|
6.) Ellenségek sorakozóban
2012.01.16. 11:13
Ladies and Gentleman! Enjoy OwO
Nagy szél és szinte szitáló eső rázta meg a másnapot. A vihar tombolt és az orkán erejű szél is igencsak megnehezítette mindenkinek az eljutást az iskolába. Craig zsebre dugott kezekkel haladt előre. Az eső cseppek egy kékes pajzsról lecsapódtak. Merte használni, mert tudta nem láthatja senki.
Mikor reggel felriadt ágyában a szőke, csupán felsóhajtott látva milyen idő tombol odakint. Végül felöltözve, vett magához egy esernyőt, majd indult el ő is az iskolába. Út közben össze futott Stan-nel is, ki bekéredzkedve a másik esernyője alá, kezdett vele beszélgetni, a szőke pedig úgy ahogy, válaszolt is egy-egy kérdésre.
- Hahó! - intett a fiúknak Craig, ahogy már csurom víz volt, ugyanis Stan is a közelben volt.
- Craig? - kapta fel fejét a fekete, míg a szőke kissé álmoskásan tekintett felé. Kenny kissé arrébb húzódva, húzta magával a feketét, így egy plusz helyet alkotva az esernyő alatt, mikor megálltak. Ahogy beért az ernyő alá vette le magáról sapkáját és csavarta ki a vizet.
- 'Reggelt. - köszönt kissé rekedtes hangon a szőke, míg csupán a fekete csak biccentett. Majd újra elindultak.
- Nem éppen kedvező idő - mondta, ahogy jobban közelebb húzódott Stan-hez. Ki kissé elpirult, de ezt utána rögtön el is tűntette.
- Egyet értek... - sóhajtott a szőke. - Ráadásul egyik napról a másikra...
- Baljóslatú - sandított rá, de utána rögtön a feketére nézet - köszi a korrepet Stan. Máskor is beiktathatnánk.
Kenny habár mozogni alig bírt, nem bírta ki, egyből elröhögte magát, persze kezét szájára téve próbálta azt visszatartani.
- Most mi van?! - nézett rá morcosan a fekete. - Amúgy... bármikor szívesen, Craig. - tette hozzá sóhajtva a fekete, mire a szőke már összeszorítva pilláit röhögcsélt.
- Ennek örülök~ - kezével átnyúlt a nyakán és közelebb húzta magához. Stan arcára ekkor mély vörös pír szökött, ami eltűnni sem akart. Kenny csupán elmosolyodva, nézte újra az utat. Lassan elérték a suli kapuit, majd besietve nyugtázták, hogy az még legalább a helyén volt.
- Hey Craig, eltennéd ezt nekem? - lépett oda a szőke barátjához, kezében az összecsukott esernyő volt. - Gondolom, tudod hova. - mondta halálosan komolyan.
- Hogyne biccentett - ahogy elvette az ernyőt.
- Tényleg? Hát akkor, még most csináld, amíg kevesen vagyunk a teremben. - bökött Stan feneke felé, ki épp kabátját akasztotta fel a teremben lévő fogasok egyikére. Craig arca vörös lett, ahogy dühösen nézet barátjára, majd egy célzott lövéssel vágta a fejéhez az esernyőt. Ki vigyorogva terült el a földön, majd feltolva magát kezeivel, dörzsölgette a fájó részt.
- Akkor is megérte...~ - kuncogta, mikor Stan oda lépett hozzájuk, értetlenkedve pislogott a szőkére. Craig viszont megragadva Stan kezét húzta a helyükre.
Ezalatt a vörös is megjelent ám nem szokásos módon. Egy nagy sál volt a nyakába tekerve és arca vörösen izzott, Kenny ekkor már helyén ülve, figyelte az épp bejövőt. Lágy mosoly kúszott arcára, mikor meglátta azt. Kyle viszont már nem volt épp ilyen boldog, ugyanis mögötte hirtelen jelent meg egy lila üstök. Kezében táskát tartott és mosolyogva nézet körül.
- Mi a... - lepődött meg Kenny, teste megfeszült, ahogy keze ökölbe szorult. Kyle leült a helyére ám sálját nem vette le a nyakáról helyette csöndben gubbasztott, ellenben az új jövevénnyel, aki mosolyogva üdvözölt mindenkit. Kenny komoran méregette a lilát.
- Kyle... ki ő? - kérdezte suttogva, ahogy közelebb hajolt hozzá.
- Csere diák... - motyogta, ahogy ő is felnézet ám ekkor már a fiú már ott volt mellette és megfogva a karját húzta fel a vöröst és húzta magához.
- Den~ Örvendek - vigyorgott rá a szőkére - gondolom Kenneth McCormick vagy - nyújtotta előre kezét, míg a másik Kyle csípőjén pihent.
Kenny elmosolyodva, húzta nemes egyszerűséggel ölébe a vöröst.
- Eltaláltad, Kenneth. - mondta mosolyogva, majd magához is ölelte Kyle-t aki paradicsom piros lett és nem értette barátja hirtelen tettét.
- Kenny...? - nézet rá, ám ekkor ismét a cserediák szólalt meg.
- Azt hiszem, nagyon jóban leszünk~ - vigyorgott, majd lehajolva nyomot gyors csókot Kyle ajkára - óra után gyere majd~ tudod megígérted - kacsintott rá ő viszont csak kissé összerezzent mikor a lila szépen elsétált tőlük. Kenny fogcsikorgatva nézett utána.
- Mióta van neked pasid?... - morogta a szőke, ahogy visszatette a másikat a helyére.
- Ő nem a pasim - mondta, ahogy elhelyezkedve a székén sálját még jobban maga köré tekerte.
- Biztos kiszívta a nyakad... - fürkészte Kyle sálját szúrós tekintettel. Aki viszont elszomorodva húzta még jobban.
- Igen... szünetben kiszívta. Csak ezért van rajtam sál... - mondta nyugtalanul. Kenny ledöbbenve bámult a vörösre. Teste remegni kezdett, ahogy nagy nehezen kinyögte.
- Reménykedtem hogy... hogy... nem azért...! K-Kyle...! Miért hagyod?! - hajolt hozzá közelebb. Erre viszont felugrott és a sálat is megfogta.
- Semmi extra - mosolygott. Kenny megkönnyebbülten sóhajtott fel, majd dőlt a padra.
- Hál isten... ne hagyd hogy molesztáljon! - kapta fel fejét, és nézett ismét Kyle-ra. - Ha bántana, szólj, és én megvédelek. - mosolygott rá.
- Rendben - ült le ismét a helyére és bámult ki az ablakon ám kezével nem engedte el sálját. Kenny mosolyt erőltetve arcára, feküdt a padon. Próbált nyugodtnak látszani, de a pad alatt keze még mindig görcsösen ökölbe volt szorulva. Az óra lassan elkezdődött de szinte repült az idő és Den egyre többször nézet hátra a vörösre, aki mindig csak össze rezzent. Kenny próbált nem a lilára figyelni. Fejét a padra hajtva, hallgatta zenéjét, ám így is érezte a másik jelenlétét, ami nagyon is zavarta... Mikor már sokadára fordult hátra Kyle felpattant és kisietett a teremből. Kenny ekkor pillantott fel lomhán a lilára. Kék íriszei komoran csillogtak, ahogy végig nézett Devil-en. Megérezve a szőke tekintetét mosolyodott el, majd csettintve egyet az egész osztály kábultan ájult el. Fejek csapódtak az asztalokra és csupán a szőke és ő maradtak ébren.
- Meglepetés~
- Chh... - sziszegte Kenny, ahogy nemes egyszerűséggel dobta mp3ját táskájába. - Mit akarsz itt Devil? - sziszegte, ahogy felállt helyéről.
- Természetesen Kyle közelében lenni - mosolygott, ahogy felült az asztal tetejére - olyan kis aranyos volt reggel~ még a kis sálat is elfogadta tőlem, bár kellet neki egy kis noszogatás, hogy elvegye.
- Mégis minek van rajta? - sziszegte fogcsikorgatva, teste ismét remegni kezdett. Mély levegőket véve nyugtatta magát... mindig ez volt, miután a lány azt tette vele... nem bírt magán uralkodni.
- Csúnya vágás van a torkán~ csodálom, hogy nem ázott át a sál - vigyorgott. Alsóajkába marva, nézett fel gyilkosan a fiúra.
- Beteg vagy... de gondolom tudod... - kuncogta a mondat végét, ahogy elmosolyodva, leplezte nyugtalanságát. Nyugodtan ülve lóbálta a lábát, majd végig nézet az osztályon.
- Tudod~ Kyle hagyta magát - nézet ismét a kék szemekbe. Keze ismét ökölbe szorult.
- Információt ígérsz neki... ő pedig hagyja... hogy kiéld rajta ezt a... - elfintorodva folytatta. - beteges vágyaidat... - sziszegte dühösen.
- Nem kedves Mysterion~ - rázta meg a fejét - most csak a vére kellet az előkészületekhez. Nem éltem ki beteges vágyamat rajta.
- Előkészületek? - kapta fel fejét.
- Ohh~ alig várom már, hogy vége legyen - mosolygott, ahogy az ajtó felé kezdet sétálni, majd mikor oda ért még vissza fordult ám tekintette szinte éget a gonoszságtól - őt nem fogod tudni megmenteni~ - suttogta, majd ismét csettintve mintha mi sem történt volna ébredt fel mindenki és a tanár meg tovább mesélt. Kenny fogcsikorgatva ült volna vissza helyére... de ehelyett, se szó se beszéd viharzott ki az osztályból. Ám meglepetésére Kyle ült nem messze a falnak dőlve. Egy könyvet olvasott elmélyülten így nem is tűnt fel neki a szőke. Kenny viszont mosolyogva, guggolt le mellé, mikor elérte.
- Hey~ - szólalt meg mosolyogva. Felkapta fejét és kicsit meglepte, hogy a szőke is itt volt.
- Hey... Nem a teremben kéne lenned?
- Kéne... - vigyorgott a másikra, majd ő is a falnak dőlve, nézett fel a plafonra.
- Akkor miért is vagy idekinn - csukta be az olvasnivalóját és mosolyogva nézet a szőkére. Ki visszasandított rá.
- Még mindig a nem kedvelt dolgaim közé tartozik a tanulás...~ - mosolygott a vörösre.
- Pedig igazán okos vagy - fordult felé, ahogy vigyorogva simogatta meg a szőke fürtöket - van itt ész~ - Kenny testét furcsa bizsergés járta át, ahogy a másik végig simított tincsein. Nagyokat pislogva vándorolt tekintete a másik kezére, majd csupán elkuncogta magát.
- Maradjon csak ott~ Nem pont itt fogom kiélni~ - vigyorodott el pajzánul.
- De hülye vagy~ - kuncogott fel, ahogy jólesően nevetett fel. Kenny elmosolyodott, ahogy látta a másikat nevetni.
- Hát de sokkal érdemesebb ott felhasználni az eszem, mint itt, nem igaz?~ - vigyorgott egyre jobban, és egyre pajzánabbul.
- Oké de akkor mégis hol? - kérdezte, ahogy hátra dőlve nézet előre - Talán~ a nagy eszeddel megmenthetnél másokat. Nem is rossz~ - fordult ismét felé.
- Én a sexre gondoltam... - mondta komolyan, nagyokat pislogva, teljesen őszintén. - De a te ötleted se rossz! Megmentem és a testével meghálálja! - vigyorodott el. Kyle szó szerint elsírta magát a röhögéstől és az sem tűnt fel neki, hogy eldőlve a szőkének támaszkodik, ahogy az sem, hogy sála kissé lecsúszott és így jól látszott a még mindig igen csúnya seb a nyakán. Kenny egyből észrevette a sebet, ám egy diszkrét mozdulattal igazította meg a másik sálát, így eltűntteve a látványt.
- Most mi az? - pislogott a vörösre, majd ismét elvigyorodott. - Tényleg megfontolandó az ötleted~ Beöltözök pedomacinak és úgy fogok másokat megmenteni~ - mosolygott.
- Ne~ Ken~ Megdöglök a nevetéstől - kacagott tovább, ahogy még jobban a szőkének nyomta magát.
- Igazad van, valami jobb kell, a pedomaci már nyugdíjas én meg még friss husi vagyok~ - vigyorgott elégedetten. - Van valami ötleted a szuperhős nevemre? - nevetgélt ő is. Kyle elhúzódva törölgette szemeit, majd megrázta a fejét.
- Maradj csak a megszokott Kenny, akit kedvelek - mosolygott rá.
Kenny kuncogva mosolygott rá vissza.
- Rendben, akkor te leszel az első, akit megmentek~ - vigyorgott rá, majd észbe kapva nézett rá komolyan. - Jó, téged ingyen!
- Engem nem lehet megmenteni - legyintett, ahogy beszédüket a csengő hosszú zaja törte meg.
- Ugyan~ - Kenny felpattanva, húzta magával a vöröst, majd észre sem vette, hogy derekát átkarolva, teszi ezt. - Az én szuper... Junior Kenny-mel téged is megmentelek~
- A farkadra célzol? - kérdezte, ahogy megpróbált kibújni a fiú kezei közül, ki észbe kapva kapta el kezét.
- Igen~ - jelentette ki büszkén.
- Bocsi, hogy itt kell hagyjalak titeket, de dolgom van - fordult a fiú felé ahogy mosolyogva nézet rá - amúgy... köszi. Rég nem nevetem már ilyen jót.
- Neki köszönd... - bökött ágyéka felé, komoly arccal.
- Hülye - mosolygott rá, majd közelebb lépve ölelte meg - akkor is köszönöm - mondta, majd elengedve lépet is tovább, ahogy el is sietett. Kenny kissé kábán mosolygott utána, ám mikor meghallott egy ismerős hangot, teste megremegett.
- Aha! Szóval miatta? - röhögött a lány, fekete farmert viselt, mellé pedig egy piros pulóvert. Kenny-t viszont nem érdekelte kinézete, nemes egyszerűséggel ütötte volna le, ám akkora a lány, már el is tűnt. Feszülten sietett vissza az osztályba, helyére. Ez alatt Kyle elment a megbeszélt helyre, ahol Devil már várta őt. Félt és nem akarta, de tudta ő az egyetlen, aki megtudta ezt csinálni.
- Na? - kérdezte mikor oda ért. A fiú épp a párkányon állt és egy kis üvegcsét fogott a kezében amiben kék anyag volt.
- Simán mehet~ semmi gond nincs szóval már csak néhány előkészület és meglesz - mosolygott rá, mire a vörös is felsóhajtott - gondolom alig várod, hogy normális lehess~
- Nem akarok másokat bántani... nem bírnám ki, ha megint meghalna valaki... - suttogta, mire Devil oda lépve ölelte át és simogatta a hátát.
- Hidd ez után senkit, nem fogsz bántani többé~
- Eh... - nézte végig a kis jelenetet a lány. - De buzis... - morogta flegmán, mégis vigyorgott. Miután elváltak Kyle kicsit nyugodtabban nézet végig Devil-en aki viszont csettintett és a fiú elájulva zuhant előre.
- Remek~ - vigyorgott, majd lila lángok vették körül a fiú testét. Olyan volt mintha csak elemezné, majd mikor végzet lassan lerakta a földre - érdekes~ - majd csettintett és Kyle felkelt mintha nem is történt volna semmi.
- Szóval akkor mit kell tennem? - kérdezte, mire Devil egy papírt adott át neki.
- Rajta van minden. Tartsd be, és hétvégén gyere el a raktárához~ - mosolyogva hagyta ott, ahogy elsétált.
- Hétvége? Raktár? - nyalta meg ajkait a lány. - Tökéletes, pont akkor terveztem a szőkét is~ - dörzsölte össze tenyereit, melyekben hatalmas tűzcsóva lobbant. - Ó basszus! - kezdte rázogatni kezét, így eloltva lassan a tűzet. - Meg kell még szoknom...~ - kuncogta elégedetten a lány, ahogy kezeire nézett, ám ezután ismét Kyle-ra pillantott. Aki kikerekedett szemekkel olvasta a kis papírt. Furcsállta az utasításokat, de így normális lehet, be fogja tartani. Zsebre dugva sietett ő is az órára. Mikor a vörös eltűnt, a lány vigyorogva, ugrált el, ám egy szokásos módszert vetett be. Egy kis füstcsóva kúszott be Kenny-ék termének plafonjára, így figyelte az eseményeket. Kyle még nem volt bent ellenben Devil-el aki nyugodtan ült padján és beszélgetett a lányokkal. És habár Kenny nem örült a lila társaságának, a lány most sokkal jobban lekötötte. Tudott Kyle-ról. Tudta hol vannak... és tudta, hogy a vörös plusz még egy embertől meg kell védenie... persze a kis füst csóvát is kiszemelte, mivel komoran szemezett. Nem tudott mit csinálni... még alig volt ereje. Kyle ekkor lépet be és nyakán már nem volt ott a sál és a vágás sem látszott már.
- Azt hittem ide se érek - ült le a szőke mellé. Ki eltüntetve komorságát, mosolygott rá, ám feltűnt neki, hogy eltűnt a másik sálja, na meg a sebe is.
- Oh. - pislantott a mányik nyakára, majd végig simított a másik bőrén. - Ha nem szívta ki senki, minek volt rajtad? - kuncogott, ahogy elvette kezét. Kyle kicsit összébb húzódva sóhajtott fel.
- Ne nyúlkálj már oda - arca vörös lett, ahogy elfordította tekintetét.
- Hova? - csillantak fel pajzánul szemei, majd keze épp, hogy csak nem siklott a másik ágyékára. Átkozta magát, amiért alig tudott magán uralkodni.
- Utálom, ha a nyakamhoz érnek - morogta, ahogy sértődötten fordult el.
- Oh, de miért?~ - vigyorogva simított végig két ujjával az érzékeny bőrön. Mire Kyle ismét felsóhajtott és még jobban összerezzent.
- Mert... érzékeny... - mondta, ahogy dühösen fordult meg.
- Úristen! Olyan édi vagy! - mondta csillogó szemekkel, ahogy lágyan simogatni kezdte a másik nyakát.
- Ken ne már... - motyogta, ahogy egyre nehezebben kapkodta a levegőt és arca csak még pirosabb lett. Kenny megbabonázva nézte a másikat, majd közelebb hajolva hozzá, nézett mélyen a másik szemeibe, ahogy lomha, de egyben határozott mozdulattal simított végig a másik nyakán. Kyle már nem bírt megszólalni. Halk nyögést hagyott el a szája, ahogy felnézet a fiúra. Megbabonázva hajolt még közelebb, így csak pár centi választotta el őket. Egy újabb, határozott lomha simítást, melyet még több követett. Nem bírta abbahagyni. Ahogy Kyle sem volt képes már eltolni. Nyaka egyik gyenge pontja volt és utálta, de nem volt képes még mozogni sem. Ekkor pattant el benne valami. Valami, ami már nagyon rég történt. Testéből nagy mennyiségű füst áradt ki, minek teteje még lángra is lobbant, de olyan nagy mennyiségben tört elő, hogy sejteni sem lehetett, hogy a szőke árasztja. Az automatikus tűzoltó rendszer beindult, így vizet spriccelve az osztályterembe, így a diákok nagy része visítva rohant ki. De a szőkét ez sem érdekelt, oda hajolva a vöröshöz, csókolta meg annak nyakát, lomhán, és érzékien. A füstben nem láthatták őket, mégis Kyle tökéletesen látta azt, amit barátja tett. Hangos nyögés hagyta el ajkait, ahogy kezét kissé feljebb emelve kapaszkodott meg Kenny-ben.
- Ken... füst van... - nyöszögte ami még az eszébe jutott.
- Képzelődsz... - suttogta, ahogy mohón ismét lecsapott a másik ajkaira, ahogy magához vonta. Kyle belenyögött a csókba és testén végig futott valami megmagyarázhatatlan kellemes érzés, ám mégsem volt képes visszacsókolni. Feje kavargott és hiába volt olyan jó minden az a furcsa érzés ott volt benne. A füst még jobban lángra lobbant, ahogy visszatérve a másik nyakához, nyalt végig az érzékeny testen. Kezével végig simított a másik oldalán, ám feneke előtt megállt. Ismét egy sóhaj és egy hangos nyögés. Már kissé kábán nézet előre, ahogy a víz szinte égette a piros arcát.
- Kenny...
- Igenh?... - suttogta a másik bőrének, majd lágyan megharapta azt, ahogy ismét végig simított oldalán.
- Kenny... ez így... nem... - motyogta, ahogy nagyot nyögött mikor a jóleső fájdalom szét áradt a testében.
- Hm?~ - Arcára pajzán, és egyben elégedett mosoly ült ki, tekintete mégis ködös volt, ahogy megszívta a másik nyakát, majd mikor elhajolt jól látható volt a kis piros folt, ám ezután sem ált meg, újabbat kezdett kreálni.
- Kérlek... nem bírom - motyogta, ahogy már a lábai is remegtek az élvezettől.
- Mit szeretnél? - suttogta buján a másik fülébe, majd végig nyalva azon, harapta meg lágyan. Keze sem volt tétlen, azzal Kyle combján simított végig. Nem tudott válaszolni. Az a sok új dolog teljesen elkábította és ott lent is szűkké tette kissé a nadrágját. Keze tovább siklott, ám mielőtt elérte volna a másik ágyékét, kezét felemelte, és áttérve hasára, simított végig a másik testén egészen mellkasáig, ahogy ismét megszívta a másik nyakát.
- El fogok... - motyogta de már szinte csak levegőbe. Kenny elvigyorodva húzta ölébe a másikat, majd dörzsölte össze ágyékukat, ahogy kezei pedig fenekére siklottak, majd meg markolta azokat, persze közben a fiú nyakát tovább szívogatta. Hangosan nyögött fel, ahogy lábai is felmondták a szolgálatot, és lehunyva szemét engedte át magát az érzésnek. Teste teljesen elernyedt és csupán hangos légzése mutatta, hogy még él. Markolászva a másik fenekét, mozgatta ágyékán, ahogy ő is egyre szaporábban vette a levegőt, a tűz is egyre nagyobb lett, és még a víz is alig volt képes eloltani a feltörő lángokat. Késő volt. Elévezve dőlt neki a szőkének, ahogy kissé megkapaszkodott benne. Erősebben markolt fenekébe, ahogy ő is elélvezett, így bepiszkítva nadrágját. A lángok már az ablakok üvegjeit is kitörték, ám ezután azok szépen lassan egyre kisebbek lettek, ahogy a szőke remegve ölelte magához a vöröst. Aki halkan szuszogva szívta be az illatát. Olyan émelyítő és egyben furcsa.
- Kenny... - motyogta, de rögtön utána el is aludt.
- Basszus... - sóhajtotta maga elé a szőke, ahogy lomhán körülnézett a termen... minden romokban, viszont ahogy a füst eltűnt, legalább a víz nem csöpögött már felülről. Ölébe kapva a vöröst, kapta fel táskájukat, majd vitte gyorsan haza, magához. Anyja, apja épp a konyhában veszekedtek, így észre sem vették, szokás szerint. Lefektetve ágyára, nézett rajta végig, majd sóhajtva vette le a vörös ruháit, és megszárítva barátját, adta rá pár saját ruháját. Ezután ő is gyorsan lezuhanyozott, és az ágy mellett térdelve várta, hogy a vörös felkeljen, ám telefonja csörgése előbb szakította meg eme tevékenységét. Felkapva azt, szólt bele kissé bágyadtan.
- Kenneth...
- MÉGIS MI A JÓ BÜDÖS FRANCOT CSINÁLTÁL AZ OSZTÁLYAL - Craig hangja szinte verte a magas hangot - egy napig vagyok távol, és te nem bírsz magaddal?! - Eltartotta a fülétől a telefont, mikor meghallotta az üvöltözést, hiszen így is hallotta, amit a másik mondott. Mikor a fekete hangja kevésbé volt hangos, újra visszatette a füléhez.
- Baleset volt... - sóhajtotta.
- Baleset?! Tudott te milyen felfordulást csináltál?! - hangja ideges volt ám már kezdett kicsit lenyugodni - Mégis mi történt? Láttam Devil a mi osztályunkba jár... de az arcából ítélve őt is meglepte az egész szóval?
- Elvesztettem a fejem... sajnálom... - hangja kicsit rekedtes volt. Utálta magát, amiért nem volt képes uralkodni önmagán.
- De mégis mitől? - kérdezte, de utána rögtön inkább folytatta - Jól vagy?
- Persze! - vágta rá.
- Hazug. - vigyorgott a lány a fiú ablakában, mire a szőke ledermedt egy pillanatra, de utána folytatta.
- Semmi bajom csak tudod a hormonok...
- Biztos? - faggatta tovább - Az oké, hogy a hormonok és Kyle is eltűnt veled együtt, de ez nem normális... oda menjek?
- Jöjjön! - csillantak fel a lány szemei.
- Nyugi, nem kell... - mondta nyugodtan Kenny, mégis gyilkos pillantást vetett a lány felé. Néma csend szűrődött végül, pedig Craig sóhaja törte meg a csendet.
- Rendben, de ha bármi kell hívj! Ne hősködj így... - fejezte be és le is rakta a telefont.
- Végre! Már tökre uncsiztam! - morogta a lány, ahogy beugrott a szobába, Kenny félre dobva a telefont, lépett a lány, és a vörös közé.
- Tűnj innen... - sziszegte.
- Ugyan, most csak beszélgetni jöttem. - legyintett a lány. - Rég láttalak ilyen erősnek. - vigyorodott el ördögien, mire Kenny keze ökölbe szorult. - Nem tudom eldönteni, hogy ő váltja-e ezt ki belőled, vagy... te magad elszívod az ő erejét, és így leszel ilyen erős?...
- Ne hasonlíts magadhoz! - sziszegte a szőke, majd lépett egyet a lány felé, ki viszont hátrált, és ez nagyon is meglepte a fiút.
- Most nem merek veled kötekedni. - mosolygott. - Majd mikor alig lesz erőd, újra elveszem, ami nekem jár~ - vigyorgott a lány, majd már távozott is az ablakon keresztül. Kenny cöhintve nézett utána, de nem foglalkozott sokáig a lánnyal, figyelmét inkább újra a vörösre szentelte, aki lassacskán kezdett magához térni. Kábán nézet körül és elégé furcsállta hogy nem saját plafonja köszön vissza. Kenny felsóhajtva, hajtotta az ágyra a fejét.
- 'Reggelt Kyle...~ - morogta kedvesen a paplanba.
- Mi a... - lepődött meg, ahogy a szőkére nézet - mégis... mit keresek az ágyadban?
- A suliban... tűzriadó volt, beájultál... és hát, ide hoztalak. - mondta el tömören a történteket.
- Tűzriadó... - vakarta meg a fejét - de te nem...? - kérdezte, bár emlékei elég homályosok voltak.
- Én? - pislogott nagyokat, majd feltolva magát, ült fel az ágyra.
- Te harapdáltad a nyakam és... füst is volt... - nézet rá kicsit kérdően.
- Ő... hát... igen... lehet a füst hatása volt... sajnálom. - vakargatta meg tarkóját.
- Semmi baj - legyintett - úgy tűnik engem is jól kiütött. - Kuncogott.
- Hát igen, de látod, mondtam. - mosolyodott el elégedetten. - Bármi van, megtudlak menteni~
- Hálás vagyok, de nem kellet volna, elcipelned ide... ráadásul - meglengette magán a kissé nagyobb ruhadarabokat - átöltöztetni.
- Teljesen vizes voltál! Nem akartam, hogy megint belázasodj. - mosolygott.
- Elég lett volna becipelni az egyik orvosi szobába - legyintett, ahogy felkelt.
- Ha tudnád mekkora pánik volt...~ - sóhajtott a szőke, mégis még mindig mosolyogva figyelte a fiút. Kyle bólintott, majd gondolkozva nézet ki az ablakon.
- De mégis... mitől lehetett tűz? - Kenny vállat vont.
- Fogalmam sincs.... - motyogta, ahogy felnézett a plafonra. Kyle-nak ez felettébb feltűnt, de végül csak elmosolyodva nézet a szőkére.
- Köszönöm. - Kenny meglepetten pillantott a vörösre.
- Ugyan... nincs mit.~ - mosolyodott el.
- Asszem jobb, ha most haza megyek. Még van pár dolog, amit meg kéne csinálnom~ - vakarta meg a vörös fürjeit.
- Ó, ja, persze. - mosolygott Kenny, majd a fiú már megszáradt ruháit, a kezébe nyomta. - Tessék~
- Köszönöm - biccentett, majd nagyban kezdett átöltözni. Kenny leülve az ágyra, sóhajtott fel, ahogy paplant fixírozta, mégis, néha lopva a fiúra tekintett. Aki lerakta a fiú ruháit, majd sajátját felvéve nézet végig magán.
- Szuper - mosolygott, majd ismét a szőkére nézet - na én asszem nem is zavarlak... - Kenny elkuncogta magát.
- Ugyan, te sosem zavarsz. - ám sóhajtva ált fel, és indult kifelé szobájából, hogy kikísérje a vöröst. Aki felkapva táskáját készségesen követte, majd az ajtóban már csak intett neki, ahogy haza felé kezdett sétálni. Kenny az ajtóban állva, nézett a fiú után. Majd hátrasandítva, szüleire nézett, kik szokás szerint verekedtek. Sóhajtva kapta magára kabátját, majd ő is eltűnt otthonról.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
