlenül remegő állattal együtt. Ruby sóhajtva vitte be a szobájába.
- Nem várhatott volna? - nyafogott.
- Kettőkor már a buszon kell lennem. Sajnálom.
- Kell neked délig aludni azt a beszívott mindened. - morogta a lány, azzal megragadta bátyja karját, és magához húzva ölelte meg. - Hiányozni fogsz Craig. - motyogta mellkasának. A fiú lágyan simított végig Ruby puha, vörös haján.
- Csak 1 év. Kibírod, máskor is voltam távol.
- És mindig hiányzol! - Húzódott el a lány, majd felmutatta középső ujját.
- Na gyere reggelizni. - mosolygott le rá bátyja. Ruby bólintott majd elindult, Craig pedig utána. A lépcsőről már látta magas és karcsú, szőke hajú édesanyját aki a konyhába tüsténkedett. - Öööö várj. - Mondta hirtelen Craig majd húgát otthagyva visszasietett szobájába, és a kis asztal elé térdelt. Kezébe vette a szipkát, elrendezte a port, majd nagyot szippantva el is tüntette a tegnapról megmaradt kokain adagot. Kissé kába vigyor futott át az arcán, majd szipogva indult le a konyhába és ült be húga mellé.
*
Clyde Donovan semmit sem aludt az éjszaka. Nem bírt aludni a nagy izgatottságban, hogy világ turnéra mennek. Az országot már végig utazták, sőt Nyugat Európában is jártak már pár helyen, de így, hogy az egész világon megmutathatják, hogyan is zenélnek. Ez új volt. Ez mámorítóan nagy elégedettséggel töltötte el.
És pokolian félt.
Anyukája egy nagy halom tacot vitt fel a szobájába, most épp azt majszolgatva válaszolgatott a rajongóknak facebookon.
Hirtelen csengettek odalent. Clyde összerezzenve ejtette a tacot az újonnan vett pólójára.
- Basszus! - kiáltott föl, idegesen.
- Talán nem kéne minden neszre beszarnod. - Szólalt meg ekkor egy hang a fiú mögött, aki erre újra nagyot ugorva pillantott az ajtaja felé, ahol zsebre dugott kézzel, levakarhatatlan vigyorral az arcán ott állt: Kevin Stoley a banda managere.
- N...nem is vagyok ijedős! - meredt rá Clyde bosszúsan.
- Ha te mondod. - Kuncogott az érkező, majd az ajtó keretnek dőlt fél vállal. - Tudod fél órád van a főtéren lenni. Nem ártana pólót cserélni.
- Takarodj ki a szobámból. - förmed rá, ám a fekete változatlanul vigyorogva lépett egyre és egyre közelebb Clyde felé. A barna nagyot nyelt.
Kevin elé érve lehajolt hozzá és úgy tűrte fel a pólóját. Clyde nyakába csókolt aki erre felsóhajtott, leplezetlen vággyal.
- Assz'em drága.. - Kevin még mindig vigyorogva nézett szemeibe. - ...még egy gyors menet azért belefér. ~
*
Tweek fáradtan, de álmatlanul pihegett a konyha asztalra dőlve, néha-néha fel lesett az órájára. Az asztalon nyugtatós dobozok hevertek, vele szemben szülei ültek komolyan.
- Tweek. Tudjuk, hogy világsztár vagy, de mindennek van határa. - szólt édesapja szigorúan. - A mennyiség amit beszedsz halálos is lehet!
- Ha így folytatod... - vette át a szót édesanyja – turné helyett rehabra küldünk. - Tweek a szokásosnál is jobban kezdett remegni. Szülei csak nézték. A szőke fiú ezt nem bírta. Hirtelen felkapta az asztalról kócos buksiját.
- Basszátok meg! Hiszen ti csesztetek el! - szülei felháborodottan tátották szájuk.
- Nem fiam! Craig haverod cseszett el! Mi nem szóltunk! Nem szóltunk semmit, amikor az egész ház tőletek volt hangos, segítettünk mindenben, elfogadtunk! Te meg hirtelen lelépsz?
- Nem fogadtatok el! Kávéval tömtök kis korom óta, aztán meg nyakamba szórtok egy halom nyugtatót. - Tweek egyre idegesebb volt! - Craig azon kevesek egyike, aki törődik velem!
- Nem Tweek! Ő csak játéknak használ! Hány fiút és lányt dug még melletted? - az anya sírva fakad. - Nem akarom, hogy elmenj a turnéra.
- De elmegyek! - Tweek idegesen felpattanva üvöltött szüleire. - Talán vissza se jövök seggfejek! - kapta magára kabátját, majd a már összekészített dob felszerelését nehézkesen magára tornászta, és sietve távozott.
*
Token az ágyán ülve pakolászott. Gondosan kiválasztotta minden ruháját, hisz saját maguk stylistjai. Na jó... igazából Token a banda egyetlen józan és teljesen hetero tagja, illetve Kevin a manager válogatták meg a ruhákat. Többnyire. Pláne Tweek esetében volt szükség rájuk, mivel a hiperaktív dobos, semmit sem értett a divathoz, öltözni meg jóformán nem is tudott, általában annyira remegett a nap 24 órájában. Tán épp ezért volt olyan fantasztikus dobos.
Az afroamerikai srác sóhajtott.
- 1 év bébiszitterkedés. - mosolyodott el, majd végig nézett mind 3 bőröndje tartalmán. Ezután tekintetét az elektromos szintetizátorra emelte. Imádta hangszerét első perctől fogva. Mosolyogva magához vette, majd az ágya melletti kis csengőhöz nyúlt. Ők mindig is gazdagok voltak, és Veronica a bejárónő Token kisgyermek korától kezdve ott termett a csengő hangjára. Most is így volt természetesen. Az idősödő, de még mindig szemrevaló nő mosolyogva nyitott ajtót.
- Mit szeretnél Token?
- Szólnál apának, hogy segítsen levinni a cuccokat?
- Persze, egy pillanat. - azzal Veronica ahogy jött, úgy el is tűnt az ajtó mögött. Token a faliórára nézett. Fél órája volt már csak, hogy odaérjen, ráadásul, Ő vezette a megbeszélt helyre a turné buszt, ugyanis egyedül az Ő garázsuk volt akkora, hogy beférjen.
Apja besétált a szobába, és biztató mosollyal veregette meg a vállát.
- Na gyere fiam! - Token bólintott, majd felpattant a porsche alakú ágyról, és szintetizátorát a tartójába téve a hátára vette, majd az egyik gurulós bőröndöt is megragadva indult ki a szobájából. Apja követte a másik két bőrönddel.
Odalent édesanyja várta őket, Veronicával az oldalán. Token egy széles mosollyal lépett eléjük, anyukája épp egy könnycseppet törölt le a szeméről.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
