| Anvil : 33. fejezet: Egy művész lélek és egy újabb csaló? |
33. fejezet: Egy művész lélek és egy újabb csaló?
2011.09.05. 20:33
Jó szórakozást hozzá~ >///<
Stan megunva az erkélyen dekkolást, lépett be a szobába ahol egy újságot vett a kezébe, kivételesen nem playboy volt, hanem énekesekről, és egyéb celebekről szóló újság, ágyán feküdve olvasgatta. A fürdőszobából halott csönd szűrődött ki, illetve majdnem.
- ÁÁÁÁÁÁ~ - hallatszódott egy kisebb ordítás. Stan egyből felpattant az ágyról, és a fürdőhöz szaladva tépte fel az ajtót.
- Mi az?!
- Egy pók! Ott lent! - mutatott a vörös a kádból a padlóra ahol ténylegesen is egy kisebb pók mászkált. Ijedten remeget és próbált minél jobban a márvány mögé bújni. Stan felkuncogott, ahogy egy kisebb papírt tett a pók alá, és az erkélyhez sétálva dobta ki, majd visszasétált a fürdőbe.
- Likvidálva~
- Meg akart enni az a valami! Csak úgy rám ugrott! - mondta nagy készmozdulatok közepette, ahogy kikászálódott a kádból.
- Az a kis pók nem bánt. - legyintett párat. - Mi az, hogy meg akart enni?
- Elaludtam és az a kis izé mire felkeltem az orromon lebzselt! Naná, hogy meg akart enni! Láttam a szemiben! - folytatta tovább, ahogy kissé kiakadva lépet a feketéhez.
- Jobban félhetett tőled, mint te tőle~ - kuncogott fel.
- Nem vicces! Rettegek a pókoktól és én mondom az megevett volna!
- Max 2mm hosszú volt. - húzta fel szemöldökét.
- Jól van, nem érdekel... - morogta, ahogy kikerülte Stan-t és kifele igyekezett. Stan sóhajtva egyet feküdt vissza ágyára, és olvasgatta tovább a magazint.
- Unatkozom - morogta még mindig, ahogy fel alá járkált a kis szobában.
- Hm? Csináljunk valamit? – kérdezte, ahogy fellesett az újság mögül.
- Micsodát? - pattant az ágyra, majd keresztbe fonva lábait nézet a kék szemekbe.
- Hm... - leengedte a magazint, és feje elvörösödött, de hamar kiűzte fejéből a rossz gondolatokat. - Akármit...
- Ötlet! Én nem tudok kitalálni semmit és megdöglök az unalomtól! - motyogta, ahogy fejét a másik hasára fektette.
- Szeretsz sportolni... valamit? - kérdezte. Szemei megcsillantak és kissé sértetten nézet fel a másikra.
- Nem szokásom tekintve, hogy mikor itt vagyok nem szoktam azzal tölteni az időmet~
- Hát tanulni szoktál... mindig. - pislogott nagyokat. - azt meg én utálok... - nevetgélt fel kínosan.
- Tanulni... az uncsi - legyintett és még jobban belefúrta szemit a másikéba - találj ki valamit. Mindegy mit~ voltaképp nem is értem miért vagyok még itt - mondta ahogy köröket kezdett leírni a fiú hasán.
- Ö... hát... - felülve maga alá szorította a fiút. - Esetleg... valami mást szeretnél? - suttogta a másik ajkainak.
- Én~ mintha az előbb nem te csináltál volna fekvőtámaszokat, hogy a mini énedet elnyomd - kuncogott fel.
- Az most hogy jön ide? - feje elvörösödött.
- Felizgattál, majd elmentem, te meg csúnyán ott hagytál~ ha elfelejtetted volna én nem Kyle vagyok! - mondta és egy lökéssel már ő volt felül, ahogy lenyomta a fiú karjait a feje mögé. Stan felhúzott szemöldökkel nézett karjaira.
- És most te fogsz rám mászni?
- Meglehet~ - nyalta meg az ajkait ám továbbra sem mozdult. Helyette csak csípőjét a másinak lökte. Stan elvigyorodott.
- Na, erre kíváncsi vagyok~ - kuncogott fel.
- Oké~ - a fiú lassan húzta le a másik nadrágján a cipzárt, majd szabad kezével végigsimított annak tagján. Stan ezen csak elmosolyodott, ahogy nézte a másikat. Kiemelve a másik nadrágjából ujjait finoman köré csavarta, majd jólesően dörzsölte meg kissé, míg testével közelebb hajolt hozzá és végignyalt a nyakán. Ennek hatására jólesően felsóhajtott, és kezeit a másik dereka köré fonta Kylei tovább folytatta a másik kényeztetését, majd az egyik pillanatban abba hagyta és eltolva magát ült fel ismét. Stan nagyokat pislogott rá.
- Hm?...
- A mázlista... - mordult, egyet, ahogy lejjebb csusszanva szó nélkül kapta be annak éledező tagját, majd finoman végighúzva rajta fogait nyalta meg. Stan felsóhajtott, ahogy meglepetten nézett le a másikra. Ennek hallatán a fiú még jobban próbálkozott. Kezeivel néha megsimította a másik belső combjait, míg feje föl-le mozgott. Stan ismét nagyot sóhajtott, ahogy egyik kezével a vörös tincsek közé túrt.
- Stan... - hajolt föl egy kicsit, ahogy a másik ajkaihoz ment, majd megnyalva a fiú kiszáradt ajkait csókolta meg, míg kezével folytatta odalent. Stan belenyögött a csókba, ahogy tekintete egyre ködösebbé vált.
- Mennyire fogsz rám haragudni, ha azt mondom akarom? - kérdezte szinte a másik ajkaiba súgva.
- Egyáltalán nem fogok... - suttogta ő is, ahogy kezét a másik fenekére csúsztatva markolt bele. Amire jólesően nyögött fel és ismét felkelve nyalta meg ajkait, ahogy kezeivel még mindig a másik férfiasságán játszott. Stan ismét sóhajtott, ám amikor dübörgést lehetett hallani az ajtón, egyből felkapta fejét.
- Mi a... - értetlenkedett, ahogy letette magáról a másikat, és az ajtóhoz lépett, de mielőtt még kinyithatta volna, betörte valaki. Stan félre ugorva nézett riadtan a kitört ajtóra, majd az ajtóban álló fekete hajú lányra.
- Szerbusz Stan~ - köszönt kedvesen, a rövid fekete hajú lány, hajában a szivárvány minden színében megtalálható színű melír csíkok éktelenkedtek, kezében egy hatalmas mappát szorongatott, fekete egybe ruhát viselt, mindkét kezén szivárványszínes karkötők voltak, lábán is szivárványszínű zoknik voltak, alul pedig egy fekete tornacipő. Stan sóhajtva egyet rivallt rá.
- Hányszor mondtam már, ne törj ki ajtókat! - a lány felkuncogott.
- Majd visszateszem. - legyintett párat. A vörös pislogott párat a jövevényre, de inkább csendben meghúzta magát, tekintve, hogy fogalma sem volt kilehet a lány, vagy hogy Kyle ismeri-e.
- Akkor is! Egyáltalán mit keresel itt? - kérdezte a lánytól, ki az ajtóhoz lépve emelte meg egy kézzel, és kezdte vissza rakni.
- Mostantól ebbe a suliba járok, én is. - Stan nagyokat pislogott.
- MIIIII? - a lány felkuncogott.
- Bizony~ - tekintetével körbe kémlelt, és mikor megpillantotta Kyle-t, szemei felcsillantak. - Úristen... - suttogta magát, majd levetve magát az ágyra nyitotta ki mappáját, elővéve egy tollat, és egy nagy papírt. - Lerajzolhatlak? - kérdezte, de már neki is kezdett.
- Persze... - motyogta, ahogy a lányra, majd Stan-re nézet, aki csak legyintett.
- Ne is foglalkozz vele... - a lány felmordult. - Ő az unokatestvérem, Dett'. - A lány gyors kézmozdulatokkal dolgozott, hamar megrajzolta az alapokat, amire elégedetten mosolygott le.
- Dett'? - kérdezet vissza, ahogy a lányra nézet.
- Bernadett Marsh, de kérlek Detti-nek szólíts, a többit nem szeretem. - Stan is leült az ágyra.
- Mit keresel itt? Japánba lenne a helyed. - mondta flegmán, mire a lány csak sóhajtott, de nem hagyta abba a rajzolást.
- Valaki után jöttem, akit meg akarok ölni. - Stan lefagyott.
- Már megint?! - a lány csak bólintott.
- Ki lenne az? - csillantak fel a vörös szemei, de hamar észbe kapott és inkább legyintve tovább ücsörgött.
- Egy Aaron nevű fazon. - a körvonalakat befejezve, mosolyogva emelte fel rajzát, majd tette mappájába. - Köszönöm Kyle, meg is vagyok. - bezárva azt, állt fel, ahogy jobbját a fiú felé nyújtotta. - Örültem~
- Honnan tudod a nevem? - kérdezet vissza, ahogy készségesen megrázta a lány jobbját mosolyogva. A lány elmosolyodott.
- Én mindent tudok~ - az ajtó felé lépdelt. - Nah csá Stan. - legyintett hátra a fiúnak, aki csak pufogott egyet.
- Talán nem mindent... - csóválta meg a fejét, ahogy a lány után nézet, majd felkapta a fejét - Hey! Meg sem mutatta!
- Ne is várd tőle, eddig csak öt embernek mutatta meg a rajzait... összesen. - közelebb csusszant a másikhoz. - És szokj hozzá, majd még sokszor le akar. - kuncogott fel.
- Oh ne már... - morogta és kissé csillogó szemmel nézet rá Stan-re - folytassuk?
- Biztos hogy akarod?! Már majdnem... azt is csináltuk... - feje még vörösebb lett. Megrázta fejét, majd Stan-hez sétálva ölelte át.
- Nem! Hidd el, szerintem megálltam volna - kuncogott fel - végül is... ha már szexelsz, ne velem tedd, hanem azzal, akit szeretsz.
- Hát ... jah. - pírja alább hagyott, ahogy eltolva magától a másikat nézett a szemeibe. - Akkor azt hiszem, ennyi volt a kis kirándulásod... - felkuncogott.
- Hidd el~ több is volt ez, mint a látszat - kuncogott fel gonoszul.
- He?! - ugrott el a másiktól.
- Ugyan, ugyan Stanley~ - kuncogott tovább. ahogy ismét közelebb lépet nem törődve a másikkal - sajnálatos, hogy nem látsz át néha az ártatlanságon.
- Ezt meg hogy érted?... - kérdezte komolyan.
- Nem fontos! Nem fontos! – legyintett, ahogy az ágyhoz sétált és leült rá - Csak annyit akartam mondani, hogy nem minden az, aminek látszik. Soha nem az, aminek látszik! - Stan nagyokat pislogott a másikra, de végül sóhajtva egyet ült le a másik mellé.
- Ha te mondod~ - nézett a másikra egy félmosoly kíséretében.
- Ki más~ - vigyorgott, ahogy a feketének dőlt. Stan kihasználva az alkalmat, karolta át, így keze a másik derekán pihent, de nem várt sokáig, hamar csikizni kezdte a vöröst. Felugorva ültében próbálta a másikat ellökni, de nem ment neki.
- Neh~ Stan~ Ez nem jó - nevetett.
- Miért nem?~ hiszen ugrándozol örömödbe~ - kuncogott fel, ahogy mind két kezével csikizni kezdte.
- De akkor is~ - nyüszített, ahogy beharapva alsó ajkait hunyta le a szemit és próbált ellen állni a másik ujjainak. Stan feje elvörösödött a látványtól, de ugyan úgy folytatta tovább, ahogy megbabonázva nézte a másikat. Végül az ugrándozás abban maradt és minden egyéb mozgás is. Feje előre bicsaklott és kissé kapkodva a levegőt szuszogott. Stan abba hagyta a csikizést, és közelebb húzta magához a másikat, bár feje még mindig vörös volt.
- Te idióta - nyüszögte ahogy lassan elengedte magát és elaludt. Stan lágyan ledöntötte az ágyra, ahogy mellette feküdve betakarta magukat.
Craig ismételten csak öltönyben állt a társalgóban az ablak előtt. Dühösen szemlélte az elhaladó kocsikat, amik megálltak a bejáratnál. Szeme egy nagydarab fehér limuzinon legeltette, de mikor annak utasa kiszállt elment az ablaktól.
- Craig~ - Ruby eszeveszetten rohant be bátyjához, majd ölelte meg - hogy, hogy itt vagy?
- Apu behívatott plusz, őt kell fogadnom... - morogta, ahogy felkapta a lányt a karjaiba.
- Az a nőszemély?! Olyan undok! Még a szőke barátodnál is rosszabb! - morogta, ahogy bedurcázva nyomta fejét a feketének, aki csak megpaskolta kis buksit.
- Ne butáskodj Tweek, nagyon kedves velem.
- Tudom, de... ő sem ismer igazán! Mi van, ha ő is csak kihasznál, vagy becsap, mint a többiek! - sírhatta, ahogy ismét magához szorította a fiút. Craig egy lemondó-t sóhajtott, majd mielőtt belekezdhetett volna az ajtó kinyílt és egy lány tipeget be rajta.
- Ne mond, hogy ő az! Pont Ő! - csapkodott és szinte, mint egy dühös amazon úgy csapta oda mindennek kis oldal táskáját, amin Ruby csupán felkacagott - Nem és nem! Bárkit csak őt nem!
- Nincs mit tenni - rakta le a kislányt, ahogy megragadta Lívia karját - apám világosan tervbe adta mi a kötelességem és tudod mi lesz, ha ellen szegülök neki!
Csend borult a teremre. Még a kislány is elhallgatott és komoran bámulta a földet.
- De ez így nem helyes! Mi lesz a kis barátoddal, ha jól tudom és pletykák is igazak szereted őt és ez viszont is igaz! Ez nem számít?
- Ha tehetném, kiszállnék ebből az egész marhaságból, de te is tudod, hogy nem tehetem! A francba is Lív! Mindennél jobban szabadulni akarok ebből az egész rohadt ügyből, de te is tudod, hogy NEM TEHETEM! - hangja haragos volt és még ennél is hangosabb. A lányok megrezdültek, de nem féltek e fiútól. Tudták miért mérges.
- És akkor? Vele mi lesz...? - kérdezte végül halkan, ahogy a kis Ruby-hoz sétált és felkapta az ölébe.
- Nem sok mindent tehetek... amit eddig is... adom a gazdag fiút - rántotta meg vállait. Lív megrázta a fejét és kifele kezdett menni.
- Vagyis hagyod, hogy a nemtörődöm modoroddal őt is elüldözd a közeledből, míg meg nem utál mi?
Sokáig nem jött válasz és a két lány már hitt abban, hogy a fiú visszamondja. Hogy szembe szegül, ám végül hangja betöltötte az üres teret és szinte jégként hasított bele a levegőbe.
- Pontosan.
Tweek fáradtan lihegett, ahogy guggolás közbe egy üveget rázott, Zana is már kissé elbóbiskolva ült az ágyon, ahogy bíztatta a másikat.
- Még a végén... kijössz a formádból... - ásított egy nagyot, ahogy egy újabb nyalókás papírt dobott a földre.
- Ugyeh... thudod hogyh ezekhet teh fhogod felszedni? - kérdezte a lánytól, ahogy elengedve az üveget dőlt ki az ágyra.
- Nyugi... holnap összeszedem. - dőlt el Zana is Tweek mellé, Tweek még mindig a lány ruháját viselte, hiszen Zana nem engedte neki, hogy levegye. Még mindig lihegett, míg Zana ásítva egy nagyot bújt közelebb hozzá. Halk beszélgetésbe kezdtek, ahogy Tweek lekapcsolta a kis lámpát, és maguk se tudták mikor, de az álom mindkettőjük szemeire rá szállt, és halk szuszogás kíséretében aludtak. Az ajtó úgy éjfél tájt nyílt ki és Craig kék szemei csillantak meg a holdvilágban. Körül nézve megpillantotta a szuszogókat ám meg sem kísérelt közelebb menni, helyette a melletti ágyra akart ledőlni, ám ahogy beljebb lépet cipője alatt a cukorkapapírok hangosan zördültek meg. Zana nyitott szája becsukódott, majd felülve letörölte a kis nyálpatakot a szája széléről, ahogy felpattanva támadott neki a másiknak, és ledöntve azt ugrott rá.
- Craig? - csodálkozott el, és egyből leszállt a másikról. - Bocs, csak fő a biztonság... - mondta normál hangon, majd Tweekre nézett. - Semmire nem kel fel! - mutatott felé. A fekete sóhajtott, majd szinte szó nélkül kelt fel és ment az ágyra, majd egyszerűen lefeküdt rá. Zana ezen csak vállat vont, ahogy az ágy mellé sétálva kapta fel táskáját, és az ajtóhoz sétált.
- Holnap feltakarítok... - kinyitva az ajtót zárta be maga mögött. Tweek csupán oldalára fordulva szuszogott tovább.
- Ah~ - nyüszögött, ahogy felugorva ment Tweek mellé, majd lágyan beletúrva a hajába nyomott csókot rá, majd ismét az ágyba menve hagyta ott, Tweek erre csak felsóhajtott, ahogy megint hátára fordult, és egyik kezét maga mellé tette.
Tweek nyöszörögve nyitotta fel pilláit, a takarót ölelte szorosan, ám elengedve azt nyújtózott nagyot, egyből combjaihoz kapott.
- Wááhááá ez miiii - erősen masszírozni kezdte, nem kis izomláz uralta testét. A fürdőből hangos csobogás hallatszott, majd az is elhalt végül egy kisebb csörömpölés jelezte, hogy valaki épp most mászott ki a kádból. Tweek felülve még mindig dörzsölte combjait, majd végül fel is állva lassú léptekkel haladt szekrényéhez, ahol egyből ruhákat kapkodott ki. Craig pont ekkor lépet ki. Haját egy törülközővel törülte és rá sem pillantott a szőkére. Tweek kezében a ruhákkal sétált vissza az ágyához, és ledobva ruháit az ágyra kezdett vetkőzni.
- Jó reggelt~ - mosolygott a másik felé, de utána rögtön öltözködni kezdett.
- 'reggelt - morogta, ahogy felkapva táskáját kifele indult.
- Craig v-várj! - sietett utána, ahogy még magára kapta pólóját. - Öm... izé... Tegnap hogy, hogy úgy eltűntél? - kissé elpirult ahogy félénken nézett a másikra.
- Hmm? - fordult meg és rá sem nézet a másikra.
- Hát ... tegnap úgy eltűntél és... - feje még vörösebb lett, ahogy elfordította tekintetét. - Szeretném ha tudnád... rám... mindig számíthatsz! - újra ránézett a másikra, ahogy elszántan csillantak meg szemei.
- Kösz... - mondta semmit mondóan, ahogy ismét kifele kezdett menni, majd becsapva az ajtót maga mögött indult el kifele.
Tweek kikerekedett szemekkel nézett az ajtóra, ahogy egy-két könny jelent meg szemében. Magát hibáztatta, attól félt, tett valami olyasmit, amitől a másik mérges lett rá, gyomrában furcsa érzés kavargott, de végül megrázva fejét nyitotta ki az ajtót, körül nézett a folyosón, de már senkit nem látott. Fájdalmasan sóhajtott fel, ahogy új ötlettől vezérelve becélozta Clyde szobáját, és mikor elérte határozottan kopogott be rajta. Ahogy kinyílt az ajtó Clyde komás feje jelent meg rajta.
- Tessék... - motyogta ám mikor meglátta Tweek-et becsapta az ajtót és csupán öt perccel később nyílt ki csak - Hey Tweek, micsoda váratlan meglepetés~ - felöltözve állt és csupán egy tréning alsó volt rajta.
- Szia Clyde. - köszönt, - szeretnék beszélni veled... - pislogott komolyan a másikra.
- Neked bármikor kedves~ - tárta ki az ajtót, ahogy behúzta rajta a szőkét és egyenesen az ágyra lökte - na? Miről lenne szó? Ha szolgáltatás kell a legjobbhoz jöttél~ - Tweek feltolta magát kezeivel.
- Hát ... Craig-ről. - oldalra nézett. - szeretném ha mesélnél a múltjáról....
- Ugyan már~ mit szólnál hozzám? Kiskori fotókat is mutathatok - vigyorgott a százas vigyorával.
- Kérlek, szeretném meg tudni miért ilyen velem Craig! - mondta, ahogy teljesen felült az ágyon.
- Miért milyen? - kérdezte, ahogy hangja komolyabb lett - Történt valami?
- Olyan... hideg... - oldalra nézett. - Mintha nem is léteznék a számára... - hangja szomorúan csengett.
- Mióta? - kérdezte, ahogy ellépdelt a szőkétől és ő is lehuppant az ágy végébe.
- Ma reggel... - nézett rá.
- Értem... - mondta, ahogy beletúrt a barna hajába, majd ismét vigyorogva fordult a szőke felé - és mit szólnál, ha otthagynád és velem lennél? - Tweek erre csak pufogott egyet.
- És mit szólnál, ha inkább mesélnél róla? - dőlt a másik felé, ahogy két kezével megtámaszkodott az ágyon.
- Az kevésbé viccesebb - mordult fel.
- Lécccíí~ - mondta boci szemekkel Tweek.
- Komolyan mondtam... tényleg nem valami mókás a mese.
- Akkor is... szeretném tudni. - mondta komolyan Tweek.
- Lehet megfogom bánni, de... mindegy. - sóhajtott, majd komolyan tekintettel fordult a szőke felé - Ha most így viselkedik veled, az csak azt jelenti, hogy nagyon szerethet... - Tweek elpirult.
- És ezért... néz levegőnek?... - nézett félre.
- Ugye tudsz róla, hogy mi a legjobb barátok voltunk régebben. Elválaszthatatlanok. Nem túlzok, ha azt mondom még talán egy leheletnyi több érzés is volt köztünk... - Tweek felkapta fejét, és leesett állal nézett a másikra.
- Akkor te utálsz... igaz? - nézett rá komolyan.
- A lényeg. Mikor megszakadt a kapcsoltunk ugyan így viselkedett velem is... - rántotta meg a vállát, de felkapta a fejét a másik mondatán és magához ölelte - hogy tudnék utálni egy ilyen kis cukorborsót~ - Tweek még jobban elpirult, ahogy nagyokat pislogott.
- Szóval most engem is leakar rázni... - mondta ki a keserű igazságot.
- Igen. De valószínűleg az indok itt más, viszont az biztos, hogy az apja áll a háttérben. - bólintott, ahogy még mindig ölelte a fiút - de ha többet akarsz megtudni, szerintem ne velem, hanem Lív-el beszélj. Ő az uncsitesója vagy inkább már olyan, mint a húga... Tweek eltolta magát a másiktól.
- Köszönöm Clyde... - szemei őszintén csillogtak.
- És a jutalom~ minimum egy csók, ha már ilyen készséges voltam - mondta, ahogy ismét a karjai közt tudta a másikat.
- De de de de! - kezdett habogni, ahogy feje mélyvörös lett. - Én én én hűséges vagyok!
- Ugyan már nem fogja megtudni~ - mondta ahogy puszit nyomot a másik arcéra - és most csók~
- De én tudni fogom! - nyüszítette, ahogy oldalra fordulva próbált menekülni.
- Ne már... ez így nem igazságos~ - morogta továbbra is.
- Nem lehetne valami mást? - kérdezte reménykedve.
- Hmm~ ott van még a közös fürdésünk is~
- De... de... - hirtelen kitört az ajtó, és egy kedvesen mosolygó Zana jelent meg helyén.
- REGGELT EMBEREK~ - kiáltotta vidáman, ahogy oda trappolva a kis pároshoz húzta el Tweek-et, és kapta vállára. - Tessék Clyde~ - egy nyalókát nyomott annak szájába, majd ki is viharzott becsapva maga mögött az ajtót. Tweek szólni sem tudott, hiszen a lány villám gyorsan vitte el saját szobájába, és rakta le az ágyra. Komolyan nézett le a nagyokat pislogó fiúra.
- Mond, hogy nem igaz amit hallottam kintről Tweek. - Tweek nyelt egyet.
- Mi?... én nem csókoltam me...
- Nem az! - vágott közbe a lány. - Hanem hogy Craig... dobni akar. - Tweek tekintette elkeseredett, ahogy lehajtotta fejét, és vállai megremegtek. Megadva magát könnyeinek, szipogott, ahogy bólintott egyet. Zana felmordult.
- Mindjárt jövök. - mondta komolyan, ahogy az ajtóhoz sietve csapta be maga után. Tweek hátra dőlve az ágyon tette egyik kezét szemeire, és úgy zokogott tovább.
Zana mint egy fenevad vizslatta az egész iskola területét, az ebédlőtől kezdve a fiúfürdőig mindenhol körül nézett, bár a fürdőben nem egy nőies sikítás fogadta, amiken persze csak nagyokat nevetett. Utolsó helye az udvar volt, ahol végig rohanva pillantotta meg Craig-et, egy padon ülve laptopozva. Zana mérgesen rohant oda, lecsapva a laptop tetejét nézett mérgesen a másikra.
- Csak arra kellett, hogy megdugd?! Neked is szűz komplexusod van vagy mi?! - dühösen üvöltötte a másiknak a szavakat. Craig lomhán nézet fel. Szemeiben keserűség látszott ám arca nem mutatott semmit.
- Mi másért lett volna jó? - kérdezet vissza, ahogy lerakta maga mellé a gépet. Zana szemei kikerekedtek, ahogy egy hatalmas pofont vágott le neki.
- TE GYÖKÉR! Hogy mondhatsz ilyet?! Szemét állat! - újabb pofonra emelte kezét, de végül megremegett karja és leengedte maga mellé. Szemébe könnyek gyűltek, ahogy még mindig dühösen nézett a másikra. - Hogy tehettél ilyet... - suttogta keservesen maga elé. Craig mozdulatlanul ült előtte. Arca vörös volt ahol a pofon eltalálta.
- Az élet ilyen... szokjon hozzá - mondta, de hallani lehetett a hangjában, ahogy kissé megremeget ám nyelve egyet kelt fel és magához véve a gépet sétált el. Zana térdre rogyva zokogott tovább, majd dühösen rácsapva a padra rohant vissza a fiú koleszba. Elérve Tweek szobáját törte be azt, mire a fiú riadtan ült fel. Zana szeme piros volt, de könnyeknek már nyoma se volt.
- Gyere Tweek, egy ideig nálam laksz! - jelentette ki a lány, ahogy felkapva a fiú bőröndjét kezdett bele pakolászni.
- De... De Zana... - az utolsó adag cukros papírt is a kukába ejtette.
- Nincs de! - mikor mindennel megvolt a lány, és már csak a Craig-től kapott kis ruha volt, azt hanyagul az ágyra dobta, lezárva a bőröndöt, vitte kezébe, majd Tweek-hez sétálva kapta azt vállára.
- Z-Zana! Ne már! - rivallt rá a fiú, de semmit sem tehetett, a lány határozottan vitte, át az udvaron, hol hiába ütögette a lány hátát, és próbált szabadulni, az épp egy fiú barátjával cseverészett boldogan. Elérve saját szobáját, amibe bár két ágy volt, szobatársnak nyoma sem volt, tette le Tweek-et az üres ágyra, és mellé bőröndjét.
- Zana! Visszamegyek a szobámba! - mondta, ahogy felakart állni, de Zana visszalökte, majd leguggolva a fiú elé kezdett bele.
- Nem. Felejtsd el Craig-et. Úgy sem fogod többet látni. - Tweek szemei kikerekedtek.
- Te meg miről beszélsz...? - a lány szemébe újra könnyek jelentek meg, majd átölelte a fiút.
- Úgy sajnálom Tweek... úgy... - suttogta, de végül elengedve a fiút állt fel. - Most dolgom van, addig... maradj itt. - Zana az ajtó felé ment, és habár bízott a másikba, tudta most úgy is elszökne, így kulcsra is bezárta az ajtót. Tweek az ajtóhoz rohanva dübörgött rajta.
- ZANA NEM ZÁRHATSZ IDE BE!!!! - kiáltotta dühösen, de választ már nem kapott.
Craig lomhán sétált a fák között. Arcán még a vörös nyom látszódott és arcán a mérhetetlen szomorúság tükröződött. Magányát telefonja csipogása zavarta meg.
- Igen? - tette füléhez a kagylót, de meg is bánta.
- MI A KURVA FASZOMAT CSINÁLSZ TE MÁR MEGINT! NE HAGYD ELÚSZNI ŐT CRAIG, NE MERÉSZELD! A KURVA ÉLETBE IS, HOL VAGY? KELL NEKED EGY KIS JÓZANITÓ VERÉS MOST! - az ordítás több kilométerre is elhallatszódhatott.
- Clyde fogd be és hagyj békén! - morogta bele a telefonba ám mielőtt lecsapta volna a barna ismét belekezdett.
- Jó rendben! Csapd le, de figyelj rám! Az a fiú szeret téged és a vak is látja, hogy te meg őt! Nem tudom apád megint mit talált ki, de ha jót akarsz nem hagyod! Hallod főleg most nem! Nem hagyhatod egyedül!
- Vigyázz rá más...
- Nem! Craig, ha szereted te vigyázz rá! Tweek egy tünemény és ezt pont ő nem érdemli meg hallod! A kurva életbe legyen már eszed és állj már ellent az apádnak!
- Te is tudod, hogy nem lehet! - üvöltött vissza mire a vonalban halk csönd keletkezett. Mert tudták. Mind a ketten tudták, hogy az egyetlen, aki ellen harcolni nem lehetett az ő... Craig apja. - Most mennem kell... - és már le is csapta a telefont, ahogy fájdalmasan dőlt neki az egyik fatörzsnek.
Tweek hiába ráncigálta az ajtót, sehogy sem akart kinyílni. Egy morgás kíséretében csapott rá egy utolsót, majd körülnézett a szobában, nagy örömére, itt is volt erkély, rögtön ahhoz sietett. Kinyitva az erkély ajtaját, nézett le az első emeletről. Nagyot nyelt, majd véve egy nagy levegőt fújta ki, tudta, nem kéne megtennie, de beszélni akart Craig-gel minél előbb. Átvetve egyik lábát az erkély felett, próbált valahogy lemászni, persze ez a pár centis kis párkányon nem sikerült, így egy nagy kiáltás kíséretében, szerencsésen háttal a földnek érkezett. Még egy nagyot nyikkant, mikor földet ért, majd erőtlenül zárultak le pillái. Messze volt, mindentől és mindenkitől. Zana szobája egy elég kihalt részen volt, ráadásul erkélye az erdő felé nézett, így senki sem láthatta a fiút. Tweek eszméletét vesztve feküdt a földön, ahogy teste automatikusan próbált levegőt venni, a hátát ért nagy csapódástól tüdeje nem akart több levegőt magába szívni. Ekkor egy fekete üstök vettette magát a fiúra, és egyből újra élesztésnek kezdett, ami sikeres volt. Tweek köhécselve nyitotta fel pilláit, nyöszörögve nézett fel a feketére.
- Craigh?... - suttogta, de végül ismét erőtlenül hunyta le szemeit, ahogy feje oldalra dőlt.
- Craig? az meg ki?... - értetlenkedett a lány, majd felállva nézett végig a fiún. Tweek-en az I NEED YOU-s póló virított, amihez egy vanília színű farmer kapcsolódott, egy fehér övvel. Detti megnyalva száját csorgatta nyálát, majd a félre hajított mappáját magához véve kezdett bele a fiú lerajzolásába.
- Ez isteni~ - mondta elégedetten, ahogy szép lassan elkezdte rajzolgatni a fiút. A lány vigyorogva húzogatta a vonalakat, Tweek számára tökéletesen esett, egyik keze teste mellett hevert, míg a másik feje mellett volt. Mikor befejezte az alapot, félre tette a lapot, és egy újat elővéve, nézett Tweekre.
- Kétszer ugyan azt... na nem. - a fiúhoz kúszva mind két kezét feje fölé tette, majd pólóját is kicsit felhúzta, így tökéletes rálátást lehetett nyerni a másik hasára. - Nah, így! - mosolyogva kezdett bele a rajzban, hiszen ő sosem csinálta kétszer ugyan azt. Soha. Soha nem volt ugyan olyan öltözéke, egy kicsiben, vagy sokban mindig eltért, most is szivárvány színű póló virított rajta, amihez egy fekete farmert húzott magára, és a tegnapi torna cipővel taposta a zöld füvet.
- Egy újabb perverz? - sétált mellé egy feketehajú fiú, ahogy sután a szőkére nézet - megmarad?
- Talán, bár nem hiszem. - mondta Detti érzelem mentes hangon. - És nem vagyok perverz, csak ez a srác tökéletes áldozatnak néz ki~ - elmosolyodva tette le az újabb remekművet. - Detti vagyok. - mondta, ahogy ismét a fiúhoz nyúlt, ezúttal oldalra döntötte, kezeit a fiú elé tette, majd egy kis vizet elővéve akart a fiú szemeihez csepegtetni, de örömmel tapasztalta, a fiú szeme így is könnyes. Visszaülve előző pózába kezdett el újra rajzolni.
- Craig, ennek a fiúnk a barátja, szóval ha nem zavar akkor most elvinném a gyengélkedőre - mondta, ahogy szó nélkül felkapta a szőkét és a karjaiba zárta - amúgy remek rajzok és igen. Tényleg igazi áldozat.
- Hey, még szeretnék alkotni párat, és köszönöm... - az erkélyre mutatott. - Csak az elsőről esett ki! Craig... - rajzait összekapva tette be mappájába, amit szorosra zárt. - Akkor téged emlegetett, mikor egy pillanatra visszajött az eszmélete. - felállva a fűről nézett a fiúkra. A fekete felhúzta szemöldökélt, majd szomorúan nézet az eszméletlenre.
- Valóban... ki mást is emlegethetne - mondta - nos köszönöm, hogy eddig vigyáztál rá. Örültem Detti.
A lány felmordult.
- Nem tudod, jár valakivel? - kérdezte komolyan. - Szívesen lerajzolnám egy másik fiúval karöltve~
- Nos én vagyok a pasija, de szerintem nem sokáig - mondta még mindig kissé csalódottan, ahogy lassan elindult. Detti pislogott párat, majd végül vállat vonva indult el a másik irányba.
- Akkor nemsokára lerajzolhatom...
Nem messze járhattak a gyengélkedőtől, mikor Tweek nyöszörögve nyitotta fel szemeit.
- Craig?... - nézett fel a fiúra kómásan. A fiú nem szólalt meg helyette ugyan olyan tempóban halat az orvosi felé.
- Craig... kérlek ne... - mondta kómásan, de nem tudta befejezni, újra eszméletét vesztve dőlt neki feje a másik fiú mellkasának.
- Sajnálom - suttogta kissé rekedtesen, ahogy végül elérve a gyengélkedőre nyitott be. Az üresen tátongott nagy szerencséjére. Óvatosan lefektette az egyik ágyra a szőkét, majd még egy puszit nyomva ajkaira sietett ki a szobából. Kenny ásítozva pillantotta meg az épp gyengélkedőből kijövő fiút. Eddigi kómássága elszállt, helyette boldogan állt meg a fiú mellett.
- Hali Craig~ Lenne kedved egy négyes randihoz, mint a múltkor? - kérdezte mosolyogva, kezében két adag csoki volt.
- Nem kösz - mordult fel, ahogy rögtön az ellenkező irányba kezdett el menni.
- Mi a... - húzta fel a szemöldökét Kenny, de végül vállat vonva sétált tovább. Elkönyvelte annak, hogy rossz napja van a fiúnak, vagy esetleg csak Tweek-el együtt akar elmenni valahova.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
