|
Nyolcadik fejezet
2009.08.14. 14:35
Enjoy ^^
Másnap reggel ismét későn kelek. 2 óra múlt. Hát igen, mivel tegnap nem tudtam megjeleni ezért átírtam mára a találkozót. 4-re beszéltem meg vele. A kilátónál. Eldugott kis hely. Még ha le is lököm nem fogja hallani senki ahogy üvölt. Kikászálódva az ágyból Stanre tekintek aki ismét a sapkáját szorongatja. Nagyon álmos lehetett tegnap ugyanis hazafele már ásított és ahogy hazaértünk úgy ahogy volt bedőlt az ágyba és aludt is már.
Nem tudom, hogy lehet megkedvelni ennyire valakit 4 nap alatt de, nekem úgy tűnik sikerült.
Puszit nyomok az arcára és mellé helyezem a levelem melyben ez áll:
„Kedves Stan!
Elmentem. Van egy kis dolgom az egyik áruszállítómmal. 6-körül itt vagyok.
Puszi Kyle”
Ennyi. Bár meg kell mondjam az egész levél hazugság. Ugyanis az áruszállítómmal nincs gond, és kb. csak 10-re érnék haza a nagy forgalom miatt. De neki erről nem kell tudnia. Becsukva az ajtót magam mögött rögtön átsétálok Tweekhez ahol remélhetőleg megkapom a reggeli adagomat.
- Hello Tweek! - köszönök neki ugyanis pultnál áll és mosolyog - minden rendben?
Tegnap egész nap nem láttam. Ráadásul olyan jól nézet ki hogy az ember már gyanakodni kezdene nem e drogozik?
- Kyle de örülök neked! Igen remekül vagyok - mondja majd kirohan a pult mögöl és megfogja a kezemet - gyere be. Beszélnünk kell.
Tessék? Mit követem el? Soha nem akart velem beszélni. Mindig csak panaszkodik, de én most nem érek rá hogy ezt hallgassam.
Átlépve a függönyön, lelök a kanapéra és egy elemlámpát tol a fejemhez. Gondolom a kihallgatás kedvéért.
- Tegnap hol voltál? De a legfontosabb mért a kis barátod jött a kapucsínodért?
- Tessék?
- Jól hallod, ismerem Stant!
- Mióta? - szeppenek meg ugyanis mikor tegnap előtt benyitott nem nagyon látszott hogy ismerik egymást.
- Tegnap óta - ez fájt - szóval hol voltál és ki is neked ez a Stan?
- A lakótársam és tegnap horgásztunk - és most nem is hazudtam.
Leteszi a zseblámpát majd a telefonját emeli fől. Nyomkod rajta valamit majd átadja a készüléket.
- Tessék, Craig van a vonalban.
Hogy mi? Nem, én ugyan most nem akarok Craigel beszélni. De hiába kezdenék vitatkozni rögtön meghallom Craig hangját még így is hogy nincs nálam a telefon.
- Vagy beszélsz velem vagy elmondom mindenkinek a kis titkodat!
Rögtön elkapom a telefont Tweek kezéből és duzzogva ugyan de megkérem hogy csinálja meg a kapucsínomat.
- Craig, mi a fenéről beszélsz? Nekem nincsenek titkaim - életem talán legnagyobb hazugsága.
- Óóó dehogynem, csak én is titokban tartom mint te az enyémet.
Milyen titokról beszél?
- Szóval akkor mi is az én nagy titkom? - ha valami kis piti dolog lecsapom a telefont és már itt sem vagyok.
- Az egyik sikátorban hallottam a drogosoktól, hogy itt lakik szemben velem az Angyali-halál. Az a bérgyilkos.
Megfagytak az ereim, ahogy meghallottam az „alvilági” nevemet. Komolyan meg sem tudtam mozdulni. Egyre csak az járt a fejemben, hogy megint költözhetek. Ismét átérhetek egy másik városba, és hogy itt kell hagynom mindent ami idáig számított. Az életemet, a munkámat és persze Stant is. Nem akartam. Megszeretem már itt mindenkit és most hagyjam itt.
- Kyle itt vagy még? - hallom Craig hangját a telefonban - Tweeknek nem mondtam el. Kérlek Kyle válaszolj már valamit!
- Elmegyek - ennyi amit ki tudtam nyögni. Soha nem gondoltam volna hogy az egyik haverom tudja majd meg a legsötétebb titkomat. De most már mindegy. Általában aki megtudja ezt azt meg szokták ölni. Én viszont ártatlant nem ölök. Csak ha valaki fizet érte.
- Nem mész te sehova! HA ELMERSZ KÖLTÖZNI PICSÁN RUGLAK! - Üvölti a telefonba. Az az egy szerencsém hogy Tweek nem látja se halja a beszélgetésünket - figyelj! Nem akartam senkinek elmondani. Én csak kíváncsi voltam arra…
- Arra, hogy igaz e? Nos képzeld igaz. Én vagyok az és ma is megyek valakit lelökni a kilátóról - kiabálok, de már szerencsére bemenekültem a mosdóba így már senki nem halja - és mondok még egy jó hírt! TÉGED IS MEG KELLENE, HOGY ÖLJELEK MERT TUDOD, HOGY KI VAGYOK!
Hallgatás. Én csak szuszogok ugyanis a kiabálás igen kimerítő. Most viszont nem tudom, hogy azért fosott be mert meg kéne halnia vagy azért mert így kifordultam magamból.
- Kyle - szól bele végül a telefonba de olyan halkan amennyire csak lehet - kérlek ne menj el sehova. Már úton vagyok haza. Szeretnék veled beszélni, erről. Ugyanis nem csak ezt hallottam.
- Mért, mit még? - sziszegem.
- Valaki ki akar nyírni. Légy óvatos!
- Kösz! - mondom majd lecsapom a telefont. Elegem van. Megtudja és még óvni próbál engem! Kimegyek majd odadobom a telefont Tweeknek aki igen fürkésző szemekkel nézz engem.
- Én sem javaslom, hogy tovább élj vele - ez meg miről beszél? Bár sejtem; gondolom Craig azt mondta neki, hogy Stannel van a baj.
- Ja, ja - mondom, majd elvéve a poharamat kiviharzok - viszlát Tweek!
Olyan ideges vagyok, hogy szerintem fel fogok robbanni. Ma biztos nem a tömegközlekedést fogom választani. Inkább motorral megyek.
Igen bizony, nem halottad félre: motorral ugyanis van az is. Még régebben tetem le a jogsit és persze ezt is vezethetek vele. Szép piros Yamaha. Imádom. A fejemet legalább kitudom szellőztetni.
Beindítom a motort majd felpattanva elindulok. Az biztos hogy késni fogok egy 10 percet de mit számít. Van fontosabb gondom is most.
Első számú gondom: Craig tudja hogy bérgyilkos vagyok. 3 lehetőségem van. Vagy el teszem láb alól, amit kötve hiszek ugyanis képtelen lennék őt bántani. Már csak Tweek miatt is. A másik lehetőség, hogy megint elköltözöm, ami ugyanúgy el van vetve mint az előző. Szeretek itt élni. Ez a közösség, a házam, a haverjaim. Szeretek mindenkit. Nem akarok elmenni. Így is igazán nehéz beilleszkedni bárhová is. A harmadik lehetőség pedig hogy megvárom míg haza ér és megbeszéljük, bár biztos vagyok vele hogy a beszélgetésünk után ismét döntenem kell.
Második számú gondom: Stan. Igen azt hiszem a nevében már benne van az összes problémám. Hogy kell elárulni annak aki szeretsz hogy holnap meg kéne halnia? Uram Isten, tényleg. Holnap reggel 8-kor meg kéne ölnöm Stant! El is felejtettem. Mindegy. Majd felhívom Wendyt, hogy le van fújva az egész. Majd utána elmondom Stannek, ki is vagyok valójában és ő meg fogja érteni. Mármint remélem.
Harmadik számú gondom: Ha Craig igazat mondod valakinek a bögyében, lehetek. De mégis ki a fene akarna megölni. Chef volt az egyetlen maffia itt a környéken. Tuti valami fejes akar kinyírni. Vagyis akkor választottak neki új utódot de vajon kit?
Érdekesek a kilátások. Főleg ezekkel a gondokkal.
Mire oda érek már lassan 10 percet késhetem. Általában mikor nálam késnek 15 perc után szoktam elmenni. Ennyi a minimumi késés. Kicsivel messzebb parkolok a kilátónál ugyanis hiába vagyunk messze a várostól fő az óvatosság. Megközelítve a helyet azt veszem észre, hogy nincs itt senki. Egy árva lélek sem. Ami igen furcsa ugyanis még az áldozat akart velem találkozni. De se kocsit, sem bármi más járműt nem látok a környéken. Viszont ismét megcsap valamilyen szag. Ilyen az én orrom mindent megérez. De nem a friss hegyi levegő az ami igazán érzek hanem a vér szagát. Igen büdös. Ahogy haladok a korláthoz a szag erősödik, és lenézve megpillantom egy fejbe lőtt embert aki az egyik kiálló kövön akadt meg. Szerintem úgy tegnap lőhették le de nehéz innen megállapítani. Amit viszont biztosra veszem, hogy ennek az embernek csak most kellet volna lezuhannia. Ő az én áldozatom volt. De akkor mit keres mégis ott. Fogadni mernék tegnap jött a találkára és valaki más végezte el helyettem a piszkos munkát. De a fejében két bemeneti nyílás van. De mért 2? Hacsak az egyik golyót nem nekem szánták.
Vagyis ez akkor egy csapda! De már késő. Valaki megragad hátulról és már mozdulni sem birok. Kezén kesztyű lehet. De ami mégis furcsa az-az illat. Tiszta levendula.
- Ki a franc vagy te? - kérdezem de nem válaszol. Még jobban megszorítja a csuklómat, majd egy kötelet kezd rá csavarni.
- Kár hogy nem voltál itt tegnap. A barátod ezért kapott még egyet a fejébe. Most már ő is csak szép emlék lesz mint te!
Biztos hogy maszkot visel. Beszédét pedig suttogja. Gondolom nem akarja hogy rá jöjjek ki is az. Érdekes pedig ha meghalok akkor úgy is mindegy, nem?
- Úgy is megtalálják! - ha engem nem is.
- Dehogy találják meg, hisz már rég lent van a völgyben - hát persze. Ha neki egy sziklán lógás völgyet jelent oké. De mire elmondhatnám ezt neki ismét megszólal.
- Viszlát Kyle. Üdvözlöm az áldozataidat a pokolban. Ja és persze tárt karokkal várd majd Stant is! - ennyi majd egy lökéssel zuhanni kezdek. Még kicsit hallom a nevetését de többet nem. Majd egy nagy csattanás és az ismeretlen sötétség.
Köszi hogy elolvastad. Ha van még egy perced írd le véleményedet is itt 
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
