|
10# : Az erdő gyomrában
Kellemes lézengést~ *-*/
A tesi tanár morogva állt a diákok előtt.
- Nos, hogy ne unatkozzatok annyira, lesz egy kis kenpingezés. - a diákok összesúgtak. - Kettesével beosztalak titeket, és elkell töltenetek az éjszakát az erdőben...
- Fiú-lány párosok is lesznek?! - kérdezte Jess kalimpálva.
- Igen. - morogta a tanár. - Nos, akkor kezdeném is. Clyde, Jess, menjetek sátorért. - mutatott a mellette lévő kisebb összecsomagolt sátrak halmára. - Craig, és Tweek... - morogta tovább a neveket, míg szőke felsóhajtott. Örült, hogy Craiggel lehet, maga se értette miért. - Ez nem ér! Miért te?! - csüngött rajta Jess.
- Ezt én is kérdezhetném... - morogta Clyde, de azért elmosolyodott - párnát nem kérek, ott lesz nekem kettő jobb.
Craig viszont egyáltalán nem örült ennek az egésznek. Főleg, hogy visszaérkezésük után ő nem is beszélt a szőkével, mely nehezítette helyzetét.
- Hehe, jó puha párnáid lesznek - vigyorgott a szőke, mire Jess leütötte.
- Nem osztom meg a párnáimat Clydeal, ez privát dolog! - morogta, míg Tweek fejét fogva ment egy sátorért.
- Két embernek egy. A kis párod pedig már elvette. Az erdő szélén vár - mondta az idősebb diák a szőkének, majd a már hátizsákos felé mutatott aki bőszen nézte a térképet, melyet ugyancsak a „túlélő csomagban” talált.
- Köszi. - mondta Tweek, majd ő is bement a faházba, összepakolva pár fontosabb dolgot, sietett oda Craig mellé.
- Mázli... - morogta, ahogy a szőke kezébe nyomta a térképet - nem hinném, hogy lesz társaságunk - elindulva kezdett arra menni, ahol Demi döntögette ki a fákat.
Tweek a térképet nézve követte a feketét. Habár nem nézett az orra elé, egyszer sem esett el, kitudja, talán csak mázlia volt. Eközben Demi morogva nézte, ahogy a szőke egyre jobban távolodik, erejét már egyáltalán nem tudta használni, és ez zavarta, nagyon is. Mellé egy vinnyogó lányt osztottak, így siránkozva indult el vele az erdőben. Tweek eközben néha-néha fel lesett a térképből a feketére, maga se tudta miért... de úgy érzete, rá kell néznie a másikra.
- Ugye itt? - kérdezte amaz, ahogy egy kisebb tisztásnál állt meg.
Tweek hümmögve nézett fel.
- Igen... - mondta, de azért még lenézett a térképre.
- Remek akkor és megcsinálom a sátrat, ha te a tűzrakást - ledobta hátráló a nehéz táskát, majd neki is látott. A kisebb ugyan így téve szabadult meg ugyancsak szütyőjétől, majd szó nélkül sétált vissza az erdőbe, tűzifát gyűjteni.
Craig egy jó fél órával már kész is volt. A sátor állt és két rönköt is hozott, hogy le lehessen ülni. Sajátja mellé rakta kistáskáját melyben a kard lapult. Nem hitt ebben az egészben, de egyszerűen nem bírta magát arra rávenni, hogy ott hagyja a kis bungalójukban. Mikor pedig Tweek visszatért - nem kis halom fával - kezdte azokat egy csinosabb kis rakássá alakítani. Táskáját magához húzva, vett elő egy régi újságot, melyet széttépve helyezett el a farakásban, majd egy öngyújtóval meg is gyújtotta a papírt. Pár perc múlva a fa is lángra lobbant, és a kisebb tábortűz pattogva ontotta melegét.
- Ügyes~ - jegyezte meg, de nem nézet a szőkére.
- Köszi. - mondta mosolyogva, maga se tudta, hogy volt képes így megcsinálni, mintha már több százszor rakott volna tűzet, annak ellenére, hogy sosem volt egy kenpig kedvelő. Mikor leült a farönkre, kissé felszisszenve kapott hasához.
- Minden oké? - nézet rá, ahogy ő is helyet foglalt és nézett a pattogó tűzre.
- Asszem... - motyogta, majd végig simított hasán. - Úgy fáj a hasam meg... - kissé elpirult. - Mindegy... szóval fáj és nem t'om miért... - motyogta, ahogy kicsit előre dőlt.
Craig bólintott és hiába de nem bírta ki, hogy ne mosolyogjon el a szőke tudatlanságán.
- Majd jobb lesz~
- Ha te mondod... - kuncogott fel kicsit Tweek, majd mosolyogva nézett a feketére, de utána rögtön, pirulva kapta el tekintetét.
- Szóval... csak táborozás és ennyi? Elégé unalmas - letörve egy ágat dobta a tűzre, ahogy lábait kinyújtotta.
- Ja... - morogta kissé csalódottan Tweek. - Csinálhatnánk valamit... - vetette fel az ötletet, ahogy felnézett az égre, ám ekkor képek jelentek meg agyába. Emlékek voltak, persze ő ezt nem tudta. A képektől, melyeken épp Craiggel alkotott, orrához kapva hajtotta le vörös fejét. - Jézusom... - motyogta maga elé.
- Szerintem annyira azért nem vészes - nézet fel ő is, ahogy elmosolyodott.
- Hm?... - nézett rá vörös fejjel Tweek, majd a kisebb vérpatakot gyorsan letörölte. - Ja nem, szívesen csinálok veled bármit.~ - mosolygott a fiúra, ám ekkor megint vér kezdett folyni orrából. - Basszus... - morogta, ahogy elfordult.
Craig lopva nézet rá és nem értette mi baja lehet.
- Minden oké? - kérdezte, és felkelve lépet oda hozzá.
Tweek felnézett rá, és feje megint vörös lett, ahogy ilyen közel került hozzá a másik, és most erőteljesebben kezdett vérezni orra.
- Persze csak... kicsit túl élénk a fantáziám... - motyogta, ahogy törölgette orrát.
- Nem is tudtam, hogy perverz vagy - megfogva egy zsepit nyomta az arcába, de nem ment el mellőle.
- Nem vagyok perverz...! - morogta vörös fejjel. - Én se tudom... mi van velem... - fejében egy kuncogást hallott a szőke, mire tincsei közé túrt, félénken nézett Craigre.
- Fogadok bujkál benned valami - mosolyodott el kedvesen, mire Tweek szemöldök ráncolva nézett vissza rá.
- Ne már... valami perverz szellem?! - riadt meg kicsit, majd az újabb képektől még jobban elvörösödött.
- Tuti biztos - bólintott most már vigyorogva, ahogy próbálta feltörő nevetését vissza nyelni.
Tweek persze ezt észrevette.
- Ez nem vicces... - nyüszögte, ahogy lehajtotta fejét, és egy újabb papír zsepi adagot nyomott orrához. Craig pedig ekkor nevetett fel, ahogy le is térdelt a másik elé.
- Egy fenét nem~ - kuncogta, majd ismét felnézve harapta meg alsó ajkát, mire Tweek már teljesen vörös fejjel nézett rá.
- De... De... nem az... ha tudnád mire gondolok nem nevetnél... - morogta, ahogy törölgette orrát.
- Tény próbát - rántotta meg vállát.
Tweek kinyitotta száját, hiába próbálta vissza fogni magát, mintha valaki más szólalt volna meg helyette.
- Én mi... - ám ekkor szája elé kapta a kezét, és vörös fejét elfordította.
Craig ezt megelégelve ragadta meg a kezeit és húzta el a szájától.
- Gyerünk~ hallani akarom!
- Magunkat... képzeltem el... - motyogta vörös fejjel, ahogy félve nézett a fiúra.
- És mi ebben az a nagy perverzség? - kérdezte nem értve a másikat.
- Hát ő... - hiába próbálta elfordítani tekintetét, valami nem engedte. - Hát izé mi... érted... - motyogta.
- Nem. Túl idióta vagyok ehhez - mosolyodott el, ahogy még közelebb hajolt - mond ki, kérlek.
- Mi... - nem tudta abbahagyni, valahogy hiába nem akarta, kimondta. - szeretkeztünk... - suttogta.
- Ennyi csak? Nem mesélnél róla - szorította meg a kezét, ahogy még jobban közelebb hajolt hozzá - Milyen?
- Hát ... - nyelt egyet. - Most nincs rajtam szalag... - feje még vörösebb lett. - és... olyan... szenvedélyes... és... - alsóajkába harapott, ahogy pillái lejjebb ereszkedtek.
Még közelebb hajolt, majd a fülei mellé érve suttogta bele:
- Élvezed?
- Nagyon... - suttogta halkan, ahogy lehunyta szemeit.
- Szeretnéd? - nyalta meg óvatosan a fiú fülét, majd nem is várva hajolt a szájához - Mert én igen. De nem fogom neked megadni azt az élvezetett~ - közölte és lágy csókot nyomott a fiú szájára, ki kikerekedett szemekkel nézett a másikra.
- Jó! Mert én nem szeretném! - mondta dacosan, ahogy keresztbe fonta karjait. - Még hogy nem fogod nekem megadni azt az élvezetet... én nem is én csak... most azért mert nem is tudom hogy ezek a képek a fejembe kúsztak attól én még nem... - pufogott magának, ahogy elfordította tekintetét.
A fekete viszont csak megpaskolta a fejét.
- Hogyne perviboy~ - nevetett fel és ellépdelt a szőke mellől.
Tweek leesett állal nézett utána, feje vörösben izzott. Magába tovább pufogott, hogy minek mondta ki, egyáltalán, hiszen ő nem is akarta, de nem mondta ki. Elővéve Nintendoját, kezdte nyomogatni, ezzel levezetve mindenfajta feszültséget, ám az is hamar kikerült a kezéből köszönhetően pajtása miatt.
- Természet. Kemping. Ha kockulni akarsz azt tedd otthon - a táskájába süllyesztette a kis gépet, majd elővéve néhány mályvacukrot zörrentette meg Tweek előtt, ki viszont durcásan nézett rá, ennek ellenére, megcsillantak szemei a mályvacukor láttán.
- Majd add vissza - morogta, ahogy elvett oldalról egy tetszetősebb botot.
- Meg fogom enni - közölte nemes egyszerűséggel, ahogy ő már egy botra kezdte húzgálni.
- A Nintendot?! - lepődött meg Tweek.
- Ha már gömböket képes vagyok lövöldözni, egy gép meg sem kottyan - morogta, de inkább az első részt magának mondta, mint a fiúnak.
- Nem eheted meg! Még végig kell vinnem a... - kezdte sorolni a sok-sok játék nevét. - Muszáj végig vinnem őket... - nyöszögte.
- Mit számít egy vacak végigjátszás?! - kérdezte dühösen - Talán ha nem a ilyen világban élnél jobban értenél másokhoz és az érzéseikhez. Tweek szemei kikerekedtek a szavak hallatán, végül lehajtva harapott alsóajkába. Nem, most nem mondja ki. Nem akarta, és ezúttal a néha benne megszólaló hang sem akarta. Csöndben tördelte tovább a faágat. Craig is csöndben ült tovább ahogy egy májvát szúrt rá, majd tartotta a tűzhöz. Tweek lassan apró darabokra törte az ágat, majd annak törmelékeit a tűzre dobta. Az erdő felé sandított, nem is egyszer, hiszen apró pislákoló fényt látott ott.
- Minek kell ilyen hülye feladatott kiosztani - morogta az orra alatt, ahogy nemegyszer a fának vágta botját mert az meggyúladt. Tweeken kíváncsisága eluralkodott, majd szó nélkül állt fel, és indult el az erdő felé
- Hey! - nézet fel Craig, de nem kelt fel - Hova mész?
- Mindjárt jövök. - mondta semlegesen, ahogy hátra sem nézett, majd lassú léptei felgyorsultak, ahogy a fény is erősödött. Craig csupán erre megrántotta vállát, majd ismét felmordult.
- A filmekben bezzeg sosem ég oda! - morogta, ahogy ismét csapkodni kezdte a kis gallyát.
Tweek elérve az erdőt, ment egyre beljebb. A kis fény hívogatta, szinte már vonzotta magához. Mikor elérte, meglepetten pislogott lefelé.
- Ez meg mi...? - motyogta, hiszen csak egy egyszerű kavicsnak tűnt, viszont mikor kezébe vette, a kis kavics gyémánt alakot öltött, így elvágva a szőke kezét, de most nem is foglalkozott vele. A fény egyre erősebb lett, ahogy a kavicsot a fiú a kezében tartotta. A seb, amit a gyémánt ejtett tenyerét pillanatok alatt begyógyult, sőt, eddig sajgó teste se fájt már. Nagyokat pislogva kezdett vissza felé sétálni, ahogy a kis követ markába fogta, minek fénye az ujjai közt apró résen szöktek csak ki.
Eközben a fekete már igazi veszélyben volt, ugyanis a kis botja meggyulladt és nem is nagyon akart eloltódni. Már páros lábbal ugrált rajta, amikor végül sikerült eloltania.
- Basszus - morogta, ahogy kissé megéget ujját kezdte szopogatni, majd sóhajtva kezdett vizet keresni a táskájában.
Tweek odasietett a fiúhoz, majd leguggolt mellé.
- Hey, én meg tudom gyógyítani. - mondta komolyan, tekintete megint homályos volt, és pecsétje is izzott.
- Tweek, menj már innen. Csak egy kis égés. Megoldom - morogta, ahogy még minidg kissé dühös volt a botra.
- Mégis hogy beszélhetsz így velem?! - akadt ki a szőke, ahogy fellökte a feketét. - Én itt segíteni akarok, te meg leharapod a fejem, hát kösz! - morogta karba tett kézzel, mire a fekete fel sóhajtott, majd felkelve vakarta meg a fejét.
- Bocsánat, csak kiakasztott az a szar ág - morogta, majd legyintett - lemegyek a folyóhoz és megmosom.
Tweek visszarántotta a földre, majd a fekete sérült kezét magához húzta. Ujjára egy apró puszit nyomott, minek hatására kis fénycsóvák jelentek meg a fiú ujjai körül, és az égési sebnek már nyoma sem volt. Tweek kedvesen mosolygott Craigre.
- Máskor jobban vigyázz. - paskolta meg vállát.
A fekete pislogott párat, majd a szőkére nézet és annak nyakára.
- Oké... - nyögte ki, ahogy elmászott tőle, majd ismét leült a rönkjére. Nem akart rákérdezni, hogy most éppen ki van elől, így inkább a megmentett mályvacukrokat ette.
Tweek csak sóhajtva feküdt saját rönkjére, kezében még mindig ott volt a gyémánt, amit folyamatosan forgatott ujjai között, úgy fixírozta. A gyémánt belsejében ezüstös folyadék volt, mikor ezt Tweek kiszúrta, megpróbálta összetörni a követ.
- Mi a fenét próbálsz? - kérdezte, ahogy utolsó falatot is legyűrte.
- Széttörni... - mondta Tweek nemes egyszerűséggel, ahogy tovább szorongatta öklében a követ, mely meg-meg roppant.
- Mi az? - kelt fel, ahogy közelebb sétált a fiúhoz.
- Egy kavics.~ - vigyorgott a fiúra, ahogy kezében újra roppant a kő.
- Mióta világítanak a kavicsok? - kérdezte morogva, de ráhagyva fordult meg és szedett ki táskájából egy kis füzetett, majd indult kicsit beljebb az erdőben. Ahogy akarta lement a folyóhoz, majd az egyik fának vetve hátát nyitotta fel a füzetet, majd kezdte benne olvasgatni a történeteket. Amit még régebben írt. Amik mind kiderültek... talán vele történtek meg.
Tweek eközben tovább ropogtatta a követ, majd mikor az szilánkokra tört, mindegyik beleállt a fiú kezébe, így felsértve bőrét, mégis a sebeken keresztül befolyt az ezüstöst folyadék, mire kissé fájdalmasan felsóhajtott. Mikor az összes folyadék a testébe jutott, a kő apró szilánkai melyek eddig bőrébe mélyedtek foszlottak semmivé. Tweek sebe egyből begyógyult, és a nyakán lévő pecsét kissé elhalványodott.
Felsóhajtott, majd pecsétjéhez ért, mi már kevésbé volt forró.
- Ha találnék egy ilyen követ Deonnak is... - suttogta maga elé, hiszen ez a gyógyitó kő, minden rossz pecsétet enyhített, így felpattanva sietett vissza az erdőbe, ahogy hevesen egy újabb követ kezdett keresgélni.
Craig ekkor csukta be saját füzetét, majd felsóhajtva dobta félre. Marhaságok. Az egész lökött ügy, mind!
"Miért nem hiszel benne?"
- Talán mert nincs ilyen. Az egész csak szimpla elmebaj...
"Miért nem hiszel benne?"
Craig felmordulva csapott a fejére és üvöltött egy nagyot.
- A kurva anyádat fogd már be!
- Hey... - szólalt meg tőle nem messze Tweek, ahogy komoran nézett a fiúra.
A fekete felpattant szinte ijedten és a maga melletti füzetet a háta mögé dugta.
- Igen?
Tweek a fiú elé sétált.
- Nyújsd ki a kezed. - parancsolta.
- Köszi... már meggyogyult rendesen az ujjam - morogta, ahogy megfordulva kezdett visszafelé sétálni.
Tweek megfogta a másik kezét, majd ellentmondást nem tűrően húzta vissza.
- Nem kérés volt. - mondta komoran.
Craig meglepődve tapasztalta, hogy a fiúnak milyen erős a szorítása, így nem tudott mást csinálni. Lassítva állt meg, majd nézett egyenesen a szőkére.
- Komolyan... csak egy kis égés volt...
Tweek megrázta fejét.
- Nem arról van szó. - magához húzta a fiú kezét, majd tenyere fölé tartotta a követ. Most elsőre szétroppantotta, így az égető anyag Craig kezére folyt, néhány szilánkkal. Hamar a fiú testébe jutott az ezüstöt folyadék, és a szilánkok ismét eltűntek. Tweek kezét a fiú sebére tette, mi így pár másodperc alatt begyógyult.
- Mi a... - pislogott nagyokat, majd kikapta a másik kezéből sajátját - ez meg mi volt?
- Gyógyitó kő. Enyhíteni fog a pecséteden. - mondta komolyan Tweek, majd ellépve a fiú mellett indult vissza felé egy ásítás kíséretében.
Craig sóhajtott, ahogy megvakarta a tarkóját. Ráhagyta a másikra, hisze nem érzett semmit, viszont az, hogy mindig megsérül kezdte idegesíteni, de inkább csöndben követte a másikat.
- Miért jöttél megint elő?
Tweek megtorpant egy pillanatra, majd utána újra elindult.
- Volt egy kis dolgom...
- Micsoda? - kérdezett ismét, ahogy beérte a fiút - Várj már! - szólt rá mire a szőke meg is állt.
- Enyhítettem a saját pecsétemen is... - mondta semlegesen, ahogy zsebre dugta kezét.
Craig komoran nézte a fiút, majd lassan bólintott.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze. - válaszolta, rá sem nézve a fiúra. Jobban lekötötte a lábánál lévő nagyobb fűcsomó rugdosása.
- Mi lesz akkor ha felszakad a pecsét? - még minidg komolyan nézet a fiúra. Kezében a füzetét néha hozzá verte a lábához de ezen kívül nem tett mást.
- A két egyén összeolvad... jó esetben. - mondta komoran, ahogy kirúgta a fűcsomót. Szemöldök ráncolva tolta vissza helyére, majd egy kis fény közepette, az újra gyökereket növesztett.
- Mi a rossz eset? - nézet már ő is le.
- Mindkét énje meghal, és csak egy üres test lesz. - kialudtak a kis fények a fű körül, majd Tweek ismét elindult.
- Tessék! - megragadta a vállát, majd maga felé fordította - Komolyan mondod! Mégis akkor miért éri meg?!
Tweek arca kifejezéstelen maradt.
- Lehet neked nem éri meg... de például nekem megéri. És Deonnak is. - mondta komoran.
- Van rá esély, hogy meghalunk. Mind meghalunk. Hogy éri meg neked, így? - nézet rá komolyan - Mi van akkor ha te boldogan élsz, ahogy a pecsét lejött de Én és Deon eltűnünk?
- Amíg én élek, Deonnak nem lesz baja. - válaszolta. - A halálból is vissza tudlak titeket hozni, ne aggódj magad miatt. - hangjából semmiféle érzelem nem volt.
- Leszarom mi lesz velem! Én titeket féltelek! - kiabálta el magát, aztán mikor rájött mit mondod a szájára tapasztotta a kezét.
- Ha meghalok, újra újjá születek. - vont vállat. - Inkább meghalok, mint hogy Keithé legyek. Szóval nekem megéri, főleg, hogy Deonnak se lesz baja. - mondta nemes egyszerűséggel.
- De Tweek-nek igen - morogta komolyan - szeretem őt és nem akarom, hogy meghaljon.
- Szereted?~ - vigyorodott el, de hamar eltűntette az érzelmeket arcáról. Tweekel ellentétbe, ő tudott szókimondásán uralkodni. - Nos, mivel én gyógyitó vagyok, nem igazán halok meg, csak megölhetnek. Ha Tweeknek baja esik, arról majd csak egy ember tehet. - mondta semlegesen.
- Magyarán nem fog senki meghalni? - kezdett összezavarodni, ahogy ismét a feje zúgni kezdett.
- Ha Keith nem öl meg, akkor senki nem fog. - ellépve a fiútól, indult el újra.
Craig ekkor viszont utána lépett, majd megfogva a vállát fordította maga felé és csókolta meg. Mélyen, úgy ahogy még soha. Szeretetből. Tweek persze ugyan így csókolt vissza. Élvezte, és egyben örült is. Mikor elváltak egymástól, kissé csalódottan sóhajtott fel, míg Craig meglepődve nyitotta ki a szemét, majd arca kissé elvöröslőt és szó nélkül lépett el a fiú mellet és indult el a tábor felé. Tweek sóhajtva indult el utána, lassú léptekkel.
- Úgy unatkozok... - motyogta maga elé, ahogy felnézett az égre. Mivel kezdett sötétedni, pár csillagot már lehetett látni.
- Miért nem hagyod, hogy Tweek visszatérjen és így legalább rendesen megcsinálhatnánk ezt a hülye sátorozást.
- Mert bezárva még jobban unatkozom. - morogta, majd a rönk helyet a sátroba vetődött be.
- Rendben... ha elűzöm az unalmadat akármivel, akkor visszaengeded? - kérdezte sóhajtva.
- Igen~ - mondta kuncogva, ahogy elnyújtózott a sátorban.
- Akkor, van valami amit szeretnél? - kérdezte, ahogy ő is bemászott a sátorba.
Tweek hasára fordulva hümmögött fel.
- Hát ...~ Deon mindig le tudott foglalni...~ - vigyorodott el pajzánul, majd lehunyva szemeit gondolt vissza a szép, egyben perverz emlékekre, ahogy kezeit piruló arcára tette.
- Milyen kár, hogy nem éppen emlékszem rájuk - morogta, ahogy ő is elterült és a sátor tetejét kezdte vizsgálni.
Tweek legyintett.
- Mindegy. - elvigyorodva, nyalta meg ajkait. - "Ugy se adom meg azt az élvezetet~" - idézte a fiút kicsit elmélyítve hangját, majd elkuncogta magát.
- Találj ki valamit, vagy akkor engedd vissza Tweek-et! - morogta.
- Ha vissza engedném, még jobban unatkozna, mint én most~ - mondta vigyorogva, majd se szó se beszéd ráült a fiú ágyékára, majd mellkasán megtámaszkodva, nézett le rá. - Tegyük izgissé a dolgokat~ - mondta vigyorogva.
- HA ettől nem unatkozol - rántotta meg a vállát, ahogy még mindig a sátor tetejét bámulta, nem s figyelve a másikra.
- Ó~ Nagyon is fogom élvezni~ - kuncogta, majd magával rántva a fiút, feküdt el újra. Craig szorosan Tweek lábai között terült el, majd Light egy utolsót vigyorogva, tűnt el. A pecsét is eltűnt, és tekintete ismét éles volt.
- C-Craig! Mit csinálsz?! Hogy kerültünk a sátorba?! - kezdett mocorogni Tweek, vagyis próbált szabadulni, de testét nehéznek érezte. Észre sem vette, hogy így ágyékukat dörzsöli össze.
- Szerinted... elájultál én meg behoztalak, viszont véletlen megcsúsztam és itt kötöttem ki. Bocsi - válaszolta gyorsan, majd komolyan nézet bele Tweek szemébe, de rögtön elkapta pillantását és fel is állt. Tweek végül váll ránditva nyugtázta a dolgokat. Viszont mikor fel akart ülni, nem ment neki, sőt, megmozdulni sem bírt.
- Asszem én kint alszom - válaszolta Craig, ahogy összegurította a hálózsákot, majd kidobta az.
- Jó. - morogta a szőke, ahogy még mindig mozogni próbált, ám nem ment neki. Ám a fekete ezt észre sem véve ahogy kilépet dobta le cuccait, majd felkapva kistáskáját rohant el.
Tweek ekkor habár már megtudta mozdítani testét, mégis, az egész zsibbadt, így inkább abbahagyva a mozgást, szenderedett el a sátorban.
Craig ismét a tóhoz sietett, majd előkapva táskájából a kardot kezdett el gyakorolni. Nem tudta miért teszi. Miért izgatta, de hirtelenjében fontosnak tartotta.
"Be kéne látnod, hogy talán ez mégsem képzelet, hanem valóság!"
- Talán ha befognád, jobban menne - morogta és bár hiába mondta ezt a kard szinte pehely súllyal pördült a karjai közt. Hibátlanul.
"Nem fél tőled, mert tudja, hogy nem hiszel benne. Tudja, hogy az övé lesz, de ezt nem hagyhatod. Akkor a barátod is meghal és az én szerelmem is."
- A szerelmed kikészít - vágta bele a kardot a fába mely nyíl egyenesen állt meg benne - szerintem utál, mert nem éppen hiszek neki, sőt fogadok azért is utál mert valójában nem te vagyok.
"Segíts neki és akkor talán nem kezel úgy mint valami ellenséget. Kedves ő, hidd el."
- Csak amennyire, meg lehet magam szerettetni valakivel, aki azt szereti, aki bennem él - nevetett fel, majd hirtelen elmosolyodott - szóval Demi boldog mert nem hiszek ebben az egészben. Mi lenne ha~
"Ki fog készülni Light. Ezt nem teheted!" Craig megtorpant, majd elmosolyodva sétált a vízhez és nézet bele saját tükörképébe.
- Van jobb ötleted? Ezzel akár nyerhetünk is. Csak figyelj~ - vigyorgott magára és hihetetlen módon tükörképe nem mosolygott vissza csupán sóhajtott, majd bólintott - viszont akkor ne nyaggas!
"Próbálkozom. De ha idő van cselekedj" - fejezte be a beszélgetést, majd Craig kihúzva a fából a kardot mosolyodott el, majd a fához sétálva nyelt egyet és ahogy csak tudta beleverte a fejét, majd kissé szédülve vette el onnan.
- Nyert ügy... - motyogta, majd ájultan hullott a földre.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
