Tudtam jól mit művelnek… már régóta.
Nagyon rég.
Először nem zavart, sőt, szartam rá. Hiszen nem az én dolgom… volt.
Most sem az, viszont már úgy érzem tennem kell valamit. Kedvelem, és pont ezért!
A szokásos misét mondja a pap, ahogy fel sem néz hatalmas könyvéből.
Az első sorból jól látok mindent, azt is, hogy ez a köcsög valahányszor felnéz, pont rá pillant.
„Két szem összevillanásában néha nagyobb titok rejlik, mint húsz év házasság történetében.”
Nagyapám hajtogatta ezt folyton, mielőtt kipurcant volna. Mennyire igaza volt… mennyire…
Mikor vége a misének, mindenki halk susmogással hazabattyog.
Csak én maradok, elbújok az első sor mögötti padok mögé, és várok.
Nem is kell sokáig várnom…
Butters dúdolgatva csukja be a templom hatalmas ajtaját, majd vissza szökdel egyenesen Joe tiszteletes elé.
Persze, az egész ezzel a helyettes pappal kezdődött… Maxi atya elment a… nem tudom hova, és azóta ez a seggfej van. Aki olyan mint a többi…
Szégyentelen pedofil.
- Joe~ - a szőke szó szerint a tiszteletes nyakába ugrik, így dörgölőzik hozzá, ám az csak lesöpri magáról.
- Ne húzzuk az időt, gyermekem. Dolgom van. – Butters tekintete elszomorodik, majd csak biccent egyet. – Nos? Mire vársz? – Amint ezt meg hallom, előkapom pulóverem zsebéből a Craig-től elcsórt kamerát. Beállítva minden kis biszbaszt rajta, nyújtom ki egy kicsit a pad mögül, csak épp annyira, hogy lencséje látszódjon.
Ahogy lepillantok a kis kihajtott részre, jól látom, mit művelnek…
Butters már nagyban szopja a papot, ki csupán simogatja fejét, így biztatva…
Köcsög…
- Elég. – löki el Butterst, ki nyikkanva esik hátra. Felkarjánál fogva kapja fel a földről, majd az oltárra dobja fel. Lehúzza gatyáját, majd így hatol belé, minden nélkül.
Butters elhalóan sikít fel, teste megremeg, szemébe hamar könnyek szöknek.
A papot viszont ez nem érdekli, megkapaszkodik a szőke kis derekába, és mozogni kezd, lökései határozottak, és durvák…
Butters folyamatosan fel-fel nyikkan, és csupán nyöszörögni képes.
Arcán a fájdalom szinte már ráfagyott, ahogy görcsösen markolássza az oltáron lévő terítőt.
Felfordul a gyomrom… ettől az egésztől…
Kezemben megremeg a kamera, de tartom, erőt veszek magamon, hogy nehogy neki essek ennek a faszkalapnak…
A pap felhörög, mire Butters szemei kikerekednek, és próbál elmászni.
- Ne, ne kérlek…! – de késő, az öreg egy hangos morgással élvez belé, mire Butters ismét felsikít.
Persze Joe-t nem nagyon hatja meg. Kihúzódva Buttersből, már fel is húzza nadrágját, majd egy kis csomag papírzsepit dob a másik hátára.
- Siess, senki nem láthat meg. – azzal már ki is siet a templomból, mintha mi sem történt volna.
Leállítom a felvételt, majd a kamerát is elteszem.
Butters teste még mindig remeg, mozdulni sem bír, csupán kapkodni a levegőt…
Nem bírom ki.
Zsebre vágva a kamerát, állok fel, majd sietek elé.
Lenézek rá… és egyszerűen… egyre… dühösebb leszek! Miért hagyja hogy ez ilyeneket műveljen vele?!
Én sokkal… kedvesebb lennék hozzá…
- Kenny? – nyögi meglepetten, ahogy felnéz rám. Kezét fenekéhez kapja, így próbálja magát takarni, ahogy feje egyre vörösebb lesz. Nem válaszolok, csupán mögé sétálok, és lekapom hátáról a csomag papír zsebkendőt. – Mit-mit művelsz?! – hangja remeg, ahogy hátra tekint rám, válaszra nem méltatom, csupán félre tolom kezét, és kikapva egy zsepit, törlöm le vele bejáratát. Felnyikkan, nem csoda, hiszen… véres is, nem csak olyan.
- Ha ennyire fáj, miért hagytad? – morgom, ahogy tovább törölgetem, majd új zsepit előkapva folytatom.
- Azért mert… ő szeret. – Habár nem látom arcát, hangjából hallom hogy mosolyog.
- Az aki szeret valakit, nem tesz vele ilyet! – morgom ingerülten.
- Te ezt nem érted… - súgja, mintha nem akarná hogy halljam, de pechje van, én mindent hallok…
- De, értem. – Csupán ennyit mondok, ahogy az utolsó papír zsebkendőt is felhasználom, majd felhúzva gatyáját, sétálok elé, és nézek le rá.
- Ugyan, hogy érthetnéd?! Te nem vagy szerelmes! – Hangja vádló, de nem néz fel rám. Nem mer felnézni…
- De, az vagyok. – megfogva állát, emelem fel fejét, így kényszerítve, hogy szemeibe nézzen. – Beléd vagyok szerelmes, Butters. – Szemei kikerekednek, ahogy nyöszörögve kezd hátrálni, így egy puffanással landol a földön.
- Hey! – Hiába kaptam utána, már nem tudtam megfogni. Az oltár mögé lépek, lesütve tekintetét, ül ott remegve.
- Menj el… - nyöszögi, hangján hallom hogy sír, így letérdelek mellé.
- Butters… - nyúlnék felé, ám ő hátrál.
- Menj! – ordítja, hangja visszhangzik a templom falai közt.
Nem szólok… várok még pár pillanatot, majd se szó se beszéd, felkelek, és ott hagyom…

Amint haza értem, elküldtem a videót a polgár mesternek…
Már másnap intézkedtek.
Joe atya örökre eltűnt, és azonnali hatállyal visszahívatták Maxi atyát.
Az új misén is ott voltam, fekete öltönyben feszítettem az első sorban Stan mellett.
Mindenki örült hogy vissza tért Maxi, kivéve egy embert…
Butters.
A mise hamar véget ért, és én zsebre dugott kézzel haladtam a többiek mögött.
Már messze jártunk a templomtól, mikor valaki ráugrott a hátamra.
Illata megcsapta orrom, így tudtam, ki az.
- Hogy tehetted ezt?! – sírta dühösen, ahogy hátamon ült, és így kezdte azt csapkodni kis ökleivel.
- Meg kellett tennem.
- De miért?! Tönkre tetted a boldogságom! – agyamat elborította a düh, ahogy ezt sipákolta, fordítottam a helyzeten, lefogva kezeit, néztem le rá.
- Miféle boldogságodat?! Ő csak ki használt, fogd már fel! Butters… azért tettem mert szeretlek baszki! – szorításom enyhült, kihasználta, és egyből pofon vágott jobbjával.
- Gyűlöllek! Utállak! – lelökött magáról, majd elfutott.
Pirosodó arcomra fektettem kezem, ahogy utána néztem…
Azok után mát alig láttam… és egy nap, végleg eltűnt.


Évekkel később tudtam meg hogy meghalt, AIDS-ben.
Felelőtlen volt… és hülye.
Haragszom rá, azóta is, és mikor meghaltam, sem kerestem se a mennyben, se a pokolba… így azt sem tudom, hova került. Nem is érdekel…
Ez hazugság.
Azóta a nap óta csak körülötte forognak a gondolataim… és azóta neki másnak nem vallottam szerelmet…
- Kenny? Figyelsz te rám? – Kyle dühösen csap fejemre, mire nyöszögve nyúlok el a padon.
- Persze… miről is volt szó? – tekintek fel rá, mire sóhajtva bök rá a versre.
- Ennek a hülye kis versnek az elemzéséről! Amit 20.jára mondok el, de te szarsz rá! Szóval figyelj, mert utoljára mondom el, és leszarom ha megbuksz irodalomból! – mormogja dühösen, majd végén elegánsan tolja feljebb szemüvegét.
- Ugyan~ Tudom ha belehalnál, ha nem én lennék az osztálytársad~ - vigyorgok fel rá, mire rögtön elpirul, és elfordítja fejét.
- Nem igaz…! – mormogja, majd végül csak legyint, és sóhajtva kezdi újra a verselemzést magyarázni.
Ő szerelmes belém, régóta, azt tudom.
És talán… egy nap… majd mikor őt teljesen elfeledtem, képes leszek viszonozni az érzéseit.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés