|
Hetedik fejezet
2009.08.14. 14:34
Enjoy ^^
Csendesnek kellet lennem. Nem azért mert, hogy Stan ne halljon meg, hanem azért mert… Na jó, azért. Ma az irodámban szándékoztam aludni. Látni sem akartam őt. Már látom is a magam előtt az éjszakai programomat. Kiolvasom azt a könyvet, amin már lassan 3 napja rágódom, végül kényelmesen lehajtom a fejem az asztalra és ennyi. Holnap első dolgom lesz, hogy megetessem, Maxot. Szegény egész éjjel nem fog enni. Bár egy kis fogyókúra neki sem árt.
Felkapom hát a könyvemet és az irodám felé igyekszem, ám valami iszonyatos bűz üti meg az orromat. Mintha rohadna valami. Nem, inkább olyan mintha valaki ide rakta volna a nagydolgát. Nem, nem azt hiszem ez a szag a kettő keveréke. Húú, a hányinger kerülget.
Rögtön felfedezem a szag forrását. Kinézek az ablakon, majd megpillantok egy csövest, aki épp nyugovóra tért. Hogy őszinte legyek mindig itt alszik a sikátorban csak én hülye. Várjunk csak, nem is én hanem Craig. Neki köszönhetem, hogy nem zártam be az ablakot. Gyorsan bezárom de, a hányinger így sem marad el. Igen most már biztos, hogy lefújhatom a ma estémet. Ahogy csak tudok, felszaladok és berúgva az ajtót, megcélzom a wc-t. De elkéstem, és 5 másodperccel később a szép tiszta parkettámon látom az ebédre evett, szendvicsem maradékait. Remek, mostanában annyi bajom van, hogy talán orvoshoz is elmehetnék.
Még mindig a hányásom felet térdelek amikor érzem, hogy valaki megragad hátulról és felsegít, majd a székre ültet. Rögtön meglátom Stant és az aggódást a szemeiben.
- Jól vagy? - kérdezi és egy pohár vizet nyújt át. Látom már mindent kitapasztalt a lakásomban. Gyorsan megiszom, majd átnyújtom neki, hogy hozzon még egy ilyet. Úgy tűnik érti mit akarok. Pár perc múlva ismét megjelenik egy flakon vizel és a poharammal.
- Kösz - nyögöm, bár nehezemre esik. Tudtam, hogy el kellet volna onnan küldenem már rég azt az embert. Túl érzékeny a nyálkahártyám. Amúgy nem csak arra. Sokszor kapok el olyan piti betegségeket, amivel csak hülyítik a népet. Talán túl gyenge az immunrendszerem, nem tudom.
- Feltakarítsam? - kérdezi Stan. Látszik rajta, hogy megbánta már a parkbeli kijelentését.
Csak biccentek. Nem nagyon szeretem, ha helyettem takarítanak, de meg sem birok mozdulni ráadásul, ha továbbra is ott fog díszelegni a földön azt hiszem egyre nagyobb is lesz. Azt viszont szerintem egyikünk sem szeretné.
Kicsivel később miután bevetem egy jó erős fájdalomcsillapítót és a maradékom sem díszelgett a padlón, jobban éreztem magam. Sokkal jobban. Annyira jobban hogy úgy döntöttem, hányinger ide vagy oda pizzát fogok vacsorázni. Nyúltam is a mobillomért, amikor valami csengést halottam. De most nem a mobillom hanem a csengő szolalt meg. Stan lép elő a fürdőből majd minden magyarázat nélkül otthagy és lesiet a látogatóhoz.
Idehívott valakit? Ide az én lakásomba? Oké most már tuti biztos, MEGFOLYTOM AHOGY BETESZI A LÁBÁT AZON AZ AJTÓN!
De mikor ismét meglátom, jobban mondva nem látom, ugyanis dobozok halmozzák el. Per pillanat legfeljebb a farmerja alját tudnám fojtogatni de, azzal nem jutnék sokra.
- Rendeltem estére, kaját - mondja, majd leteszi a dobozokat az asztalra - ha éhes vagy nyugodtan egyél belőle, én állom - és a végére egy mosoly. Tehát megbánta. Vagy mégsem? Fogalmam sincs, most azért mosolyog mert megbánta vagy mert úgy kiakadtam azon, hogy elment. Most már mindegy még 3 nap és vége. Szombaton már ő is alulról fogja szagolni az ibolyát.
Rögtön az egyik doboz felé nyúltam és örömmel nyugtáztam hogy hamburgert rendelt. Evés előtt és utána sem nagyon beszélgetünk. Lefeküdtünk majd vége a napnak. Mármint úgy tűnik csak nekem, mert valahogy sikerült felébrednem hajnali 1-kor, az ő beszédére! Fél álomban voltam és azt vettem észre, hogy valaki noszogat. Nem erősen csak kedvesen.
- Hey Kyle - hallottam egy hangot magam fölött. Sötét volt így nem nagyon láttam semmit de szerintem tudom ki ált fölöttem.
- Stan? - Szólaltam meg de úgy tűnik mintha nem az én hangom lenne ugyanis olyan álmosnak és fáradtnak hangzott - hajnali 1 van. Mit szeretnél?
Most már biztos, félálomban lehetem ugyanis igen kedvesen szolok hozzá.
- Holnap dolgozol? - hülye, ezt nem tudta volna megkérdezni, mondjuk úgy 7 körül?
- Miért?
- Jó lenne ha nem dolgoznál szeretném ha eljönnél velem valahova. Voltaképp nem is valahová inkább kirándulni. - félálomban vagyok ezért jóformán csak hangfoszlányokat halottam. Ezért szinte bármit megígérnék csak hagy, tudjak már aludni.
- Rendben - visszadőlök és lehunyom a szemem de ismét megráz.
- Szeretném ha holnap, jó napod lenne. Kérlek ígérd meg nekem hogy nem fogsz semmi hülyeséget csinálni holnap hanem velem jössz.
- Oké, oké hagy aludjak - és vége ennyi az egész.
Mármint én hittem annak ugyanis reggel az órám nem csenget.
- Mi a fasz? - néztem az órámra, ami hihetetlen módon 9 óra állt - elaludtam?
- Nem - felelte Stan aki mindkét kezében egy-egy poharat tartott - tessék Tweek küldi.
Mért nem keltem fel? És mért küld nekem Tweek kapucsínot? Furcsa reggel.
- Na öltözz fel, azután indulhatunk.
- Tessék?
- Megígérted este, hogy eljössz velem valahova, szóval csipked magad.
- De én nem… - vagy mégis. Hát persze, hogy ekkor eset le az a borzalmas álom ami nem is álom volt.
Nem akartam elmenni, semmi kedvem sem volt ehhez az egészhez ráadásul ma jár valakinek le a 7 nap. A kilátóhoz kéne mennem. De volt egy ici-pici problémám. Ígéretet tettem. Valahogy sejtetem, hogy este vagyok a legsebezhetőbb. Ugyanis ha egyszer megígérek valamit valakinek be kell, hogy tartsam. Ilyen vagyok, és biztos megőrülnék ha nem tartanám be.
Tehát 10 körül már mindketten Stan kocsijában ülünk, és a titokzatos hely felé igyekszünk.
- Remélem jól fogod érezni magad, olyan jó helyet találtam.
- Mért is kell nekem is mennem? - kérdem tőle ugyanis nem nagyon értem, hogy most mért ilyen kedves velem.
- Sajnálom - csöng a fülem, mert mintha azt hallottam volna, hogy bocsánatot kér - a tegnapi miatt.
Megcsípem magam 5-ször, de nem álmodom. Tényleg bocsánatot kért. De mért kell engem ezért a kocsiba tuszkolni és egy kendőt kötni a fejemre. Ja igen, elfelejtetem szólni, hogy ez nekem meglepetés és egy kendővel bekötötte a szemem, hogy még jobb legyen. A homlokomról az összes izzadság cseppet felszívta már és igen büdös szóval már így is fantasztikus.
- Tegnap beszéltem a barátnőddel Beával.
- Bebe - várjunk csak beszélt vele?
- Tőle is elnézést kértem, mert nem mutatkoztam be. Küldtem neki virágot is.
Te jó ég! Vajon, hogy mutatkozott be? „Jó napot Stan Marsh vagyok, Kyle élettársa.” Könyörgöm mond, hogy azt mondta a „lakótársam”.
- És én mért kapok ilyen meglepetést?
- Ne duzzogj már, szerintem még örülsz is neki, hogy nem kell a könyvtárban poshadnod.
Na ezzel én is egyet értek. Főleg, hogy a szag nem nagyon szállt ki a boltból és még mindig igen büdös van.
- Mert téged bántottalak meg jobban, meg úgy gondolom megérdemled hisz lassan 2 napja nálad lakom. Pedig meg sem engedted - mosolyog, tuti mosolyog érzem a hangján.
- Most már úgy is mindegy.
- Megérkeztünk - lealítja a motort, majd megfogja a kezem és folytatja - de még ne vedd le még kell egy kicsit gyalogolnunk. Addig majd én segítek.
- Ha bármim eltörik a te fizeted a korházi számlámat!
Nevet, úgy tűnik azt hiszi csak viccelek. Pedig halál komolyan mondtam.
Mikor kiszállok a kocsiból érzem a friss fű illatát. Tehát nem a városban vagyunk. De akkor mégis hol.
- Kész vagyunk gyere - hallom a hangját majd megfogja a kezemet.
Igazán puha a keze. Ráadásul olyan furcsa így. Soha nem fogtam még meg senki kezét, legfeljebb Lillyét de ő még kislány. A keze szorítása nem volt nagyon erős, csupán az ujjai fonódtak az enyémre. Nem tudom mért de, ahogy haladtunk előre biztonságban éreztem magam. Azt hiszem el is pirultam, de ki tudja lehet hogy csak a meleg miatt van.
- Mindjárt ott vagyunk - mondja majd megfogja a másik kezemet is.
- Te meg mit csinálsz - kérdezem meghökkenve.
- Van itt egy lépcső. Segítek.
Biccentek majd megértem mért is kell mindkét keze. Én ezt a lépcsőt nem is nevezném lépcsőnek. Inkább egy dombnak amiből kiállnak a sziklák, ugyanis ide oda kell lépkednem.
Végül kicsit elszédülten, és izzadtan de fent vagyunk a…
- Na hol is vagyunk?
- Oké rendben leveszem.
Becsukom a szemem, ugyanis tudom, hogy ilyenkor nem jó ha az embernek rögtön belesüt a nap a szemébe. De mikor kinyitom egy csodálatos táj tárul elém. Egy kisebb erdő terül el előttem. Sok tölgyfa és platánfával kezdődik alul pedig színpompás bokrok és virágok nőnek. A táj közepén egy nagy fűzfa ékeskedik és ágai a mellette levő tóba hullajtja. Alatta pedig piknikes kosár és horgászbot.
- Horgászbot?
- Szeretek horgászni te nem? - az nem létezik hogy tudta. Imádok horgászni. Vizes sportok előnyben!
- Imádok.
- Remek akkor kérsz valami reggelit, mert estig itt leszünk.
- Hogyne… - várjunk csak - ESTIG?!
- Igen, a csillagászok szerint ma hullócsillagok lesznek az égen és gondoltam megnézhetnénk együtt.
Remek, szóval estig a nagy puszta közepén horgászni fogok vele. Jobbat kívánni sem tudnék.
De őszintén bevallom, nagy jól éreztem magam. Reggeli után bedobtuk a botokat, és közben beszélgetünk. Sokkal jobban kiismerem most már mint gondoltam. Nagyon sokat beszéltünk, néha úgy éreztem magam mint a pletykás öregasszonyok.. De inkább ő mesélt. Elmondta hogy a szülei Floridában élnek, és hogy ő is onnan költözött ide a balesete miatt. Mesélt a nővéréről aki terrorban tartotta őt kiskorában, de mostanra nagyon jobban vannak. Én is csak a régi dolgokról meséltem neki. A családomról, a közép suliról, többről nem. Néha nevetve fogtuk meg a másik botját és húztuk ki a halat a tóból. Bőven fogtunk egy csomót, de mindet visszadobtuk. Nem csodálnám, ha egy-egy halat 2-szer is kifogtam volna.
Aztán leszállt az est és mi egymás mellet feküdve vártuk a hullócsillagokat, de vagy Stan vagy a csillagászok nézték el.
- Nem látok egyet sem - feleltem búsan, ugyanis szeretem volna valamit kívánni a bűvös csillagtól.
- Én sem - úgy tűnik ő is csalódót.
- Mit kívántál volna? - kérdezem, hogy kicsit feldobjam a hangulatot.
- Csak akkor ha te is. De te mond meg előbb.
- Nézzük csak sok pénzt, egy kocsit, egy nagy házat egy…
- Ne hülyéskedj - lök meg egy kicsit nevetve. Én is nevetek. Nem tudom mi ütött belé. Jól érzem magam. De mért pont vele?
- Kívánnék magamnak egy barátot, aki nem hagy cserben és mindig mellettem áll - még akkor is ha elmondom neki hogy nem a könyvek az egyetlen hobbim.
- Akkor a tiéd teljesült is - felül majd rám tekint - én vagyok az a barát.
Követem példáját, így már egymást bámulva ülünk. A könyveimben olvastam, hogy ez már a romantikus hangulat első jele.
- És mi lenne a tiéd?
- Úgy sem teljesül - rázza meg a fejét.
Nem tudom mi ütött belém. Annyira megsajnáltam, hogy hirtelen bármit megtettem volna neki csak még egyszer mosolyogjon.
- Én teljesítem - fogom meg a kezét ami már a második jel. Ő is rám néz, majd kinyitja száját de ismét becsukja - na nyögd már ki, ígérem megcsinálom.
Ajjaj ígéret; remélem nem kér semmi lehetetlent.
- Csókolj meg - suttogja olyan halkan, ahogy csak tudja. De így is hallottam és most már biztos. Rossz ötletvolt ez az egész. Elfogadni azt a megbízást, hogy hozzám költözött és hogy eljöttem vele ide. De mégis csupán az agyam igen picike része akarta ezt. A többi mind kívánta, hogy megtörténjen velem.
- Tudod mit inkább nem ezt kívánom - feleli látva a reakciómat - inkább egy…
Nem tudja folytatni ugyanis elhallgatatom. Csendben ülünk, majd néhány perccel később megcsókolom. Lágyan előbb majd egyre érzékiben. Nyelvünk néha egymáshoz simul majd mindketten a másikat akarjuk belülről megismerni. A nyelvemmel feltérképezek mindent a szájában. A fogait, a szájpadlását; mindent. Csupán néha szakadunk el egy-egy levegővételre de rögtön folytatjuk tovább. Az egész testemmel belebizsergek a csókunkba. Majd elválunk. De szerintem egyikünk sem akarja. Mindketten a másik ajkára vagyunk éhesek.
- Köszönöm - mondja igen lágyan. Majd odahajol hozzám és egy puszit nyom a számra.
Hát ennyi, föl kell és elkezdi összeszedni a botokat. Én meg csak fekszem a fűben és várom, hogy kész legyen. Olyan csodás volt a napom. Talán nem is akarom, hogy vége legyen. Ráadásul a tény, hogy belém eset igaz. De mi a legfurcsább az egészben. Én is szeretem őt. Legfeljebb az ő kívánsága teljesült. De az enyém nem. Nem kaptam egy jó barátot akinek mindent bevallhatok. Nem. Helyette kaptam egy szerelmet akinek hazudhatok tovább. Nem tudom most vajon mi a jobb. Az eget bámulva elsuhan felettem egy hullócsillag. Késve ugyan de még egyet kívánok, majd felkelek és segítek le cuccolni Stannak a kocsiba. Remélem teljesül a kívánságom.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
