|
2.) A munka neheze
2011.10.30. 00:31
Ismét egy fejezet, melyben elő villan a házigazda foga fehérje és a szegény kisfiú talán mégsem olyan gyámoltalan mint hittük~
A vörös sóhajtva kezdett a háza felé sétálni, de mikor eszébe jutott, hogy az öltöny még rajta volt kitérőt téve ment be a kis erdőbe ahol gyorsan visszakapta ruháit, majd amennyire tudta szépen összehajtotta az öltönyt és a táskájába rakta.
- Mégis mennyibe kerülhet ezt ki tisztítani... bár mit számít? Annyi ruha volt ott, fogadok ez is megy a szemétbe - mondta, de azért elővéve pénztárcáját nézegette benne a dollárokat, ahogy ismét elindult. Mikor Kyle hazaért, egyből apja hangját hallotta.
- Gyere csak Kyle! Ezt nézd meg! - kiáltotta a nappaliból, ahogy a tv-t bámulta. A vörös ledobta táskáját, majd apjához sétálva nézte ő is a képernyőt. A tv-ben pont az utcára került családokat mutatták, és hogy mennyi ember került menedék helyre.
- Remélem minket nem szúrnak ki... - mondta keserűen az apja, ahogy hátra dőlve a fotelba, sóhajtott. - Túl nagy kölcsönt vettem fel... talán életem végéig nem tudom vissza fizetni... - hangja egyre keserűbb lett. - De amíg nem jön levél, addig nincs baj! - örült meg kicsit apja, majd felállva sétált a konyhába. Kyle arca elkomorult ahogy a tv-t nézte. Nem bánta meg amit mondott... viszont annál jobban aggódott az miatt, hogy családja ténylegesen is megmarad e...
- Francba - hunyta le a szemit, ahogy ismét felkapta a táskáját és a szobájába lépve terült el az ágyán. Aggódóan ismét még egy sóhaj szalad ki belőle, majd a hátára fordulva nézte a már így is omladozó plafont - ha csak egy kicsivel kedvesebb lenne, vagy legalább lenne benne emberég. NA persze... mint mikuláskor a húsvéti nyulat várni - dünnyögte, de azért örült, hogy holnap szombat és nem kell találkoznia a fiúval. Elviszi szépen kitisztíttatni az öltönyt, hétfőn meg vissza szolgáltatja. Tanulnia is kéne... igen~ remek terv. Ezekkel a gondolatokkal szenderedett el. Másnap reggel szokatlan zajra kellett kelnie. Egy fekete limuzin állt a ház előtt, a nappaliból pedig fura csevegés volt hallható. A vörös fel is ébredt rá, majd kisé kócos hajjal kezdet levánszorogni a lépcső fordulóba. Lent apja tárgyalt egy öltönyös férfival, ki egy kitűzött viselt, amin az ismert jel díszelgett.
- Mivel szolgálhatok Mr. Marsh? – kérdezte az apja, mire a férfi lelegyintette.
- Szólítson csak Randy-nek. – mosolyodott el a férfi. – Szükségem lenne egy remek védő ügyvédre. – mondta komolyan a férfi, mire Kyle apja bólintott.
- Miben segíthetek? – a férfi tekintete még komorabb lett, majd felsóhajtva kezdett bele.
- A nejem megcsalt, közel harminc évnyi házasság után. Sok helyre kell elutaznom az üzlet miatt, ennek ellenére mindig sokat foglalkoztam a családommal. Minden hétvégét együtt töltöttünk, ennek ellenére, több cseléddel is félre lépett. Most, hogy kiderült, rám akarja hárítani az ügyet, és megpróbált azzal megvádolni, hogy én léptem félre. – Kyle apja felmorrant.
- Ez hallatlan!
- Az. Mr. Broflovski,
- Szólítson csak Gerald-nak. – szólt közbe a férfi.
- Gerald. Szeretném felkérni, hogy legyen a védő ügyvédem. Meg kell nyernem ezt a pert, mert ha nem, biztosan csődbe megyek. – Gerald bólintott.
- Természetesen elvállalom. – Randy mosolyogva állt fel.
- Nos, örültem a találkozásnak, majd még hívom. – kezet rázva búcsúztak el. Kyle pislogott párat a kis jelentre. Agyában végig ment, hogy ha talán apja megnyeri az ügyet végül is elengedhetik neki a tartozást... vagy nem. De egy próbát megért mindenképp. Ismét felszaladt, majd magára kapva egy tiszta pólót ragadta meg táskáját, majd futott le a lépcsőn.
- Hey apa! Minden rendben? - kérdezte, ahogy közvetlen a férfira nézet a lépcsőről. A férfi megkönnyebbülten mosolygott vissza fiára.
- Persze fiam, sőt... talán minden jóra fordul.
- Jó lenne, most viszont megyek. Később még látlak, szia! - köszönt el és már ki is lépve a házból indult el a város felé. Mikor elérte a tisztítót, egy ismerős párba kellet botlania. Kenny és Szavitri nevetgélve jöttek ki a tisztítóból. Kis gondolkodás után, miszerint érdemes e őket megszólítani végül úgy döntött, nem lesz bunkó.
- Sziasztok - köszönt oda nekik, de nem állt meg helyette ment tovább. Viszont a lány csillogó szemekkel ölelte magához a fiút.
- Kyleeeee~~ Sziia~ - Kenny ezen felkuncogva, biccentett a fiúnak aki csak szeppet a lányon, de azért mosolyogva próbált meg szabadulni.
- Én is örülök...
- Mi járatban erre?~ - kérdezte, ahogy elengedte a fiút.
- Öltönyt tisztítok... ti? - kérdezte bár elég valószínűleg látta, hogy ugyan ezt a választ fogja kapni.
- Csak meglátogattam az unokatestvérem~ - kuncogta, majd mikor egy limuzin érkezett a tisztító elé, intett a fiúnak. - Sziia Kyle~ Rem' még talizunk!~ - köszönt el, majd beszállva a szőkével, hajtottak el.
- Persze... - bólintott, de már csak magának. Ahogy belépet a tisztítóba és leadta a ruhát, amit egy igen kedves nő gyorsan kivasalt, majd elkérve érte hét dollárt adta vissza, azzal a címmel, hogy ez tisztább már nem is lehetne. A hétvége hamar elröppent. Stan-t érintette a legjobban a pereskedés szülei közt, hiszen ő volt az, ki rajta kapta anyját. El akart szabadulni otthonról, így szokása ellenére, most elsőnek ért be az iskolába. A vörös kicsivel utána érkezet meg. Arcán fáradt és egyben fáradt kifejezés volt ahogy a fiú asztalához sétált, majd egy zacskót pottyantott rá.
- Itt az öltöny. Tiszta és ki lett vasalva - mondta álmosan, ahogy már tovább is lépett. Stan felhúzott szemöldökkel nézett a zacskóra, de végül félre tolva dőlt rá padjára.
Szép lassan megtelt diákokkal az osztály terem, majd az első óra is hamar elröppent. Amint kicsengettek, Stan elővéve egy cigarettát, nyitotta ki a mellette lévő ablakot, és kezdett el cigizni. Kyle eközben a mellette levő lánnyal diskurált.
- Nem... szerintem egyáltalán nem. Én úgy vágynék egy gazdag pasira~
- Ha hülyékkel akarsz randizni - vont vállat a vörös, aki csak nevetni tudott barátnőjén.
- A gazdagok is okosak!
- Ja... ezt bebizonyítottuk... de hogy empátiával és emberséggel nem rendelkeznek holt biztos - mondta kissé hangosabban, de nem nézet Stan felé.
- Te... ez rólad IS beszél... - mondta Kenny, ahogy oldalba bökte barátját, hiszen ő is kő gazdag volt.
- Leszarom... - mondta flegmán Stan. - Ennyi erővel a csórok nem tudják hol a helyük, és nem tudnak viselkedni. - vont vállat.
- Neked mindenki csóró... - kuncogta Kenny, mire Stan elégedetten elvigyorodott.
- Miért mondod, ezt Kyle? - a barnahajú megragadta a fiú kezét és együtt érzően mosolygott rá.
- Lucy... megvan a magam problémája és... rendben igazad van - sóhajtott végül, ahogy vissza mosolygott a lányra - nem minden gazdag lehet ilyen, de... biztos vagyok benne, hogy vannak.
Kenny vigyorogva nézett Stan felé, ki csak komoran bámult kifelé az ablakon.
- Bírom a kölyköt, nagyon bátor! - kuncogta a szőke, ahogy Kyle felé bökött.
- Ken, a hülyék, és a bátrak között van különbség. - mondta hidegen Stan, ahogy kidobva a csikket, kiment a teremből ám még épp elkapta Kenny válaszát.
- Mégiscsak egy hajszál választja el a kettőt.
Szeme sarkából nézte a feketét, de mikor a lány ismét belé csimpaszkodott figyelmét ismét felé terelte.
Kedd első óra, amit mindenki utált. Stan ennek ellenére vígan támasztotta a torna terem falát. Kenny odafutva nézett végig rajta, hiszen utcai ruháit viselte, és szájában most is egy csík égett.
- Haver... tesi van... - motyogta Kenny.
- Akkor tesizek amikor akarok... - morogta flegmán Stan, de mire felnézett, barátja már egy lányon csüngött. Kyle eközben épp a kötéllel bajlódott, illetve pontosabban Lucy-val.
- Megmutatom, hogy kell - mondta mosolyogva, majd megfogva kezdett el felfele mászni. Stan szemeivel Kyle-ra nézett, majd a mellette lévő lányra. Agyában egy gonosz terv futott végén, minek következtében ördögien elmosolyodott, ahogy végig nézett a lányon. Kyle mikor felért a csúcsra megkocogtatta a kis csengőt, majd szépen lecsúszott a kötetlen.
- Nos valahogy így. A lábaiddal tolod magad, míg a kezeiddel támaszkodsz - átadva neki a kötelet, mutatott a kis csengőre, mire egy nagy sóhaj volt a válasz.
- Mikor fogok én kötelet mászni az életemben? - kérdezte ahogy próbálkozni kezdett de nem nagyon ment neki. Stan arcán egyre nagyobb lett a vigyor, majd eldobva a csikket, taposott rá, és sétált oda a kis pároshoz, majd nézett kedvesen mosolyogva a lányra aki ettől elpirult és még azt is elfelejtette, hogy éppen kötelet kéne másznia, ám barátja kedvesen megbökte.
- Lucy, csak egyszer és békén hagylak - mondta, mire egy sóhaj volt a válasz.
- Biztos menni fog~ Ügyes lány vagy~ - mondta egy lágy mosoly kíséretében Stan. Lucy szinte azonnal megpróbálkozott felmenni, de persze nem úgy ment, ahogy ő megálmodta. Kyle eközben néha Stan-re pillantott, de nem foglalkozva vele fogta meg a lány derekát és tolta fel.
- Próbáld! - A barna bólintott és így már kicsivel ügyesebben kezdett el felfele mászni, majd már magától is ment.
- Látod?~ - mosolygott Stan a lányra, nem is foglalkozva a vörössel. Lucy még mindig vörös arccal mászott tovább, majd megcsengetve a harangot mosolygott le ám nem éppen Kyle-ra hanem a feketére.
- ÉS most, hogy jövök le? - kérdezte nagyokat pislogva.
- Ugorj le, elkaplak~ - mosolygott Stan, ahogy a lány alá állt.
- Veszélyes! Le is csúszhatsz simán, csak szép lassan engedd le magad - mondta ahogy próbálta barátnőjét inkább erre rávenni ám a lány két csúszás után elengedte a kötelet. Stan kinyújtva kezeit, kapta el óvatosan, majd húzta kissé közelebb magához, ahogy lenézett az ölében lévőre.
- Gratulálok...~ - suttogta egy csábos mosoly kíséretében a fekete.
- Köszönöm~ - olvadt el a fiú ölében, észre sem véve a vörös szomorú arcát, ahogy megfordulva lépkedett el és hagyta ott barátnőjét - de te miért nem tesizel? Tuti ügyesebb lennél nálam~
- Inkább téged nézlek~ - kuncogta a fekete, ahogy óvatosan lábára segítette a lányt.
- Ohh~ - kuncogott, ahogy csillogó szemekkel nézet még mindig a fiúra.
- Jaj, milyen pofátlan vagyok... - morgott a fiú. - Stan vagyok~ - mondta kedvesen, ahogy kezét a lány felé nyújtotta. - Stan Marsh~
- Tudom~ illetve - pirult el ahogy megfogta a fiú kezét - Lucy King~
- Tudod?~ - kuncogott fel Stan. - Nocsak, milyen kis édes~ - mondta ahogy közelebb lépett a lányhoz.
- Egy osztályba járunk - nevetett fel ismét.
- Hát~ Én csak olyan emberek nevét jegyzem meg, akik felkeltik az érdeklődésem...~ - suttogta, ahogy még közelebb lépett a lányhoz.
- Ohh... értem - mondta kissé csalódottan, de mikor felemelte fejét zavarában a haját kezdte birizgálni - akkor én nem lehetek valami érdekes.
- Talán nem árultam el, de eddig is tudtam a neved...~ - kuncogott Stan.
- Tényleg~ - csillogtak fel a szemei, ahogy nem bírva tovább ugrott a fiú nyakába - jaj~ annyira örülök neki~ olyan helyes vagy és kedves és aranyos és... - ekkor felkapta a fejét és körül nézett - Kyle hova lett?
- Nem tudom... - mondta a fiú, de nem nézett körül. - Valaki más lefoglalta a figyelmem~
- Nem szokott csak úgy itt hagyni - mondta, ahogy kissé távolodott a fiútól pár lépést.
- Lehet dolga akadt de~ Ha ennyire aggaszt, keresd csak meg. - mosolygott Stan a lányra, ahogy zsebre dugta kezeit.
- Ugye nem haragszol miatta... - nézet rá csillogó szemekkel, de nem várva választ rohant el. Stan arcáról lehervadt az álszent mosoly, majd vissza sétálva a falhoz, dőlt neki újra, ahogy egy újabb csikkbe kezdett bele. Kyle kicsivel odébb tűnt fel, ahogy épp a szertárban pakolászott valamit. Csak épp, hogy feltűnt, majd már az ajtó mögött el is tűnt. Stan nem foglalkozott a vörössel. Most már az övé volt, így akkor vette magához, amikor csak akarta, nem tartotta többre egy egyszerű játéknál.
- Ó~ Te~ - jelent meg Kenny Stan előtt, ahogy homlokon pöckölte, ki erre felmorranva nézett fel. - Ha sokat ráncolod a szemöldököd, ronda leszel~ - kuncogta a fiú, mire Stan egy sóhajt adott ki magából. - Már megint kin gondolkozol? Ó várj, kitalálom! We...! - Stan gyilkosan nézett fel a fiúra, mire az befogta saját száját. Kyle eközben ki is jött kezében egy kosárlabdával, majd pattogtatva azt szaladt a palánkhoz és kezdett el egyedül dobálgatni.
- Na és vele mi van? - kérdezte Kenny, ahogy Stan mellé támaszkodott.
- Semmi. - vont vállat a fekete, ahogy újabb csikkbe kezdett bele.
- Hey... ne cigizz ennyit meg fogsz halni. - mondta szemöldök ráncolva a szőke, de mikor Stan komoran nézett rá csak sóhajtott. - Pedig izgi 'játékszernek' tűnt az elején nem igaz? - kérdezte, bár ő sosem kezelt senkit se így.
- Ja, még most is az csak... néha felbassza az agyam. - Kenny felröhögött.
- Tudom~ És olyan vicces!~ - röhögte, mire Stan ellökve a szőkét, hagyta hogy az egy lányon kössön ki.
- Áu... áu... - lehetett hallani a fiút, ahogy a fejét fogta az éppen kosáról vissza pattanó labdától, mely pont a fején kötött ki. Mosolyogva hagyta ott a labdát, majd kóvályogva kezdett az öltözők felé szédelegni. Stan ezt felhúzott szemöldökkel nézte végig, majd mikor egy lány odament hozzá, inkább felé terelődött a figyelme.
Habár a iskolai menüben lebbencs leves volt, valami ismeretlen főzelékkel, Stan és Kenny teljesen más kosztot evett, meg persze azok a lányok is, kik a szőkével voltak. Nem egy lány tömörült Kenny köré, így egy egész csoportos asztalt elfoglaltak. Közvetlen mellettük Kyle és Lucy ült, aki szinte olvadozva lökdöste a húsgolyót a tányérján.
- Megjegyezte a nevemet~ - mondta, mire a fiú csak felnevetett.
- Ki hitte volna... - Stan persze hallott mindent, de szó nélkül evett tovább.
- Kenny az én mellemet dedikáld elsőnek! - nyöszögték a lányok, mire Stan szemöldök felhúzva nézett a vigyorgó egyben olvadozó szőkére.
- Nem értelek... olyan kedves és ráadásul el is kapott - mondta, ahogy ledöfte a húsgolyót.
- Elkapott és milyen furcsa, hogy odajött hozzánk... komolyan hiszel abban, hogy nem csak ki akar használni?
A lány megrázta a fejét, majd bekapta a húsgolyót.
- Nem... azt mondta aranyos vagyok~
- Meg hiszékeny... Lucy - kezdett bele, komolyan - ez a fiú nem normális. Olyan nézetei vannak, hogy azt élő ember nem is bírálná. Ha már akarsz valami gazdag ficsúrt akkor ott van Kenny. Ő legalább kedves, illetve remélem az - mondta mosolyogva, de barátnője csak legyintett.
- Stan is tök aranyos és Ken pedig túl népszerű ahhoz, hogy esélyem legyen nála.
- Lehet... de inkább az esélytelenség, mint egy életre egy bunkóval lenni... - Stan megmarkolta villáját, mi Kenny-nek is feltűnt, ám mikor még egy bögyös kislány ölébe ugrott, felsóhajtva feledkezett meg mindenről, Kyle nagy sajnálatára, ugyan is Stan-t nem sok választotta el attól, hogy drasztikus lépéshez folyamodjon.
- Miért mondod róla ezeket! Semmit nem is tudsz róla... - mordult fel a lány mire Kyle elmosolyodott.
- Pont eleget, hogy tudjam rossz döntés rád nézve. Jobbat érdemelsz. Sokkal jobbat... - Stan-nek most telt be a pohár. Felkelve hagyta, hogy széke hátra essen, egyúttal tányérja is megremegett. Oda lépve Kyle-hoz kapta el grabancát, majd se szó se beszéd kezdte kifelé húzni, de mielőtt a vörös bármit reagálhatott volna, mikor kiértek az ebédlőből bekötözték szemét, és vattát szorítottak arcába, mitől hamar álomba szenderült. Mikor felébredt, egy kisebb fehér szobában volt, és egy ágyon feküdt, mely mellett egy középkorú nő állt, és a fiút nézte.
- Hol vagyok... - mondta kábán, ahogy felnézet. Emlékei kissé ködösek voltak ahogy feje is zsongott.
- A Marsh rezidencián. - felelte a nő, majd az eddigi kis dobozt Kyle mellé tette az ágyra. - Kérem vegye fel ezt. - kérte a nő szemöldök ráncolva.
- Micsodát? - kelt fel ahogy megfogta a fejét, majd a kis dobozra nézet. Agyában kezdett összeállni a kép, mégis mi történhetett vele és igen rosszat sejtett.
- A ruhát, mi a dobozba van... Kérem. - mondta újra a nő szemöldök ráncolva. Kyle ahogy meglátta a ruhát elszörnyedve nézet rá.
- Én ezt nem veszem fel! - mondta, majd mikor a helyes kis tanga került elő még jobban megrázta a fejét - főleg ezt nem!
- Kérem! - sírta el magát a nő, ahogy térdre rogyott. - Ha nem veszi fel, Mr. Marsh kirúg, és akkor nem tudom eltartani az öt gyermekemet... egyedül csak én vagyok nekik... - zokogta. Kyle hitetlenkedve nézet a nőre, majd a ruhára.
- NE már... ezt nem mondhatja komolyan - mondta ahogy a ruhát nézte hol pedig a nőt.
- Kérem... könyörgöm vegye fel... Ha elvesztem az állásom... kérem... - zokogott a nő. Kyle sóhajtott és szinte utálta magát az miatt mert törődött másokkal, egy bizonyos emberrel egyetemben.
- Rendben, de... kimenne? - kérdezte vörös arccal.
- Persze... - a nő megtörölve szemeit állt fel. - Köszönöm... nagyon szépen köszönöm. Odakint megvárom. - mondta mosolyogva a nő, ahogy kisétált és Kyle csak ez után hajította a ruhát az ágyra, majd fejét a kezei közé temette.
- A francba... miért én?! - mondta szomorúan, de végül megelégelve kezdett el átöltözni, majd tíz keserves perc után megalázva állt az ajtó előtt egy szobalány ruhában aminek felettébb rövid szoknyája volt. Arca vörösben éget mikor kinyitotta az ajtót - és most?
- Kérem kövessen Mr. Marsh szobájáig... - mondta a nő, ahogy kezében már egy vödröt is tartott, meg pár egyéb takarító eszközt.
- Miért látom a sorsomat már... - hangja kissé kétségbeesett volt, ahogy követte a nőt. Mikor elérték Stan ajtaját, a nő kinyitva az ajtót lépett be, majd a szoba közepére letette a vödröt, és a hozzá járó kefét meg szivacsot. Stan a hatalmas ágyán feküdve olvasott egy újságot, akkor sem nézett fel, mikor a nő hozzá szólt.
- Itt van uram... - Stan legyintett, majd felnézve nézett a fiúra, csak egy pillanatra, aztán újra az újságba merült.
- Rendben Mary, megtarthatja az állását. - válaszolta komoran.
- Köszönöm uram. - hajolt meg a nő, majd el is hagyta a szobát. Minden tökéletes volt. Sötét kék falak, a bútorok nagy része pedig fekete, és bordó színben tündökölt. A hatalmas francia ágy amin Stan pihent szintén bordó volt, mint a padló szőnyeg is. Csak egy baki volt, a szőnyegen nem egy hatalmas folt terült szét, mindegyiknek erős festék szaga volt, némelyik pedig rétegesen tapadt a szőnyegre.
- Takaríts fel. - adta ki a parancsot Stan, ahogy fel sem nézett.
- Miért csinálod ezt? - kérdezte Kyle, ahogy dühösen nézet a másikra.
- Mert mocskos a szőnyegem? Hála az idióta nővéremnek... - lapozott egyet.
- Nem. Úgy értem miért raboltál el, adattad rám ezt a ruhát és miért nekem kell kitisztítani a szőnyeged? - hangja nyugodt volt bár arcán a pír nem tűnt el - Mégis mi rosszat tettem ellened, ha?
- A szolgám vagy. Ez a dolgod. - mondta semlegesen, ahogy ismét lapozott.
- ÉS mellette ember is, de gondolom ez téged hidegen hagy - mondta, majd a vödörre sandított amúgy is. Csak vízzel ez nem fog kijönni főleg ha ez festék. Stan vállat vont.
- Leszarom hogy, hogy, csak szed ki a foltot. Kyle dühös pillantást küldött a fekete felé, majd a ruhájára nézet. Semmi értelme nem volt ennek a hülyeségnek... utálta a srácot és a hülye modorát is. Szinte már gyűlölte. Megfordult, majd az ajtó felé kezdett sétálni.
- A helyedbe nem tenném. - mondta halkan, ám annál ördögibben Stan.
- Igen? - nézet vissza rá ahogy ujjai már a kilincsre fonódtak - Akarod, hogy eltűnjön a rohadt folt a szőnyegedből? Akkor kiengedsz szépen és hagyod, hogy szerezek egy kis hígítót és valami szőnyeg tisztítót - mondta semlegesen.
- Elfogsz tévedni. - mondta Stan, hiszen alapba csak ennyit akart mondani. Sóhajtott, majd felülve nyomott meg szekrényénél egy gombot, pár pillanat múlva, Mary jelent meg az ajtóba.
- Igen? - pislogott nagyokat.
- Hozzon valami tisztító szert a fiúnak. - utasította Stan, mire a nő már el is tűnt. A vörös az ajtó melletti falnak dőlt, majd lassan lecsúszva ült le a földre miközben lábait felhúzva várta a nőt.
"Megcsinálom és hazamegyek..." - gondolta ahogy sóhajtva helyezte lábaira a fejét. A nő hamar vissza ért, egy egész ládányi tisztító szerrel, majd letéve a fiú elé, hajolt meg, és ment ki a szobából. Eddig csak Stan olvasó lámpája égett, ám mikor megjött a tisztítószer adag, ajtaja mellé lépve, kapcsolta fel a lámpákat, így világosságot hozva a szobába. Ezután eddig nyitott ablakát is becsukta, majd elhúzva a függönyt vetődött vissza az ágyra. Odakint már sötét volt, és persze a szobában egy óra sem volt. Kyle feltápászkodva nézet ládára, majd ismét csak megrázta a fejét. Leülve kezdte elolvasgatni a címkéket, majd mikor talált egy megfelelőt, öntötte az egészet a szőnyegre, majd várva pár percet öntött rá egy kis vizet, majd kezdte el sikálni. Nagy örömére a folt kezdett eltűnni, melynek roppant mód örült. Persze nem lehetett minden foltnál ilyen szerencsés, főleg hogy a bordóbb színű foltoknak sokkal erősebb szaga volt, és mélyen a szőnyegbe szívódott már. Stan félre dobta az újságot, majd megtámaszkodva ágyán, nézte Kyle-t, aki mindezek ellenére kitartóan próbálkozott és egy jó fél óra múlva már a fele foltot el is tüntette. Megtörölte homlokát és próbálta kizárni a fiút az elméjéből és koncentrálni a feladatára. Ezt segítve bármi másra gondolt főleg inkább házijára és az otthoni teendőkre. Néha el is mosolyodott mikor eszébe jutott pár vicces dolog. Stan ezen csak felhúzta a szemöldökét, de jobban lekötötte a fiú teste, ami a sokat mutató szobalányruhában tökéletesen látszódott, és az erős fénynek köszönhetően egy porcikája sem maradhatott rejtve.
- Hozatnál nekem egy kis hígítót? - nézet a fiúra és csak ekkor tűnt fel neki, hogy őt bámulja.
- Persze. - válaszolta, majd megnyomta a gombot, ám tekintetét nem vette le a fiúról. Mary egyből megjelent. - Hígítót. - a nőnek több se kellet, pár másodperc múlva két üveg hígítóval tért vissza, miket letéve a fiú mellé távozott, ám elpirult annak kinézetén. A vörös ezután még rosszabbul érezte magát. Sejtette, sőt tudta mi miatt lett piros a nő arca és, hogy Stan miért bámulta ennyire. A ruha... megfogva az egyik hígítót öntött egy kicsit a festék pacára, majd kezdte ismét dörzsölni, de ismét próbált nem a fiúra figyelni... most már kevesebb sikerrel. Stan arcára egy félmosoly kúszott, ahogy még mindig a fiút nézte. Élvezte a látványt, mindennél jobban, és ez arcán nagyon is látszódott. Végül Kyle az utolsó festék foltot kezdte feltörölni. Már unta az egészet. Fáradt volt és hogy még az időt sem tudta megőrítette.
- Ez után hazamegyek... - közölte mint sem kérdezte. Stan sóhajtott.
- Ilyenkor? Már a sofőrök is alszanak. - mondta közömbösen, de még mindig a fiút nézte.
- Mennyi az idő? - kérdezte félve ahogy ásítva nézet fel a fiúra.
- Fél egy. - válaszolta, ahogy felkuncogott. - és a sofőrök műszaka éjfélkor lejár a munka deje.
Kyle felmordult és egyben ideges is lett... mégis a szüleinek ki szólt otthon? Holnapra hogy csinál házit? Egyáltalán a táskája itt van nála...?
- Akkor megyek éjszakai járattal - mondta majd a maradék vizet is kiöntve a foltra kezdte felszárítani, majd mikor már nem látott semmit felállt - én nem maradok itt...
- Felőlem. Csak tudod... - elvigyorodott. - Nem igazán mászkálnék este az erdőbe. Ráadásul a birtokunkról a legközelebbi buszmegálló... elég messze van. - közölte.
- Nem érdekel... - mondta közömbösen és egyben fáradtan, ahogy a cuccokat kezdte vissza pakolni, majd mikor kész volt az ajtóhoz lépett - remélem örülsz és boldogan fetrengesz majd a kibaszott szőnyegeden. Ismét tönkre tetted valaki napját. Garatulálok. - mondta közömbösen és választ sem akart hallani. Inkább a bolyongás a kastélyba mint ő. Kilépet az ajtón, majd be is csukta maga mögött és úgy indult el vissza a ruháihoz. Még fejében megvolt az odafele vezető út. Ám ekkor egy barna hajú lány lökte fel, de mit sem foglalkozva a vörössel, ment tovább, majd feltépve a fekete ajtaját, rontott be rajta. Üvöltözések, és szitkozódások halmaza hallatszódott, majd még több és még több. Ajtócsapódások, végül a lány sírva, vörös fejjel jött ki, ruhája ugyan olyan festékes volt, mint nemrég a szőnyeg.
- Gyűlöllek Stan! Gyűlöllek! - üvöltötte ahogy elrohant. A fekete az ajtófélfának dőlve csúszott le a földre, ruhája megtépázott volt, és arcán egy karmolás húzódott. Keserűen nézett a lány.
- Máskor... ne... ronts... rám... - morogta a lány után elhalóan, persze az mit sem hallott ebből. Kyle szemtanúja volt az esetnek és meggondolva magát egy mély sóhajjal sétált vissza a fekete mellé, majd guggolt elé.
- Nem tűnik vészes... - mondta a karmolásra, majd mosolyogva nézet rá - megint tisztíthatom a szőnyeget? - Stan lesütve tekintetét, törölte meg arcát.
- Hagyd csak. - mondta halkan. - Az aulában már vár egy sofőr. Ő majd haza visz. - Kyle viszont nem mozdult mellőle, helyette elővéve egy zsebkendőt az egyik kis zsebből, tartotta oda az arcához.
- Nem vészes de fertőtlenítsd le mert a szép kis arcod holnap nem éppen lesz a toppon - mondta majd felkelve fordult meg és ismét ahhoz a szobához kezdett menni, ahol feltehetőleg ruhái voltak - a kocsit meg köszönöm.
Stan a kis zsebkendőt nézte, mit a fiútól kapott. Keserűen elmosolyodott, majd mikor egy kisebb csapat szobalány jelent meg az ajtóban, rendbe szedve magát, állt fel.
- Takarítsanak ki. - adta ki a parancsot, majd el is tűnt a helyszínről. A vörös fáradtan botorkált feltehetőleg a kijárat felé. Már vissza öltözött és mint kiderült táskáját is magával hozták így kicsit boldog volt, viszont piszok fáradt is... nem akart még egy ilyen napot. Soha...
- Na kivagyok?~ - kérdezte csilingelő hangon a lány, ahogy hátulról lefogta szemeit. - Sikerült már jól játszanod a szálakkal?~ - tette hozzá kuncogva.
- Ha szállakon a szőnyegtakarítást és kb. 5 óra alvásomat érted igen... - mondta, ahogy levette szemiről a lány kezét és megfordulva nézet rá, aki csak a fejét csóválta.
- Jaj Kyle, még mindig nem vetted észre? Pedig okos fiúnak tűntél~ - kuncogta, majd megpöckölve a fiú orrát, hagyta ott. - majd egyszer rájössz~
- Mégis micsodára?! - kiabált utána a fiú, de végül ráhagyta. Túl fáradt és álmos volt, hogy most kíváncsiskodjon, így mikor végre már ülhetett rögtön el is nyomta az álom. A sofőr rázta meg vállát, mikor nem messze Kyle házától álltak.
- Uram...! - ébrezgette.
- Ébren vagyok... - mondta ahogy lassan kikászálódott - köszönöm szépen és sajnálom, hogy felverték miattam - mondta búcsúzásként.
- Ugyan. - legyintett a sofőr, majd ásítva egyet szállt be a limuzinba, és hajtott is el. Kyle pedig lassan kezdett haza sétálni. Remélte szülei nem aggódtak miatta, és hogy lesz valami ésszerű magyarázata is. Mikor benyitott, apja épp Stan apjával beszélte a dolgokat a nappaliba.
- Ó Kyle... - kapta fel fejét a férfi.
- Ilyen későn? - kérdezte, majd észbe kapva lépet közelebb - Jó napot uram.
- Estét. - köszönt kedvesen Stan apja.
- Igen, holnap lesz a tárgyalás nincs időnk cicózni... - csóválta fejét a férfi. - Gondolom jól érezted magad, de máskor előbb gyere! Na menj lefeküdni! - mondta apja majd visszatért a papírokhoz. Kyle bólintott, majd mondva egy jó éjt vonszolta el magát az ágyig, majd feküdt is el rajta és aludt el.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
