|
2. Fejezet
2010.07.18. 21:13
Köszönet a lektorálást drága barátnőmnek: Belial-nak ^^
Éreztétek már valaha is azt az érzést mikor valaki átmegy rajtatok? Nem, nem úgy hogy fogja magát, és áttrappol rajtad, én inkább arra a szólásra gondolok. Nos igen, én most teljesen ezt éreztem. Fáradt voltam, sőt, nyúzott. Fájt mindenem, legfőképp a fejem. Mi a fenét csinálhattam, amitől ennyire fájhat? Nem volt tornaórám sem, sőt, eddig semmilyen órám sem volt. Várjunk csak, mintha kezdene derengeni... ma nem késtem el a suliból? De, még futnom is kellet és az eső is eset. Na meg az a furcsa alak.
Na várjunk csak egy kicsit... csak egy álom volt? Az egész egy hülye, zagyva álom? Nem az nem lehet... vagy mégis? Nos ezt csak egyféleképpen tudhatom meg.
Lassan nyitogattam a szemem ugyanis, valami nagyon erős fény világított a helységben. Mért kell már rögtön az ébredésemet is elrontani? Kapcsoljátok le a villanyt! Vagy a napot, mindegy... Sötétet akarok!
Kérésemet mintha meghallották volna ugyanis fény egyre gyengébbé vált. Megkockáztatva újra megpróbáltam kinyitni a szemem. Sikerült, de várjunk csak? Hol is vagyok... ugye nem? De. Úgy tűnt csupán álom volt az egész. Egy osztályteremben feküdtem két padon, amit gondolom direkt nekem toltak össze. Nem tudtam melyik osztályban is voltam, de biztos, hogy rém uncsi osztály
lehetett. A falakat a lambérián kívül semmi sem díszítette. Se egy plakát se egy segítő tábla, ami hagy jegyezzem meg, néhány dolgozatnál nagyon is jól jön. De itt... semmi. Se egy szekrény valamerre, vagy akasztó, sőt! Még csak növény sem volt a teremben. Csupán az egyforma asztalok és székek plusz egy tanári asztal. Ennyi. A másik furcsaság, ami rögtön kiszúrta a szememet, hogy a teremben nem csak én szívtam a levegőt. A tanári asztalnál ült valaki, akinek igen jó csukái voltak. Ha jól látom Puma... hmm én csak álmodhatok ilyen cipőkről. Na várjunk csak... nem is szabad senkinek még a tanárnak sem feltennie a lábát az asztalra. De ő vajon tanár e? Nem lehetett látni ugyanis, a cipőjén kívül talán még a csodás farmerja szárát csodálhattam és azt a gyönyörű pornó újságot, amit éppen olvasott. Szerencsémre mindkét kezét az újságon tartotta.
Na most várjam meg, még ide néz, vagy szólaljak meg? Hát egyik sem volt valami kecsegtető ajánlat... Először is, nem is ismertem a fazont, másodszor, volt valami furcsa a légkörben. Egy csomó megmagyarázhatatlan dologra lettem hírtelen figyelmes. Például: már nem fájt semmim, sőt fáradt sem voltam, majd kicsattantam az energiától. Ráadásul hiába emlékeztem, úgy hogy eset az eső, sem a dzsekim, sem a sapkám nem volt vizes. Vajon tényleg csak álmodtam? Várjunk csak... hisz megtudom nézni, hogy álmodtam e. Belenyúltam a zsebembe hátha ott van és tényleg ott volt. Hideg volt, és ahogy a kezemhez ért rögtön éreztem megint azt a vibráló hatást, ami az előbb is végig ment a testemen. Furcsa volt, sőt nem is furcsa... talán...
- ÁÁÁ~ - nyálcsorgatást és ezt lehetett hallani az asztaltól. Komolyan, ez a pali kezd megijeszteni. Talán jobb lenne inkább valahogy kijutni innen, de úgy tűnt ma valahogy minden elennem játszik, ugyanis ahogy megmozdultam a padok akkorát nyikkantak, hogy szerintem a suli túlsó feléből is meghallották. Ahogy ő is...
Hogy meglepődtem-e? Talán, egy kicsit... Kit akarok becsapni? Úgy megijedtem a sráctól, hogy hátraestem a padon. Ó igen, ez miatt. Ugyanis a vén tanár helyet, akit én az újság túloldalára képzeltem, egy fiatal fiú ült. Teljesen látszódott még a nyálcsík a száján, amit nagy erőkkel kezdet letörölni mikor meglátta, hogy azt nézem.
- Ó bocsi, nem is vettem észre, hogy felébredtél - kezdte, majd segítő jobbosát felém nyújtotta. Másvolt, mint én. A külseje... Jó nem, a jó kis surranójáról beszélek meg a farmerról. Az oké, sőt még a narancsszínű póló is elmegy. Ráadásul ez az összeállítás elégé ment a szinte már virító szőke hajához és a gyönyörű tengerkék szemeihez. Nem ezzel volt a problémám. Kinek lenne? Egymillió csaj csorgatja az ilyen "tökéletes ficsúrokért" a nyálát. Ami engem zavart az a hajában lévő macska fülek. Sőt ha ez nem lenne elég, hátulról még egy macskafarok is visszaköszönt rám. Komolyan beszélek, még mozgott is. De hisz ez képtelenség... Mindegy. Nem érdekel kinek milyen hóbortja van, de biztos ami biztos alapon azért megnéztem tényleg emberi kéz nyúlt e felém. Szerencsémre az volt így belecsapva egy kettőre ismét a saját lábamon állhattam.
- Köszi - az illemtudóság, bár tényleg fura látványt nyújtott.
- Ó semmiség, amúgy üdv néked! Kit tisztelhetek benned? - szemeit kíváncsian fogta rám, ami igazán kelletlen, de ami még ennél is rosszabb volt, az-az hogy két kezét nekem támasztva közelebb hajolt. Itt a cselekvés ideje.
- Stan vagyok, és ha meg kérhetnélek, tartsd meg a tisztes távot.
- Hmmm - ennyi volt a válasz csupán, majd egy pördüléssel ismét 2 lépés távolságra volt tőlem - bocsi, csak tudod olyan finom az illatod. Használsz valamit?
- Tessék? Nem, de amúgy te ki vagy? Tudod, illik bemutatkozni, ha már megkérdezted mi a nevem. Benne van az illemek könyvébe.
- Na és, hol van az a könyv? - meghökkentem egy kicsit. Ez tényleg ekkora hülye? Na jó, ilyet kérdezni attól, akinek macska füle és farka van...
- Sehol, ezt csak úgy mondják – legyintettem, ráhagyva a dolgot – szóval, te ki vagy?
Mintha csak erre várt volna. Négykézlábra ereszkedet majd úgy, mint a macskák egy gyors nyújtózkodás és ismét talpon volt. Utána bevágta magát valami hülye pózba, amit legfeljebb képregényekben látsz. Mondanom sem kell, majdnem megfulladtam a visszatartott röhögéstől.
- Sok nevem van, hála a 9 éltemnek, de tudod mit, szólíts csak Kennynek - mosolygott rám, majd felvette magát a tanári asztalra - ülj le te is, kérlek.
Nem tehetem mást, én is felültem az egyik asztal tetejére, majd onnan folytattam a kíváncsiskodást.
- Megkérdezhetem, hogy mi ez a macskarajongás, Kenny?
- Rajongás - szemeiben az ártatlanság és a tudatlanság keveredet - nem rajongok a macskákért, én macska vagyok.
Ennyi, eddig bírtam. A röhögés egyszerűen kipukkadt belőlem, mint egy lufi. Szinte már fájt, mint akkor mikor 9 évesen apám véletlen odacsukta a nadrágszíját az ajtóba. Nem volt túl okos így kb. 10 perc kellet, míg kiszabadult onnan és 3 míg rájöjjön, hogy a gatyája azért van a bokájánál mert az övet oda csukta az ajtóba.
- Bocsi, bocsi - nyöszörögtem, miután már rendesen kaptam levegőt - de ez képtelenség, az csak egy macskafüles hajpánt.
Fújt egyet. Nem vicc... mint egy macska rám fújt, majd lepattanva az asztalról a szőke fejét az ölembe nyomta.
- Ez neked hamis? Fogd csak meg milyen puha és selymes. Minden nap nagyon sokat szoktam vele törődni, ugyanis a bigéknél nagyon bejön.
Felnevettem, de most inkább kínomban. De mit volt tenni, megfogtam. Nem hazudott, tényleg nagyon puha volt rajta a szőr és selymes is. De ez nem jelenti azt, hogy igazi. Egyáltalán nem. Csak egy húzás és lent is lesz... csak egy erős, húzás és...
- JÁÁÁÁ~~ EZ FÁJ!!! - Üvöltötte, mire én elengedtem a selymes füleket. Mindkét kezét odakapta, majd kedvesen simogatni kezdte őket. Szemeiben a fájdalom könnyei voltak, amitől a bűnbánatom előtört. De mégsem annyira, hogy legyőzze a csodálkozást, ugyanis tényleg igaza volt. A fülek igaziak voltak. Ami azt jelentette, hogy a farka sem mechanikai. Tényleg egy macska volt... na jó ez azért túlzás. Biztos, hogy rendelkezik valami génnel. Vagy csak oda van ragasztva? De akkor nem fájt volna neki ennyire. Akkor is ez, ez lehetetlen. Ez képtelenség.
- Sok minden az itt - felelte kicsit megszeppenve, de úgy tűnt már nem fájt neki annyira, mint az előbb – jobb, ha hozzászoksz.
- Mégis mihez? Hogy egy fiú fog nekem beszélni, akinek igazi füle és farka van? Bocsánat... MACSKA FÜLE ÉS FARKA?! - kicsit kiakadtam, de ki ne tette volna? Ez számomra furcsa volt. Egy képtelen ötlet.
Mint villámcsapás, úgy felejtettem el a macskás fiút és nyúltam ismét a zsebembe. Az áram most elmaradt, viszont az óra még mindig ott volt. Gyönyörűen csillogott a fényben és minden egyes kis domborulat csak tovább sugallta, hogy gyönyörű és szép munka. Ám mégis volt vele valami baj. Az óra nem járt. Nem ketyeget és a mutatók sem akartak mozogni. Megállt pontosan 9 óra, 18 perc és 47 másodpercnél. Ez furcsa, pedig mikor oda adta az a fiú még járt. Tudom hogy járt, hallottam ketyegni, de akkor mért ált meg?
- De szép - Kenny eközben próbált minél közelebb kerülni az órához és szemei kezdtek tényleg egy macskáéhoz hasonlítani. Kidülledt pupillákkal bámulta a csillogó órát és úgy tűnt semmi nem zökkentheti ki. Kivéve talán az ha elrakom, aminek ő egyáltalán nem örült.
- Egy ilyen szépséget miért hordasz magadnál? Emlék dobozban lenne a helye.
Nem válaszoltam. Csak az a fiú járt az eszembe. Mit is mondott? "Ígérem több képtelenséggel, fogsz találkozni, mint bajjal?" Igen, ezt mondta. De mégis, hogy értette ezt? Mi a fenének adta nekem ezt az órát? Egyáltalán ki a fene ő?
- Kenny - szólítottam meg, ugyanis volt egy sanda gyanúm, hogy nem a saját sulimban vagyok - hol vagyok?
- Ahol állsz. Ha arrébb mész, akkor meg ott leszel.
- Na, ne hülyéskedj...
- Te kérdezted - vont vállat, majd az ajtó felé vette az irányt.
- Oké. Oké - dörzsöltem meg az orromat. Hülyén néztem ki az tuti, de szokás. Egy rossz szokás - akkor megmondanád a helynek a nevét, ahol most vagyunk.
A macska illetve a fiú... Jáj! Na szóval... Kenny visszafordult, majd megmutatva legszebb mosolyát, csak ennyit felelt:
- Sehol, de ha kimegyünk, talán már leszünk valahol.
- Ez értelmetlen.
- Mint ahogy a létezés is.
Ennyi, ezzel az alakkal nem fogok többet társalogni. Túl hülye és ostoba ahhoz, hogy bármire ésszerű magyarázatot tudjon adni. Bár mi itt az ésszerű? Először is, kapok egy órát, ami megállt, majd elalszok és egy olyan helyen ébredek, amit nem ismerek. Egy pornó örülttel beszélgetem idáig, akinek macska füle és farka van. Hol itt az ésszerűség?
- Sehol - válaszolt a fel nem tett kérdésemre. Ez tényleg ésszerűtlen - de hidd el, nem is lesz rá szükséged. A józanész nálunk mit sem ér. Ahhoz, hogy felfogd a dolgokat, bolondnak kell lenned.
- Bolondnak?
- Őrültnek, hülyének, dilinyósnak vagy éppen bolondnak. Ahogy tetszik.
Ismét mosolyogott, majd megragadva az ajtó elé tuszkolt. Nem volt rajta sem zár, sem kilincs. Egy egyszerű faajtó volt semmi több. Hallottam, ahogy nyávogott egyet mögöttem és erre az ajtó engedelmesen kinyílt. Vajon nekem is sikerülne? Vagy nekem is bolondnak kell lennem? Nem! Kizárt, hogy elveszek ebben a világban. Én nem leszek bolond, sem őrült. Ember vagyok, józanésszel, és ha kell, itt is jeleskedni fogok benne. Bárhol és bármikor.
- Akkor csak hajrá - hallottam a hátam mögül a hangját, majd egy jó irányzott lökéssel kitaszított az ajtón.
Írj véleményt mert kíváncsi vagyok mien lett! ^^ Kattincs ide és írj!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Hát amikor ott tartottam, hogy a Stan lát egy hapsit, aki pornót olvas, akkor néztem 1et, amikor megtudtam hogy Kenny az, nemnagyon csodálkoztam, viszont amikor kiderült, hogy 1 macska, akkor csak annyit tudtam mondani h WOW! Mert nekem a south parkból a Kenny a kedvencem, és hát...nemnézem ki belőle h eg macska :'D De attól még jó sztori! Eddig engem meggyőzött :) És ha szépen megkérlek tudnál csinálni majd, ha lesz hozzá kedved (nem akarom erőltetni) a Kennyről egy sztorit? Egyszerűen mániákus vagyok vele kapcsolatban :3
Tessék tovább olvasni :D Szeresük Kenny cicust ^^ A történet pedig... próbálkozom :D Készülőben van pár ^^ Ígérem kedves személyem megtesz mindent ^^