|
6 Lépés a halál felé
2011.11.12. 13:20
Head lugemist ~ :3
Hangos dobogás törte meg a csendet a folyosón. Már lassan elmúlt hét is és minden diák élvezte, vagy éppen a saját feladatát csinálta. Ez a vágtatás most kivételesen nem egy diáktól jött.
- Craig! - a vörös nő szinte berontott a szobába, mint egy tank. Stan odakapva tekintetét, nézett felhúzott szemöldökkel a nőre.
- Nincs itt... - motyogta.
- Francba - morogta, majd a fiúhoz lépve ragadta meg a vállát - nem láttad? Dél óta nem találom!
- Volt itt... pár órája... - pislogott nagyokat Stan. A tanárnő csak beharapta alsó ajkait, majd ismét kicsörtetve kezdte szólongatni unokaöccsét. Stan felpattanva az ágyból, kapott magára egy farmert, egy pólót, és hűn szeretett piros sálát. Majd becélozva a 35-ös szobát, sietett az ajtóhoz, majd kopogott be rajta. Kyle kissé fáradt fejjel nyitott ajtót, majd végig nézve Stan-en, fordult vissza.
- Szerintem gond van... - motyogta, ahogy kinyitva az ajtót engedte be barátját.
- Kyle... nem láttad Craig-et?... - Kenny ki eddig ágyán feküdt, felkapta fejét.
- Eltűnt?... - Stan bólintott. Kenny felállva az ágyról sétált oda hozzájuk.
- Láttam, de vagy jó 2 órája. Mikor jöttem vissza mellettem lépet el és a hal felé mehetett - mondta, ahogy tekintette a két fiún járt - mégis mit történt?
Stan vállat vont.
- Semmi... - Kenny erre legyintett.
- Picit megnyalogattam Stan arcát... - mondta a szőke, ahogy Kyle-ra nézett.
- Remek... provokáld még - förmedt rá.
- Hey, én csak meg akartam mutatni Stan-nek... - Stan sarkon fordulva ment ki a szobából. Kenny pislogva nézett utána. - Ebbe meg mi ütött... - mondta, ahogy a szőke pedig csak vállat vont.
Stan végigtrappolva az egész szálás helyet, minden egyes kis szobát végig nézett, ezzel nem egy ember bosszúságát okozva. Végül lihegve dőlt neki az előtérben az egyik ablaknak. Kinézve rajta, hagyta, hogy a levegőt mit kilélegez, párával lepje el az üveget. Végül kezével letörölve a párát, pillantotta meg kint, a nem messze lévő raktár viskót. Új erőre kapva baktatott ki, majd átgázolva a térdig érő hóban a viskóig, nyitotta ki annak ajtaját. Bentről halk szuszogás hallatszott. A szél a lomha falak ellenére sem fújtak át, bár egy bizonyos hideg azért volt, bent de bírható. Az összes sílécet, Snowboardot és minden egyéb kelléket itt tároltak. Még a kacatokat is ide rakták. Ezt egy rossz tévé készülék bizonyította. Stan belépve a kamrába, csukta be az ajtót, majd nézett körül a félhomályban. Meghalva a halk szuszogást, indult el a hang irányába. A dobozhalmok dzsungelében a fekete az egyik nagyobb doboznak dőlve szuszogott. Karjait keresztbe fonta az ölében, míg lábán több tucat síléc feküdt. Stan pislogva párat, guggolt le a másik elé, majd megfogva vállát rázta meg lágyan.
- Craig...
- MI van...? - nyüszögte, ahogy ásítva nyitotta ki szemeit, majd felnézet
- Haver... - sóhajtott megkönnyebbülten Stan. - Neked hobbid hidegbe aludni?... - Megvakarva fekete tincseit, mutatott a lábán levő deszkákra.
- Bejöttem ide, majd valami folytán ezek a lábamon kötöttek ki... - mesélte, ahogy kissé kinyújtózott - ötven után meguntam lepakolni a lábamról... - Stan felkuncogott, majd elkezdte lepakolni a másik lábáról a léceket.
- És arra nem is gondoltál, hogy megfagyhatsz idekint? - kérdezte pakolás közben.
- Engem nem zavar... - rántotta meg a vállát, ahogy ismét a doboznak dőlt - de te... mit keresel itt?
- Téged kerestelek - szemöldök felhúzva, nézett a fiúra, ahogy tovább pakolt.
- Engem? - lepődött meg kissé - Megint kell valami?
- Mi kéne?... - kérdezte meglepetten, ahogy már az utolsó léceket pakolta. - Aggódtam, hogy bajod esett. - kifújva a levegőt, tette félre az utolsó lécet is.
- Folyton aggódsz... - morogta - mi bajom történhetne?
- Megfagysz? Megesznek a farkasok? Vagy medvék? Vagy valami pedofil bácsi rád talál...! - sorolta, majd a fiú mögött megpillantva egy régi rádiót hajolt hozzá egyre közelebb, és közelebb.
- Ebben a hidegben nem jönnek elő a farkasok. A medvék pedig ilyen magasságba nem merészkednek fel. Pedofilok pedig nem bírják a hideget, velem ellentétben - látva a fiú ügyködését fogta meg a csípőjét és egy rántással már le is húzta magához - hülyeség miattam aggódni.
- Nem hülyeség. Vannak kitartó pedofilok. Például Kenny. - morogta, ahogy kinyújtva kezét vette el a mini rádiót, majd vigyorogva kezdte fixírozni. - Ezt nézd milyen retro~
- Még ő sem találna meg itt... plusz ő másra hajt - mondta, ahogy jobban lehúzta magához a feketét és már csípőjét karolva, vonta magához, ahogy megvizsgálta a rádiót. Stan érdeklődve pislogott a másikra.
- Még is kire?... - majd elgondolkozva kapta fel fejét. - Kyle!
- Igen rá... de, rá hajt és nem perverzkedik - morogta, kissé idegesen.
- Egy szobába vannak... előbb utóbb meg fogja erőszakolni... - arca fal fehér lett. Ráülve Craig-re kezdett heves karmozdulatokba. - Ráadásul Kenny még a száját is bekötözi, így esélye se lesz segítséget kérnie! Úristen, egy perverz fogja elvenni a legjobb barátom szüzességét~ - nyüszögte, majd Craig mellkasára támaszkodott, úgy nézett a másik szemeibe. - Meg kell mentenünk! - Craig megragadva Stan fejét húzta magához, majd csókolta meg. Nem volt hosszú és csupán csak a szájuk ért össze ám mikor elhajoltak a másiktól, elmosolyodott.
- Remek, befogtad...
- Ha annyit mondasz, kussoljak akkor is befogom... - morogta Stan.
- Ez így jobb volt - kuncogott, de végül komolyan nézett a másikra - Kenny nagyra van magával, de nem erőszakolná meg soha Kyle-t. Ő csak játszani szeret... főleg az ember idegein - csikorgatta meg a fogát. Stan felhúzta egyik szemöldökét, majd sóhajtott.
- Igazad van... mindkettőbe... - nézett oldalra, majd szemei felcsillantak, mikor egy újabb retro dolgot pillantott meg. - Az mi?!~ - kérdezte kíváncsian, ahogy a tárgy felé hajolt.
- Na elég lesz! - megragadva a derekát húzta saját ölébe a srácot, ahogy átfonva a derekánál a kezeit szorította magához ezzel, nem hagyva, hogy mozogjon - mint egy gyerek...
Stan szemöldök ráncolva nézett a másikra.
- Nem is, csak... ilyeneket olyan rég láttam... - nézett oldalra, az előzőleg kiszemelt tárgyra.
- Nem mozog - mondta, ahogy még jobban magához húzta, majd a füléhez hajolva fújt bele. Stan szemei kikerekedtek, majd kissé elpirulva nézett a másikra.
- Öh... ezt most mé?... - kérdezte halkan. Craig nem hajolt el így szavai egyenesen a fiú fülébe jutottak.
- Hogy meg se próbálj megmozdulni~ - Stan teste kicsit megremegett, ahogy átjárta testét a hideg. Craig elérte a célját, hiszen Stan szó nélkül ült egy helyben. Pusztán tekintetével fixírozta a szobát.
- Szóval... aggódtál miattam és megkerestél? - kérdezte, ahogy kissé hátradőlt.
- Igen... - nézett a fiúra. - És nem csak én... Rubi tancinéni nagyon bekattant... - mondta sóhajtva.
- Csodálkozol? Kisebb testvér és az anyám a nővére - nevetett fel - már azért is retteg, hogy ne legyen semmi bajom vasárnap estére, különben megnyúzza.
Stan szemei kikerekedtek.
- Rokonod... - mutatott rá a fiúra. - De durva... - motyogta. - De szar lehet... - mondta sóhajtva.
- Megúsztad a büntetést a szakadék miatt - nevetett még mindig - szóval egy részben jó, ráadásul annyira nem gázos, csak ne aggódna miattam ennyit. - Stan megrázta fejét.
- Nem rá értettem, hogy gázos, hanem... hogy egy tanár a rokonod. Én nem bírnám ki... - felkapta fejét. - Megúsztam?... Baleset volt... - motyogta maga elé.
- Átmentél a kerítésen - arca elkomorult - ha nem találkozok, Kenny-vel lehet, nem úszod meg sértetlenül - nézett a szemeibe, ahogy maga felé fordította a fiút.
- Nem láttam a kerítést... - mondta, de mikor eszébe jutottak a történtek, szemei szomorúan csillantak meg. - Minek... vetődtél utánam... - morogta, ahogy elfordította tekintetét. - Legalább te nem sérültél volna meg... miattam... - motyogta. Craig most először pillantott másfele, ezzel követve Stan példáját.
- Nem érdekel, hogy megsérültem. Nem lett komolyabb bajom és nem is haltam meg... nem értem mit vagy úgy oda ez miatt...
- Mert megsérültél, az én hibámból... - lehajtotta fejét.
- Stan - kezei a fiú álla alá csúszott, majd felemelve nézet a kék szemekbe - ne őrlődj ez miatt. A saját döntésem volt. - fejét oldalra döntötte, majd kezével megérintette a kötését - amúgy is... semmi komolyabb bajom nem lesz. Az egyetlen ami megmarad az emlékek amik elvesztek, de azon kívül semmi. Túléltem és te is.
Stan sóhajtva nézett a fiú kötésére. Nem válaszolt, helyette nagyokat pislogva nézte a kötést.
- Na? - kérdezte, ahogy neki is feltűnt, hogy a másik a fejét bámulja.
- Azóta se jutott semmi eszedbe?... - nézett a fiú szemeibe.
- Részletek... elég kevés - vont vállat - de kit zavar? Nem is történt lent semmi fontos, nem igaz?
- Hm... - felnézve a plafonra pislogott párat. - Nem... nem igazán... csak feküdtél, meg aludtál szóval... - vont vállat. Craig megragadta a fiú karját, ezzel még közelebb húzva magához. Érezte a lélegzetvételét, és ahogy a szemébe tekintett komolyan, lassan lehunyta szemeit, majd ismét felnyitotta.
- Azt mondtad beszéltem. Nem emlékszem rá... de biztos vagyok benne, hogy valami olyat mondtam, ami igaz. Hogy kedvelek. Ezért vetődtem, utánad. Ezért hagytam, hogy rám ess. Nem érdekel, az sem, ha te nem kedvelsz, vagy akár utálsz. Csak azt akarom, hogy tudd én akkor is és most is, még mindig kedvelek... - Stan szemöldök ráncolva nézett a fiúra.
- De nem fogsz megerőszakolni ugye?... - kérdezte nyüszögve. Craig felkuncogott, majd megpöckölte a homlokát.
- Idióta, mint mindig~ - Stan nagyokat pislogott a fiúra, ám mikor kintről furcsa zajok hallatszódat, Craig nyakába kapaszkodott.
- Úristen! Mi lehet odakint?! - nyöszögte.
- Jön a pedofil, hogy mind a kettőnket megerőszakoljon - kuncogott fel, ahogy ő is átölelte a fiút, bár ő kevésbé sem retteget.
- Wááá ne mondj ilyet~ A végén tényleg beállít ide egy szatír~ - még jobban belecsimpaszkodott a másikba. - Én még túl fiatal vagyok egy nemi erőszakhoz ráadásul szűz! - nyöszögte.
- Ha kell segíthetek~ - most már nevetett, ahogy fejét a másik vállába fúrta. Stan megremegett.
- E-Ez nem vicces! A nemi erőszak komoly dolog! - elengedve a másikat nézett a szemeibe. - Még a végén belső vérzésünk lesz! És egy életre lelki traumába esünk! - nyöszögte, majd mikor a zaj felerősödött, - ami egyértelműen csak a szél játéka volt, - Stan megint belecsimpaszkodott Craig-be. A fiú eddig bírta. Egy nagy lökéssel döntötte el az ölében levőt, majd mászott fölé és úgy nézet le rá.
- Szóval... lelki trauma mi? - nézet rá komolyan, ahogy egyre közelebb hajolt hozzá.
- Ja... lelki trauma... - motyogta Stan, ahogy felnézett a másikra.
- Ennyire törékeny vagy? Én megvédenélek még attól a pedofiltól is... - már csak pár centi választotta el őket egymástól, ahogy még közelebb hajolt hozzá - bármitől, ha ettől csak egy picit is közelebb kerülhetek hozzád... - Stan nagyokat pislogott a fiúra, majd amikor újra zajt hallott, gondolkodás nélkül karolta át Craig nyakát, és húzta le magához, majd annak vállába temette fejét.
- Meg tudom magam védeni... - nyöszögte.
- Semmi gond... elhiszem - egyikkezével tartva magát, míg másikkal a fiút kezdte simogatni, hogy megnyugodjon. Mikor a zaj elhalt, Stan elengedve Craig-et nézett fel rá, kissé vörös fejjel.
- Ezt nem mondhatod el senkinek... - morogta.
- Ígérem~ - kuncogott fel ismét, majd puszit nyomot a másik fejére, miközben lemászott róla és ismét a doboznak dőlt, majd kezével ismét eltakarta szemeit. Stan meglepetten pislogott a kapott puszitól, végül feltolva magát kezeivel nézett körül. Az oly rég kiszemelt tárgyra fokuszált, majd felállva sétált oda hozzá, és vette kezébe a már kőkorszakinak számító Nintendo-t. Reménykedve pöckölte meg a bekapcsoló gombot, és mikor a kis monitoron betűk jelentek meg, elvigyorodva kezdett játszania játékon, ami épp benne volt. Határozottan léptek zaja törte meg a csendet, amik az ajtó felől jöttek. Stan oda kapva tekintetét lépett hátrébb. Craig ugyan csak kinézet a keze alatt, de nagyobb figyelmet nem szánt a zajnak. Túl fáradtnak érezte magát, hogy foglalkozzon vele. Mikor kicsapódott az ajtó, Stan fenékre ülve pislogott kifelé. Kenny lépett be a helyiségbe, csak egy nadrág volt rajta, felső testét semmi nem fedte. Lihegve lépdelt beljebb, ahogy intett a mögötte lévő vörös fiúnak.
- Stanh... - lépdelt oda a fiúhoz. - Hova a... - mikor meglátta a fiú rémült arckifejezését, sóhajtva egyet guggolt le elé. - Ez az én hibám igaz?~ - Stan dühösen fordította el fejét.
- A tiéd... - Kenny felkuncogott, majd felállva húzta fel a fiút is.
- Nem hittem volna, hogy maradandóan benned marad...~ - Stan erre csak felmordult. Craig, aki közben felállt a fejét fogva nézte a kis párost. Kezei megint ökölbe szorultak, majd elfordítva tekintetét kezdett kifele sétálni,
- Köszi, hogy leszedted rólam azokat a vackokat - mondta és már ott sem volt. Kifele a vörös mellet is elment, aki Kenny kabátját szorongatta.
- Kenny?
- Hm? - nézett Kyle-ra, majd elmosolyodva, vette el a kabátot. - Köszönöm Kyle~ - Stan vigyorogva nézte őket, ahogy ő is kifelé kezdett sétálni. - Stan... - szólt utána a szőke, mire az felkuncogott. Kenny utána rohant, mire Stan is futni kezdett, de Kenny kint utolérve lökte a hóba.
- Hey~ Engem nem zavar, ha szerelmeskedtek~ - mondta röhögve a fekete, ahogy még a hóban is a hasát fogta. Kenny most először elpirult, ahogy oda lépve hozzá rugdosta rá a havat.
- Ez nem igaz... - morogta egyre vörösebb fejjel. Kyle ugyan olyan vörös fejjel követte őket, bár az ő arca jobban olyan volt.
- Komolyan… inkább mi tehetnénk fel neked ezt a kérdést... mit csináltatok ti ebben a faházban?
- Leszedtem róla a léceket... amik rá estek. - válaszolta komolyan, ahogy felült a hóba.
- És gondolom, rettegtél pár pedofil MILF-től~ - Stan arca fal fehér lett. - És olyankor mindig a hozzád legközelebb álló személy nyakába ugrasz...~
- Ez nem igaz! - mondta Stan vörös fejjel, ahogy felállva nézett dühösen Kenny-re.
- Ott egy MILF! - mutatott Stan háta mögé Kenny, mire Stan nyakába ugorva vetődött el vele. - Ennyi... - mondta vigyorogva a szőke, mire Stan egy nagy adag havat nyomott arcába, majd felállva lépett Kyle-hoz, megragadva kezét kezdte a szállás felé húzni.
- Minden oké? - kérdezte, ahogy hátra fele nézet a szőkére, majd ismét Stan-re - Aggódtunk érted... elég gyorsan eltűntél...
- Csak meg kerestem Craig-et... - Kenny feltápászkodva ment utánuk. - Mi bajom lenne? - kérdezte kíváncsian, ahogy hátra nézett Kyle-ra.
- Látszik rajtad~ - vonta meg a vállát - amúgy is. Én ezt hamar kiszúrom, tudod, előttem nincs titok~ - Megállva fordult meg, és nézett Kyle zöld íriszeibe.
- 100%. - csupán ennyit mondott, majd megfordulva sietett be a házba. Kenny, Kyle mellé érve nézett rá kérdően.
- Kevesebb - suttogta maga elé, majd felnézve a szőkére rázta meg a fejét - szerintem akkor is történt odabent valami... - motyogta.
- Megrontotta. - jelentette ki Kenny, ahogy zsebre vágta kezeit. - Vagy valami hasonló~ - kuncogott.
- Azt biztos nem, de... szerintem mondhatott neki valamit - vakarta meg a vörös fürtjeit - oh! Jut eszembe... miért lettél vörös az előbb? - Kenny feje újra vörös lett, ahogy elfordította tekintetét.
- Nem lettem 'vörös'... - morogta, ahogy elindult a ház felé.
- Hogyne~ ma mindenki engem akar átverni? - kérdezte, ahogy utolérve hideg kezeit a szőke arcára fektette. Kenny ennek hatására még jobban vörös lett.
- Nincs lázam vagy ilyesmi... - motyogta.
- Tudom - kuncogott fel, majd elvéve kezét elfordulva kezdett bemenni - talán~ amit mondott Stan nem is volta alaptalan~ mi másra gondolna az ember, ha félpucéran kifutsz a hidegbe~
- Én mindig fél pucér vagyok~ - kuncogta, ahogy követte.
A hallban, a tv előtt, egy kisebb csapat nézte közelről a tv-ét halkan, hogy még véletlenül se vegyék őket észre. Kenny mellett Stan foglalt helyet, ki előre dőlve hatalmas érdeklődéssel figyelte a tv-ét, a fekete mellett Kyle is helyet foglalt. Kicsivel hátrébb ültek Craig-ék is, akik ugyan olyan feszülten néztek előre. Kenny volt az egyetlen, akit nem kötött le annyira az akció film. Helyette néha-néha oldalra pillantva figyelte a vöröst. Mindenki felsóhajtott, amikor reklám szakította félbe a filmet.
- Olyan utálatos... hogy mindig a legizgibb résznél... - suttogta Stan Kyle-nak. A fiú, helyeslően bólintott, ahogy hátra dőlve nézte az unalmas ajánlókat és reklámokat.
- És most késő esti híreink... - Kenny unottan nézte az autóbalesetről szóló kis videót, míg Stan fejét a vállába fektette, így elkerülve a sok vér és hulla látványát. - Tegnap éjjel, kegyetlen módon megerőszakoltak South Parkban egy kiskorú fiatal fiút. A gyanúsítottat még nem kapták el, és valószínűleg még a városban rejtőzködik. - Stan alsóajkába harapva nézte a képernyőt, ahogy bal kezét Kenny combjára vezetve szorította meg azt erősen. Kenny felszisszenve nézte tovább a tévét -. Mikor a gyermek az esetről nyilatkozott... - fejét megint Kenny-nek döntötte, ahogy tovább marcangolta annak combját. Halk nyüzsgés és sugdolózás kezdett a társaságközt kialakulni főleg a gyerekről. Vajon ki lehetett az? És vajon az a pedofil állat, kire csap le legközelebb.
Kyle nyelve egyet nézet Stan-re, majd tekintette Kenny-re vándorolt. Kenny szemöldök ráncolva nézett vissza rá. Stan ellökve magát Kenny vállától, nézte tovább a tv-t komor tekintettel, noha még mindig néha meg-meg szorította a szőke combját erősen, ki alsóajkát beharapva tűrte.
- Fosok ettől az egésztől! Ráadásul túl szép és csinos is vagyok! Így mi a fene fog megvédeni? - lehetett hallani Clyde hangját, ahogy a mellette ülőbe csimpaszkodva szinte már sírta a bajait. Stan nyelve egyet nézett hátra a barnára, Kenny-vel együtt.
- Azért mi már elég idősek vagyunk... csak nem ránk fog lecsapni... - mondta halkan Kenny, ahogy még mindig Clyde-ot nézte. - Bár~ - gondolkozott el, de mikor a mellette lévő Stan arca fal fehér lett, kissé kínosan nevetett fel.
- Nem tudhatunk semmit... - mondta Kyle, ahogy átkarolta Stan vállát és úgy bíztatta - Clyde meg mindig is hülye volt... - Stan arca kezdte visszanyerni eredeti színét.
- A megrögzött pedofil már korábban is lecsapott, azon adatok szerint, amit a fiú elmondott. A kormány már évek óta próbálja elkapni, a feltehetőleg Német származású férfit. - Arca megint fal fehér lett.
- Ugyan már Clyde~ Téged meg véd Craig~ nem kell fosnod~ - legyintett Kenny, ahogy huncut mosollyal arcán nézett a kis párosra.
- Komolyan Craig~ ugye megvédesz! - nézett rá a fektére szinte már dicsőítve, mire Craig elmosolyodva ragadta meg a barna pólóját és egész közel húzva magához súgott valamit a fülébe, amitől elhallgatott és vörös arcát a kezei közé temette. Kenny meglepetten nézett a kis párosra, majd a küszködő Stan-re nézett, ki még mindig combját marcangolva nézte a tv-t, majd Kyle-ra nézett kérdően, és közel hajolva súgta fülébe.
- Lehet tévedtünk?~ - Kyle is hátra nézet, majd elbizonytalanodva nézte a vigyorgó Craig-et aki, megpaskolta Clyde fejét.
- De én nem szoktam tévedni... - mondta kissé lehangoltan.
- Lehet ezúttal tévedtél. Bár szívesen letesztelném~ - suttogta a másik fülébe, majd ördögi vigyorral arcán sandított Stan-re. Kyle viszont megrázta a fejét.
- Most biztos ne... így is be van fosva. Nem kell még, hogy miattad üvöltözzön és le is bukjunk - keresztbe fonta karjait, ahogy komolyan nézet a szőkére.
- Óóó~ De olyan vicces lenne~ És ha befogom a száját? - kérdezte, ahogy vigyora nőtt. Erre viszont már csak egy pufogás volt a válasz, ahogy keresztbe fonva kezeit ismét a képernyőt kezdte nézni.
- Ezt igennek veszem~ - Kenny vigyorogva fordult Stan felé, ki szemöldök ráncolva nézett vissza rá. - Stanley ne félj~ Majd én megvédelek~ - suttogta, ahogy közel hajolva a fiúhoz nyalta meg ajkait, majd saját szájával tapasztotta be azokat, ahogy lágyan eldöntve végig simított a másik oldalán, majd erősen megmarkolta annak fenekét, ebben a pillanatban kezét a másik szájára tette.
- Hn... NhnHn! - morgott Stan, de Kenny lefogva kezeit feje fölött, nyalt végig Stan nyakán. Hátulról hirtelen furcsa zajok kezdtek előre szűrődni, ahogy a barna bökdöste a mellette ülőt és a kis párra mutatott. Csak habogni bírt, ahogy kicsit lesokkolta a látottak, de mikor Craig, megfogva azt húzta magához, majd csókolta meg hirtelen, elhallgatott és vörös arccal csendben ült tovább. Kenny oldalra sandítva lepődött meg a látványon, majd Kyle felé nézve, vont vállat. Csak ekkor vette észre, hogy az alatta lévő fekete dühös, egyben könnyes szemekkel néz fel rá, kinek teste meg-meg remegett. Kenny mintha forró vashoz nyúlt volna, engedte el a fiút, ki kezeivel feltolva magát, lehajtott fejjel meg sem szólalt.
- Stan... ő... - motyogta Kenny, majd végül magához húzva a fiút suttogta neki. - Sajnálom. Többet nem csinálom. - Stan nem válaszolt, helyette komoran nézett maga elé. A vörös fejbe csapta a szőkét, majd szájával tátogott egy: "én megmondtam-ott", majd Stan-re terelődött a figyelme.
- Hey~ kibelezem neked, vagy egyszerűen le is szedhetem a golyóit - mondta mosolyogva, ahogy a vállára fektette a kezét. Stan elmosolyodva nézett Kyle-ra.
- Csak ha segíthetek.
- Hey! A golyóim még kellenek! - morogta Kenny nekik.
- Hogyne~ - vigyorgott vissza rá, ahogy megpaskolta a vállát, majd szinte gyilkos tekintettel nézet a szőkére. "Tévedtél" tátogta Kenny, majd megpöckölte Kyle homlokát.
- Na~ Ne legyél olyan haragos cunim~ Attól még téged szeretlek...~
- Hülye... - morogta maga elé Stan, ahogy felhúzva térdeit nézte a tv-t.
Kyle megfogva homlokát nyújtotta ki a nyelvét, ám mikor hátra fordult pislogott párat ugyanis a feketének ismét hűlt helye volt a szobában. Kenny is hátra nézett, majd arra a helyre mutatott, ahol eddig Craig ült.
- Hova lett?... - kérdezte Clyde-tól. - Itt hagyta a szerelmét?~ - vigyorogva kúszott közelebb a barnához.
- He?! - pillantott rá, majd körbe nézet - Milyen szerelmét? Te jársz, vele? - Kenny felhúzta egyik szemöldökét, majd a barnára mutatott. Stan csak ekkor nézett hátra, és nagyokat pislogva nézte őket.
- Ugyan már! - kuncogott fel halkan, hogy a többieket ne zavarja - Milyen hülyeségből vetted ezt le? Ha az előbbi kis... pusziból, az nála régi szokás... így szokta az embert elhallgatatni.
Stan elmosolyodott, ahogy felkuncogott. Kenny hátra fordulva nézett rá szemöldök felhúzva.
- He?... - Stan legyintett. Kenny újra Clyde felé fordult, majd Kyle felé, komolyan nézett a zöld íriszekbe. A helyeslő bólogatás, jelezte "miszerint ő végig tudta, hogy valami történt odakint".
- Szóval... ezt letudtuk, de hova lett? - kérdezte most ő.
- Egyszer csak felszívódott. Gőzöm sincs... - Kenny vállat vonva nézett Stan-re, majd oda csusszanva hozzá, fogta meg állát, így nézett a szemeibe.
- Lenyugodtál? - kérdezte kedvesen mosolyogva.
- Eddig se volt semmi bajom... - vetette oda flegmán, de nem nézett a másik szemébe.
- Ó~ Akkor folytathatom? - kérdezte vigyorogva Kenny, mire Stan dühösen nézett rá, ám az abban a pillanatban megcsókolta. Stan ellökve magát a szőkétől, törölte meg ajkait, míg Kenny megnyalta sajátjait. A pultnál motoszkálás volt, bár sokan nem vették észre és mégis Kyle ezen kevesek közé tartozott akinek feltűnt. Bár már kicsit későn. A tv távirányítója a sötétből szinte nyíl egyenesen haladt, majd a szőke fejének csapódott. Kenny felnyikkanva dőlt előre, míg Stan nagyokat pislogva nézett le rá.
- Na jó... ez túl zavaros már... - nyöszögte, ahogy fejét fogva nézett a feketére, ki ellenségesen tekintett vissza rá. Kenny sóhajtva húzta oda magához, majd benyúlva pólója alá kezdett matatni mellkasa környékén.
- M... Mit csinálsz?! - rivallt rá Stan, de Kenny mutató ujját annak szájára tette.
- Sh~ - egy kis kattanás lehetett hallani, majd Stan felszisszenve kapott a szőke kezéhez, ki csak sóhajtva vette ki kezét. Stan meglepetten kapott mellkasához.
- Miért... vetted le?... - kereste az eltűnt láncot nyakából. Kenny lágyan elmosolyodva simította meg arcát.
- Mert... - mondatát nem tudta befejezni, ugyan is határozott léptek zaja hallatszódott. - Basszus! Ez Dia! - mondta félve Kenny, ahogy a tv-hez hajolva kapcsolta ki azt, így teljes sötétségbe borítva a szobát. Mikor Dia álmos fejjel belépett a szobába, zseblámpáját felkapcsolva nézett körül a szobában, de már senki nem volt ott.
- Ilyen könnyen nem lógtok meg... - mondta kissé álmoskásan a nő, ahogy megigazította magán pólóját, és a fiú részleg felé kezdett menni. Kenny maga után húzva Kyle-t, sietett Stan mögött.
- Basszus... tuti utánunk jön... amilyen... - morogta Kenny. Stan lefordulva egy vékonyabb folyosóra, hagyta őket magukra. Halk léptek és a zseblámpa fénye cikázott össze vissza. Mintha csak Stan-t követték volna. Ám mikor a világítás pont elérte volna valaki hátulról megragadta, majd behúzta a wc-be. Keze a fiú száján pihent, míg halkan csitította a fiút. Stan lehunyva szemeit szuszogott halkan. A léptek elhaladtak az ajtó előtt, majd rohanásba váltottak át.
- Ez közel volt - suttogta Craig, ahogy telefonja fényével a feketét világította meg - bocs az előbbiért... tudod, a közös bünti miatt~ - Stan meglepetten nézett fel a fiúra.
- De hát... te nem is kapsz büntit... - mondta ahogy elvigyorodott.
- Én lehet, hogy nem, de te igen és akkor az is közös... - morogta, ahogy kitekintett az ajtón, majd halkan kinyitotta azt. Stan mögé sétálva kezdte mellkasánál birizgálni pólóját. Ezt észre véve pördült meg, majd nézte a másikat.
- Gond van?
- Kenny... - motyogta, ahogy pólóját nézte. - Elvette...
- Micsodát? - nézet ő is a pólóra, de nem emlékezet semmire, amit hordana a fekete.
- Azt a hülye nyakláncot... - morogta, majd sóhajtva engedte le kezét, és nézett Craig-re. - Nem számít...
- Visszakérjük? - kérdezte komolyan, ahogy felkapva fejét ismét körbe nézet, majd megragadta a fiút és húzni kezdte.
- Ráér holnap... - legyintett Stan, ahogy hagyta, hogy a másik húzza. Helyeslő bólintás, majd még jobban húzta a fiút mikor ismét lépések zaja hallatszott és egy női morgás. A fekete gyorsan cselekedve, nézet körül, majd kinyitva a legelső ajtót - ami persze a szertárba vezetett - húzta be a fiút.
- Csss~ - mondta, bár kissé nehézkes volt így is csendben maradni. Ugyanis a hely lényegében szűkebb volt még egy wc-kabinnál is. Abban legalább nem bökdöste semmi az embert. Így simultak egymásnak, ahogy a fekete feszülten várta, hogy elmenjen oly szeretett nénikéje, aki ezekben a napokban, mint a veszet egér úgy ugrálta körül. Stan elpirult a másik közelségétől, de csöndben, feszülten figyelte az ajtót.
- Az előbb mintha láttam volna valakit innen... - lehetett hallani, ahogy egyre közelebb ért, mire Craig alsó ajkába harapva szinte ok nélkül nyomódott még jobban a fiúnak. Stan arca még vörösebb lett, ahogy ő is alsóajkába harapva hajtotta le fejét. Végül a lépések elhaltak, majd Craig is fellélegezve nézet le.
- Bocsi... nem volt jobb ötletem - suttogta. Stan megrázta fejét.
- Semmi... - mondta, ahogy felnézett a másikra. Szemei megcsillantak a sötétben, ahogy a fiút, nézte de, végül elkapta tekintetét.
- Öm... Craig... - mocorogni kezdett.
- Oh... bocs... - mondta, ahogy kinyitotta az ajtót, majd szinte kiugrott a másik mellől. Stan kilépve a kis szertárból, csukta be az ajtót maga után. Craig szó nélkül indult el a folyosón, meg sem várva Stan-t. Jobbnak látta minél hamarabb elkerülni a véget... Stan pislogott párat utána, majd szobája felé kezdett sétálni.
Ő nyert. Illetve, ő ért vissza elsőnek a szobájukba. Kinyitva az ajtót lépet, be majd zárta is be. Kenny lihegve ült Stan ágyán, mikor belépett Craig, felnézve mosolyodott el, de utána rögtön lehajtva fejét lihegett tovább.
- Rossz a szoba - mondta halkan, ahogy az ágyra csücsent.
- Mindjárt... csak... ide... tudtam... elrejtőzni... - lihegte, ahogy Craig-re nézett. - Meg vissza kéne neki adnom... - tette hozzá halkan, ahogy zsebéből előhúzta az ezüstláncot, min egy kis kör alakú medál lifegett.
- Kereste - mondta, majd kicsit közelebb hajolva nézte meg a kis láncot - elégé... zavarta, hogy leszedted.
Kenny arcára egy félmosoly kúszott.
- Elég fontos neki... bár tagadja... - légzése kezdett normálissá visszaállni.
- Olyantól kapta, aki fontos neki? - kérdezte, ahogy kíváncsian fürkészte a másik arcát.
- Aki... fontos volt, neki. - nézett Craig-re komoran, de ekkor benyitott Stan. Mikor megpillantotta a szőkét, rögtön oda lépett elé.
- Add ide. - mondta kissé komoran. Craig fél szemmel még mindig a láncot nézte, míg másikkal a dühös egyént. Kenny a tenyerében lévő kis láncot Stan felé nyújtotta, ám mikor az érte nyúlt, kezét közelebb húzta testéhez. Stan felmordulva nyúlt utána, ezt addig játszotta el Kenny, hogy a végén már Stan szinte rajta feküdt, ahogy megpróbálta elvenni a láncot.
- Vicces vagy~ - kuncogta Kenny, mire Stan elpirulva mordult fel.
- Miért fontos neked az annyira? - kérdezte Craig, aki eközben már mellettük ült és nézte a birkózókat.
- Azért mert... - kezdett bele Kenny, de Stan befogta a szőke száját, majd kikapta kezéből a kis láncot, mit egyből zsebre vágott.
- Rendben. Végül is nem tartozik rám - legyintett, ahogy felkelve még egy futó pillantással nézet Stan-re, majd saját ágyára dőlt. Stan visszatéve nyakába a láncot, nézett gyilkos szemekkel Kenny-re, ki kezével a fekete tincsek közé túrt, amin Stan felhúzta egyik szemöldökét.
- Én a helyedbe már rég kidobtam volna~ - mondta mosolyogva, majd felállva az ágyról kezdett az ajtó felé sétálni. Stan nem válaszolt, csupán eldőlt az ágyán. - Jó éjt~ - mondta Kenny ahogy válla fölött visszanézett Stan-re, majd elmosolyodva lépett ki a szobából. Craig csak intett a fiúnak bár biztos volt benne, hogy az meg sem látta. Stan kezébe véve a kis medált, nézegette, ahogy ujjai közt forgatta. Craig is a medált nézte, majd végül Stan-t.
- Fontos személy adta neked, hogy így vigyázol rá? - Stan alsóajkába harapott.
- Mondhatjuk. Már nem fontos személy... - mondta érzelem mentesen.
- Értem... gondolom kötödés meg ilyenek... - megunva fordult el az ablak felé. Stan elmosolyodott a kötödés szó hallatán, majd végül elengedve a medált kezdte a plafont nézni.
- Kötödés mi... - suttogta maga elé, majd egy keserű mosoly kúszott arcára.
- Én nem értek hozzájuk. Amit én megszeretek, akkor azt meg is szerezem - mondta közömbösen. Stan felkapta fejét, majd Craig-re nézett szemöldök ráncolva.
- De mondom. A saját döntések... ha már nem fontos személy, akkor miért kötődsz még ahhoz ennyire? - fordult vissza, ahogy szinte megérezte a fürkésző szemeket. Stan tekintete elszomorodott.
- Magam sem tudom... - mondta, ahogy tartotta a szem kontaktust. Nem értette a fiút. Ha egyszer már nem fontos az a személy a láncot miért tartotta magánál. Csak egy ötlete volt rá...
- Még mindig szereted - a mondat inkább kijelentés volt, mint kérdés. Stan keserűen elmosolyodott.
- Nem igazán... őt nem. Inkább magától az érzéstől nem tudok szabadulni... amit akkor éreztem... - a plafon felé fordította tekintetét.
- Mástól is megkaphatod... - mondta csendesen, majd egy hirtelen mozdulattal rántotta magára a takarót - ááá~ hülyeségeket beszélek. Mindegy... éjt.
- Éjt... - Stan betakarózva fordított hátat a másiknak. Így szenderedett álomba.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
