|
7 Pecsétes titok
2011.11.12. 13:28
Mukavia lukuhetkiä ~ :3
Stan a hallban lévő kanapén ülve, nézte a tévét. Lábát a kanapé előtti dohányzó asztalon pihentette, hasán egy chipses zacskó foglalt helyet, miből jól esően falatozott. Kihasználta a helyzetet, hogy nem tartózkodtak a szálláshelyen a tanárok, és hogy rajta kívül is csak pár diák volt ott.
- Hello Stanley~ - közülük is a legrosszabbak. Eric elvette a Chipes zacskót a másik hasáról, majd nagyban kezdte falatozni, miközben megnyalta ajkait - mi újság ~?
- Semmi. - vetette oda, ahogy karjait tarkójára tette, így nézte tovább a tévét. - Veled?~ - kérdezte, ahogy arcára egy félmosoly kúszott.
- Megvagyok~ és a kis barátnőm is~ - mondta mézes hangon, ahogy az üres zacskót visszaejtette a fekete ölébe, majd felkapva a távirányítót kikapcsolta a tévét és úgy nézet rá a feketére, mosolyogva.
- Örülök. - mondta, ahogy félre söpörte hasáról a zacskót, majd a kikapcsolt készülékre nézett. - Szeretnél valamit?...
- Igen. Én mindig szeretnék~ - mondta vigyorogva - hogy vagy? Hallottam baleseted volt~
- Jah. De sajnálatodra épp bőrrel megúsztam~ - válaszolta vigyorogva, ahogy felnézett a fiúra.
- A kis barátod, viszont nem volt már ilyen szerencsés - mondta szinte ördögien.
- Hát jah... sajnos... - válaszolta semlegesen.
- Gondolom, nagyon összenőhettetek odalent - a vigyora nem fagyott le, ahogy a másikat nézte - tudod, Craig eléggé, komor típus. Nem hittem volna, hogy pont az ilyen nyápicok jönnek be neki, mint te~ - Stan felhúzta egyik szemöldökét, majd kezeit hasára tette.
- Nyápic?~ - kérdezte vissza vigyorogva. - Fura ezt pont tőled hallani~ - kuncogott fel. A barna megrázta a fejét.
- Tagadd csak, nyugodtan, mind ezt teszik... - Stan ismét felhúzta szemöldökét.
- Még tagadjam...~ - felnevetett, majd flegmán nézett fel Cartman-re. - Akarsz még valamit?...~ - ismét elvigyorodott.
- Még annyit, hogy meddig mentettek el? - nézet végig rajta fürkészve.
- Semeddig... - vette oda flegmán. - Én nem vagyok Wendy~
- Jobb is~ fogadok olyan nyápic vagy, hogy észre sem vetted, mennyire oda van érted - röhögött fel, ahogy felkelt - hogy mit rendezett le a buszon~ úgy röhögtem! De végül is... - Stan füléhez lépet, majd szinte suttogott bele - lehet már soha senki, nem fogja neked megadni azt amit már elvettek tőled~ - Stan keze ökölbe szorult, de még türtőztette magát. Végül keserűn elmosolyodva nézett Cartman-re.
- Lehet. Ki tudja~ - vigyorodott el.
- Én tudom Stan~ nagyon is jól tudom. Soha az életben nem találod meg azt a boldogságod, ami most már az enyém - szemei megcsillantak, majd hátat fordulva kezdett ellépkedni. Stan felhúzta egyik szemöldökét, majd sóhajtott.
- Egy kurva, hogy okozhat boldogságot?... - mondta magának, ahogy felnézett a plafonra. Ekkor viszont egy nagy csattanás hallatszott. Egyik oldalt Cartman terült el, a fal túl felén pedig Craig fogta a fejét.
- Köcsög! Nézhetnél az orrod elé is! - üvöltött rá a dagadék, ahogy felkelve a másik fölé állt és egy kisebbet bele rúgott. Ez természetesen elindította a lavinát. Craig szó szerint visszarángatta a földre, és ütni kezdte. Természetesen a dagadék sem maradt le. Ököllel ő is betalált egy-két helyre. Stan sóhajtva egyet sétált oda hozzájuk.
- Cartman, Craig nem tehet róla, hogy téged képtelenség megkerülni. - jegyezte meg, majd egy üveg vizet magához véve, öntötte rájuk. Úgy tűnt ez megteszi a hatását. Cartman prüszkölve lökte el magától a feketét, majd dühösen nézet az üres pohárra, majd Stan-re, de végül szó nélkül ment el. Craig nem foglalkozott a vízzel. Pislogott párat, de ő a másikkal ellentétben, nagyon is jól érezte magát a földön.
- Megvagy?... - kérdezte, ahogy leguggolt a másik mellé.
- Túlélem - mondta, ahogy megborzolta vizes haját. Stan sóhajtott.
- Ti aztán könnyen egymásnak estetek... - felállva a földről, a kanapához sétálva vett le róla egy kis kéztörlőt, majd Craig mellé visszasétálva fejére dobta.
- Ez védekezés volt - válaszolta, ahogy a kéztörlővel kezdte fejét szárítani - kösz... - Stan legyintett.
- Ugyan... - visszasétálva a kanapéhoz, vette magához az üres chipses zacskót, majd dobta ki a pultnál lévő kukába. Eközben a fiú is felállt és a kanapéhoz sétálva dobta rá a már megszerzett törülközőt, majd ismét megborzolta már csak nedves haját.
- Nem sokan vagyunk ma itt...
- Kik vannak itt? - kérdezte kíváncsian, majd a kanapéhoz sétálva vetődött rá.
- Akik végeztek a feladattal... kábé 10-en. Illetve csak annyi embert láttam - mondta, ahogy ő is helyet foglalt. Stan sóhajtott.
- Ahogy Kenny-t ismerem ő még biztos nem végzett... - áthajolva Craig előtt, vette el mellőle a távirányított, majd bekapcsolta a tévét.
- Kyle nem segít neki? - kérdezte, ahogy a tévét kezdte ő is nézni.
- Talán... - felkuncogott. - Az utóbbi időben nagyon összemelegedtek~ - vigyorodott el. Craig ezen elmosolyodott, majd hátra dőlve nézte azt, amit épp a másik akart. Nem nagyon érdekelte, csupán nem akart a szobában kuporogni. Stan unottan váltogatta a csatornákat.
- Ilyenkor nincs semmi érdekes a tévében... - sóhajtott, ám mikor bejött egy pornóadó előre hajolva nézte a képernyőt leesett állal. - Mia... ez meg hogy jött be?! - arcára enyhe pír szökött. Craig kikapta a kapcsolót a másik kezéből, majd ismét váltott valami természet filmre, majd a maga mellé dobva ült rá, hogy véletlenül se tudjon váltani a másik vissza.
- Heey~ - Stan felkuncogott. - Most mért kapcsoltad el? Szerintem tök poén volt~ - kuncogott kissé vörös fejjel.
- Nem akarom, hogy előttem verd ki - jelentette ki közömbösen.
- Ki mondta, hogy ki akarom verni?... - kérdezte szemöldök felhúzva Stan. Craig komoly képpel nézett a másikra, majd egyik ujjával megbökte a vörös arcot.
- Ohh~ bocsánat, azt hittem téged ez indít be.
- Nem igazán... szeretem a pornókat... - mondta közömbösen Stan, de utána elvigyorodott. - Vagy talán azért kapcsoltad el, mert beindultál volna tőle?~ - kérdezte huncutul, ahogy közelebb hajolt a másikhoz.
- Engem nem hoznak lázba, tekintve, hogy valami még ennél is lehet szexibb és vonzóbb idebent - mondta, ahogy ő is Stan felé fordult és elmosolyodva nézet rá. Stan felhúzta egyik szemöldökét.
- Mi, mi?! - kérdezte kíváncsian, ahogy körülnézett a szobában. Megragadva Stan kezét, húzta fel, majd egészen az akasztóig vonszolta, ahol a falon egy nagyobb tükör volt. Elé állította, majd megborzolva haját lépett el és sétált vissza a kanapéig.
- Most már te is látod. - Stan nagyokat pislogva nézett a tükörbe, majd arca vörös lett. Visszasietve a kanapéhoz ült le helyére. Ahogy a természet filmet nézte, hátra vetve fejét nyüszögött fel.
- Ez uncsi~ Mit kezdjek 5 oroszlánnal, akik vadásznak?~ - Arcára mosoly ült, ahogy még mindig a tévét nézte.
- Ha unatkozol sétálj vissza a tükör elé~ látvány tökéletes - mondta. Stan vörös arccal nézett Craig-re.
- Eleget láttam már magam... - legyintett, majd tovább nézte a fiút.
- A mázlista~ - kuncogott fel, majd előkapva a kapcsolót dobta a fekete ölébe, Ő pedig felkelt és kifele kezdett menni. Stan hátradőlve a kanapén kapcsolgatta tovább.
- Még mindig szökésben van a pedofil, ki pár nappal ezelőtt megerő... - Stan kikapcsolva a tévét pattant fel a kanapéról, majd indult el a másik irányba.
Az ebédlőben csupán 4 fiatal foglalt helyet, egy kisebb asztalnál. Stan egyik oldalán Clyde ült, míg előtte Craig foglalt helyet, mellette pedig Tweek. Stan szinte némán falatozott, gondolataiba merülve pöckölgette a borsószemeket.
- Tök hamar megvoltunk ezzel~ Tweek tiszta jó már, hogy ilyen okos vagy - a barnának be sem állt a szája csupán néha mikor megveregette a szőke vállát. Ilyenkor nagy erőfeszítéseket véve hajolt keresztül az asztalon.
- Ugyan... nem volt nehéz... - mondta kissé elpirulva a szőke. Stan is a szőkére sandított.
- Na meg aztán tiszta mázlink is volt. Mintha minden az orrunk elé eset volna! - magyarázta tovább heves kézmozdulatokkal, ám abba hagyta mikor egy adag pörkölt került az arcába - Craig... a célba lövési képességedet használd saját célokra, és ne rajtam teszteld már!!! - mondta dühösen. Tweek tálcáján lévő szalvétákat Clyde felé nyújtotta, Stan vigyorogva kuncogott a barnán.
- Köszi~ - vette el a szalvétát, majd letörölve arcáról a szaftot nézet még mindig dühösen rá - kéne már neked valaki, hogy lenyugtasson!
Craig arca megrándult egy pillanatra és most nem ételt, hanem a papírkést hajította el, ami szinte súrolta Clyde arcát, aki ijedten ugrott hátra ezzel elesve.
- Mondom én! Neked nyugtató kéne! - Tweek haját tépve nézett a földön ülőre. Stan viszont nagyokat pislogva fixírozta.
- Clyde, te perverzebb vagy, mint hittem... - jegyezte meg a fekete, ahogy bekapott egy falatot.
- Egy fenét! - pattant fel ám Craig arca ismét nyugodt volt, ahogy bekapott egy kisebb falat húst - Nem vagyok perverz, mert igazam van! Ugye Tweek? Tiszta normális volt, eddig... a buli óta mintha megzakkant volna!
- Igen?... - nézett kérdően a barnára. - Mert, miben változott? - Craig-re siklott tekintette.
- Néha ok nélkül bedurran a feje és akkor mindig én járom meg... - mondta nyüszögve, ahogy most is elbújt a fekete háta mögött, majd a füléhez hajolva suttogott - a bulimon fogadok kiszemelt magának valakit~
- És kit?... - kérdezte nagyokat pislogva, mire Tweek Craig-re nézett szemöldök ráncolva.
- Fogalmam sincs~ - vont vállat, ahogy visszaült a helyére, bár figyelte a fekete kezét, aki viszont most letette mind a kettőt maga mellé - de mikor kijött a fürdőből már egyedül volt. Tuti ott történhetett valami~ - Stan feje vörös lett, de nem szólt semmit. Tweek ezt észre véve fordult felé.
- Nem veled ment be a fürdőbe?... - kérdezte Tweek, ahogy Craig-re mutatott, mire Stan köhécselni kezdett a félre nyelt falattól. Clyde kikerekedett szemekkel nézte előbb Stan-t, majd Craig-et és ezt még megismételte párszor.
- Veled ment be?! - akadt ki teljesen. Stan feje még vörösebb lett, ahogy kezével az asztalra támaszkodott, majd abba temette arcát.
- Vagy mégse? - kérdezte Tweek, ahogy Craig-re nézett. - Lehet én, láttam rosszul... - motyogta.
- Nem emlékszem semmire - válaszolta, ahogy még egy falatot nyomott a szájába.
- Na! Nem vágsz át! Tudom jól, hogy te nem szoktál ennyire berúgni, hogy ne emlékez! - Tweek is visszatért evéséhez, ahogy a plafont bámulva próbált jobban visszaemlékezni. Stan is tovább evett, és az eddigi pírnak már nyoma sem volt arcán.
- Nem igaz! Mond el az igazat... Stan! - csimpaszkodott most rá - te emlékszel ugye~? - Stan kínosan nevetgélt.
- Én... semmire nem emlékszem... éjfél utánról... - mondta kínosan vigyorogva. Craig elmosolyodott, ahogy felpillantott és Stan-re nézet vigyorogva. Tweek összecsapta kezeit, majd Stan-re mutatott.
- Biztos, hogy veled ment be! - jelentette ki, mire Stan újra elvörösödött, de nem válaszolt.
- Akkor te vagy az~ szóval végig rá voltál félté... - az egész tányér repült, majd találta el a fiút arcon, aki erre hátradőlve terült el.
- Bocsi... megrándult a kezem - közölte, nyugodtan, majd bólintott - igen Stan-nel mentem be... és? Nem történt semmi. - Stan nagyokat pislogva nézett Clyde-ra.
- Jah. Semmi. Csak bebasztam a fejem... - visszafordulva tányérja felé evett tovább. Tweek mutató ujjával a már sárgás folthoz ért.
- Fáj még?... - kérdezte kissé aggódva, mire Stan legyintett.
- Csak ha hozzá érnek. - Tweek elkapta kezét.
- B-Bocsi! - haját kezdte tépkedni.
- Ugyan már~ Alig értél hozzám meg se éreztem... - nyugtatta a szőkét, ki erre abbahagyta a hajcibálást.
- Hogyne... ezt elhiszem, de akkor is. Fogadok rád van cuppanva - motyogta a barna, ahogy kiköpött egy borsó darabot, majd dühösen nézet ismét előre, ám Craig felállt és az asztalra támaszkodva nézet rá.
- Hogy bizonyítsam be? - kérdezte, mire Clyde egyszerűen csettintett egyet.
- Féltékenység~ - Tweek újra haját kezdte tépni.
- Craiiig ne öld meg Clyyde-ot... - nyüszögte, míg Stan nagyokat pislogott a barnára.
- Pedig könnyebb lenne... - morogta, ahogy lassan kezdte megkerülni az asztalt.
- Neeeee~ - nyüszögte Tweek, ahogy megragadta Stan vállát. - Meg kell akadályoznod, hogy megölje! - nyüszögte a feketének.
- Igen?... - kérdezte vissza nagyokat pislogva, majd Clyde-ra nézett.
- Úgy sem fog... ugye? - elbizonytalanodva csúszott hátrébb, ahogy Craig még mindig előre sétált lassan.
- Csak nem... - pislogott Stan Craig-re. - Bár... - végig nézett Craig-en. - Craig lehet tényleg nyugtató kéne neked nem?... - kérdezte szemöldök ráncolva.
- Nem... - mondta, ahogy felsegítette a barnát, majd megpöckölte a dzsúvás homlokát, majd közelbe hajolva súgott a fülébe, mire csak bólogatás volt a válasz.
- Értem, de akkor sem kellet, volna a képembe nyomnod a vacsorád...
- Az a bónusz - mondta, ahogy visszafordult Stan felé aki szemöldök felhúzva pislogott rá. Tweek sóhajtva folytatta ebédjét.
- Te most velem jössz - közölte komoran, ahogy megragadta a fiú karját és kifele kezdte húzni, míg Clyde odamenve Tweek-hez suttogott neki.
- Ő az semmi kétség~ - Tweek rá sem nézve a másikra evett tovább.
- Tudom~ - suttogta vissza, ahogy elmosolyodott.
- Most... Most hova?... - kérdezte Stan, ahogy a fiúra pislogott. Ám az nem szólt semmit csak húzta, majd egy üres folyosón megállva fordult meg és nézet mélyen a másik szemibe. Stan kissé értetlenkedve pislogott vissza.
- Mi az?... - kérdezte halkan.
- Te komolyan ekkora hülye vagy? - kérdezte, ahogy komolyan nézet rá - Vagy csak egyszerűen tudomást sem akarsz róla venni...
- Most mért vagyok hülye?! - háborodott fel, ahogy kicsit közelebb hajolt.
- Mert hibába mondom ki, hiába utalnak rá, te fel sem fogod... - kezével megragadta a derekát, majd magához húzva csókolta meg. Stan szemei kikerekedtek, de nem lökte el magától a másikat, vagy hasonló, semmit nem csinált. Mikor elhúzódott komolyan nézet a másikra.
- Én tényleg kedvelek.
- Mennyire... kedvelsz?... - kérdezte kissé vörös arccal Stan, ahogy komolyan nézett a másik szemeibe. Közelebb húzta magához, ahogy még jobban megölelte.
- Egy távirányítót dobtam a barátod fejéhez... asszem ez elégé okod ad arra, hogy nagyon. - Stan nem mondott semmit, de arca egyre vörösebb lett, majd elfordította tekintetét.
- Értem... - motyogta, majd lehajtotta fejét. Craig elengedte a fiút, majd hátra lépet. Tekintette még mindig komoly volt, ahogy a másikra nézet.
- Megértem, ha egyoldalú. Nem érdekel - hangjában némi szomorúság csengett - csak azt akarom, hogy tudd. Ennyi. - Stan vörös fejjel nézett a másikra.
- Öhm... nos... hát... most már tudom... - motyogta, ahogy kifújta a levegőt, és pírja kezdett alább hagyni. - Csak tudod, a kedvellek tág fogalom... - tette hozzá komolyan.
- Ha akarod ki is mondom neked nyíltan - lépet ismét közelebb - tudom, hogy tudod mire gondolok. De ha kell, kimondom.
- Nem kell kimondanod... - felkuncogott. - Ennyire még én sem vagyok hülye...
- Remek... - fújta ki a levegőt, ugyanis nem volt biztos benne, hogy kitudná mondani.
- De érted... ha én most azt mondom, kedvellek, akkor azt sok féle képpen lehet éretni...! - magyarázta heves karmozdulatok kíséretében. - Mert lehet kedvelni barátot, osztálytársat satöbbi érted de... - arca megint vörös lett. - te máshogy kedvelsz... - Fejéhez csapott, majd kissé lesújtóan nézet a feketére.
- Eltaláltad... én abba a másik kategóriába tartozok...
- Jó-jó... tudom... - morogta, ahogy a pír eltűnt arcáról.
- Szóval? - lépett ismét közelebb majd csábos mosollyal hajolt közelebb - Most nem úszod meg válasz nélkül.
Stan elpirult.
- Hát izé...
- Nocsak! Szerelmi románc, vagy Craig épp megakarod erőszakolni szegényt? - kérdezte Cartman, aki egy kosár étellel készült elhaladni a folyosón. Craig ezt csak megelégedve nézte, ahogy dühös pillantással próbálta elküldeni a másvilágból. Stan arcáról eltűnt a pír, majd vigyorogva nézett végig a barnán.
- Ó~ Enni készülsz?~ Nem meglepő... - legyintett Stan, majd zsebre vágva kezeit dőlt a falnak.
- Terveztem~ de találtam jobbat - mondta még közelebb lépet a kis pároshoz, majd úgy nézet Craig-re - nem szép egy üres folyosón megkínozni~ főleg mert a lányos sikítása ide vonzana mindenkit~
- Lányos mi?~ - nézett félszemmel a barnára. - Ne magadból indulj ki...
- Ugyan már~ az a pletyka járja, hogy úgy sikítottál, mint egy lány mikor leestél oda a szakadékba és hogy még sírtál is~ - elvigyorodott, majd Craig-re bökött - mert ő haldoklott... micsoda kis nyápic~ - most már röhögött. Stan felhúzott szemöldökkel nézett flegmán a barnára.
- Rajtunk kívül csak Kenny, meg Kyle volt ott, és egy halom mentős. - vállat vont. - Mindegy~ Nem én bújok mindig anyuci szoknyája mögé~
- Tekintve, hogy anyád szoknyát nem hord~ - Stan csupán elmosolyodott.
- Nem az én anyám kurva...
- Leszarom... anyám dolga, hogy kit dug - vont vállat.
- És az nem zavar, hogy a... khm~ - elvigyorodott. - barátnőd, is ugyan ezt csinálja?~ - nézett a barnára.
- Csak melletted, és kit izgat amíg kielégít - rántotta meg ismét a vállát, ahogy gonoszul nézett a másikra. Keze ökölbe szorult, bár ezt a barna nem láthatta, tekintve, hogy zsebében volt. Nem válaszolt, helyette komoran nézett a másikra.
- Húzzál zabálni Cartman... - morogta Craig, ahogy a fiú elé lépet, aki dühösen fixírozta.
- Félted a kis barátodat hmm~ - vigyorgott az arcába, ám mikor a fekete hirtelen elé lépett ijedten ejtette el a kosarat ami csörömpölve landolt a földön.
- Zavara látványod... húzz el amíg még szépen kérem... - Stan meglepetten nézett Craig-re, majd mögé lépve nézett Cartman-re.
- Megdögölhettél volna abban a kis lyukban - sziszegte, majd a mögötte levőre tekintett - a kis barátoddal együtt. Úgyis csak teher a szánalmas kis élete...
Craig még közelebb lépett, majd fenyegetően rezzent meg az ökle.
- Húzz el... - Stan megfogva pólóját, húzta visszább Craig-et.
- Nem ér annyit, hogy megüsd... - mondta, ahogy felnézett Craig-re, majd megfogva kezét kezdte el húzni.
- Igaz... ha kibelezem, akkor még meg is hal - morogta, ahogy megállt és fenyegetően nézett a barnára, aki csak felröhögött.
- Milyen már... csak a szád jár, hülye kis pöcs~ -
- Direkt csinálja... - mondta halkan, majd újra húzni kezdte Craig-et. - Ne is foglalkozz vele, az jobban felidegesíti...~ - A fekete viszont elégé dühös volt ahhoz, hogy még egy szó is neki ugorjon a dagadtnak.
- Nyámnyila~ ráadásul a ki nyápic húzza vissza~ - Stan fogát csikorgatta, ennek ellenére tovább húzta Craig-et.
- Csak engedj el egy pillanatra és kibelezem~ - mondta Craig ahogy, lassan hagyta magát ám mikor a barna ismét felröhögött, már magától ment el arcán dühös kifejezéssel. Stan megtorpanva nézett vissza Cartman-re, végül pedig bevágva egy flegma fejet cöhintett. Cartman elégedetten állt arrébb, a feketével ellentétben, aki idegesen csörtetett a szobája felé.
- A feltűnési viszketegségeden még dolgoznod kell...~ malacka... - mondta, ahogy ő is ellépett a barna előtt.
- Nekem az is elég ha egyikőtök kiakad~ - röhögött még mindig, majd ő is eltűnt a folyosó végén. Stan is szobájához sietett, majd mikor elérte az, kitépve az ajtót csapta be maga után, majd annak dőlve csúszott le a földre, ahogy nagyot sóhajtott. Craig az ágyon ült kezében egy könyvel. Arca még mindig igen dühös kifejezést mutatott és a lapokat is szinte markolta. Stan félszemmel felsandított a fiúra, majd sóhajtott.
- Így kiakaszt, ha valaki hülyeséget mond rád?... - kérdezte, ahogy felállva közelebb sétált a fiúhoz.
- Rossz a vérmérsékletem, főleg ha arról a köcsögről van szó... - morogta fel sem nézve a fiúra.
- Nem kedveled?... - kérdezte, ahogy leülve saját ágyára nézett a fiúra. Lerakva a könyvet ült fel és végül nézet a másikra.
- Elég egyértelmű nem?
- Ja... - eldőlt az ágyon, majd kinyújtózott. Kezével felhúzva pólóját tolta fel magát egyik kezével, míg másikkal ujjaival végig simított kis sebein, amik Kenny-nek köszönhetően lassabban gyógyultak. Craig végignézet a fiú sebein, majd elfordítva fejét ismét elnyúlt az ágyon. Arca nyugodtabb lett, ahogy a fiút nézte. Stan nagyokat pislogva fixírozta tovább hasát, majd végül megunva a látványt, terült el újra az ágyon, sóhajtva egyet.
- Tudod... nem válaszoltál, nekem. - nézet még mindig a másikra. Stan Craig-re nézett.
- Nem kedvelek senkit úgy... - kezdett bele, majd elfordította tekintetét. - De kedvelek, mint barátot...
- Rendben - vont vállat, majd elfeküdve ismét felkapta a könyvet és olvasni kezdett. Stan az ágyon feküdve hunyta le szemeit. Ahhoz képest, hogy még egy hete elképzelhetetlennek vélte, hogy valaha is önként szóba állna Craig-gel, mostanra egészen megkedvelte. Ezen elmélkedve szenderedett el.
Kyle szinte betörte az ajtót, úgy rontott be a két fiúhoz. Arca vörös volt, ahogy körbe nézet, majd segítségkérően nézet a feketére.
- Stan... Kenny pornót akar nézni velem! Állíts le, vagy bújtass el! - Stan lehúzva magához, ültette le az ágyra, és nézett a szemeibe.
- Hogy engedheted a tévé közelébe?... - kérdezte szemöldök ráncolva. - Tudod mi lesz a sorsunk az elkövetkező pár napban...
- Honnan tudhattam volna, hogy az a szaros tévé pont, oda van állítva! - morogta, ahogy megragadta a fekete vállát és kicsit megrázta - én nem akarok pornót nézni!!! - Craig ezen csak felkuncogott. Stan szemöldök ráncolva nézett vissza a vörösre.
- Én se... nagyon nem. - nyelt egyet, ahogy lépteket hallott. - Ki kell iktatnunk a tévét... vagy Kenny-t. - elvigyorodva nézett Kyle-ra.
- És mivel! Tudod, hogy az-az élete~ a csöcsök - kezeivel maga előtt mutatta a nagyságát - van egyáltalán valami amit, annál jobban kedvel~? - Stan vigyorogva mutatott Kyle-ra.
- Neked kell cselekedni Kyle~ - A vörös pislogott, nem értve mit akar a másik.
- Nekem nincsenek melleim. Figyelhetnél biológia órán... - mondta, mire Craig még jobban felkuncogott.
- Érted mellek nélkül is odáig van~ - megpöckölte Kyle homlokát.
- Egy fenét! - pirult el még jobban, ahogy mérgesen nézet a kuncogóra. Kenny ekkor nyitott be, majd elvigyorodott, amikor megpillantotta Kyle-t, oda sétálva hozzá hajolt hozzá közel.
- Kyle~ Nekünk még dolgunk van~ - mondta mosolyogva mire Stan elvigyorodott.
- Kenny, ugye hogy imádod Kyle-t? - kérdezte.
- Persze~ Mindennél jobban imádom az én kis cuncikámat~ - vágta rá gondolkozás nélkül, ahogy magához ölelve Kyle-t dörgölőzött hozzá.
- De én nem akarok pornót nézni! - morogta még mindig vörös fejjel, ahogy megpróbálta magáról leszenvedni a szőkét - ráadásul mi az, hogy CUNCI!
- Akkor cukor falat?~ - nyalta meg a vörös arcát. Kyle arca teljesen vörös lett és még azt is elfelejtette, hogy a szőke éppen szorongatja.
- Nem... - motyogta, ahogy segítségkérően nézet barátjára. Stan sóhajtva húzta le róla a szőkét.
- Kyle-t nem így kell meghódítani Kenny~ - Kenny fejét Stan ölébe fektetve nézett fel a fiúra.
- Ó, akkor ő nem olyan, mint te?~ - Stan felhúzta szemöldökét.
- Mert én milyen vagyok? - kérdezte flegmán, mire Kenny megnyalva ajkait ült fel, és hajolt hozzá közel.
- Szereted a szókimondó típusokat. - Stan flegma fejet vágva lökte le Kenny-t az ágyról. Craig erre felkapta fejét, ám könyvét mindig nem tette le.
- Köszönöm... - biccentett Stan-nek, majd a földön fekvőre sandított - majdnem megfulladtam... - Stan Kyle mellé csúszva nézett Kenny-re gyilkosan. A szőke ezzel nem foglalkozva ült fel, majd Kyle térdére támaszkodva nézett fel rá.
- Szeretlek Kyle~ - mondta kuncogva. A fiú feje ismét vörös lett ám most nem tolta el a szőkét csupán elfordította tekintetét.
- Az... jó... - motyogta.
- Yay~ De cuki~ - mondta mosolyogva, majd komoran nézett Stan-re.
- Viszont te~ Olyan makacs és agresszív vagy! - hunyorogva nézett a fiúra, mire Stan nagyokat pislogott.
- Ééééén?~ - arcán egy huncut mosoly bujkált.
- Te. - jelentette ki. - Akármit csinálok egyből bevadulsz~ Viszont Kyle~ - közel hajolva a vöröshöz, nyomott lágy puszit a szájára. Hátulról ismét kuncogás hallatszott, míg a vörös kissé barátjának dőlt.
- Jogos, de... nem kéne puszilgatni - mondta, bár egyáltalán nem volt ellenére. Kenny megint lágyan megpuszilta.
- De olyan fincsi vagy~ - Stan szemöldök felhúzva nézett hátra a kuncogóra, Kenny ezt kihasználva hajolt hozzá közel, majd suttogta a másik ajkának.
- Szeretlek~ - Stan arca vörös lett, és teljesen lefagyott, Kenny eldöntve túrta ki helyéről, így Kyle mellé ülve ölelte át. - Téged könnyű leszerelni~ - mondta a feketének, majd kinyújtotta felé nyelvét, ki kezeivel feltolva magát mordult fel.
- Az előbb még nehezen kezelhető voltam! - Kenny elvigyorodott.
- Ha valaki nem ismer, akkor nehezen kezelhető vagy. De ha ismernek...~ Olyan vagy mint egy nyitott könyv~ - Kyle felé fordulva dörgölőzött hozzá. - Na Kyle~ Van kedved velem tévézni?~ - Kyle arcáról eltűnt a pír és dühösen nézet a kék szemekbe.
- Kizárt! - mondta morogva, ahogy felpattant és kicsörtettet az ajtón ismét elmenekülve.
- Kyyyleee~ - sietett utána Kenny, de az ajtóban megállva nézett vissza Stan-re. - Te sem úszod meg! - jelentette ki, majd elhagyta a helyiséget.
- Nehezen kezelhető~ - kuncogott még mindig a könyve mögött - ki hitte volna~ - Stan vörös arccal nézett a fiúra kissé dühösen.
- Talán. De annyira nem is! - fonta keresztbe karjait.
- Hogyne~ - kuncogott még mindig - mik ki nem derülnek rólad~ - Stan sóhajtva egyet dőlt el ágyán.
- Ez eddig is egyértelmű volt nem?~ - mondta ahogy elmosolyodott.
- Elismered~? Remek... akkor azért én is tovább próbálkozom. - Stan felkapta fejét, majd feltolva kezeivel magát nézett a fiúra.
- Heee?! - Craig elvette arca elől a könyvet ezzel felfedve csábos mosolyát.
- Nem adom fel~ - mondta ismét. Stan pislogott párat, próbált rájönni a fiú mire gondol, ám telefonja csipogása félbeszakította gondolat menetét. Magához véve a készüléket sóhajtott.
- Jaj ne... - motyogta maga elé, majd szinte abban a pillanatban kicsapódott az ajtó. Kenny állt ott, és komoran nézett Stan-re.
- Miattad félbe kellett hagynom Kyle meggyőzését. - morogta, majd odalépdelve a fiúhoz rántotta le róla pólóját, majd megfordítva, elővéve zsebéből egy kis tubust, kezdte bekenni Stan hátát. Stan felszisszent a hirtelen jött hidegtől, amin a szőke csak elmosolyodott. Craig felpattanva lépet oda a szőkéhez.
- Megcsinálom én, ha gondolod - ajánlotta fel. Kenny csillogó szemekkel nézett a feketére.
- Köszönöm~ - mondta, majd a kezén lévő krémet Stan derekára kente, és a tubust Craig kezébe nyomva már ki is viharzott a szobából. A fiú szemei megcsillantak majd lerakva a tubust a fiú mellé kezdte tovább simítani a másik bőrén a krémet.
- Wa...~ - nézett le mellkasára Stan. - Craig... a hátam sebes... - mondta meglepetten.
- Oh~ bocs - mondta, ahogy megfogta a vállát elé felhúzva, fordította meg, majd a kis tubusból a kezére nyomva kezdte a sebeket elkenni - megfelel?
- Ő... Ja... - kissé elpirult, ahogy a másik a hátát simogatta. Kezei fel és le jártak, ahogy a krémet lassan a másik bőrébe masszírozta. A sebeken lassan húzta végig az ujjait és ügyelt arra, hogy minden kis helyet elérjen.
- Így jó lesz... - nézet végig munkáján bár kezét nem vette el. Stan feje eddigre már teljesen vörös volt. Megfordulva nyújtotta kezét a fiú felé.
- Elkérhetném a... krémet? - kérdezte.
- Be kell még valahol kenni? - kérdezte, de oda adta azért a kis tubust.
- Ja. A hasam... - kezére nyomva a krémből, kezdte el hasánál bekenni a sebeket.
- Segíthetek? - kérdezte, ahogy ő is rárakta kezét a másik hasára. Stan vörösen nézett le a másik kezére, majd egy aprót bólintva masszírozta tovább hasát. Craig ugyan úgy folytatta, mint az előbb csupán közelebb csusszant a másikhoz. Kezük néha egymáshoz ért, mire csak elmosolyogta magát. Stan végül eldőlve az ágyon, takarta el kezével szemeit, ahogy kifújta a levegőt. Habár a krémből még sok volt hasán, ő inkább azzal foglalkozott, hogy eltüntesse a pírt arcáról. A krémet már mind a két kezével kezdte eloszlatni a másik hasfalán.
- Jól csinálom ? - kérdezte ahogy a másikra nézet. Stan alsóajkába harapott.
- Ja... - motyogta.
- Szuper~ - nyalta meg ajkát, ahogy kicsit elvette ujjait és már csak egy ujjával kente főleg a kis sebek helyén.
- Basszus... - suttogta maga elé a fekete, ahogy megint alsóajkába harapott.
- Kész vagyok~ - kuncogott fel, ahogy az ujjain való krémet a másik oldalába törölte. Stan gyorsan felülve nézett a másikra.
- Köszi... - mondta határozottan, bár lélegzet vétele nem éppen volt egyenletes.
- Bekenjem még valahol? - kuncogott.
- Nem... kell... kösz... - morogta Stan, ahogy magához vette pólóját, de még nem vette fel.
- Kár. Nagyon élveztem~ - mondta, ahogy ismét közelebb húzódva a másikhoz nézet rajta végig. Stan elpirult a fürkésző tekintettől, majd félénken ő is végig nézett a másikon. Craig még közelebb húzódott a másikhoz, ahogy már csak pár centi választotta el őket.
- Te nem élvezted?
- Ő... de... jó hideg volt a krém... - nézett oldalra. A fiú elmosolyodott, majd lemászva róla bólintott.
- Ühüm~ szerintem is - hátrált párat, majd leülve ágyára vette kezébe ismét olvasnivalóját - szerintem jobb ha megkeresed a szőke haverodat. Félő, hogy már elkapta Kyle-t~
- Úristen Kyle... - motyogta maga elé, majd magára kapva pólóját viharzott ki a szobából.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Kenny milyen kis perverz... >.< Ami nem feltétlenül rossz, mert nagyon bírom a hülyeségeit, csak szegény Stant és Kylet sajnálom, akik a perverzsége áldozatai lesznek.. meg ahogy féltékennyé akarják tenni folyton Craiget.. áááh, 2. kedvenc sztorim ezen az oldalon, úgyhogy ehhez is (mint mindegyik máshoz) csak gratulálni tudok, és nagyon örülök ennek a sok új fejezetnek *.* Remélem a közeljövőbe tervezitek a folytatást, de ha megvárakoztattok vele, akkor csak még kíváncsibb leszek, szóval hajrá ^^ (tudom,hogy nem volt sok értelme ennek a kommentnek, de... csak tudatosítani akartam, hogy még élek, és egy kis pozitív visszajelzést szerettem volna adni, szeretettel ^^)
Köszönjük~ *w*