| Anvil : 17. fejezet: A vörös szalagok |
17. fejezet: A vörös szalagok
2011.07.04. 19:57
Jó szórakozást hozzá~ >///<
Tweek a közös zuhanyzóban, a legutolsó fülkében tevékenykedett. Kezére nagy adag tusfürdőt nyomva kezdte el testén eloszlatni, majd masszírozni magát. Amikor egy kisebb trappolás hallatszott, majd az ajtó is becsukódott. Füttyszó mely a Rögbi csapat indulóját fújta.
- Oh~ bocsi nem gond, ha bejövök? - kérdezte Clyde észre, sem véve ki van bent viszont a szőke annál jobban tudta, így összerezzent a hang hallatán.
- Nem… - mondta halkan, ahogy a habból nagy mennyiségbe tett nemes részére, így eltakarva azt.
- Oh~ ezt ismerem. Nocsak mégis lesz közös fürdőnk? - kérdezte, ahogy közvetlen ahhoz a részhez lépett, ahol a másik tartózkodott.
- Nem! – vágta rá vörösen, ahogy közelebb húzódott a falhoz.
- Ugyan már~ ezt a sors akarhatta - vigyorgott, ahogy az előtte levőért nyúlt - én nem vagyok gonosz Tweek~ kedves leszek~
- Neh! – nyögte, ahogy kezeit maga elé emelte, fejét elfordította, és erősen összeszorította pilláit. Ekkor egy szappan csapódott a barna fejének, aki szédülve esett el a padlón és pukliát fogta.
- Mi a fasz?! Már megint! - ordított fel, ahogy felkelve kifele kezdett sietni, hogy lássa ki szórakozik. Tweek megkönnyebbülve sóhajtott fel, ahogy kihajolva azt remélte ő is megpillantja megmentőjét. Clyde idegesen trappolt vissza a fürdőbe, majd elkapva törülközőjét és holmijait nézet rá Tweek-re, és most először nem kedvesen, hanem dühösen. Tweek hátra hökkent a másik dühös tekintetének hatására, így nekicsapódva a falnak, a csempe hidegétől felszisszent.
- Elegem van a kis barátodból... - morogta, ahogy megfogva a szappant a falhoz vágta - nem fog mindig itt lenni! Egy fenét és akkor~ ohh akkor, csak azért is velem fogsz fürödni! - dühös léptekkel hagyta el a zuhanyzót.
- De milyen kis barátom? – kiáltott a másik után. Kintről egy kuncogás hallatszott, majd gyors léptek miszerint valaki elsietett a helyszínről, majd végül ismét léptek zaja és Craig lépet be kezében a pulcsijával.
- Rohadt csokifolt... - morogta, ahogy a csap alá nyomta az anyagot. Tweek amint meglátta a másikat megint nekicsapódott a zuhanyzó falának, és a kisebb fájdalomtól, és a hidegtől ismét felszisszent. A fekete felpillantott és szemei Tweek-re siklottak, majd illedelmesen elfordította tekintett és nem is szólva semmit folytatta ingje mosását. Tweek amilyen gyorsan csak tudta lemosta magáról a habot, majd magához kapva törülközőjét már is a kijárat felé sietett. Craig követte a szeme sarkából a mozgását, majd mikor már elég közelvolt a szőke dühösen csapta bele az inget újra a mosdóba, majd ráförmedve inkább ellépet tőle. Tweek felugrott a hirtelen zaj miatt, így a csúszós padlón könnyedén esett fenékre.
- ÁÁÁ! Rohadt ing! - mordult, majd a zajra a szőke felé fordult, de tekintetével rögtön elnézet - Bocsi, jól vagy? - Tweek fenekét fájlalva állt fel.
- Igen. – mondta halkan, ahogy derekára csavarta törülközőjét. A fiú erre csak bólintott, majd még egy pillantást vetve a csokis ingre, fogta meg és dobta rá a kukára.
- Nem érdekel~ - dúdolta, ahogy se szó, se beszéd kiviharzott a fürdőből. Tweek nagyokat pislogva nézte egy ideig a kidobott inget. Majd ő is kifelé indult, ezúttal már lassú léptekkel, nehogy megint elessen. Az ajtó mögül viszont heves zajok szűrődtek be. A folyósón egy vörös hajú lány állt, szemei kisírva és arca is vörösen izzott. Craig semmitmondó kifejezéssel nézet rá és úgy tűnt a nagy krokodilkönnyek nem hatják meg.
- Utállak te szemét állat! - üvöltötte még mindig, ám a fiú arca nem változott. Kék szemei a lányra meredtek, aki újra és újra felzokogott keservesen - Azt hittem lesz valami, de hazudtál! Eljátszottad azt az esélyt, amit kaptál!
- Nem volt köztünk semmi. Részeg voltál én haza vittelek és a szerelmi történeted már csak a fejedben létezi - mély sötét hangja volt és szinte a lány szívéig hatoltak.
- Bell nem hazudik! A legjobb barátnőm és ő azt mondta, hogy megcsókoltál és ki is kezdtél velem! És most... most valaki mást szeretsz!
A vörös hajú csak mondta és mondta és Craig szó nélkül tűrte a becsmérelő szavakat. Tweek megállva az ajtó mögött nyitotta ki résnyire, és úgy lesett ki. Látván a veszekedést nem tartotta jó ötletnek most kimenni…
- Ráadásul olyan dolgokat amik... egy perverz állat vagy!
- Full részeg voltál és nem tudtad még aszem, hogy ki vagy. A képzeleted szüleménye az egész és a barátnődé - A vörös hátra hökkent a mondattól és mintha csak a fejére ordibált volna lépet ismét közelebb a másikhoz és fenyegetően nézett rá.
- Bell soha nem hazudik nekem! - morogta ám a fekete kissé elmosolyodott.
- A barátnőd épp 3 pasival jár együtt. Naná, hogy valamivel le akar kopta... - a mondatot nem tudta befejezni ugyanis egy nagy tenyér csattant az arcán megakadályozta ebben. A folyósón visszhangzott a lány ütése és Craig arcán piros tenyérnyom is szépen ívesen látszott. Szemei még mindig a lányt vizsgálták és nem ért a megütött felülethez sem. Tweek halkan lépet egyet hátra, most már esze ágában sem volt kimenni a fürdőből, míg a lány el nem megy.
- Ne merj ilyet mondani... - nyüszögte, ahogy ismét felzokogott.
- Ez az igazság - Craig nem kímélve a lányt ismét megszólalt, ám újabb ütés volt a jutalma. Azután még egy és végül még egy. A lány hisztérikusan ütni kezdte, ahol csak érte... arca, keze, feje, teste. Nem ütött nagyokat mégis meglátszottak, főleg az arcán a piros nyomok. Viszont még mindig nem mozdult. Meredten állt és várta, hogy végre kitombolja magát, majd oldalra pillantott.
- Bell-nek soha nem volt pasija miattam! Soha nem hazudna! Soha! - a keze ökölbe szorult ám most a levegőben megállították.
Jég kék szemek meredtek rá, majd az ablak elé húzva őt mutatott le.
- Most csak kettő, de azon az estén három volt - hangja színtelenül csenget, mire a vörös kitépte magát a kezéből és rohanni kezdett. Craig csupán ekkor ért az arcához, majd fájdalmasan felszisszent. Végül sóhajtva nézet ki az ablakon. Tweek csak ekkor lépett el az ajtótól, a fürdőben lévő egyik csaphoz sétálva mosta meg arcát jég hideg vízzel, csak azután merészkedett az ajtóhoz, törülközőjét fogva kezdett el kifelé sétálni. A fekete az ablaknál állt még mindig és a lenti csete patét nézte, majd ellökve magát vette észre a kijövőt, de csak egy mosolyt küldve felé indult el. Tweek elkapta tekintetét, ahogy arca kissé vörös lett. A falat nézve ballagott szobája felé.
- Hmm~ még haragszik - dünnyögte maga elé, ahogy hátra pillantott, de már csak a szőke hátát látta.
Tweek felbaktatva szobájába, dobta el törülközőjét ágyára, mivel teljesen egyedül volt a helyiségben nem zavartatta magát. Vízforralóját megtöltve vízzel indította be azt. Magára kapva pizsamáját beindítva laptopját ült le vele ágyára. Ölébe véve a szerkentyűt támaszkodott neki a falnak. Vízforralójában a víz már rég forrásnak indult, bögréje is éjjeli szekrényén volt, az instant kávéval együtt.
Hörgő! üzenete:
Szia! Megvagy?
Tweek.~ üzenete:
Szia, hát, igen.
Hörgő! üzenete:
Ennek örülök ^^ kezdtem félni, hogy az a barom arcú visszament.
Tweek.~ üzenete:
Honnan… te voltál az aki megvédett??
Hörgő! üzenete:
Miért? Másra számítottál? :P Rajtad tartom a szemem!
Tweek.~ üzenete:
:$ Köszönöm, hogy megvédtél! Meg tudnám valahogy hálálni? ^^
Hörgő! üzenete:
Egy randi?
Tweek.~ üzenete:
O_O Oké. ^^ Benne vagyok. ~
Hörgő! üzenete:
Tényleg? Na szuper ^^ bár szerintem ez elég vicces randi lesz, ha rájössz ki is vagyok :P
Tweek.~ üzenete:
:-O Nee, egyre kíváncsibb vagyok… :D
Hörgő! üzenete:
Kezdek félni talán nem kéne... megutálnál meg ilyesmi~ bár...
Tweek.~ üzenete:
De, kéne! Hogy tudnálak megutálni, ha mindig megmentettél? :P ^^
Hörgő! üzenete:
Mindig? Két alkalom nem a világ vége :)
Tweek.~ üzenete:
Hát ha elkapott volna Clyde… nekem világ vége lett volna! ><
Hörgő! üzenete:
Na ezt nem vitatom. -.-
Tweek.~ üzenete:
Akkor hol és mikor? :P
Hörgő! üzenete:
Mit szólsz ehhez? Az erdőben több tó van, de ha az ösvényen maradsz, ami innen a kapualjból indul, akkor elérsz az egyikhez. A stégnél várj meg és utána elmehetünk, ahova akarod~ Természetesen, ha nem utálsz meg ;)
Tweek.~ üzenete:
Rendben~ És mikor? Legyen még ma! ^^
Hörgő! üzenete:
Menj most oda! Egy öt perc és én is Megyek! :)
Tweek.~ üzenete:
Oksa! Addig is, szia!
Tweek kikapcsolva laptopját, nem foglalkozva felforrt vízével, felöltözött. Mikor meg volt vele, kulcsait magához kapva már is az ajtó felé rohant. Mikor a kapuba ért, már csak egy ember állta útját.
- Szerbuuusz Twe… - kezdett bele Ramóna, de az oly gyorsan száguldott el mellette, hogy mire észbe kapott már messze járt. – Hey! – kiáltott a fiú után, de utána csak vállat vonva az iskola felé ment.
Tweek mikor elérte a kis tót, ismerősé vált számára. Ehhez a tóhoz menekült még régebben. A stégre rohanva támaszkodott térdére, és nagy levegővételekkel próbálta légzését stabilizálni. Craig egy cigivel a szájában és zsebre dugott kézzel sétálgatott fel s alá az erdőben. Hóna alatt egy füzet volt és terveiben az állt, hogy a tó nyugodt vizénél fog tanulni ám valaki megelőzte. Egy mosollyal kocogtatta meg a szőke vállát.
- Te mit keresel itt? - kérdezte. Tweek egyből felegyenesedett, ahogy még egy utolsó nagy levegőt véve szólalt meg;
- Találkozóm van… nem tudom kivel. – mondta nevetgélve.
- Nem tudod kivel - nézet rá furcsán, majd felegyenesedve körbe kémlelt - nem veszélyes ez? Azt sem tudod kivel találkozol?
- Megvédet Clyde-tól… szóval nem hiszem hogy veszélyes lenne. – mondta mosolyogva, ahogy pár kósza tincsét füle mögé rendezte.
- Miért vársz rá ennyire? Olyan mintha kedvelnéd - csücsent le a másik mellé.
- Hát… nem is tudom… nem is tudom ki ő valójában de… - nézett a tóra. – mégis olyan… mintha ismerném.
- Mintha ismernéd? - kérdezet vissza, majd sóhajtva egyet nyitotta ki a füzetét és lekörmölt benne valamit, majd becsukva ismét a másik felé nézet - MI lesz ha csalódsz? Ha nem azt vártad, akit akartál?
- Nem hiszem, hogy csalódnék. Akiket nem akarnék látni az csak Ramóna meg Clyde, de egyik sem lehet Ő. – mondta, ahogy Craig felé fordult.
- Hmm~ érdekes - morogta, ahogy kezei közt forgatta a füzetet, majd a lapot amire az előbb írt, kitépte és összehajtva kisdarabkára szorította a markába - haragszol még rám?
- Dehogy haragszom! – lepődött meg a szőke. – Miért haragudnék?... – kérdezte, ahogy kicsit elpirult.
- A mondat miatt - mondta semmit mondóan, ahogy a szőkére nézet. Tweek oldalra nézett.
- Igazad volt… meg… én fogalmaztam hülyén. Úgy hangzott… mintha. – megrázta a fejét. Kezét a másik arcához rakta ezzel elcsitítva, majd megragadva kezét, a kis lapot a kezébe nyomta.
- Tessék. Nyisd ki - parancsolt rá, ahogy hátra dőlve nézte a komor felhőket az égen. Tweek kinyitva a kis lapot, olvasta el rajta a szöveget. „Van egy hörcsögöm.’’ Kikerekedett szemekkel nézett a másikra.
- Te vagy… az… - suttogta.
- Hörcsög? Nem - rázta meg a fejét, végül pedig a szőkére nézve mosolyodott el - tudod, te milyen nehéz eldobni egy szappant? - Tweek feje elvörösödött, majd elengedve a kis cetlit ugrott a másik nyakába.
- Legbelül végig reméltem hogy… te leszel az… - Craig átölelve a másikat kissé meglepődött.
- Remélted? - kérdezte, de száján egy lágy mosoly húzódott.
- Igen mert… téged… kedvellek… - érezve, hogy feje még vörösebb lett fejével még jobban a másikhoz bújt. Mosolyogva simogatta hátát, ahogy feje felett a tavat nézte, végül kicsit eltolva magától nézet a szemeibe.
- Én is kedvellek. Nagyon - mondta, ahogy egyre közelebb hajolt nem szakítva el a szemkontaktust. Tweek annak ellenére, hogy arca egyre vörösebb és vörösebb lett, ő sem szakította meg a szemkontaktust.
- Nem engedem, hogy másé légy. Sem Clyde sem Ramóna - suttogta elszántan, ahogy kezével végigsimított a szőke arcán, majd még közelebb hajolva szinte már az ajkaiba beszélt - túl fontos vagy nekem.
- Mennyire… vagyok neked fontos?... – kérdezte vörös fejjel.
- Egy lányt üldözök és egy srác-ot szappannal dobálok. Titkos hódolóként követtelek és most meg itt vagyok és megcsókollak? Kell ennél több? - Tweek megrázta fejét, ahogy arcára egy lágy mosoly kúszott.
- Akkor azt hiszem pontokba vettem mindet - mosolygott, majd száját a másikénak nyomta és lágyan megcsókolta és a fiú félénken, csókolt vissza, ahogy kezeit átfonta a fekete nyaka körül.
Craig ezt megérezve nyelvét átdugta és finoman végigszántotta annak szájpadlását, majd minden mást is. Mikor elváltak elégedetten nyalta meg ajkait, ahogy kezei még mindig a dereka körül pihentek. Tweek ködös tekintettel nézett fel a másikra, ahogy ő is végig nyalt ajkain.
- Menjünk - mondta Craig, ahogy a másiknak a hóna alá nyúlva állította fel.
- Üm, hova? – kérdezte érdeklődve.
- Csak gyere és ne kérdezősködj - mosolygott, ahogy kezeik össze kulcsolódtak és ő még a füzetet a hóna alá dugva indultak el, az erdő egy bizonyos pontjához. Tweek engedelmesen követte a másikat. A fák közé vezetve, majd elengedve kezét rohant kicsit előrébb, majd egy hátizsákkal tért vissza és lerakva a földre emelt ki két kanalat és két pudingot.
- Látod készültem - vigyorgott, ahogy átadta az egyiket. Tweek elvéve a pudingot kezdte el fixírozni.
- Ez…. Kávés! – mondta csillogó szemekkel.
- Naná! Természetesen a legjobbat neked - nyitotta ki sajátját, ám nem kezdett bele rögtön, helyette a másik csillogó arcát nézte. A szőke kinyitva pudingját vett egy keveset a kanálra, majd bekapva élvezte ízét.
- Hmmm~ - nyögdécselte. Craig felkuncogott ezen, majd ő is megkezdve az édességet kanyarintotta táskáját a hátára és visszafele kezdett el sétálni, ám pár lépésnél intett a szőkének hogy kövesse. Tweek szájában kanalával, gyors léptekkel sietett a másik mellé. Ramóna az udvaron oldalogva járkált fel alá. Néha nagyokat rúgott az előtte árválkodó fűcsomókba, ahogy kisebb nagyobb káromkodásokat engedett ki száján. Mikor megpillantotta Tweeket Craiggel az udvar felé sétálni, egyből felderült.
- Ó Tweek~ már vártalak, szükségem van egy kis feszültség levezetésre… - mondta ördögi hangon, ahogy a kis páros felé kezdett sétálni. Craig a lány felé nézet, majd elhúzva száját lökte a szőkét maga mögé.
- Nem úgy volt, hogy nem piszkálod? Szava szegő...
- Nem bántom én~ csak most szükségem van egy kis… feszültség… levezetésre. – hangja egyre feszültebb lett.
- Verd bele valamibe a fejed és hagyd békén! - morogta.
- De hát… olyan aranyos… és olyan szűzies. – mondta egy pajzán vigyor kíséretében, ahogy megállt pár méterrel a páros előtt. Craig farkas szemet nézet a lánnyal és nem volt hajlandó Tweek mellől elmenni.
- Ramóna menj el amíg még szépen mondom.
- Mert különben mi lesz? – kérdezte flegmán, de azért hátra lépett egyet. A válasz késet. Nagyon késet... A fekete nem tudta mit tehetne. Erős volt és ő is annyi tudással rendelkezet, majdnem, mint Ramóna, de ezzel sokra nem megy. A másik a zaklatás lenne még, de úgy nem... Tweek előtt egyáltalán nem! Agyában az új terv részletei bontakoztak ki, ahogy fejét lehajtotta ezzel sötétséget rakva az arcára. Ezután pedig egy mozdulattal nézet ismét fel ám a tekintette változott. Vigyorgott a lányra és le nem lehetett róla mosni.
- Sajnálom Ramóna~ talán újra kéne kezdenünk. Hisz meg tudunk egyezni nem? Azt hiszem te sem vagy olyan aki letámadja csak úgy a másikat.
Ramóna hátra hökkent pár lépést a másik arckifejezése láttán.
- Hát… nem… - mondta, összeszedve magát.
- Remek remek~ - bólogatott még mindig vidáman, majd előre lépve ragadta meg a lány kezeit és karolta át a derekát, úgy vezette oda hozzájuk - szóval~? Miért is vagy feszült és mi illetve, elnézést Tweek mit tehetne annak érdekében, hogy ne legyél az? - Tweek szájában a pudingos kanalával nézett semlegesen a meglepett lányra, ki várt pár másodpercet, utána szólalt meg.
- Van pár gond… a dojoba és… mondjuk… - a feketére nézett, nagyot nyelt. – egy… aktus… - vigyorodott el saját szaván. – levezetné a feszültséget.
- Értem... nos az a baj, hogy ezt már nem teheted meg, úgy... - elengedve a lányt az órájára pillantott - 1 és 7 perce, ugyan is Tweek már kapcsolatban van és így már ha veled csinálná akkor megcsalná azt akivel éppen jár - magyarázta Craig. Tweek ezen csak elmosolyodott és közelebb lépett Craig-hez.
- Igazán?! És mégis kivel?! – kérdezte flegmán Ramóna, ahogy hátra lépett párat. A fekete pont erre várt, a szőke felé fordulva és egy rántással megszabadítva a pudingos kanáltól csókolta meg, majd ezután kissé édes ajkaival még egy puszit is nyomott a szájára.
- Velem - a kedves hang eltűnt és helyét az elszántság vette át. Tweek ismét csak mosolygott, míg Ramóna ledöbbenve állt helyén. Teste megremegett a dühtől, és most előre lépve egyet kezdett bele.
- Ne hogy azt hidd, hogy emiatt feladom! – kiáltotta dühösen. – És attól még, hogy veled van… erőszakoskodhatok vele… - arcára egy sunyi vigyor kúszott.
- Nem hinném - rázta meg a fejét és a kanalat vissza adva a barnához lépet - ha csak ártasz neki vagy egy rossz szót is szólsz hozzá, nem viccelek. A saját kis játékoddal fogok elszórakozni.
Nem, nem Tweek-re gondolta itt, hanem arra, ahogy bánsz vele. Én is tudok ilyen lenni, sőt! Nekem az eszközei is megvannak hozzá - fenyegetően simította végig a lány arcát. Komoly volt. Halál komoly és ezt ő is tudta... Ramóna hátra ugrott.
- De akkor… te csalnád meg őt… - mondta komoran, mire Tweek is felnézett.
- Soha nem csalnám meg, mert amit tennék veled, az már kívül esik ezeken a határokon - Ramóna felkuncogott.
- Akkor nem érdekel… - mondta vállat vonva, ahogy villám gyorsan suhant el a fekete mellett megfogva Tweek derekát, húzta ki szájából a kanalat, száját vészesen közelítette a másikéhoz, és mikor száját Tweek szájához érintette, kellemetlen érzés futott át testén. Tweek megharapta a lány alsó ajkát, oly annyira hogy egyből kibuggyant belőle a másik vörös vére, ezek után egyből el is húzta fejét a szőke a lány pedig felszisszenve taszított nagyot rajta.
- Anyádat… - káromkodta, ahogy kezével sebét fogdosta.
- Megmondtam Ramóna. Egy ujjal sem - vigyorgott, ahogy megfogva a szőke kezét futni kezdett vele a suliba.
- Basszátok meg… - suttogta maga elé, ahogy letörölve kifolyó vérét, felkuncogott. – Ezért még bünti lesz Tweek~ - Nem halhatták már ezt, így nem is sejthették a lány ördögi bosszuját.
Tweek követve Craig-et szólalt meg.
- Elvette a kanalat… - mondta lemondó hangsúllyal.
- Tessék - nyújtotta át sajátját - egy kanalat nem szokás megsiratni, azt cserélni szokták~ - Tweek elmosolyodott, ahogy szájába vette.
- De finom kávés íze volt… bár… - elpirult. – ennek jobb íze van…
- Én vaníliásat ettem, gondolom az miatt - mondta ahogy rá sem nézet a szőkére. Gondolati máshol jártak és csupán akkor jött vissza a valóságba mikor nekiment az egyik falnak.
- Craig! – szólt aggódón Tweek. – Minden oké?... – lépett a másik mellé.
- Jól vagyok - morogta ám ekkor a hangszórókból recsegő férfias hang szökött ki de előtte egy égbesikító vijjogás.
- Kedves diákok. Az éjszaka ma nem a tiétek. Az erdőben ugyanis megannyi kincs vár titeket felfedezésre. A dolgozat válaszaitól kezdve a felmentésig és az ingyen szabadnapokig, de és itt kérem figyeljetek. Elrejtettük őket és nem állt módunkban nektek is adni ezeket. A feladatotok igen egyszerű~ körülbelül 100 db piros szalagot kötöttünk ki az erdőben. Aki többet talál nyereményt kap! Senki nem kivétel! Aki minimum 1-et nem talál annak a jövő héten szemetet kell szednie a jómadarakkal! Holnapi tanítás elmarad és most hajrá!
- Szabad napok?! – örült meg a szőke, ahogy megragadva a másikat az erdő felé kezdte húzni. – Gyerünk Craig nekünk, kell megtalálni a legtöbbet!
- De ez csak egy vacak szabadnap... - morogta ám, hamar felvéve a másik tempóját már a fák közt kutattak a többi diák közt.
~*~
Reggel szinte kirepült az ágyból és órák alatt sem történt vele semmi említésre méltó. A szokásos. Levelezés, ökörködés és tanulás. Mikor végre készen voltak, Butters hátra nézet és a fehér hajú csak egy bólintással jelezte, hogy ő kész van.
- Fagyira vágyom~ - jelentette ki a szőke és belekarolva a mellette levőbe és rángatni kezdte - Danny menjünk el a boltba és vegyünk egyet~
- Megvesztél? Az idő így is szeles, de ha akarod elkísérlek.
- Az úgy nem jó... akkor csoki? Abban benne lennél? - nézet rá kérlelően, ahogy elállta az utat így a fehérnek esélye nem volt nemet mondani.
- Rendben, rendben... - Butters öröm ittasan ugrott egyet és kézen ragadva barátját húzni kezdte. Eközben Kenny, Butters terme felé haladt, de mikor azt látta nevetgélve kijönni az osztályból a fehérrel karöltve, keze ökölbe szorult, és tekintetét lesütötte. Végül véve egy nagy levegőt kifújta azt, és zsebre dugta kezeit, ismét elindult volna a páros felé, de hirtelen egy lány állta útját.
- Kenny! – kiáltott vígan, ahogy hátba csapta a másikat. Kenny köhörészni kezdett az erős ütés miatt, és hátát a falnak támasztotta.
- Naty… én nem bírom úgy az ütéseidet, mint Stan! – rivallt rá a lányra.
- Sajnálom… - kezére nézett. – Nem is csaptam nagyot! – Kenny erre lemondóan sóhajtott.
- Mit szeretnél?... – kérdezte, ahogy a plafont kezdte el fixírozni.
- Kenny… tudnál korrepetálni matekból? Stan mondta, hogy nagyon jó vagy benne, és hogy te biztos segítenél nekem… - Kenny először nemre nyitotta száját, de mikor eszébe jutott, hogy Butters-nek már más programja van, ismét csak sóhajtott.
- Jó, de csak mert Stan a barátom… - a lány elmosolyodott.
- Oké! Jah és Kenny… - kezdett bele mondanivalójába, ahogy kicsit közelebb lépett a fiúhoz és halkabban mondta.
Egy órával később a két barát egy Twix társaságában kardoztak a kollégium előtti tisztáson. Az idő hidegebbre fordult és a szél is fújni kezdett már, ami megakadályozta a fázósaknak a kint létet. Ellenben a fiúkkal, akiket kicsit sem érdekelt a szél. A csokit megfelezték és a csatát Danny kezdte egy gyűlöletes harapással, amivel eltulajdonította Butters majdnem negyed csokiját. Kenny szobájába ülve nézte a kis párost. Miközben Naty-t korrepetálta, végig az járt a fejében amit a lány nem rég mondott.
- Kenny… van egy srác az osztályodba, aki tetszik nekem… nem tudnál szólni az érdekembe?
- Mégis ki az?
- Randy-nek hívják és… olyan imádnivaló!
Bár a szőke jól tudta… a lány eredetileg nem ezt a nevet akarta mondani. De nem foglalkozott vele. Nem érdekelte. Csak egyetlen dolog érdekelte. Még pedig az, amit Butters művel Danny-vel.
- Tú sé~ véged van!
- Egy csokitól na ne röhögtessen! - Danny elmarkolva a másik olvadásnak indult édességet emelte maga elé - Látja még a kardja is elolvad csodás képességeimtől.
Butters torka szakadtából nevetett és fulladási veszélyek akkor álltak fent mikor a csokit Danny bekapta és kissé undorodva köpte ki vissza a zacskójába.
- Te ezt hányszor ejtetted le... fúj~
- Kenny… Kenny! – szólongatta a szőke hajú lányt a másikat.
- Igen? – kérdezett az vissza, ahogy nagy nehezen levette tekintetét a másikról és a lányra nézett. Nagy arcáról lefagyott a mosoly, és komolyan nézett a másikra, kicsit közelebb hajolva mondta komolyan.
- Kenn… valójában… te tetszel nekem. - Butters még mindig nevetgélve közelítette meg a szőke hajú szobáját. Danny sürgős dolga akadt ám a csokis incidenst még visszavágóként le fogják rendezni egy-egy mars kíséretében. Mikor elérte az ajtót halkan bekopogott, majd várta, hogy valaki ajtót nyisson.
Kenny az ajtóra nézett majd felállva nyitotta ki azt. Naty az asztalnál maradt és tovább oldta meg a matek egyenleteket. Mikor kinyitotta eléggé meglepődött.
- Butters?
- Szia! Lenne kedved valamit csinálni? - kérdezte, ahogy kissé beljebb kukucskált és mikor meglátta a lányt, megrázta fejét és inkább hátrébb lépet - bocsi, bocsi! Nem tudtam, hogy korrepetálsz~ majd akkor visszajövök később. - A lány felállva az asztaltól kapkodta össze cuccait.
- Ugyan! Épp végeztünk! – mondta mosolyogva, ahogy elviharzott Kenny mellett, csak Butters mellett állt meg. – De ezt… még megbánod… - mondta ördögien lesütve szemeit. – Nah szia Kenny! – mosolygott a másik felé, ahogy boldogan sétált el. Az említett az ajtófélfának dőlve fogta fejét, hiszen jól hallotta mit mondott a lány a másiknak. Butters a viszont értetlenül pislogott és furcsa tekintettel nézet a szőkére.
- EZ nekem szólt, mármint.... valami rosszat tettem? - kérdezte ártatlanul. Kenny felsóhajtott.
- Dehogy… nem csináltál semmit. – mondta, ahogy zsebre dugta kezeit, majd a kisebbik Kissé bólintott és még mindig megbabonázva nézte ahol a lány eltűnt, majd megrázva fejét a szőkére tekintett.
- Szóval... gondoltam lehetnénk egy kicsit együtt, de ha zavarok akkor...
- Miért zavarnál? – kérdezte, ahogy zsebébe kezdett el kotorászni.
- Nem tudom... csak kérdeztem - billegett kissé közelebb a másikhoz - ümm mit keresel?
- Cigit… - előhúzva zsebéből lépett arrébb ezzel beinvitálva a másikat. – Fúh, fasza nem tört el. - Butters nem nagyon értette a másik viselkedését, de beljebb lépve az ágyra csücsült és várta, hogy barátja végezzen a káros szenvedélyével.
- Milyen volt a napod? - kérdezte kissé félénken. Kenny felkuncogott.
- Szokásosan unalmas… - mondta, ahogy az erkély ajtóba rágyújtott. – És neked? – kérdezte, ahogy nagyot szívott a füstből, majd kifújta.
- Gyorsan - ismét felkuncogott a délutáni történtek miatt, de inkább hátradőlt az ágyon és türelmesen várt tovább. Kenny hamar befejezte a cigit, majd elnyomva a hamuzóba hagyta is ott. Becsukva az erkélyajtót ült le Butters mellé.
- Nah, mit szeretnél csinálni? – kérdezte ahogy előredőlve összekulcsolta kezeit.
- Nem tudom~ feltett szándékom inkább csak annyi hogy veled legyek - Kenny ezen csak elmosolyodott ahogy felkuncogott. Hirtelen meg annyi perverz dolog jutott eszébe, így arca egyre vörösebb lett, és oda lent sem maradtak nyugton a dolgok. Kezeibe temetve kezét dőlt el az ágyon, ahogy próbálta lenyugtatni magát.
- Rendben vagy? - kérdezte nem is észlelve a másik morfondírozásait ő is eldőlt egyenesen a másik mellkasának. Kenny egyből felült, és mivel jól tudta, hogy ha a szobába maradnak az úgy nem lesz jó, megragadva a másikat kezdte el húzni az ajtó felé.
- Sétáljunk egyet! Olyan szép idő van….
- Fúj a szél~ az mióta szép idő? - kérdezte kíváncsian - de oké~ még több levegő nem árt meg. Az előbb Danny-vel voltunk kit~
- Aha… - mondta Kenny ahogy kulcsra zárta ajtaját, és már is a kijárat felé húzta a másikat. Felvéve a szőke tempóját sétált mellette és néha, néha felnézve elmosolyodott, majd kezét kibontva a másik szorításából fonta össze ujjaikat. Kenny ismét elmosolyodott, majd egy utolsó nagy levegőt véve, stabilizálta magát.
- Mit szólnál ha… - hirtelen a bemondókba elhangzott a versenyről szóló szöveg. – Menjünk gyűjtsünk párat. – mondta mosolyogva. Butters szeme felcsillant és megragadva a másik karját vonszolni kezdte.
- Szabadnap~ dőzsölés~ ahh~ kell nekem!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
