|
Harmadik fejezet
2009.07.21. 21:36
Enjoy ^^ Nem bírtam levenni róla a szemem. Egyszerűen olyan meglepő volt az egész, hogy itt van. Rá kellet volna jönnöm. Tudnom kellet volna az elejétől, hogy ki is ő valójában. Kb. 2 hónapja történhetett, mikor vásároltam egy volt barátommal. Egy lemezboltban voltunk, csak azért mert ott volt internet kapcsolat. A barátom fogta, majd befizetett 2 órára és persze megkért, hogy várjam meg addig. Megemlíteném, meztelen fotókat keresett a netten. A lényeg, miközben ő elvolt a „dolgával”, addig én meg hallgattam pár albumot. Épp Madonnát új lemezét raktam volna be mikor megtörtént a balesett. Épp csak, hogy megfordultam és annyit láttok, hogy egy cd torony dől felém. Másodpercekkel később a tömérdek Cd alatt fetrengtem, ráadásul még én is levertem párat. Végül egy segítő kéz húzott ki. Akkor is a kék szemeibe kellet bámulnom.
-Bocsi, nem vettelek észre, jól vagy? - kérdezte, de már rögtön ordított is tovább.
-Te jó ég! - majd a homlokomra mutat - megsérültél.
Odakapom a kezem, és tényleg érzem meleg nedves vért a kezemen.
-Csak egy kis karcolás - de hiába mondtam, ő berángatott az irodába és ellátta a fejem.
Furcsa érzések kavarogtak bennem akkor. Talán azért mert végig engem nézet, és azt kérdezgette nem kaptam e agyrázkódást.
-Nem, nem. Tényleg jól vagyok, de most már mennem kell.
-Biztos?
De nem válaszoltam, csak intettem, majd a barátomat is kirángatva ott hagytam. Többet nem mentem vissza oda. De valahogy soha nem tudtam elfelejteni a szemeit. Olyan megidézők.
-Elnézést - majd az álmaim elszállnak, és ismét őt és a könyveket pillantom meg - segítene megtartani ezeket.
Válaszomat nem várva meg, a kezembe dob vagy 6 súlyos könyvet, majd a maradékot ő maga szedi föl.
-Elég szétszórt vagyok mostanában, de higgye el, nem szándékosan löktem le a könyveket.
Adogatva neki, azon kapom magam, hogy még mindig nem szólaltam meg. Pedig soha nem voltam az a csöndes fajta. Végül az utolsó könyvet is visszarakva ismét rám néz. De gondolom az arckifejezésem elég szokatlan, lehet számára.
-Őőő... én tényleg sajnálom, csak egyet akartam kivenni, de esett a többi is mint egy kártyavár.
Szolalj meg végre Kyle!!!
-S-s-semmi baj - remek dadogok, csak nem Tweek köpött a kapucsínomba?
-Remek - mosolyog - legfeljebb most nem tettem benned kárt.
Te jó ég, emlékszik rám.
-Tessék? - a legjobb stratégia a tagadás. Ez az, mintha én nem is emlékeznék rá.
-A fejed - mondja, majd olyat tesz amit soha nem hittem volna. A homlokomból elsöpörve a hajat megvizsgálja a kicsi, mégis maradandó heget. - Én miattam van ott heg. Amikor a lemezboltban rád borítottam a cd-ket.
-Tényleg - feladom, nem tudok neki hazudni.
-Még mindig nagyon sajnálom, de ha ez felvidít, már nem dolgozom ott.
-Nem történt tényleg semmi, ez csak egy kis heg - legyintek, majd igyekszem vissza a kassza mögé, de ő ismét megállít.
-Akkor jó amúgy Stan Marsh vagyok, itt lakom 1 utcányival lejjebb - kezét felém nyújtja várva, hogy megrázzam. Hát végül is mért ne. Hátha így békén hagy.
-Kyle Broflovski - és csak eztán jöttem rá, mekkora tökfej vagyok. Ugyanis az igazi nevemet mondtam el neki. Az IGAZI-IGAZIT. Pedig a szüleimen kívül senki nem tudja ezt talán még egy személyt, de róla inkább nem beszélek.
-Jól vagy? - kérdezi. Ennyire látszik az arcomon, ha gondjaim vannak?
-Én persze, jól vagyok.
-Szóval Kyle, ez a könyvtár tényleg a tiéd?
-Ilyen meglepő?
-Dehogy csak... - végre a pénztáramnál vagyok. Beülök de így sem megy el - ...olyan fura, hogy te olvasol.
Mért lenne fura?
Én meg nem néztem volna ki belőled, hogy ilyen hülye vagy - de inkább csak gondolatban válaszolok, még megsérteném. Azt meg semmiképp sem akarhatom.
-Nem ismersz, nem tudhatod, hogy mit szeretek.
-Ez igaz - majd kivillantja hízelgő mosolyát - de meg is ismerhetnénk egymást. Tudod, kicsit még furdal a lelkiismeret a cd-k miatt. Mit szólnál, ha ma elmennék a délután bárhova, ahova csak te szeretnéd.
Ez most komoly, azt hittem majd nekem kell őt szépen vizsgálgatnom, majd a 7 éjszakán lelökni valahonnan. Nemet kell mondanom, nem kerülhetek túl közel hozzá.
-Mért ne, úgy is csak itt poshadnék bent - remek vagy Kyle, ilyen egy igazi NEM!
-Szuper, akkor mihez lenne kedved bringázni, vagy sétálni, esetleg egy kis korcsolya? - nyár elején korcsolya? Ez megzakkant.
-Inkább elmehetnénk úszni. Ismerek egy kis tavat, nem jár oda senki, mert hirtelen mélyül, de úszásra pont jó.
Furcsa de ez az első, hogy a mosolya lehervad a szájáról. Megint az a titokzatos arc, amiből szinte lehetetlen bármit is kiolvasni.
-Remek! Úszni, jól hangzik - mintha csak azt mondta volna „meghalni, ugyan nem nagydolog”.
-Nem tudsz úszni?
-Dehogynem - vágja rá rögtön majd megrázva a fejét, ismét előbukkan a mosolya - akkor itt leszek érted, mondjuk fél 1-re. Az jó neked.
Bólintok, majd összecsapva a tenyerét távozik. Még hallom, ahogy bekopog az üvegen, majd tátogva elköszön.
Hihetetlen ez az egész, olyan érzésem van, mintha meg sem történt volna. De valóság; és én tényleg el fogok menni vele úsznia tóhoz.
A telefonomért nyúlok, ugyanis beszélnem kell 2 emberel is. Egymás után nyomkodom a kis gombokat a mobillomon végül a szám kicsöng.
Vedd fel, vedd fel.
-Haló, Eric Cartman vagyok, mit akarsz? - a kedvesség árad ebből az emberből.
-Zsíragy én vagyok, Kyle.
-Ááá, a kis szentgyerek - csupán azért hív így, mert zsidó vagyok. De voltaképp ő ez miatt én meg a kövérsége miatt szekálom, szóval így kvittek vagyunk.
-Kéne egy kis infó.
-Már megint? Mi vagy te James Bond? - röhög a saját viccén. Komolyan, majd meg fullad a túloldalt.
-Csak meg ne fulladj - rögtön abba hagyta. Valamiért ő nem értékeli az én haláli humoromat.
-Mit adnál cserébe?
-Megmondom ki lop a kaszádból.
-Óóó nem versz át! Mikor legutóbb segítetem neked akkor is megígérted; majd a szélre fogtad az egészet (Hagy tegyem hozzá, igazam volt akkor. Általában a kasszát nem szokta becsukni, mert számokat kell beütni rajta és annyi az agykapacitása, mint egy csirkének. Így csak kicsit behajtja, de most olajozta meg és magától kinyílik és néha a huzat kivisz belőle pár $).
-Kérlek Cartman, most mondok nevet is oké? - nem nagyon sikerült ezt a mondatott röhögés nélkül kibírni.
-Tuti hazudsz hülye zsidó, de oké - ez az - kiről akarsz tudni.
-A neve Stan Marsh.
-Hmm, igen tudom ki ő, bár nem sokat jár be ide. Nem iszik egy csepp alkoholt sem. Utálom is érte - nem lep meg, én sem iszok olyan sok alkoholt, ugyanis jó sok gondom származna abból ha véletlen részegen kibökném hogy bérgyilkos vagyok.
-Tudsz valami mást is ezen kívül róla?
-Igen, kb. 6 hónapja költöztek ide a barátnőjével. Állítólag a kapcsolatuk nem valami jó. Ráadásul a srácnak valami traumája volt, ez miatt kellet elköltözni.
-Trauma?
-Többet én sem tudok, és most ki lopja meg a nagy Ericet.
-Bocsika nagy coca, de keresnek a másikon, majd legközelebb.
-Kyle, ne merd letenni te szemét kis... - tovább már nem hallom ugyanis kinyomtam. Általában nem szokta észrevenni, hogy kinyomom, és vagy még fél órát szitkozódik magában. Őszintén, soha az életbe nem árulnám el Bebét, de mégis csak jól meglehet fogni vele a dagadtat. Már kamerákat is szerelt fel a Wordbe de Bebe azt mondta egy gombnyomás és ki is vannak kapcsolva.
Szóval Stanek valami traumája volt. Fogadni mernék, ezért vágott olyan savanyú fejet azon a fotón. De mégis akkor, hogy lehet ilyen vidám, mikor velem van? Na mindegy, még gyorsan felhívom Wendyt, hátha ő többet tud róla. Voltakép, remélem nem veszi föl nincs sok kedvem hallani, ahogy megint elbőgi magát. Csöng, csöng majd a hangposta.
-Hello, itt Wendy. A sípszó után hagy üzenetet. BIP
-Szia itt Kyle, szeretnék kérdezni valamit. Stanek milyen traumája volt mielőtt ide költöztetek. Nagyon fontos, lenne kérlek csörgess meg!
Remek, most már mindennel meg vagyok. Ráadásul pont van még 1 órám hogy elkészüljek. Bezárok, majd a szobám felé veszem az irányt. Ahogy benyitok rögtön Max-ra nézzek, illetve néznék, de nincs a helyén. Te jó ég hova lehetett. Örülten keresni kezdem, hallgatózom hátha meghallom de semmi. Oké Kyle nyugi hova mennél, ha egy éhes hörcsög lennél.
- Tudom -kiáltok föl, majd az ágyam alá benyúlva a táskámat húzom ki. És láss csodát, egy majszolós kis szőrgombócot húzok ki belőle.
-Hudini! Még egyszer ne szökj el. - furcsán rám tekint mintha csak azt mondta volna „De hát éhes voltam.” Vissza rakom a terráriumba, egy répával együtt aminek meglehetősen őrül, majd ismét a táskám felé nyúlok.
-Fúj Max, tele bele szartál? - ismét felnéz rám, de mivel választ úgy sem kapok inkább kiürítem és megy is be a mosógépbe. De ahogy az oldal zsebébe nyúlok, megpillantom azt a levelet amiről igen régen megfeledkeztem. Még nem bontottam ki, pedig lassan 1 hónapja nálam van. Szép fehér boríték, amire dőlt betűkel ez van ráírva?
„Kylenak, az örök nyugalmak mezejéről.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
