Kenny boldogan lépdelt a kiürített bevásárló központ romos falai közt. Párjának Kyle-t kapta, és már csak annyi volt a feladata, hogy megtalálja a vöröst. Persze hátán most is ott volt hatalmas fegyvere, és a többi felszerelése is. Ám hirtelen két nagyobb fickó jelent meg kezükben pedig ostorokat cipeltek mely véresek voltak.
- Ez fergeteges volt. Komolyan, mennyi az esély, hogy ő itt volt? - kérdezte vigyorogva az egyik.
- Ingyen szórakozás, én csak azon csodálkozom, hogy még magánál van - vigyorgott a másik.
Kenny meglepetten pislantott rájuk, majd agya járni kezdett, és ahogy összeállt neki a kép, arca komor lett, lekapva sörétesét hátáról, húzta fel, és szegezte a két nagydarabra.
- Imádkozzatok, hogy nem egy vörös fiún éltétek ki beteges vágyaitokat... - sziszegte.
Mind a kettő a szőkére néztek, majd egymásra.
- Nincsenek beteges vágyaink, de biztosíthatlak, hogy a fiú már vörös. Tiszta vörös~ - Szemei elsötétültek, majd egy ördögi mosoly kúszott arcára, majd elsütötte fegyverét, egyenesen az egyik kopasz pöcsét találta el.
- Hol. Van? - kérdezte hidegen, mire a célpontja felordítva térdelt le, míg a másik idegesen nézet haverjára.
- Te köcsög! - sziszegte neki - Mit aggódsz azért a kis pöcsért. Ha erről van szó nem lett megrontva~ hidd el annál rosszabb dolog történt vele~ - Lomhán emelte tekintetét a másikra, majd elé sétálva, nyomta durván puskacsövét a másik gyomrához.
- Vezess el hozzá... most... - sziszegte.
Felszisszent ám nem mozdult.
- Keresd meg~ - Megfordítva fegyverét, vágta homlokon erőből a kopaszt.
- Vezess... hozzá. - mondta ismét, nyugodtan.
Felnyögve terült el a padlón ám csak megrázta a fejét.
- Remélem megdöglik~ - cöhintve húzta fel fegyverét ismét, majd a fickó vádlijára tette, és elsütötte. A hús loccsant a csont törött és az épületet ismét egy üvöltés zengte végig. Kenny meg sem rezzent, kioldva fegyverét, tette meg ezt a pasas másik lábával is, majd térdéhez vezette a puskacsövet.
- Neh... elég... - nyöszögött, ahogy kapálózva próbálta leállítani.
- Hol van? - kérdezte nyugodtan, ám már húzta meg a ravaszt.
- Neh... könyörgök.. - elkapva a szőke lábát csimpaszkodott bele, ám az félre rúgva, csikorgatta meg fogait.
- HOL VAN?! - üvöltötte, kikelve magából.
- Fent... a barkácsboltban... - felnyögött, a hirtelen hangtól, majd végül reszketve terült el. Átlépve fölötte, kezdett loholni a barkácsbolt felé, ahogy a fegyverét visszakanyarította hátára. Csak futott és futott, és amint odaért, egyszerűen berontott a boltba. Öten voltak a szobában. A bútorok és az egyéb kellékek főként a falnál helyezkedtek el kivéve egy nagyobb aszatalt ami a két lábára állítottak. Ezt állták körbe.
- Komolyan, még él? Hihetetlen~
- Talán adni kéne neki még~
- Minek? Szerintem belül már meghalt~ - Nem vették észre a szőkét. Elvoltak foglalva a vörössel, aki tényleg tiszta vörös volt. Két keze ki volt kötve így lógott a falapon. Kezeit szikszalaggal rögzítették oda amik vörösek voltak a vérhiány miatt. Csupán egy alsónadrág volt rajta, de az is már vörösen mutatott. Testén több seb éktelenkedett és néhol villák és kések álltak ki belőle. Fejét leszegte ám még így is látszódott a több vágás az arcán. Az egész fiú akárcsak egy darts tábla úgy nézet ki. Teste remeget és szemeiből a könnyek potyogtak.
- Még egyszer~ - kiáltotta az egyik mire egy barna felkapva ostorát csapta meg ismét a fiú bőrét ahol ismét felszakadt és vörösen kezdett onnan is folyni kis cseppekben a vér.
- Tökéletes~ mit szólnátok, ha most valami drasztikusabb módszerrel ölnénk meg? - Durr. A szőke fegyvere ismét elsült, és pontosan az ostorozó fejét találta el... minek már csak hűlt helye volt. Kenny szemei üresen csillogtak, ahogy végig nézett a maradék négy emberen, majd egyszerűen elvigyorodott, és megnyalva ajkait, vette elő pillangó kését. A négy srác társukkal mit sem törődve álltak formációba. Az egyik Kyle-hoz lépet és tovább ostromolta a fiút. Egy kisebb pengével kezdett rajta rajzolgatni, míg a másik három a szőkének esett. Előkapva egy kis Uzit, lőtte mindegyiket lábon, majd elsuhanva köztük, lépett az mögé, amelyik Kyle-ra rajzolgatott, majd egy a kést annak koponyájának nyomta, majd egy jól irányzott ütéssel vágott rá a kés markolatára, így az átdöfte a 'kis művész' fejét. A vér fröccsenése apró mosolyt csalt arcára, ahogy félre lökte a fiút, ám a kést még mindig kezében tartotta.
- Ez köcsög! Kapjátok el! - kiabálta az egyik, ám a másik kettő már biceget kifele - Gyávák! - szigete,a hogy előkapva egy kisgolyóst lőtt a szőke felé. A golyó súrolta vállát, de nem is foglalkozva vele, guggolt le Kyle elé, majd megfogva állát, csókolta meg. Persze ez is csak egy pillanatig tartott, ezután megfordulva, dobta a fiú felé a kést. Aki elkerülve most elmosolyodva a vöröst vette célba. Persze mielőtt bármit tehetett volna, Kenny előkapva Uziját, lőtte fejbe párszor. Aki így görcsös mosollyal az arcán dőlt el. A két másik már rég messze járva spuriztak el. Kenny végül eltéve fegyverét, pattant fel, majd felkapva a kést sietett vissza Kyle-hoz, majd ügyelve arra, hogy ne vágja meg a fiút, vágta el a szikszalagokat, majd egyből ölébe kapta a vöröst.
- Kyle...! - suttogta, és már loholt is kifelé. Kábán nézet fel a szőkére, majd kinyitva száját mondani akart valamit, ám végül nem lett belőle semmi. Szemeiből kis könnycseppek kezdtek hullani ahogy teste egyre jobban remegett. - Ne félj... most már minden... - beharapta alsóajkát, hiszen ezt nem ígérhette biztosra. Magához ölelve, indult el vele bázisuk felé.

~*~

Kicsivel később mikor már páran vissza tértek a küldetésből zargatták őt. Mert kellet a segítség és az orvosi ellátás is, így mikor végzet ismét Stan szobája felé sétált. Pip mosolyogva jött vele szembe, de mikor kiszúrta a fiút, egyből útját állta.
- 'Napot~ Hova mész?...~ - kérdezte mosolyogva.
- Vissza Stan szobájába - mondta nyugodtan, ahogy megállt, ám Pip rögtön felszisszenve húzta el száját.
- Szerintem most nem kéne, elfoglalt szóval... meglátogatnád később?~ - mosolygott.
- Miért, történt valami? - kérdezte kíváncsian, ahogy Pip mögé lesett.
- Dehogy is csak...! Elfoglalt, ennyi az egész! - mosolygott zavartan, majd mikor telefonja csilingelni kezdett, felkapta fejét. - Jaj idő van, mennem kell...! - lépett el a másik mellett, majd már futott is a folyosón. A fekete utána nézet még egy ideig, majd közvetlen Stan szobájára, ami ott volt pár ajtóval arrébb.
- Hát ha nem kéne akkor nem kéne... - mondta, majd megfordulva indult el ám pár pillanattal később már Stan ajtója előtt állt - csak ellenőrzőm, hogy jól van. Nem fogom zavarni vagy ilyesmi... - mondta magának, ahogy benyitva lesett be. A szoba viszont üres volt, ám a fürdő ajtaja résnyire nyitva volt, honnan egy nyöszögés hallatszódott ki. Craig nem bírta ki. Bezárta maga után az ajtót, majd a fürdőt kinyitva nézet be.
- Stan minden oké? - Stan a csap előtt állt, görcsösen markolta annak peremét, ahogy a csapban kék rózsaszín pirulák voltak szétszórva, doboza nem messze a földön hevert. A fekete teste remegett, arca mélyvörös volt. Kába tekintetét a csap előtti tükörre emelte, és úgy nézett a másikra.
- Craig... - nyögte kéjesen.
- Pip mondta, hogy elfoglalt vagy, de... mégis mit csinálsz? - kérdezte, ahogy a csapba nézet. A fekete nem válaszolt, helyette megfordult, majd egyenesen Craig-re ugrott, így terítette el azt a földön, majd hozzá dörgölőzött.
- Segíts~ - nyögte.
- Mi a?! - nézet fel rá, ahogy próbálta kissé magáról letolni - Stan mi van veled? - Válaszképpen megcsókolta a feketét, habozás nélkül dugta nyelvét a másik szájába, majd kezdte lágyan masszírozni sajátjával a nyelvét. Aki megdöbbent a hirtelen letámadáson és épp esze azt parancsolta "ne". Persze soha nem hallgatott a józan észre. Ilyenkor semmi hasznát nem venné, így ő is szinte egy pillanatot sem várva csókolt vissza, ahogy átkarolta a fekete derekát és így húzta magához. Mire Stan belenyögött a csókba, majd elhelyezkedve a másikon, dörgölte össze ágyékukat, így jól lehetett érezni, mennyire is kemény.
- Stan mégis mit vettél be? - tolta el magától most már, ahogy aggódva nézet rá, míg a kisebb lihegve.
- Azt a kéket... Pip azt mondta... segít ellazulni... és hogy... senkit ne... - felkapta fejét. - Tényleg! Senkit nem engedhetek be! - nézett szemöldök ráncolva a másikra.
- Ohh~ mintha nekem is mondott volna valamit. Akkor jobb ha megyek - mondta, ahogy diszkréten próbálkozott letolni magáról a feketét.
- Ne menj! - nyögte, ahogy görcsösen belekapaszkodott, és még jobban összedörgölte ágyékukat.
- Ha maradok abban nem lesz köszönet - mondta, ahogy bár érezte a másikat mégis próbált nem arra koncentrálni.
- De kérlek... én... ah~ - simult a másikhoz, majd felnyögött az érzéstől. Craig alsó ajkába harapva ült fel, majd az ölébe helyezte a fiút és felvonva állát ismét megcsókolta. Stan habozás nélkül csókolt vissza hevesen. Kezét a másik mellkasára rakta, majd végig simítva rajta egészen a fiú férfiasságához simított.
- Megfogom bánni - mondta, ahogy ledöntve mászott Stan fölé. Stan felnyögve nézett rá.
- Craigh... - suttogta kéjesen, ahogy kezével ő is végig simított a másik lábán, egészen annak férfiasságáig. Ám Craig elkapta kezét.
- Nem vagy észnél, így te nem érsz hozzám - közölte, ahogy lefogva a kezeit hajolt közel hozzá és csókolt bele a nyakába.
- De miért... AH~ - nyögött fel hangosan, ahogy csípőjén is lökött.
Tovább folytatta, ahogy már harapdálta a nyakát ezzel szép kis nyomokat hagyva maga után. Stan kéjesen nyögdécselve vonaglott a másik alatt, ki egyre lejjebb haladt és már megszabadítva a másikat a fölsőjétől mellbimbóját kezdte szívni, míg szabad kezével lágyan simogatta az oldalát.
- Mégh~ Mégh~ Kérlekh ah~ - nyögte kéjesen a fekete, ahogy kezeit próbálta kiszabadítani.
Craig beharapva alsó ajkát folytatta tovább Stan kényeztetését, ahogy keze lecsúszott a nadrágjába. Stan hangosan felnyögve, lökött ismét csípőjén.
- Otth~
- Nyugi - mondta ahogy ismét megcsókolta de ettől függetlenül kezét a férfiasságára vezetve szorította meg kissé. Belenyögött a csókba, ahogy nagy nehezen bár, de uralkodott csípőmozgatásán. Kezét lassan kezdte mozgatni, ahogy kissé elhajolva nyalt végig a másik arcán.
- Ahn neh~ ez túl jóh~ ah~ - nyöszögte, ahogy görcsösen hunyta le szemeit. Craig elmosolyodott ám nem gyorsított a tempón helyette Stan szemeibe nézve vigyorgott. Ki kábán tekintett vissza rá, ahogy alsóajkába harapva nyögdécselt.
- Direkt csinálodh... - sóhajtotta.
- Pontosan - vágta rá, ahogy nem szakította meg a szemkontaktust - büntetés~
- De miért... ah~ nem tettem ah~ semmit~ - nyögte, ahogy kínjába ringatni kezdte csípőjét.
- De igen tettél. Hagytad, hogy itt maradjak - mondta, ahogy nem bírva tovább szedte le a fiúról a nadrágot, majd megnyalva ajkait ereszkedet le és nyalt végig annak tagján. Stan hangosan nyögött fel, ahogy háta ívbe feszült.
- Craig~ Craig~ - nyögdécselte hangosan, ahogy kezeit ráncigálni kezdte, ám az lefogta a teste mellet és nem hagyta, hogy akár meg is mozduljon.
- Nyugi. Most bünti van - mondta szinte ördögien, ahogy bekapta és lassan kezdte mozgatni a fejét, ennek hatására a fekete némán felsikoltott, majd hátra vetve fejét, nyöszögte.
- De kérlek hadd...~ hadd érjek hozzád ah~
- Nem - közölte, majd ismételten bekapta és most fogaival is kissé végig húzta rajta, mire Stan hangosan felnyögve, kezdte ismét lágyan ringatni csípőjét.
- Én ezt nemh... nemh bíromh...~ - nyögte. Megszívva tagját engedte el a fiú egyik kezét, ahogy azzal Stan-nek a tövét fogta le, akár valami szorító gyűrű. Elégedetten nyögött fel, majd szabad kezével egyből a másik fekete tincsei közé túrt, ahogy továbbra is nevét nyögdécselte. Craig tovább folytatta, ahogy ismét kissé megszívta majd elválva tőle rakta rá kezét és nyomta meg a tetejét. Stan jólesően nyögdécselt, majd mikor érezte, hogy eléri azt a bizonyos pontot, ringatni kezdte csípőjét, teste megfeszült, de nem tudott elmenni. Meglepetten pillantott le ágyékéra.
- Mih... ah... - Ahogy Craig is kissé meglepődött.
- Nem létezik, hogy ennyitől nem mész el - mondta komolyan.
- Feszít... - nyöszögte, ahogy visszadőlt a padlóra.
- Fasza... - morogta, ahogy felkelt ám még így is a másik előtt volt.
- Craig... - nyöszögte, ahogy felnézett a másikra, és újra lágyan ringatni kezdte csípőjét.
Lenézve rá ismét végigsimította a férfiasságán.
- Ha nem tudsz elmenni nem kéne tovább ingerelnem.
- Deh... - kezével a másikért nyúlt, majd megragadva ölelte magához. - Kérlek... olyan jó...~
- Csak szarabb lesz Stan - mondta lágyan, ahogy ő is átölelte - ráadásul lehet te élvezed, de...
- De?...~ - suttogta a másik fülébe, ahogy hozzá dörgölőzött.
- Nekem nem éppen - közölte komolyan.
- Neked rossz? - kérdezte szemöldök ráncolva
- Nem élvezem az is biztos - bólintott, ám ennek ellenére keze még mindig a másik férfiasságát fogta.
- De miért?... Szeretném ha... neked is jól esne... - suttogta.
- Nem Stan, nem úgy nem esik jól - mondta, majd végül csak sóhajtott - mindegy. Most neked kedvezünk - mosolyodott el, majd lehajolva ismét megcsókolta. Stan félénken csókolt vissza, ahogy lehunyta pilláit. Craig kissé hozzá simult, majd elszakadva tőle ismét mozgatni kezdte a kezét. Stan felnyögve kapaszkodott meg a másikba, ahogy ismét ringatni kezdte csípőjét. Craig ujjai pedig egyre gyorsabban mozogtak, ahogy nyelvével ismét beleharapott a másik nyakába. Görcsösen ölelte magához, majd egyre hevesebben mozgatta csípőjét. Nem kellett sok neki, teste megfeszült.
- Craigh~~ - nyögte hangosan, ahogy elélvezett. Felsóhajtott, ahogy megérezte kezében Stan anyagját, majd elvéve onnan nézet rá vigyorogva.
- Nyertem~ - mondta, ahogy ismét egy lágy csókot nyomot a fiú szájára.
- Nyertél?... - motyogta kábán, ahogy mellkasa szaporán járt fel le.
- Elélveztél nem? - mondta, ahogy felkelve törölte le a kezét, majd visszamenve Stan-hez kapta az ölébe.
- Tényleg... - motyogta, majd ismét lehunyta szemeit, majd lágyan elmosolyodott.
Kirúgva a fürdő ajtót vitte ki, majd ráfektetve az ágyára takarta be.
- Komolyan... többet hallgatok Pip-re.
- Craig... - motyogta Stan, ahogy hason feküdve fészkelődött még egy kicsit, majd halkan szuszogni kezdett.
- Fain... - morogta, ahogy megsimogatva a fejét adott rá egy puszit, majd végignézve magán morogott valamit ezzel vonult be a fürdőbe.

~*~

Az idő telt és mióta Kenny visszatért a bázisra Kyle nem ébredt fel. Út közben vesztette el valamikor az eszméletét, ám mikor beértek rögtön valaki ellátta a fiút. A sérülései nem voltak olyan súlyosak ám sok vért vesztett. A szőke szobájában szállásolták el. Testét kötések fedték és arcán is található volt kettő. Vérellátást is kapott ami ugyancsak ott feküdt mellette. Na meg persze fájdalom csillapítót. Jó sokat, ugyanis a villák és a kések amiket kiszedtek belőle nem éppen voltak kellemesek. Kenny persze egy pillanatra sem tágított a vörös mellől. Szemei alatt lila karikák húzódtak, a sok virrasztásnak köszönhetően, de nem érdekelte. Kyle ágya mellett egy széken ülve várta, hogy a fiú felkeljen, aki végül az éjszaka közepét választotta erre. Szemeit előbb óvatosan nyitogatta. Már megtanulta, ha fájó fejjel ébred rossz dolog történt és inkább jobb ha nem mozog olyan intenzíven mint szeretne. Kenny egyből felkapta fejét, mikor meglátta, hogy a másik ébredezik.
- Kyle?... - kérdezte kissé rekedtesen, majd megköszörülte torkát, mire az említett a hang irányába nézve pislogott párat a szőkére.
- Ken... - nyöszögte, az említett egyből közelebb hajolt a vöröshöz.
- Kyle! Hogy érzed magad? - simított végig a vörös arcán.
- Mint akit felvágtak - mondta ki az igazságot, ahogy sóhajtott. Kenny felszisszenve húzta el száját.
- Sajnálom, hogy nem értem előbb oda... - harapta be alsóajkát.
- Semmi gond... az én hibám volt. Előbb ott voltam... meg aztán megint... nem vittem magammal... semmit - nevetett fel keserűen.
- Nem a te hibád, hogy léteznek ilyen emberek... - suttogta.
Kyle megrázta a fejét, majd feltekintve a szőkére mosolyodott el.
- Emlékszem mindenre.
- Mindenre? - kapta fel fejét. Ismét egy kisebb bólintás volt a válasz.
- Sajnálom... hogy én csak úgy... - nézett félre. - Elvesztettem a fejem. - nézett Kyle-ra komolyan. Megrázta a fejét, majd elmosolyodva emelte fel bekötözött kezét.
- Te... megcsókoltál? - vigyorgott.
- Igen. - sóhajtott, ahogy félre nézett.
- Miért? - kérdezte, majd inkább visszaengedte mancsát.
- Mert szeretlek. - nézett rá ismét. A kötések alatt is látszott mennyire vörös lett az arca. Mindig az lett mikor ő ott volt de ez már neki is túl sok volt. Szája megremeget, ahogy kissé felszipogva sírta el magát.
- S-Sajnálom! - lepődött meg a szőke, majd aggódóan nézett rá.
- N-nem... én... - motyogta, ahogy megtörölte arcát ám ezzel leszedte az egyik kötést mely alól csúnya seb is kilátszott. Kenny tekintete elszomorodott kissé, majd lágyan tette kezét a kötésre, és simította azt vissza a másik arcára.
- Te? - kérdezte kíváncsian.
- Csak nem értem... olyan béna fasz vagyok... aki még a zárt helyen is fosik - motyogta.
- Akkor elég rosszul látod magad... - mosolyodott el, ahogy közelebb hajolt hozzá. - Számomra te egy ultracuki fiú vagy, aki ráadásul még okos is~
- Mit ér ha okos vagyok, ha nem birok ölni vagy még megvédeni magam? - kérdezte, majd felült annak ellenére, hogy háta szinte belesajdult, majd a szőke nyakába kapaszkodva ölelte át. Kenny lágyan simította kezeit a hátára.
- Majd én megvédelek... mindentől... - suttogta. Kyle kissé elhajolt, majd könnyes szemekkel nézet rá, ám mosolygott.
- Akkor sok dolgod lesz Ken~
- Örülök neki~ - vigyorgott rá boldogan. Ismét kissé felszipogott, majd lehunyva szemeit hajolt kissé közelebb a szőkéhez, majd lágy puszit nyomot az ajkaira. Elmosolyodva nyalt végig nyelvével a másik alsóajkán. Erre kissé meglepődve húzódott el.
- Azt nem tudtam, hogy perverz is vagy...?!
- Tehetek róla hogy finom vagy?~ - kérdezte vissza mosolyogva. Arca vörös lett és könnyei teljesen eltűntek, majd morogva ragadta meg a szőke gallérját és magához húzva csókolta meg, majd időt sem hagyva neki húzódott el és lefeküdve fordult oldalára és húzta magára a takarót. Kenny pislantott párat, majd olvadozva nézte a paplankupacot.
- Hülye... - morogta, ahogy még jobban össze húzta magát, ám egy "au" kíséretében inkább nem tette. Kenny elmosolyodva simított végig lágyan a másikon.
- Óvatosan mozogj...
- Tudom, tudom... - mondta, ahogy erősen tartotta a takarót - inkább feküdj le te is!
- Talán azt kéne... - hümmögött, ahogy ágyára sandított ami nem messze volt Kyle ágyától. Kyle megfordult, majd kikukucskált a takaró alól.
- Esetleg... ha szeretnéd... - motyogta vörös fejjel.
- Igen? - csillantak fel szemei.
- Alhatsz... itt - most már előbújva nézte a takaróját, ahogy gyűrögette.
- Örömmel~ - mosolyodott el, ahogy be is feküdt a másik mellé. Ahogy a takaró is rájuk került Kyle óvatosan bújt a másikhoz, ahogy fejét a mellkasának nyomta. Kenny átkarolva, kezdte cirógatni a másik vörös tincseit mosolyogva.
- Tényleg... meddig kell múmiának lennem? - kérdezte.
- Nem tudom... de gondolom még jó ideig~ - hümmögött.
- Akkor addig itt fogok tengődni - kuncogott fel, majd lehunyva a szemeit merült el a szőke illatában. Egy ideig még cirógatta a másik vörös tincseit, keze mozgása egyre lassabb lett, majd lassan álomba merült. Kyle ezt észre véve mosolyodott el, majd ezt kihasználva mászott ki a szőke mellől, majd körül nézve vett magára egy pólót, amit a széken talált, majd leszedve magáról a vértasakot, osont ki az ajtón.

Kenny nem sokkal később felkelt. Észlelve a vörös hiányát, egyből felpattant az ágyból, és magához kapva fegyverét, már csörtetett is ki szobájából. Elment... de vajon hova? Agya járt, és amikor már motorját tolta kifelé, ugrott be neki egy hely.
- Na ne... - morogta, majd felpattanva motorjára már süvített is a bevásárlóközpont felé. Jól tudta a fiú nyughatatlan, és hogy pár dologért képes oda vissza menni. Hamar elérte a bevásárlóközpontot, hova motorjával rontott be, majd hangosan farolt be a még mindig romokban álló helyre. Bent síri csend honolt. Nem lehetett hallani semmit csupán a farolás vízhangja hallatszódott még egy kis ideig. Lepattanva motorjáról, sebesen kezdett futni, ahogy tekintetével minden helyiségre rápillantott. Végül meg is lett az eredménye. Kyle az egyik padon ült és magában nevetgélt. Kenny meglepetten kapta fel fejét, majd a másik elé sétált.
- Kyle? - Felnézve kuncogott tovább.
- Kenny~
- Miért jöttél ide? - pislogott le rá.
- De vicces vagy~ - kuncogott tovább ahogy hátradőlt. Kenny szemöldök felhúzva nézett le rá, majd véve egy levegőt, húzta fel a fiút magához, majd átkarolva vállát, kezdte húzni.
- Neh~ még neh~ - nyöszögött, ahogy belecsimpaszkodva nézet a kék szemekbe - olyan szép szemeid vannak~ - Meglepetten pislantott rá, majd elmosolyodott.
- Köszi. - közelebb húzta magához a másikat. - Miért nem akarsz még menni?
- Mert jó itt és nincs senki - kuncogott tovább, ahogy még jobban közelebb húzta - olyan kellemes~ maradjunk itt~
- Ha ennyire akarod... - sóhajtott, majd körül nézett. Furcsállta hogy a másik itt akar maradni.
- Annyira örülök neked... már minden bajom volt - legyintett, ahogy ismét felkuncogott, majd hirtelen kissé össze csuklott ám ennek ellenére is kacarászott - hoppá~ - Kenny ölébe kapta a fiút, így esélyt sem adva neki arra hogy elessen.
- Úgy szeretlek~ - vigyorgott, ahogy megcsókolta rögtön, mire Kenny persze egyből visszacsókolt, ám biztos volt benne a fiú nincs telesen magánál, így lassan elindult motorja felé. Ám Kyle megakadályozva ezt kezdett fészkelődni, ahogy elhajolt tőle.
- Szeretnék neked jót, mert úúúgy szeretlek~
- Ezzel én is így vagyok~ - mosolygott, ahogy megállt.
- Szuper~ akkor leteszel egy icipicit~? - Tudta nagyon jól, hogy nem lesz jó vége, ám ennek ellenére, letette a fiút. Aki kissé kábán térdelt le, majd kezét a fiú férfiasságára simította és kissé megdörzsölte.
- Még soha nem csináltam ilyet, tök jó~ - vigyorgott, ahogy pillanatok alatt kiszedte, majd kezével kezdte ingerelni.
- Kyle...! Mit...! - görnyedt kissé előre, ahogy meglepetten nézett a fiúra. Ám ő nem is figyelve csinálta tovább, majd egy adott pillanatban kissé közelebb csúszva nyalt végig rajta.
- De jó~ - Alsóajkába harapva, hajtotta le fejét.
- Kyle ezt... ennek nem lesz jó vége... - suttogta.
- Hmm~? - bekapva kezdte lassan mozgatni a fejét, ahogy belekapaszkodott a szőke lábába. Felsóhajtva simított végig a vörös fürtökön, majd észbe kapva próbálta óvatosan eltolni a fiút.
- Kyle ezt... megfogod bánni...! - erősködött, Ő viszont csak még jobban kapaszkodott, ahogy jólesően szívta meg.
- Kyle... - suttogta, ahogy lehunyva szemeit, próbálta még mindig eltolni a vállainál fogva. Ami sikerült is neki, így a vörös hátradőlve terült el.
- Nem volt jó? - kérdezte kissé szomorúbban - Bocsánat... - Kenny térdre rogyott, majd a következő pillanatban már fel is húzta óvatosan a vöröst.
- De igen csak... nem vagy magadnál...! Nem akarom, hogy ilyet önkívületi állapotban csinálj...
- De én szeretném - nyöszögte, ahogy kezével ismét végigsimított a másikon. Kenny felszisszent.
- Lesz még rá alkalmad... máskor... ha szeretnéd. - mondta kicsit nehézkesen.
- De most annyira jó~ - bújt hozzá, ahogy ennek ellenére kezét nem vette el. Kenny óvatosan ölébe húzta a fiút, majd úgy csókolta meg. Aki viszonozva engedte el, majd karolta át a nyakát. Fél kezével hátát simogatta, míg a másikkal férfiasságát tette vissza nadrágjába. Kyle teljesen belemerült a másik csókjába, hogy szinte kiment a fejéből mit is csinált. Ezt Kenny tökéletesen kihasználta. Egyik kezével a vörös tincsek közé túrt, míg a másikkal továbbra is a másik hátát simogatta, ahogy hevesen csókolta. Lassan végül teste kissé elernyedt és elszakadva a másiktól döntötte le a fejét.
- Miért... szédülök?
- Biztos vér hiány... - sóhajtotta Kenny, ahogy megfogva a másikat állt fel, majd kezdte újra a motor felé vinni. - Mit szólnál ha vissza mennénk?
- És ott folytathatjuk~? - kérdezte kissé erőtlenül, ahogy a szőkének dőlt.
- Igen... - mosolygott le rá.
- Szuper - dörgölőzött hozzá jólesően - utána meg visszajöhetek?
- Ha jobban leszel, vissza jöhetsz. - felpillantott, habár még kicsit messze volt a motor, már lehetett látni.
- De... holnapra nem zár be? - nézet fel a szőkére, majd ismét nevetni kezdett - Nem baj~ majd felrobbantom~
- Milyen kis heves vagy...~ - vigyorgott, de azért gyorsabban kezdtet lépkedni.
- Imádok robbangatni~ - vigyorgott.
- Hm... - gondolkodott el a szőke, hiszen számukra nem is volt annyira rossz a vörösnek ez a tulajdonsága. Mikor elérte motorját, felülve rá, ölelte még mindig Kylet. - Kapaszkodj belém erősen. - mosolygott.
- Próbálkozom - motyogta, ahogy nekidőlt a másiknak. Kenny beindítva a járművet, indult el azzal lassan, ügyelve a vörösre. Aki egy idő után lehunyta szemét, majd aludt el. Kenny elmosolyodott, majd továbbra is lassan ment a járművel, így fél kézzel magához tudta karolni a vöröst, így vitte vissza a bázisra.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.