Stan másnap már ismét motorján süvített. A tegnap éjszaka elég húzós volt neki, de miután egy csöves ráfeküdt, megfelelő képpen adott neki alkohol, és cigi szagot, így mindenki elhitte a didibáros sztoriját. Ezúttal gyalog ment, és gyorsléptekkel suhant a raktár felé. Mikor az őrök nem figyeltek, be is libbent, majd mosolyogva nézett a raktár közepén lévő szállítmányra, és elégedett mosollyal arcán indult el felé.
- Hahó~ drága - a lányt az árnyékok miatt nem lehetett látni ám lábát csóválva ült a dobozon. Fekete haja össze volt gumizva és mellénél jól látszódott a nagygolyós fegyver. Stan megtorpant, fegyver most sem volt nála, így kissé morogva húzta el száját.
- Na? Nem neked kell ez a szállítmány~? - kérdezte mosolyogva.
- De, kéne. - válaszolta nyugodtan a fekete.
- Tessék~ vedd csak el - mondta, ahogy még mindig mosolyogva meg sem mozdult a dobozról. Stan tovább lépkedett a lány felé, ám 2méterre megállt tőle, és így nézett rá, aki őszinte mosollyal mosolygott vissza.
- Annyira kell nektek ez a töltény? Csak egy kisebb doboz, semmit nem ér. Miért nem adod nekem és leszünk barátok? Adhatok én neked ennél többet is - suttogta kéjesen.
- A Mundukohoz tartozol, nem igaz? - kérdezte nyugodtan.
- Ki tudja? Akárhova tartozhatok - leugrott, majd rövid kis lila szoknyáját kisimította. Stan arcára egy félmosoly kúszott, ennek ellenére egyik lábával hátra lépett. Szíve szerint neki esett volna a lánynak, de most nem volt abban a helyzetben hogy ezt megtegye.
- Betojtál? Pedig bátornak tűntél. Gondolom nálatok ezt szüli a tehetetlenség - vigyorgott, majd mikor ismét kinyithatta volna a száját a raktár ajtón ismét belépet egy ember.
- Már megint? - kérdezte morogva, ahogy tovább sétált a kis pár felé. Stan hátra sem pillantott Craig-re, továbbra is a lányt nézte, ahogy keze szép lassan hátsózsebére csusszant.
- Üdv~ Rhyth tagokat is szívesen látunk. Mindenkinek ez a kevés lőszerkel. Francba, francba~ - rázta meg a fejét. Ezalatt Craig már egy vonalban állt Stan-nel, és így nézet a lányra. Nem tetszett neki ez az egész, ahogy a másiknak sem, főleg mikor Stan kissé felszisszent, amikor tudomásul vette, pillangó kése nincs farzsebében...
- Ohh ne aggódj, Édes~ nekem nem kell. A tiétek lehet - intett, ahogy előre kezdett sétálni. A fiúk között ment el és csípőjét úgy riszálta mint egy kurva. - nem akarok belekeveredni a férfi bunyókba - legyintett. Stan utána sem nézett, csupán odalépve a dobozhoz, nyitotta ki. Ami persze tele volt mindennel, ám a töltényeknek nyomuk sem volt.
- Ribanc... - sziszegte Stan, ahogy hátrafordulva nézett Wendy-re, és már húzta elő katanáját. Ám a lány már messze a bejáratnál állt. Kezei a csípőjén pihentek és szinte ördögien nézet a feketére. Stan arca nyugodt maradt, annak ellenére hogy belül tombolt. Visszadugva fegyverét tokjába, indult el ő is kifelé. Ám Wendy megrázta a fejét.
- Imádom mikor úgy alakulnak a dolgok ahogy én szeretném - zsebéből egy kis távirányítót szedett elő, majd a raktár ajtót már csukta is be és Craig már sejtette, hogy mi lehet az.
- Stan! A földre! - kiáltotta neki oda, mikor a lányból már csak alig látszott valami az ajtó miatt.
- Au revoir~ - intett, majd megnyomva a gombot lehetett hallani az éles pityegést. Stan szemei kikerekedtek a pityegésre, majd hallgatva a másikat, guggolt le a földre. Körülöttük kezdtek el repülni a tárgyak, amitől Craig ugyancsak leguggolt, ám mikor hallotta, hogy az a doboz is pityeg amiben állítólag a töltény lett volna felszisszent és a feketéhez rohanva rántotta fel a földről, majd a raktárban levő targonca mögé húzva nyomta neki ő pedig elé állva ölelte át, hogy védje a további robbanásoktól, ami szinte megrezzentette a raktárt is. Stan hirtelen reagálni sem volt képes, ahogy testük összepréselődött. A hely ismét megrázkódott és a törmelékek csak úgy repültek a levegőben, amiből néhány a hátának csapódott, így még jobban préselődött Stan-hez., ki csak ekkor fogta fel mi is történik, és arca kezdte egyre jobban felvenni a mélyvörös színt. Mikor a hang elhalt és a robbanások is abba maradtak Craig habozás nélkül kelt fel és kézen ragadva Stan-t kezdte kifele húzni ám mikor az ajtóhoz értek és az be volt zárva mérgesen rúgott arrébb egy kisebb fát.
- Ki kell jutunk. Ki tudja meddig áll még ez a szar - sziszegte.
Stan felnézve a plafonra, kezdte azt vizsgálgatni. Craig ismét körül nézet, majd agyában villant valami.
- Mennyire bízol bennem?- fordult a másik felé.
- Miért? - nézett rá Stan.
- Mert amit most csinálunk az életünkbe is kerülhet - mondta komolyan.
- Akkor bízok benned. - mondta nyugodtan, mire bólintott, majd ismét húzni kezdte egyenesen a kis targoncához.
- Ezzel törjük be az ajtót. Ha nem viszi át szerintem összedől az épület - közölte nyugodtan.
- Ez őrültség. – mondta
- Nos kedves Stan jobb ötletem nincs - felkapaszkodva szállt be, majd megbabrálva pár gombot a motor hangosan zúgott fel.
- Igaz nekem sincs... - morogta, ahogy felnézett a plafonra.
- Szállj fel - kezét a kormányra rakta, majd a fiú szemébe nézet. A falakból furcsa reccsenések és morajlások hangzottak. Stan habozás nélkül szállt fel, majd ült le a fiú mellé. Craig tolatott, majd a céliránynak megfelelően állt be. Habozott, ám mikor kész volt a gázra taposott.
- Amúgy az én nevem Craig - közölte mielőtt neki nem mentek a fa ajtónak, ami reccsenéssel tört el. Kitörni nem tudták. A targonca szó szerint beleállt az ajtóba ezzel egy nagyobb lyukat csinálva rá és véget vetve a kis gép további életének. Craig kissé fájó fejjel nézet előre, majd mikor a falak hangos recsegésbe kezdtek feleszmélve lökte ki Stan-t - nyomás! Menj előre! - Stannek több sem kellett, kisuhant a résen, de utána lihegve nézett vissza a lyukra.
- Craig... - Az épület ezekben a percekben omlott össze. A kislyukon is a port szállt ki, ahogy mindenhonnan máshonnan is. Stan szemei kikerekedtek, majd gondolkozás nélkül futott oda az ajtóhoz, és kezdte arról ledobálni a törmelékeket.
- Craig! Craig! - kiáltozta, pedig nem ezt kellett volna tennie... hagynia kellett volna meghalni a fiút de nem volt rá képes. Amikor egy nagyobb deszka is arrébb repült hangos köhögés rázta meg a helyszint. Craig tiszta porosan próbált kikúszni a kissé romos törmelék alól. Stan megkönnyebbülten sóhajtott, majd rögtön a fiú kezéért kapott, és kihúzta a törmelékek közül. Mikor kint volt még köhögött párat, majd feltápászkodva nézet Stan-re.
- Kösz - mondta,majd felkelve támasztotta meg hátát egy nagyobb halmon.
- Én kösz... - nézett félre, ahogy a másik előtt állt, ki csak biccentett, majd ellökve magát kezdett elsétálni, nem is foglalkozva vele. Stan is elindult, tudta a rendőrök is nemsokára odaérnek, nem volt idő tétlenkedni. Ám egy hangos kacaj rázta meg levegőt és a fekete hajú lány közvetlen előtte állt.
- Sajnálatos~ hogy a fenébe élhettétek túl? Bár... rejtély számomra, hogy miért segítettél az előbb annak a tagnak.
- Számomra is. - csupán ennyit mondott, majd ellépve mellette ment tovább.
- Nem is vagy dühös? Vagy mérges? Esetleg kíváncsi? - nézet rá vigyorogva - Vagy a kis barátodat kérdezem? Úgy látom épp, hogy megúszta~
- Felőlem aztán, kérdezd őt. - ment tovább.
- Biztos vagyok benne, hogy ő több információval szolgálhat majd - megfordult, majd lányosan kezdett el lépkedni - viszlát~ Stan Marsh~ - Stan felkapta fejét neve hallatán, ennek ellenére tovább ment.

~*~

A fehér szállítóautó gyorsan haladt a autópályán. Üres utak, és ezt a Red Altrean tagjai tökéletesen kihasználták. Egy szokásos fekete bordó motor száguldott az úton, Stan Marsh vezette a motort, mögötte pedig Mole nevű társa kapaszkodott belé. Mikor elérték a szállítókocsi hátulját, Stan intett Mole-nak, ki erre megfogta a kormányt, így Stan kissé felállva, mászott előrébb, majd előhúzva kardját, feszítette fel azzal az ajtót. Ekkor a motor lassulni kezdett, így Stan megkapaszkodva az ajtóban, ugrott be az autó raktár részébe. Levéve fejéről a sisakot, kezdte rugdosnia dobozokat. Ám nem voltak egyedül. Egy fekete dzsip hangosan dudált a motorosra.
- Hahó~ az aszfalt királya megérkezet~ - kiabálta, ahogy a moci mellé hajtott, majd vigyorgott rá a barnára. Ezalatt a mellette ülő fekete kimászott a kocsi tetejére, majd előre menve ugrott be ő is a kis helységbe. Mole viszont nem volt szívbajos, elővéve egy stukkert tartotta a barnára.
- Ajánlom, hogy lassíts vagy a kis tragacsod kerekeinek annyi... - Clyde kétségbeesetten nézet rá.
- Most cseréltem ki Mónica kerekeit! - kiabálta majd felé rántva a kormányt ment neki nagy erővel a motornak.
Ezalatt bent Craig unottan nézte a feketét.
- Megtaláltad? - Ki éppen egy dobozt nyitott ki, majd felkapta fejét a másik hangjára, és jobb ötlet híján ráült a doboz tetejére, így nézett a másikra, ahogy kezében jobban megszorította kardját.
- Szóval abban van - bökött arra amin épp a fiú ült.
- Igen. - mondta nyugodtan.
- Akkor ha nem gond elvinném - elé sétált, majd közvetlen előtte állt meg.
- Ha nem gond, inkább én vinném el. - mondta nyugodtan.
- Bocsi, de gond - vont vállat, majd megragadva a fiú lábait húzta magához, majd a segge alá nyúlva emelte fel és rakta egy másik dobozra - tessék itt is ülhetsz - paskolta meg a fejét, majd megfordulva sétált vissza a dobozhoz. Stan elmosolyodott, ahogy felállt a dobozról. Craig nyugodtan emelte le a fedelét, majd nézet bele. Stan ekkor fordult meg, majd gyorsan felhajtva annak fedelét kapta ki a töltényes dobozt, és indult el kifelé.
- Mole! - szólt ki, mire a fiú lelassulva vágott be a kocsi mögé.
- Stan passz ide...! - mondta, de szemei kikerekedtek, mikor az autó begyorsított, és Stan épp hogy megtudott kapaszkodni az ajtóban, úgy hogy ne essen ki. Craig megragadva hátulról húzta vissza, ám egy fegyvert nyomott a hátának.
- Add ide - mondta nyugodtan, míg előre nézve látta, hogy Clyde felveszi a kocsi sebességét. Stan nyelt egyet, majd kifújva a levegőt, dobta előre a csomagot. A barna épp hogy elkapta, majd vigyorogva gyorsult fel, és beelőzve a szállítókocsit, ment egyre gyorsabban.
- Tudod ez nem volt szép tőled - közölte, ahogy megragadva Stan pulcsiját rántotta hátra, majd az egyik doboznak vágódott, mire kissé felnyikkant, majd a fiúra nézett, ki pedig vissza rá. Szemeiben most valami más volt. Ördögi és komoly. Ahogy felemelte egyenesen rá célzott. Stan viszont ennek ellenére nyugodtan nézett rá, benne volt a pakliban hogy meghal, de számára mindegy volt, vagy most öli meg Craig, vagy nővére, ha nem visz haza semmit.
- Szarul állunk és ha jól sejtem minden csapat arra utazik, hogy eltegyen minket a színről - mondta komolyan, ahogy kibiztosította a fegyverét.
- Pontosan. - válaszolt.
- Nos ez sajnálattal hallom - mondta, majd elsütötte fegyverét. A golyó közvetlen Stan feje fölött ment át, majd elölről hangos ordítozást lehetett hallani - bármennyire is utálom, nem fogom hagyni, hogy a barátaim szívjanak - közölte ezután, ujjaiban egy kisebb kés csúszott, majd úgy csapot le a feketére. Ki megragadva kardját indult volna el felé, de mégsem tette. Inkább ledobva félre kardját, figyelte a másikat.
- Nem védekezel - torpant meg, ahogy kérdően nézet rá.
- Nem. - válaszolta, ahogy a másik szemeibe nézett. Mérgesen nézet rá, majd megragadva nyomta le a földre a kést pedig a nyakához szegezte.
- Múltkor még képes lettél volna, most már miért nem?
- Mert úgy sem ölsz meg, én meg nem foglak bántani. - továbbra is nyugodt maradt.
- Honnan veszed ennyire biztosra, hogy nem vágom át a torkod? - nézet a kék szemekbe, ahogy még jobban oda nyomta a kést a nyakhoz.
- Mert én sem tudlak megölni... te se tudsz engem. - nézett le a késre, majd újra a fiúra.
- Igazságtalanság - sziszegte ám a kést nem vette el, csupán lomhán hátra tekintett, ahogy Clyde őrülten nyomta a dudát - csak tudnám miért nem vagyok rá képes - nézet ismét a feketére, majd elvéve a kést csúsztatta ismét be a pulcsija alá, majd felkelve kapta elő a fegyverét - ellenben viszont nem akarom, hogy mindig ez legyen a vége. Ellenségek vagyunk még akkor is, ha tegnap megmentettük a másikat, plusz egész összemelegedtünk - elvigyorodott, majd és a golyó bár nem találta el mégis a vállát súrolta a lövés amitől a ruha is és a vér is elkezdett folyni a fiúnak a karjából. Felszisszenve kapta oda kezét, majd szorította sebére.
- Gondolom még látjuk egymást - megfordult, majd nemes egyszerűséggel ugrott rá a kocsi elejére, ami kissé lelassított.
- Craig! Mássz már be! - kiabálta a barna, majd mikor a fekete hajlandó volt az utasítást elvégezni farolva fordult meg és húzott el onnan. Stan nyugodtan maradt ott. Mikor beértek a városba, az autó mikor megállt az egyik pirosba, Stan kiugorva onnan, tűnt el egy sikátorban.

~*~

A tegnapi ballépés során Linda nem kicsit volt ideges. Az utolsó szállítmány ami a héten jött nagy volt. Nagyobb mint a többi, így nem hibázhattak.
- Tudod Kyle... megértem, hogy ezek a szemcsik menők nappal, de éjjel nem nagyon fogok benne látni - Clyde unalmasan pörgette ujjai közt, az egyik kis szemüveget, amit a vörös adott neki.
- Éjjellátók. A múltkor szereztem két őrtől - mondta, ahogy mérgesen nézet a barnára, majd az előtte levőre siklott a tekintette - veszélyes és necces is, hogy éjjel kellet jönnünk.
Craig hátra nézet, ahogy az ő fején már ott volt a kis szemüveg. Hol Clyde-ra, hol pedig Kyle-ra nézet, majd elővéve egy kilenc mm-eset adta oda a vörösnek, aki épp tiltakozott volna ám az megrázta a fejét.
- Nincs mindig mázlid és tudom, hogy utálod a fegyvereket, de ha kell használd - Kyle bólintott, míg a barna elkuncogta magát.
- Ilyen nincs~ hogy nem vagy képes megölni senkit? Én már többet is kicsináltam~
- Én a helyedben erre nem lennék büszke - morogta Craig, majd felvéve a szemüveget intett - menjünk. Ha gond van tudjátok mit kell tenni - mind a ketten bólintottak, majd elindultak más-más irányból.
Eközben Stan egyik oldalán Kenny állt, míg a másikon Kevin. A szőke vigyorogva nézte a rozoga épületet, míg a másik két fekete nyugodtan. Mivel Stan a múltkor megsérült, így Shelly drasztikus lépésként most vele küldte a két legjobb emberét. Kenny hátán most is ott volt a sörétes, míg Kevinnél csupán egy Magnum foglalt helyet.
- Na, én nem fogom nézni ezt a szart tovább. - vigyorgott Kenny, majd berúgta a rozoga épület ajtaját, így léptek be hárman, majd kezdtek kutakodni. Minden dobozt megráztak, és Kevin elég hamar megtalálta.
- Megvan. - mondta, ahogy kiemelte a kis dobozt.
- Remek, most már csak fel kell dugnunk Stan seggébe, hogy észrevétlenül kicsempéssze. - mondta elszántan a szőke, majd elvéve a dobozt közelített Stan felé.
- MI?! Hagyj te vadállat! - lehetett hallani a fekete ingerült kiáltását, mire Kevin csendre intette, míg Kenny nevetgélt.
- Gyere ide Stanley~~ - közeledett felé. Kintről hangos robbanás hallatszott, majd az ajtót ismét berúgták.
- Hey~ üdv ismét - a barna vígan vigyorgott, ahogy mindkét kezében egy egy nagyobb puska volt - ha feldugtad a seggébe passzolhatnád is nekem~
- Az úgy már nem buli. - mondta Kenny, majd lekapva sörétesét húzta fel, és lőtt lyukat vele a falon. A dobozt Stannek dobta, ki Kevinnel együtt már ki is futott a házból, így a szőke most Clydera szegezte a fegyvert. - Elsüssem vagy ne süssem? - kérdezte hangjában őszinte elképedéssel.
- Ha választhatok akkor nyugodtan~ én addig megyek utánuk - vigyorgott, majd félre ugrott mielőtt a szőke elsüthette volna és a többiek után eredt, akik nem voltak olyan szerencsések. Ahogy haladtak befele hirtelen a fejükre egy háló esett, majd a fák mögül a vörös hajú lépet ki.
- Mi a...! - morrant fel Stan, ahogy a vörösre nézett, míg Kevin felhúzva a fegyvert szegezte Kylera.
- Szedd le. - mondta az nyugodtan. Ám meg sem mozdulva nyomott meg egy gombot, melytől a háló össze szűkült és végül felaggatta őket a fára.
- Ha odaadod a dobozt - mondta komolyan.
- Stan! - szólt rá Kevin, mire az Kevinnek adva a dobozt, vette elő kardját, és vágott a hálón egy nagy rést, min Kevin kicsúszva kezdett el futni a sötétben, Stan is kicsusszant, de ő a vörös torkának szegezte a kardot. Aki szinte meglepve nézet a penge végére és átkozta magát, amiért nem drótból feszítette ki azt a szaros hálót. Stan megfordítva katanáját, vágta fejbe Kylet annak fogatával, majd Kevin után kezdett futni, míg a vörös földön kötött ki és bár nem vesztette el az eszméletét még így is szédelgett, ám rögtön felállt és előkapva mobilját csörgött rá a feketére.
Aki persze résen volt és mikor meglátta a fiút a dobozzal leugorva a fáról egyenesen rá esett ezzel feldöntve, majd felkapva a dobozt kezdett futni. Kevin egyből utána lőtt, de a golyó csupán vádliját súrolta. A fájdalom ellenére tovább rohant, míg össze nem futott a többiekkel. Pontosabban frontálisan nem ütközött velük.
- Craig! - Clyde idegesen nézet rá, ám csupán a kezébe nyomta a dobozt majd táskáját kinyitva intett neki, aki erre beleszórta az összest, majd ismét cseréltek és az üres doboz ismét Craig-nel volt.
- Kyle meg én feltartjuk őket, te menj a kocsihoz - suttogta, majd mind a hárman felálltak és ellenkező irányba kezdtek futni. Stan Kennyvel együtt futott Kevin mellett el, ki ismét futni kezdett előre.
- Franc! Elvitték! A büdös picsába! - káromkodott a szőke, ahogy ismét felhúzta fegyverét. - Ezért kinyírom azt a barnát!
- Enyém a fekete. - mondta Kevin, ahogy tovább loholtak. Craig és Kyle egymás mellet futottak.
- Elválunk közölte, majd letérve az útról ment tovább míg a vörös futott egyenesen tovább, ám szerencsétlenségére egy gyökér állta útját. Amiben szépen el is botlott. Stan ott állt előtte, felhúzva a vörös felkarjánál fogva, fordította meg, és fogta le hátul, így szegezte torkának a kést, épp elvágta volna nyakát, ám valakim közbeszólt.
- Hagyd...! - Kenny lihegve állt a fekete mögött, ki meglepetten nézett hátra. - Majd én elintézem... - mondta komoran a szőke, mire Stan vállat vonva lépett el, és futott tovább, míg Kenny a vörös mögé lépve fogta le hátul kacsóit egy kézzel. Ezután kabátjából egy fecskendőt húzott elő, majd szájával szedte le arról a védőfóliát.
- Kenny? - nézet hátra, ahogy próbált kiszabadulni, ám kezeit szorosan tartották - Engedj el... kérlek.
- Sajnálom... - suttogta, majd a fecskendőt óvatosan nyomta a másik nyakába, és engedte bele az átlátszó anyagot. Egyszerű kábító, csupán 10 percig alszol tőle.
- Neh... ez így nem fair... - motyogta, ahogy teste lassan elernyedt, majd feje előre bicsaklott, ahogy elvesztette az eszméletét. Kenny óvatosan döntötte neki a fa törzsének, majd sóhajtva egyet kezdett ismét rohanni.
Stan hatalmas hibát követett el. Fegyvere nem volt, és most egyedül suhant a fák között, hangosan rohant az avaron, ahogy kapkodta a levegőt.
- Ácsi~ - Clyde egy hatalmas fával csapta meg, sőt mondhatni Stan bele rohant, majd mikor az hátra eset rögtön ráugorva kezdte ütni. Stan felmorranva tolta fel magát, majd most ő ült a barnán, és most ő kezdte ütni öklével. Lábát lendítette így fejen találva, majd felugorva törölte le a szája széléről a vért.
- Te vagy az az idióta, aki eltalálta Craig-et igaz? - morogta, ahogy ismét neki ugrott.
- Te meg az az idióta, aki neki ment a motoromnak! - ugrott neki ő is.
- Jobban áll neki az a kis horpadás~ - vigyorgott, ahogy megragadta a vállát, majd eltaszítva húzott be neki egy jobb egyenest. Nyikkant egyet, ám utána ő is egy ilyennel illette a barnát, majd ráugorva kezdte arcát sorozni öklével. Aki ezt megelégelve lökte le magáról, majd golyósát az arcába nyomta.
- Megmozdulsz és lövök. - Morogva nézett fel rá dühösen, átkozta nővérét, nagyon is. Stan arcára egy félmosoly kúszott, majd egy gyors mozdulattal rúgta ki a másik kezéből a pisztolyt, majd bevágva egyet neki, terítette el a földön. Ráülve kezdte ismét arcát püfölni. A barna viszont meg sem bírt mozdulni. Ellenkezni akart ám nem bírt még ellen támadni sem, amíg hátulról nem jött a segítség és egy nagy csattanással nem vágódott egy a fadarab Stan fejének. A fekete nyikkanva dőlt előre ájulva, így terült ki a másik mellkasán.
- Jöhettél volna hamarabb is... - motyogta a barna, ahogy felköhögött egy kis vért.
- Most volt időm - mondta, ahogy Stan-t a hátára dobta,majd együtt kezdtek a kocsihoz futni, amiben már Kyle ült ám tekintette kissé ködös volt.
- Kizárt, hogy te vezesd Mónica-t! - közölt Clyde, ahogy beszállt az anyós ülésre, ám mikor Craig is már bent volt ő szó nélkül indította be a motort és húztak el onnan.
- Clyde fogd be. Kyle te meg vezess - Craig kiadta a parancsot még mielőtt bármelyikük is veszekedni akart volna, majd Stan-t erősen megkötözte,majd elővéve egy kis dobozt adott be neki egy adag altatót. Kenny és Kevin lihegve rohantak el motorjaikhoz. Sehol senki... sehol semmi... a fekete a tincsei közé túrt, míg Kenny dühösen vágta bele öklét egy fába, így keze is megsérült, na meg a fa is.
- A francba is...! - sziszegte, de nem volt mit tenni. Meg kellett menteniük, de mindenek előtt, visszatértek a főhadi szállásra.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.