| Anvil : 14. fejezet: A horror átka |
14. fejezet: A horror átka
2011.05.28. 18:59
Nos kérem szépen~ Itt már folynak az események, szóval jelölés! 16+ He nem érzed elég idősnek magad ne olvasd el! Köszönöm.
Jó szórakozást hozzá~ >///<
Butters éppen Danny-t figyelte, ahogy valamit magyarázott neki, amikor zsebében megrezdült valami. Ijedtébe ugrott fel, majd kapta elő telefonját.
- Halihó Butters vagyok~ - mondta csilingelő hangon, ahogy felült a padra és lábait kezdte lóbálni.
- Szia itt Kenny. Lenne kedved délután eljönni velem egy moziba? – kérdezte mézesmázos hangon. A szőke a túlsó végén őrült ütemben kezdett bólogatni és csupán akkor eset le neki, hogy ezt a másik nem látja, mikor Danny egy halk igent kezdett mondani.
- Igen. Igen, az jó lenne - mondta kissé vörösen.
- Rendben, hány órád lesz? – kérdezte.
- Hány órám lesz? - fordult ismét segélykérően barátjához, aki felmutatva öt ujját kuncogott fel - Öt! Nem, várj... Danny, ez most egy beintés? Nem? Öt, igen. Öt órám lesz.
- Oké, nekem hat, amint végzek elmegyek érted a szobádhoz. – mondta mosolyogva Kenny, amit persze Butters nem látott.
- Várlak~ - suttogta sejtelmesen - akkor, majd találkozunk. Szia szia~
Kenny egyből letette a kagylót, hiszen az egyik öreg tanárnővel volt órájuk, az pedig eléggé nem kedvelte a szőkét. Hátra dőlve tette tarkóra kezeit, ahogy a plafont fixírozva a délutánt tervezgette.
Eközben mások még élvezték a szünetet. Pontosabb 9-C-sek. A csöngő hiába jelezte, a késő tanár valahol épp az igazak álmát aludhatta, aminek egy barna hajú fiú nagyon is örült. Kiszaladva a folyósóra a wc felé sietett ám frontálisan ütközött egy kis szőkével mikor éppen be akart törni.
- Elnézést én... ohh Tweek! Kedves, hogy így összefutottunk - mondta vigyorogva Clyde, ahogy felpattanva nyújtotta kezét a másik felé. Tweek elfogadta felállva, nézett a másikra.
- Semmi gond um… Clyde… a múltkori óta már… jobban vagy? – kérdezte elpirultan, ahogy oldalra nézett.
- Gyorsan gyógyulok, plusz a srácoknak szükségük van rám~ - mondta vigyorogva, ahogy feltűrve ingujjat, mutatta meg a kissé bekötözött ujjat - látod! Na de~ ha már osztályban sosem érlek el, most kihasználom az alkalmat. Szóval emlékszel a meghívásomra?
- Öm… igen. Mi van vele? – kérdezte, ahogy szőke tincseit füle mögé tűrte.
- Megejthetnénk ma - vigyorgott.
- O-oké… - mondta, ahogy még vörösebb lett Tweek. – És hova megyünk?
- Te tényleg nem emlékszel? - nevetett fel - de megígérted~ szóval. Ma, te és én, és egy közös fürdő - kacsintott rá és megfogva vállait húzta magához - jaj már alig várom~
- Az azért túlzás! – emelte maga elé kezeit Tweek védekezően. – És nem ígértem meg!
- De most mondtad, hogy oké! Na~ nem vagyok olyan rossz Tweek~ ezek alatt izmok rejtőznek - fogta meg a Rögbi mezt és meglóbálva lépet közelebb a fiúhoz.
- Nem! Én valami… barátira gondoltam… - lépett egyet hátra.
- Ugyan, ugyan ez is baráti~ - közelebb és közelebb került még végül már a falhoz szorította a másikat.
- De… De ne… - fordította el fejét, ahogy behunyta szemeit.
- Ugyan már~ jó lesz - győzködött tovább, és egyre közelebb hajolt a szőkéhez. Mikor már csak centik választották el őket egy vaskos könyv csapódott az arcának ezzel kicsit megtántorodva dőlt el akár egy krumpliszsák. Ijedten nézett körbe ám nem látott senkit főleg nem onnan ahonnan a könyv jött. Tweek elugorva a faltól az osztály felé kezdett el menni.
- Nah, megyek szia! – vetette oda a másiknak egy mosoly kíséretében, ahogy osztálya felé sietett. Clyde morogva kelt fel és eszébe jutva mit is akart berohant a wc-be. Eközben egy fiú nagy vigyorral az arcán lépett kissé hátra és zsebre dugva kezeit indult el ő is az osztálya felé.
Kenny amint kicsengettek kiviharzott a terméből. Beugorva szobájába magához vette pénztárcáját, majd ledobva táskáját egyből Butters szobája felé vette az irányt. Hamar el is érte, majd bekopogva rajta várt. A szőkeség félénken nyitott ajtót, de mikor megpillantotta Kenny-t arca felderült és nyakába vetve magát nyomot egy puszit az arcára.
- Kenny~
- Szia~ Mehetünk? – kérdezte ahogy átölelte a másikat.
- Kész vagyok - mosolygott és beszaladva felkapta pénztárcáját, majd bezárva az ajtót nézet a másikra.
- Hey~ a mozit én állom! – mondta mosolyogva a másik, ahogy megfogva annak derekát indult el a folyosón. Butters elpirultan nézet az ölelő kézre, majd kissé megrázta a fejét.
- A kukoricát viszont én fizetem. Ne hagyj ki belőle - bújt a másikhoz - amúgy mit nézünk meg?
- Mit szólsz egy horror filmhez? – kérdezte egy huncut mosoly kíséretében, mire Butters félelem ittasan bújt hozzá.
- De... én nem csípem őket annyira... ijesztőek. - Kenny elégedetten vigyorodott el, ahogy a szőke hozzá bújt.
- Akkor milyen műfajban szeretnél nézni?
- Bármilyen jó! - nézet fel a kék szemekbe - Komolyan bármi csak ne horror. Azok után olyan rémálmaim szoktak lenni és... - ismét megrázkódott a gondolatra, amitől még jobban a szőkéhez préselte magát. Kenny vigyorra még nagyobb lett.
- És?...
- És rémálmok meg egyéb, jaj már a gondolattól is libabőrős leszek!
- Óóó, és ha veled aludnék nem lenne rémálmod? – suttogta mézesmázos hangon a másik fülébe.
- Nem tudom, azt még nem próbáltam... - motyogta, de mikor rájött Kenny mit is ajánlott fel felcsillantak a szemei - nem tudom~ lehetséges.
- Akkor… egy könnyebb horror? – kacsintott a másikra. – És ha az is megvisel… veled alszom ma este~ - zöld szemeivel a másikat kémlelte és bár utálta az ilyesfajta filmeket, kissé bátortalanul, de bólintott.
- Rendben, de ha nem bírok aludni, az a te hibád lesz~ - nyomot egy puszit a másik arcára, majd elhúzódva tőle fogta meg a kezét.
- Majd én gondoskodom róla, hogy tudj aludni~ - kuncogta, ahogy készségesen követte a szőkét.
Mikor elérték a mozit, Kenny egyből a táblákat kezdte el fixírozni, vizslatva a film címeket. Amint meglátott egy 18+-os horror filmet, „The Apparition” címmel, egyből a pénztárhoz húzta a másikat.
- 2 jegyet kérek a The Apparition című filmre. – A nő szemüvege fölött nézett fel a kis párosra, Kenny egy kicsivel nagyobb összeget tolt át a fizető asztalon, mint amennyibe a jegyek kerülnek, így a nő elmosolyodva adta ki a jegyeket. Eközben Butters nem is figyelve a jegyekre nézet körül a kis moziban. A városhoz lett építve és bár kívül hatalmasnak tűnt belül már kevésbé volt az, de ez már nem zavarta annyira, mint mikor meglátta mi is akarnak megnézni.
- Kenny, hogy szerezted meg ezeket - mutatott a két jegyre, ahogy már befele sétáltak - csak 15 vagyok... ennyire öregnek nézek ki?
- Dehogy! Csak kedves volt a nő, ritka az ilyen pénztáros, de kifogtuk… - mosolyogta, ahogy a popcornoshoz értek. – Mit szólsz egy páros menühöz? – suttogta a másik ajkának Kenny.
- Rendben! De ezt én veszem! - Mondta mosolyogva és a pulthoz lépet és már kérte is a páros menüt. Kenny mosolyogva nézte a szőkét. Először csak a hátát, majd tekintete egyre lejjebb vándorolt, végül már a szőke fenekét stírölte. Észbe kapva kapta el tekintetét, majd zsebre dugta kezeit. Érezte, ahogy vér szökik arcába, és hogy enyhe pír terül el rajta. Abba reménykedett, hogy mire Butters visszaér hozzá, vörössége elmúlik, de reményei meghaltak mikor a fiú a kezében levő dupla menüvel ment vissza.
- Kész mehetünk... Ohh~ jól vagy? Olyan vörös az arcod - mondta, ahogy kileset a kukorica halom mögül.
- Persze, persze! – vette át a másiktól az egyik kukoricát. – Menjünk… - mondta még mindig vörös fejjel.
- Oké... - vont vállat, majd belépve a terembe adták át a jegyeket és leültek a kijelölt helyre. A kis szőke izgatottan nézet körbe, majd végül Kenny-re emelte tekintetét bár a sötét teremben már alig látta. Kenny nem habozott, azonnal átkarolta a másikat, majd kényelmesen elhelyezkedve, nézett le rá.
- Nagyon ijesztő lesz? Mert komolyan nagyon félek... az ilyesmiktől - motyogta, ahogy közelebb bújt a másikhoz.
- Annyira szerintem nem, de ne félj, itt vagyok~ - Kenny arcán megint elégedett mosoly terült szét, ahogy a másik hozzá bújt. Lassan teljes sötét vált a termekben, majd a filmet is elkezdték vetíteni. Butters elvolt és büszke volt magára, hogy az első fél órát teljes nyugalomban bírta ám mikor az első vérfagyasztó sikoly betöltötte a termet, ijedten ugrott egyet és arcát a másik pulcsijába temette és ezután csupán néha-néha nézet fel a vászonra. Mikor lassan vége lett és már csak a szereplőgárda neveit futatták, a szőke remegve bújt elő a másik pulcsijából és kissé könnyes arccal nézet a másikra.
- Ez nem kicsit volt rémisztő! Láttad te azt a valamit...?! Kenny! - nyüszögte, és ismét a másokhoz bújt, miközben lassan mindenki kisétált a teremből. Kenny ismét elégedetten elmosolyodott.
- Remélem azért fogsz tudni aludni… - mondta sejtelmesen ahogy a másik fejét kezdte el simogatni.
- Dehogy fogok! Egy ilyen után napokig nem - csattant ki és felpattanva sietve kiviharzott a teremből. Kenny meglepődött a hirtelen kiviharzáson, de gyorsan a szőke után sietett, majd megfogva kezét állította meg.
- Akkor~ Ha szeretnéd, nálad aludhatok… - közelebb hajolt a másik arcához, és már annak ajkának suttogta a szavakat. – Hogy ne félj… egyedül… - Butters elpirult és eltaszítva magától egy kicsit sütötte le tekintetét.
- Én... nem hiszem, hogy kéne. Mármint ott van Tweek... és nem akarom szegénytmegőrjíteni vele. Ráadásul... ott lennél te is és az nem... - nyüszögte és még jobban elpirult, ahogy kissé belegondolt az együtt alvásba - nem, nem! Ez így nem lesz jó...
- Miért? – értetlenkedett a másik nagyokat pislogva. – Nem csinálunk semmit, csak alszunk… - a szőke elvigyorodott mondani valóján, de gyorsan eltűntette arcáról.
- Nem, nem! Ha Tweek ott van bent és felébresztjük, vagy miattam nem tudna aludni... - gondolkodott el, aztán végül megrázta a fejét - majd megoldjuk, de... én egyedül ma tuti nem alszom - emelte fel a fejét és kissé mosolyogva nézet a másikra.
- És ha Tweek Craignél aludna? – kérdezte, ahogy közelebb lépett a másikhoz.
- Oh... az megoldható?
- Persze! Úgy tudom elég jóba vannak, majd elintézem… - mondta sejtelmesen, ahogy még közelebb lépve megfogta a másik derekát és magához húzta.
- Az úgy jó lenne és akkor~ - kezeit átkulcsolta a szőke nyaka körül, majd közelebb ment hozzá egy kicsit - nem kell félnem. De ugye tudod, hogy nehéz eset vagyok.
- Igen? Nekem… fel se tűnt… - suttogta kéjesen a másik ajkának, úgy hogy sajátja súrolta az övét. Butters nem bírva tovább csókolta meg a nála picit magasabbat. Ahogy megérezte a másik forró leheltét, majd nyelvét egy halkat felnyögött, majd kissé kába tekintettel váltak el egymástól.
- Majd meglátod - suttogta maga elé a másik.
- Hmm~ - megnyalta a száját, ahogy a kijárat felé kezdte el húzni. – Kíváncsian várom… - mondta ismét sejtelmesen.
Kenny végig trappolva a fiúszállás folyosóin kereste a kis csapzott szőkét. Hamar megtalálta, ki egyedül sétált szobája felé könyveit szorongatva. Kenny egyből a másik mögé lépett, majd óvatosan a falhoz lökte, egyik kezével megtámaszkodva a falnál.
- Szerbusz Tweek~ - köszönt mosolyogva.
- Sz-szia, mit szeretnél? – kérdezte az meglepődve.
- Figyu, ma szeretnék Butters-nél aludni… ha nem gond… - mondta mézesmázos hangon. – Nem lenne gond, ha te ma az én szobatársammal, Craig-el aludnál? – a szőke megszeppenve állt a kérdés előtt. Félt a Craiggel való találkozástól, de a szőke túl határozott volt ahhoz, hogy nemet mondjon neki.
- Oké, de ugye nem, muszáj pont nála aludnom? – kérdezte elpirulva.
- Ó, nem dehogy, van más hely ahol aludhatsz? – kérdezte, ahogy elhúzódott a másiktól.
- Nincs de… - nem tudta befejezni, mert Kenny közbe vágott.
- Akkor nála alszol, nyugi nem harap! Köszke, amúgy! – nevetgélte a másik, ahogy elindult szobája felé. – Ezer hála, na hali! – azzal el is tűnt a másik elől. Tweek még egy ideig nézett utána, majd sóhajtva egyet sietett szobája felé.
Kenny kitépve ajtaját, vette magához fontosabb cuccait, majd az épp erkélyen tartózkodó Craighez lépett.
- Craig, ma itt alszik Tweek, én pedig Butters-nél~ oks? – kérdezte csilingelő hangon, ám a fiú egy lomha pillantással nézet át a válla fölött, majd vissza. Ám másodpercekkel később szájából kiesett a cigi és 180 fokot fordulva nézet a szőkére.
- Tessék? És ezt mégis mikor döntötted el?! - ragadta meg a másik pólóját, ahogy kicsit közelebb húzta.
- Hát, szegény Butters a horror film után nem mer egyedül aludni, KÉNYTELEN… - ennél a szónál sejtelmesen elvigyorodott. – vagyok nála aludni… - arcára elégedett mosoly kúszott. Felvonva egyik szemöldökét engedte el a másikat, majd még az égő csikket felvéve nyomta el.
- Óóó hagy fordítsak. Elvitted egy horror filmre beszaratni és most élvezed a gyümölcsét, avagy nála alszol ezzel kicseszve velem és Tweek-el - fordult meg és karba téve kezeit dőlt a korlátnak - ugye tudod, hogy mi most nem vagyunk éppen, jóban?
- Igazat megvallva fogalmam sem volt róla… - pislogott nagyokat a szőke. – de belement, szóval… - nézett oldalra, ahogy tarkóját vakargatta. A fekete hajú mélyet sóhajtott, de végül ellökte magát az erkélyről és bemenve az ágyra heveredett egy újság kíséretében.
- Ha őt nem zavarja engem sem fog... de máskor azért tervezéskor szólj, ne pedig már mikor el lett döntve - Kenny sunyin elvigyorodott.
- Ugyan, tudom hogy örülsz neki, hogy itt fog aludni… - mondta ahogy kifelé sétált a szobából.
- Ez tény. Én örülök neki, a másik fél már kevésbé - válaszolta semlegesen, fel sem nézet az újságból.
- Hmmm~ Hát, ha annyira zavarná a dolog nem ment volna bele. – mondta, már az ajtóban állva. – Nah hali! – köszönt el a másiktól, ahogy Butters szobája felé vette az irányt.
- Mindent csajt meggyőzöl egy perc alatt. Szerinted egy szőke akit egy lány tart rettegésben, nemet mondott volna? - dünnyögte az orra alá, nem túl boldogan, majd felkelve bezárta az ajtót és ismét az erkélyre sétált, ahol elővéve egy újabb szálat kezdett bele.
Tweek magához véve vízforralóját, és még pár dolgát már el is indult Craig szobája felé. Út közben összefutott Kennyvel.
- Á Tweek~ Még egyszer köszönöm. – mondta mosolyogva.
- Ugyan, semmiség. – mosolygott vissza a másik, majd újra elindult a másik szoba felé. Mikor elérte, benyitva egyből Kenny ágyához lépett. Letette éjjeli szekrényre vízforralóját, és egyéb dolgait. Craig nem hallotta a másikat, ugyanis dohányzás közben rájött talán le kéne menni zuhanyozni, így eldobva ismét csikkjét bemenekült a fürdőbe és magára zárva az ajtót, kezdett el tusolni. Tweek amint letette cuccait el is hagyta a szobát. Ma kapott telefont, hogy Zana kórházban van, első dolga volt őt meglátogatni.
Mikor beért a kórházba, és elérte a lány szobáját sokkolta a látvány. Zana elég sok helyen be volt kötözve, ahol nem volt bekötözve, és látszódott bőre lila foltok borították, szemeivel üresen nézett maga elé.
- Zana… - szólt oda a lánynak halkan Tweek, ahogy közelebb lépett hozzá. A lány kisebb reakció késéssel a fiú felé fordult, majd egy enyhe mosoly kúszott arcára.
- Ó Tweek… szia… - mondta halkan. Tweek egyből oda rohant a lány mellé. Majd közelebb hajolt hozzá.
- Zana, mi történt veled?? Ki csinálta? – kérdezte kétségbe esetten.
- Ramóna de… én egyeztem bele… - Tweek szemei elkerekedtek. – Kihívtam párbajra… az volt a tét, ha nyerek, örökre békén hagy… ha ő nyer marad minden a régi… - Tweek arcára a szomorúság egyre nagyobb mennyiséggel ült ki. – sajnálom! Ha nyertem volna… - Tweek ujját a lány kezére tette.
- Én sajnálom Zana, hogy miattam… ilyenbe keveredtél. – A lány elmosolyodott, majd kábultam szenderedett álomba. Tweek ezen nem lepődött meg, ott maradt a lány mellett, és még nézte egy ideig, mind addig ameddig valaki be nem nyitott a szobába.
- Ó Tweek~ Gondoltam hogy itt leszel… - a fiú nem nézett hátra, de már megismerte a lány hangját. Felpattanva helyéről nézett dühösen a másik barna szemeibe.
- Ramóna! Hogy tehetted ezt vele? – kérdezte felháborodva.
- Párbaj volt. – mondta hidegen. – De most erre nincs idő, van egy kis dolgunk…~ - lépkedett lassan a fiú felé, ki lesütve tekintetét kezdett el remegni, ezúttal nem a félelemtől, hanem a dühtől.
- Nem… - mondta mérgesen a fiú. – Nincs semmiféle dolgunk! – kiáltotta, majd a lányhoz lépve hasba vágta, ki a hirtelen támadástól a fölre rogyott. Tweeknek több se kellett, azonnal rohanni kezdett az iskola felé, ami elég közel volt.
Ramóna végig üldözte, egészen a fiúszállásig, hol a szőke majdnem saját szobájába rohant be, de észbe kapva Craig szobája felé kezdett el futni. Mikor elérte kitépve az ajtót csapta be maga mögött, ahogy hátával támasztotta. Craig eközben már az ágyán ült és magazinjának utolsó lapjait lapozgatta. Kérdő tekintettel nézet a másikra, ahogy felemelve oldalról poharát kortyolt bele.
- Minden oké? - kérdezte.
Tweek válaszra nyitotta száját, ám mikor valaki nagyot lökött az ajtón, nem jött ki hang torkán. Megfogva a kilincset próbálta megakadályozni, hogy a másik betörjön, mind hiába. Ramóna egy nagy lökéssel lökte be a szőkét, ki így a földön landolt. Egyből fölé mászott, és lefogva csuklóit nyalt végig nyakán.
- Tudod, nagyon fájt amikor hasba vágtál… ezt meg kell hogy büntesselek… - suttogta a másik fülébe, ahogy megharapta azt, olyannyira, hogy kis vér is szökött ki a sebből. Tweek felnyüszítve próbálta magáról lelökni a lányt, ki csak élvezettel nézte a másik reakcióit. Craig-gel ellentétben aki szinte rögtön felpattant és egy jó irányzott mozdulattal megfogta a lány vállát, és letaszította a szőkéről.
- No most már elég! - mondta dühösen és megfogva a lány csuklóját rángatta fel és falnak lökve előbb a gyomrába, majd az arcába is vágott egyet. Ezután leszorítva kezeit a falhoz fogta erősen.
- Mégis mi bajod van?! Ez az én szobám és ide te nem teheted be a lábadat csak úgy! Kiváltság kell hozzá, amit te nem kaptál meg! - A lány felkuncogott, majd kicsusszanva a másik szorításából, a szőkéhez lépve egy kis kapszulát nyomott szájába, majd becsukva száját élvezettel figyelte, ahogy az véletlen lenyeli.
- Már megyek is~ Ez csak búcsú ajándék~ - kuncogta ahogy ki is rohant a szobából. Tweek először köhörészni kezdett a kapszulától, majd hirtelen megdermedt, és teste remegni kezdett, ahogy egyre szaporábban vette a levegőt. Craig az ajtóhoz rohant és becsapva kulcsra zárta.
- Hülye nőszemély... - morogta, majd pillantását Tweek-re emelte aki még mindig remeget. Agyában kattant valami és odalépve a szőke mellé tette a kezét a vállára. - Tweek, jól vagy? Megint kávé hiányod van? - Tweek ködös tekintettel nézett a másikra, lélegzet vétele még szaporább lett, ahogy arca is teljesen kipirult. Tweek a mellette álló fiúhoz kezdett dörgölőzni.
- Craiiiiiig~ - mondta mézesmázos hangon. Ha lehet még jobban megijedt és megfogva a szőke vállát taszította el magától.
- Mégis mi a fenét adott be neked? - kérdezte már szinte kissé hisztérikusan.
- Nem tudom de… - megnyalta száját. – Olyan furán érzem magam… - átkarolta magát. – Olyan selymes ez az ing… - mondta lehunyt szemekkel, ahogy a másiknak dőlt. – Szerinted nem az?~ - Nem sokszor fordult elő, mint már említettem. Tényleg nem sokszor, hogy a fekete elpiruljon valamin. De az szinte csodának számított, ha szinte futva menekült attól, aki per-pillanat a világot jelentette neki.
- Tweek, elég! Bedrogoztak, fene tudja mivel... de így nem lesz jó. Jobb ha veszel egy hideg zuhanyt szépen és utána lefekszel - tolta be a fürdőbe a másikat. Tweek belecsimpaszkodott nyakába, határozottan, hogy a másik még véletlenül se tudja lefejteni magáról.
- Deee neh! Melletted akarok maradni… - dörgölőzött ismét hozzá. – Vágyom rád… nagyon… - mondta ahogy végignyalt a másik nyakán. Ramóna az ajtó előtt nevetett fel.
- Mostanra biztos hatott az Ajzószer~ sok szerencsét Craig, Pá~ - kuncogta el mondani valóját, és már csak azt lehetett hallani, ahogy eltrappol a folyosón.
- HOGY MILYEN SZER?! - kelt ki magából, de hiába futott volna a lány után, nem érte volna utol, plusz egy méretes szőkeség lassította.
Nem tudta mit csináljon a másikkal, de amiért nem volt magánál, és hogy még benne is van annyi becsület, hogy ne használja ki a helyzetet, ismét megfogta a szőkét és ruhástól együtt állította be magát is és őt is a zuhanyzóba. Tweek felnyögve ugrott közelebb Craighez ahogy szorosan magához ölelte.
- Craiiiggg~ Hidegh…neh… - nyögdécselte a másik fülébe. A fekete a tiltás ellenére is megnyitotta a csapot és a víz szinte sugárban támadt rájuk. Craig bőrét a hideg cseppek szinte égették és ahogy gondolta a vörösség az arcán lassan kezdett elmúlni.
- Ha még egyszer beteg leszek én esküszöm annak a lánynak letöröm a kezét és feldugom a vaginájába - morogta, ahogy még mindig tartotta Tweek derekát. Tweek a hideg cseppek kellemetlen érzésére, egyre sűrűbben nyögdécselt elhalóan, majd hozzá feszülve a másik testéhez kezdett el hozzá dörgölőzni.
- Annyira… hideg… melegíts… fel… - mondta kéjesen ahogy ágyékát a másikénak nyomta.
- Tweek, térj már magadhoz... - motyogta kissé halkabban, mint szerette volna, ugyanis a közelsége és bökője nem igazán volt kellemes számára - ezt még te sem akarhatod. Komolyan nem... Ramóna csak beadott valamit! Amúgy mi éppen nem szeretjük, egymást emlékszel?
- Miket beszélsz? Miért ne szeretnélek?... – kérdezte ködös tekintettel a másik, ahogy egyre erősebben dörzsölte ágyékát a másikéhoz.
- Mert kicsit nagyon durvát mondtam neked... Tweek! Elég már! - Megharapva saját ajkát fojtott el egy kisebb nyögést, ahogy erősen eltolta magától a szőkét. Az megadva magát a gravitációnak ült le a zuhanyban. Majd kezeit lábai közé téve nézett fel a másikra.
- Igen… és nagyon fájt… még most is fáj… - szemeiben könnycseppek gyűltek.
- Tudom, tudom... - mondta és bár rossz érzés támadta meg mégis örült, hogy a másik feladta a leteperését, így kiszállva a zuhanyból zárta el a csapot, majd leguggolva nézett a másikra - tudom, nehéz lenne elhinni, ha azt mondom érted tettem, de most kicsit felejtsd el. - kezét a másik vállára helyezte, majd óvatosan megrázta - kell neked egy-két törülköző és egy jó meleg kávé. Az majd rendbe hoz... remélem.
Tweek megnyalva a másik arcát hajolt hozzá olyan közel, amennyire csak tudott.
- Craiiig… ott lent… annyira… bizsergek… - suttogta a másiknak, de hangjába fájdalom hallatszódott. – Nagyon fájjh… - A fiú az arcához kapott és elhúzódva nézet a másikra. Nem ez így nem fog elmúlni és már tudta miért. Hideg víz ide vagy oda, Ramóna biztosra ment és a szer is kőkemény. Craig kissé vörös arccal kapta fel a másikat a zuhanyból, majd kilépve vele helyezte az ágyra, majd a fiú fölé mászva biztos távból nézett a szemeibe.
- Nem élvezem. Minden egyes kis porcikám tiltakozik, szóval ha ez miatt meg mersz utálni esküszöm kitiltom az országból a kávét - morogta, majd kezét a másik jéghideg és egyben merev tagjára simította. Tweek egyből felnyögött, majd karjait átvetve a fiú nyaka körül próbált neki csókot adni. Csípőjét ringatni kezdte, ahogy folyamatosan emelgette fel-le. Craig viszont mindig kitért a másik csókja elől.
- Segítek, hogy jól érezd magad, de csókot azt majd éber állapotodban követelek - mondta kissé vörös ábrázattal, ahogy kigombolva a vizes nadrágot csúsztatta be kezét, majd ujjai köré fonva a másikét kissé megszorította, majd lassan mozgatni kezdte. Tweek hangosan felnyögve vetette hátra kezeit, amik így feje mellett helyezkedtek el. Háta ívbe feszült, ahogy újra kiegyenesedett, egyből Craigre nézett.
- Annyirah… jóh… amikor Ramóna csinálta… olyan rossz volt… de ez… - ismét felnyögött.
- Ez így nem lesz jó... - mondta, ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban izgatta a másikat. Kezei lejjebb csúsztak és néha végigsimítva a másikon próbálta még jobban izgatni. Szája kiszáradt és szinte megbabonázva a nézte a szőke kéjjel ittas ábrázatát. Tweek ismét átvetette kezét a másik nyakán, majd újra próbált csókot lopni a másiktól.
- Craigh… sze… sze… - szavát nem tudta befejezni, hiszen a tagját izgató kéz folyamatosan nyögéseket csalt ki belőle.
- Oh azt nem! - mondta komoran és szabad kezét a szőke szájára rakta - Nem kell a csókod és az a szó sem. Most biztos nem! - morogta és egy nagyot szorított a másikon, majd ismét gyorsan mozgatni kezdte ujjait és végül a tetejét kissé megnyomta. Tweek behunyva szemeit, nyögött egy nagyot, ahogy teste ívbe feszült majd elélvezett. Hatalmasokat sóhajtozva próbálta vissza nyerni normális légzés tempóját, ahogy ködös tekintettel, és még mindig kipirult arccal nézte a plafont. Craig eközben kicsúsztatta kezét a másik nadrágjából, majd egy zsepivel letörölte a rajta levő fehér anyagot. Egy semmit tevő nézéssel nézet rá a másikra, majd egy sóhaj kíséretében felkelt és az erkélyre sétálva rágyújtott. Tweek lehunyva szenderedett el, nem túl sok időre, max. tíz percre. Mikor felkelt, riadtan ült fel az ágyon. Testét kezdte el tapogatni, majd tekintetével a másikat kezdte el keresni.
- Mi történt?... – suttogta maga elé. Craig eközben még mindig az erkélyen hajolt ki, így észre sem véve a másikat aki felkelt eközben. Ujjaival a rácsot pöcögtette és unalmasan leste a lassan feljövő csillagokat.
Tweek felállva helyéről akarta kinyitni az ajtót, de meglepődötten észlelte hogy nincs nyitva. Csak most érezte meg hogy mennyire is hideg van a szobában, és csak most tűnt fel neki tiszta víz az egész teste. Dideregve kezdte el magát dörzsölni.
- Tessék - dobta a másikra egy nagyobb törülközőt, míg ő a szekrényben kutatott valamiért fürödj meg ha szeretnél, bár ajánlom. Ha így maradsz megfázol.
- Craig mi történt?... – kérdezte remegő hangon a másik.
- Ramóna adott egy búcsú ajándékot - mondta nem kertelve és levéve fölsőjét a földre hajította.
- Milyen… - szemei kikerekedtek ahogy eszébe jutottak az elmúlt percek. Teste remegni kezdett ahogy párat hátra lépett. – S-Sajnálom Craig én… én… - könnyei is megeredtek.
- Nem haragszom... - legyintett, majd egy kisebb törülközőt a nyakába kanyarintott és úgy fordult barátja felé - nem haragszom, komolyan nem! Szóval nem kell aggódnod semmi miatt. Felejtsd el, ahogy én is. Ennyi és most fürödj le és utána alvás... - mondta semleges hangon, ahogy ismét megfordult és a vizes ruháját az erkélyen kezdte kicsavarni. Tweek egy kicsit bólintott, majd fel sem nézve a másik szemébe rontott a fürdőbe, és minimum egy óráig ki sem jött.
Ezalatt Craig szárazra törölte magát, majd még egy futó pillantást vetve a fürdő ajtóra mászott be az ágyába és elbújva a takaró alá próbálta kissé kihűlt testét felmelegíteni. Tweek mikor végzett, gyors léptekkel haladt ágya felé, majd bebújva a takaró alá feküdt némán. Nem akart a másik szemébe nézni a történtek után, rettentően szégyellte magát.
- Happci~ - hallatszott a másik takaró alól, majd egy matató kéz merészkedett elő aki épp zsepi után vadászott. Tweek összehúzta magát a hang hallatán és felhúzva lábait karolta át, ahogy még mindig magát átkozta.
- Büdös zsepi... - nyüszögte Craig miközben a takarót lerúgva magáról kezdett keresni valami hasonlót ám csalódására rá kellet jönni, hogy egy darab nincs a kis lakásban. Az utolsót is keze tisztítására használta el. Ismét morogva kapott magára egy pulcsit és az ajtóhoz sétálva nyitotta ki. Tweek kinézett a takaró alól, de gyorsan vissza is bújt alá, nehogy pillantása találkozzon a másikéval, bár ahogy az kirobbant a szobából, majd becsukva az ajtót tűnt el semmi esélye sem volt rá. Kihasználva az alkalmat csak ekkor merészkedett ki a takaró alól, vizet töltve vízforralójába, feküdt vissza az ágyba és kezdte el fixírozni azt, ahogy egyre hangosabban csobogott benne a víz.
- Zseppi~ - jött be mosolyogva Craig, ahogy ismét becsukta az ajtót, majd a százas csomagot az ágyra dobva nézte a bugyogó vizet ő is - marad nekem is egy kis meleg víz?
- Persze. – mondta csendbe a másik, ahogy a plafont kezdte el fixírozni, majd felhúzva zöld ingjét hasát kezdte el masszírozni.
- Remek - a fekete előkapott egy kis bögrét, majd csokit öntve bele várta a felmelegedő vizet, de tekintette akaratlanul is a szőkére vándorolt - fáj a gyomrod?
- Ühüm… - erősen szorította meg hasát. – És… nem nagyon érzem amikor magamhoz érek… - állapította meg még mindig a plafont bámulva.
- Ne menjünk le az orvosiba? Nem valami biztatóak ezek a tünetek. - Tweek megrázta fejét.
- Majd elmúlik…
- Hülye! Ne vedd már ezt félvállról! - kelt fel és Kenny ágyára ülve nézte a másik hasát - Mutasd merre fele fáj?
- Itt… - simogatta ott a szőke, ahol gyomra volt található. – Biztos csak az a hülyeség… majd elmúlik. - Craig ujját a fiú hasához érintette, majd kissé megnyomta azt a pontot. Ezután ismét más helyen nyomta meg és ezt folytatta.
- Hmm~ úgy tűnik csak a kapszula utóhatása lehet. Marhatja a gyomrodat és ez miatt fájhat... enned kéne valamit - mondta, majd már fel is pattanva egy doboz kekszet rakott le a szőke elé - minimum hármat egyél meg. Jobb lesz. Tweek megrázta fejét.
- Majd a kávé… - mikor elkészült a forró víz, lekapva a ketyeréről a kancsót töltött bögréjébe, a maradék vizet pedig átnyújtotta Craignek. – Tessék.
- Köszönöm, de hidd el. Egyél meg párat belőle különben egész éjjel szenvedni fogsz a hasgörcsöddel... - mondta komolyan, ahogy elvette a kancsót és a bögréjébe töltötte.
- Majd… ha nem múlik el.
- TE tudod... - mondta, majd felhörpintve a meleg italt bújt be ismét a takaró közé. Tweek felhúzva lábait ült az ágyon, hátát a falnak támasztotta ahogy halkan szürcsölgette italát. Próbálta elfelejteni, azt, ami történt, de ha magától nem fog menni, majd megpróbálja más eszközökkel. Craig még pár másodpercig még nyitva tartotta szemét, de utána halk szuszogások közepette szenderedett el. A szőke ugyancsak megitta az italát, majd letette bögréjét, és is betakarózva kezdte el bámulni a plafont.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
