| Anvil : 25. fejezet: Ígéretek |
25. fejezet: Ígéretek
2011.08.15. 15:25
Jó szórakozást hozzá~ >///<
Persze az élet nem állt meg. Ez alatt a kis kaland alatt, Craig elvitte a remegő szőkét a szobájáig, majd benyitva rakta le az ágyra, majd ő maga is mellé ülve karolta át óvatosan, ahogy puszit nyomott az arcára.
- Tweek. Sajnálom, hogy nem figyeltem rád... de elkell mondanod mit tettek veled, hogy segítsek. Fáj valahol? - kérdezte, ahogy simogatta a másik fejét.
- A hátam... és... az oldalam és... - teste még jobban megremegett, ahogy sebes arcához kapott. - Ott lent is... fáj... - arca elvörösödött, de remegése nem hagyott alább, vállai megremegtek, ahogy újabb könnypatak indult útjára szemeiből. Craig bólintott és még jobban szomorúbbá vált az arca.
- Jobb ha lefürdesz. Jót fog tenni - mondta nyugodt hangon, ahogy a simogatást még mindig nem hagyta abba - annyira sajnálom... - Tweek megrázta fejét.
- Ne... Ne sajnáld... - hüppögte, ahogy egyik kezével élettelenül kezdte letörölni könnyeit. - Nem... Nem a... te... hibád... - hangja egyre halkabb lett.
- Nem kellet volna ott hagyjalak. A picsába már... - morogta, ahogy magához húzta a másikat.
- Deh... akkor se... - remegő kezeivel átölelte a másikat, amilyen erősen csak tudta, de azt is alig lehetett érezni. Craig viszont annál jobban vonta magához. Szemeiben a düh csillogott és nem akarta, hogy ez a hülyeség még egyszer megtörténjen.
- Le kell fürödnöd, minél előbb.
- Mhiért?... - suttogta, ahogy hozzá dörgölőzött a másikhoz.
- A sebeid miatt. Jobb ha egy meleg fürdő közt kiáztatod magad. Higgy nekem. - mondta mosolyogva.
- Oké... - elhúzódva a másiktól, kezdett el lomhán a fürdő felé menni. Craig felállt és nem foglalkozva semmivel kapta ismét ölbe a szőkét.
- Azt nem mondtam, hogy a lábadon mászkálj - mondta komolyan, ahogy bevitte a fürdőbe, majd előbb a székre rakta és csak után kezdett el a kádba vizet engedni. Tweek kábán nézte a fekete cselekedeteit, nem igazán tudta, mi történik körülötte, felhúzva lábát karolta át azokat, ahogy magát kezdte el dörzsölgetni.
- Kész - lépett vissza Tweek-hez - jól vagy? Nagyon sápadt az arcod... - mondta, ahogy letérdelt a másik elé és kezei közé vette az arcát. Tweek meg akart szólalni, és habár kinyitotta száját, azon hang nem jött ki, helyette szemeibe újra könnyek szöktek.
- Tweek! - kelt fel ismét magához húzta a másikat - Tweek mi a baj...?!
- Ha nem lennék... ilyen életképtelen... ez mind nem történt volna meg... - mondta könnyeivel küszködve, ahogy fájó oldalához kapott.
- Ne legyél már ekkora hülye! - mondta dühösen, ahogy ismét egy szinten volt vele - ez nem igaz. Nem vagy életképtelen egyáltalán!
- De hát... - könnyes szemekkel nézett fel a másikra, de inkább nem mondott semmit. Lehajtva fejét bújt hozzá a másikhoz.
- Tweek. Nem szeretném, ha elítélnéd magad. Kérlek szépen. Megígérted nekem, hogy nem fogsz össze omlani - mondta biztatóan. Tweek elhúzódva a másiktól, törölte le újra könnyeit.
- Igazad van! - hangja még mindig remegett, de szeme már normálisan csillogott. A fekete bólintott és ismét puszit nyomogatta másik fejére.
- Fürödj le. Addig beszélek Kenny-vel mi újág az ajtónkkal - mondta, ahogy felkelve még egyszer átölelte, majd kisétált a fürdőből.
Kenny gyors léptekkel haladt Tweek szobája felé, mikor elérte azt, határozottan bekopogva rajta várt. Craig pislogott párat, majd az ajtóhoz sétálva nyitotta ki résnyire, de mikor meglátta, hogy a szőke az teljesen kitárta.
- A fejedből ítélve vagy menthetetlen az ajtónk, vagy történt valami - mondta komolyan.
- Az ajtónk már kész... viszont... Klye-t is sikerült elkapniuk. - hangja komoran csengett. - Őt még nem jelölték meg de... val'szeg ha nem érek oda, őt is megjelölték volna.
- Valami baromi nagyra készülnek... - mondta ahogy a háta mögé leset - kiakarják készíteni őket, az már biztos. Amúgy Wendy és Ramóna támadott?
- Nem. Nataly, és Lucy. De ezek rosszabbak... mint azok ketten... - mondta komoran.
- Szóval ezek szerint Lucy is... remek. Előbb Ramónát ölöm meg, majd azt a seggfej Cartman-t heréltetem ki - mondta, de hangja nyugodtan csenget, csupán a szemei csillantak meg ördögien.
- Nem lesz könnyű... Cartman egy féreg, nem fog nyíltan rájuk támadni, mindig mással végezteti a piszkos munkát... így most vannak... - felemelte tekintetét. - öten. Ráadásul ott van Ramóna unokatestvére, ha ő is tag, akkor már hatan.
- Remek... mit akarsz tenni ez ügyben? - kérdezte Craig.
- Mindenképp meg kell találni a 'főhadi szállásukat'... vagy mit. Ezt pedig... pár rendőrségi eszközzel fogom elérni, hogy megtudjuk hol van. - Arcára akaratlanul is egy félmosoly húzódott.
- Remek, amúgy - a táskájához szaladt és előkapott egy jegyzetfüzetet - tessék. Van egy-két fontos infó. Például múltkor azt mondtad egy barlangban kerested a bejáratot. Nos jó helyen jártál, csak éppen oda nem juthatsz be. Azt csak belülről lehet kinyitni. Valahonnan innen jutnak be a suli területéről.
- Akkor ez közel lesz Eric szobájához... - morogta a szőke. - Amilyen lusta, minél közelebb lenne a bejárathoz.
- Még valami. Több bejárat is van. A biztonság kedvért készítették, de egy kettő viszont már lezártak - tette hozzá, ahogy a falnak dőlt.
- De mégis... mik ezek? Csapóajtók? - kérdezte szemöldökét felhúzva.
- Inkább titkos átjárók. Nem utaltak rá milyen, de rejtve vannak. Beleolvadva az éppen szobába. Szinte azt sem tudod, hogy épp ott van.
- Na most átnézhetem az összes szobát... - dünnyögte Kenny, ahogy zsebre vágta kezeit.
- Nem kell az összeset - mosolygott és felcsapta a noteszt egy bizonyos oldalon - azt olvastam, hogy főleg a vendégek szobájából indultak el a bejáratok. Persze, hogy is tűntek volna el másképp?
- És azok mégis melyikek? - kapta fel a fejét Kenny.
- A koliszobák! Főleg, de a könyvtárban lehet egy. Többet sajnos nem tudok - rántotta meg a vállát és ismét összecsukta kis noteszt.
- Mit szólnál ha majd... átvizsgálnánk a könyvtárat?
- Benne vagyok, de... - és itt ismét a fürdő felé leset - nem akarom most már egyedül hagyni. Egy percre sem...
- Stan vigyázhat rá... vagy akár jöhet is velünk.
- Majd meglátjuk, amúgy... valamit nem értek. Ez az egész dolog a jel meg minden. Valami készül, de még nem csaptak le. - morfondírozott el.
- Lehet hiányzik nekik még valami... valami... - a földet fixírozta. - Ki kéne faggatni egy tagot.
- Nem hinném, hogy elmondana bármit... bármelyik is - rázta meg a fejét kissé szomorkásan - aggasztó ez az egész, hogy nem tudunk semmit se csinálni.
- Óóó~ dehogynem... - felkuncogott. - Van pár szerem amit az italba keverve.... bármit kiszedhetsz a másikból. - arcán ördögi vigyor terült el.
- Gonosz vagy~ - vigyorodott el ő is.
- Csak leleményes~ Holnap elmegyek apámhoz... és hozok pár jó cuccot. - vigyora még szélesebb lett.
- Hajrá~ - csapta össze kezeit, majd ismét a fürdő felé nézet - jobb ha megnézem. Nem akarom, hogy belefulladjon a vízbe. Amúgy Kyle jól van? Kell neki elsősegély vagy ő megúszta?
- Csak pár csókot kapott de neki... szinte az is halálos. - mondta komoran. - Rendben, én pedig ránézek Stan-re, és Kyle-ra. Craig bólintott csupán, majd elbúcsúzva a szőkétől csukta be az ajtót.
- Tweek kész vagy? - lépett a fürdő elé és halkan bekopogott. Bentről semmiféle hang nem hallatszódott, bár a szőke hallotta a másik szavát, a kádban ülve ölelte át lábait, ahogy meredt maga elé, meg akart szólalni, de ahhoz sem volt ereje, hogy megmozduljon.
- Tweek, minden rendben? Bemehetek? - kérdezte ismét, ahogy már keze a kilincsre fonódott. Nagyon aggódott a másik miatt, főleg a történtek után. Nagyon furán viselkedet, és ez aggasztotta leginkább. Tweek nyöszörgött párat, mást nem tudott tenni, helyette hagyta hogy feje előre bukva pihenjen térdein. A fekete végül benyitott és előbb bekukucskált, majd végül becsukva az ajtót sétált a szőkéhez, majd a kád mellé ülve nézte a másikat.
- Tweek. Mi a baj? Komolyan mondom, de nagyon aggódom miattad.
- Annyirah... fháradthnak érzemh magamh... - suttogta halkan, ahogy elfordítva fejét nézett a másikra. - Meg fognak ölni... igaz?... - kérdezte ahogy szemébe könnyek szöktek. Craig megrázta a fejét. Szemei komolyak voltak és meg sem rebbent mikor a másik vállához ért.
- Nem fogsz meghalni. Nem fogom engedni, soha! Megvédelek, és ha kell én ölök érted. Tweek... nagyon szeretlek és nem fogom hagyni, hogy elvegyenek tőlem.
- Én ish szeretlek... - mondta elcsukló hangon, ahogy közelebb csúszva a kád széléhez bújt hozzá a másik kezéhez. - Veled akarok maradni...
- Nem hagylak magadra, de nem szabad magadba esned - mondta biztatóan, ahogy simogatni kezdte a másik arcát.
- Okéh... - hüppögött, ahogy megremegett teste. - Nagyon hideg... már a víz...
- Észrevettem - felelte, ahogy a vacogóra nézet, majd felkelve néhány törölközőt vett elő - gyere~ - tárta ki a kezét, ahogy ismét a másik mellé lépet. Tweek megtámaszkodva a kád szélébe tolta fel magát, ahogy nekidőlt a másiknak.
- Nyááá~ megfagyokkk~ - mondta, ahogy átkarolta a másikat. A fekete körül ölelte a vékonyka testet a törülközőkkel, majd ismét megfogva emelte ki a kádból a szőnyegre, majd töltögetni kezdte a vízcseppeket a testéről.
- Kellet neked a hideg vízben fürödni, de másfelől nézve amúgy jót tesz a testnek~ - mondta mosolyogva, ahogy egy másikat a fiú fejére rakott és bár az nem volt vizes bújt közelebb és egy halvány csókot nyomott az ajkaira. Tweek szenvedélyesen csókolt vissza, ahogy hozzá dörgölőzött a másikhoz, miközben Craig még mindig törölte a másikat. Nyelvével lágyan kényeztette a kisebbiket, majd mikor az egyik törülköző leesett a kezei automatikusan a selymes bőrhöz értek és végig húzta ujjat rajta. Tweek felsóhajtott a csókba, ahogy ágyékát a másiknak lökte automatikusan, észre sem véve mit csinál. De nem csak ő. Craig ugyan így volt. Felkapta a törülközős fiút és kifele kezdte vinni, majd végül megszenvedve az ajtóval és a sok törcsivel ami a földre esett rakta le az ágyra, majd ő maga pedig fölé mászva nézet le rá.
- Nem kéne... főleg most - mondta komolyan, ám arca pirosban játszott.
- Mith?... - kérdezte nagyokat pislogva Tweek, bár tekintete ködös volt. A fekete csak sóhajtott, és közelebb hajolva a másik fülének suttogta a szavakat.
- Annyira szeretnélek, de nem szabad. A te érdekedben most nem...
- Miért nem?... - kérdezte vörös fejjel, ahogy fejével hozzádörgölőzött a másikhoz.
- Mert kicsit sokkos állapotban vagy, a másik pedig... megint megsebesítettek és nem lenne jó... Nem szeretném, ha fájna - válaszolta és szavaiban komolyság csenget. Felkelve mászott le a másikról, majd fejét fogva csóválta meg. Tudta butaság volt amit csinált, de nem bírt ellen állni a másiknak.
- De Craig... én... elszeretném veszíteni. Most! - mondta, ahogy feje még vörösebb lett, majd felülve nézett komolyan a másikra. - És veled... senki mással. - A fekete feje vörös lett és szinte füstölgött már.
- Ilyet n-ne mondj! - motyogta ingerülten, ahogy a másikra nézet - komolyan nem lenne jó! Egyáltalán nem élveznéd, és ha már első alkalom azt akarom tökéletes legyen!
- De miért ne élvezném? - kérdezte, ahogy még mindig vörös fejjel közelebb csusszant a másikhoz. Szája kinyílt, de becsukta, majd még eljátszadozva ezt párszor sóhajtott.
- Láttam, hogy rossz... megint megkarmolt igaz? - kérdezte, ahogy feje még jobban vörös lett.
- Most csak... lekaparta a sebeket... - mondta ahogy lehajtotta fejét, ami szinte teljesen vörös volt, a kérdés hallatán. A fiú csöndben nézet maga elé. A beszélgetés kínos volt és még ő is tudta, hogy ez a gyengéje. Nem bírt erről beszélni, így csupán oldalra dőlt egyenesen a másik vállának. Tweek meglepetten nézett rá, majd végül elmosolyodva hajtotta fejét a másik fejére, az arcán lévő pír kezdett enyhülni. Nem úgy mint a feketének, akinek hiába próbálta nem ment le az arcáról a pirosság.
"Vajon most mennyire lehetnek hidegek azok a tavak?" - gondolta, ahogy kitekintett az ablakon.
- Craig... - kezdett bele halkan. - Amikor jobban leszek... üm... - feje ismét vörös lett, ahogy kicsit lehajtotta.
- Jobban leszel, akkor nem fogok megállni. - felelte, ahogy a másik felé fordult. Tweek feje ismét tűzben égett, majd bólintva egyet kezdte el fixírozni a lepedő gyűrődéseit. Habozott, alsó ajkát beharapva emelte fel végül fejét, ahogy komolyan nézett a másik szemeibe.
- Még mennyi idő... amíg elmúlik?
- Ennyire szeretnéd? - kérdezte, komolyan, ahogy az ő feje is kezdett a normálisra visszaállni.
- Igen... nagyon. - tartotta a szemkontaktust.
- Akkor is várnod kell - jelentette ki, de sem az arca sem a szeme nem rebbent meg a mondatnál.
- Oké... - mondta kissé elpirulva Tweek, de ő is komolyan nézett a másikra. De végül is Craig törte meg a szemkontaktust. Felkelve lépkedet táskájához, majd előhúzva belőle egy kisebb elsősegélyládát dobta az ágyra, majd egy csomag cigaretta bukkant elő.
- Levegőznöm kell, utána bekötözlek - mondta, ahogy kinyitva az erkély ajtót lépet ki rajta. Tweek pislogott párat, majd ölébe kapva a elsősegélydobozt kezdte el benne vizsgálni a dolgokat. Craig eközben kihajolva nézet le a korláton át. Agyában millió gondolat cikázott, de főleg egy valami és kivételesen ez nem tartozott az iskolai dologhoz. Tweek felsóhajtva vette kezébe az ollót, majd cacogtatni kezdte. Visszaemlékezett az eddig történtekre, egészen az első naptól a máig. Abba hagyta az olló cacogtatást, miután eszébe jutott a Craig-éknél tett látogatás, és amit a húga mondott neki.
Meg akarta kérdezni, régóta gyötörte magát ezzel, de nem volt képes rávenni magát. Nem tudta a fekete hogy reagálna, így tovább cacogtatva az ollót, harapdálta alsó ajkát, ahogy továbbra is csak ez járt fejében.
- Kész vagyok~ - jött be boldogan, mintha rosszkedvét elfújták volna - na hagy lássalak - lépet közelebb a szőkéhez ám neki rögtön szemet ütött a másik arcán az a bizonyos érzelem - Valami baj van?
- Semmi! - rázta meg fejét, ahogy elmosolyodott. - Csak kicsit fáj... a hátam... - Craig szinte rögtön egy mozdulattal lekezelte, majd rákenve valami krémet kötözte be a másiknak a hátát.
- Így. Szerintem, egy hét és rendbe jössz, viszont most, jobb ha lepihensz. A legjobb ha kipihened az ilyesmit - Tweek bólintott, ahogy elterült az ágyon, és bebújva a takaró alá nézett a másikra.
- Esetleg, alszol is? - kérdezte kissé zavarta Craig, ahogy közelebb ment a másikhoz és a zöld szemeibe bámult.
- Muszáj?... - kérdezte, ahogy kissé elpirultan nézett fel a másikra, még mindig kicsit sokkos állapotban volt.
- Jobban lennél tőle - mondta, ahogy végül, arrébb taszigálta a bebugyoláltat, majd lefeküdve húzta vissza magához - így sem fog menni?
- De... így... menni fog... - mondta kómásan, ahogy még közelebb bújt a másikhoz, és hozzá dörgölőzött.
- Remek - suttogta, ahogy kezével óvatosan végig simított a másik haján. Tweek felsóhajtva bújt még jobban a másikhoz, amennyire csak tudott. Craig csendben simogatta a másik buksiját, majd lágy puszit nyomott a homlokára, hátha ettől a másik jobban elálmosodik. Ami be is jött hisz Tweek ásítva egyet, hagyta hogy az álmosság rátörjön, és magához szorítva Craig-et suttogta.
- Ne hagyj... el... - végül teste kicsit elernyedt, ahogy szuszogásba kezdett.
- Egy tapodtat sem fogok menni - mondta, de a szőke már nem reagált, csupán halkan szuszogott tovább.
Kenny lomha léptekkel haladt Kyle szobája felé, mikor elérte azt bekopogva várt, hogy kinyíljon az ajtó. Nem kellett sok idő, és az ajtó kinyílt, Stan jól tudta hogy barátja az, már a kopogásból felismerte.
- Jobban van? - nézte, ahogy elnézve a fekete mögött szemlélte Kyle-t. A vörös még mindig ágyán szuszogott.
- Nem igazán... ameddig nem kel fel, itt maradok! - jelentette ki határozottan Stan, mire Kenny csak elmosolyodott.
- Oké~ Hát akkor jó éjt. - ellépve az ajtótól indult el saját szobája felé. Hirtelen telefonja rezzent meg zsebébe, felkapva azt szólalt bele.
- Kenneth. - meglepődött azon, hogy apja hívta. - Mi? Még ma este? Miért? Aha, értem oké, öt perc és lent vagyok. - ezzel le is csapva a kagylót kezdett el robogni a kapu felé, hol egy fekete autó várta már. Beszállva a járgányba, hagyta hogy a sofőr elvigye.
A vasárnap reggel nem várt szélrohammal érkezet. Kint tombolt a cudar idő míg bent már melegítették a lábukat a paplan alatt. Persze a hosszú este után senki nem tett volna másképp, ám volt olyan is aki nem ez miatt szenderedett álomra.
Kyle még mélyen aludt a reggelen és csupán 8 körül nyitogatta pilláit. Feje zsongott és a szédülés és a hányinger is kerülgette. A gyógyszer utóhatásai. Felismerte így csupán feküdt tovább nyitott szemmel és próbálta felidézni a tegnapot, ám csak képfoszlányok ugrottak be. Mellete Stan az ágyra hajolva feküdt, szemei alatt lila karikák virítottak, sokáig virrasztott a fiú mellett. Halkan szuszogott. A vörös hallgatva a csendben nézet oldalra, majd kicsit meglepődött, hogy a másik is itt van. A tegnapból rá is emlékezet, de csupán foszlányok jöttek elő róla is. Lassan ült fel, majd még mindig kicsit szédelegve állt talpra végül elcsoszogott a fürdőig, ahol halkan becsukva az ajtót várt. A kérdéses dolog hamar meg is érkezett. Gyomra felfordult ő pedig a wc elé állva hányta ki magából a tegnap csupán néhány elfogyasztott kekszet. Stan dünnyögve nyitotta ki szemeit, erősen megdörzsölve azokat nézett az ajtóra, majd pislogva párat nyújtózkodott. Szívéről hatalmas kő esett le, és a földön ülve várta hogy a másik visszajöjjön. A vörös kisvártával meg is jelent. Arcán víz csillogott és nem festett valami túlzottan jól. Arca fehér volt, és ahogy az ajtófélfának dőlt az ember tudhatta, hogy kissé még szédül.
- Jó reggelt- motyogta.
- Reggelt! - mosolygott a másikra, de rögtön felpattanva termett előtte, látván nincs jó bőrben a másik. - Emlékszel a tegnapra?... - kérdezte komolyan.
- Részletek... - morogta, ahogy a fejéhez kapott és megcsóválta azt - nagy részletekben....
- És arra emlékszel, ahogy Lucy bedurvult? - kérdezte gyanakodva.
- Lucy... - nézet fel, majd kicsit elmélázott - emlékszem rá és arra az erős lányra... de nagyon többre nem. Miért voltak itt?
- Elakartak rabolni... ráadásul... - szemöldök ráncolva fordította el fejét. - Majdnem sikerült is neki... - keze ökölbe szorult, ahogy fogát csikorgatta. - És lesmárolt egy párszor de... - kifújta a levegőt, ahogy vissza nézett a másikra. - Megvédtelek...
- Én hősöm... - nyögte ki, ahogy párszor meglengette kezét maga előtt. Stan erre bevágott egy unalmas fejet.
- Ennyire azért ne legyél hálás! - felkuncogott, ahogy közelebb lépve a másikhoz nyalta meg arcát.
- Te meg ne perverzkedjél korán reggel - lökte el a másikat magától, ahogy az ágyhoz lépett és kissé álmosan törölte meg szemeit. Stan felnevetett.
- Jó~ de akkor... - hangja komoly lett. - Gondlom arra se emlékszel...
- Mire? - kérdezte felhúzva szemöldökét, ahogy ránézet a másikra. Leülve az ágyra, húzta magával a másikat is, majd átkarolta jobbjával, és mutató ujját a másik arcára rakta.
- 'Én is~' - elmosolyodott. A vörös nem szólt semmit, csupán kérdően nézett a másikra.
- Én is? - kérdezett vissza.
- Ez volt a válaszod... amikor azt mondtam hooogy~ - felkuncogva húzta direkt a másik agyát.
- És miért vered ezt ekkora nagydobra? - kérdezte, ahogy elvigyorodott. Stan kissé meglepődött, majd pár pislogás után ő is elvigyorodott.
- Talán mer örülök neki?~
- Egyeztessünk - emelte fel a kezét, majd a kék szemekbe nézett - te is utálod az esőt?
Stan arcáról lefagyott a mosoly, helyette leesett állal nézett a másikra, kellett egy kis idő, mire tudott újra reagálni.
- Gonosz vagy... - nyöszögte végül, ahogy szomorúan csillogó boci szemekkel nézett fel Kyle-ra.
- Mert utálom az esőt? Olyan melankolikus nem...? - nézet ki az ablakon a hideg időbe, majd vissza Stan-re - Akkor nem egyre gondoltunk szóval? - Stan legyintett párat.
- Inkább hagyjuk, még a végén leütnél, és azt hinnéd kitaláltam... - mondta sóhajtva egyet.
- Ahha - bólintott, majd szája szélén egy apró mosoly bontakozott ki - Én is~ a másik szót nehezebb kimondani. Még gyakorolnom kell.
Stan álla ismét leesett, és ezúttal kezeivel maga elé kapva nézett kérlelve a másikra.
- TE MOST SZÓRAKOZOL VELEM? - kérdezte nyüszögve.
- Szarul vagyok, rajtam ez így jön ki - mondta még mindig mosolyogva. Stan szólásra nyitotta száját, de elgondolkodva azon, mit is mondott a másik nézett rá aggódóan.
- Mitől lennél jobban?... - kérdezte, ahogy közelebb csúszott a másikhoz.
- Valami keksz nem jönne rosszul - mordult meg a gyomra szinte végszóra, majd körül nézve kezdett egy csomag kekszet keresni. Stan felállva az ágyról sétált a polcokhoz, és lekapva róla egy csomagot rakta le a másik mellé, ahogy újra lehuppant az ágyra. Kyle szemei fel csillantak majd boldogan feltépve a zacskót kezdett el rágcsálódni.
- Szóval? Mivel húztalak fel az előbb?
- Ezt direkt csinálod igaz? - kérdezte, ahogy lehunyva szemeit sóhajtott egyet.
- Mert tegnap idióta voltál~ tekintsd ezt bosszúmnak - mondta, ahogy ismét egyet a szájába helyezett.
- Akkor!... - nézett a másikra mosolyogva, de hirtelen mosolya vigyorba változott át. - Ezért még kapsz... - felkuncogva dörzsölte össze tenyerét. Kyle ekkor hirtelen olyan gyorsan emelte maga elé a kezét, hogy majdnem orrba vágta a másikat.
- Csak hogy tudd, még mindig nem vagyok jól, szóval ha ezt kimered használnia perverzióidnak, számolnod kell a következményekkel - Stan ezen ismét felkuncogott, ahogy megtámadva a másik hasát kezdte el csikizni.
- Ha neked ez is perverzió...~
- Stan~ Neh~ - kuncogott, ahogy próbálta eltaszajtani magától a másikat - ez, ez így... csalás~ - nevetett.
- Miért?~ - kérdezte egy félmosoly kíséretében.
- Nem lesz ez így jó~ - nevetett még mindig, ugyanis a másik nem nagyon akarta abba hagyni eme cselekedetét - állj~! - Stan megállt, de kezét nem vette el.
- Jó~ kapsz fél percet. - vigyorodott el. Kyle kihasználta az időt és kicsit felegyenesedve adott egy tockost a fekete fejére.
- Nem szeretem, ha csikiznek! - morogta de szája szélén huncut mosoly bujkált.
- Óóó, szerintem pedig élvezted~ - mondta vigyorogva ahogy fejét simogatta.
- Ennél jóval nagyobbat is tudok ütni - mordult fel - emlékezz csak az ajtóra. Az sem úszta meg. Stan az ajtóra nézett, majd kissé riadt fejjel fordult vissza a másik felé.
- De engem nem bántanál, ugye?~
- Nem provokálod ki, akkor nem - mondta kedvesen.
- Hm~ De... - elvigyorodott, ahogy közelebb csúszott a másikhoz. - Ki kell tapasztalnom a határaimat...~
- Stan komolyan. Most inkább ne feszegesd - mondta, ahogy felkelve a már üres sütis zacskót a szemetesbe dobta.
- Oké, Oké. - mondta, ahogy védekezően maga elé tartotta kezeit. - Kajás vagy még? - Kyle hasa megmordult jelezve, hogy tényleg éhes, ám a fiú nemet intett.
- Nem jóllaktam - mondta, ahogy elfordulva kissé komoran nézet le pocakjára.
- Aham, persze~ - odasétálva a másikhoz fogta meg kezét, ahogy lágyan az ajtó felé húzta. - Nah gyere, reggelizzünk!
- De komolyan nem... - mondta még mindig ám a fekete már ki is taszigálta az ajtón - rendben, de a pénztárcám bent maradt.
- Ne aggódj ilyenek miatt, Kyle~ - mondta, ahogy átkarolva derekát húzta az ebédlő felé. A vörös sóhajtott és leszedve magáról a fekete karjait lépet kicsit arrébb.
- Rendben, de a következőt én fizetem - mosolygott, ahogy lassan elindult. Stan is elmosolyodott, ahogy követve a másikat nézett kifelé, a folyosón elterülő ablakokon. Csendben haladtak az ebédlő felé és Kyle is néha a mellette levő példáját követve nézet ki. Kint még zuhogott ugyan, de már kevésbé mint korán reggel. Elérve az ebédlőt, lépett Stan a kiszolgáló pulthoz. Kevesen voltak, csupán pár nagyobb csoport üldögélt egy-egy asztalnál.
- Nekem elég egy kisebb szendvics is - mondta, ahogy a fekete mellé lépett.
- 2 szendvicset kérnék. - mondta, ahogy zsebében kotorászva húzta elő pénztárcáját és vette elő a megfelelő összeget. Átvéve a szendvicseket hagyta ott a pénzt, majd elindult egy asztalhoz. Kyle követte, és közben ő is körbe nézett. Tényleg nem voltak sokan mégis szemével a nem kívánatos alakok után kutatott. Stan leülve egy asztalhoz, sóhajtott fel, ahogy ő is körülnézett. Néha végigpásztázott a terepen, majd megnyugodva kezdett bele szendvicsébe. Kyle ugyancsak lehuppant a másikkal szembe, majd egy köszönöm kíséretében ő is neki kezdett volna ám egy lány csapódott a hátának és ölelte át.
- Kyle!!! Miért kell nekem aggódni folyton~ a mobilodra sem válaszolsz és hiába kopogtam a minap, bent sem voltál!!! - a szőke tincsek előre estek ezzel eltakarva a fulladozó fejét.
- Bebe, jó vagyok. Tényleg csak engedj el... - motyogta, ám kívánsága pikk pakk teljesült, ugyanis egy vörös hajú lány lépett a szőke mögé, aki csupán egy rántással húzta vissza.
- Szia Bebe. - köszönt neki Stan, ahogy a lányokat nézte, miközben még mindig ette szendvicsét.
- Szia őőő~ - motyogta, ahogy felkelt.
- Stan. Múltkor mesélt rólad Kyle - a vörös megfogta a szőke vállát és míg leültette a fiú mellé, addig ő átsétált és a fekete mellet csücsent le, majd kezét nyújtotta felé - üdv. Mi még nem találkoztunk Harry vagyok, Bebe barátnője.
- Hello, Stan Marsh. - rázott vele kezet, egyáltalán nem zavarta a két lány kapcsolata, igaz, pont őt?
- Szóval Kyle - támadta le ismét a szőke, ezzel megakadályozva, hogy akár egy falatot is bekapjon - sikerült "az" a dolog? Tudod~ "az"... - Bebe szinte jó ha nem kézzel mutogatott Stan felé. Harry csupán megrázta a fejét, míg a vörösnek arca kezdett hasonlítani egy paradicsoméhoz.
- Bebe! Ne itt! - mordult rá erőtlenül míg egy futó pillantással Stan felé leset ám el is kapta pillantását.
- Mégis mi? - kérdezte felhúzott szemöldökkel a fekete, ahogy nagyot harapott szendvicsébe.
- Semmi! - vágta rá rögtön Kyle, ám a szőke csak füttyentett egyet.
- Szóval nem~ még mindig titkolod előtte? Te eszetlen~ - Stan csak elmosolyodva ette tovább szendvicsét, ahogy elégedetten hümmögött néha.
- Bee abba hagynád? - szólt rá a lány ahogy unalmasan arrébb pöckölt egy morzsát - Ha nem látnád, már nem csak, hogy elmondta neki, de még ez is szereti őt és elfogadta - mutatott Stan felé, mire a szőke csak hangosan felsikoltott és felpattanva csapott az asztalra és hajolt át egyenesen Stan képébe.
- KOMOLYAN!!! És és~ megcsókoltad már? Milyen? Nekem nem hagyta, hogy gyakoroljunk? Ááá~ de romantikus - ujjongott, míg a mellette levő keservesen verte fejét az asztalba.
- Öhm... hát... izé... - pislogott nagyokat Stan, ahogy végül kissé elpirulva szólalt meg. - Hát... jah komolyan.
- És milyen volt~? - nézet rá csillogó szemekkel, ahogy az asztalra könyökölt.
- Hát izé... olyan... csók még nem nagyon volt... - nézett oldalra. Bebe szája legörbült és ismét felpattanva fogta meg a mellette ülőnek a pólóját és felemelve forgatta maga felé.
- TE MÉG NEM CSÓKOLTAD MEG!!! - üvöltözte, majd egy nagyot csapott a vörös fejére aki feljajdult - Azonnal csókold meg! - követelte, majd idegesen nézet Stan felé - te meg nem is próbálkozol nála? - Felállva már ment volna a fekete felé is ám az eddig csendes lány ismét megszólalt.
- Hogy érteted, hogy olyan csók? - kérdezte.
- Olyan nem csak... - elpirulva nézett oldalra. - Egyszer már letámadtam...
- Hogy mit csináltál? Mikor? Miért? - a szőke ismét dühösen kelt fel ám, ismét megállította valami és ez Kyle keze volt ami úgy csapódott az asztalra, hogy aki eddig nem őket nézte már az is csak arra figyelt. Ahogy lassan felnézet szemeiben gonosz fény pislákolt és dühösen szinte gyilkolós tekintettel nézet a mellet levőre.
- Bebe. Fejezd. Be. MOST. - sziszegte, majd az előtte levőre nézet még mindig dühösen, majd végül visszaült és tovább ette a szendvicsét. Stan pislogott párat, ahogy sóhajtva egyet kommentálta az eseményeket.
- Szóval mikor is támadtad le? - szólalt meg Harry mellette, mire a szőke csúnyán nézet barátnőjére, ám Kyle nem reagált rá semmit.
- Egyszer amikor részeg voltam... - nézett oldalra.
- Ez nem szép tőled... részegen nem bírod magad vissza fogni? Talán nem kéne, hogy egyedül hagyjuk a haveromat - mondta, ahogy kissé barnás szemeivel Stan-re nézet, komolyan.
- De bírok magammal! Soha nem bántanám! - hivatkozott elszántan.
- Gondolom tudsz a kis bajáról. Csak ezért mondom neked, hogy a barátnőm egyik legkedvesebb barátjával kezdesz éppen ki - mondta még mindig semleges hangon, ahogy felkelt, és átsétált a másik oldalra és felrántva a szőkét kezdte el kifele tolni, ám a mondott tovább mondta - nem ajánlom, hogy elszúrd. Szia Kyle!
- Hali - mondta a megszólított, aki legyűrve az utcsó falatot is gyűrte össze a fóliát. Stan furcsállva nézett a másik lány után. Persze hogy tudott Kyle dolgáról, épp ezért türtőztette magát mindig, ő is bekapva az utolsó falatot gyűrte össze a fiolát, majd felállva az asztaltól nézett mosolyogva a másikra.
- Mehetünk?~ - Bólintás, majd felkelve sétált a kuka felé ahogy kidobta az összegyűrt galacsint. Stan követte a másikat, ő is kidobva szemetét dugta kezeit zsebre, ahogy elindult a vörös szobája felé. Ám egy kihaltabb folyósón, Kyle megtorpant és idegesen fordult Stan felé.
- Bebe idióta és és... Harry meg olyan mintha a nővérem lenne, szóval ne vedd komolyan egyiküket sem - hadarta, ahogy lesütött szemekkel nézte a földet.
- Oké, oké. - legyintett párat nevetgélve, ahogy megállva nézett vissza Kyle-ra.
- És... - motyogta tovább, ahogy feljebb nézet ám arca még mindig vörös volt - nem azért nem csókoltalak meg... - szavai elakadtak és ismét elnézet másfele. Stan elmosolyodva lépett Kyle mellé, és megsimítva arcát nyúlt álla alá, majd szemeibe nézett komolyan.
- Tudom Kyle. Ne aggódj ilyenek miatt.
- Rendben, de... - mondta, ahogy kicsit hátrált, majd meggondolva magát lépet ismét előre és befogva Stan szemeit, helyezte saját ajkát a másikéhoz, majd kicsit még ott tartva szinte elugrott és haladt is tovább. Stan pislogva párat, vigyorodott el, ahogy követte a másikat. Mikor elérték a szobát, a fiúnak még mindig kicsit piros volt az arca és még Stan-re sem bírt nézni, mert zavara abban a pillanatban erősödött volna. Belépve a szobába, Stan egyből zsebében kezdett el matatni, ám amikor eszébe jutott a tegnap, lemondott a cigarettáról, helyette csak kisétálva az erkélyre szívta be a friss levegőt.
- Lezuhanyozom - hallatszott a vörös hangja ám mire a másik feleszmélhetett volna a fürdőbe zárkózott. Stan nézte még egy ideig a zárt fürdőszoba ajtót, majd sóhajtva egyet kémlelte tovább az udvart. A fürdőben eközben furcsa hangok hallatszottak ki. Néha egy, egy kis sikoltás néha pedig hangos dolgok csörömpölés, majd elfojtott káromkodások, míg végül fel nem bukkant. Testét egyetlen egy törülköző fedte és hajáról is vízcseppek estek hol a földre hol pedig a vállára. Stan ellökve magát a korláttól lépett be a szobába, de mikor megpillantotta a másikat, arcára pír szökött és visszament az erkélyre. Kyle nem figyelt a másikra észre sem vette, hogy bejött, helyette táskájából előkapott egy-két ruhát, majd ismét visszament a fürdőbe átöltözni. Stan csak ekkor lépett be a szobába, vett egy mély levegőt, ahogy arca még vörösebb lett, de végül kezét ökölbe szorítva ült le az ágyra. Cigi, és sex nélkül nehéz volt levezetnie a feszültséget, de most hogy egyik sem adott, valamilyen sporton kezdett el agyalni. Kyle egy sötétzöld vászongatyában lépett elő és egy narancsszínű pólóban. Haján még egy törülköző éktelenkedett. Lassan sétált Stan-hez, majd ült le mellé.
- Ümm. Jól megvagyok, szóval ha nem gond szeretnék egyedül lenni. Muszáj leszek tanulni... - mondta.
- De... De... - mondta szomorú tekintettel Stan, de végül lemondóan sóhajtott egyet. Kyle asztalához sétálva vett el egy tollat az asztalról, és a legközelebb eső papírra firkantotta számát. - Ha van valami, egyből hívj. A szobámban leszek. - mondta mosolyogva, ahogy az ajtó felé lépkedett.
- Köszönöm - mondta mosolyogva, ahogy ő is az ajtóhoz lépet és kissé bátortalanul nézet rá a másikra.
- Nincs mit~ - mondta, ahogy intett egyet a másiknak. - Pá~ - elindult saját szobája felé. Kyle még utána akart szólni valami kedveset de végül, csak lehajtott fejjel sétált vissza íróasztalához és megropogtatva ujjait kezdett neki a házinak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Éppen csak pár napig vagyok távol, és mire megérkezek egy csomó új rész vár rám :D Nagyon jók lettek az új fejezetek, gratula hozzájuk, a történet egyre izgalmasabb (: Tudom, hogy telhetetlen vagyok, de már várom az új részeket >.< Csak így tovább *.* (Y)
Köszönjük :D Most már csak rajtam áll, hogy milyen iramban rakom ugyanis Drága BBGrilZ már kitett magáért és összerakta nekem őket :)