|
1.) Az új ügyfél
2012.01.13. 17:59
Misztikus kis történet K2 szereplésével~
Ladies and Gentleman! Enjoy OwO
A szőke nagyot szívott cigarettájából, majd vigyorogva bökte oldalba haverját.
- Nééézd milyen jó segge van! - mutatott az egyik lányra.
- Nem tudnál esetleg néha másra is koncentrálni? - kérdezte, ahogy ő is rágyújtott.
- Akkor most nézem a te segged? - kuncogott fel és Craig keze egy nagy csattanással landolt a szőke fején.
- Megpróbálod, kibelezlek!
- Még nem tettem meg! - nyöszögte, ahogy fejét kezdte simogatni, majd újra elvigyorodott, majd megfordítva a feketét, stirölte pár másodpercig a seggét. - De oh~ a tiéd se rossz~ - vigyorgott, ám ezután rögtön futásnak eredt. Craig eldobva a cigarettát futott utána, majd mikor beérte elkapva küldte a földre.
- Komolyan mondom... leszarom, hogy haverok vagyunk, de ne akard, hogy apró darabokra zúzalak itt és most! - nézet rá gonoszul, ahogy ball szemében valami kék láng gyúlt meg.
- Heh, tudod jól, hogy engem nem tudsz semmivel megijeszteni... - lomhán nézett fel rá. - Másnap úgy is minden elölről kezdődik, történjék bármi...~ - Craig sóhajtott, majd morogva mászott le a szőkéről, ahogy szeme is újra normális lett.
- Ki hitte volna, hogy én leszek az egyetlen, aki emlékszik rá...
- Ez nem véletlen... - nézett rá komolyan, ahogy felállt. - Tudod mit jelent?...
- Akarom tudni? - kérdezte morogva.
- Hát, ha nem akaroood~ - vigyorogva vont vállat.
Sóhajtva bólintott.
- Halljam!
- Nos, azért van ez mert... - vigyorgott, ahogy rámutatott. - Mert, meleg vagy!
- Ennek semmi köze hozzá - morogta, ahogy ismét tockost nyomot a fiú fejére ki csupán felkuncogott.
- De, hiszen én is az vagyok~ Nem véletlen!~ - vigyorgott, ahogy átkarolva nyakát, kezdte húzni az osztályterem felé.
- És aztán... - forgatta meg szemeit, ahogy hagyta magát - amúgy ma este van valami dolgod? Ha nincs segíthetnél nekem. Utolsó nap és állítólag az a pasas ma csap le.
- Oh~ Érdekesen hangzik. Segítek~ - mosolygott.
- Remek. Te nem kaptál, vagy találtál magadnak semmit eddig? - kérdezte ám csak fejrázást kapott.
- Nem rég végeztem egy üggyel szóval... most pihenek~ pár napig.
- Az nekem csak holnaptól lesz - nézet el.
- Fel a fejjel! Ha nem jön hirtelen munka, segítek, és még ma megleszünk vele! - mosolygott.
- Egyedül is elbírok vele ne aggódj, de egyedül unalmas - mosolyodott, el ahogy az osztály előtt már ment magától és rögtön a helyére ült. Kenny kuncogva ült le Kyle mellé, majd dőlt ki a padra. A vörös épp egy könyvet olvasgatott. Nem figyelt nagyon padtársára. Ki viszont mosolyogva sandított felé, majd a könyvre, minek címét nem látta.
- Mit olvasol?~
- Egy regényt - mondta kissé unottan, de mikor a tanár belépett elrakva kezdett figyelni. Ellentétbe a szőkével, ki feltéve mp3ját, szundított el.
Az iskola hamar elröppent, és persze egyből haza sietett. Célja volt ledobni cuccait, és egy gyors zuhany után, segíteni Craig-nek, ám mégis... a sors közbe szólt, mikor a postaláda kis jelző zászlaja felfelé ágaskodott. Nagyokat pislogva, vette ki a borítékot. Újabb megbízatás, ráadásul elég szépen fizettek érte... a célpont pedig elég érdekes. Csak annyi infó volt róla, hogy esernyővel lesz a parkban. Még jobban felkeltette érdeklődését, majd egy gyors sms-t küldve Craig-nek a helyzetről, zuhanyozott le gyorsan, majd ment is már a parkba. Mire odaért, már besötétedett. Az egyik villanyoszlop tetején állva, figyelt. A parkban szállingóztak az emberek. Mindenki a maga dolgát végezte, kivéve egy valakit. Össze-vissza nézet. A szokott narancssárga és egyben zöld sapkája volt rajta és kezében, pedig egy vörös esernyő.
- Mégis miért sózták rám ezt a szart, ha nem is esik... - morogta.
Kenny felkapta fejét, amint meglátta a vörös esernyőt. Leugorva az oszlopról, slisszolt oda az éj sötétjében, ám mikor meglátta a célpont arcát, teljesen lefagyott a döbbenettől.
- Nem lehet... - suttogta maga elé.
- Ilyen nincs... ráadásul nem is találom - motyogta magában tovább Kyle. Nem értette miért küldtek neki meghívott ide. - Akár otthon is lehetnék...
Mutató ujjával a fiú felé mutatott, miből vékony füst csík kezdett kibontakozni, ami egészen Kyle-ig elnyúlt, majd felhúzta a fiú pólóját, így kilátást adva annak pocijára. Kenny-nek persze egyből megeredt az orrvére.
- Mi a! - Kyle mérgesen fogta le a pólóját, ahogy körbe kémlelve próbálta meg kitalálni ki tette ezt vele. Kenny persze vérző orral dőlt el a bokorba, ahogy próbált magához térni a cuki reakciótól. Végül összeszedve magát, figyelte tovább a fiút. Tudta, hogy ki a célpontja, és azt is, hogy mostantól egy percre sem tágít tőle. Érdeklődve nézet jobbra-balra ám mindhiába. Nem látott senkit viszont nagyon aggasztotta ez az egész.
- Na nézd már! - Kyle felnyikkant, mikor meghallotta a mély tónusú hangot, majd futni akart, de előbb elkapták, mint gondolta.
- Na~ Hol van?
- Még nem végeztem vele... – nyöszögte, ahogy a nagydarab fickóra nézet.
- Pedig ideje lenne elkészítened. Elhiheted, a kis szerkezeted nélkül esélyünk sincs betörni a bankba - Kyle ismét megremeget, de a férfi csettintve szólt a barátainak, akik megragadva Kyle-t fogták le. - Ideje lenne megint strigulázni - közölte vidáman, ahogy kipattintotta kését és ahogy a vörös pólója fellibbent látszott az oldalán a tényleges vonalazás. 5 db összesen. Kenny szemei összeszűkültek, majd most egész tenyerében füst keletkezett. Végüknél sárkányfejek alakultak ki, mik végig slisszoltak a levegőben, így elérve a nagydarab fickókat. Egész testükre feltekeredett a füst, de leginkább nyakukat szorította a szőke. Ekkor lépett ki a bokor sűrűjéből, majd ugrott mögéjük, persze megtartva a pár méter távolságot.
- Hitvány férgek... - sziszegte ingerülten.
Kyle remegve nézet a hősére, de mikor meglátta ki az kicsit elképedt.
- Mysterion?! - motyogta. A szőke rámosolygott a vörösre, majd meglendítette kezét, így az összes nagydarab messze repült el. Odalépve Kyle-hoz, nézett rá aggódóan.
- Jól vagy? - Bólintott, ahogy még mindig kicsit furcsállta a helyzetet.
- M-mit keresel itt?
- Láttam, hogy bajban vagy... és segítettem. Ez a dolgom. - mondta komolyan, és érzelem mentesen, bár szíve szerint megölelte volna a másikat.
- Értem... köszönöm - mondta, ahogy kissé zavartan nézet el - asszem én most megyek... nem akarok másokba is botlani... - Bólintott.
- Vigyázz magadra! – mondta, majd elsuhant. Még mindig kábán pislogott el sem hitte ezt az egészet. Viszont amint mondott komolyan gondolta. Mostanság igen sokan rászálltak és azt sem tudta miért. Viszont most már egy ember mindig rajta tartotta a szemét. Most sem volt másképp, egy fán ülve figyelte a vörös minden egyes mozdulatát.
Lassan haza talált és fáradtan dőlt be az ágyába és szuszogott el.
- Hey! - libbent Mysterion mellé, egy másik sötét alak. Szemei sötétkékek voltak és fekete frizurája kissé csapzott volt.
- Hm? - nézett a jövevényre, de aztán ismét Kyle ablakára meredt. Nem messze attól, ült egy fán.
- Nem történt semmi. A bankrablók akiket már rég kiszemeltem nem törtek be - mondta, ahogy kérdően nézet az ablakra, majd vissza barátjára - tudtam, hogy perverz vagy. - Felkapta fejét, majd ismét a fiúra nézett.
- Rá kell.... figyelnem... - suttogta, majd ismét visszafordult. - A bankrablók... bántani akarták, akikről beszélsz...
- Tessék? - lepődött meg - Miért akarták volna az én bankrablóim őt? Ráadásul... miért kell rá vigyáznod?
- Azért, mert valami kütyüt neki kellett megcsinálnia a betöréshez... de nem készült el vele... - sóhajtott. - És hogy miért rá... fogalmam sincs...
- Nem írták le? Amúgy tudtad, hogy azok a bankrablók is olyanok, mint mi? - Felkapta fejét.
- Ezt meg hogy érted?
- Mind a három. Illetve csak a fő fafej. Brutális erővel rendelkezik és ez miatt igen könnyen rosszul végződhetett volna a rablás - rántotta meg a vállát - ezért furcsállom, hogy mégis mit akarhatott volna tőle.
- Lehet fajtalankodni akart vele... - suttogta rémülten Kenny. - Azt nem! Mint Kyle anyja, nem hagyhatom! - mondta elszántan, felcsillanó szemekkel.
- Tessék?! - döbbent le - Mióta vagy te az anyja?! - Vállat vont.
- Jó, nem vagyok az de...! Kötelességem rá vigyázni! - csillantak fel újra szemei. - Mint barátja! Igen, ez a kötelességem!
- Remek egyre jobb! - rándította meg a vállát - Na akkor mond meg kis gardedám, mit írtak? Mennyire fontos feladat?
- Rengeteg pénzt adtak ráadásul.... életem eddigi legfontosabb feladata...
- Akkor valami komoly dolog lehet, de nem is adtak semmi kézzel fogható infót? - kíváncsiskodott tovább. Kezdte aggasztani az ügy.
- Csak annyit mondtak, a parkban lesz... és esernyővel a kezében fog lófrálni... - sóhajtott Kenny.
- Remek - morogta, majd felállva sóhajtott - megyek én is... elszúrta ez az egész a napomat - mikor már ki is mondta ott sem volt. Kenny sóhajtva dőlt neki a fa törzsének, ahogy továbbra is a fiút figyelte. Őt is aggasztotta ez az egész... szerette Kyle-t, oh nagyon is. Az egyik legjobb barátja volt, épp ezért is féltette.
A percek múltak és végül mikor eljött a hajnal csupán akkor történt valami. Kyle mozogni kezdett az ágyában. Úgy tűnt rémálom gyötri mégis teste körül vörös fény szűrődött ki. Ablakában a növények elszáradtak, majd szinte porként hullottak a párkányra. Kenny szem kikerekedve figyelte az eseményt. Biztonság kedvéért, fehér füstjével körbe vette magát, ezzel pajzsot képezve. Fény lassan tovább siklott így beterítette az egész szobát, de végül pár pillanat múlva vége szakadt. Kenny körül a füst lassan szertefoszlott, majd leugorva a fáról, egyenesen a fiú párkányára ugrott, így nézte érdeklődve a vöröst. A vörös még mindig kicsit feszengett, de békésen aludt. Kenny sóhajtva egyet, ment vissza a fára, majd lassan ő is félálomba merült. Így pihenni is tudott, és figyelni is. Végül lassan eljött a reggel és Kyle felébredve nyújtózkodott az ágyában, ahogy kikelve lépett az ablakhoz, majd mikor megpillantotta a növényeit, felsóhajtva szomorodott el.
- Mindig ez történik... - mondta, ahogy mint már oly sokszor fogta és lelökte a két cserepet, ami egy nagy kupacon kötött ki, ami földből és cserépdarabokból állt - vehetek újakat...
Kenny a cserepek törésére ébredt fel. Csak ekkor eszmélt fel, neki ma még iskola van. Nagy nehezen bár, de elment hazáig, hol átvéve utcai ruháit kezdett a suli felé loholni. Az óra lassan kezdetét vette, és Craig furcsán nézet az üres helyre.
"Kyle már itt van, akkor ő?" Kenny késve tört be az ajtón. Lihegve nézett Kyle-ra, majd egy hatalmas, megnyugvó sóhaj szakadt ki belőle.
- Elnézést, tanárnő. - nézett a tanárra, majd gyorsan helyére spurizott. Craig felsóhajtott ellenben a vörössel.
- Elaludtál...? - kérdezte halkan és egyben morogva.
- Igen... sajnosh... - suttogta lihegések közepette. - Jaj Kyle... úgy örülök neked... - veregette meg a vörös vállát mosolyogva.
- Igen? Tudod elég régóta itt ülök melletted szóval hozzám szokhatnál - legyintet, ahogy ismét előre kezdett figyelni.
- Akkor is~ - ölelte át önkéntelenül is. Aki kissé elvörösödött.
- Eressz el! - Kenny ahogy rászóltak, szó szerint elugrott tőle, majd védekezően emelte maga elé kezeit.
- Bocsi... - Kyle felállva fogta magát és nem érdekelve a tanár masírozott ki, aki furcsa mód meg sem szólalt, sem a többi diák. Mintha csak észre se vették volna. Csupán Kenny-nek tűnt fel, majd érdeklődve sietett utána.
- Kyle! - lépett ki a folyosóra.
- McCormick! - a tanárnő viszont elkapva fölsőjét húzta vissza - Mégis hova szöksz?!
- Wá! De tanárnő! Tetszik tudni mennyire szeretem! Hey! - kapálózott.
- Az irodalmat szeresd ennyire! Senki nem mehet ki csak úgy az órámról! - morogta, ahogy visszalökve a fiút zárta be az ajtót.
Kyle nem először sétált ki így a teremből. Nem értette miért tudja ezt megtenni. Senki nem figyelt rá, mikor kiment mintha ott sem ült volna, mintha nem is létezet volna azokban a pillanatokban. Ahogy felkapta a táskáját rögtön a virágos felé vette az útját. Amint kicsöngettek, Kenny is magához vette cuccait, majd se szó se beszéd, sietett Kyle után. Sejtette, hogy hova fog menni, így ő is arra ment. Kyle már két cserepes növénnyel bandukolt vissza fele. Mind a kettő vörös virágocskákat ontottak magukból és bár kicsit nagyok voltak mégis magabiztosan cipelte őket. Kenny messzebbről figyelte a fiút. Minden egyes kis rezdülését. Ő maga sem értette, hogy a többiek miért nem vették észre, mikor Kyle kiment... talán még... ő se? Előkapva telefonját pötyögte be Craig számát.
- Mond? - vette fel, bár hangja igen boldogan csengett.
- Te, láttad amikor ma kiment Kyle a teremből?? - kérdezte érdeklődve.
- Tessék? Kyle bent sem volt a teremben... illetve várj - halk susogás hallatszott, majd ismét megszólalt - de. Igen bent volt ám mikor te már ki akartál menni már nem volt ott.
- Értem... köszi. - azzal le is csapta a kagylót, majd tovább figyelte a vöröst. Valami kibontakozóban volt, és csak most kezdte észrevenni... A parkon keresztül vágott át, ahol végül letelepedve ült le egy kissé.
- Basszus... legalább engedményt adhatna - mondta, ahogy végig nézet mind a két virágon - remélhetőleg ezek nem hervadnak el... - Kenny az egyik fa mögül figyelte. Fejében több szál is futott barátja kapcsán, ahogy egyre több mindent kezdett kitervelni. Boldogan lóbálta lábát, ahogy dúdolt valami dallamot.
- Úgy néz ki nem fog vissza menni a suliba... - morogta maga elé, ahogy lecsúszott a fa tövébe. Hátradőlt és mélyet szippantott a levegőből. Ahogy dúdolt behunyta szemeit így észre sem vette, hogy a két növényt, amit most vett ismét virágokat kezdett el bontani. Kenny meglepetten nézte a növények reakcióját, majd a fiút. Felkelve, sétált oda mellé.
- Kyle? - A vörös összerezzent és védelmi pozícióba vágta magát.
- Ne ölelj meg! - Felkuncogott, ahogy legyintett.
- Nyugi, nyugi!~ Csak... Segítséget szeretnék kérni... - vakargatta meg tarkóját, ahogy félre nézett. Lenyugodva nézet rá kérdően.
- Igen? Valami gond van?
- Olyasmi. Tudod... ritka szokásom elaludni óráááán... - nevetgél. - A lényeg, nem figyeltem fizikán és... nem igazán értem a 8.as leckét.
Pislogott párat. Furcsállta, hogy pont tőle kér segítséget, de elmosolyodva bólintott.
- Persze. Gyere fel és megmutatom - biccentett, ahogy felvette a virágokat.
- Ne hozzam az egyiket? - kérdezte, ennek ellenére az egyiket már ki is kapta kezéből, és vitte. Jólesően sóhajtott fel, ahogy nem kellet tovább cipelnie az egyiket.
- Köszi - motyogta.
- Ugyan~ - vigyorgott rá. - Na, és mizu veled?... Rég beszéltünk... úgy, igazán. - mosolygott rá.
- Megvagyok. Nem sok különleges történik velem mostanság - fejét a virág mögé bújtatta ezzel leplezve kis pírját.
- Oh, érthető... gondolom a sok tanulás mellett nincs, vagy alig van időd...~ - nézett fel az égre.
- Ahogy mondod - biccentett, de ő is tudta mekkora hazugságvolt ez. Soha nem tanult a dogákra. Az anyag megmaradt a fejében és csak néha-néha futotta át.
- Nem unod néha? - pislogott rá. - Hétvégén elmehetnénk valahova... - nyögte be nemes egyszerűséggel.
- Velem? - nézet rá hitetlenkedve - Mióta szeretsz te velem lógni? Az oké hogy a házi miatt, de nekem az is elég, ha nem piszkálsz órán - kuncogott.
- Eeeeeh~ - fél kézben könnyedén megtartotta a virágot, míg a másikat Kyle nyaka köré fonta. - Már el is felejtetted, milyen jó barátok vagyunk? - nézett le rá, szemöldök felhúzva.
- Igen~? Mióta? - kérdezte ugyanis tény régebben jó barátok voltak, de mostanság nagyon hanyagolták egymást. Úgy tűnt a szőkét is lekötötte valami ő pedig... nos vele is történtek mostanság dolgok, de a lényegen nem változtatott. Elhidegültek egymástól.
- Most a szívembe tiportál... - könnyezett Kenny, ám az a pár csepp hamar eltűnt, majd újra mosolygott a fiúra. - Fontos vagy nekem~ Nem akarom, hogy csak úgy elfelejts~
- Rendben, rendben - bólintott - mit akarsz csinálni a hétvégén?
- Elmenni valahova... hm... múzeum? Te szereted az ilyen helyeket, nem? - elengedte a fiút.
- És te? Nem kell miattam olyan helyre menni, nem vagyok én olyan begyöpesedett - vigyorgott rá.
- Akkor, vp? - vigyorgott rá. - Csak mi~ - újra átkarolta nyakát. - a vp, és a szobám, hol bármit megtehetünk~ - vigyorodott el. Elvörösödött és kibújt a kéz alól.
- A vidámpark elég nekem...
- Oh... vidámpark! - csillantak fel szemei. - Milyen nosztalgikus... legyen~ Ja, és én fizetem, ha már meghívtalak. - jelentette ki. Kyle elmosolyodott, majd ismét az utat nézte. Nagyon furcsállta, hogy Kenny így rászállt megint viszont ő örült a vörös társaságának. Az utóbbi időben nagyrészt Craig volt az egyetlen társasága, azon kívül pedig, csak küldetések... el is felejtette, mennyire is szereti Kyle barátját.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
