|
Hatodik fejezet
2009.08.09. 20:04
Enjoy ^^
Másnap korán felkeltem, és rögtön mentem is a reggeli kapucsínomért. Stan persze húzta a lóbőrt. Olyan aranyos, ahogy alszik. Átkarolta a saját sapkáját, mint egy plüss állatott. Le is fotóztam, hátha még felhasználhatom ellene.
Mikor végre sikerült be mennem Tweekhez, rá kell jönnöm hiába keltem fel olyan korán mégsem én érkeztem ide elsőnek. Egy szőke göndör hajú nő ült a pultnál. Ölében egy aranyhajú kislány ült és a papír poharakkal játszott, míg anyja a megérdemelt kávéját iszogatta.
- Hello Bebe - köszöntöttem a kis enyveskezű haveromat.
Felém fordul, majd száján a jól ismert mosoly ül ki. Sok férfit elcsábított már ezzel, és úgy tűnik én immúnis vagyok rá. Ez a nagy szerencsém, ugyanis akkor már rég ki lennék fosztva.
- Hello szépségem - becenév, de csak ő használhatja. A kislány is meglátva, kiugrik anyja öléből és felém kezdet futni.
- Szia, Kyle bácsi - na igen, ezt is csak neki engedem meg. Utoljára, aki lebácsizott valahol, valamilyen folyóban nyugszik.
- Szia Lilly - kapom fel a kislányt, aki egy puszit nyom az arcomra. Hogy is mondjam, szeretnek a gyerekek, főleg ez az egy. Mivel elég sokszor ügyeltem már rá, úgy is mondhatjuk olyan vagyok neki, mint valami nagybácsi.
Sikeresen helyet foglalok Bebe mellet, akit úgy tűnik nagyon örül annak, hogy lánya most nem az ő ölében játszik a poharakkal.
- Rég láttalak, mi újság? Hallom Cartmantől, hogy a szél még mindig fúj.
Kortyol egy nagyot a kávéjából, majd ismét elmosolyodik. Bebének igen sok mosolya van. Persze aki nem ismeri jól annak mind egyforma de én tudom, hogy ez az a jó öreg mosolya.
- Húú, tegnap szélvihar volt. A dagadt csak úgy kutatta, hogy hova vitte.
- Jól állsz most?
- Remekül - mondta, majd a Lilly ruhájára mutatott - most kapta ajándékba Cartmantól.
Megnézve a ruha tényleg igen drága lehetett. Egy kis póló amin Micimackó díszelgett és közben ette a mézét. Alul egy kis farmernadrág, ami tele volt pillangókkal. Tiszta 70 évek. De meg kell, hogy mondjam igen aranyosan nézet ki benne.
- Még mindig nadrág? - tettem fel a kérdést Bebének, aki mindig is utálta szoknyát. Szerinte túl szellős. Sejthetitek, hogy aki a kocsmában dolgozik, az nem nagyon vesz fel szoknyát. De ezt a lányára is rá erőlteti. Tavaly vettem Lilly szülinapjára egy kis egybe ruhát. Bebe persze az alá is egy kis gatyát adott a lányának.
- Tudod, hogy már a fiúk 3 éves kortól kezdik nézegetni a lányok bugyiját. Én nem kockáztatok - mondja nevetve.
- Anyu szomjas vagyok, léci vegyél nekem kakot! - kako annyit tesz kakaó. Szegénykének a beszédén még van mit javítani.
- Tényleg hol van Tweek?
Erre a válasz egy hangos ordítás volt, majd valaki kivágódik a gyöngyös függöny mögül. Természetesen rögtön átadom Lillyt (aki had mondjam el, nagyon szeret nevetni Tweekken, ugyanis igen viccesnek találja) az anyjának majd bemenve a pult mögé fölsegítem szegény szőke haveromat.
- Jól vagy?
- Nem, nem vagyok jól. Tönkre ment a kávédarálóm, és egy valag pénzt kell majd kiadnom a javításáért!
- Úgy értem nem fáj semmid?
- Jah - csap a fejére - igen, azt hiszem kiment a bokám.
Erre Bebe is bejön és együtt visszük ki a sérült Tweekket az egyik székre. Mikor letesszük Tweek int nekem, hogy nyugodtan elkészíthetem a reggeli szokásos kapucsínomat. Persze hozzá teszi, hogy hozzak neki jeget is. Biccentek, majd beszaladok a függöny mögé jeget keresve.
Sokszor jártam már itt, ugyanis néha hallom Tweekket, ahogy ordibál segítségért, és hát ki lenne itt neki segíteni, mint én. Már épp kivettem volna a jeget mikor az asztalon lévő telefon, elkezd csörögni. Felveszem, majd kijelzőn ez áll: Craig. Szuper nem lesz valami boldog, ha kiderül hogy Tweek lába kibicsaklott.
Tudni kell ugyanis Craig igen bunkó, mindenkihez. Kivéve Tweekhez. Ő az egyetlen akiért akár a Déli sarkra is elmenne ha onnan kellene Tweeknek jég.
Lenyomom a gombot és hiába akarnám vele közölni hogy nem Tweek vagyok rögtön megelőz.
- Hali! Minden rendben? - hmm valami telepatikus érzés? Gondolom biztos bizseregni kezdett neki is a bokája.
- Hello Craig, Kyle vagyok.
- Kyle? Mi a büdös francot keres nálad Tweek mobilja? - Ugye megmondtam.
- Kiment a bokája és épp vittem volna neki egy kis jeget a lábára.
- Inkább a telefont dobd neki oda, ne a jeget.
Azt hiszem ennyi épp elég volt mára Tweek barátjából, és ahogy csak tudom rögtön oda is adom neki a telefont meg a jeget.
- Tessék a telefonod, Craig van a vonalban - dobom az ölébe - ja és jeged.
Felüvölt, ahogy a hideg jég a lábához ér. Majd Craig üvöltését hallom, ahogy ő mondaná: csak beszélget Tweekkel, jó hangosan. Lilly meg majd megpukkad a nevetéstől.
- Kicsim nem szép dolog kinevetni, mások fájdalmát.
Ennyi többet nem hallok ugyanis ismét bent vagyok a függöny mögött a kapucsínomat csinálva. De mint gondolhattam volna, ismét megzavarnak. Most a mobillom kezd el csöngeni. Stan az, de honnan van benne a száma a telefonomban?
- Te bele raktad a számodat a mobillomba? - kérdezem rögtön, ahogy felveszem.
- Mért zavar? Amúgy is, hol vagy?
- Mit izgat téged, hogy hol vagyok?
- Tudod el kéne mennem, és nem akarom nyitva hagyni az ajtódat, de ha nem zavar akkor elmentem.
- Ha nyitva mered hagyni, megfolytalak - ami már a terveim közt szerepel.
- Akkor mikor érsz haza? - hangja úgy cseng mind a nagy hadjárat vezetőjének, aki épp most nyert meg egy csatát.
- Szembe a kávésnál egy 10 perc és ott vagyok.
- Nem kell, van már kulcsom, majd én megyek át. Egy pillanat is ott vagyok.
Tessék? Nem jöhet ide! Akkor megtudják, hogy nálam aludt!
- Ne merészeld - de mindhiába, már csak a búgó hang hallotta. Ott hagyva csapot, papot, kirohanok az előcsarnokba ahol Tweek szórakozik Lillyvel míg Bebe befejezi a kávéját.
- Mennem kell - kiáltom oda két szusz közt.
- Várj Kyle - kiált nekem oda Bebe majd, megfogja a kezemet, és visszaránt. Igen szerencsétlen helyzet mondhatom, ugyanis ahogy visszaránt, elvesztve az egyensúlyomat egyenesen rá esek. De a legrosszabb mégis az, hogy ebben a pillanatban nyit be Stan is. Olyan szerencsés vagyok.
Mindenki rá tekint, ahogy ott az ajtóban áll.
- Jó napot, segíthetek? - kérdezi Tweek aki még mindig Lillyvel van elfoglalva.
Stan viszont nem válaszol végig engem és Bebét figyeli majd tekintetét elkapva, kimegy. Most mi baja van? Hisz ez csak egy baleset volt. De mért is érdekel egyáltalán, hogy elment? Nem tudom. Lehet, hogy… nem, az nem lehet. Lehetetlen. Ő csak egy barát!
- Hey szépségem, nagyon szerethetsz, de hidd el e nélkül is megengedem, hogy vigyáz ma Lillyre.
- Bebe tudod hogy ma nem jó! - mondom, miközben föltápászkodom.
- De Kyle akkor mégis ki vigyáz rá?
Természetesen mind a kettőn tekintete Tweekre szegződi, aki persze rögtön tiltakozni akar, de már késő. Bebe még int nekem, hogy menjek de, nem szükséges ugyanis már ott sem vagyok. Kirohanva Stan fura sapkáját kezdem keresni. Szerencsére igen feltűnő ugyanis rögtön megpillantom, az utca végén.
Futok utána, de a nevét nem kiabálom. Nem is tudom, mért teszem ezt. Hagyhatnám, hogy elsétáljon, de akkor tuti egész nap furdalna a lelkiismeretem, mert hagytam elmenni. Végül be is érem.
- Stan - alig kapok levegőt csoda, hogy ezt ki tudtam nyögni.
- Mit akarsz? - kérdezi flegmán.
- Mért mentél el?
- Jól el voltatok a barátnőddel, nem akartam megzavarni semmit.
- Olyan hülye vagy! Bebe a haverom. Van már egy 3 éves lánya akire én szoktam vigyázni! - üvöltök megint, remek - visszarántott én meg ráestem. Mégis mit gondoltál? Mondtam tegnap, hogy nincs barátnőm. De tudod, mit nem érdekel, csinálj amit akarsz. Hidegen hagy.
Ott hagytam. Nem értettem mért lettem ideges, egyet viszont leszűrtem ebből a rövid beszélgetésből. Minél hamarabb meghal annál jobb. Elegem van belőle. Ráadásul a tegnapi fogadalmamat is vissza vonom. Nem a 7 napon hal meg!
Hátra pillantottam de már nem volt ott. Eltűnt. Jobb is.
Ahogy visszaértem a könyvtárba felhívtam rögtön Wendyt. Szerencsére most felvette.
- Hello Wendy beszél.
- Hello Kyle vagyok.
- Ó igen, mit szeretnél?
- Szeretnéd végig nézni?
Meghökkenést hallottam a mobilon keresztül, majd halk pusmogást. Tehát nincs egyedül.
- Igen, szeretném - mondta, de hangja valahogy másképp csenget. Magabiztos volt. Olyan mint ha végig ezt akarta volna.
- Rendben akkor 3 nap múlva a toronyóránál este 8-kor.
- Leakarod lökni.
- Igen - rövid és persze értelmes válasz.
- Nem lehetne valahol máshol tériszonyom van - remek és csak ez miatt kell átennem máshova?
- Akkor a raktár épületben.
- Ott leszek és köszönöm - majd letette. Hangja a boldogságtól csengett. Én viszont nem éreztem ezt a boldogságot. Csupán egy valamit. Bántott. Tudtam mit tettem, és rá kellet jönnöm hülyeség volt de, most már nem vonhatom vissza. Stannek is küldtem egy sms-t amiben ez állt:
„Ha tényleg tudni akarod az igazat rólam elmondom 3 nap múlva. De előtte nem kérdezősködhetsz! Legyél 3 nap múlva a raktár épületnél este 8-kor. Barátod Kyle.”
Ennyi. Elküldtem, most már nem vonhatom vissza. Várjunk csak mért úgy írtam alá, hogy barátod? El kell felejtenem, ő nem a barátom. Nekem nincsenek.
Várjunk csörög a mobillom vajon ki lehet az?
- Halló?
- Kyle itt Wendy. Szóltál már annak a köcsögnek? - köcsög, szép becenév.
- Igen.
- Oké, csak ennyit akartam, szia! - ennyi megint letette. Vajon mért érdekelte ennyire?
A nap további része eseménytelenül telt. Vásárlók jöttek, mentek, én meg ültem a könyvem felett. Ennyi, semmi érdekes. Viszont mikor benyitott valaki és megszólalt az a csengő az ajtó felet kicsit reménykedtem mindig, hogy Stan nyit be de mindhiába, ő nem jött meg.
Este 6 fele ismét megszólalt a mobillom. Rejtett szám.
- Hello, Kyle vagyok.
- Kyle, azonnal vonszold át a picsádat Tweekhez és mond meg neki, ha nem veszi fel azt a kibasszot telefont, olyan kemény leszek hozzá, hogy még azt is megbánja, hogy megszületett.
- Neked is, szia Craig.
- MENJ MÁR!
- Oké, oké - mondtam majd letettem. Komolyan, és még Tweek az idegbeteg.
Kimászok a pénztár mögül, majd megfordítva a táblát Tweekhez igyekszem. Igen furcsa körülmények fogadnak. Ugyanis Tweek bezárta a boltot. Pedig éjjel nappal nyitva szokott lenni. Nem gond van kulcsom. Még Craig adta annak idején, hogy nyugodtan szóljak be megint, ha hangosak lennének. Ahogy benyitok, rögtön feltűnik milyen rend van, pedig ilyen korra Tweek vagy 5 poharat tört volna már el.
- Tweek - kiáltok, de nem fele vissza senki. Végül megunva bemegyek a függöny mögé ahol aranyos látvány fogad. Bent a kanapén alszik Tweek (igen kanapén) és mellette pedig Lilly foglal helyet. Őszintén soha nem láttam még ilyen nyugodtnak egyiküket sem. Nálam Lilly azzal szokott szórakozni, hogy lehozza Maxot majd őt kergeti egésznap a könyvtárban, ugyanis az utolsó lépcsőnél a kis komisz mindig kiugrik a kezéből. Egy a mázli. Az alsó fiókom lyukas alulról és oda szokott bemászni, mert ott van mogyoró. Kis cseles.
Nézelődésemet egy hang szakítja félbe, mégpedig Tweek telefonja. Craig az.
Kimegyek, ugyanis tudom, hogy úgy is ordítozni fogna, és nem akarom, hogy felébredjenek.
- Hello Craig én vagyok az Kyle - mondom gyorsan a telefonba mielőtt üvöltözni kezdené Tweek nevét.
- Mi a francot keres nálad a mobilja? Ad őt!
- Hát az nem fog menni.
- Tessék?
- Tudod ma itt volt Bebe és rá bízta a kislányát. Mindketten alszanak.
- Alszanak? - megdöbbent, mondjuk nem csodálom. Tweek csak sex után tud jól aludni amúgy a kávé tartja ébren.
- Igen alszanak, de ha akarod, akkor…
- Ne merészeld! - üvölt rám rögtön - örülök, hogy alszik. Megkérhetnéd Bebét, hogy minden nap vigyázzon rá. Legfeljebb alszik egy kicsit.
- Rendben megmondom neki. Hagyjak üzenetet Tweeknek?
- Igen, kérlek. Kösz Kyle - majd letette. Nem vagyok dühös, hogy nem köszönt el ugyanis nem nagyon volt velem ilyen kedves lassan azóta hogy rájuk nyitottam az ajtót.
Gyorsan lefirkáltam egy papira Tweeknek, hogy hívja fel Craiget ha felkel, majd elmentem. Mikor vissza értem azt vettem észre, hogy az ajtó már nyitva van, ami csak egyet jelenthet: Stan már itthon van.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
