| Anvil : 23. Fejezet: A szabály kötelez |
23. Fejezet: A szabály kötelez
2011.08.14. 17:39
Jó szórakozást hozzá~ >///< Kenny elérve Stan szobáját dobta rá saját ágyára a feketét. Míg a szőke a fürdőben ügyködött, Stan félig meddig levetkőzve feküdt be ágyába, holmiijait a földre dobált, ez régi bevett szokása volt. Kenny egy jég hideg törülközővel tért vissza a szobába, és leülve a fekete ágya mellé kezdte el óvatosan törölgetni vele arcát. Mikor Stan elvette a másiktól a ruhadarabot, a fekete cuccait szedte össze, és tette annak éjjeli szekrényére. Csak a szekrényen található lámpa égett a szobába, mit Kenny kisvártatva le is kapcsolt. Stan nem mondott semmit, csak meredt a szőkére, ki csak mosolyogva nézett vissza rá. Nem kellett mondaniuk egymásnak semmit, a szoros barátságnak hála szavak nélkül is megértették egymást.
- Most megyek Stan, vigyáznom kell Kyle-ra. Aludj jól. - mondta kedvesen Kenny, ahogy felállva az ágyról vette el a törülközőt és vitte vissza a fürdőbe. Mikor a kijárati ajtó felé ment, Stan elhalóan szólt utána.
- Köszönöm Kenny. - ezt meghalva a szőke, csak egy újabb mosolyt küldött a fekete felé, majd elhagyva a helyiséget zárta be kívülről kulccsal. Most éjszaka úgy se fog aludni lesz ideje majd felébreszteni a feketét. Kyle szobáját futólépésekben érte el, majd gyorsan bekopogva rajta várt. A válasz lassan érkezett és szinte motoszkálást sem lehetett bentről hallani. Félő volt, hogy Kyle már elaludt, de mikor résnyire nyílt az ajtó egy vörös buksi bukkant elő. Ám nem szólt semmit csupán kissé ijedten nézet a szőkére.
- Szia Kyle! - mosolygott a szőke. - Sajnálom, hogy így felkeltettelek dee... ha nem gond ma nálad maradnék. - amint végig futott agyán, hogy félre érthető lehet mondata egyből kijavította magát. - Már mint semmi olyanért! - emelte fel kezét védekezően maga elé. A másik viszont még mindig nem szólalt meg. Nem állt el az ajtóból és úgy tűnt nem szándékozik beengedni a másikat.
- Ümm... Stan hol van? - kérdezte. Kenny felkuncogott.
- Ígéretéhez híven jól leitta magát, elvittem a szobájába, és most ott alszik. Szeretnél vele találkozni? - kérdezte meglepetten a szőke.
- Részeg? Ezt nem is mondta - nézet maga elé, de felkapva fejét mikor rájött ki is áll előtte.
- Hm? - nézett értetlenkedve Kenny a vörösre. - Kicsoda?
- Hát Stan... nem tudtam, hogy inni is szokott - mondta ismét, ahogy kissé jobban kinyitotta az ajtót.
- Néha-Néha. De hát többször voltál mellette amikor részeg volt... - Kenny-nek feltűnt a vörös emlékezet kiesése, de nem szólt. - De miért, talán zavar?
- Furcsa csak... szóval miért is jöttél? - kérdezte, ahogy már teljesen kinyitotta az ajtót. Ekkor lehetett látni, fején a kisebb púpot mely kissé még be is lilult.
- Hát vigyázni rád, ne hogy Eric vagy Wendy... megint tehessen veled valamit. - Mikor meglátta Kyle fején a púpot kikerekedtek szemei. - Jézus Kyle jól vagy?! - kérdezte aggódóan.
- Hát... mikor felébredtem a földön feküdtem, de én nem... - elharapta a mondat végét és kissé elnézet - szóval nem tudom mi történt.
- Akkor gondolom ezért van emlékezet kiesésed... De, Cartman-re emlékszel igaz? dagadt barna... Wendy meg hosszú fekete hajú...
- Emlékezet kisesés? Nem eset ki semmi... emlékszem mindenre, úgy ahogy... - motyogta, ahogy az ajtófélfának dőlt - Amúgy aki veled volt múltkor szöszi, nem rá kéne vigyáznod inkább? - Legyintett párat.
- Ő most otthon van, ráadásul őt még nem szemelték ki maguknak... - elmosolyodott. - Ráadásul Stan biztos letépné a fejem, ha bármi történne veled.
- Ó igen! Ő kedveli Kyle-t - bólintott ám szája elé kapta kezét mikor rájött elárulta magát. Kenny felhúzta szemöldökét.
- A múltkor is sejtettem... de most már biztos. Te nem vagy Kyle. - hangja komor volt, de nem ellenséges.
- Nos ez talán csak részben igaz, de igen~ ténylegesen is nem Kyle vagyok - bólintott, ahogy elállva az útból invitálta be a szőkét. Kenny belépve a szobába, állt meg annak közepén.
- Akkor mégis kivagy? - kérdezte, ahogy zsebre dugva kezeit nézett a másikra.
- Hát... múltkor hallottam valamit mintha Stan Kylei-nak hívott volna szóval szólíts így, de ha nem gond többet nem mondok, mert fogalmam sincs te kivagy? - Kenny felkuncogott a női név hallatán.
- Kenneth McCormik vagyok, de szólíts csak Kenny-nek. Stan jó barátja vagyok, és Kyle-é is. Sokszor... meg védtem attól a barna hajú dagadt sráctól... nem tudom, ő rémlik-e neked.
- Tökéletesen és ne kuncogj! - ütötte meg kicsit a másik vállát - Nem érdekel, hogy engem piszkálna, de Kyle-t már igen... kifog ettől készülni. - Kenny nagyokat pislogott Kylei reakcióján.
- Pont ezért vagyok itt, hogy nehogy megint elkapják, többet nem tesznek vele semmi rossz dolgot...
- Remélem... unok mindig így előjönni - morogta, ahogy az asztalhoz sétált és az azon levő hideg rongyot a fejének nyomta.
- Előjönni... - ismételte a másik szavait, majd egy félmosoly húzódott arcára. - Tehát, Kyle skizó?
- Megüsselek még egyszer szőkeség - morgott, ahogy az asztalra ült - nem skizó, csupán... nehéz lenne elmagyarázni és nincs kedvem mindenkinek elmondani... mennyit tudsz róla?
- Kyle esetéről? - kérdezte, ahogy ő az ágyhoz sétálva ült le rá.
- Igen - bólintott, ahogy még mindig a fejének nyomta a hideg türcsit.
- Elég sokat tekintve, hogy apám azok között a rendőrök között volt, akik megtalálták... - komoran nézett maga elé.
- Oh~ nos a lényeg annyi, hogy mikor Kyle az öt hónapot annál a pöcsnél töltötte nem tartott ki így a személyisége kissé külön vált. Magyarán én tartottam benne a lelket, hogy nehogy öngyilkos legyen. - mondta és hangjában a szomorúság tükröződött - nem Skizofrén és azt sem értem én miért jövök állandóan elő, bár... kezdem sejteni.
- És szerinted miért? - kérdezte érdeklődve Kenny, ő szemében is megcsillant a szomorúság.
- Stan miatt - nézet komolyan a szőkére, ahogy fejéről levette a rongyot. Kenny felkapta fejét.
- Mi? Miért?... - nem értette az összefüggést.
- Mikor először bedrogozták Kyle-t akkor jöttem elő és Stan vigyázott rám, majd mikor ismét felébredtem Stan mellet ébredtem. Azt meg szerintem köztudott, hogy Kyle szereti azt a hülyét~ szóval valami baj lehet megint velük... vagy megint történt valami, amiről nem tudok - nézet rá a másikra.
- Stan~ nehéz eset, lehet hogy valami olyat mondott neki... - elgondolkozott. - Lehet, hogy csak úgy kinyögte hogy szerelmes belé~
- Most hogy mondod, ez lehetséges mert mintha emlékeznék valamire... az a barom. Kyle nem bízik az ilyenekben - kezei ökölbe szorultak és dühösen nézet le a földre - az a vén fasz is állandóan ezt ismételgette. Folyamatosan... a picsába már! - kezét az asztalba verte, majd fájdalmasan nyikkant fel és mellkasához kapott - mi a fene - rogyott kicsit össze.
- Hey! Kyle most le van sérülve, ne nagyon vergődj... - mondta neki, ahogy felállva közelebb sétált hozzá.
- Vettem észre... - morogta, ahogy pólója alá benyúlva megérezte a kötéseket - ah remek... - lassan felállt, majd Kenny-re nézve ismét elszomorodott.
- Mi az?... - kérdezte, ahogy belenézett a másik zöld íriszeibe.
- Nem fontos... amúgy nyugodtan elmehetsz, ha szeretnél. Megtudom védeni magam, ha valaki bejönne, én kicsit más vagyok, mint ő.
- Az lehet, de most le vagy sérülve, jobb ha itt maradok. Egyedül kettő ellen semmit nem érsz. - mondta határozottan. A vörös bólintott és feltápászkodva az ágyhoz sétált, majd rávetődve simogatta meg fejét.
- Figyelmetlen lehetett. Szerintem megbotlott és beverte a fejét az ágyban... - Kenny elmosolyodott.
- Ő annyira más, mint te. - mondta, ahogy kihúzva az íróasztali széket ült le rá.
- Hmm - nézet rá a másikra - és az rossz, vagy jó?
- Egyik sem, inkább érdekes~ - mondta mosolyogva, ahogy kényelembe helyezte magát a tárgyon.
- Mármint~ hogy éppen egy olyan fiúra nézel, akit azt hitted ismered és mégis most olyan furcsán viselkedik és benned felvetődik, hogy talán mégsem ő az?
- Pontosan! De ennek ellenére élvezem a helyzetet. - arcára egy félmosoly kúszott.
- De nem mondhatod el senkinek! Azon az éjszakán is próbáltam titokba tartani, de... - ismét lehajtotta a fejét és kissé megharapva alsó ajkát rázta meg a fejét.
- Miért mondanám el? - kérdezte, ahogy hintázni kezdett a székkel.. - A barátom Kyle, nem tennék vele ilyet.
- Nem tudom~ csak úgy mondtam - dőlt hátra, majd felemelve a kezét nézte meg - Stan jól van?
- Persze~ Soha jobban, csak kicsit-nagyon szétitta magát... - fejét hátra vetve nézte a plafont.
- Alszik már szerinted?
- Áhh! Nem tud ilyenkor egyedül elaludni... amikor így leissza magát, mindig kell valaki mellé... - felpattanva a székről nézett Kyle-ra. - Neked úgy sincs bajod vele! Menjünk át az ő szobájába.
- Benne vagyok~ bár remélhetőleg részegen nem annyira rossz - vigyorodott el, ahogy most óvatosabban de kiugrott az ágyból. Kenny ezen felkuncogott.
- Lehet csalódni fogsz~! - az ajtóhoz lépve hagyta el a helyiséget, majd a folyosóról visszanézve várta a másikat. A vörös még elkapta az egyik kósza pulcsit amit talált, majd magára kanyarintva már meneteltek is és Stan szobája előtt álltak meg. Kenny elővéve a fekete szobájának a kulcsát, nyitotta ki az ajtót. A szobában sötét volt, egyedül Stan telefonja világított, a fekete hason fekve pötyögött telefonján. Kenny megvárva, hogy Kyle is bejöjjön a helyiségbe csukta be újra kulcsra az ajtót. Stan kábán bámulta a készüléket, nem nézett fel a másik kettőre.
- Szia Stan - köszönt a vörös vidáman, ahogy odament a másikhoz - hallom részeg vagy~
- Kyle? - nézett rá meglepetten, a telefont egyből félre hajítva húzta le magához az ágyba. - Kyleeeeeee~
- Remek~ szerethető és cuki, de mellé Kylei vagyok - morogta, ahogy eltolta magától a kissé bűzlő egyént.
- Kylei? - Stan elterült. - Óóó te tök perverz vagy! Van kedved zuhanyozni egyet? - kérdezte kuncogva a fekete. Kenny ezen csak felsóhajtott, majd oda sétálva Stan asztalához, ült fel rá.
- Részegekkel nem tárgyalok - mondta, ahogy felállt és a szőkére nézet - vicces ez a helyzet~ szerintem nem csak én fogom élvezni - vigyorgott rá.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte egy félmosoly kíséretében Kenny, ahogy a kapálózó Kyle-t szólongató Stan-t nézte.
- Hehe~ Teljesen részeg és pajzánkodni akar egy olyannal aki a megismerkedésükkor már rá akart mászni~ hidd el még te is élvezni fogod pedig csak nézed - mosolygott ahogy ismét Stan felé fordult. Kenny erre pislogott párat.
- De ő mindenre emlékezni fog... - mutatott Stan-ra, aki az ágyról lehajolva most telefonja után kutatott.
- Komolyan - vigyorodott el még jobban, ahogy a másik oldalra sétálva kapta fel Stan mobilját és hajította oda Kenny-nek - Hey Stan~ Kyle mit szólna ha tudná együtt fürödtünk?
- Nem tudoooom... - mondta, ahogy telefonja után nézett. - Biztos megint haragudna rám... - biggyesztette le a száját.
- Most haragszik rád? Ahogy látom nem, sőt~ hmm~ ti pucéran ölelkeztetek - vigyorgott még jobban.
- Pucéran?! - kérdezte csodálkozva Kenny.
- Nem ish csakh... a felsőtestünk volt pucér! - felült. - És akkor is... zavarta a közelségem.
- Honnan tudod? Kérdezted tőle egyszer is, hogy zavarja e a dolog? - felállva megrándította vállát és a szőkére pillantott - te meg ne csodálkozz~ sok minden történt még velük~ - Kenny ezen csak sóhajtott.
- Hát mondjuk, mert mindig elhúzódik! - felállva Stan esett vissza az ágyra. - Annak a csajnak meg csak úgy hagyja, hogy letámadja! Pff!
- Milyen csaj? - nézet kérdően előbb rá, majd Kenny-re.
- Az az az az... Lucy. - Kenny felnézett a név hallatán.
- Egy csaj aki 'szerelmes' Kyle-ba és folyamatosan... lesmárolgatja... - vetette oda Kenny Kyle-nak, ő se kedvelte túlzottan.
- Csak hogy tájékoztassalak mind a kettőtöket - emelte fel az ujjat - az a csaj gonosz!
- Gondoltam... - mondta Kenny. - És miért? - kérdezett rá.
- Persze hogy az! Elveszi tőlem Kyleee-tt~ - nyüszítette a háttérbe Stan.
- Stan kuss~ - paskolta meg a fekete fejét, majd Kenny-hez fordult - a szemei elárulják! Csak nézz bele és semmi ártatlanság, plusz amikor megcsókolt éreztem. Támadó jelegű. Ugyan egy ártatlan lányka még megcsókolni sem bírná Kyle-t – rázta meg fejét, majd ismét a fekete felé fordult. – ja és Stanley~ Kyle tőle is elhúzódna ha tudna és asszem ma… az ma volt? Mindegy valami öleléstől is majd kirázta a hideg~ jobban mint tőled.
- Igen... kilincset vettünk és a boltban megbaszta Kyle-t! - mondta, ahogy egy párnát magához ölelt. Kenny eközben állát fogva gondolkozott.
- Te akkora marha vagy! Úgy nézek ki mint akit megbasztak? - pattant Stan mellé, majd egy jó irányzott mozdulattal egy tockost nyomott a fejére. Stan felnyüszített, ahogy a párnát erőtlenül hozzávágta a vöröshöz. Kenny csak szeme sarkából figyelte a kis akciót.
- Részegen még annyi erőd sincs, mint Kyle-nak - nyújtotta ki a nyelvét - amúgy~ nem nagyon látom rajtad, hogy bármit is tennél annak érdekében, hogy elcsábítsd őt.
- Mert bármit tennék... azzal a szívbajt hoznám rá! - ismét felülve nézett a másik zöld szemeibe.
- De így másé lesz~ akárkié! Nem vagy féltékeny, hmm? - kérdezte egy gonosz mosollyal az arcán.
- De! Nagyon! Fú! Egyszerűen megőrjít, amikor az a csaj rámászik! De... nem tehetek semmit... - szomorúan nézett maga elé, majd magához kapva az eldobott párnát ölelte át azt ismét.
- Hmm~ - mosolya még gonoszabb lett és ellépve Stan-től lépdelt oda a szőkéhez - nos~ így akárkire rámászhat vagy fordítva~ nem véded meg. Úgy látszik új embert kell neki találnom, mert te gyáva vagy - vigyorgott, majd Kenny-re kacsintva ragadta meg annak kezét - ez a szőke is megteszi~ tökéletes.
- Hékás! - szólt rá Kenny. - sajnálom, de én foglalt vagyok, ráadásul ha nem lennék az sem hagynám, hogy a barátomat velem tedd féltékennyé! - Kenny komolyan mondta a szavakat, ahogy elhúzta kezét, de aztán elmosolyodott, ahogy meglátta a vörös mögött álló feketét. Stan hátulról megölelve a fiút húzta vissza az ágyra azt, majd a füléhez hajolva harapta meg a másikat.
- Nagyon rossz vagy Klyei~ büntit érdemelsz... - erősen tartotta a másikat, hogy az ne tudjon szabadulni.
- Nocsak~ mégis képes vagy valamit tenni, viszont mondtam már - mondta, ahogy megfordulva Stan kék szemibe nézet - részegekkel nem játszom~
- Én meg részegen nem tűröm, hogy ellentmondj nekem. - mondta komolyan, ahogy az ágyra döntve a másikat préselte magát a másikhoz, így lefogva őt.
- Különbség köztem és Kyle között, hogy én nem félek téged tökön rúgni, ha most azonnal nem kecmeregsz le rólam - hangjából eltűnt a játékosság és halál komolyan nézet a maga fölött levőre. Stan ezen csak elmosolyodott, majd felállva az ágyról indult el a fürdő felé. Kenny egy hozzászólás nélkül nézte végig a kis jelenetet, egyáltalán nem zavartatta magát. A vörös feltolva magát nézet a fekete felé, majd egy sóhaj kíséretében vissza is dőlt. Stan kicsapva az ajtót, vetkőzött le, és állt be a zuhany alá. Kenny elvéve egy újságot a fekete asztaláról kezdte el olvasgatni.
- Dühös lett? - kérdezte a fiú, ahogy lehunyva szemeit mélázott el.
- Dehogy... azt se tudja hol van arccal. - mondta ahogy felkuncogott. - Miért, zavarna ha haragudna?
- Nos... - ült, fel ahogy a kezeit kezdte nézegetni - kicsit. Tekintve, hogy nem csak Kyle kedveli, engem is bántana ha miattam haragudna meg.
- Hirtelen haragú, de hamar megbocsát. - félig elmosolyodott. - Ráadásul a sok zuhany után... kissé kijózanodik, és nem lesz ilyen.
- Szeretném én azt látni~ - motyogta, ahogy ismét álmosan dőlt vissza az ágyra - siethetne... kezdek álmos lenni... - Stan pont akkor lépett ki a fürdőből, teste teljesen vizes volt, és ruhát sem méltóztatott felvenni így meztelenül járkált.
- Hey! meg fogsz fázni... - szólt rá Kenny, félre dobva az újságot ment be a fürdőbe törülközőért. A fiú lustán tekintett fel ám fejét rögtön vissza is hajtotta az ágyra mikor látta, hogy semmi érdekes nincs a másikon. Kenny ahogy kijött rádobva Stan-re egy törülközőt, sétált vissza az asztalhoz.
- Törülközz meg, Stan. - parancsolt rá ahogy vissza vette kezébe az újságot. Stan dünnyögve párat kezdte el magát törülgetni. Az ágyhoz sétálva dőlt rá le lassan.
- Ez most az enyém... menj a másikra - morogta a fiú, ahogy meglátta, hogy a másik készül leülni, Stan viszont nem foglalkozva a figyelmeztetéssel, feküdt le az ágyra.
- Te itt vendég vagy. Menj arra az ágyra... - mutatott kábán a másik ágyra. Kenny felkuncogott az újság mögül.
- Én ugyan nem. Én voltam itt előbb - makacskodott tovább, ahogy kissé a másikra sandított.
Stan erre bevágott egy ironikus fejet.
- Aha... de jó! Nekem mindegy! - mondta, ahogy a törülközőjével hasát kezdte el szárítani.
- Szóval naked boy? Józan vagy már?
- Nem tudom... - nevetett fel Stan, ahogy hozzá bújt a másikhoz. - Talán~
- El kéne dönteni. Tudod~ a szabályokat én betartom - vigyorgott rá a másikra.
- Akkor már józan vagyok~ - Kenny ismét felkuncogott.
- Biztosíték? Ennyivel nem vagyok meggyőzhető! - mondta, ahogy kicsit feltolta magát és így nézet rá a fiú testére.
- Mire gondoltál? - kérdezte a fekete, ahogy egy félmosolyra húzódott szája.
- Nem tudom~ bizonyíts be, hogy nem vagy részeg~ - nyalta meg ajkait, ahogy elvigyorodott. Stan habozás nélkül nyomta ajkait a másikénak, ahogy lágyan megharapta annak alsóajkát, ezzel bebocsátást kérve. De sajnálatára a vörös egyáltalán nem viszonozta a csókot helyette, ismételten egy tockost nyomot le a fejére ezzel kényszerítve, hogy elhúzódjon.
- Jelentem még részeg vagy - sóhajtott elkeseredetten, ahogy átvetve lábait kelt fel - jobb, ha megyek is~
- Nehhhmááárrr~ - mondta szomorkásan a fekete, ahogy visszaesett az ágyra.
- Na ugye~ ha nem lennél részeg, nem csókoltál volna, meg tekintve, hogy tudod, hogy ez a test Kyle-é. Viszont tényleg mennem kell... - mosolygott rá a feketére, ahogy visszasétált az ágyhoz és leült rá - kezdek szédülni, ami szerintem csak egyet jelenthet. Viszont mielőtt elmegyek - megfogta Stan állát és lágy csókot nyomott annak arcára - hódítsd már el ezt a hülye kis vöröst~ ne legyél nyuszi, naked boy~
- De ha... túl heves vagyok, azzal elijesztem nem? - kérdezte nagyokat pislogva.
- Lehet hozzá máskép is közeledni, mint letámadni. Légy vele türelme~ tudom nehéz, de hidd el. Az ő bizalmát nehéz kiérdemelni, főleg ilyen téren - motyogta, ahogy hangja egyre csöndesebb lett - ááá~ komolyan mennem kéne - motyogta. Kenny lerakva az újságot, sétált Kyle mögé.
- Akkor induljunk. - mondta mosolyogva, zsebre dugott kezekkel.
- Okés - mondta, ahogy felállt és még egyet kacsintott Stan-re - kevesebb pia, szépfiú~
- Jóóóó~ - mondta mosolyogva, ahogy a fiúra nézett elbűvölten. Kenny az ajtó felé kezdett sétálni. És Kylei követte, majd kilépve a szőkére nézet.
- Ha lehet Kyle ne nagyon tudjon erről a mai kis buliról, szóval... inkább ne hozd szóba, meg azt sem, hogy itt voltam - mosolygott rá - jobb, úgy ha nem tud semmiről.
- Rendben. - mondta mosolyogva, ahogy a vörös szobája felé indult. - De Stan mindenre emlékezni fog...
- Szólj neki is, kérlek... úgyis szerintem most kileszek ütve egy jó darabig - motyogta, ahogy ismét kissé megszédült.
- Rendben, szólok. - Kenny megállva nézett hátra. - Ne vigyelek el a szobádig...?
- Nehéz vagyok - dőlt neki a szőkének, ahogy fejét fogta. Nehezen állt meg a lábán és kicsit rosszabbul érezte magát. Kenny alá nyúlva kapta fel a másikat, és indult el gyors léptekkel annak szobája felé.
- Én meg erős. - mondta egy félmosoly kíséretében.
- Kösz... - motyogta, ahogy fejét a másik mellkasának döntötte - mintha egyszer már megtörtént volna ez... nem?
- Meg is történt, akkor Eric elől mentettem meg Kyle-t.
- Emlékfoszlányok~ vicces volt... - kuncogott egyet, ahogy szemeit lecsukta. Kenny elmosolyodott Kyle-on, majd mikor elérte a vörös szobáját, kinyitva az ajtót lépett be rajta, és annak ágyához sietve tette le rá a másikat óvatosan.
- Hehe~ asszem ennyi. Örültem szöszi, remélem még találkozunk - motyogta, ahogy megpaskolta a másik karját ám lassan az is elengedett és tehetetlenül zuhant az ágyra.
- Én is~ - mondta Kenny, ahogy betakarva a másikat ült le az íróasztali székhez, és kinézve az ablakon kémlelte a csillagokat.
Tweek hozzá dörgölőzve Craig-hez, nyitotta fel pilláit, és nagyot ásított. Egyik keze a másik mellkasán pihent, míg lába át volt vetve annak testén. Mikor észbe kapott, hogy félig a másikon fekszik, elpirult, de nem ugrott el, nem akarta felkelteni, helyette nézte a másik szendergő arcát. Nagy dörömbölések rázták meg a szoba csendes nyugalmát, ám Craig még erre sem volt hajlandó felkelni. A kopogtató viszont nem adta fel és egyre nagyobbakat csapott az ajtóra. Tweek viszont füleit fogva kelt ki az ágyból, és mérgesen fordította el a kulcsot a zárban, hogy kinyitva az ajtót nézzen szembe a jövevénnyel. Clyde kissé álmoskás, de annál ingerültebb arccal nézet a nála kisebbre, ám mikor felfedezte ki is áll előtte rosszkedve eltűnt és legszebb mosolyát elővéve borzolta fel a másik haját.
- Hali kedves~ nem is tudtam, hogy Craig a szobatársad~
- Öhm... Izé... - hátra nézett a feketére. - Ő még alszik... - nyögte ki végül.
- Ohh~ akkor ne keltsük fel. Mit szólnál egy reggeli kávéhoz? Ha már a múltkori fürdés nem jött össze - vigyorgott, ahogy csuklón ragadta a szőkét.
- Kihagynám... - mondta nevetgélve, ahogy szabad kezével az ajtófélfába támaszkodva próbálta magát visszahúzni a szobába.
- Ugyan már~ Craig biztos nem bánná, hisz nem vagytok többek csak barátok~ - mosolygott még mindig,
- Hát ... ő... izé... - dadogta, ahogy még mindig próbálta magát visszahúzni a szobába.
- Ugyan ugyan~ egy kávé nem árt meg senkinek~ - vigyorgott még tovább, ahogy nagyot húzva a szőkén zárta a karjaiba. Tweek vörös fejjel nézett fel a másikra, majd gyorsan elkapva tekintetét próbált szabadulni.
- Tweek~ ne ellenkezz. Én mindig megkapom a kiszemeltet, és én téged szeretnélek. Hagyd már legalább, hogy próbálkozzak.
- De én... már másé vagyok... - mondta, ahogy feje egyre vörösebb lett.
- Oh~ és ki az a szerencsés lány? - kérdezte még mindig mosolyogva, de ezt a csábos mosolyt is igen hamar letörölték a képéről, mikor egy arc tenyerelt bele és lökte kicsit hátra, majd marta ki Tweek-et a kezei közül.
- Még farkam van, és igen. Én lennék a szerencsés - Craig magához szorította a fiút vigyázva, hogy hátához egyáltalán ne érjen. Feje kócos volt és arcán is igen csúnya reggeli mogorvaság látszott - plusz nem tetszik, hogy csak úgy letaperolod a barátomat, szóval nyúlcipő és húz el innen Clyde... álmos vagyok. - Tweek fejét a másik mellkasának vetve, dörgölőzött kicsit hozzá, ahogy elmosolyodott. Clyde viszont sokkoltan nézte a szerelmespárt, majd felkelve ismét megragadta a szőke csuklóját és elrántva a feketétől nézet mélyen a szemeibe.
- Rossz döntés! Nem tudsz még róla semmit! Én a helyedben inkább kerülném, mert a végén rosszabbul végzed, mint a kis barátnője! - hangja komolyan csenget, ám Tweek-nek ideje nem volt megemészteni a mondatokat. Craig szó szerint kitépte a másik karmaiból, és egy rántással húzta be, majd csukta be az ajtót. Tweek nagyokat pislogott az ajtóra, majd Craig-re. Kellett egy kis idő, mire felfogta a barna szavait.
- Kis barátnőd...? - ismételte a másik szavait, ahogy csodálkozva nézett fel a feketére.
- Álmos vagyok - morogta ő kikerülve a másik kérdését és ismét kissé álmosan ugyan, de felkapta Tweek-et és befeküdve vele az ágyba húzta magához. Tweek egyből átvetette lábát a másikon, majd hozzá bújva adott puszit arcára.
- Máskor ne nyiss ajtót... én sem teszem soha - motyogta, ahogy puszit nyomot a másik homlokára és utána kicsit elhúzódva nézet a zöld szemekbe.
- De olyan hangosan dübörgött... nem lehetett tőle aludni... - nézett fel a másik sötétkék íriszeibe.
- Zárd ki a fejedből. Mindig így csinálja...
- Mióta ismered?
- Ovis korunk óta - sóhajtotta lemondóan - ő volt az egyik legjobb barátom. - Erre viszont nagy pillantásokat kapott válaszul.
- Miért csak volt?
- Nem beszélek veled többet reggel, ha ennyire kíváncsi vagy - motyogta, ahogy orrát a másik homlokának nyomta - Tweek~ ne legyél már kíváncsi!
- Jóóóó deee~ - mondta, ahogy lehunyta szemeit. - Mindenki olyan sokat tud rólad, csak én nem...
- Ki az a mindenki? - húzta fel a szemöldökét.
- Hát Clyde meg... - elgondolkozott. - a lényeg, hogy én alig tudok valamit!
- Egy ember~ az neked mindenki? - nevetett fel, majd megborzolta a szőke hajtömeget - rendben, rendben. Mire vagy kíváncsi?
- Sok mindenre... - suttogta maga elé, majd elgondolkozva, eszébe jutott a tegnap este. - Ki az a Tina? - kérdezett rá ártatlanul. A fiú szemeiből rögtön kiveszet az álmosság és hirtelen ugrott fel, ám hamar megbánta. Az ágy szélén lévén egy mozdulat kellet és már a földön feküdve nézte a plafont miközben fejét fogva fájlalta azt. Tweek az ágy széléhez pattanva nézett le a feketére.
- Craig... mit csinálsz? - kérdezte nagyokat pislogva.
- Szerinted? Éppen vizsgálom, hogy Newton törvénye ténylegesen is igazak e... - morogta, ahogy felkelve nézet rá a szőkére - mégis honnan a fenéből hallottál te arról a lányról?
- Hát tegnap este... amikor rosszat álmodtál folyamatosan az ő nevét mondogattad... - mondta, ahogy felülve az ágyra tette kezeit a lábai közé.
Craig ismét morgott egyet, ahogy feltápászkodva kissé mérgesen nézet maga elé.
- Egy régi barát... nagyon régi. - mondta és hanglejtése azt súgta ezzel le is zárta a témát.
Tweek pislogva párat sóhajtott egyet. Tudta, ha bármit meg akar tudni Craig-ről, jobb ha nem az illetőtől kérdezősködik. Végül eldőlve az ágyon hümmögött egyet.
- Na? Még valami, amire kíváncsi vagy? - Tweek megrázta fejét.
- Túl korán van a gondolkodáshoz... hirtelen nem jut semmi eszembe.
- Az jó... én viszont teljesen felkeltem... - morogta, bár egyáltalán nem a szőkére volt dühös.
- Óóó, nincs kedved még aludni velem egy kicsit? - kérdezte mézesmázos hangon, ahogy széttárta karjait.
- Nincs - válaszolta, de azért ő is kinyújtotta a karját és megölelte a szőkét - de melléd bújni és nézni téged~ arról már tárgyalhatunk.
- És mi volna ha nem csak néznél? - kérdezte mosolyogva, hozzá dörgölőzve a másikhoz egész testével.
- Mióta vagy te... ilyen - húzta fel szemöldökét, de egyik kezével már beletúrta a szőke tincsek közé.
- Milyen? - kérdezte, ahogy nagyokat pislogva nézett fel a feketére.
- Ahh~ gyorsan felejtesz - mosolygott. Tweek pislogott még párat, majd mikor visszagondolt, feje egyre vörösebb és vörösebb lett.
- Én... Nem olyanra gondoltam... - mondta, ahogy vörös arcát a másik mellkasába temette.
- Szóval, akkor mire?
- Megihatnánk egy kávét!~ - nevetgélte, majd hirtelen ült rá Tweek Craig-re, és lehajolva a másikhoz suttogta neki. - De neked egyből olyan dolgok jutottak eszedbe...~
- Már bocsánat, ki akart mást csinálni az ágyban? - nézett a zöld szemekbe, ahogy ismét átölelte - Amúgy kávéhoz nekem még reggel van~ - Tweek elpirult, majd nyelve egyet tolta magát lejjebb a másikon, egészen addig, míg a másik ágyékán nem ült.
- De én nem pont... arra gondoltam. - vörös fejjel suttogta a másik ajkának.
- Persze~ - vigyorodott el - és amúgy kényelmesen ülsz? - Tweek mocorgott egy kicsit.
- Igen~
- Szóval. Kávé, mi? - vigyorgott még mindig, ahogy elengedve dőlt hátra.
- Igen~ - lehajolva a másikhoz suttogta annak fülébe. - Neked pedig... csoki~
- Jól hangzik - nyalta meg ajkait, ahogy keze lejjebb csusszant a másik fenekére - viszont~ most inkább kávéznák. - Tweek felnyögött.
- Igenh?... - kérdezte, ahogy megnyalta a másik fülét.
- Igen. De, nem most - fogta meg a fiú fejét, majd kicsit távolabb tolta magától - egyelőre még nem lehet.
- Mit? - kérdezte nagyokat pislogva, ahogy felhúzva egyik szemöldökét nézett a másikra. - Kávézni miért ne lehetne?...
- Kávézni lehet, de olyan kávét még nem lehet, amit én szeretnék... - sóhajtott, majd kissé lesújtva nézet fel - na jó elég a szimbolizmusból... kávét kérek, egy cigit és, hogy minél hamarabb rendbe gyere. Tweek felülve húzta fel pólóját, ahogy a hátán lévő sebet nézte.
- Szerinted még mennyi idő kell ahhoz hogy rendbe jöjjön?
- Elég sok... - mondta, ahogy kissé hátra sandított - de~ én a másik sérülésedre gondoltam. - Tweek feje vörös lett, majd elhúzva nadrágját nézett bele.
- És ez... mennyi idő?...
- Nem tudom~ de amíg nem jön rendbe nélkülöznöm, kell a kávét - mosolygott el, majd komolyan nézet rá a másikra - és meg ne próbálj felizgatni. Múltkor is... - szava elakadt és kissé vörös lett a feje így inkább a kezébe temetve arcát rázta meg a fejét - nem, nem... amíg zűr van és nem gyógyultál meg semmi kávé...
- Mivel izgattalak fel? - kérdezte boci szemekkel, ahogy közelebb húzódott a másikhoz. - Sajnálom, nem akartam.
- Te egyáltalán tudod, hol ülsz? - nézet rá, kissé ingerülten, de arcán még mindig mosoly sugárzott. Körül nézett, majd feje megint vörös lett, ahogy rádöbbent mi is az, ami egy ideje nyomja hátsóját.
- Bocsi... - mondta vörös fejjel, ahogy lassan kezdett el lemászni a feketéről. Craig felnevetve, húzta ismét magára, ahogy ledőltek az ágyamon így már a szőke rajta feküdt.
- Nem volt vele problémám, szóval nyugi~ - Tweek felkuncogott.
- Én élveztem a helyzetet.~ - A fekete puszit nyomot a másik szájára, majd megnyalva ajkait simította meg a hátát.
- Komolyan gondoltam. Nem szeretnék fájdalmat okozni, neked plusz egyenlőre figyelmen kell lennünk - hangja vészjóslóan hangzott.
- Igen de... - feje nagyon vörös lett. - Ha... csinálnánk... nem üldözne Ramóna.
Craig arca dühös lett és ugyan ilyen szemekkel nézet a szőkére is.
- Felejtsd már el! Cartman irányítja őt és hidd el... itt már többről van szó mint sima szüzességi csipi csárékon... - Tweek felnézett a másikra, ahogy megremegett.
- Félek... Craig... mit fognak velem csinálni?...
- Nem tudom... - mondta és kezével lágyan megsimította a másik arcát - de nem fogom hagyni... bármi legyen nem hagyom.
- Biztos? - szemeibe könnyek szöktek.
- Persze. Ne aggódj! - csókolta meg ismét, majd felülve ezzel őt is feltolta - most viszont a könyvtárba kell mennem... illetve előbb felhívom Kenny-t és utána megyek.
- Rendben öm... - oldalra nézett. - Nem baj ha itt maradok?
- De csak akkor, ha ki sem dugod az orrodat a szobából - nézet rá komolyan.
- Rendben, ígérem! - mondta mosolyogva.
- Rendben - paskolta meg a fejét, majd egy lökéssel lökte le magáról, majd tápászkodott fel. Tweek nyögve egy kisebbet eset az ágyra, majd még mindig rajta feküdve nézett fel a másikra aki már csere ruháit kapkodta magára, miközben egy száll cigi lógót ki a szájából.
- Hova raktam... - nézet körül.
- Mit? - kérdezte, feje vöröslött, de még mindig a fiút fixírozta.
- Telefon, laptop és fél pár cipő - emelte fel zoknis tappancsát, ahogy ismét kifújta a füstöt. Tweek hasára fordulva mutatott az íróasztal irányába.
- Laptop.
- Egy kilőve - kapta fel táskáját és belerakva ismét kutatni kezdett.
- Cipő... - a szekrény tetejére mutatott, ahogy halk kuncogásba kezdett.
- Hogy a francba került oda...?! - morogta, ahogy ugrálva próbálta meg elérni a cipőfűző végét, míg végül egy nagyobb ugrással sikerült is - ahh remek mind a három megvan. Tweek ismét felkuncogott, ahogy kezét szája elé téve próbált halk lenni. Craig ekkor előhúzta telefonját cipőjéből és ő is felkuncogva nyomkodott pár gombot, rajta miközben ugrálva próbálta felvenni surranóját.
- Vedd már fel - motyogta halkan. Kenny felkapta a telefont, kissé fáradtan szólt bele.
- Kenneth.
- Hogy bírtad? Fejlemények? - tért rá rögtön a tárgyra.
- Jól, hozzá szoktam. - a szendergő vörösre nézett. - Ráadásul megtudtam ezt-azt Kyle egyik... énjétől.
- Énje? - húzta fel a szemöldökét.
- Valami olyasmi... a lényeg. - sóhajtott egyet. - Lucy is a listán van.
- Biztos vagy benne? Elég sokan vannak így már rajta... - morogta, ahogy futtában a szőkére nézet - ez így egyáltalán nem lesz jó...
- 100%-ig. Maga Kyle mondta. Érzi hogy azzal a csajjal nincs valami rendben.
- Rendben. Megyek könyvtárba mert tegnap... nos nem sikerült, de majd utána nézek - kézfejére pingálta Lucy nevét, majd rámosolyogva a szőkére sétált ki az erkélyre, hogy a másik már ne hallhassa a beszélgetést - figyi Ken. A városba is be kell mennem... megtennéd, hogy néha benéznél a szobánkba. Tweek itt marad és nem szívesen hagyom egyedül.
- Persze, szívesen. - mondta kedvesen.
- Köszi, most viszont mennem kell... más nem történt?
- Nem, nem igazán... - mondta egy ásítás kíséretében.
- Oké akkor kérlek, majd néha néz rá, Hello - lecsukta a telefont, majd elnyomva a cigarettát sétált vissza Tweek-hez - kész~ - Tweek elmosolyodva ült fel.
- Akkor ha bármi van... ugye, a könyvtárba leszel?
- Nos még a városba is be kell ugranom, de megkértem Kenny-t, hogy néha nézzen rád. - Kapta vállára a zsákját, majd ismét a szőkéhez sétált - dugi kaja van a szekrény aljában, válogass csak kedvedre és ha pornó újságba botlasz az nem az enyém... - Tweek elpirult.
- O-Oké...
- Nem lesz gond, ha mégis csörögj rám, vagy Kenny-re - megpuszilta a homlokát, majd lehajolva csókot nyomott a szájára. Tweek hevesen viszonozta a csókot, majd mikor elváltak kissé kábán nézett fel.
- Oké... - nyögte ki nagy nehezen. Craig felállt, majd még egyszer megsimítva a szőke buksiját sétált az ajtóhoz.
- Zárkózz be és csak Kenny-nek nyisd ki. Szia! - nyitotta ki az ajtót, majd már ki is lépet rajta. Tweek az ajtóhoz sietve zárta be kulcsra, majd vissza bújva az ágyba szenderedett el.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
