Végre tiszta minden - gondoltam majd a tisztító eszközöket visszaraktam a helyükre. Miután ismételten a nappali közepén álltam gondolatban megveregetem a vállamat. A lakás szinte úgy nézet ki mintha most adnák ki. Sehol egy porcica vagy szemét a földön. Gyönyörű, makulátlan és persze tiszta.  Soha nem tudtam mit kezdeni a rend mániámmal. Lehet, hogy ezért is nem kaptak még el soha. Bár őszintén ez nem tartozik a munkaköri leírásomhoz de, hát ez van. Végül ránézetem az órámra, ami már este 11-et mutatott. Kicsit elhúzódott az idő, de soha nem hittem volna, hogy ekkora ez a lakás. Besietem a konyhába majd, kis keresgélés után egy késel mentem vissza a lányhoz. Ott volt, ahova raktam, az ágyon. De mért is ment volna el, hisz már halott. Nyakából még mindig áramlott a vér, ami igen csúnya nyomott hagyott a lepedőn de, végül is ez volt a cél, nem? A kést a nyakához érintettem majd még jobban elvágtam vele a torkát. Nem akartam szegényt, hogy még jobban vérezzen de, ezzel már tényleg elhihették, hogy öngyilkos akart lenni. Kezébe helyeztem a kést majd még egyszer szemügyre vettem. Széplány volt. Szőke haja szinte már a derekát súrolta és a szemei szinte olyanok voltak, mint a tenger. Napbarnított bőre arról árulkodott, hogy szoláriumba járt. De most már ezen sem kell aggódni.

Lassan elhagytam a lakást és a pótkulccsal bezártam. Figyeltem hogy nem e lát meg valaki, de az utca üres és kihalt volt. Számíthattam volna rá, hisz hétfő este már mindenki a holnapra pihen. Hátizsákomat a vállamra dobtam majd így indultam el haza.

Mosolyogtam ugyanis a ma éjszakai áldozatom különleges volt. Ő volt a 100 ügyfelem. Mármint nem ügyfél, hanem maga az ügy. De kit érdekel boldog voltam, ugyanis 100 ember az nem kis teljesítmény főleg, hogy csak 19 múltam. Jól emlékszem az első embere, akit megöltem. Ő volt az első és az utolsó is, aki könyörögni tudott az életért de soha nem voltam egy nagy érző alak. Hidegvérrel döftem át a késemet a mellkasán, és addig forgattam a kést benne, míg szemei fent nem akadtak. Jó érzés volt, viszont megfogadtam, többet nem hagyom, hogy akárki is könyörögni tudjon.

De nem csak emberek ölése volt jó, maga a munka volt csodálatos és a 2 év alatt egyszer sem buktam le. Talán ezért is vagyok nagyon keresett az emberek között. Viszont roppant módon nehéz megtalálni, ugyanis a 2 év alatt 14-szer költöztem a biztonság kedvért és több mint 20 vezeték néven ismernek. Akárhogy is, aki akar az megtalál, és ha egyszer megtalál, akkor ott vér is fog folyni.

De nem csak ezért voltam keresett. Azért is, mert én kicsit másképp dolgoztam, mint mások. Sok helyen hallottam, hogy úgy hívnak „Angyali-halál”. Ezt a nevet ki érdemeltem ugyanis az áldozatomnak mindig szoktam adni egy hetet. Ezen az 1 héten kicsit közelebb kerülök hozzá és kiismerem minden titkát baját gondját. Na meg persze meghallgatom az ő változatát is. Vajon mért is akarja az illető megölni? Persze ilyen konkrétan nem kérdezek rá csak szépen lassan. Végül a 7-dik nap estéjén végzek vele majd, mint oly sokszor balesetnek vagy öngyilkosságnak tettetem. Ilyen egyszerű.

Gondolataimban elmerülve észre sem veszem és már a könyvtáram előtt, állok. Nem vicc, másod állásomban könyvtáros vagyok ugyanis másik szenvedélyem a gyilkolászás után, az olvasás. Már több mint 500 könyvet olvastam és köztük a kedvenceim a krimi történetek, de egy jó vidám könyvet sem tudok sokszor letenni. Belépve az ajtón a kukába dobom a lány, kulcsait majd az emelet felé veszem az irányt. Kinyitva egy kis nyikorgó hangot hallok. Mosolyogva felkapcsolom a lámpát és rátekintek egyetlen egy barátomra, aki épp az új játékával játszik. A hörcsögöm Max aki, épp tegnap kapta meg új mókuskerekét vidáman fut rajta. El tudtam volna jó ideig nézni de, sajnálatomra így is kissé el vagyok maradva. Táskámból előhúztam egy tábla csokit majd az egyik sarkából letörve egy kicsit, oda adtam neki. Először megszaglászta majd, mohon falni kezdte. Minden ügyem után csokival ünneplek és soha nem akartam, hogy kimaradjon a jóból. Ismét az órámra pillantok, amin már éjfél van.

A picsába késében vagyok – majd táskámat az ágyam alá rejtve a fürdőbe sietek. Nem volt nagy fürdő inkább olyan átlagos egy fürdőkád és egy mosdó a vécéhez egy külön ajtó vezetett. Ezen kívül egy saját mosógéppel is rendelkeztem, amit valljuk be elég gyakran kellet használnom az emberek miatt. Ráadásul az is kiderült hogy egyes emberek vére sokkal jobban össze fogja a ruhámat, mint gondoltam. Miután átöltöztem bekapcsoltam a mosógépet, ami halk bugással jelezte hogy elindult. Kilépve a szobámba rögtön az irodám felé indulok. Zsebemből előhúzva a kulcsot benyitok, majd leülök és várok. Nem volt egy nagyon nagy iroda. Egy kisebb asztal, rajta egy telefon, két szék és egy irattartó szekrény.  Elég sok pénzem volt de mindet a bankban tartottam. Soha nem költöttem olyan sokat abból a pénzből lakásra hisz minek? Úgy is állandóan költözöm. A pénzt idős koromra tartogatom, na meg néha egy kis luxusüdülés sem árt. Lábamat az asztalra helyezem, majd a fiókból előhalászok egy könyvet. Nemrég érkezett egy vadonatúj krimi könyv. Alig vártam hogy végre tovább olvassam, bár azt gondoltam, hogy ez úgy sem lehetséges ugyanis fél órája el vagyok csúszva. Fél 12 vártam egy hölgyet, de úgy látszik szerencsém van ugyanis ő is késik. Épphogy neki kezdenék olvasni, egy igen halk kopogás hallatszik az ajtómon, majd egy kis nyikorgás kíséretében kinyílik az ajtó. Csak egy kis pillantást vetek a nőre, aki hogy is mondjam, igen lilás hangulatban van. Nem viccelek. Lila kabátot viselt, amin enyhe árnyalatú sárga virágokat hímeztek. Sálja is lila, bolyhos. Ahogy a kesztyűje is. Látszott hogy ugyan azon a helyen vehette őket. Ráadásul olyan kalapot hordott amilyet a Franciák szoktak hordani. Kis ridikülje talán eggyel világosabb árnyaltú de az is lila volt.  Össz-visz a nadrágja citrom sárga de, még így is elég bizarr látványt kelt.

- Maga Kyle? - Igen kedves modora van mondhatom semmi szia, vagy hello de mindegy.

- Jó napot, igen én vagyok. Kérem foglaljon helyet – mutatok az asztal előtti székre, de a könyvből még mindig nem nézek fel. Lassan halk léptekkel indul el a szék felé majd, helyet foglal. Végül leteszem a könyvet, és a szemeibe nézek. Ismerős tekintett sok ügyfelem tekintett már így rám. Ilyenkor, gondolom, mindig azt kérdezik maguktól mit is keresnek itt, ez nem is én vagyok, meg ilyesmi. De a vége mindig ugyan az.

Végül a lány belenyúl a táskájába és egy kis fehér borítékot húz elő, majd lassan felém csúsztatja.

-Szeretném, ha megölnéd - közli kicsit remegő hangon. Ránézek majd a borítékra. Sejtem mi van benne, hisz kb. ő a 10-dik olyan ember, aki borítékban adja át az ügyemet, vagyis azt a személyt, akit meg kell ölnöm.

-Hölgyem, nézze én másképp dolgozom mint mások, és ez általában nálam nem így szokott működni.

Egész teste remegni kezd, gondolom kicsit rá ijesztettem. Mosolyogva megfogom a kezét, és kicsit megpaskolom.

-Nem kell aggódni - mondom de még mindig ugyan úgy remeg - meg fogom tenni amit kér csak még pár információt áruljon el. Először is mi a neve hölgyem, de elég csak a kereszt nevét mondania. Másodszor miért akarja megöletni ezt a személyt és végül a teljes nevét kérném, ennek a személynek.

A nő ismételten olyan szemekkel néz rám, ahogy az előbb ő is tudja, hogyha most elmondja nekem ezeket az információkat nincs vissza út, vége mindenek. De úgy látszik ezt akarja ugyanis a remegés abba marad majd felemelve fejét bólint.

- Wendy vagyok, és azért szeretném megölni ezt a személyt mert elhagyott.

- Megcsalta? - Vágok bele ugyanis elég gyakran van dolgom ilyen ügyekkel.

- Nem - rázza a fejét - csupán elhagyott, nem tudom mért de...

Ismét remegni kezd majd egy kis csík megy le az arcán. Gondolom sír de inkább nem kérdezek rá, ki tudja lehet hogy még rajtam sírná ki magát.

-...de biztos hogy nem azért mert megcsalt, tudja már 10 éves korom óta szeretem őt, és éppen tegnap kértem meg a kezét mire ő csak annyit mondott „Sajnálom Wendy, itt a vége”.

Szinte nevetve meséli az egészet, mégis a hangja tele van gyűlölettel. Fogadni mernék véres bosszút akar.

- Azóta nem is láttam de, nem akarom, hogy bárki másé legyen, inkább akkor dögöljön meg.

- Értem - őszintén, magamba röhögni tudnék, hisz ez csak egy szakítás és ezért kell megölni valaki? Hát igen ki érti a nőket, talán ezért nem is volt soha egy sem a közelemben. A lényeg mégis az, hogy ez egy újabb munka amit el kel végezni - szóval akkor mi is a teljes neve?

Wendy szemei szinte izzanak. Düh, fájdalom, gyűlölet, ismerős érzések.

- A neve Stan Marsh.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés