|
1 fergeteges buli
2011.10.30. 20:04
Az első Staig~ Innen már nem volt megállás~ szívünk csücske lett *-* Remélem ti is élvezni fogjátok~
Bonne lecture~
Hogy milyen volt? Fergeteges! Egész éjjel tartó szülinapi buli! A pia korlátlan mennyiségű az ételeknek vége szakadatlan és a hangulat felhőtlen. Mindenki élvezte, bár ezt betudhatjuk annak a rengeteg alkoholnak. Sok-sok alkoholnak. Nagyon SOKNAK! Persze senki nem ment haza. Miért is tették volna? A vasárnap az a nap mikor az ember kitudta pihenni a fáradalmakat és mivel az alkohol hajlamos olyan dolgokat tenni, amit az ember nem számítana a helység egyszóval: Vicces volt. Megannyi ember feküdt a kis kanapén és még a zajos reggeli műsorok sem ébresztették fel őket. Kicsivel odébb az embertömegen át a konyhába vezet az út, ahol ugyancsak sokan egy-egy széket választottak fekhelynek vagy éppen az asztalon találták meg a tökéletes nyugvóhelyet. Mindenhol volt valaki. Még a fürdőben is, bár szerencsére ott csupán két ember lelte meg a tökéletes helyét.
A kád. Ki hitte volna, hogy az az igazi ágy és mely még egy túlzsúfolt kanapénál is jobb? Stan így gondolta. A fekhelye puha volt bár vizes ruhái nem éppen adtak okot az örömködésre, főleg mikor nagyapja oly kedvesen hajnalban ablakot nyitott. Reggel hatkor kezdte kinyitni a szemeit és kellet minimum tíz perc mire rájött, hol van és mit is csinált tegnap. Ahogy felkelt szétnézet, bár a szoba rendezett volt. Tusfürdő a helyén és a fogkefék is a megadott sorrendben. Minden jó. Még az ülőke is le van hajtva, de akkor mégis mi volt más? Lejjebb nézve fedezte fel, mitől is jó aludni egy kádban. Persze a titok nyitja, ha valaki alattad is szunyókál ugyan olyan vizesen és ugyan olyan mélyen, mint te szoktál. Craig tökéletes alany erre. Keze a feje alatt volt és úgy tűnt nem zavarja a kényelmetlen helyzet sem a vizes ruha. Valaki mással ellentétben.
- Úúúúrrriiisteenn... - szörnyedt el Stan az alatta lévő fiútól. Kipattanva a kádból kecmergett el a csapig, hol megtámaszkodva nézett a tükörbe. Fején egy hatalmas lilás-zöldes folt éktelenkedett, amit amint meglátott, oda kapva kezét nyomta meg. - Áú... - ellépve a tükörtől, túrt fekete tincsei közé. Rettentően másnapos volt, semmire nem emlékezett. Határozatlan léptekkel indult el a fürdőszoba ajtóig, mit kinyitva dőlt neki az ajtófélfának. Válla fölött hátrapillantva, még utoljára végig mérte Craig-et, majd egy nagy levegőt véve elhagyta a helyiséget. A kádban ismét mocorgás lehetett látni, de csupán annyit, ahogy a fekete felnyitja szemhéját, majd halkan sóhajtva már le is csukta azt. Stan megkapaszkodva a korlátban, haladt lefelé a lépcsőn. Hunyorogva nézett körült, próbálta felfogni kinél is van, ám mikor az utolsó lépcsőfokhoz ért, valamiben, vagy esetleg valakiben, elbotolva hatalmasat zuhanva érkezett a földre.
- Baaazddmegg... - nyöszögte, ahogy feltolva magát kezeivel nézett a mögötte alvó 'akadályra'. Kenneth McCormik békésen aludt tovább, mire Stan felmordulva rúgott bele, ennek ellenére tovább aludt. Végül cöhintve tápászkodott fel, majd egy vörös üstököt kezdett keresni.
- Fúj! - lehetett hallani egy nyöszörgő hangot, valahonnan a szobában levő nagy fikusz mögül, majd percekkel később Kyle bukkant elő kissé kócosan és egy igen álmos kifejezéssel - Mondtam neki, hogy az a kibaszott tizenhárom nem fog neki összejönni - motyogta, ahogy feltápászkodott és a falnak dőlve sóhajtott egy mélyet.
- Kyleee~ - nyöszögte Stan, ahogy átlépve Eric-en lépett oda - Hol vagyunk?... - kérdezte fáradt hangon.
- Azt hittem haza mentél tegnap... - motyogta, ahogy kiroppantva hátát dörzsölte meg szemeit - Clyde-nál. Nem emlékszel, hogy bulit tartott tekintve, hogy a szüli végre elutaztak Párizsba és övé lett a ház vagy egy hónapig? - Stan legyintett párat.
- Most már dereng valami de... - fejét csóválva sóhajtott. - Kábé minden kiesett... - Ahogy körülnézett úgy jött neki vissza pár emlékfoszlány, arról ahogy Kenny-vel röhögve isznak, ahogy a szőke rácsap Wendy fenekére, és ahogy az leüti, ismét fejéhez kapott.
- Nem csodálkozom... annyit ittatok, ráadásul mondom, úgy a buli közepén, úgy eltűntél - nézet rá, majd végig a szobán - Craig volt az utolsó, akivel láttalak és utána sehol sem.
Stan kissé fintorogva nézett a fürdő irányába.
- A fürdőbe keltem fel sz'al... én sem t'om mi történt... - Kyle megdöbbenve nézet végig barátján és csupán ekkor tűnt fel neki a vizes ruhája.
- Ti együtt fürödtettek? Haver... nem is tudtam, hogy Craig az eseted - mondta, de nem bírta ki vigyorgás nélkül. Stan feje vörös lett, ahogy felmordult.
- Soha! Semmit! Azzal a köcsöggel! - mutatott a fürdő irányába. - Max molesztált amíg részeg voltam! - kissé hisztérikusan ölelte át magát.
- Csak, hogy tájékoztassalak, rémlik valami, hogy te csimpaszkodtál bele, meg... - kezdett bele, de mikor észrevette a kinyúlt szőkét a földön ott hagyva csapot papot sietett hozzá - Kenny! Azonnal kelj fel! Hallod! - Kenny dünnyögve fordult a másik oldalára.
- Még öt percet had... - morogta.
- A nagy francokat öt perc - morogta, ahogy felkapva a földről ráncigálta meg - azonnal kelj fel! Ha volt képed annyit inni és még utána majdnem minden lányt végigfogdosni, akkor nekem ne panaszkodj! Kelj már fel az istenért, vagy beledugom a fejed Cartman seggébe! - Kenny szemei egyből kipattantak, ahogy riadtan ölelte át Kyle-t.
- Csak azt neeee~~ - Stan kuncogva sétált oda melléjük, Kenny felnézve a feketére pislogott nagyokat- Haver a fejed... - Stan legyintett.
- Nem tom, hogy csináltam... - Kenny vigyorogva röhögte ki a másikat.
- Nem fáj? - kérdezte, ahogy leszedve magáról szőke kezeit lépet a feketéhez és nézte meg közelebbről - ez csúnya...
- Nagyon fáj... - mondta, ahogy saját homlokára nézett.
- Jah nagyon csúúnyaa~ - hasát fogva nevetett a háttérben Kenny. Zöld szemi megvillantak, ahogy hátra nézet a szőkére.
- Még bedughatom a fejedet... - morogta, majd ismét Stan felé fordult - jobb lenne, ha megnézetnéd...
- Inkább hazamegyek és lejegelem... - mondta sóhajtva, majd az ajtó felé kezdett kecmeregni. Kenny a falba kapaszkodva tápászkodott fel, és lépett oda Kyle mellé, ahogy még mindig hasát fogta.
Stan fején egy kötéssel lépett be a terembe. Rajta kívül csupán Kenny tartózkodott egyenlőre az osztályterembe, ki az utolsó sor utolsó padjában ülve olvasgatta pornó magazinját. Stan leülve az előtte lévő padra kapta ki kezéből az újságot és kezdte el ő olvasni.
- Hey~ - szólt oda vigyorogva Kenny, de végül csak zenéjét fejére téve dőlt rá a padra. Ezután már a gyerekek tódultak be és lassan az osztály teljes létszámmal büszkélkedhetett. Természetesen a téma a szombat esti buli körül zajlott. Clyde mosolyogva mutogatta az elsült képeket, melyet részegesen kattintott és a többiek is próbálták kitölteni az üres helyeket, amikre nem emlékeztek.
- Kuss legyen! - hallatszott a tanári asztal felöl. Az osztályfőnök vörös fürtjeit melyek kacskaringósan a vállára szoktak omlani, most feltűzte és szemüvege is kissé ferdén állt az orrán. Blúza makulátlanul festett és a nyakában levő sál is jelezte, hogy neki sem lehet oka panaszra a hétvégéből - mint már mondtam, új félév. Komolyan, összeszedhetnétek már magatokat annyira, hogy tizenegyedikesként felnőtten viselkedjetek. Ültetés!
A végítélet ki lett mondva és a diákok mélyet sóhajtva kezdtek össze pakolni, majd hallgatva tanárukat mentek a kijelölt helyre.
- Marsh! Ablak felöli oldal harmadik pad. Mellette Tucker, nyomás! McCormick, te szépen ide előre! Te ott az nem lesz jó...
Craig sóhajtva fogta meg táskáját, majd idáig az első padból elválva kezdett hátrafelé sétálni. Stan feldünnyögve dobta vissza az újságot szőke barátjának, majd azzal együtt kezdett előre felé battyogni. Mikor Stan elérte a harmadik padot, táskáját bevágva a falhoz ült szorosan az ablak mellé. Craig közvetlen mellette foglalt helyet, majd ráfeküdve a padra nézet előre.
- Sebed jobban van? - kérdezte, bár hangjában semmit nem lehetett érezni.
- Ja... - válaszolta, ahogy fülhallgatójával bíbelődött.
- Marsh! - a vörös hajú nő szinte a padja mellett termet egy szempillantás alatt, majd kimarta a fiú kezéből a fülhallgatót - Látom szeretnéd, ha új helyed ezentúl mellettem a tanáriban lenne, minden délutánonként~ - mosolygott, majd mint a semmiből előhúzott egy darab papírt melyre íves betűkkel volt a "büntetés" szó ráírva - gratulálok. Órák után nálam jelentkezhetsz~
- Ez pech - mondta Craig halkan mikor már a tanárnő ismét egy másik diákra csapot le.
- Mi a... fasz... - morogta maga elé, ahogy még mindig a papírt nézte. - Nem vagyok már negyedikes, nem fogok büntetésben poshadni! - dühösen söpörte le asztaláról a kis fecnit.
- Én nem tenném - súgta ismét Craig, ahogy a kis fecnit nézte, ami lassan a földre ért.
- Mert? - kérdezte flegmán, ahogy a fiúra nézett.
- Aki kihagyta eddig a büntetését, annak nem éppen lett jó vége - mondta, majd felülve most először nézet a kék szemekbe - de végül is mindegy. Gondolom, te szereted, ha keménykednek veled - mosolyodott el, majd ismét lassan visszafektette fejét a padra. Stan ezen felhúzva szemöldökét pislogott párat, majd lábával maga alá húzva a kis fecnit vette fel a földről. Egy ideig még nézte, majd sóhajtva tette zsebre, előre nézve tekintete találkozott Kenny-ével, ki meglebegtetve egy ugyan olyan kis fecnit vigyorodott el.
- Rendben a mai órának ezennel vége! Büntetésre nálam lehet jelentkezni órák után! Aki késik, azt kinyuvasztom! - az ajtó csapódott ezzel jelezve az óra végét. A diákok fellélegezve futottak az órájukra, míg egyesek ráérősen kezdtek el pakolászni. Stan összekapkodva cókmókjait sietett oda Kenny-hez.
- Téged is?... - kérdezte lesújtottan a fekete, mire Kenny csak tovább vigyorgott. - Miva'?
- Olyan nagy dudái vannak az ofőnek, hogy nem is bánom, ha engem büntet meg!~ - kezeivel a mellkasa előtt formált két nagy gömböt. Stan felsóhajtva lépett el mellette, mire Kenny vigyorogva követte. Nem is vették észre, hogy valaki a távolból végig őket leste.
Az órák hamar elröppentek. Stan telefonjával babrált, míg Kenny mellette sétálva olvasta reggeli újságját. Mikor elérték a tanárit, a fekete kopogott be rajta, amíg Kenny eltette hűn szeretett újságját. Az ajtó kivágódott és csaknem mint valami ragadózó, úgy rántotta be a két fiút.
- Végre... - morogta - szóval kérem, a papírokat. Jó remek. Akkor nézzük. McCormick, te szépen kimész Grey edzőnek segíteni, átalakítani a szertárt és te Marsh pedig a könyvtárban fogsz munkálkodni. Egy kedves diák már elvállalta, hogy az új szakirodalmat felrakja a zárt helységben, de jobb, ha segítesz neki! Addig nem végeztek, míg azt nem mondják. Neked Grey, neked meg a másik srác! - hadarta le, majd már ki is őket az irodából.
- Akkor majd Kyle-nál koccanunk. - mondta Kenny, ahogy elindult a folyosón. Stan szó nélkül indult el a könyvtár felé. Mikor elérte az ajtót, egy nagy levegőt véve nyitott be csukott szemekkel, belül azért imádkozott, hogy ne Butters legyen bent. Félve nyitotta fel pilláit. A könyvtár viszont üres volt. Csupán, a pultnál álldogált az éppen ügyeletes felsős, aki megpillantva a feketét lépet oda hozzá.
- Segíthetek?
- Igen. Büntit jöttem csinálni. - mondta megnyugodva Stan.
- Oh igen. Rubi mondta már - bólintott, ahogy a fiú nyakába aggatott egy belépőt – leghátul, az ajtó mögött.
Stan sóhajtva baktatott az ajtóig, majd kinyitva azt lépett be rajta. Nagy csattanások hallatszódtak a könyvespolc mögül, majd szitkozódások tengere és egy marok porfelhő. Stan oda sietve a szekrényhez nézett be mögé.
- Jól va... - hangja elcsuklott mikor látta, kivel is kell együtt dolgoznia. Craig lomhán nézet fel, a könyv halomból, majd kissé köhögve kelt fel és porolta le farmerját.
- Túlélem - vágta rá, majd ismét szedegetni kezdte, a leeset könyveket - az a doboz a tiéd. Abc sorrendben, szerző szerint.
Stan levágva táskáját ment oda a dobozhoz, majd gyors tempóba kezdte felrakni a könyveket a polcra, persze nem figyelt az Abc sorrendre.
- Ha ezzel megvagyok mehetek? - kérdezte.
- Meglátjuk - mondta, ahogy lomhán a másikra nézet, majd kissé elmosolyodva dobta le ismét a saját könyveit és lépet olyan közel a feketéhez, ahogy tudott, majd hátulról megfogta a kezét ezzel megállítva, hogy újabb könyvet rakjon a rossz helyre - de ha nem ABC sorrendben vannak, akkor sajnos az egész estét itt töltöm veled - súgta a fülébe. Stan szemei kikerekedtek a másik közelségétől, majd megfordulva nézett a másik szemeibe.
- Öm... Craig... - kezdett bele halkan, de nem tudta folytatni.
- Nem akarok egész estét itt tölteni, bár ha rólad van szó örömmel vállalom - mondta, ahogy még egy lépést tett a fekete felé, majd szinte neki préselődve nyomta a könyvespolchoz, ám ez sem tartott sokáig ugyanis egy pillanat múlva már el is lépet kezében a könyvekkel, amiket rossz helyre rakott a fiú - kezd ellőről... - mondta semlegesen, ahogy átadta a nehéz szakirodalmat és visszatért a sajátjához. Stan pislogva párat, rázta meg fejét.
- Bazd meg, ez nem vicces! - morogta, ahogy újra pakolni kezdte a könyveket ezúttal abc sorrendbe.
- Ezek szakirodalmak, nem pedig vicces regények. Csak természetes, hogy nem viccesek - válaszolta közömbösen. Stan ezen ismét felmordult, de ahelyett, hogy bármit tett volna, tovább folytatta munkáját, minél előbb túl akart lenni az egészen.
Egy jó bő órával később Craig már rég kész volt és csendben az egyik széken lehunyt szemmel pihent várva, hogy a másik is elkészüljön. Halkan szuszogott. Stan mikor végzett, a dobozt félre rúgva kapta magára táskáját.
- Na cső. - amint ezt kimondta, szinte rohanni kezdett a kijárat felé. Az ajtó, amin bejött le volt zárva kulccsal. Stan kissé idegesen rángatta meg kilincset, majd feladva trappolt vissza Craig-hez, megállva előtte pár lépéssel szólalt meg.
- Hey... ki szeretnék menni. - Az illető nem nézet fel csupán halkan szuszogott tovább. Stan közelebb lépett.
- Hey! Kelj már fel! - mondta hangosabban. A kiabálás visszhangzott az üres teremben, de még ez sem ébresztette fel a szuszogott. Keresztbe tett kezei a mellkasán pihentek és feje a földnek volt szegezve.
- Bazdmeg... - morogta mérgesen maga elé, majd közelebb lépve a másikhoz rázta meg annak vállát. - Craig...!
- Ha csak egy percre is nem magaddal törődnél, észrevetted volna, hogy nem én zártam be, főleg, hogy végig itt voltam veled - hallotta a kissé basszus hangot, majd felemelve fejét nézet a szemeibe. Stan elengedve vállát lépett hátrébb.
- Jó... de ki akarok menni. - mondta határozottan. Craig sóhajtott, ahogy felállva nézet rá az órájára.
- Megint csak magaddal törődsz. Milyen önző, fafej vagy... - mondta, ahogy ő is felkapta a táskáját és az ajtó felé, vette az irányt.
- Most miért?! - megtartva a pár lépés távolságot követte a másikat. - Te is haza akarsz már menni, nem?
- Nekem mindegy - rántotta meg a vállait - le se szarom, hogy hazajutok e, vagy sem. Végül is... nincs sok különbség. - Stan szemöldök felhúzva nézett a másikra.
- Akkor se értem mé’ vok önző fasz... - morogta maga elé.
- Mert a hülyeségeit miatt még arra sem jöttél rá, hogy ez egy magán részleg - mondta, ahogy elérték az ajtót, majd annak kilincséjére mutatott - ide nem jöhet be akárki, ezért nem lehet kulccsal kinyitni, így nincs is benne kulcslyuk. Stan nagyokat pislogva fixírozta azt a helyet, ahol a kulcslyuknak kellett volna lennie.
- De... de... - közelebb lépve az ajtóhoz, tette rá kezét, majd Craig-re nézett. - Akkor mégis mikor jutunk ki innen?! - Erre a fiú csak lemondóan sóhajtott, majd az ajtó melletti kis kapcsolót lenyomta, amitől egy búgó hang keletkezett. Ezután az ajtó kilincséhez ért, ami szinte magától nyílt ki.
- Te tényleg idióta vagy... - mondta majd intve egyet már távozott is a könyvtárból.
- Fú de utálom... - morogta maga elé Stan, ahogy ő is gyors léptekkel elhagyta a könyvtárat.
Stan kissé megtépázottan rontott be Kyle-ék ajtaján, hiszen a sulitól egészen idáig futott. Barátai épp Xbox-oztak, fel sem néztek a jövevényre, úgy köszöntek neki.
- Csá Stan... - köszönt oda neki a szőke, ahogy gyorsan nyomkodta a joystickon a gombokat.
- Kenny mondta, hogy könyvtáraztál... basszus az, az enyém lett volna! - ő sem tekintett fel.
- Szopacs~ - mondta vigyorogva a szőke.
- Ja fos volt, főleg hogy Craig-gel voltam... - ledobva táskáját ült le Kyle mellé.
- Voltál? Basztatok? - kérdezte vigyorogva a szőke.
- Hülye vagy?! - háborodott fel Stan.
- Ilyet kérdezni sem kell - morogta a vörös, ahogy fejen vágta az előbbiért a szőkét, majd megfogva a távkapcsolót kapcsolta ki a tv-t - szóval Craig... kezd ez kicsit furcsa lenni, hogy mindig nála kötsz ki.
- Inkább zavaró... nem bírom azt a srácot... - morogta.
- Biztos mert te vagy alul~ - röhögött fel újra Kenny.
- Mi bajod vele? Normális - vont vállat, ahogy ismét csúnyán nézet szőkére.
- Szerintem köcsög, nem pedig normális. - morogta a fekete, ahogy áthajolva Kyle előtt ütötte le Kenny-t, ki kuncogva dőlt el. - Nem kedvelem! - mondta, ahogy komolyan nézett Kyle szemeibe.
- Vajon miért nem~? - mondta vigyorogva, majd elgondolkodóan dőlt hátra - azért kíváncsi lennék, mi történhetett veletek abban a két órában ott fent~ - Stan arca falfehér lett.
- Remélem... semmi... - mondta kétségbe esetten, mire Kenny felülve nézett komolyan Stan-re.
- Szűz vagy még? - kérdezte tőle, mire Stan leesett állal és kikerekedett szemekkel nézett rá. - Már mint nem fáj a segged? - mutatott a másikra, mire annak még jobban leesett az álla, és a szőke eddig bírva dőlt le a kanapéról. Kyle is felkuncogott bár ő kevésbé találta ezt viccesnek, mint a szőke.
- Azért utána kéne járnod, mert én, ahogy hallottam az egész buli társaság ténylegesen is látott titeket eltűnni a fürdőben, de nem jöttetek ki onnan.
- Amikor felkeltem... volt rajtam ruha...! - mondta kissé riadtan, mire Kenny pajzánul vigyorgott rá a földről.
- Fel is öltöztetett utána~ Igazad van Kyle~ tényleg normális srác~ - megint felröhögött, mire Stan felállva gurította arrébb lábával.
- Állj már le! - morogta.
- Hey! Szerintem normális, az meg, hogy milyen perverziói vannak Stan-nel már nem érdekel - mondta, de a végére már ő is röhögni kezdett.
- Faszom belétek! - mondta, ahogy felkapva táskáját indult meg az ajtó felé.
- Hey... Hey!... - mondta röhögve Kenny. - Most meg hová mész? - már örömkönnyek jelentek meg szemébe ahogy hasát fogta.
- Kiderítem az igazságot! - vágta rá, majd kinyitva az ajtót csapta be maga mögött.
- Asszem~ ha most még tényleg szűz, akkor most elveszti – kuncogott tovább, ahogy bekapcsolva ismét a tv-t dobta oda a röhögőnek a konzolt - most én nyerek.
Stan emlékeiben kutatva idézte fel a házat, ahol Craig lakik. Mikor rájött hova is kell mennie, futva sietett a házhoz. Szerencséjére a nem túl hideg Janurában, eleredt az eső, így míg elérte a másik házát, már bőrig ázott, de nem foglalkozott vele. Elérve az ajtót csöngetett be.
- Ilyenkor miért nem hó esik... - morogta maga elé, ahogy felnézett az égre. Az ajtót egy kábé tíz éves kislány nyithatta ki. Vörös haja copfban volt összefogva és orrán egy szemüveg lifegett.
- Oh... te vagy Craig haverja mi? - kérdezte, ahogy hátrébb lépet beengedve ezzel.
- Igen... honnan tudod? - kérdezte, ahogy beljebb lépett.
- Bőrig vagy ázva és tiszta hülye képed van - vágta rá rögtön, majd a lépcső felé mutatott - cipőt le, majd fönt rögtön a második ajtó balra.
Stan bevágva egy unalmas fejet, levéve cipőit trappolt fel gyorsan a lépcsőn majd kopogott be ám mikor már megtette akkor esett le neki, hogy most épp Craig-nél van és épp a szobájába készül bemenni. Lefagyva hagyta, hogy keze teste mellé essen, mikor rájött mekkora marhaságot csinált. Egy halk morgás, majd végül ajtó kinyílt és a fekete kócos haja jelent meg mögötte. Nem volt meglepett, hogy Stan állt előtte. Valami még ennél is jobban zavarta.
- Tudtam, hogy idióta vagy... - mondta, ahogy a földet nézte. A szőnyeg szinte szivacsként szívta be a kis cseppeket, mely a fiú ruháiból csöpögött - na gyere már! - fogta meg a pulcsiját, majd rántotta be.
Miután Craig behúzta a másikat, az megállva a szoba közepén nézett körül, majd a másik felé fordulva szólalt meg.
- Craig... mi történt a szombati bulin?! - tért rá a lényegre, ahogy komolyan nézett a másikra. A fiú viszont magasról szart bele a kérdésbe. Az egyik szekrényéhez lépve halászott elő egy alsót és egy pólót.
- Öltözz át mielőtt megfázol és még jobban összemocskolod a szőnyegemet.
- Ne már... - nyöszögte, ahogy a ruhadarabokat fixírozta.
- Rendben nem kötelező, de akkor egy teljes hónapig, hetente kétszer kitakarítod a szőnyegeket a lakásban - mondta, ahogy visszavette a ruhadarabokat.
- Mégis miért tenném? - kérdezte flegmán. Craig vállat vont, majd ismét a szőnyegre mutatott.
- A víz, foltot hagy tekintve, hogy esővíz és még a lábszáradon sár is van. A mocsok mindent összefog és anyám rendmániás, ha nem tiszta minden velem takarítatja ki. Szóval ez miatt és ha mégis ellent mondanád, szólok a nénikémnek, hogy leckéztessen meg - vont vállat.
- Add azokat a ruhákat... - morogta Stan, ahogy odalépett Craig-hez.
- Tessék - mondta, ahogy a kezei közé ejtette a ruhákat, majd az íróasztalához vissza lépve ismét olvasni kezdett. Stan átöltözve fogta kezeiben vizes ruháit, ahogy közelebb lépkedett Craig-hez.
- Craig... mi történt szombaton? - kérdezte újra.
- Buli volt. Clyde tartotta... ennyire sem emlékszel? - nem nézet fel.
- Annyira igen de!... - homlokára nézett. - Nem tudod, hogy szereztem ezt a púpot meg... mi történt a fürdőszobába?! - kérdezte kissé riadtan.
- Jah, hogy ott! - nézet fel ám el is mosolyodott, majd kuncogni kezdett - nem történt semmi. - Stan félve ráncolta szemöldökét.
- Akkor mire ez a nevetés?...
- Oh semmi, semmi~ - legyintett, majd ismét a könyvét kezdte olvasni - miért is izgat téged ez? Amúgy is... ha részeg vagy, sokkal jobb a társaságod.
Stan szemei kikerekedtek, majd megrázta fejét.
- Mert baszogatnak vele Kyle-ék... - közelebb lépett a fiúhoz.
- Oh már megint azok a saját érdekek... - mondta komoran, majd a másikra nézet - mikor fogsz egyszer is nem magadra gondolni, hmm? - Stan meglepetten pislogott párat.
- Téged úgyse csesztetnek vele...
- A válasz téves - mondta, ahogy felkelt és úgy hajolt egész közel a másikhoz - engem nem zavart soha, ha csesztetnek.
- Téged szinte soha nem csesztetnek... - vágta rá flegmán.
- Mert nem hagyom - támadott vissza - csak azt lehet piszkálni, aki hagyja is magát~ és te kérlek, hagyod magad.
- Ez nem igaz! - vágta rá, ahogy ő is közelebb hajolt a másikhoz.
- Hogyne. Akkor csak egy kérdésre válaszolj~ mégis mit keresel nálam? - Stan kicsit meghökkent, de pár másodperc múlva válaszolt is.
- Jó. Ezzel az egy dologgal. De mással nem!
- Ohh~ - hajolt el tőle, majd végül megfordulva kezdett kifele sétálni - akkor az újabb kérdés. Miért zavar téged ez jobban, mint a többi dolog, amivel piszkálnak?
- Mert ez bizarr... - teste kicsit megremegett.
- Bizarr, mert fogalmad sincs mi történt. Amúgy a fejed... remélem elmentél megnézetni. Elvitelek volna én magam a kórházba, de miután szépen lefejelted a kádat, rám estél és nem bírtalak leszedni... - mondta, ahogy visszafordulva ismét közelebb lépet a másikhoz és ujját lágyan végighúzta a kötésen. Stan tekintetével követte a másik ujjának mozdulatát.
- És gondolom utána... semmi nem történt... - suttogta.
- Nem tudom. Aznap elég készséges voltál mindenre - mondta, ahogy még mindig simogatta a kötést. Stan arca falfehér lett.
- Mindenre... - ismételte el kissé remegő hangon a másik szavát.
- Igen. Mindenre. Ez miatt is estél el a kádban - ujjait levette a kötésről, majd picit hátrálva mosolygott rá - de azért, jó látni, hogy nem lettél hülyébb.
Stan felhúzta egyik szemöldökét, majd sóhajtva egyet tette kezét mellkasára.
- Oh jut eszembe! Máskor ne keverd a sört és a feleseket. Komolyan... azok a csókok... az embernek hányni lett volna tőle kedve.
Stan szemei kikerekedtek, ahogy megragadta Craig vállát.
- Ezzel ne viccelődj!~ - nyüszögte.
- Ki viccelődik?! - kapta fel ő is a vizet, ahogy leszedte magáról a másik kezeit - Mint ha ingyen lenne úgy szórtad. - Stan arca megint fal fehér lett, majd kissé elpirulva nézett a másikra durcásan.
- Csak szívatsz. - jelentette ki.
- Nem. Miért tenném? Nem vagyok olyan, mint a barátaid - rándította meg a vállát. Stan kissé csalódottan sóhajtott, ahogy visszaemlékezett barátai röhögő fejeire, majd komolyan nézett fel Craig-re.
- Nem, te rosszabb vagy. - jelentette ki, ahogy ellépve mellette indult el az ajtó felé.
- Ahogy gondolod - ismét vállat vont, de azért egy furcsa grimasszal nézte a másikat - nadrágot ne adjak a bokszer fölé? - Stan magára kapva vizes nadrágját, nyitotta ki az ajtót.
- Holnap visszaadom őket... tisztán. - tette hozzá, majd el is hagyta a helyiséget. Kifele menet a kislány ismét szembe jött vele, majd kérdően nézet rá.
- Mész is? Pedig azt hittem jól elesztek. - mondta de végül hagyva a másikat tovább is lépkedett. Stan ezen csak meglepődött. Fogalma se volt, honnan vesz a lány ekkora marhaságokat, de végül nem foglalkozva vele kapta magára cipőit, és már rohant is haza.
Másnap Stan, Kenny padján ülve olvasott egy bulvár lapot, míg a szőke zenéjét hallgatva dobolta az ütemet a másik jobb combján.
- És?~ Mi volt Craig-nél?~ - Stan lapozva egyet sóhajtott.
- Azt mondta semmi nem történt, és hogy a kádba vertem be a fejem. - Kenny elvigyorodott, ahogy kicsit nagyobbat csapott a másik combjára.
- Igazán?~
- Ja. - válaszolta röviden a fekete.
Az említett ekkor jött be a terembe. Az ajtó nyikorogva nyílt ki és ő pedig habozás nélkül ment saját helyére, majd dobta le táskáját és nyúlt el a padon.
- Hello Craig~ - köszönt a szőke, ahogy megint nagyobbat csapott Stan combjára, bár az nem reagált.
- Hali - rá sem tekintett a szőkére.
- Milyen volt a szombatod?~ - kérdezte vigyorogva, ahogy megint rácsapott Stan combjára, ki beharapta alsóajkát.
- Érdekes - feje felemelkedett és úgy nézet rá a vigyorgóra. Kenny vigyora még jobban nőt.
- És mit csináltál a drága Stan-nel?~ - Stan nem nézett fel az újságból, de mikor ismét rácsapott erősebben combjára Kenny, lehunyta szemeit.
- Semmit. A kérdés jobban hangzana úgy, mit csinált a "drága" Stan velem? – szemei megvillantak és mikor a fiú nevét mondta rögtön rá nézet. Stan szemei kipattantak, ahogy ő is a fiúra nézett.
- Én semmit. - mondta nyugodtan, de Kenny megmarkolta combját, mire felmordulva nézett rá.
- Pedig a bulin eléggé bevoltál kattanva...~ - mondta vigyorogva Kenny, mire Stan ismét felmordulva olvasott tovább. - Mit csinált veled, Stan?~ - kérdezte Kenny, ahogy Craig-re nézett. Halvány mosoly jelent meg az ajkán, ahogy le sem vette Stan hátáról a szemét.
- Sok mindent és tény... a részeg Stan sokkal kedvesebb. - Stan szemei kikerekedtek, ahogy megint a fiúra nézett, Kenny felröhögött, majd levéve kezeit Stan combjáról hasát fogta.
- Jahh... Stan... olyan... készséges, mikor... részeg... - nyöszögte röhögve, mire az fejbe vágta újságjával.
- A tökéletes szó~ - helyeselt Craig is, ahogy ismét visszahajtotta fejét a padra.
- Nem vagyok készséges! - morgolódott Stan, mire Kenny felállva hajolt közel hozzá és suttogta a fekete ajkának.
- Ó... dehogyisnem...~ - Stan kissé vörös fejjel nézett dühösen a másikra, ki visszavetődve a székre röhögött fel megint.
- Amúgy ezt egyszerűen bizonyíthatod be - nézet fel a feketére - ismét részeg leszel, és mi meg felvesszük, hogy milyen vagy.
- Ez jó ötlet! - vágta rá Kenny vigyorogva, mire Stan ismét lecsapott rá.
- Jó. - jelentette ki. - Legalább nem fogtok baszogatni!
- Viszont - emelkedett fel ismét majd bökött rá a szőkére - te semmiképp nem lehetsz ott.
- Miért?... - pislogott nagyokat Kenny Craig-re.
- Elvonnád a figyelmét, plusz tudjuk, hogy nem szeretsz veszíteni - bólintott, majd Stan-re nézet. Stan felhúzott szemöldökkel nézett vissza Craig-re.
- Akkor te mikor érsz rá? - kérdezte, ahogy újra olvasni kezdett.
- Óóó~ - dőlt rá a padra Kenny. Szemeik találkoztak és a fiú csupán semmitmondóan, nézte a másik arcát.
- Mennyire bírod a másnaposságot?
- Jól. - válaszolta. Kenny ismét fejére rakva a fülhallgatóját, felegyenesedve újra dobolni kezdett Stan combján.
- Akkor gyere át ma este hozzám - mondta, majd ismét letéve fejét aludt be.
- Még a végén elveszted a szüzességed~ - mondta Kenny vigyorogva, mire Stan felmordult.
- Már nem vagyok szűz... - morogta, mire Kenny elvigyorodott.
- Hátul még igen~ - újra combjára csapott, Stan alsóajkába harapva csapott rá a fiú fejére.
- Kuss és leülni! Marsh a helyedre de rögtön! Kezdjük az órát! - a vörös üstök láttán szinte mindenki rögtön elő vette a matek könyvét, majd az aktuális házi feladathoz lapozott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
