| kihívás : Fagyöngyös kihívás (AkaMoete) |
Fagyöngyös kihívás (AkaMoete)
2011.12.28. 03:07
Cím: Karibuli Sp módra
Író: AkaMoete
Szereplők: Stan, Kyle, Kenny, Craig és még mások~
Besorolás: R-15
Megjegyzés: Karácsonyra~ avagy miért is használják a fagyöngyöt!
A tervem, tökéletes volt! Perfect, király, kivitelezhető, mégis csodálatos, satöbbi satöbbi…
De Ő! Ő elbaszta az egészet!
Gratulálok Kyle, belehalnál, ha beállnál végre az alá a kurva fagyöngy alá, igaz?!
Minden ajtóba aggattam egyet… mindbe! De…! De! Sosem kapom el a pillanatot, mikor alatta áll!
Persze, én szerveztem a bulit.
Az én házamba van ez az egész felfordulás, Karácsonyi buli címmel vettem jó sok piát, és minden ajtóba akasztottam egy fagyöngyöt.
Egyetlen célom volt, hogy Kylet lekaphassam az egyik alatt, jóóó hossszaaaan lesmárolhassam, majd ő végül csillogó szemekkel közölné, hogy viszonozza az érzéseimet, és jót dugunk a szobámba.
NEM ÍGY LETT!
Lassan három órája… - igen három! – tart a buli, és vagy már 8 sört legurítottam a torkomon unalmamba, mert igen. Folyamatosan figyelem Kylet, szinte már a seggébe lógok, de mindig pont akkor sétál át az ajtók alatt, mikor egy apró pillanatra félre nézek!
- Hey Stan, van tejszínhabod? – csap hátamra hűn szeretett Craig barátom, jó erősen, izomból, nem kímélve, minek hatására öklendezve görnyedek előre. – Na, ne most haldokolj, meg kell erőszakolnom Tweek-et! – morogja, majd magához hűen meg is ráz.
- Mindjárt hányok… - nyöszögöm, de le se szarja, tovább ráz, és jól tudom addig fog, amíg nem válaszolok. – Hűtő, legalsó polc! – el is enged, majd már ott is hagy. Valahonnan – én se tudom honnan, ez tud varázsolni bazdmeg! – hona alá kapja Tweeket, majd be is vonul vele a konyhába.
Remek… majd ott is takaríthatom a sok mini Tuckert, és a kis mini Tweak-ot. Fúj.
Persze a sor nem áll meg, már is csimpaszkodik a nyakamba a kövi vendég.
- Teeeee Stanleeeey~ - Kenny vigyorogva, nyom a kezembe egy üveg vodkát. Ezt honnan szedte? Én ilyet nem is vettem! – Hallod… annyi csajt lekaptam ma már, és csöcsörésztem meg…! Köszi a sok fagyöngyért! – vigyorogva már el is lépdel valamerre, majd el is dől, akár egy krumplis zsák.
Ez az állat mindig tök hamar leissza magát, a sárga földig!
Aztán fél óra múlva mintha semmit nem ivott volna, újra kezébe veszi az üvegeket, és vedel…
Hogy csinálja? Ez is varázsló mint Craig? Rejtély…
Mindegy! Most Kylera kell koncentrálnom.
Kyle Kyle…
Megvan!
A sarokban áll és… egy csoport lánnyal beszélget?! Nem már!
És Rebecca is ott van… szopna le az is! Mindig együtt tanulnak Kyleal, és persze, akkor rám magasról szarik.
Kissé tántorogva indulok el feléjük, ám a kis társaság hirtelen elindul, és már fel is battyognak a lépcsőn.
Francba! Lépcső?! Az most nekem lehetetlen! Meg kell várnom amíg lejönnek… vagy. Esetleg… négy kéz láb felmászok.
Na jó, nem, az túl ciki!
Inkább várok, szóval, le is ülök oda!
El is indulok a zöld kanapé felé, majd le is vetődöm rá, egyenesen középre, két ember közé.
Jobbomon Butters van, ki rögtön nyakamba is ugrik.
- Staaaan~ - dörgölőzik hozzám, persze ő mindig ilyen, ha részeg, ha nem.
Balomon Gary ül, lomha mozdulattal hörpinti fel pohárnyi vizét.
- Hogy tudsz ilyet inni?! – háborodik fel a velünk szemben ülök egyike, alias Clyde. – Az víz! Basszus, víz!
- Te is szoktál vizet inni… - sóhajtva Kevin, ahogy unottan játszik a dohányzó asztalon lévő üres kólás üveggel.
Persze, valakinek haza is kell vinni a full részeg Clydeot, és persze Kevin ezt mindig megteszi, egy hátárnya van, ő nem ihat, bár, szerintem nem is bánja túlzottan.
- Nem! Nem szoktam! A vízben basznak a halak, szóval, az csak az olyanok itala, mint ő! – magyarázza hatalmas beleéléssel, majd a végén, egy kecses mozdulattal bök Gary felé, ki csupán kuncog.
- Idióta… - sóhajtja Kevin, ahogy hátra dől, mire Clyde dühösen csap az asztalra.
- Fogd be! Te szadista meleg állat! – italának tartalmát rá is önti a feketére.
A szobában mindenki ledermed, és mozdulni sem bírnak… ahogy én sem. Kikerekedett szemekkel nézem a kis jelenetet… egyedül Gary mosolyog még mindig…
Ezt kibaszottúl nem kellett volna…
Kevin fejét lehajtva, rejti el tekintetét, hosszú fekete tincsei csak rásegítenek erre… viszont ahogy arcára egy elégedett félmosoly kúszik… nos az mindent elárul.
Clyde persze részeg, így nem érzi meg a veszélyt… lihegve és kissé kábán nézi Kevint, majd végül visszatántorodik a kanapéra.
Kevin pont ekkor kel fel, majd lép a barna elé. Megragadva állát, kényszeríti a szemkontaktusra.
- Azt akarod hogy itt és most mindenki előtt megszopassalak? – hangja kissé rekedtes, ahogy a szavakat suttogja… Nem nem nem nem!
Ha itt szopatja meg az úgy nem lesz jó! Kyle majd nem mer lejönni, és akkor baszhatom, ahogy Clyde…! Vagyis ő szopni fogja, de ez most kurvára mellékes!
- H-Hey…! Lécci ne itt…! – szólok oda Kevinnek, mire az meglepetten kapja fel fejét, majd válla felett, pillant rám. – Ha itt fogod akkor… Kyle majd nem mer lejönni… - húzom el számat, sőt, biztos valami nagyon tragikus fejet is vághatok mellé, mert Kevin úgy ahogy van elröhögi magát…
Na baszki…
Viszont ahogy felnevet, a tömeg ismét mozgolódni kezd, és mindenki visszatér eddigi tevékenységéhez…
- Bocs~ Elfelejtettem, hogy miért is tettél minden ajtóba fagyöngyöt~ - vigyorog rám Kevin, én pedig nem tudok mást tenni, csak zavartan nevetgélni… ennyire egyértelmű lenne?
- Kevin… engedj el…! Hallod?! Engedj! – nyivákolja Clyde, össze vissza kapálózik, persze Kevin erősen tartja.
- Na… azt hiszem, dolgom van. – sóhajtja, majd vállára kapja Clydeot, és így kezd vele kivonulni.
Persze Donovan hiába ordítozik segítség után… kapaszkodik meg az ajtófélfába és üti Kevin hátát nagy erővel. A fekete kivonszolja, és már előre látom, holnap 5 percenként fogja kipostolni facebookra, mennyire fáj a segge.
- Mi volt ez a nagy ricsaj? – csilingelő hangját még ebben a nagy zajban is kiszúrom. A lépcső felé pillantok, ahonnan Kyle szemléli az eseményeket.
Hiper sebességgel lépked le a lépcsőn, egészen hozzám… ő mindig… olyan… gyors! Nem bír megmaradni azon a formás seggén egy fél percig sem…
- Ki nem bír megmaradni a formás seggén? – kérdi tőlem, szemöldök felhúzva… na baszki!
- Hangosan mondtam?... – kérdem kábán, mire csak sóhajt, majd felhúzva, kezd el vonszolni valamerre… merre is?... Nem látom… csak azt, hogy egyre kevesebb ember van talpon körülöttünk…
- Megint tajtrészeg vagy! Gratulálok, Stan! – morogja, hortyogja… nem stimmel a hangja.
- Te is részeg vagy…! – mutatok rá, asszem… rá? Mert van belőle kettő…
- Az nem számít, nekem szabad… mert… mert…!
- Mert? – csatt. Jó erős ütés éri pofámat, ami csak úgy bizsereg a fájdalomtól.
Nagyot csap… mindig is nagyokat csapott.
Az arcomra, csak oda, mielőtt, még a perverzek másra gondolnának…
- Mert egy köcsög vagy! – fordul felém, sőt, még dobbant is egyet!
Kábán felnézek rá… szemében könnyek virítanak, mik lassan folynak le arcán… kipirult arcán… sokat ivott, ahogy elnézem.
- Miért vagyok?... – nyögöm, hatalmas filózásom közepette.
- Mert egész este arra vártam, hogy végre behúzz egy kurva…! – úristen?! Mióta beszél ilyen csúnyán? – fagyöngy alá, de nem! Basztál rám és csak vedeltél! Pedig…! Azt hittem… - hangja elcsuklik, sőt, el is halkul… - azt hittem… azért… tettél minden ajtóba… hogy… hogy… - hüppögi, alig győzi törölgetni könnyeit.
- Te arra vártál hogy én?... – motyogom, nagyokat pislogva, kell egy idő, míg alkoholtól ködös tudatom felfogja mire is akar kilyukadni.
- Igen! Régóta, nagyon régóta! És hiába húztalak ide, most is csak bambulsz rám mint borjú az újkapura…! – bök fejünk fölé, lomhán nézek fel…
Egy fagyöngy virít ott, csak most esik le, hogy a konyha ajtajában állunk…
Érzem ahogy szemeim felcsillannak, és már nem is hallom mit hadovál, nem is érdekel…
Megragadom pofiját kezeimmel, majd magamhoz rántva, adok neki egy méééély szenvedééééélyes csókot.
Habozás nélkül viszonozza, sőt, átkarolva nyakam, húz még közelebb…
Lassan már a földön kötünk ki, de még így is folytatjuk…
Ezután már minden homályos lesz…
- Hey… - mély, erényes hang… olyan ismerős… uff… tudom ki ez… ki is ki is… - Hey! Kelj már fel! – jó erősen megráz, megvan!
- Craig! – jelentem ki diadalittasan, mire még egy fejen vágással is jutalmaz.
- Ide adnád végre azt a tubus tejszínhabot? – morogja kelletlenül… mégis miről beszél?
Lassan felnyitom pilláimat… majd így nézek körül. Most már érzem… a hasamat nyomja valami, ja, asszem ez a tejszínhab. Kikapom magam alól, majd oda nyújtom neki.
- Kössz~ - vigyorog, majd már el is libben.
Feltolva magam karjaimmal, nézek körbe… Mindenhol kidőlt emberek, üres üvegek, fakanalak… sima kanalak… mi a fasz?!
- Jóóó reggelt Staaaan~ - hallok egy örömittas hangot a konyhapultról, persze jól tudom, ki az.
- Te hogy hogy…? Ja igen… elfelejtettem, téged semmivel nem lehet kiütni… - morgom, ahogy átfordulva, fekszem el hanyatt.
- Pontosan~ Pont ezért tudtam felvenni a tegnap éjszakát~ - csak ekkor tekintek rá, kezében ott virít a kamerám… na baszki… - Most mi ez a fancsali kép? Inkább nézz már magad mellé! – bök mellém…
Úristen.
Kyle.
Mellettem fekszik…
Meztelenül.
Ráadásul hason! A sexy feneke csak úgy virít!
- Nézd, ez egy tegnap esti felvétel~ - oda dobja nekem a kamerát, mit egy laza mozdulattal kapok el. A kis képernyőn már látom is…
Elég rossz minőségű felvétel, de a lényeg látszik.
Kyle nagyban nyögdécsel, ahogy én meg őt nagyban… khmkhmkhmhkmhkm………………………
- Ah~ Sthan~ Élvezh belém~ - nyögi, arcom egyre vörösebb lesz.
- Ahh Kyleh~ Milyenh kis mocskos vagy~
Kenny erre harsányan nevet fel, míg én inkább leállítom a felvételt, és visszanyújtom neki a kamerát…
- Ez a kedvenc részem a tegnap estéből~ - röhögcsél, ahogy leugorva a konyha pultról somfordál el.
Visszadőlve a padlóra, kapok el egy tésztaszűrőt oldalról, majd teszem ágyékomra… Csak, a látszat kedvéért…
- Stan… - hallok egy erőtlen motyogást magam mellől, rögtön oldalra pillantok.
Kyle kábán pislog rám, majd ásítva egyet, bújik még közelebb hozzám.
- Máskor… szólj mielőtt ilyet csinálsz… úgy fáj még a popsim… - morogja, ahogy el is kezdi említett testrészét simogatni, min két nagy piros folt van.
Úristen… mit műveltem vele?!
- Bocs! Basszus! Én nem…! Nem tudom mit csináltam, nem emlékszem semmire!
- Én mindenre emlékszem. – vág szavamba. – És tetszett… - vigyorog, persze arca mélyvörös. – És szeretném megismételni…~ - Tényleg?! – döbbenek le.
- Tényleg! – vágja rá mosolyogva.
- És mikor?... – szemeim felcsillannak, ahogy övéi is.
- Hát nem most, srácok! – morogja apám, előttünk állva. – Stanley, magyarázatot követelek, most!
Upsz…~
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
