A vörös némán követte barátját, mégis folyamatosan figyelte. Kíváncsi volt, milyen is Marshéknál az élet, hisz amit ő látott, elég nyugodt volt. Semmi válás, szomorúság. Mindazonáltal alig tudhatott valamicskét is, hisz’ régen járt erre - ha Stan-nel találkoztak általában a fiú jött át hozzá.
Miután beléptek Stan szobájába, a feketehajú megszokásból bezárta az ajtót, majd letette a tálat az éjjeli szekrényére. Szobája meglepően rendszerezett és tiszta volt - természetesen nem Stan keze munkája által, édesanyja vállalta a takarítás megtisztelő feladatát. A legfiatalabb Marsh fiú hálás volt ezért, legfőképp mert tudta, hogy az életstílusa teljes ellentéte annak, melyet Sharon kívánt volna neki. Kyle eközben pedig már alkalmazkodva lépett az ágyhoz, majd arra leülve egy kiflivel a szájában nézett végig a rendszerezett kis helységen. – Csodálom, néha mennyire rend van itt ahhoz képest, hogy gyűjtögető hajlamaid vannak.
- Anyám a bűnbak - húzta félmosolyra száját Stan. Teljesen figyelmen kívül hagyta régi, el nem nyomott szenvedélyének felemlegetését, s csak lekapott a tálról egy nagyméretű kiflit, majd Kyle mellé ülve majszolni kezdte.
- Jobb ,mint gyerekkorunkban. Az ablakod előtti fekete függönytől például herótom volt - nevetett fel, ahogy nagyokat harapott a kifliből. - Valójában imádom a szobádat, ha ilyen. Természetellenes vagy benne.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy koszos és rendszertelen vagyok? - Felhúzva egyik szemöldökét sandított rá a vörösre, majd az utolsó falatot is betömve szájába állt fel. Odasétált a ruhásszekrényéhez, s kutatni kezdett benne.
- Ezzel azt akarom mondani, hogy közel sem vagy olyan, mint ez a szoba, de lássuk be, te sosem voltál olyan. Pont ezt szeretem benned haver - vigyorgott rá, ahogy a kifli maradványát eltűntetve újabbat halászott el a tálcáról.
- Legalább te kedveled ezt bennem - húzta el száját kissé lemondóan, de attól függetlenül örömmel töltötte el, hogy barátja így vélekedik róla. Stan tovább keresgélt, míg végül meglátott egy koromfekete pólót, neon zöld feliratokkal. - Ezt még előző héten hagytad itt. Anya kimosta. - Kezei közé véve a ruhadarabot, Stan széthúzta, csak hogy látszódjon a felírat: "supporting over lvl 9000" Mikor meglátta a Kyle arcán elterülő széles mosolyt, barátjához hajította a pólót.
- Kerestem már - simított elégedetten végig a feliraton, ahogy már vetkőzésbe is fogva húzta magára egy laza mozdulattal. - Na és te? Had lám azt a pulcsit!
- Még nem volt rajtam - kezdett újabb keresgélésbe, majd mikor megtalálta a keresett darabot, kikapott még két anyagot és Kyle-nak háttal vetkőzésbe fogott. Stan hátát a kisebb-nagyobb anyajegyek mellett egy két furcsa égési sérülésnek kinéző heg is díszítette, de látszólag nem saját keze által. Először csak egy koromfekete ing, lezserül kötött nyakkendővel fedte be a fiú testét. Később a szürke és fehér színekkel kombinált pulóvert zipzárazás nélkül magára kapta, majd vigyorogva fordult meg, s széttárta a karjait. A ruha ujjain egy-egy assassinok által használt tőr nyomata díszelgett, míg a hátán a szokásos jelük. - Na?
Kyle arca egy pillanatra ledöbbent majd kissé elvörösödve füttyentett. - Csini, nagyon csini. Rád se ismerek~
- Azért ne túlozz… - mosolya mellé egy kis pír is felszökött Stan orcáira. - Ha többet járnál bulizni, akkor engem is lényegesen több alkalommal látnál ilyenekben. - Összeborzolva saját fekete tincseit nyitotta ki a szoba ajtaját, majd kilépve még visszaszólt Kyle-nak. - Összepakolom a vízipipám, te meg keress magadnak valami pulóvert. Hideg lesz este. - Kyle pedig nem is hezitálva túrta fel barátja szekrényét. A sok nagy cucc között viszont kevés olyan volt, ami megfelelhetett volna elvárásainak, mégis úgy érezte szokásos narancs dzsekije nem fog a „bulizós” kategóriába esni. Az első benyomás pedig akár még fontos is lehet. Végül egy fekete-piros szegélyes mellet döntve húzta azt magára, ám még nem ment ki. Az ajtót behajtva, s mobilját előkapva csörgette meg anyját ki, persze ahogy szokta, már a második csörgésnél felvette. – Szia, Anya. Ma este Melvinnél alszok…
 - Kyle! Rendben, Bubi, de nem jössz haza? Ettél ma már valamit, váltó ruha? - Hangját még több méterről is lehetett hallani, Kyle-nak pedig muszáj volt néhány centire eltartani a fülétől a kis szerkezetet, hogy meg ne süketüljön.
 - Megvagyok. Holnap hívlak! - Azzal le is téve a telefont csúsztatta saját zsebébe, majd táskájából tárcáját is előhalászva vágta azt is mellé. Nem hitte, hogy fog más is kelleni, így lépdelt már ki Stan-t keresve.
- Itt vagyok! - intett a mosdó felől Kyle irányába a fekete, majd visszalépett a tükör elé. Kezére nyomott némi hajzselét, mit aztán átfuttatott a homlokát fedő frufruján, így haja a szokásostól eltérően kissé az égnek meredt. Még egy kicsit kócolgatta a haját, majd mikor már úgy érezte, viszonylag elégedett a végeredménnyel – mi nem különbözött sokkal a kiindulási ponttól -, vállára kapta a hátizsákját, mely magában rejtette az estéhez szükséges dolgait. Elsétált Kyle mellett, s szeme sarkából az órára pillantott. Pontosan fél ötöt mutatott.
- Sietnünk kell - szögezte le Stan.
- Nem értelek, mégis minek kell sietni... Ez egy buli! - csúsztatta kezét zsebeibe, ahogy akaratlanul elvigyorodott a fiú séróján. - De jó, ti vagytok a főnökök.
- Nem a buliba sietünk - vigyorogta Stan -, hanem a sulihoz.
- Még egy fantasztikus kérdés. Mit akarunk mi a sulinál? - Morogta, ám tudta, olyan választ úgyse fog kapni, ami kielégítette volna oly’ nagy kíváncsiságát.
- Ott minden ki fog derülni - vágta rá Stan egy sejtelmes mosollyal az arcán.

Miután felszálltak az iskolához vezető buszra, még beszélgettek erről-arról, de egyikőjük sem hozta szóba az elmúlt pár napot. Stan túl jól érezte magát ahhoz, hogy ilyen hamar engedje a sötétségnek belebelezni saját, kissé felszabadult valóját. Az eddigi összefolyt napok végre kezdtek kitisztulni, s a legkevésbé sem akart ismételten a gödör legaljára süllyedni.
Miután megérkeztek a sulihoz, odaálltak a bejárathoz, s feszülten várták a szőkét. Kyle pusztán ideges, míg Stan izgatott volt. Egyáltalán nem tudta, mi fog következni, és ahogy a sötét iskolát nézte, meg az utcákat pásztázta, a feszültség egyre nőtt benne.
- Szép estét, uraim! - A sötétből hirtelen kibontakozó szőke vigyorogva közeledett feléjük, majd fejével Kyle felé bökött. - Szóval csak eljöttél...
 - Nem igazán volt más választása. - Stan megvonta a vállait.
 - Nos, akkor gondolom kíváncsi vagy arra, miféle feladatot szántam neked, Kyle.
 - Igen! El nem tudom képzelni, mekkora faszságba rángattatok bele - fonta össze karjait, míg hátát a kerítésnek vetette.
- Nos - hagyta figyelmen kívül a vörös hajút Kenny -, egyszerű lesz; el kell lopnod az igazgatóiból a még ki nem állított kupák egyikét. Abból fogunk inni ma este.
Olyan könnyedek voltak Kenny szavai, mintha mindennapi és teljesen természetes dologra utasította volna Kyle-t. - Persze Stan a segítségedre lesz - somolyogta.
Míg csak ízlelgette az elhangzott szavakat, arca ugyan olyan komor maradt, ám mikor harmadjára is elismételte magában a hallottakat, arca egy pillanat alatt változott meg, és úgy nézett a szőkére, mint aki ismét a rohadt virágokat szívta kicsiként. - Te nem vagy komplett, ez faszság! Nem török be a suliba! - tiltakozott már rögtön.
- Ki mondta, hogy be kell törnöd? - Kenny előhalászott zsebéből egy ezüstözött fémdarabot, majd felmutatta. - Van kulcsom. És mint már említettem, tekintettel a tapasztalatlanságodra, Stan segíteni fog Neked.
- Nem nagy ügy az egész - tette Kyle vállára a kezét Stan.
- Megvagytok zakkanva! - lépett ki barátja keze alól, ám haragja inkább a McCormick fiú felé irányult. - A portás és néhány tanár is esti előadásokat tart bent. Ha elkapnak, akár fel is függeszthetnek, jobb esetben pedig csúsztatnom kell!
- Dehogy is! Ma csak négyig tart a tanítás, mindenki hazahúzott Mackey-n és a két portáson kívül - magyarázta, majd odalépett a kapuhoz és csendesen belehelyezte a kulcsot a zárba, mely kattant egyet, s megadva magát kinyílt. - 45 percetek van! - kacsintotta a szőke.
Stan megragadta Kyle karját, majd elkezdte húzni befelé. - Gyere, jó lesz!
Tátogott párat, ám Stan-nel már nem bírt mit kezdeni. Beadva derekát indult el ő maga is befele és már most örült, hogy nem a rikító kabátja volt rajta. - Ha elkapnak... Kinyírom Kenny-t utána meg téged is – suttogta, ahogy az épület felé futott, fejében viszont már a terveket szőtte. - Az iroda zárva van. Oda hogy akarsz bejutni?
- Mackey-nél van a kulcs - jelentette ki halkan, majd mosolyogva Kyle-ra nézett. - Nyugi, velem nem fognak elkapni! Bízhatsz bennem. - A folyosón sétálva Stan teljesen magabiztosnak tűnt. Táskáját Kenny-re hagyta, így szabadabban is mozoghatott, mi segítette őt az észrevétlenség állapotában maradni. - Gyere - ragadta meg a vörös hajút, mikor hirtelen zajra lettek figyelmesek. Behúzta az egyik nyitott terembe, s feszülten várt.
Kyle fülét az ajtónak tapasztotta majd mikor a hang forrása elhaladt mellettük most ő ragadva meg Stan kezét kezdte sebesen húzni Mackey irodájába, hol épp hogy csak pislákolt az íróasztalán levő lámpa.
 - Oké - sóhajtott fel, majd nagyot csapva Stan vállára lökte el jobbra. - Csinálj valami zajt! Lökj le valamit vagy bármi… - suttogta, ahogy ő pedig a szekrények közti árnyékba húzódott.
Egy büszke, kissé bágyadt mosoly ült ki Stan arcára. Meglepődöttségében egy darabig csak vigyorogva figyelte Kyle-t, ám amint eszébe jutott jelenlegi feladata, s annak időhöz kötött fontossága, rögtön munkához látott. A folyosón keresztül átsietett a szertár melletti teremhez, melynek erővel bevágta az ajtaját. Ha még ez a hang sem keltette fel volna Mr. Mackey figyelmét, Stan beszaladt a terembe és a falra felszerelt vízvezetékre egy viszonylag nagy ütést mért.
Kyle ellenben a szemét forgatta mikor először meghallotta a hangokat, majd utána a másik hatására csak jobban behúzódott a sötétbe.
 - Nem kéne ricsajozni, értem? - hallatszott már Mackey hangja, ki kisvártatva kitámolyogott, s dühös arckifejezéssel indult a hang irányába. Kyle pedig ekkor bújt elő rejtekéből. Egyszerű dolga volt, hisz hála jó jegyeinek és stréber mivoltának, többször is járt már itt egy-két feladat miatt. Ahogy belépet, az asztalra, vagy a leendő dolgozatokra nem is pillantva rögtön a falon levő kulcsokat kezdte nézni. - Melyik... - morogta, ujját pedig végigfuttatta a kis névtáblákon, míg végül meg is találta, amit keresett. A kulcs lágyan csúszott zsebébe, ám még nem ment ki. Újraolvasva a neveket mosolyogva akasztotta le a legtávolabbi zeneteremnek a kulcsát, majd rakta az igazgatóihoz. Ha gebasz ütne be, és Mackey észrevenné a kulcs hiányát, még így is nyerjenek időt. Vére lüktetett, légzése pedig szaporább lett, ahogy az adrenalin elöntötte testét. Kölyökként gyakran törtek be, de ez más volt; Olyasvalami, ami nem hétköznapi, és habár utálta és legszívesebben a segglyukánál fogva fordította volna ki a szőkét, belátta, ez hiányzott már unalmas életéből. Az izgalom.
Amint kisurrant, Mackey dühösen és egyben mormogva sétált vissza szobájába, ám csupán ebből is az elhangzott "értem"-eket szűrte le. Megvolt. A kulcs nála volt és remélte Stan sem bukott le, így rögtön arra felé kezdett el sietni amerre a fiút is elküldte. - Stan... Stan! - suttogta halkan nevét, ahogy az ajtókat figyelte.
- Itt vagyok - válaszolt halkan a fekete. - Kulcs? - Mikor Kyle megpaskolta saját zsebét, Stan arcára felkúszott a már jól ismert vigyora, s folytatták a lopakodást az igazgatói iroda felé. Senki sem keresztezte útjukat, minden simán ment. Voltak kisebb botlások - helyenként megijedtek a csöveken átszűrődő hangoktól -, de lényegében nyugis volt a kis "küldetésük". Egészen addig a pontig, míg a serleggel kislisszoltak az irodából, s útjukat a kijárat felé intézték. Stan a halk lépkedéseik közepette megragadta Kyle-t, mikor a szertárhoz értek. Egy mozdulattal berántotta oda, barátja szájára tette balját, s a falhoz lapult. - Valaki jön - a lehető leghalkabban igyekezte kipréselni a szavakat ajkai között Stan, s alig ért a mondat végére, máris meghallották a más ismerős magas, kissé bugyuta hangot.
- Nem vagyok bolond, értem?! Volt valaki az iskolában, meg vagyok róla győződve!
Mikor a szertár előtt haladtak el, Stan-ben egy pillanatra megállt az ütő; ugyan volt terve arra az esetre, ha elkapnák őket, viszont abszolút nem volt az ínyjére. Közelebb húzta magához a szintén rémült vörös hajút, s karjait védelmezőleg fonta köré.
Kyle a kezeit maga mellett tartva még lélegezni is alig mert. Sokat agyalt azon, „mi lenne ha”, de nem akart rá gondolni. Egy pillanatig sem. Hátát csak jobban a Stan-nek nyomva rezzent össze. - Most nagyon utállak... - suttogta alig hallhatóan.
- Ennek örülök - Stan hangja kissé felbátorodott, ahogy hallotta a lépteket elhalni. Vártak még pár percet, majd végül teljesen hangtalanul kisettenkedtek a szertárból. - Innentől már sima ügy - A fekete egy mozdulattal megragadta Kyle karját, s a kijárat felé kezdte vezetni. Kyle pedig szedte a lábait, ám az utolsó szakaszon már elszakadva a feketétől faroltak ki a suliból, majd onnantól pedig sétálva mentek már Kenny elé. - Nesze - dobta oda Kyle morogva a kupát, majd ezután idegesen fordult meg és lépett hátrébb.
- Na, mégsem vagy olyan beszari - nevette Kenny, majd megpaskolta a serleget. Stan csak fejét csóválva nézett barátjára s elvigyorodott.
-Most már mehetünk? - kérdezett rá hangja viszont még mindig ellenszenves volt - Ezután a hülyeség után!?
- Persze - kacsintotta Kenny, majd átkarolta Kyle-t, s hárman indultak az éjszakába.

Az út pedig már egyenesen Bebe-ék szórakozóhelyére vezetett, ám a vörös még ekkor sem volt igazán feldobva. Mikor a közelébe értek az építménynek, már hallották a zene ritmikus dübörgését, amely kívülre szűrődött.
- Hidd már el, hogy jó lesz! - vigyorogta Kenny.
- Persze - lépett el mellettük, ahogy kissé gyorsítva tempóján hagyta le őket.
- Kyle! - Stan utána kapott, s megragadta az alacsonyabbik fiú karját. Kissé maga felé húzta, hogy egyenesen a szemébe tudjon nézni. Saját tekintete elszántságot, örömöt, de mindenekfelett izgatottságot sugárzott. - Tudom, hogy már mondtam és azt is, hogy mennyire a hátad közepére kívánod ezt az egészet, de... - kicsit hezitált, majd folytatta. - ... De mindent el fogok követni hogy jól érezd magad, s amint úgy véled, akár haza is megyünk.
Kyle arca szinte rögtön kipirult a kissé hideg ellenére. Meglepte, mégis kellemesen elmosolyodva bólintott már. - Jó, rendben! - vigyorogta, ahogy már sokkal energikusabban ragadta meg Stan-t, majd a szőke kezét is -            Na, akkor gyertek már! - Húzta is őket el egészen a bejáratig.
- Ha tudtam volna, hogy csak egy kis nyálas-buzis szövegre vágysz...! - vihogta Kenny, majd kinyitotta az ajtót és mindannyian beléptek. A hangok ellenére meglehetősen szolid volt a buli; bár minden ember kezében ott pihent az ital és sokan nem csak szimplán részegnek néztek ki, eléggé átlagosan festett a kép, mi Kenny-nek nagyon nem tetszett. Ellenben a vörösnek, aki szusszanva fújta ki a gőzt.
- Ja, ide nekem egy italt, te pedig - lépett, a szőkéhez, majd erőset gyomrába vágva öklével nézett rá - nem szólsz be, hanem fizetsz! Világos? Kurva szar estém van! Piálni akarok!
- Töményet szeretnél, vagy valami csajosat? - jött az egyenes és mosolygós kérdés Stan-től, míg Kenny kisebb köhögő rohamot kapott.
- Töményet - ragadta meg Stan karját, majd a szőke köhögésével nem is foglalkozva mind a kettőt előre lökte a pultok felé, míg ő maga kissé beljebb sétált a tömegben.
Kenny még mindig krákogva előkapta a pénztárcáját, majd egy bizonyos összeget átadva a pultosnak vigyorogva nézett Stan-re. - Még a végén kiderül, hogy valami nagy partiállat ez a Kyle és az ágyba visz egy-két bulát - csapott rá Stan vállára, ám a fiú csak fintorogva elhúzta a száját egy halk 'ja' kíséretében. Hirtelen beállt kedvetlenségét elnyomva felkapott egy tálcányi vodkazselét melyek a szivárvány összes színében pompáztak s embereket kerülgetve elindult Kyle felé.
Ki már vigyorogva figyelte az embereket, és akit ismert, odaintett, ám amint meglátta Stan-t rögtön odasietve kapta is fel az első poharat, - Kösz Haver! - hajtotta is fel.
- Csak óvatosan - intette óva őt Stan, majd lerakta egy asztalra a tálcát, s kapásból kettő kéket is lehúzott az italokból. - Nem fogom majd a hajad, ha esetleg hánynál...
- Fogd be - csapott vállába, ahogy vigyorogva újabb pohárral nézet körbe a buliban.
Erre már Kenny is reagált: - Tényleg csak módjával, Stan is megjárta mikor először ivott ennyit! - Az említett fiú elvörösödött és szótlanul iszogatta tovább az italát.
Kyle némán hagyta a megjegyzést, ahogy újabb pohárral küldött le. Az ital marta torkát, mégis az a felszabadultság, amire annyira vágyott vele együtt jött. Ez kellett neki, mindent kissé kizárva.
Kenny jobbra-balra tekintve nézelődött az emberek között, majd megakadt a szeme egy bizonyos kis társaságon. - Áh, gyertek srácok! - indult el a 4-fős csoporthoz. Stan és Kyle kíváncsian követték a szőkét, ám mikor Stan meglátta a célszemélyeket, kedve alább hagyott; Butters, Jimmy, Bebe és Wendy ültek egy asztalnál a kényelmes puffokon, s közben iszogattak. Vonakodva ugyan, de Stan követte két barátját az asztalhoz, majd egy gyors köszönés mellett helyet foglalt Butters mellett, Kenny pedig a lányok mellé huppant le, és sugárzó arccal iszogatta italát. Kyle a Jimmy melletti utolsó puffra ülve végül kezdett is beszélgetni a fiúval, míg a lányokkal nem is foglalkozott. Abszolút nem csípte őket, ám szinte látni lehetett Wendy pillantásain, hogy ő is megdöbbenve mégis, ellenségesen szemléli Stan-t.
- Sz-szóval srácok - fordult feléjük Jimmy, majd mosolyogva köhintett egyet. - Hallottuk, hogy S-Stan odavágta E-E-E-Eric "barátunk"...
- Én is csak pont elkaptam az utolsó részeket - és akkor Cartman már csak a földön ült, szitkozódva -, szóval a többi számomra sem világos. - Kenny kipakolta a táskából Stan vízipipáját, a dohányt, az alufóliát és az egyéb kisebb kiegészítőket, mialatt Stan csak a szemeit forgatva fonta össze karjait.
 - Az a hajfej megérdemelte - morogta Kyle, ahogy Stan-re sandított.
 - Miért? - Wendy szúrós szemeivel már csak Stan tekintetét kereste - Mit tett Eric ami ennyire kiverte benned a vizet?
 - Nem lehet elegem a faszságaiból? - morogta Stan, majd besegített Kenny-nek a pipa tömésében. - Gyújtok én szenet.
- Ne, hagyd csak! - A szőke kikapva Stan kezéből a szenet szaladt ki az udvarra, mit Stan csak egy fáradt, lemondó sóhajjal konstatált. Direkt csinálta.
- Az a baj Stan, neked túl sok faszságból van eleged - a lány hangja nyugodt maradt, ahogy újabb korttyal jutalmazta magát saját italából.
- Eric nem szokott olyan rossz dolgokat tenni, ugye? - kérdezte Butters is, aki ugyan olyan itallal ült mellettük, mint amilyen a lányok kezében pihent.
- Valóban, túl sok fasz van körülöttem - vágta rá Stan, Wendy nem túl kellemes kijelentésére majd tovább ügyködött a pipa tömésével. - És attól függ, mit nevezünk rossz dolognak.
- Esetleg Te magad vagy már az...
- Leállhatnál Wendy, Stanley csak kikapcsolódni jött ide ~ - lökte oldalba barátnője, ahogy Stan-re mosolygott - Ugye Stanley~?
- Most már lényegtelen. - Stan egy morgás közepette hátradőlt, majd kerülve Wendy tekintetét figyelte az ajtót, hátha jön Kenny a szénnel. A vörös mar érdeklődve nézett Wendy felé, ki még ekkor is csak Stan-t leste. - Dráma - suttogta poharába.
- Wendy - Stan pillantása hirtelen fagyossá vált, ahogy az említett lányra szegeződött. - Én megértem, hogy a saját életed túl silánynak minősül ahhoz, hogy az enyém helyett azzal foglalkozz, de befejezhetnéd.
A lány viszont állta a tekintetét.
- Az a baj Stan, hogy aki mar fojtogatni is képes, az egyáltalán nem beszámítható – suttogta, mégis Bebe is és Butters is csak pislogni voltak képesek.
- Te fojtogattad Eric-et? Azt hittem, csak verekedtettek... - motyogta a kis szőke, ám Wendy még ekkor is lenézősen figyelte a fiút.
- Intézetben lenne a helyed, ha nem bírsz magadon uralkodni.
- Ha ilyen kurva okos vagy - fogta meg hüvelyk-és mutatóujjával az orrnyergét, szokása szerint -, akkor mit keresel egyáltalán itt?
 - Itt a szén - rontott be hirtelen az ajtón Kenny, s amint az asztalhoz lépett, egy eléggé furcsa kép fogadta; Stan-t láthatólag elöntötte az undor és a harag furcsa egyvelege, s ideges mozdulatokkal öntött a vízipipa tartályába vizet. Eközben Wendy gúnnyal fűszerezett pillantásokat küldött a fekete felé, s az őket körülülő fiatalok meg puszta értetlenséggel figyelték az eseményeket.
- Egy jó társaságot "normális" emberekkel... Kár hogy te is jöttél! - Könnyen kiejtve bámult még rá, majd amint a szőke megérkezet elhalkulva dőlt is hátra.
- Mi a fasz folyik itt? - tette le Kenny a már parázsló szenet a kész pipára.
Senki nem szólalt meg és a gyönge láncszem pont Butters volt.
 - Eric-et Stan fojtogatta??? - motyogta még mindig ugyan olyan halkan mire már Kyle-nak is elege lett. A feszült némaság egyszer, s mindenkorra túl soknak bizonyult.
 - Na és? Nem lett semmi, de semmi baja.
 - Azon a hájas nyakon nincs mi áthatoljon - próbálta oldani a feszültséget Kenny, de mikor látta, hogy mindenki a fülét farkát behúzva csendben ül, rácsapott az asztalra. - Szóval?
Ám hiába, senki nem szólt egy szót sem.
 - Szánalom, hogy mi lett belőled Stan... - morogta még Wendy, aki ennek ellenére nem bírta elfojtani volt barátja utáni érzelmeit - Hallottam a családomtól, mi lett veled, és hogy mennyire leépültél. Most meg, ami pletykák keringenek…! Csodálom, hogy még mersz emberek közé menni. Zárt intézeten meg tudnák oldani a gondjaidat. Puszta törődésből mondom.
- Lehet - válaszolta Stan. Hangja nyugodt, beletörődő volt, s tekintetét a földnek szegezte. Teste megremegett a gondolatra, hogy ex-barátnőjének mennyire igaza lehet. De nem. Nem akkor, amikor éppen próbálta jól érezni magát, s végre hangulata nem a föld alatt volt. - De leszarom. És téged is.
- A-azt hiszem, a piszkálódásnak n-nem itt a helye - szólalt fel bátran Jimmy. Kedvelte Stan-t, és ő sem egy kiadós veszekedés reményében jött ki. Kyle kíváncsian nézett Wendy-re, majd rá a vízipipára. Érdeklődő, mégis már kissé kába tekintete volt a negyedik húzása után. Sose bírta annyira az alkoholt, ám még most teste vissza tudta magát fogni annyira, hogy ne legyen gond.
- Hát akkor... - nézett végig Kenny a kis csoporton, majd visszahuppant a helyére, s szájához emelte a vízipipát. Elkezdte szívogatni, s feltört a pipa testéből az ismerős bugyogó hang. Mikor már láthatóvá vált a füst, amelyet kifújt, elégedetten vigyorgott rá Stan-re. - Mindig meglepődök, mennyire jól tudsz tömni - szemöldökét fel-le húzgálva bökte meg a feketét, ki erre egy halk kuncogást eresztett el. Nem lehet rossz kedve. Kyle első estéje ez, s nem akarta, hogy bárki - legyen szó akár Wendy-ről - elrontsa. Átvette a pipát, majd miután mélyen letüdőzte a füstöt, odaadta Kyle-nak. - Pipáztál már?
Barátja némán rázta meg a fejét, ahogy a gomolygó füstöt nézte, mi a másikból tört elő. - Jól néz ki.
- Jimmy eszméletlen nagy karikákat is tud fújni - jegyezte meg Stan, mire az említett fiú büszkén elmosolyodott, Kenny pedig felkacagott. - Te meg egy kibaszott hajót, Stan - röhögte, mire a három fiú nevetésben tört ki.
- Na azt megnézném - vigyorogta a vörös, mégis ő maga inkább tovább adta Jimmy-nek a pipát.
- P-próbáld csak... p-próbáld csak ki, K-Kyle! - mosolyogta a barna hajú, majd visszaadta a pipát.
- Csak kicsit szívj bele először - tette hozzá Kenny.
- Nem tudom... - mormogta mégis visszavéve nézett rajta végig, majd ahogy a szőke tanácsolta, először csak kis levegőt szívott be, ám ahogy elvette szájától, máris krákogni kezdett.
- Próbáld meg nem letüdőzni eleinte - utasította Stan egy apróbb mosollyal a szája sarkában.
Az viszont csak továbbpasszolta most már Jimmynek.
- Majd a kövi körben - nyekeregte, míg Butters kuncogva rajta simogatta meg Kyle hátát.
- Ahogy g-gondolod - szívta meg erősen a pipát Jimmy, majd mikor kifújta, o-alakban tartva a száját jöttek a valóban méretes karikácskák egymás után, az utolsót pedig átfújta az eddig kieresztett füstkörön.
- Wow! – A vörös vigyorogva nézte a köröket, majd mikor Butter-shez került, ő ugyan ezzel próbálkozott, ám csupán a gomolygó füst suhant ki ajakain.
 - Gyakorolni kell~
 - Az biztos - nevette Kenny, majd a lányok felé mutatta a csövet, ám azok visszakoztak a felkínálkozó lehetőségtől. - Nem tudjátok, mit hagytok ki!
Ezután Kenny szívott hármat a pipából, s rögtön azután kijelentette, hogy minden körben háromslukknyi lehetőségük van. Ezt kihasználva Stan háromszor iszonyúan mélyen tüdőzte le a vízipipát, mitől a feje kezdett kellemesen szédülni, s érezte, ahogy a várva várt nyugodtság elönti őt. -Tessék Kyle - egy meglepően kedves mosoly keretében adta át a pipát, majd lekapott még egy vodkazselét a tálcáról.
Kyle most már kissé biztosabb kézzel fogta meg, és habár ismét kisebbet szívott, most sokkalta kellemesebben érezte magát tőle, mit az előbb. Nem köhögött és némiképp még jól is csinálta. - Nem rossz - suttogta, ahogy ennek ellenére tovább adta.
A pipa haladt a kijelölt útján - körbe-körbe járt, kézről-kézre, s a beszélgetésbe egyre többen szálltak be.
 - És ellopta ezt a serleget is - emelte fel Kenny az aranyozott tárgyat. -, amit most megyek és megtöltök gintonic-kal. Kyle-nak le kell húznia az egészet! Kenny eltökélten indult neki útjának, s pár másodpercen belül vissza is tért. Stan halványan elvigyorodott az ital látványára, majd rákacsintott Kyle-ra. - Menni fog, ami megmarad annak elfogyasztását vállalom! - jelentette ki.
- Feltéve, ha nem fog belehányni - Jimmy meglepően tisztán és érthetően beszélt a pipa hatására.
- Kapd be Jimmy! - emelte már öklét, majd a fiú fogyatékosságával nem is törődve csapott bele a vállába erősen. - Ide nekem azt a szaros korsót!!!
- A serlegre gondoltál, Kyle? - nevette Jimmy, majd mikor Kenny odaadta a serleget Kyle-nak, Stan halkan, kissé kuncogva megszólalt:
- Biztos vagy te abban, hogy meg akarod inni? Talán mégsem olyan jó ötlet, mint azt először gondoltam.
Ám amint befejezte a mondatot, Kyle már döntötte is magba és habár többször megállt mégis az egész tartalmát legurította torkán, majd kezei között a serleget tartva böffent egyet.
- Így kell ezt!
Hosszas pislogás következett mindenki felől, majd végül Stan felnevetett, amikor Kyle tekintete kissé megrezzent. - És ízlett is?
Mire már csak egy apró bólintás volt a válasz, ahogy vígan vigyorgott rá a fiúra.
 - Kyle te milyen bevállalós vagy! - ujjongott Butters, ahogy Bebe vigyorogva nyalta meg ajkát ez láttán, majd felpattanva lökte is arrébb kicsit Jimmy-t ahogy a vörös mellé ült.
- Igaza van~ jó volt Kyle~
A hirtelen szűkösködés nem tetszett sem Kenny-nek, sem Stan-nek, így igyekezték visszalökni Bebét a helyére.
 - Bebe, ez itt Jimmy helye - mormogta Kenny, ahogy a már nyolcadik vodkazseléjét itta.
Mire a lány kinyújtva nyelvét kelt fel ám nem ment a helyére. Mámoros tekintettel ült bele Kyle ölbe, majd átkarolva nyakát bújt hozzá testével. - Még mindig jó segged van Kyle~? - kérdezte vigyorogva, míg a vörös halvány undorral nézett rá a lányra, ám egyelőre nem lökte le magáról.
- Attól függ, mit nevezünk jó seggnek - rántotta meg vállait Kenny.
- Ezt itt! - csípett Kyle valagába, ki erre ugorva egyet mordult a lányra.
- Bebe... Hagyd már! - szólt rá Wendy is a szőke viszont csak jobban átkarolta Kyle-t.
- Attól, mert neked fasz hiányod van, nekem még kellhet! - nyögött Wendy felé, kinek arca vörös lett majd idegesen levágva poharát bökött vissza.
- Nem vagyok olyan kurva, mint te!
- Ez igaz, mióta Stan-t elhagytad azóta tényleg nem vagy akkora kurva.
- Előtte kurva volt? - kérdezte Kenny, szimpla kíváncsisággal a hangjában. Stan kezdte kényelmetlenül érezni magát, s kérdőn felvonta szemöldökét, mialatt rá-rásandított a szőkére, ki folytonosan megpróbálta letapperolni Kyle-t. Nem tetszett neki, a vörössel egyetemben, ki viszont már túl kába volt ahhoz, hogy érdekelje. - Nem voltam! Tisztességesen szakítottam Stan-nel!
- Úgy ugráltál közte és Token között, mint egy ribi, Wendy!
- Bebe! - morogta idegesen, majd most Stan-re bökve poharával kelt is fel - Vele életem legjobb döntése volt szakítani. Megsanyarította volna a napjaim az örökös depressziójával, és ha netalántán mégis kibírtam volna, tuti intézetbe dugom! Stan-ben már csak az szánalom, hogy ezt ő nem látja! - kiabálta fennhangon, mire már Bebe is furcsán nézett rá. Nem erről beszélt, de a lánynak mindössze ez jött le. Jobb döntés volt és ezt komolyan is gondolta, ellenben valakivel, ki nemtetszését saját serlegével mutatta ki. Az arany kupa Wendy homlokához csattant, a lány pedig akár egy szépen kivágott fa dőlt is hátra, egy púppal homlokán, melyből kis vérpatak buggyant ki.
- Te rohadék! Merd még egyszer ezt mondani Stan-re, és a seggedbe dugom fel! - Kyle ekkor már állva mutatott Wendy felé, míg Bebe kissé nyöszögve simogatta saját seggét, mikor lepottyant hirtelenjében a vörös öléből.
Stan nem is tudta, melyik történésre reagáljon az előbb; a Wendy-ről hirtelen kiderült kis titokra, Wendy frenetikus véleményére, vagy Kyle hirtelen kirohanására, melynek eredménye a földön félig-meddig kábán fekvő ex-barátnője volt. Kenny választott helyette. Felkapta a földről a serleget, majd ciccogva nézett a vörösre. - Na de Kyle! Ebből csak inni szabad!
- A TE SEGGEDBE IS FELDUGOM! - kiabált rá, ahogy még mindig idegesen nézett a fekete hajú lányra, ki ekkor már kábán kezdett feltápászkodni.
- Én csak más seggébe dugok dolgokat, a sajátom maradjon csak meg kimeneti nyílásnak - mentegetőzött Kenny, majd inkább elment telitölteni újra a serleget A vörös pedig megfordulva indult a mosdók felé, kissé kábán ott hagyva a többieket.
- Wendy, nem sérültél meg? - kérdezte kedvesen a felocsúdott Butters, ám a lány csupán szusszanva fogta még homlokát, ahogy Kyle után nézett.
- Gratulálok... a barátodat is megfertőzted a hülye faszságoddal... Ez van, ha az emberek melletted maradnak.
- Wendy - szólalt most meg Jimmy. - Úgy viselkedsz, mint egy p-p-picsa.
Stan csak sóhajtott egyet, majd felállt és Kyle után indult, ignorálva Wendy-t, ki felháborodva idegesen vicsorgott rá most Jimmy-re, majd nem is hezitálva elkapva Bebe karját vonszolta is el a fiúktól.

Kyle morogva mosta arcát a kissé piszkos mosdókagyló fölött, ahogy néha a tükörbe nézett. Fortyogott benne a lány szavai által kiváltott düh, ám a hűvös friss víz némileg nyugtató hatással bírt szervezetére. - Hülye picsa...
Óvatosan, nyikorogva nyílt a mosdó ajtaja, s a fekete lépett be rajta, kissé rózsaszínes árnyalatú arccal az italtól. Aggódó pillantásokat vetett a vízzel pancsoló barátjára, majd hosszas némaságba burkolt szünet után szólalt csak fel. - Jól vagy, Kyle? Eléggé felhergelted magad.
- Az a fasz! - csapott a csapra öklével, ahogy pördülve sarkán nézett már barátjára. - Hogy mer ilyeneket mondani rád?! Amikor ő meg egy szaftos RIBI!
A "szaftos" szó jelentését Stan szépen lassan átgondolta magában, majd végül megrázta a fejét, s kezeit Kyle vállaira tette. - Haver, én pont leszarom, miket mond rólam - zöld, idegességtől jobbra-balra cikázó szemeit vizslatta a feketehajú, majd közelebb húzta magához Kyle-t. Ki bár hagyta, száját nem bírta csukva tartani. - Ne szard le! Az ilyen görények miatt van olyan rossz híred, pedig te tök normális vagy! Szurkálódás helyet inkább segítenének, de neeem… Ez a kurva csak osztja itt az észt!
- Nyugi - nevetett fel, majd lehúzta Kyle sapkáját, s baljával finoman simogatni kezdte a göndör fürtöket. - Nem hiszem, hogy le szeretnél alacsonyodni az ő szintjére.
- De... bántott - motyogta, ahogy Stan vállának dőlve szusszant fel a kellemes és egyben borzongós érzéstől.
Felbátorodva túrt a tincsek közé, majd még közelebb húzta magához nála alacsonyabbat. - Kit érdekel?
- Engem, a legjobb barátodat! - vágta rá, ahogy karjaival már kissé belecsimpaszkodott a fiúba.
- Jól esik, de igazán ignorálhatnád. - Stan nem bírta tovább; szorosan magához ölelte Kyle-t, s mély sóhajtással beszippantotta hajának édeskés illatát. Vanília. Tömény, mégis cirógatóan kellemes vanília. Az apró kis gesztusra Kyle már teljesen barátjának dőlve vigyorgott, majd halkan kuncogni is kezdett a jóleső érzéstől és az alkoholtól. Bár túl sokat ivott, testét csak kellemes zsibbadás árasztotta el.
Stan továbbra is játszadozott a vörös hajzattal, majd szabad kezével gyengéden végig simított Kyle hátán.
- Jól érzed magad? - hangja furcsán csengett.  Mély és rekedtes volt, egy kis aggódással meghintve.
- Nagyon is - szusszantotta, ahogy közelebb húzódott a fiúhoz. A dohány illata, mi mindig ruháiba volt ágyazódva, most olyan ismerősen, szinte kellemesen csípte az orrát. - Jó illatod van~
- Kösz - arcán megjelent egy boldog mosollyal egybekötött vöröses pír. Élvezte a helyzetet. Minden gondjáról elfelejtkezve bújt barátjához, s végre nem érezte magát fenyegetve. Arcát hirtelen a másik elé emelte, s bizakodóan mosolygott rá, alig néhány centiről. - Ugye tényleg nem érzed szarul magad, itt, velünk - kérdezte, ám még halkan hozzá tette. - ... Velem?
- Imádlak téged Haver, hogy érezhetném magam pont Veled rosszul? - vigyorgott rá széles mosollyal, ahogy játékosan meg is csípte arcát. – Vigyorogsz, mint a tejbe tök! Tudod te, mikor láttalak utoljára ilyen felszabadultnak~?
Hirtelen Stan arca néhány árnyalattal mélyebb vörös színt öltött fel, s egy pillanatra elkerekedtek a srác szemei. - Csak... Csak az alkohol tehet róla - motyogta. - No meg te.
Lassan végighúzta ujjait Kyle frufruján is, melytől egyenes út vezetett a szeplőkkel borított arcáig.
- Én folyton veled vagyok és nem vagy boldog! De most az vagy! A srácok! Többet kéne közösségbe járnod, Kenny is olyan jó fej! - vallotta be csacsogva, ahogy Stan ujját követte szemeivel.
- Kyle - mordult az alacsonyra Stan, majd megbánást tanúsítva tekintett le a földre. - Te vagy az egyetlen ember, aki mellett érzem valahogy magam! - hangja erőteljesebbé és indulatosabbá vált, ahogy leszegett fejjel hagyta, hogy az érzelmekkel teli szavak csak úgy kibukjanak belőle. A vörös viszont fel sem fogva nevetett tovább, ahogy most ő emelte fel kezeit majd bújva ölelte át a fiút. – Jaj, Stan! Máskor is hoz ide el~
- Miért pont ide? - ismét a vörös hajjal kezdett babrálni, mialatt egyenletesen simogatta Kyle hátát. Még mindig nem nézett fel. Barátja közelsége kellemesen felborította gyomrát, s érezte, amint az a jól megszokott gombóc formálódik a hasában, mitől csak még közelebb húzta magához Kyle-t - már ha az lehetséges volt. Nem tudta, barátja mit gondol erről az egészről, vagy egyáltalán tudatában van-e annak, hogy jelenleg mit is csinálnak, de az igazat megvallva nem is érdekelte őt annyira. Kyle jelenléte megnyugtatta őt, és ez a kis ölelkezés teljesen természetesnek hatott számára. - Bárhová elmehetünk együtt, ráadásul... - szívta be ismét a finom illatot. - ... az ott kint az én vízipipám. Ha átjössz, akármikor pipázhatunk.
- Remek ötleteket adsz~ - dünnyögte ismét, ahogy halkan kacarászott. Fejében már nem is emlékezett Wendy-re vagy annak sértő modorára. Ahogy Stan-nek, úgy Kyle-nak is perpillanat a fiú volt az egyetlen az agyában. És ez jó volt. Látni, hogy boldog és mosolyog. - Jól elloptuk azt a serleget~ olyan állatok vagyunk. Sose csináltam ekkora faszságot!
- Látod-látod - vigyorogta Stan, majd homlokát odanyomta Kyle-éhoz. - Nem is olyan rossz, ha az ember kicsit polgárpukkasztóan viselkedik, ugye?
- Nem! - Vágta rá, ahogy felemelve fejét vigyorogva bámult a kék szemekbe - De többet nem csinálok, még a végén kirúgnak.
- Ha velem vagy, nem kaphatnak el - Stan félmosolyra húzva száját nézett végre fel, majd rákacsintott Kyle-ra. Ki válaszul csak vigyorogva húzott vállába, egyet, ahogy az ölelésből is kissé kimocorgott. - Nincs több ilyen! - kötötte ki, mégis mosolyogva kacsintott vissza.
- Aha-aha - lépett hátra a fekete, majd összefonta karjait a mellkasán. - Majd még meglátjuk!
- Hogyne~ - legyintett kábán, ám már indult is kifelé – Ah, inni akarok még! Túlságosan érzem az agyam, szóval tuti nem vagyok még elég részeg!
- Mert te pont tudod azt, nem igaz? - követte őt Stan, majd még rávágott egyet a vörös hajú vállára. - Csak ésszel, nem szeretném, hogy összehányj mindenkit!
- Nem Te vagyok, plusz - bökte meg mellkasát, ahogy ismét felé fordult - én még ha szerelmes vagyok se hányom el magam~
- Hanem...? - felvonva szemöldökét figyelte a vörös hajút, majd elnyomott egy halk kuncogást. Az évek során megtanulta kontrollálni hányingerérzetét, ha egy számára fontos személy közelében volt, viszont még mindig voltak problémái a hasával... Ami hiába is szerette volna másként, gyakran okozott számára kisebb-nagyobb problémát.
- Titok! - Kötötte ki, ahogy ki is lépve sétált vissza a többiekhez, majd mosolyogva ült vissza a helyére, ahogy rögtön még két vodkazselét lehúzott.
- Nagyon önző vagy - huppant le a vörös mellé Stan, majd mikor szembetalálta magát Kenny furcsálló, s erőteljesen vizslató tekintetével, összevonta szemöldökét.
- Mi van?!
- Haver, vagy fél órát bent voltatok. Mi a faszt csináltatok?
Jimmy éppen Butters-szel beszélgetett egy iskolai projektről, de fél füllel hallgatta az eseményeket. Kyle viszont oda se bagózva nevetgélt magában, ahogy előre nézett a két üres helyre, mi már most elégedettséggel töltötte el. - Remélem nem is jönnek vissza~
- Nem fognak - szólt bele Jimmy. - Szerencsére.
Stan a szőke előbbi kommentjére a szemeit forgatta, s csak remélni tudta, arcáról a rózsaszínes pír már réges-régen eltűnt.
- Helyes! - Vágta rá, ahogy közelebb csúszott a fiúkhoz és velük kezdett beszélgetésbe.
- Megtömjem még egyszer a pipát? - kérdezte Stan, mire igenlő bólogatások sorozata következett. - Ki fog újulni az asztmám... - nevette halkan.
- Ugyan haver! - Fordult oda Kyle, hogy most odacsúszva ölelte át barátját nem is foglalkozva a körülöttünk levőkkel - Te örökre makkegészséges leszel!
Stan megfeledkezve a nézőközönségről szintén átkarolta Kyle-t, majd odabújt hozzá. - Áh, egyszer úgyis kimúlok - sóhajtotta.
Kenny felvont szemöldökkel figyelte őket.
 - Dugtatok bent?
 - He? - nézett kíváncsian Kyle a szőkére, ahogy most sokkal jobban odabújt a feketéhez - Nem, mi csak barátok vagyunk, a legjobb barátok! Azok nem dugnak! Csak szeretik egymást jóban-rosszban, és nem hallnak meg, ez örök! Ugye Stan~?
- Legjobb barátok...? - Kenny végignézett rajtuk, majd vigyorogva óvatosan megjegyezte. - Inkább néztek ki úgy, mint egy friss pár...
Mire a vörös kissé megremegve kelt már fel. - Ne akard, hogy hozzád is odabasszak valamit! - morogta idegesen, ahogy már figyelte is mit kaphatna fel.
- Nos, én csak az igazat mondtam - Kenny drámaian feltette egyik kezét, mire Stan egy mélyet sóhajtott.
 - Nemrég te beszéltél nekünk arról, kinek mit teszel mások seggébe, szóval...
Mire már a vörös is csöndbe maradva ült le ismételten ám most nem dőlt neki a feketének, teste viszont ide oda inogott, ezt pedig észrevéve Stan óvatosan megragadta Kyle vállát. - Minden rendben, haver?
Kyle habár rá mosolygott, azzal a lendülettel előre dőlve, hatalmasat mért fejével a másikra, ahogy testét könnyednek érezte.
- Baszki - szisszent fel Stan, majd mérgesen és kissé aggódóan Kyle köré fonta karjait. - Hazamegyünk.
- Na de... Máris? Még éjfél sincs! - hüledezett Kenny, mialatt még egy poharat vett a kezébe.
- Haza kell vinnem éjfél előtt – jött a pajkos válasz Stan felől, kinek egy vigyor kezdett arcára felrajzolódni.
- Milyen kis gondoskodó  - nevetett a vörös, ahogy már teljesen Stan-nek simult testével és szemeit is behunyta - de olyan jól érzem magam~
- Szegény Kyle... Nagyon rosszul néz ki, mint mikor én vagyok nagyon részeg. Bár akkor én vetkőzni szoktam - kuncogott fel Butters, ahogy arcán egy apró pír jelent meg.
- Mond csak, Butters - fordult felé hirtelen Kenny, majd odanyújtotta a vodkazselés tálat. - Kérsz még?
Jimmy csak felsóhajtott, majd tovább iszogatta az italkáját. Mikor látta, hogy Stan az ölébe kapva Kyle-t felállt az asztaltól, felé biccentett. - S-Stan! Fel a fejjel - mosolyogta, melyet a megszólított azonnal viszonzott.
- Na! Látni akarom Butters-t meztelenül - morogta a vörös ennek ellenre kezeivel Stan pulcsiját kezdte simogatni, majd fejét is nekinyomva inkább annak szentelte figyelmét.
- De kedves Kenny, köszönöm - kuncogott a szőkeség, mégis kíváncsian nézett Kyle-ra ahogy újabb zselét csúsztatott le torkán.
- Majd máskor megnézed Butters meztelen seggét, jó? - ajánlotta Stan, majd közelebb húzta magához Kyle-t. - Kenny, holnap visszahozod a pipám?
- Számíthatsz rám! - kiáltotta, amint éppen közelebb húzta magához a furcsán vigyorgó Butters-t.


Stan-ék házának ajtaja óvatosan, mégis kissé ügyetlenül nyílt ki. A fekete hajú karjaiban Kyle-lal lépett be, s lábával belökte az ajtót, mi megadóan pattant a helyére. - Mindjárt ott leszünk. - A ház minden szegletében sötétség honolt, ám ez nem tartotta fel Stan-t. Könnyedén eltalált a lépcsőig, min még Kyle súlyával is a kezei között teljes nyugodtsággal fellépdelt. Miután beért a szobába, óvatosan letette a vöröshajút az ágyra, majd elmosolyodott. - Nem vagy éhes?
Kyle némán nézett fel Stan-re majd körbe szobájában. - Gyorsak vagyunk - motyogta, ahogy ismét felnevetgélt, majd Stan felé nyúlva ujjaival pulcsiját kezdte bizgerálni - Nagyon jól áll. Olyan csini vagy benne~
 - Nos, köszönöm - pirult el kissé. -, de nem válaszoltál a kérdésemre.
 - Hogy édes vagyok? - emelte fel fejét, majd bólintott - Igen, édes vagyok!
 - Az biztos... - hangja kissé merengőssé változott, de megmakacsolva magát lépett közelebb a fiúhoz. - El tudsz menni egyedül fürdeni?
- Hogyne! - Paskolta meg Stan vállát, ám ahogy felkelt úgy is huppant vissza az ágyra, nevetve - Menni fog! Idő kérdése~
- Na de mennyi - sóhajtotta Stan, majd ismét karjai közé vette Kyle-t. - Menjünk szépen fürdeni. Megmosdatlak.
- Látod, megy nekem - simogatta a fekete fürtjeit, ahogy szuszogva nevetgélt – Puha... én is ilyen hajat akarok~
- Menni ugyan megy, de nem egyedül - somolyogta Stan, majd miután beléptek a fürdőbe, letette Kyle-t a székre. – Zuhanyozni, vagy fürdeni akarsz?
- Válogathatok! - nézett előre, majd Stan-re bökött ujjával, bájvigyorral - Előbb te, aztán én, és utána együtt! Nem hangzik jól~?
- Mi értelme lenne kétszer megfürdeni? - kérdezte komoly kíváncsisággal Stan.
- Imádok fürdeni - magyarázta nagy beleéléssel, ahogy egyik kezével megtámaszkodott a szék támlájában, hogy dülöngése ebben ne zavarja. - Olyan kellemes, mikor lefürdesz, aztán mivel az víz piszkos, fogod és engedsz még egyet, és abba csak fekszel és pihensz. Olyan megnyugtató~
- A tisztaságmániádról tudok. - Stan a kádhoz sétálva engedte meg a vizet, majd törülköző után kezdett kutatni. Miután kiválasztott kettőt, Kyle elé guggolt és elkezdte lassan öltöztetni. Lehúzta róla a pólóját, majd akár csak egy kisgyereket, felállította a székről és a nadrágjával kezdett babrálni.
- Hű de intim kapcsolatban állunk Haver~ Ha meg akarod nézni, csak mondanod kellett volna - nevetett, habár tudta, Stan kicsiként sokszor látta őt meztelenül.
- Tudod, Kyle - kezdte halkan, majd hirtelen lerántotta a srácról az alsóját, amelynek levételéről egészen idáig hezitált. Egyenesen a méregzöld, kissé ködös szemekbe bámult, egy leheletnyit ingerülten. -, ha képes lennél önállóan bármit is megtenni jelenleg, nem kellene óvó bácsisat játszanom.
A vörös felől csak kába pillantás, és egy mély, szomorkás fej lebiggyesztés jött válaszul. - Sajnálom, akkor majd én, megcsinálom! - szabadkozott, ahogy már tolta is el magától Stan-t és indult el lomha léptekkel a kád felé. - Nem akarok gond lenni!
Stan megragadta Kyle-t, majd a kezét fogva besegítette őt a kádba. - Soha nem vagy gond - jegyezte meg, mialatt odahúzta a kád mellé a széket, s ráülve egy kis tusfürdőt tett saját kezére. Kyle testét a lehető leggyengédebben dörzsölgetni kezdte. - Szeretek vigyázni rád. Legalább kicsit hasznosnak érzem magam... - bukott ki a feketeség szájából.
- Hülye vagy - jött a frappáns válasz, ennek ellenére a vörös hagyta magát. Jó érzés volt, ahogy a kellemes víz bőréhez ért, az pedig, hogy Stan simogatta, illetve mosdatta, csak még inkább rátett a kellemes érzésre. Az álmos hatás is hamar elérte tagjait, így hátra dőlve hunyta be szemeit.
- El ne aludj – figyelmeztette őt barátja. Stan hamarosan végzett a fiú mosdatásával, ám maradt néhány hely, amit ő maga kihagyott. A fürdés végeztével Kyle-ra ráadta kedvenc régi pizsamáját, s mintha csak egy zsák lenne, felkapta a vállára. Sietős léptekkel átment a saját szobájába, s miután lefektette Kyle-t az ágyra, ő maga is megfürdött.
A vörös ekkor már alig bírta nyitva tartani szemét. Az alkohol mámora szinte úgy hagyta el, akár valami apró gondolat és csupán némi rosszullét, és az álmosság volt rajta.
Kisvártatva besüppedt Kyle mellett a nem túl nagy ágy, majd két erős kar fonódott teste köré. Stan szimplán az alvós nadrágját felvéve bújt be Kyle mellé, s miután magához ölelte a vöröset, halk, búgó hangon megszólalt. - Jól vagy?
- Szédülök - jött az álmoskás válasz, ám szusszanva nyomta fejét barátjához, ahogy szemeit ismét lehunyva mosolyodott el. - Kösz Stan, mindent.
- És még mennyire fogsz - kuncogta, majd még utoljára beletúrt a sűrű vörös hajtömegbe. - Jó éjt, Kyle. - Azzal állával védelmezően közrefogta Kyle kobakját és hüvelykujjával megsimította a kisebbik fiú karját. Öleléséből nem engedett, s csak remélni tudta, hogy barátja sem érzi magát kényelmetlenül. Kit ha akart volna se zavart, hisz az álom úgy fejbe vágta, mint egy jól meglakott óvodást, és ez a hosszú lét is kitartott egész másnap reggelig. Fejfájás, szédülés és egy kisebb hányinger köszöntötte reggel a vöröset, ahogy jobban magára húzta a takarót. Emlékei valahol a homályba vesztek félúton, és csupán Stan alakját tudta többször is felidézni, aki egész éjjel ott volt vele és gondoskodott róla... ahelyett, hogy élvezte volna a partit. Kyle már most bánta, hogy hagyta magát ennyire leitatni, mégis ahogy felnyitotta szemeit, kíváncsi szemekkel nézett körbe, ám mikor látta, a fekete már rég otthagyhatta az ágyat, kissé morogva kelt fel ő maga is, majd úgy, ahogy volt támolygott le a rozoga lépcsőn. - Haver? - kérdezte, ahogy a nappaliban körbe lesett, majd a konyha felé pillantott.
A feketeség háttal állt Kyle-nak, mialatt baljával tartotta a serpenyőt, melyben a félig átsült omlett pihent. Egy gyors mozdulattal eltartotta a tűztől a serpenyőt, majd felfelé rántva azt megfordította az omlettet, mintha csak egy palacsinta lett volna. - Mondjad - kék szemeivel hátrapillantott, s lassan követte egész teste is, melyet csak deréktól lefele takart egy piros törülköző. - Ülj le, mindjárt kapsz borsmenta teát. - S azzal Stan visszafordult a tojáshoz, mely néhány másodperc múlva Kyle előtt tündökölt teljes valójában, ízlésesen tálalva. Egy cetli a hűtőn jelezte, hogy nagyvalószínűséggel senki sem tartózkodik a lakásban; legalábbis a szövege erről árulkodott: "Stanley! Megfőznéd az ebédet helyettem? Későn érek haza, s nem akarom, hogy apád éhen maradjon... "
A kellemes illatok, na meg a nem mellesleg a fiú teste sem volt utolsó így reggelre. Kyle pedig nehezen tudta eldönteni melyik a jobb látvány. - Köszi - Ennyit tudott kipréselni, végül ahogy nehézkesen a finom omletten ragadtak csak szemei - minek egy pillanat alatt nekiesett -, és habar az íze isteni volt, mégis csak lassan kis falatokban tudta letolni.
- Ki tudtad aludni magad? - fordult vissza a pulthoz, majd teafű után kutatva merült el az egyik fiókban. Mikor megtalálta, amit keresett, feltett vizet forrni, s ismét visszatért a vöröshöz.
- Fogjuk rá - morogta, ahogy újabb falatot kapott be - Bocsi, nagyon szörnyű voltam tegnap?
- Haver - mosolyodott el Stan, majd egy bögrét előkapva készítette el a teát, melyet le is tett Kyle elé. -, nem engedlek egyedül bulizni, az biztos. Csakis felügyelettel mehetsz!
Morogva húzva el szájat a vörös, majd kissé eltolva tányérját  úgy, ahogy volt lefejelte az asztalt.
- Áhhh, kár volt hagyni, hogy ilyen faszságba belemenjek. Plusz Wendy is felbaszta az agyam...
- Tegnap még azt mondtad, hogy máskor is vigyelek magammal bulikba - nevette Stan, majd megkocogtatta a bögre oldalát. - Idd meg, jobb lesz tőle.
Ujjait pedig rögtön a bögre fülére kanyarintva húzott is nagyot a meleg italból, mely már most enyhítette fejfájását.
- Nem volt rossz... Csak azt mondom Kenny-vel és a vodkazselékkel együtt sok volt. - magyarázta mégis elmosolyodott, ahogy visszagondolt Stan mennyire fel volt dobva ettől is.
- Pedig még semmit sem láttál – Stan, miután kinyitotta a hűtő ajtaját, egy viszonylag nagy tál gyümölcssalátával a kezében ült le Kyle-lal szemben. Kanál nélkül dobálta a szájába a kisebb-nagyobb falatokat, s kíváncsian nézte Kyle reggeli másnapos énjét.
A vörös pedig morogva itta teáját, ahogy többszörös kócos hajába túrt. Nem zavarta most még az sem hogy sapkáját valahol fent hagyta. Fájt mindene és legszívesebben kitörölte volna a tegnap azon részét, amikor lehúzta az utolsó két körét. - Oh.. - egyenesedett ki hirtelen, majd Stan-re pillantva nézett rajta végig – Hú, de gáz... Máskor hagyj inkább a földön aludni koszosan... - takarta el már egyre vörösödő arcát.
- Mi gáz? - kérdését egy aprócska kuncogás követte, majd tovább falatozott.
- Haver! - emelte fel fejét szeplői, pedig hála piros arcának csak még jobban kipattogzottak fehér bőrén. - Megfürdettél, mint egy gyereket. Mekkora gáz már. Áhhh, meg fogok pusztulni…
- Baj, hogy gondoskodom a legjobb barátomról...? - kihangsúlyozva a 'legjobb' szócskát rágcsálta tovább a gyümölcsöket, s közben szélesen vigyorgott.
Kyle pedig ismét maga elé véve az omlett kihűlt maradványát egy kisebb darabot villájára szúrt, majd egy nagy harapással bekapva szúrós, és fáradt tekintettel pillantott barátjára.
- Kapd be Stan... - foglalta össze tömören gondolatait ám már ő is vigyorgott az orra alatt.
- Amúgy sem láttam semmi újat. - Stan befejezve saját adagját felállt, majd gyors mozdulatokkal elmosta a koszos edényt.
Mi bár igaz volt, Kyle becsülete ezt már nem igen akarta opciónak bevenni. - Történt valami olyan, amiről mindenképp tudnom kell?
- Meddig emlékszel, s mire?
- Ami teljesen tiszta az-az, hogy dobtam fejbe Wendy-t - nevetett fel elégedetten, mégis utána kissé elhúzta a száját. - Haver... Minden rendben? Sok mindent mondott Ő is es Bebe is.
Stan mélyet sóhajtott, s közben körkörös mozdulatokkal törölgette a még kissé vizes edényt. Borússá vált tekintetét a padlóra szegezte. - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rendben, de annyira nem rázott meg a dolog, mint vártam. - Savanyú mosoly szaladt fel a fiú ajkaira, mi szép lassan el is halványult. - Túl sok szar dolog történt mostanság, s ez a legkisebb bajom. Azt hiszem.
Mire egy apró bólintást kapott, majd Kyle, amint befejezte teáját, majd reggelijét is, az edényekkel együtt sétált Stan melle és rakta be a mosogatógépbe. Egyikük sem szólt semmit.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.