Régen kezdődött… és mai napig folyt. South Park már nem a megszokott kisváros volt, mint annak idején. Az egyszerű emberek csupán az újságból tudtak róluk, az ismeretlen bandatagokról, de ott éltek köztük... A rendőrség semmit nem tehetett, és igazából nem is akart. Már ők is féltek, ha beavatkoznak ők maguk is áldozattá válnak. Az utóbbi időben csak egyre sűrűbbek lettek a harcok… a mai nap sem volt más.
A város hangulata egyre feszültebb lett, a fiatalok kisebb csoportban vonultak egy bizonyos helyre. A régi elhagyatott raktár, hol a három vezér tartott megbeszélést. Jobban mondva sejthető, hogy ők is ott voltak. Bent ugyanis kilencen jelentek meg. Minden bandából három ember. A déli szárnyban egy tűzvörös hajú lány állt összefont kezekkel. Koptatott farmert viselt melynek övén jól látható volt a kisgolyós fegyver, felül pedig egy nap sárga pólót, amin igazán meglátszott a nem kis mocsok. Mellette két fiú állt még, az egyik ugyancsak vörös hajú volt bár ő inkább abba a narancssárga árnyalatba tartozott. Arca nyugodt volt mégis idegesen nézet néha körbe. A fekete viszont meg sem rándult. Unalmasan nyomta hátát a karton dobozoknak amik mögötte terültek le.
Kelet felől egy kövér fiú gonoszul mosolygott és neki is kilátszott a fegyvere. Mögötte egy fekete fiú cigarettával a szájában, unalmasan motyogott valamit, míg a mellettük sötét hajú lány morogva próbálta elhallgatatni.
Az északi részen egy barna hajú lány állt, hosszú barna kabátot viselt, nem látszott fegyvere, ellentétben a mellette álló szőke fiúval, kinek hátán hatalmas fegyvere díszelgett. Zsebre dugott kezekkel állt szorosan a lány mellett, ide-oda nézett unalmában. A lány másik oldalán egy fekete hajú fiú volt, arca érzelem mentes, és csupán egy kardhüvely látszódott hátán.
- Szóval? Melyik fasz hívott ide minket? - a vörös hajú lány unalmasan és szinte köpte a szavakat befele. A barna hajú nyugodtan nézett rá, majd a vigyorgó fiúra.
- Jó kérdés? Melyik oldal akarta, hogy itt legyen találkozó és miért? - rántotta az meg a vállát.
- Remek kérdés... - mondta a szőke srác, kuncogva.
- Remek, szóval a semmiért jöttünk ide? - a fekete hajó leányzó nyögött egyet, ahogy kikapta a mellette álló szájából a cigit és szívott belőle.
- Gondolom, akkor is volt ok - mondta továbbra is mosolyogva a barna.
- Persze hogy volt ok. - hangja hidegen csengett a barna hajú lánynak, majd benyúlva kabátja zsebébe, húzott ki egy füstbombát, és dobta egyenesen a terem a közepébe. A füst áradt, és a mellette álló két fiú árnyként kezdett el slisszolni a másik két kis csapathoz.
- He~ micsoda meglepetés - suttogta magának a barna hajú, majd megfordulva nézet a barátaira - fegyvert fel~ és Wendy ha lehet most ne tegyél tönkre egyet sem.
- Kuss hájfej! - sziszegte, ahogy lassan ők is belevesztek a füstbe, míg a másik csapatnál a vörös kissé morogva húzta ki kiskézijét.
- Egy nyugodt napja nem lehet az embernek - sziszegte.
A barna hajú lány elvigyorodva nyitotta szét kabátját, majd ő is előhúzva eddig rejtegetett fegyverét, veszett el a füstben. A fekete hajú felsóhajtott, majd megbökte a vöröst, aki ugyancsak előkapta kislövetűjét.
- Ne merd - mondta neki, de az már ott sem volt - faszom! - morogta, ahogy hozzá simult a lány hátához így védve egymást.
- Mégis mire volt ez jó? Ide hívni minket? - suttogta a lány.
- Valamit akarhatnak... fogadok a főnököt...
- Azt leshetik~ - nyalta meg kissé kiszáradt ajkait.
A fekete hajú fiú fekete ruháját csupán közelről lehetett látni a füstben. Halkan suhant, majd mikor kiszúrt egy kék sapkát, tetején egy sárga pomponnal, elővéve katanáját, futott felé, majd oldalról rontott neki. Kardjának fogatát egyenesen a másik oldalába döfte, majd ugrott rá, mire annak arca kissé megrándult, de amint a fiú rajta volt megrázta a fejét.
- Rossz döntés - mondta nyugodtan, ahogy megragadta a kezeit és áthajította maga fölött, majd így ugrott talpra. Kissé felnyikkant, de a következő pillanatban már újra talpon volt, és ismét elindult a fiú felé, háta mögé lépve kapta el kezeit. Ahogy megérezte a csuklójára fonódó kezeket halkan sóhajtott fel. Mintha csak unalmasnak találná.
- Mire volt jó a füstbomba? - kérdezte, ám a másik nem is válaszolva fogta le hátul kezeit, majd megfogva a fiú fejét, döntötte oldalra. Egy gyors pillantással nézte meg arcát, majd egy rosszálló hümmögést hallatott.
- Szép pofi - közölte, majd hatalmasat rúgott hátra Stan bokájára, amitől a kezei ki is szabadultak és elugorva fordult meg, majd ő is végig mérte és ezután eltűnt a füstben.
- Mi a franc... - sziszegte, ám mikor neszeket hallott háta mögött, rögtön megfordult, de csupán csapattársa volt, a szőke, ki lazán sétálgatott, ahogy fegyvere vállán pihent.
- Hm? Te meg mit csinálsz? - nézett rá a szőke a feketére.
- Szerinted?... - morogta az kelletlenül, mire a szőke felnevetgélt.
- Na, elég volt a mókából, gyere. - azzal már neki is lódult, mire a fekete is követte, egyenesen a déli rész felé tartottak. Ahol a két vörös állt még mindig.
- Itt vannak valahol - suttogta a fiú, akinek hamar igaza lett. Elgördült egy lövés és a füstből a sötét bőrű és a lány léptek elő akik tüzelni kezdtek. Természetesen fölöslegesen. A célzásra képtelenek voltak így annak a kettőnek nagy eséllyel tudtak a dobozok mögé bújni.
- Túl sok a füst... - suttogta a fekete, mire a szőke vigyorogva vont vállat.
- Nekem nem probléma. - mikor elértek oda, és látták a homályos körvonalakat, a fekete felmorrant.
- Túl sokan vannak...
- Csak négyen... - mondta a szőke, majd levéve válláról a sörétest, oldotta ki azt, majd nemes egyszerűséggel lőtt bele a füstbe. Hallani lehetett a sörétek koccanását, ahogy a falba értek, majd ismételten felmorajlott egy lövés és az a fiúk lába mellet fúródott bele a talajba.
- Hm... lehet felkellett volna vennem a golyóálló mellényt? - vigyorgott a szőke, mire a fekete arcon csapta magát.
- Te fasz nem vetted fel?! - akadt ki.
- Azt hittem gyengébbek lesznek. - vont vállat a szőke.
- Lelépünk. - jelentette ki a fekete, majd már el is indult, míg a szőke még egy utolsót lőtt a füstbe, majd követve őt vesztek el a homályban. A fekete ekkor lépet ki a nagy szürke fal mögül, majd utánuk nézve dél felé kezdett el menni.
- Agyfaszt kapok! Ez nem tesz jót egyáltalán a hajamnak! - morogta a feketehajú lány, mire a dagadék felsóhajtott.
- Rendben menjünk... - morogta, majd a sötétnek intve kezdték ők is elhagyni a helyszínt. Ám a barna hajú lány még ott volt. A déli résznél, nem messze a maradék embertől csendben figyelt. A két vörös a dobozok mögött gubbasztott.
- Na? - nézet a lány a fiúra kinek kezében valami kis kütyü volt.
- Három kifele halad, egy pedig valahol még a közelben ez meg itt... - felkapta a fejét, és egy hangos sóhaj szakadt fel belőle mikor látta csak csapattársa jött vissza.
- Eredmény? - kérdezte a lány mire csupán egy bólintást kapott - Akkor megyünk! - A barna hajú lány elégedetten hümmögött fel, ahogy elvigyorodott, majd ő is eltűnt.

~*~

Mire a füst már letelepedet a csatatér üresen állt, és csupán másnap kezdett el mozgolódni bármi is. Jobban mondva a Rhyth, akinek felette embere név szerint Craig Tucker sétált az utcán. A szokásos ruhájában bolyongott és szemével az utcákat nézte. A Red Altrean alakulat sem tétovázott. Habár túszt nem sikerült ejteniük, a főnök megtudta a számára kívánt információt, legalábbis egy részét. Így hát Stan Marsh, új feladatot kapva sétált az utcán. Érzelemmentes arccal nézett maga elé, ahogy magáról levakarhatatlan kék piros sapkáját viselte. Hátán egy gitártartó lifegett, ruhája pedig egy öltöny volt. Érdeklődve pillantott ismét jobbra, majd felkapta a fejét és nadrágjába nyúlva vette elő zenélő kis telefonját. Sms-s. Utálta, de ha nem válaszol biztos volt benne, nem fogják jó szemmel nézni, így gyors iramban pötyögni kezdett nem is nézve hova lép. A fekete mereven nézett előre, mégis, mikor ellépett a másik mellett, szemei kikerekedtek, ahogy megtorpant. Craig-nek viszont fel sem tűnt. Ugyan olyan nyugodtan sétált tovább, majd mikor befejezte megállva csúsztatta vissza zsebébe a készüléket. Stan várt még pár pillanatig, majd az alkalom adta magát, egy csoport visongó lány haladt ugyan arra, mint amerre Craig, így hát azok mögött lépkedve követte a másikat. Sóhajtva indult meg ismét, ahogy még mindig körbe kémlelt, majd egy hirtelen folytán letért a főútról és egy sikátorba ment be.
- Franc... - morogta a fekete. Tovább haladt a lányokkal, így elsétálva a sikátor előtt. Ám bent a fekete mosolyogva nézet ki egyenesen a fiúra, mikor az elment a sikátor előtt.
Megérezte magán a másik tekintetét, mire kirázta a hideg, megtorpanva állt meg a sikátor előtt, majd nézett a másikra. Eddig nem volt benne biztos... de mikor jobban szemügyre vette a másik arcát, biztos volt benne. Arcán még mindig ott volt a mosoly, ahogy kissé beljebb lépet, majd nemes egyszerűséggel fordított hátat és indult el ismét. Stan arca továbbra is kifejezéstelen maradt, ahogy habozás nélkül követte a másikat. Craig erre várt. Mikor a fekete is befordult egy zsákutcába vezetve őt dőlt a falnak és nézet onnan rá.
- Hey - biccentett, ahogy kis kilenc mm-ét az ujjai közt forgatta. Stan közelebb húzódott a falhoz, ahogy egyik kezével gitártokját hátul tartotta, míg a másik zsebében pihent.
- Múltkor nem voltál valami beszédes - mondta halkan, ahogy a kék szemekbe meredt, ám az csak továbbra is hallgatott, ahogy tartotta a szemkontaktust.
- Ahogy most sem mi? - ellökve magát a faltól kezdett közelíteni, mire Stan egyik lábát hátra téve, nézte még mindig nyugodtan.
- Pedig bent a haveroddal igen jól eldumáltál, szóval néma nem lehetsz - ismét egy lépés, ahogy nyugodt tekintette szinte vészjóslóan csillogott, míg a másik egy félmosoly kúszott arcára, de továbbra sem mozdult.
- Miért is akartatok a raktárba minket? - kérdezte a már tegnap feltett kérdést, ahogy megállt.
- Megszerezni valamit... - arca ismét érzelem mentes lett. - Sikerült is.
- Nocsak, megeredt a nyelve - vágott döbbent képet, majd a lába előtt levő kis követ elrúgta mely a fekete lábának csapódott.
- Örülj neki... - vetette oda, ahogy visszarúgta a követ.
- Örülök - mondta nyugodtan, majd most egy kést rántott elő pulcsija alól és azt vágta Stan felé. Előrerántva gitártokját, hagyta hogy abba beleálljon, a hangszer húrjai elpattanó hangot hallattak.
- Kár érte - mondta, ahogy arca semmit mondóra váltott, majd ugorva termett ott és kihúzva a kést csapot le ismét. Stan továbbra is pajzsnak használta a gitárt, így a fa ismét reccsent, míg ő is előhúzott egy pillangó kést zsebéből, majd a másik felé döfte ki nemes egyszerűséggel kerülte ki, majd lehajolva Stan lába felé bökött. Hiába ugrott hátra, lábát kissé felsértette a kés, így egy apró vágás keletkezett nadrágján. Morogva tartotta még mindig pajzsként maga előtt a gitárt, míg a másikban a kés pihent. - Ez drága volt... - morogta.
Most viszont ő nem válaszolt. Hátra ugrott, majd az eddig tartogatott kis fegyvert felemelte és a fiú fejére célozva sütötte el. Stan leguggolva tartotta maga elé a gitárt, így annak tetejénél ismét lehetett hallani a reccsenést. Magában már jó messzire elküldte a másikat, ahogy begurult az egyik kukás konténer mögé, gyorsan cipzározta ki gitártokját, majd egy kisebb fegyvert kikapva, tette bele a golyókat, és lesett ki. A fiú közvetlen a fal mellet állt. A pisztolyt felemelve tartotta, ahogy a kukákra meredt.
Stan morogva célozta meg a fiú kezét, majd elsütve fegyverét visszahajolt.
Talált. Felszisszent mikor súrolta a golyó így abból a kezéből kirepült a fegyver, mire ismét a kukákra nézet, majd még abban a pillanatban ő maga pedig egy konténer mögött bújt el, ahogy elejtett fegyverét felemelve vette magához. Stan felbátorodva kezdte a konténert lövöldözni, ám a másik türelmesen várt, bár érezte, hogy néha-néha megremeg a konténer. Ismét előhúzott egy kést, majd most fölfele dobta el, így az ívesen repülve Stan lába mellett állt bele a fölbe néhány centivel.
- A kis dög... - sziszegte, majd előbújva a kuka mögül, bújt meg egy másik mögött, ami közelebb volt a konténerhez. Craig hallotta a mozgást, de mivel nem látta hol lehet, nem pazarolt több lőszert. Kilesett, hogy felmérje hol lehet, míg Stan a falhoz simulva lapult meg, ahogy megpróbált minél halkabban megpróbálta kiüríteni tárát, és újratölteni. Szerencsétlenségére támadójának remek füle volt, így kihasználva az alkalmat ugrott elő, majd megtéve azt a pár lépést ugrotta át a kukát így pont a feketére érkezve akinek kilökte a kezéből a fegyvert és így szorította a járdához. Stan felnyikkant, majd kissé dühösen nézett fel a másikra. Kék szemekbe nézet. Arca kifejezéstelen volt, ahogy tartotta a fiút, hogy még véletlenül se tudjon megmozdulni ki pedig fogcsikorgatva próbált megmozdulni, de mikor rájött hogy lehetetlen, sóhajtva egyet, nyugtatta le magát, ahogy tartotta a szemkontaktust.
- Miért követtél? - kérdezte nyugodtan.
- Ez a feladatom. - válaszolt, ebben a helyzetben nem érte meg neki makacskodni.
- Kémkedsz? - húzta fel a szemöldökét, majd elmosolyodott - Micsoda véletlenek~
- Azt ne mond hogy te is... - morogta.
Még mindig mosolygott, ahogy végig nézet a fiún, majd hirtelen felkapta a fejét és arca szinte rögtön elkomorodott.
- Majd máskor, a lábad fertőtlenítsd le! - közölte és felugorva futott ki onnan és a sarkon tűnt el az embertömegben. Stan rögtön felkelt, majd magához kapva fegyverét, futott ki ő is a sikátorból. Nyöszögve nézte meg gitártokját, majd sóhajtva tűnt el ő is.

~*~

A nap viszont nem állt meg. A város másik végében a Rhyth másik megbízható embere Kyle Broflovski sietett az egyik raktárhoz. Minden féle alkatrészeket hoztak ide ami neki tökéletes volt. Ráadásul ma nincsen itt senki. Elmosolyodva szinte játszi könnyedséggel jutott be az ajtón, majd nézet körül.
- GPS kell nekem - mondta, ahogy körbe kémlelt a sok doboz között.
A szőke felkapta fejét. Kenneth McCormick-nak idegesítő szokása volt mások számára, hogy raktárépületekbe beszökve füvezett. Most sem volt másképp, de mikor hallotta hogy valaki bejön, elnyomva a cigit, hallgatózott az egyik doboz mögül, persze a csikket eltette későbbre.
- Megvan - mondta vidáman a vörös, ahogy megtalálva az adott dobozt, övtáskájából egy feszítő vasat szedett elő.
- Lopni nem szép dolog. - lehetett hallani a vörös háta mögül, ahogy a fegyver kioldását is, amivel a szőke egyenesen rá célzott.
- Szükség kívánja - nyelt, ahogy nem fordult meg, helyette lázasan gondolkodott.
- Ja, az más~ - vigyorodott el, ahogy fegyverével szétlőtt egy dobozt, miből tollpihék szálltak ki, majd így tette el fegyverét. Kyle megrezzent, de próbált nyugodt maradni.
- És~ te mit keresel itt?
- Füvezek... - mondta, ahogy újra elővette a csikket, majd meggyújtva azt szívott belőle nagyot.
- Akkor nem zavarlak - mondta, majd a feszítővasat a doboz kis részébe rakta, majd rámászva próbálta felfeszíteni. Kenny kissé kábán pislogva nézte a fiút, ahogy tovább szívta a csikket. Mikor a doboz reccsent elmosolyodva támaszkodott még jobban, majd mikor ez egy reccsenéssel tört el, egy sima lökéssel távolította el a tetejét, ezután pedig kissé bele hajolva vett ki két dobozt amit rögtön a táskájába csúsztatott, majd elmosolyodva hajtotta vissza a fedelet.
- Csini a popsid... - jegyezte meg a szőke, ahogy még mindig a másikat vizslatta.
- Hogyne - morogta, ahogy egy másikhoz lépet és ugyan ezt a műveletbe kezdett bele.
- Hm? - kapta fel fejét, majd újra a vörösre nézett. - Ja bocs, rá gondoltam. - mutatott a dobozra, amit az előbb feszegetett Kyle. Oldalra nézve leset rá, majd csak sóhajtott és folytatta a dolgát. Ismét reccsenés, majd most csupán egy dobozt csúsztatott a táskába ezután pedig behúzva azt dobta a hátára és beljebb kezdett sétálni. Kenny döbbenten pislogott a vörös után, majd odalépve a felfeszített ládához lökdöste meg.
- Hey jól vagy?...
- Be van szívva... - morogta, ahogy tovább sétált nem is foglalkozva a szőkével, majd mikor annak hangját már nem hallotta ismét a dobozokat kezdte nézni. Kenny morogva dobta el a csikket, mikor már nem igazán tudott mit szívni. Sóhajtva ült le a megcincált doboz mellé, majd lehunyva szemeit, hagyta hogy testét átjárja az érzés. Kyle ezalatt több mást is összeszedet, majd aki jól végezte dolgát indult visszafele. Mikor látta, hogy a szőke még ott volt, sóhajtva rá sem nézve ment el mellette. A léptekre felnyitotta pilláit, lomhán nézett a vörösre, majd ismét lehunyta szemeit. Mikor már kisebb távolságban voltak egymástól megállt, majd hátra lesve nézet végig rajta.
"Vajon kihez tartozik? Nem pontosan emlékszem, de mintha ő is ott lett volna tegnap." - gondolta.
Kenny megérezve a másik tekintetét, nyitotta fel újra pilláit, oldalra fordítva fejét, nézett rá. Tekintettük találkozott és valamiért nem volt képes elvenni onnan. Kenny felkapva fejét, dőlt előre, és fordult kissé felé.
- Te... - mutatott rá. - Ott voltál tegnap... - suttogta hitetlenkedve és Kyle érezve a rossz előérzetett nyelt egyet, majd rögtön hátat fordított neki.
- Mentem~ - ellökve magát a talajtól kezdett futni. Kenny lepattanva a dobozokról, vette elő Uzi-át, majd utána futva, lőtt lábba mellé.
- Állj! - kiáltotta.
Kyle-nak viszont esze ágában nem volt megállni. Bevéve egy kanyart futott be a dobozok közé, majd kezdett azok közt kacskaringózni, ami nem is volt olyan könnyű a nehéz csomagjával.
- Francba! Miért vagyok olyan optimista, mindig! Legalább azt a Magnumot, hozhattam volna...
Kenny felugorva a dobozokra, ugrált azoknak tetején, így keresve a másikat, és mikor meglátta a másik árnyékát, máris odalőtt többször. Hozzá simulva a doboznak sóhajtott fel, ám nem úszta meg. A táskájába több töltény is bele állt.
- Hey! Tudod, te ezek mennyibe kerülnek?! - kérdezte, majd ismét rohanni kezdett.
- Neked úgy is ingyen van nem? - kérdezte vissza, majd tovább futott, és mikor elérte a fiút, felülről szegezte rá fegyverét az pedig megtorpant és egyenesen rá nézet.
- Attól függetlenül, most vehetek ki újakat - Csupán elmosolyodott, de a fegyvert nem sütötte el, csak továbbra is a fiúra szegezte.
- Velem jössz. - jelentette ki.
- Másik lehetőség nincs? - mosolygott, ahogy feszülten várt.
- Nincs. - mondta nyugodtan.
- Az nagykár, de... az az igazság, hogy engem várnak vissza - mondta tovább, ahogy agya ismételten lázasan kezdett zakatolni - szóval ha nincs választásom akkor is inkább elmennék.
- Innen élve nem jutsz ki, ha nem velem jössz. - oldotta ki a fegyvert. Felkapta a fejét mikor meghallotta, majd lehajtotta a fejét.
- Na ebben igazad van - mondta nyugodtan - innen nagyon nem jutok ki élve~
- Ne húzd az időt. - morogta. - válassz.
- Nincs több idő - nézet fel, majd egy hangos pityegés hallatszott valahonnan a dobozok mélyéről, majd hatalmas robbanás rázta meg az épületet és egymás után kezdetek felrobbanni a dobozok, amitől a halmok dőlni kezdtek.
- Franc! - Kenny felszisszenve ugrott le, majd megragadva Kylet kezdte kifelé húzni, a dobozsorok közül ki hagyva magát ő is futott ám az utolsó bomba közvetlen az ajtó előtt robbant ezzel elzárva előlük a kijáratott, majd reccsenés hallatszott és az egész raktár teteje szinte rájuk omlott. Kenny automatikusan ölelte magához a vöröst, majd így dőltek el a földön, a szőke volt felül, így védve testével a másikat, ki behunyta szemeit és már csak a recsegéseket és az egyéb más zajokat halotta. Biztos volt benne, hogy itt fognak meghalni ám mikor a hangok elnémultak és ő még mindig érezte a szőke melegét félve nyitotta ki a szemeit. Az a bizonyos raktár már nem volt annak nevezhető sőt, talán a sok doboz ami körbe vette őket nem is adott jó rálátást semmire. Ugyanis megúszták de csupán a véletlennek köszönhették. Kenny feltolta magát kezeivel, majd négykézláb tartva magát a másik felett nézett körül, kissé lihegve.
- Szerencse... - sóhajtotta.
- Ez nem szerencse ez átok... - motyogta, ahogy körül nézet de nem látott semmi kivezető utat. Semmit, még csak a dobozokat sem lehetett nagyon mozgatni, különben rájuk dőlt volna mind. Kenny felülve nézett még jobban körbe, majd lemondóan sóhajtott.
- Esélyünk sincs kijutni, igaz? - kérdezte, ahogy a plafont kémlelte. Kyle nem mozdult csupán kissé bólintott. Lomhán pillantott a másikra, majd végül sóhajtva dőlt ki mellé. A vörös viszont abban a percben kelt fel és mászott a dobozok mellé és kezdte őket nézegetni. Kapkodva fordította ide oda a fejét, ahogy próbált kiutat keresni. Ez feltűnt a szőkének, és feltolva magát kezeivel, nézte a másikat, ki viszont rá sem hederítve csúszott arrébb, majd ismételten óvatosan kezdett hozzá érni a dobozokhoz, ám lehetetlennek tűnt. Mindegyiket, ha csak elmozdítják rájuk esik. Előkapva telefonját kezdett rajta pötyögni. Amire felkapta a fejét és rögtön a szőkére nézet. Arcán kisebb pánik ült, ahogy türelmesen várt. Miután elküldte az sms-t, sóhajtva tette telefonját zsebre, és nézett a vörösre.
- Ugye... jön valaki... értünk? - kérdezte remegő hanggal.
- Idővel... - felkapta fejét. - Minden rendben?
- P-persze... miért ne lenne - mondta, ahogy ismét elfordult - minden a legnagyobb rendbe... nem fogunk meghalni... nem fog elfogyni a levegőnk és nem fog semmit történi. Rendben van minden, nem lesz baj...
- Ja, pontosan. – bólintott.
Elhallgatott és csendbe nézte a földet. Kenny morogva túrt szőke tincsei közé, ahogy a fű hatása kezdett kimenni szervezetéből, míg Kyle felnyögött, ahogy megfordult és ránézet a szőkére. Teste kissé remeget, ahogy kétségbeesetten bámult rá.
- Nincs r-rendben... Klausztró fóbiám van... - Kenny felkapta fejét.
- Na baszki... - nyögte, ahogy közelebb mászott a másikhoz, majd hátát kezdte simogatni. Ám az rögtön rávetette magát és átölelve fúrta fejét a fiú pulcsijába. Kenny meglepetten nézett le rá, majd elmosolyodva ölelte magához, és simogatta tovább.
- U-ugye nem halunk meg...? - kérdezte, ahogy felszipogott, és görcsösen mart bele a fiúpulcsijába.
- Nem fogunk, nemsokára kiszednek innen minket... - suttogta.
- Az sem lesz jobb... elvisztek és ott... öltök meg. Mindenképp meghalok - nevetett fel keserűen.
- Nem lenne Fair ha ezt tenném. Nem foglak elvinni. - mondta.
- Itt... nincsenek fair j-játékok nem? Mindenki öl, mert ezt kell tenni... hülye bandázás... utálom - motyogta.
- Akkor miért veszel részt benne? - nézett le rá.
- Sok választásom úgy sincs... ha most nem, majd valamikor valaki más beszervezne, vagy kifosztatnának - felpillantott és kissé elpirult, ahogy a kék szemekbe nézet, majd ismét nekidőlt a szőkének.
- Igaz... - suttogta, ahogy végig simított a vörös tincseken, mire amaz még jobban odabújt hozzá, és teste remegése is kissé alább hagyott.
- Bocsi, hogy... így felhasznállak... - suttogta.
- Felhasználsz? - lepődött meg. - Te meg miről beszélsz?... - túrt a vörös tincsek közé.
Oldalra pillantott a dobozokra, majd ismét a szőke mellkasára.
- Utálom a bezártságot... és most itt kihasznállak téged mint... biztos pontot.
- Ugyan... - ölelte még jobban még jobban. - Nem használsz ki. - Ismét felpillantott, ahogy ő is még jobban átölelte. Valamiért biztonságot nyújtott a másik karjai még ha most látta másodszorra is.
Kenny fejét a másik vállára hajtva, ölelte magához még jobban.
- Köszönöm... - szólalt meg ismét.
- Nincs mit... - suttogta a szavakat a másik nyakának, melytől megborzongott és lehunyva szemeit bújt még jobban oda a szőkéhez, ki pedig fejét a másik nyakhajlatába fúrva szívta be mélyen illatát.
Kyle kissé felkuncogott.
- Ez csikiz.
- Bocs~ - kuncogott ő is. Elhúzódva tőle egy aprót mosolygott rá, majd mikor észbe kapott, hogy ő az ellenség ismét lehajtotta a fejét.
- Mi az? - pislogott.
- S-semmi... - mondta. Mondani akart valamit, de ekkor zajt hallott a fejük fölött. Hümmögve nézett fel, majd húzta arrébb lágyan onnan a vöröst. Aki megijedve rezzent össze és bújt még jobban oda a szőkéhez.
Végül egy lyukat ütöttek a rom tetején, amin egy kötelet engedtek le.
- Hey! Kenny, haladj, még dolgom van. - morogta egy ismerős hang, mire Kenny megveregetve Kyle hátát, állt fel.
- Kitartás. - mondta mosolyogva, majd odalibbenve a kötélhez, mászott fel gyorsan.
- Örülök hogy jól vagy. - mondta boldogan a hang.
- Menjünk. - mondta Kenny, majd már el is húzta onnan társát, így otthagyva a kötelet. Kyle nyelt egyet, majd mikor nem hallott több zajt ő is felmászott és nézet körül. Romok mindenütt.
- Kenny-nek hívják - mondta magában, ahogy szíve már nem vert olyan hevesen mégis boldog volt, majd így indult el ő is.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.