| kihívás : A bár kihívás (Evee-chan) |
A bár kihívás (Evee-chan)
2011.09.12. 08:01
Cím: A megkívánt smaragd
Író: Evee-chan
Szereplők: Kenny, Butters, Stan, Cartman
Besorolás: PG-13
Megjegyzés: Adott egy meleg bár, és adott egy alkalmazott. Ohh~ és egy különleges vendég, kinek minden óhaja parancs. A kulcsszavak: eper, vibrátor és egy koton.
A kihalt utcát a lámpák pislákoló sárgás fénye világította be. Az este hamar eljött és erre a részre ritkán járnak normális emberek. Persze... ki merészkedne egy sötét utcára ahol a szemét már mindent beborít és a patkányok is vígan buliznak a konténerek alján. Oh és a dög szagról pedig inkább ne is essék szó.
Mégis a ritka jelenet mikor mégis megjelent valaki azok a „Mézes édes” dolgozói voltak, akik a hátsó bejáratot választották, elkerülve a tömeg figyelő tekintetét. Persze... ki lenne büszke arra ha egy rumliban kéne dolgoznia? Sokan vannak akik csupán a plusz pénz miatt kényszerülnek a rúdon táncolásra és van aki szimplán nem ért máshoz. A két csoport között viszont a hasadék óriási! Mégis a fiú ezek körökbe egyikébe sem tartozott. Sietve futott, és szinte kivágta az ajtót és beesve lépet be egyik öltözőbe. Idegesen tekintett körül és próbált figyelni nehogy valaki meglássa késését, de szerencsétlenségére a hideg szemek rátaláltak.
Súlyos léptek zaja hallatszott oldalról és a fiúnak éppen volt ideje elhajolnia egy pofon elől. Főnöke kissé kipirult arccal nézet rá. Vaskos háján a szokásos öltönye feszült ami most a sötétlila színben tündökölt és hájjal borított fején egy kalap virított. Kezében vaskos sétapálca melynek belsejében éles penge csillant volna meg. Szimpla önvédelem... sokak szerint...
- Bajban vagyok és te fogsz engem kihozni ebből! Ajánlom, hogy jól csináld a munkádat! - morogta, és szó nélkül nyomott egy kis cetlit a fiú markába - többet ma nem kell tenned! Készülj rá fel! - Elviharzott, már amennyire ezt annak lehet nevezni így ismét egyedül hagyta a fiút, aki csak egy morgás kíséretében sétált asztalához, majd táskáját az asztalra dobta és elkezdett készülődni az esti fellépésre.
~*~
A fények villogtak és az este már javában zajlott. Többen riszálták a feneküket a színpadon, ahogy fényes tollak és pici ruhák szorultak a testükre. A hangok zsivajjá változtak és többen nyálcsorgatva próbáltak a színpad legelső helyére vergődni.
- Komolyan kell ez? - Az eldugottabb asztalnál morcosan csúszott lejjebb az egyik vendég, ahogy barátjára sandított, aki végig a színpadot nézte, illetve pontosabban egyetlen valakit rajta.
- Nem értem miért titkolja, hogy itt dolgozik~ olyan jó lábai vannak - szemei megcsillantak, mikor a kiszemeltje szólózott és billegve kezdett egy rúdon valamilyen misztikusabb táncot bemutatni.
- Elmegyek... -pattant fel, ám ekkor két kéz megragadta és visszatolta.
- Szülinapi ajándék! Várd már ki basszus!
Ekkor egy méretes, kétajtós szekrény jelent meg mellettük - Mr. Gorilla - aki még ebben a félhomályban is szükségesnek látta a napszemüveg használatát.
- Ön rendelt külön Uram? - mély hangja túlharsogta még a zene kissé hamiskás játékát is.
- Igen a barátomnak van külön szobája~ itt a jegy hozzá - Mr. Gorilla elvéve a kis cetlit bólintott, majd egy laza fejmozdulattal jelezte, hogy kövesse, mire a fiú csak elmosolyogva lökte barátját utána.
- Használd ki! - vigyorgott rá, mire amaz csak a fejére csapot és feltette a már magában ezerszer felhangzó kérdést. Vajon miért is viselte még el barátja hülye és egyben ostoba ötleteit? Mert haverok? Mert születésük óta elválaszthatatlanok? Mert ő volt az egyetlen aki nem tiporta a földbe mikor kiderült, hogy meleg?
Lehetséges...
„Csak azt nem értem, miért hiszi azt, hogy nekem jobban bejön a fasz a szép kerek ciciknél.”
Hihetetlennek hangzik, de a függöny mögött néma csend volt. Mintha minden egyes kis zajt kizárt volna a selyem. Valahogy egyben zavaró is volt, ugyanis így lehetett hallani az előtte - Mr. Gorilla - minden egyes lépését. Agyában megfordult többször is, hogy a következő lépésnél a kifényesített parketta megreccsen és hirtelen beszakad, ám hamarabb elérték a céljukat.
- Jó szórakozást Mr. - azzal már ott sem volt és ő pedig csak ide oda kapta a fejét, majd a vörös ajtóra nézet. Félt benyitni, de ha már lefoglalták neki miért ne? Legfeljebb, majd nem csinálnak semmit. Végül is nem ígérte meg neki, hogy lefekszik vele!
Ezzel az érvel nyitott be a kis szobába, ahol félhomály ült. Az égő ki volt cserélve és most narancssárgás fényt ontott magából melytől minden egyes kis szög olyan idillinek tűnt akár egy napnyugta.
Kisebbnek hitte mint gondolta, ugyanis nem volt benne túl sok minden. Oldalt egy kis asztal mely minden jóval meg volt rakva a vendégeknek. Tésztától kezdve az egzotikus gyümölcsökig minden. Aztán végül egy francia ágy. Egy NAGY franciaágy, melyen már a főfogás volt.
Nyelve egyet nézet végig a kis törékeny testen mely végignyúlt rajta. Olyan édesnek tünt a hosszú hajával és a kis fehér egybe ruhájával, ami akár valami áldozati szűzön úgy állt. Mást nem viselt, bár felettébb meg volt róla győződve, hogy a ruha alatt várja még meglepetés.
Mikor az ajtó halkan kattant az idilli csoda felkapta a fejét és bájosan mosolygott a jövevényre.
- Vártalak már Mester~ - suttogta kéjesen, melytől a fiúnak egy nagy gombóc telepedett a torkára - egész este az öné vagyok~ kérem tegyen belátása szerint.
- Én nem... - nyögte ám az csak megragadta a csuklóját és az ágyra döntve mászott fölé és ujjaival már az ingjét kezdte bontogatni.
- Csss~ semmi baj, ígérem nem hozok csalódást~
- Nem félre érted, én egyszerűen nem... - kezdett bele ismét ám a fiú csak előre dőlve tapasztotta be saját szájával az övét. Nyelve huncutul csúszott át és végigsimítva a fiún invitálta bele a játékba aki viszont ennek hatására már észhez térve lökte el magától.
- Én nem vagyok meleg!
A fölötte levő megrezdült és nagyokat pislogva nézet rá. Kenny McCormic ekkor jött rá, hogy egy Buzibárban, ez az egy mondat amit nem ejtünk ki a szánkon soha!
- Tessék? - kérdezte, mire a szőke kissé lihegve nézet rá föl.
- Befizetett a haverom, de én inkább a didkokra bukom - közölte az igazat, ahogy feljebb ülve csusszant hátrébb. Boldog volt, hogy nem fognak rámászni és valahogy már felvolt rá készülve, hogy a csini segéd le fogja baszni és kirúgja az igen puha ágyból, de tévedett. Ohh bárcsak azt történt volna, de erre nem számított. A srác előtte sírva fakadva dőlt el és fejét az egyik párnába nyomta így bepucsítva a vendégnek, aki bár tisztelettel ellentmondásos volt a férfiak iránt, valahogy megkellet nyalnia ajkát, mert az a feszes fenék követelte.
- Tudtam! Semmi esélyem sem! Soha nem lesznek meg! Senki nem fog szeretni...
- Mi...? - Kenny némán nézte a fiút, majd mikor az egy rántással szedte le magáról a parókát és könnytől maszatos arccal, felnézet összeszorult a gyomra.
Nem azért, mert utálta ha valaki sír előtte - az a másik ok volt - hanem mert a fiú megbabonázón, szexi-nek tűnt a hosszú műhaj nélkül. Méz szőke tincsei kissé fakók voltak és össze-visszaálltak arra amerre éppen gondolták. Semmi rendszer csak a kis tincsek.
- Mi a baj? - kérdezte és hangja kissé rekedtes volt, de rögtön egy köhintéssel orvosolta ezt.
- Hát nem érted?! Senki nem kedvel így!
- Így?
- Így!
A beszélgetés itt vett egy furcsa hangvételt és a szőke érezte. Közelebb csúszant és az ágy lomhán süllyedt le, ahogy már majdnem egy ponton voltak. Keze a vállára simult és kedvesen simogatta meg, ahogy együtt érzően mosolygott rá.
- Hogy értetted? - kérdezte, majd a fiú felszippantva törölte meg az orrát.
- A műtét... szeretnék lány lenni és a melleimre gyűjtök. Mert így nem tetszek senkinek - temette kezei közé az arcát.
Nem tudta meddig nézet maga elé, ahogy érezte az összes izma befagy és csak a tudat alattiából mozgatja kedvesen még mindig a kezét. Akár egy robot. Ugyanis arcán tökéletesen látszot eme kifejezés :
„JÉZUSOM”
- Ugyan ez... nem igaz... neked nem is kell.. szép vagy... meg minden és... - hangja rekedtes volt és még kissé remeget is, de mikor a szőkeség zöldes szemeivel felnézet rá valami meleg és egyben kellemes érzés töltötte el.
- Úgy gondolod? - szipogva fordult egész testével Kenny felé, akinek így keze a hátára csúszott és még mindig megbabonázva nézte a szépséget.
- Igen - biccentette, majd lenyelve a gombócot pillantott félre. Félt, ha tovább nézi valami más lesz. Valami amit el akart kerülni, de a jövevény egyszerűen nem hagyta. Más volt. Már csak a szemében is... Ilyennel még egy lányban sem látott, vagy ha igen akkor annak lapos volt a melle. Valami csodás, valami új, valami misztikus.
- Butters... - cincogta vékony kis hangján, ahogy lehajtva fejét pirult el, de rögtön vissza is kapta azt - a nevem Butters...
- Kenny.
A fiú elmosolyodva ficergett a kezei közt, de a szőke nem engedte el. Beleveszett azokba a smaragdokba és elbűvölőnek találta a hosszú szőke szempilláit is. Megidéző tünemény. Ám egy idő után feleszmélve vette tudomásul, hogy a fiú feje vörösleni kezdett és túl sokat nyúlkál lentre is. Aztán az a kis morgás, ami végig hallott. Mintha...
- Azt ne mond, hogy - nyomta hátra melytől felsóhajtva tette szét a lábait. Kenny mikor meglátta a kis vibrátort mely a rózsaszín - hello kitty-s - bugyihoz volt csatolva, kissé elborzadt és egyben dühös is lett. Nem tudta miért, de a kis zsinórt megrántva tépte ki onnan, mitől Butters egy hatalmasat nyögött és... élvezett is el. A szőke vörös fejjel lóbálta ide oda a kis vibrátort, majd vissza nézet a fiúra. Teste megremeget és érezte nem sokáig fogja bírni.
„Stan te átkozott...” - gondolta, ahogy új leleményétől hamar megválva, kezdett volna sűrűn bocsánatot kérni, ám döbbenetére nem volt rá szükség.
- Bocsi... csak már kezdés óta bent van - motyogta, ahogy mint ha mi sem történt volna kelt fel és felemelve a kis ruhát vette a kis bugyit, amit elhajított, majd megnézve magát szedte le a kotont is - na így már jobb - sóhajtott, ahogy csomót kötve rá ugrott le az ágyról és dobta a kukába, majd vissza mászva telepedett a szőkeség mellé, aki nem bírt megszólalni. Neki ez túl sok volt... tervezgette, hogyan öli meg a barátját és hogy hogyan fogja rávenni Butters-t hagyja itt ezt a helyet, mert nincs szüksége mellekre és mint hős, neki kötelessége őt innen kimenteni, de ezt is megzavarták... ahogy mindig is. Butters közel hajolt hozzá olyannyira, hogy szájuk csak pár centi választotta el. Az ajkai csillogtak, feltehetőleg valami kence-ficétől, de a fiút mégis lekötötte és rájött akarja. Feje egyre közelebb ment hozzá és a kisebbik már lehunyva pilláit gondolt bele, vajon ő milyen. Olyan keserű mint általában? Vagy ő más? Pár centi választotta el őket. Csak egy lélegzetvétel...
Az ajtó kivágódott és Mr. Gorilla lépdelt rajta be mögötte, pedig két vaskos úriember. A kis pár úgy libbent szét, mintha csak az apjuk nyitott volna rájuk, bár Butters tényleg ezt kívánta abban a percben. A sötétlila öltöny messziről is kiszúrható volt ám a melletti kisebb egyén már egy szimpla farmerban és egy igen rövid pólóban lengedezett. Szemét napszemüveggel takarta és szájában egy rágóval csámcsogott.
- Stotch! Mit mondtam neked, te kis ribanc ha?! Ma csak egy vendéged lesz!
- Uram én - kezdett bele ám a felismerés hamarabb jött bele, majd aggódva nézet hátra. Kenny ugyan úgy sejtette. Átverték, jobban mondva a kétajtós szekrény máshová vezette.
- Elnézést a galibáért Mr. McCormic. Önnek külön foglaltak le egy háremet a melletti szobában. A barátja elintézte, és a hölgyek már várják önt - mintha az előbb nem is kiabált volna lépett be, mögötte pedig a barna üstök. A szőke végig nézet mind a kettőn és megállapította ide több is kell mint hőskomplexus.
- Én inkább vele maradnék - bökött a fiúra, ám rögtön rájött hogy rosszul tette, ugyanis Mr. Gorilla egyet előre lépve kapta el a törékeny csuklót és lökte földre.
- Ő ma Mr. Cartman partnere és ha nem hagyja el a szobát erőszakot alkalmazok - kezdett bele ám csak pislogni tudott, mikor a fiú felpattanva kapott két pár epret a kezébe, majd egy egyszerű mozdulattal szúrta bele mind a kettőt a férfi szemébe.
- Most távozunk - közölte és megragadva a kis szőkét kezdte kifele húzni. Ruhája fellibbent és mint akit nem most küldtek volna a földre pattant fel és egy ügyes mozdulattal már ő futott elől, ahogy elszaladt a főnöke előtt.
- Kiléptem~ - kacsintott rá, amitől Kenny csak diadalittasan nevetett fel. Átlépve a bársony függönyt a zene megcsapta a fülüket és a füst is egyben. A hangulat a tetőn volt és a fények lekapcsolása tökéletes egérúttat adott nekik. Mind a ketten szinte kirobbantak a főkapun és a sötétségbe rohanva vesztek el.
~*~
- Meleg vagyok és? - húzta fel a szemöldökét, ahogy maga elé bámult - én így érzem jól magam és a hülye haveromnak is igaz volt.
Biccentett és elégedetten mosolygott, ahogy felvillantotta fehér fogait.
- A tükörképednek már remekül megy - karolta át a kis szőke a nyakát, ahogy puszit nyomot szeretője arcára, aki csak lehúzva követelt egy normálist. Ajkaik össze forrtak és mikor elváltak mind a ketten egymás szemébe bámultak. Nem kellet szó ahhoz, hogy megértsék mi a helyzet.
- Boldog szülinapot - suttogta Butters, míg Kenny egy pezsgős poharat adott át neki.
- Az évfordulónkra~
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
