|
5.) Beteges légkör
2012.01.16. 10:58
Ladies and Gentleman! Enjoy OwO
Másnap a vasárnap reggel hamar eljött ám nem Kyle számára. Ágyában feküdt igen magas lázzal. Anyja morogott, hogy miért is fázhatott meg a fia, de a vörös jól tudta semmi köze ehhez a hideghez. Az ereje nőt és ezzel együtt teste is tüzelt. Kenny füstcsóvája még mindig ott pihent a lámpán, így jól tudta, hogy a fiú nem a legjobb passzban van. Mégsem foglalkozhatott vele, így a város sűrűjét járva vadászott a kisebb bűnőzökre.
- Hogy van a védenced - bökte meg a vállát Craig, amikor épp az egyik ház tetején meglátta barátját.
- Lázas... vagy valami ilyesmi... - sóhajtotta a szőke.
- Oh nocsak~ nem kéne meglátogatnod? - kérdezte felhúzott szemöldökkel - Tényleg milyen volt a randitok? Ohh~ és ott a Greet sarkán az a ház? Úgy tudtam leküzdötted már a kitörő szellőidet. - Alsóajkába mart.
- Nem tudom mi van velem... egyre... gyengébb leszek... mármint. - kapta fel fejét, és nézett a másikra. - Nem tudok lassacskán magamon uralkodni... ha... róla van szó. - Craig arca komoly lett, ahogy leült a párkányra.
- Mi történt?
- Kyle... minden féle dolgot képes megtenni... szinte a semmiért! - akadt ki, majd hevesen kezdte magyarázni. - Elment Devil-hez aki...! Felvágta a mellkasát, és... ott is! - bökött ágyéka felé. - És Kyle...! És én...! És amikor felordított nem bírtam... ki... - hajtotta le fejét.
- Devil? - lepődött meg - Az a Devil?
- Az... - morogta komoran. - Ráadásul... - tekintett a másikra. - mondott valamit...- Kérdően nézet rá.
- Kyle-al kapcsolatban?
- Igen. - bólintott.
- Most, hogy így mondod én is tudtam meg pár hasznos információt, amin szerintem meg fogsz döbbeni.
- Mond. - ült le mellé rögtön.
- Kérdezősködtem és Kyle képessége 2 éve aktív. Ráadásul egy bizonyos kiránduláson éledt fel benne - mondta, ahogy a távolba nézet - emlékszel még mikor kórházba került, de kiengedték pár nap múlva, mert semmi baja nem volt?
- Persze. - bólintott, majd teste ledermedt. - Ne mond hogy... akkor már...
- De. Akkor már meggyógyította magát viszont... a kórházban aznap éjjel meghalt egy lány. Állítólag súlyos törésekkel szállították be és éjfélkor hirtelen gyógyulásnak indult - ránézet a szőkére - viszont a szobában levő növények elszáradtak és a mellette levő lány meghalt. A szervei magától álltak le és a szíve volt az utolsó ami felmondta a szolgálatot. - Kenny kikerekedett szemekkel nézett rá.
- Az... nem lehet... - suttogta.
- Gázmérgezésre gyanakodtak és csupán ez miatt tartották bent. Kyle viszont már akkor sejthette - hangja komolyan csengett majd elővarázsolt egy kis fehér cetlit - akkor még nagyban benne voltunk a banda háborúkban. Ráadásul akkor tájt lettek erősebbek, mert olyan dolgokat tudtak amiket nem is kellet volna.
Kenny némán bámult maga elé.
- Jah... - morogta kelletlenül. - Nem szeretek rájuk visszagondolni. - morogta.
Craig megrázta a fejét.
- Megnéztem az iskola adatait. Akkor kezdett többet hiányozni a kis vörös is. Minden összefügg. A zavargások és Kyle ereje. Miatta nyertek majdnem és ez még nem minden - közölte, ahogy átadta a kis fehér lapot mely, mint kiderült egy fénykép volt - ismerős? Azon a napon készült egy lesifotóstól, amikkor feloszlattuk a legnagyobb bandát.
A kép nem volt valami jó minőségű mégis lehetett látni, ahogy egy lila hajú valaki gonoszul vigyorogva lökdösi ki a tömegből egy vörös fiút. Kenny kissé összegyűrte a fényképet, ahogy próbált magán uralkodni.
- Az a szemét... - sziszegte maga elé.
- Biztos vagyok benne, hogy Devil már akkor is valami nagyobbat akart. Valami sokkal értékesebbet, mint egy vacak bandaháború győzelmet.
- Kyle-t akarná? - tekintett rá a másikra.
- Lehetséges... - bólintott - de nem biztos. Többet kell megtudnunk, és jó lenne, ha te meg a helyett, hogy itt bánkódsz ő mellette lennél.
- Igazad van... - állt fel sóhajtva, majd Craig-re pillantott. - Tudod... Devil... azt mondta... Kyle saját magát fogja, megölni... - újra előre tekintett.
Craig furcsa pillantást küldött felé. Nem értette, mégis hogy képes valaki megölni saját magát, ha folyton gyógyul. Viszont egyet tudott jól...
- Devil eddig soha nem hazudott nekünk...
- Pont emiatt aggódom... - harapott alsóajkába, majd visszaszolgáltatva a feketének a képet, sóhajtott fel. - Most viszont, sietnem kell. - azzal már el is ugrott onnan. Craig utána nézet, majd ő is felkelt és mosolyogva nézet az ellenkező irányba.
- Vajon Stan mit csinál~? - kérdezte, majd kék lángok közt el is tűnt.
A szőke sebesen haladt a vörös háza felé, ám útját egy elég kellemetlen személy állta, elég kellemetlen módon. Frontálisan ütköztek, így az egyik egy kocsma falában kötött ki, míg a másik az üres úton terült el.
- Mi a... franc... - morogta Kenny, ahogy feltápászkodott az útról, a lány nevetgélve ugrott le a kocsma faláról, majd kezdett magas sarkújával a szőke felé lépkedni.
- Jobban is vigyázhatnál~ Hova ez a nagy sietség? - a rövid elegáns vörös ruha csak úgy feszült testén, így kiemelve még jobban hatalmas domborulatait. Jól látható volt, dús szőke haja, és kék szemei... Kinézete tökéletesen olyan volt, mint Kenny-é, még bőrszínük is ugyan olyan volt. A szőke kiköpött mása, csak lányba.
- Nincs rád időm... - morogta Kenny, ahogy ismét elindult.
- Viszont nekem most szükségem van rád. Fogytában az erőm~ - vigyorgott, ám a fiú most nem akart vele foglalkozni... így hát hatalmas füst tornádót hozott létre, így felkavarva mindent maga körül, mire a lány feleszmélt, Kenny már sehol sem volt. Átöltözve normális ruháiba, csengetett be a vörös házához.
- Kenny? - Ike csendes kis hangjával nyitott ajtót - Kyle... alszik, azt hiszem.
- Oh... ilyenkor? - lepődött meg a szőke.
- Beteg. Anyu szerint megfázott bár az orra nem folyik és semmi váladék, nem jön ki belőle. A nátha és a megfázás, pedig ezzel is jár, de neki csak nagyon magas láza van - közölte, ahogy még jobban kitárta az ajtót. Nos igen. Ike Broflovski mindig is zseninek számított a családban - szerintem más okozhatja a baját.
- Remélem bármi is az, nem komoly. - mosolygott a kisebbre, ahogy belépve, vette le surranóit.
- Én is~ - mosolygott, majd vékony kis ujjaival fölfele mutatott - lehet már ébren van. Biztos örül majd neked. - Kenny elmosolyodva indult el felfelé.
- Remélem~ - intett Ike-nak, majd azzal már fel is lépdelve a lépcsőn, kopogott be Kyle-hoz. Halk morgás hallatszódott bentről. Erre a szőke persze benyitott.
- Kyle...~ - mondta, ahogy belépett a helyiségbe. A takaró alól nézet ki. Teljesen be volt bugyolálva és fején egy fehér törülköző volt.
- Ken - mosolygott rá a jövevényre aki nemes egyszerűséggel húzta oda az íróasztal előtti széket az ágyhoz, majd ült le rá.
- Jobbulást... - mosolygott a fiúra.
- Próbálkozom - suttogta erőtlenül, ahogy kicsit feljebb ült - te mit keresel itt?
- Gondoltam, meglátogatlak... - mosolygott. - És úgy tűnik, pont jókor~
- Látod... mondtam, hogy ma nem érek rá - nevetett fel. Felkapja fejét.
- Előre tudtad? - pislogott. Mikor rájött elszólta magát beleharapott alsó ajkába.
- Puszta véletlen - legyintett.
- Oh... - pislogott. - Kár, nekem is megmondhatnád, mikor leszek beteg. - kuncogott.
- Ugyan~ - kuncogott, majd mosolyogva nézet a szőkére - örülök, hogy itt vagy.
- Ez csak természetes~ - legyintett, ahogy hátra dőlt a székben. Kyle még nézte egy ideig a fiút, majd halkan felsóhajtott.
- Kenny... Mysterion még mindig... követ. - Meglepetten kapta fel fejét.
- Ohh... van sejtésed, mit akarhat tőled?... - döntötte kissé oldalra fejét.
- Nincs... csak mindig megjelenik, akkor mikor nem is akarnám - nézet lefele.
- Például? - csúszott kicsit közelebb. Megrázta a fejét, majd így nézet a szőkére.
- Én... nem tudom. - Nagyokat pislogott rá, majd csupán elmosolyodott.
- Ennyire feltűnően követ, hogy zavar?...
- Nem is az, hogy zavar csak... nem akarom, hogy sokat tudjon meg rólam - vallotta be.
- Miért? - pislogott nagyokat. - Félsz tőle?... - ráncolta szemöldökét. Megrázta a fejét, ahogy belegondolt. Nem félt Mysterion-tól hisz alig ismerte. Nem volt oka... mégis, amikor még a bandaháborúkban, Devil mesélt róla és annak tűnt. A fiú aki füsttel képes bármit elintézni és halhatatlan...
- Kicsit. - Felkapta fejét.
- Ugyan miért? Tudtommal csak az ilyen rossz fiúkat bántja... - vont vállat. - Te meg jó fiú vagy~~ - mosolygott a vörösre. Arca elkomorult.
- Miért veszed ennyire biztosra? - Kenny elmosolyodva, hajolt kicsit közelebb a fiúhoz.
- Ismerlek~ Nem vagy te olyan, hogy direkt bánts másokat. - nézett mélyen a másik szemeibe.
- Tévedsz - közölte hidegen szinte gondolkodás nélkül. Kenny meglepetten pislantott rá.
- Hm?... - értetlenkedett.
- Bántottam már másokat - mondta és nem nézet fel a fiúra - nehéz lenne elmagyarázni, de akkor is. Nem vagyok olyan ember, akinek ismersz.
- Önszántadból tetted? - kérdezte komolyan a szőke.
- Nem, de... - motyogta, ahogy felnézet.
- Na látod~ - mosolyodott el ismét a szőke. - Akkor mégis csak jobban ismerlek, mint hiszed~ - kuncogta. Szemei kissé könnyesek lettek, ahogy ismét lehajtotta a fejét. El akarta neki mondani mindent. Mi történt vele, és hogy tényleg nem egy ártatlan lény... de nem akarta, hogy a szőke megutálja. Azt nem bírta volna ki.
- Kyle?... - pislogott rá. - Minden rendben? - kérdezte kissé aggódva.
- Megígéred... hogy nem fogsz megutálni? - kérdezte.
- Persze! - vágta rá gondolkozás nélkül. - Semmiért nem tudnálak megutálni! - legyintett mosolyogva.
- Hehe... - kuncogott fel - remélem - mosolygott ám látszott rajta a kétely.
- Nah. Ki vele. - ült át az ágyra Kenny.
- Nincs semmi~ ami meg lesz az úgy is kiderül - vigyorgott.
- Játszadozol velem?~ - vigyorgott Kenny, de végül csak sóhajtott. - Rendben van Kyle... de tudd, rám mindig számíthatsz...~ - mosolygott.
- Abban biztos vagyok~ - mosolygott, ahogy kinyúlva ragadta, meg és ölelte át. Teste tűz forró volt és ezt még a pizsamán keresztül is lehetett érezni - köszönöm.
- Nincs mit~ - ölelt vissza a szőke. - Huh... tényleg magas lázad van... - jegyezte meg.
- 40 fok körül... de a gyógyszerek nem használnak és anyám is teljesen elfárad a közelemben... furcsállom, hogy te neked még semmi bajod - motyogta, ahogy neki dőlt kissé.
- Hát én mindent kibírok~ - vigyorgott Kenny, bár ő maga nagyon is érezte, ahogy a fiú ereje egyre jobban növekszik. És nem csak növekedett, de egyben szívta is el a körülötte levőből az életet. A fa ami eddig ott ált az ablaka előtt egyik ága megreccsent és lezuhant. Kenny felkapta fejét a zajra, majd meglepetten pislantott az ágra.
- Mi a...
- Megint a virágok? - kérdezte, ahogy felnézet - Állandóan elszáradnak...
- Nem... annak a fának az ága, csak úgy letört... - bökött a fa felé.
- Lehet véletlen... - motyogta, bár sejtette ennek ahhoz semmi köze. A szőke vállat vont.
- Hm, lehet... de... miért száradnak el mindig a virágaid? - pislogott a vörösre.
- Mert... mert... - nem akarta. Nem mondhatta el neki.
- Hm? - vonta fel egyik szemöldökét.
- Rossz a légkör - vigyorgott.
Felkuncogva mosolygott a fiúra, ám ekkor megszólalt telefonja. Előkapva zsebéből azt, olvasta el az sms-t... tekintete egyre jobban elkomorult, végül lecsapva a narancssárga mobil fedelét, tette vissza zsebébe.
- Most sajnos mennem kell... - sóhajtotta. Elengedve dőlt vissza ismét ágyába.
- Rendben... de ha holnap nem mennék, gyere el megint. Kenny elmosolyodva bólintott.
- Örömmel~ - azzal már fel is ált. A széket visszatéve helyére, lépett ki a helyiségből, majd letrappolva cipőjéig, vette fel azokat, és már ment is ki a házból. Egyből rohanni kezdett, gondolkozás nélkül, a megadott helyre.
Mikor már oda ért, Mysterion álruháját viselte. A lány egy lámpaoszlopnak dőlve, várta. Ugyan azt a vörös ruhát viselte, nem takarta arcát, oh, minek tenné? Kezével olykor olykor csettintett, mire kis láng jelent meg tenyerébe, ami egy idő után eltűnt. Kenny minden habozás nélkül ugrott a lány elé, persze megtartva a párméter távolságot.
- Hol vannak? - sziszegte kelletlenül.
- Oh nyugi Mysterion~ Tudod, hogy semmi sincs ingyen...~ - vigyorgott, ám kezével jobbra mutatott, hol pár eszméletlen ember feküdt. Kenny-éhez hasonló füst csóvákkal voltak lekötözve.
- Engedd el őket! - morogta.
- Előbb add meg azt, ami jár nekem... - vigyorgott a lány, mire a fiú csak felmorrant, ám mielőtt bármit mondhatott volna, a lány oda suhanva hozzá, tépte ki a szívét, nemes egyszerűséggel. - Köszike~ - mosolygott, a kezében lévő szerv körül piros csóvák alakultak ki, amik szép lassan átáradtak a lány testében.
- Jaj mennyivel jobb.~ - dobta el az eddigre már elszáradt szervet, egyenesen a fiú felé.
- Astrid ezt még megh... - sziszegte Kenny, ám a következő pillanatban elhallgatva, rogyott a földre, majd halt meg. A lány csak vigyorogva nézett végig a fiún, és a betonon, mit szép lassan beterített a vörös vér. Ezután csettintve egyet engedte el az embereket, majd hagyta ott a fiú hulláját.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
