|
A csodaital és az ő bája
2011.12.24. 19:07
Párosítás :: Crenny (KennyXCraig)
Korhatár :: R-17
Giftee :: Drága AkaMoete kedvére~ <3
Szerzői megjegyzés :: Nem akartam~ De lassan bekell látni én sem küzdhetek ellene ^^" Csak szerintem ebben a kapcsolatban fordítva kéne lenni-e, de na! Ő kérte és én csak ez miatt megírtam~ :D <3
18 évesen az ember baszhat mindent. Az életét, a szerelmet és az ingóságait. Én 18 éves koromig küzdöttem azért, hogy éljek, hogy az életem ne legyen egy lapos történet, amit a Disney felhasználhat és tessék! Több mint 100-szor tértem vissza a halálból és nemcsak, hogy szuperhős is voltam és túléltem egy valagnyi baromságot a haverjaimmal, de még mondhatom, hogy a testemre is úgy tapadnak a nők, hogy néha úgy kell magamról levakarni őket. Igen. Voltaképp izgalmas életem volt és nem egy embert megkaptam akit csak akartam. Szinte már fellegekben járhatok és úgy gondolom ideje végleg megdöglenem mégis a szülinapomon kell rájönnöm, talán mégis kimaradt valami ami porszemként ugyan, de minden egyes emlékfoltban ott van...
...és soha nem kaptam meg.
- Most komolyan, mit vagy úgy oda?! Ő az akit tényleg nem kap meg senki! - Stan szokásosnál is bunkobb velem, ahogy zakóját igazgatja. Állásinterjúra megy, oda ahol most Kyle dolgozik csak, hogy együtt tudjanak lenni.
Jah, persze! Én pedig azért kurok mindenkivel, mert úgy vágyok több millió gyerekre...
- Megakarod baszni a szertárban - közlöm és félredobva a leéget csikket veszek elő egy újat és gyújtok rá. Káros szenvedély első fok.
Na de a sértés persze talál. Felé fordul, majd a felfésült hajának annyi, ahogy nekem ugrik. Jó öreg veszekedések, hogy imádtuk, de ugye „felnőttként” az ilyen nem illik. De hát manapság az etikettre szarni kell. Így végül Stan az én ingemben ment el és én jó cimborához méltóan kikísértem egészen a cég ajtajáig.
- Szóval szerinted, hogy szerezhetném meg? Utána végre beadhatom a kulcsot és élhetek az angyali seggek és a mámoros didkok között és még pofás kis szárnyam és glóriám is lehet.
- Honnan tudod, hogy Damien nem ragad el a tornácon? - nézet rám kérdően én persze csak csettintve legyintettem. Végül is minek osszam meg, hogy a múltkor valami kapunak döntve baszta ott azzal a szőke angol sráccal. Fogadok direkt döglött meg az is, de hogy hogy nem dobják ki még a menyből az rejtély.
- Nem fog, de akkor is nekem-
- Minek akarod megbaszni őt is?! - Hangja idegesen csenget, ahogy rám nézet és fekete surranójával a betonon dobolt, valahonnan levő kellemes ritmusra.
- Csak mert ő még nem volt meg!
- Cartman sem mégis tudsz boldogan élni.
- Hogyne! Vele is lefekszem és meghalok a szex közben, mert véletlen valamelyik testrészével agyonnyom, na ne röhögtess - legyintek és épp folytatnám, ám ő csak egy jó irányzott mozdulattal egy almát nyom a számba. Ki tudja honnan szerezte, akár varázsolhatta is mégis a hatás megvolt.
- Minek akarsz te mindenkivel lefeküdni, ha? Voltaképp megvoltam már én is, Kyle is sőt büszkeséged nem hagyta és az egész általános és még a középsulis osztályt is végig kefélted. Ő az egyetlen akit nem kaphattál meg és lásd be, őt soha nem is fogod megkapni. Először is barátnője van, másodszor ő az akit nem lehet csak úgy megdugni. Esélytelen, egyszerűen mondj le róla!
Ezzel a szöveggel csap hátba, melytől a kezembe köpöm az almát. Mire észbe kapok már befut az épületbe és eltűnik a sötétítet üvegek között. Hát igen... voltaképp igaza van. Őt aztán tényleg nem kapta meg senki! Emlékszem egyszer talán bepróbálkoztam nála... de az lett a vége, hogy meghaltam. Asszem a kocsi elé... nem. Az ablakon lökött ki és még arra is emlékszem nekem kellet állni az üveget! A szemét! De akkor is... ez így...
Lehajtott fejjel megyek a városban. Nem bírom kiverni a fejemből, egyszerűen nem megy. Mert igaz ami igaz tényleg ott volt mindenütt. A kis csapatokban, a balhéknál és többszöri verekedéseknél is. Nem maradt ki semmiből, ám hozzá soha nem vonzott semmi... vagy mégis. Pont azért nem mentem hozzá, mert igen is éreztem azt a vonzást csak tagadni akartam? Ááá! A faszt! Nem fogok én nyáladzani és az én történetem sem Love Story!
- Úriember! - Egy szőke göndör hajú, NAGY MELLŰ lány siet felém. Rakott szoknyája a földet súrolja és a kis blúzán kettő... KETTŐ gomb van kigombolva. Ez szerencsenap basszus~
- Segíthetek kishölgy? - Csábos mosoly, sexi pillantás. Ez kell nekik, ám úgy tűnik nem vált be, vagy eleve immúnis. Sem a nyakamba nem ugrott és még az óvszert sem dobta felé helyette egy... ez komoly?
- Ezt neked adom - nyomja a kezembe a kis fiolát melyben valami rózsaszín lötty van. Na igen... ez tényleg nem az én napom.
- Köszönöm nem kell, az enyém e nélkül is feláll! - Mondom barátságosan, ám a lány csak felkuncog ezen.
- Ma van a szülinapod. Vedd úgy egy kis ajándék ahoz, hogy teljesüljön a kívánságod.
- A kívánságom? - pislogok nagyokat, mire ő ismételten csak kuncogva legyint.
- 3 csepp. Ne többet, mert akkor rossz vége lesz! Ohh és a helyedben sietnék. Csak a szülinapodon működik.
3 csepp? Lenézek a fiolára, majd éppen ismét meggyőzve a lányt, hogy nekem tényleg nem kell a nagyobbító eltűnt. Akár a kámfor, de felnézve nem volt ott. Se ő sem a szép keblei... sajnos.
Persze hazamenve még vizsgálgattam az üveget. MI az a lötty? Miért pont 3 csepp kell és milyen fasz kívánságomhoz?
Aztán lassan beugrott mit is akarok. A lakásomban a fotelon nézve ezen agyaltam. Hogy vajon tényleg azért kaptam? Talán ezzel sikerülhet?
- Balfasz! Nyisd már ki! - Szemeim kipattannak és a zsebembe rejtve az üveget rohanok az ajtóhoz. Mert hiába kíváncsi lény vagyok, és ha nem próbálom ki akkor abba basszus itt és most beledöglök. Oké feltámadok, de akkor is!
- Ne baszd már ki az üveget - morgom és ahogy az ajtó kinyílik szívem nagyot dobban a látványon. Mert ő aztán tényleg nem változott semmit.
A sötét színek ugyan úgy megmaradtak a ruhatárában, ahogy az a kék hülye sapka a sárga bojtjával. Manapság már ilyet nem kapsz sehol, gondolom a barátnője varrta neki. Aztán az arca, az a tipikus nemtörődömség, a cigi a szájában és végül a gyönyörű szép középső ujja. Ohh~ üdv Craig. Rég láttak.
- Tucker~ - vigyorgok rá, mire a csikket kiköpi és a zsebéből előhúz egy kisebb becsomagolt dobozt, majd a pofámba hajítva sétál be mellettem.
- Kurvaszép szülinapot. 18? Öregszel, én már rég múltam, mégis rajtad a kor sem látszik.
- Kösz a bókot - morgom, ahogy az orromat dörzsölöm, majd besétálok. Lábai már a dohányasztalon hevernek, ahogy belesüppedt a macska által lehugyozott kanapéra. Folt nincs csak a bűz, de úgy tűnik ez sem zavarja.
- Kibontod végre? Még van dolgom - néz rám várakozva, mire én feltépem a csomagolást és galacsinba hajtva a kukába dobom. Persze... soha nem lepet meg az ajándékválasztása.
- Gyertya? - emelem fel a hat darabos mécsest melyből, ömlik az a szaros fahéjszag, amit úgy gyűlölök karácsonykor, de az évnek ebben a szakaszában elmegy.
- Büdös van, füstölő meg minek. Dohányzol így is eleget - bök a hamutálra.
- Tudtam, hogy számíthatok rád... iszol?
- Ja, ha van valami hideged - felkapja a távirányított, majd valami furcsa virnyákoló buzit kezd nézni a tv-ben. Én meg jó házigazda révén elmegyek hozok inni, ám még hallom a hangját, ahogy kilépek a nappaliból - gyújtsd meg!
Persze... el is felejtettem meggyire agyfaszt lehet tőle kapni. De akkor is! Craig Tucker még nem volt meg nekem soha és itt az ideje, hogy megkapjam őt is. De hogyan? Leitatás az tabu. Őt nem lehet! Igen, próbáltam már, de végül én ébredtem egy kádban fölöttem pedig Butters szuszogott pucéran... szóval ez kilőve és bedrogozni sem tudom. Akkor viszont...
Belenyúlva a zsebembe vettem elő és ráztam meg. 3 csepp. Hogyne. Kinyitva tettem a mekis pohár fölé.
1...2...3.
Vajon elég? Na és ha ajzószer, akkor abból három nem elég! Persze kit izgat, hogy más csöpögtettem még bele így végül a három helyet lett 10 csepp, majd végül beleöntve egy kis Cola aztán, hogy lássa kivel él még citromot is kapott bele. Így vittem ki őméltóságának, aki még mindig a csülkeit az asztalomon pihentette, ám végre kultúrálodva valami focimeccset bámult.
- Te mit csináltál? A poharat is most szartad meg? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, ahogy kikapta a poharat, majd beleszagolva mosolyodott el - Kösz.
- Ugyan~ a vendégnek mindent - morogom és mellé ülve nézek én is előre - Barátnőd megvan még?
- Ja... éppen a nőgyógyászaton ténykedik.
- Baszki Craig, azért várhattál volna még! Nem vagy te apának való - bököm meg, mire ezt csupán egy csúnya nézéssel nyugtázza.
- Ott dolgozik.
Persze tudtam. Voltaképp így feltűnne sokszor jártam azon a környéken és kémkedtem utána. Nem tudom miért. Ilyen önkívületi sokk vagy mi a franc nyavalyának hívják. Néha részegen Craig háza előtt vadultam, de soha nem jött rá. Mire nem jó ha a barátok aggódnak érted.
- Na és minek köszönhetem, hogy áthívtál? Nem köszöntöttek fel elegen? - Átható tekintettel néz rám. Persze le se szarom, csak a poharat figyelem, de bassza meg mint a rohadt filmekben ilyenkor nem isznak belőle egy kortyot sem.
- Talált.
- Akkor máskor inkább postázom. Nem vagy valami jó társaság - felemeli a poharat, majd lassan iszik. Torkán ádámcsutkája csak úgy mozog és végül az utolsó csepp is kiürül a pohárból és így rakja le az asztalra - kösz. Te ugyan ilyen poharunk van, csak zöldbe.
- Mekis.
- Ja persze... a nagy COCA COLA felírat, még csak ki sem baszta a szemem. Hogy nem tűnt fel?
Miért nem történik semmi. Mert történie kéne nem? Már lassan... jesszus 43 másodperc telt el és semmi! Az a kiscsaj átvert a nagy dudáival! Kapja be!
- Na jó... ennyi mára - fordult felém, majd ráverve a vállamra kell fel - boldog szülinapot még...
Felkapom a fejem, mikor kissé megtántorodik, majd ájultan zuhan vissza a kanapéra. Igen... én meg lefagyva nézem őt.
- Na baszki... kicsináltam Tucker-t. Én szemét...
Az ideg futkosok a hátamon, ahogy kiszaladok a konyhába, valami csípősért, hátha attól fölkel. Persze ilyenkor nincs itthon semmi. Jó... akkor bors! Igen, igen, a bors az jó lesz. Tüsszentéshez kell, de most ez is jó lesz. Ne félj Craig! Jövök és...
Nem kell... A bors szóró lassan kigurul a kezemből, ahogy a fotelon levőre nézek. Lépteim lassúak és ahogy megállok felette kikerekedet szemekkel nézek rá. Mert ilyen egyszerűen nincsen. Sem mesekönyvben, sem a South Park történetében. Kurva anyátokat, ilyet még a jó tündér sem tud abban a kibaszott rózsaszín mesében!
Craig fekszik a díványomon. Halkan szuszog semmi baja.
Craig fekszik itt... a 8 éves önmaga. Nem! 10 év mínusz és most itt alszik a régi sapkájában a kék kis kabátjában, és a sötét nacijában.
A 8 éves Craig... haha... haha...hahahahaha....
- BASSZÁTOK MEG, ERRE MÉG ÉN SEM VOLTAM FELKÉSZÜLVE!
Ismét lenézek rá, majd megnyomom az oldalát, ám semmi füst meg minden más. Nem tűnt el. Szuszog tovább, mintha mi sem történt volna. Asszem bekattanok. De ez lehetetlenség... ilyen nincs.
- Kenny? - Idegesen vágom magam hátra, ahogy elbotlok még az asztalba is. A hamu lerepül és a szép pohár is messze gurul. Annak az útját követtem, majd végül egy gyerekes arcba bámulok bele, aki ugyan ilyen meglepetten néz vissza rám. - Te ki vagy?
- He... hehe, hogy én ki vagyok? - Kérdezek vissza, ő pedig fejét vakarva nézet körül. A mozdulatok és az a tipikus lenézés.
- Pedofil állat? Sejtettem. Manapság Stan-ék és a hülye Kenny is ezzel riogatja az osztályt. Szóval? Te az vagy? - Bök felém és magamban lassan elszámolok tízig. Mert nem csak, hogy 8 éves lett, de az emlékei is megmaradtak. Mintha az időből kiemelték volna a kis pöcst és ide rakták volna. AZ ÉN KANAPÉMRA.
- Én nem vagyok pedofil!
- Ja persze... pont úgy nézel ki.
- Te ki mitugrász, én most úgy~ - megállok mikor a középső ujját villantja felém. Nem fél. Pedig jóformán azt sem tudja ki vagyok és vajon most... ha most... - oké kis pacák. Az vagyok. Egy pedofil állat, aki most szépen megbuzerál.
- Hajrá! - vonja meg a vállát, majd mintha csak észbe kapna néz rám - Ja bocsi... nálad nem így meg. Oké adom a szépet, szóval... jaj ne. Kérlek... 8 évesen ne dugj meg. Léci~
Az agyam leáll és kell egy kis idő míg feltérképezem az adatokat. Kizárt... ilyen nincs, hogy ne rettegjen. Nem létezik! Muszáj! Minden gyerek retteget annak idején a pedoktól. Még én is!
Felállok, majd a hónom alá csapva csörtettek be vele a szobámba, majd rádobva az ágyra mászok fölé. Még mindig az a nemtörődöm tekintet.
- Látom téged be, kell törni~ - suttogom, majd lefogva a kezeit a feje fölött kezdem csókolgatni a nyakát. Cöhint egyet, ahogy nem is foglalkozik vele. A szőr már feláll a testén, tiszta libabőr mégsem nyikkan meg. Egy kukkot sem, még az arca sem rezdül. Lassan haladok lejjebb és kis kabátot is már teljesen kigomboltam. Az emlékeimben még emlékszem is erre a szörnyű kék pólójára is. De utáltam. Menőzött vele mindig, hogy ezt a nagybátyja küldte neki Angliából. Hülye kis fasz. Most pedig... idősebb vagyok és okosabb és ő mégsem retteg. Azt akarom, hogy rettegjen, hogy féljen.
Meg akarom törni.
Kezemmel belemarkolok a nadrágjába és bár teste megrándul még most is egy árva kukk nélkül ül ott. Még egy markolás és ismét csak ugrik. Érzékeny típus volt, a kis tisztátalan. Pont jó~
- Szóval pici Craig~ mit szeretnél?
- Haza menni az anyukámhoz~ szerinted balfasz? Naná, hogy elengedj, de minek kérjem, úgy sem teszed.
- Eltaláltad - sziszegem, majd elővéve saját tagom ülök le elé, majd vigyorogva nézek rá. Ő már tudja ám nem tesz semmit, én viszont megragadva fejét nyomom le az ágyékomhoz. Kicsi szájával alig bírja bekapni, ám most a gonoszat játsszuk. Nincs kímélet Tucker! Fejét teljesen rányomom ő pedig kissé köhög, ahogy szinte a torkáig ér. Lassan mozgatom rajta a fejem. Szemeibe könnyek gyűlnek a fájdalomtól, de én csak érzelem mentesen tovább mozgatom. Olyan jó érzés. Oké, nem akarok én pedofil lenni, de egy ilyen kicsi szája még a kínaiaknak sincs! Szorít és elnyel. Pont tökéletes. Ohh~ igen.
Beleélvezve a szájába húzom ki, ám mielőtt kiköphetné, rászorítva kezemet rázom meg a fejem.
- Tessék lenyelni. Szomorú leszek ha nem teszed~ - vigyorgok, ő pedig végül lenyeli - Okos fiú.
Letörölve száját köhög, majd gonoszul néz fel rám. Nem szól semmit, nem nyivákol. Csak a szép középső ujj ismét.
- Nem így játszunk! - válaszolom és lenyomva az ágyra tépem le róla a nadrágot. Repül és valahol a patkányketrecen köt ki. Szegény srác alsófele olyan kis szent volt, betöretlen. Kár lenne hagyni. Oké~ nevezettek bárminek, de ez van. Beindultam egy GYEREKRE. Nem Ken... nem nézzük innen. Ez Craig. Én most Craig-re indultam be, akinek a seggébe már rögtön két ujjamat benyomtam. Na igen... és még mindig egy kukkot sem szólt.
- Nem fáj? - kérdezem, ám a reakció csupán egy hümmögés volt. Ez a gyerek beteg? Vagy mégis mi baja? Az ujjaim könnyen mozognak ki és be és ő még csak fel sem nyikkan. Harmadik ujj és... semmi. Még most is, bár homlokán apró izzadság cseppek jelentek meg. Ujjaim lassan járnak. Megforgatom, ollózók és így sem végül, morogva húzom ki és fordítom a hátára.
- Elegem van Tucker! - Sziszegtem és tényleg. Felidegesít. Miért kell neki ilyen nyugodtnak lennie? Kis pisis kölyök, alig tanulta meg mire jó a farka és mégis... semmi! Még csak be sem indult. Pedig rám mindenki begerjed!
Tagomat a bejáratához rakom, majd úgy hatolok belé. Szája szétnyílik és a levegő is bent ragad, ahogy felnyikkan. Kíméletlenül még ennek a végét sem várom meg és mozogni kezdek benne. Nagyon szűk és bitang jó érzés. Ahogy fogom a lábait és egyre mélyebben megyek benne. Lenézek rá és csak ekkor veszem észre arca kifejezéstelen, mégis vörös, ahogy felnéz rám. Nincs magánál. Szemeire ködfátyol úszott és halkan nyöszögve és nyög. Élvezte, ahogy én is és a látványtól csak még jobban beindulva fontam ujjaimat a kis tagjára, majd kezdtem mozgatni. Elégedettség süt le az arcáról, ahogy hátravetve fejét ismét felsóhajt. Mozgásom pedig így gyorsul. A fejem eldobom, a józanész határát már átléptem. De basszus, ilyen cuki arcnak ki tud ellen állni! A nyál is folyik a száján. Túl közel. Sajnálom Tucker... Craig. Itt a vége. Lehajolva csókolom, meg majd élvezek bele, míg ő a kezembe. Egyszerre mentünk el és a tűdöm kapkodva próbálja visszaszívni az oxigént. Az agyamba is eljut és csak ekkor jövök rá mit tettem. Alattam egy 8 éves ájultan fekszik, hasa bemocskolva és elmondhatja magáról, hogy megerőszakolták. Szuper... köszi bögyös maca. Most már tiszta görénynek érzem magam és tuti a pokolba kerülök és nézhetem Damien meg Pip nyáladzását.
Kicsusszanok belőle, majd megragadva viszem a kádhoz. A maradék ruhát is leszedve tisztítom meg teljesen. Nem foglalkozok vele konkrétam. Agyam már rég csak egyvalamin jár. EGY MOCSKOS KIS PERVERZ LETTEM, AKI MEGTUDGTA CRAIG TUCKER-T AKI MOST CSAK 8 ÉVES! Igen... mikor kiviszem és ráadom az én ruháimat - ami konkrétan lóg rajta - ezután befektetve az ágyba hagyom ott én pedig a nappaliban depizek tovább. Mert most mi lesz, most mi lesz? Nem maradhat így... ÍGY TUTI nem... még a végén. Na jó... még egyszer nem, de még magamat is ismerve tudom, hogy kinézem magamból.
A csengő ébreszt fel a gondolataimból és simán ajtót nyitok. Ki nem szarja le, hogy kiskorú perverzitásával, most már akár le is csukhatnak.
- Na milyen volt?
- HOGY CSINÁLJAM VISSZA?! - ragadom meg a kis blúzát és húzom be. Ez a szőke csaj! Meg vagyok mentve basszus... őőő mégsem. Csúnyán néz. Nagyon csúnyán.
- 3 csepp... te meg erre 10-et adtál neki?! - kiabálja és egy hatalmas pofont kapok. Még az sem hatja meg mikor az ajzószerről kezdek neki mesélni, ugyanis a következőt már a bal orcámra kapom. - 15 évesként simán megkaptad volna, még tán rád is vetődik, te nem. Kis kórúként a tuti, amikor csak 8 éves!
- Várj a cseppek számától függően fiatalodik?! - lepődők meg.
- Talált Sherlock!
- Jó rendben. Most már felnőhet szóval... hogy lesz? Na és nem emlékszik, majd semmire igaz... - reménykedve pillantok rá, mire bólint... hála az Istenek!
- Semmire és szerintem már jól van. Viszont még egy ilyen és esküszöm bedoblak egy csapat közé, akik megtanítják a leckéket neked! - nyelek egyet, majd mikor szépen kikísérem és egyben vissza is szolgáltatom a kis fiolát, akkor jelenik meg Craig. Ismét 18 éves, haja felvan borzolva, a narancs pólóm világít rajta és a cuki „Itt szopj le” alsógatyámban is mennyeien fest. Kedvesen vigyorgok rá, míg ő felvonva szemöldökét, biggyeszti sapkáját a fejére és így indul el kifele. Csöndben megy el mellettem én pedig csak bámulok rá. Aztán végül mikor a cipője is rajta van, fordul hátra.
- Nem. Csak a végén volt jó és igen, a ruhát megtartom. Amúgy meg a faszod kibaszott nagy! - morogva mutatta fel ismét a középső ujját, majd becsapva az ajtót távozott. Lesokkolva állok és még pár percig mozdulni sem birok. Persze mit csodálkozok. Az a banya a nagy didkóival becsapott! Emlékszik!
- Ohh és! - felkapom a fejem, ahogy csupán a fejét dugja be, majd besétálva ragadja meg a pólóm és húz magához. Csókja mély, édes, és azt hiszem egy kis fogrémet is érzek. Mikor elválunk kábán esek rá a seggemre, míg ő gonoszul vigyorogva néz rám, majd intve egyet ismét távozik, persze még hallom a hangját a búcsúszavakat - Boldog születésnapot Kenneth!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
