Kyle szörnyű fejfájásból ébredt és tudatlansággal. Nem emlékezett a tegnapra, de egyben biztos volt. A feneke és a feje fájt. A feje tudta mitől, de ott hátul...

- Add, hogy csak ez a szaros ágy miatt legyen - morogta, ahogy felkelt és ügyet sem vetve a feketére kapta magára ingjét és egy farmert, ám persze a neszekre ő is lassan felnyitotta pilláit, majd kábán tekintett Kyle felé ki eddigre már felöltözött, bevett jó pár fájdalom csillapított és most cuccát kezdte össze pakolni.
- Elkísérjem az értekezletre?... - kérdezte halkan, ahogy táskáját felvéve indult el a fürdő felé.
- Nem... egyedül is megy - morogta, ahogy kinyitva a bejárati ajtót csapta be maga után. Haragudott Stan-re, de ő maga sem tudta miért. Túl sokat ivott tegnap. Rémlett neki valami üveg, meg hogy bezárták de csak foltok. Semmi más.
- Kár hogy csak részegen olyan kedves...~ - mosolygott maga elé, ahogy elővéve egy kapcsolót, nyomott meg rajta egy gombot, majd mosolyogva kezdett zuhanyozni.

Abban a pillanatban Kyle a lépcső közepén állt meg és egy kéjes nyögés hagyta el a száját.
- Mi a... - motyogta, ahogy lent bizsergést érzet - ne, ne, ne... - motyogta, ahogy visszafelé kezdett futni, majd kitárva az ajtót lépet be és rögtön maga elé nézet. Stan hallotta az ajtócsapódást, mire mosolyogva nyomott meg még egy gombot, így fokozva a másik 'örömét' aki összegörnyedt az ajtó előtt.
- Ez mégis mitől... - nyöszögte, míg Stan vigyora csak nőtt, ahogy már felöltözve, törölgette fél kézzel haját, másikban a kis távirányítóval kezdett el szórakozni, ide-oda kapcsolva a fokozatokat. Persze nem telt sok idő Kyle kábán nézet maga elé, ahogy jobbat tudva önkielégítésként dörzsölte meredező tagját. Stan félredobva a törülközőt, dőlt neki az ajtónak, majd nézett fel a plafonra sóhajtva.
- Vajon ehhez mit szól...~ - vigyorgott, ahogy maxra kapcsolta a rezgést.
- Ahhh! - görnyedt össze, ahogy keze is még jobban mozgott - Neh... már... - Stan elégedetten vigyorodott el, majd a kapcsolót zsebre vágva, kezeivel együtt, lépett ki a fürdőből, majd tekintett a másikra. Nagyokat pislogott rá, majd tátott szájjal bámult, a mint aki nem is számított erre. Kyle viszont csak felmordult és nem hagyta abba.
- Gyereh ide... - kérte.

Stan egyből mozdult, majd mellé lépve pillantott le rá. Megfogta táskáját, majd Stan-nek dobta.
- Nem tudom... mi történt tegnap, de ha kiderül, hogy miattad van ez az egész - sziszegte, ahogy kezét elvette a nadrágjától, majd nehézkesen ugyan de felállt és a fürdő felé kezdett menni - kiherélek... - Stan csupán komoran nézett utána, elrejtve előkívánkozó gúnyos mosolyát. Mikor becsapta az ajtót teljes nyugalomba tolta le nadrágját és boxerét, majd kezdett bele a piszkos munkának miközben átkozta a feketét ki a zacskót eközben táskája mélyére süllyesztette, majd elővéve egy szál cigarettát, dőlt neki az ablak melletti falnak, ahogy komorságot öltve arcára rejtette el valódi érzelmeit.

Tíz perc múlva jött ki, és mintha az előbbi csak rossz képzelgés lett volna sétált oda a feketéhez.
- Jössz te is. Jegyzetelsz! - mondta, ahogy visszavette a táskát és el is indult. Stan pedig egy szó nélkül követte, persze zsebében még mindig ott pihent a kapcsoló. Kyle egész úton nem szólt hozzá és csupán akkor váltotta át komor képét mikor bementek a csoki üzletbe. A hely szinte varázslatos volt és a vezető is igen kedves volt.
- Annyira örülök, hogy eljöttek. Nem is tudják milyen hálás vagyok - ujjongott a nő, ahogy helyet kínálta vendégeinek.
- Ugyan. Örülök, ha egy ilyen szép és kedves hely kerül a lapokba - Kyle kedvesen mosolygott, majd kezét nyújtotta a vezető felé - Kyle Broflovski vagyok és ő pedig a titkárom és egyben segédem Stan Marsh. - Stan elengedve egy csábos félmosolyt, nyújtotta ő is oda jobbját a nőnek.
- Örvendek. - Kuncogva sietett el, majd tért vissza egy tállal melyeken sütik és csokik foglaltak helyet.
- Melinda Frinks vagyok - mosolygott, ahogy Stan mellé huppant le. Ki mosolyogva pillantott rá, majd főnőkére. Az interjú lassan kezdetét is vette. Kyle sok kérdést kérdezett és a nő kedvesen válaszolt is. Stan a nőt nézte végig, mégis kezei zsebében pihentek, és ahogy az idő telt, kezével lassan pöckölte meg az irányító kapcsolóját, ami úgy tűnt mintha Kyle-on nem is hatna. Ugyan úgy hümmögött és figyelt és tette fel a kérdéseket, majd az egyik pillanatban szíves elnézések közepette kéredzkedett be a mosdóba.
- Hálás vagyok nektek, hogy ide jöttetek - mondta Melinda, ahogy most Stan-hez fordult.
- Ugyan, hiszen ez egy csodálatos hely.~ - mosolygott, ahogy a kapcsolót még feljebb kapcsolta.
- Tudom de... ajj akkor is örülök neki - mondta, majd felkelt - Amíg Kyle nem jön vissza megyek és csomagolok nektek valamit hálám jeléül - ezzel el is tűnt.

Stan sóhajtva nézett utána, majd tekintete a mosdó irányába vándorolt, ahogy maxra nyomta fel a rezgés erősségét. Az idő telt és sem Kyle sem a nő nem jelent meg. Feltehető volt, hogy Melinda mit csinálhatott a pult mögött, mégis a mosdóból egy hang sem szűrődött ki. Stan furcsállva a másik hosszas távolétét, állt fel sóhajtva, majd ment be a mosdóba. A fiúnak semmi nyoma nem volt ám a 3 fülke közül egy be volt zárva.
- Mr. Broflovski? Minden rendben?.... - kérdezte, ahogy zsebében matatva, vette elő cigis dobozást és vizsgálta meg hány szál van még.

Egy elhaló nyögés hallatszott az ajtó mögül, majd kivágódva állt meg benne, ahogy ajtófába kapaszkodott. Feje le volt hajtva így szemei sem látszottak. Stan felkapva fejét, tette el a dobozt.
- Mr. Broflovski?... - Kyle felemelte a fejét. Szemei ködösek voltak, ahogy előre dőlve szinte rá ugrott Stan-re, majd mikor mind a ketten földön voltak - jobban mondva Stan, míg a vörös rajta - kezdte csípőjét hozzá dörgölni.
- Stanh~ segíts... nem múlik elh~ - motyogta kétségbeesetten, mire az említett kikerekedett szemekkel nézett fel rá.
- B-Broflovski...! - tekintett csípőjükre, majd vissza a vörösre.
- Kérlek... nemh bírom - nyöszögte, ahogy lehajtva dörgölőzött még jobban neki - ígyh nem mehetek ki... ah~ - Keze egyből a másik fenekére siklott, majd belemarkolva, nyalta meg saját ajkait.
- Szóval szeretnéd, hogy segítsek?...~ - suttogta a másik fülébe.
- Igen! Kérlek~ - könyörgött, ahogy felsóhajtott.

A feketének több se kellett, felülve, húzta még jobban ölébe a vöröst, majd nyakába csókolva, vezette kezét a másik nadrágjába, majd kezdte kezét húzogatni annak férfiasságán. Hátra vette fejét, ahogy élvezettel sikoltott fel és Stan a másik sikoltásával egy időben, harapott annak nyakába, ahogy ujjával kissé megnyomta a másik tagjának tetejét. Ismét egy jóleső nyögés hagyta el a száját, ahogy ujjait a fiú hátába vájta.
- Stan~ - suttogta kéjesen a másik nevét, mire az felsóhajtva kezdte még gyorsabban mozgatni kezét, ahogy a másik kulcscsontját harapdálta.
- Elfogok... - motyogta, ahogy még jobban bele kapott, majd görcsösen élvezette el, ám a fekete észbe kapva, szorította kezét a másik tagjára, így megakadályozva, hogy anyagja bemocskolja őket. Kyle csak ez után dőlt előre szinte még mindig kábultan kapaszkodott bele a feketébe.
- Ilyen nincs... - motyogta, ahogy kissé felszipogott.

Stan kissé kapkodva a levegőt, dőlt kissé hátrébb.

- Hm?... - nézett rá, persze kezével még mindig nem eresztette.

A vörös kicsit hátrébb tolta magát és ekkor már látszott. Tekintette sötét volt, mégis egyben szinte megalázott és ezt a kis könnyek is bizonyították. Nem tudott mit mondani. Nem volt rá képes. Még pár percig ült, majd felkelt és egy zsebkendőt elővéve tisztította meg magát, majd egy másikat Stan-re dobot.
- F-fejezd be a riportot... - motyogta, majd se szó se beszéd vonult ki, ott hagyva a másikat, ki miután megtisztította magát, kukába dobva a zsepit, ment ki, majd sétált vissza az asztalukhoz.
- Oh... Kyle még nem ért vissza? - kérdezte, Melinda, ahogy egy-két díszes zacskót rakott le az asztalra.
- Nem, sajnos... rosszul lett, így én fogom helyette befejezni a riportot... - mosolygott a fekete, majd leülve helyére, vette kezébe füzetét és tollát.
- Ohh, nem, nem! - mondta, ahogy megfogta Stan kezét és a két zacskót a kezébe nyomta - menj utána! Elengedted mikor rosszul van! Inkább vigyázz rá! Az interjú e nélkül is kész lesz, és ha mégis hiányozna valami hívjatok fel. - Stan pislantott párat, majd lágyan elmosolyodott.
- Rendben. - eltéve füzetét, köszönt el a nőtől, majd sietett ki a cukrászdából.

Kyle eközben vörös fejjel de, visszatért a hotelbe. Első dolgát is elvégezte, mégpedig még egy szobát kérni, melybe szépen átcuccolva feküdt le az ágyra. Stan mikor vissza ért, már a recepción rákérdezett, hogy elintézték e a szobát. Miután megtudta, hogy a vörös elintézte a plusz szobát, saját szobájába letéve a cuccokat, vette magához az egyik zacskót, majd kopogott be a vörös ajtaján.
- Igen? - nyitotta ki résnyire ám mikor meglátta ki az morogva tárta ki - Csak add ide és utána hagyj békén... - Stan sóhajtva nyújtotta át a jegyzetet, ám mielőtt a másik becsaphatta volna az ajtót, a zacskót is felé nyújtotta.
- Melinda ajándéka...
- Kösz - biccentette, ahogy elvette, majd bele lesett.
- Ha valami hiányzik még az interjúból... nyugodtan hívd fel. - mondta a falnak dőlve.
- Rendben. Kösz - nézet rá, majd arca ismét kipiroslott és becsukta az ajtót. Stan csupán elmosolyodva lökte el magát a faltól, majd indult el saját szobája felé, majd ment is be abba.

Este nyolc körül járhatott, amikor táskáját a vállára kanyarintva hagyta el a szobáját Kyle.
- A pokolba is ezt ki kell vizsgáltatnom... - motyogta, ahogy csendesen próbált elslisszolni Stan szobája mellett, ám a fekete pont vele szembe jött, egyik keze zsebében pihent, míg a másikban egy szatyor pihent. Meglepetten pislantott a másikra.
- Mr. Broflovski?... - tekintett annak táskájára.
- Marsh... - lepődött meg majd ismét nyugalmat erőltetve az arcára ment tovább - majd otthon találkozunk. Haza kell utaznom.
- Képes lenne csak így itt hagyni?... - kérdezte, lesütve tekintetét, ahogy most egyből maxra kapcsolta fel a rezgés erősségét. Felsikoltva rezzent össze, ahogy összegörnyedve térdelt le.
- S-sajnálom...
- Azért szólhatott volna, csak így szó nélkül... - mondta, ahogy közelebb kezdett felé lépkedni.
- Gondjaim vannak, ahogy látod... - motyogta, ahogy megerőltetve magát kelt fel - de te pihend ki magad...
- A titkárod vagyok, az a munkám, hogy mindenben neked segítsek... - lépett mellé, rá sem nézve. - Épp ezért, esik rosszul... hogy nem bízol meg bennem... - suttogta.
- Bocs, de más dolog... a titkárnak és egy barátnak lenni... - motyogta, ahogy görcsösen mart a hasába. Ha így folytatódik, megint nem fogja bírni - nekem meg az utóbbiból… nincs túl... sok.
- Tudom... de talán, máshogy is állhatnánk egymáshoz, erre még nem gondoltál?... - tekintett rá.
- Nemh... - nyögött fel, ahogy ismét elindult, míg Stan sóhajtott egy mélyet.
- Hát rendben... - azzal lomha léptekkel indult szobája felé.  Kicsit hátra pillantott, de rögtön utána ment is tovább. Stan kinyitva ajtaját, lépett be a szobába, majd lehajítva a zacskóját a fotelre, dőlt rá az ágyra, majd elővéve a kapcsolót, kezdte játékosan ide-oda pöckölni.
- Ezt máskor is eljátszhatnám~ - mosolygott elégedetten, egyben ördögien.

Kyle mikor már az állomáson volt, teste remeget ugyan, de már nem érezte a vibrálást ellenben a vágy még így is fűtött. Ahogy megvette a jegyet már fel is szállt és megfogadta, hogy otthon megnézeti magát, és hogy többet sehova nem megy Marsh-al és jó messziről el is kerülni.
- Ennél kínosabb napom még életemben nem volt...

Másnap Stan elégedetten battyogott be az irodába, végre kialudhatta magát, így mosolyogva ült le helyére, persze a szőke még nem volt bent. Ahogy senki sem. Még a vörös is késet, nem is kicsit. Csupán délben érkezett meg. Morgott és szinte kirúgta irodája ajtaját, ahogy belépet. Kenny ekkor már bent volt, és épp a papírokat rendezte, látta a vörös rosszkedvűségét, ellenben barátja jókedvűségével és ez nagyon is feltűnt neki.
- Hey Stan! - szólt oda neki, ki épp Tweek-kel beszélgetett. - Mi történt a tegnapi kiruccanáson?... - A fekete vállat vont.
- Semmi. - majd visszafordulva a szőke felé trécselt tovább.
- Történt valami Kyle-al? - Butters ekkor lépet be és egyenesen Stan asztalához sétált, ahova lerakott egy borítékot - néhány kép amit még le kell adnom.

Stan felkapta a borítékot, majd lomhán felnézett a másikra.
- Nem tudom... elég furán viselkedett, de fogalmam sincs, hogy miért... - nézett bele a borítékba. Amiben néhány kép volt modellekről.
- Komolyan? Biztos beteg lesz... akkor szokott furán viselkedni - tűnődött el, ahogy Kenny-re pillantott ki vissza pillantott rá, majd lágyan elmosolyodott.
- Ezt neki vigyem be?... - kérdezte Stan Butters-től, ahogy a vörös irodája felé bökött.
- Oh igen, ugyanis én rohanok - nem nézet rá csak a szőkét bámulta, majd még akkor is amikor hátrafelé kezdett sétálni a kijárat felé - majd még benézek, sziasztok - intett, majd el is tűnt.
- Istenem de édeees...~ - nyúlt el az asztalon Kenny, ahogy még mindig Butters után nézett.
- Nos akkor Tweek... - állt fel Stan.
- P-Persze nyugodtan én addig addig... - azzal el is iszkolt, kezében a kávéval.

Stan sóhajtva nézett utána, majd Kyle irodája elé sétálva, kopogott, majd nyitott be. Egy laptop mögött tűnt el és keze szinte fénysebességgel járt a billentyűzeten. Nem nézet fel és mintha fel sem tűnt volna neki a bejövő, írt tovább. Stan odasétálva az asztalhoz, tette le rá a borítékot, majd tolta kicsit közelebb Kyle-hoz, ezután szó nélkül fordult meg és ment ki. A vörös ekkor sandított fel.
- Ez mi? - kérdezte, ahogy a borítékért nyúlt, így megállítva Stan-t ki kissé felé fordult.
- Modellekről képek, Butters hozta.
- Rendben... - bólintott, ahogy nézte a képeket.

Elmosolyodva, nyitotta ki az ajtót, majd hagyta el a helyiséget és Kyle csak ezután nézet csak utána, ahogy mérgesen dobta a képeket az asztalra, majd ismét a gép felé fordulva kezdet újra gépelni.
Mikor kiment, sóhajtva ült le asztalához, majd elégedetten mosolyogva, nézett a szőkére, ki épp körmölt valamit.
- Te meg minek örülsz ennyire? - kérdezte az, fel sem nézve. - Általában miután kijössz tőle, mindig csak szitkozódsz meg mi egyéb... - Stan csupán felnevetett, mire már felkapta fejét.
- Ma nyugis, fogalmam sincs miért...~ - vigyorgott, mire Kenny vállat vonva kezdett ismét körmölni.
- Fogalmam sincs, mit csináltál vele de... talán nem kellett volna. - sóhajtotta a szőke, mire a fekete ismét csak felkuncogott.

Telt az idő és este hét fele járhatott amikor Kyle kirobbanva az irodából indult hazafele. Mindenki szinte megbabonázva nézte, hisz főnökük jó ha 9 tájékán elhagyja az épületet. Kenny nagyokat pislogva nézte, míg Stan csillogó szemekkel, hiszen várta hogy már hazamenjen. Mikor kiért az épületből felsóhajtva indult a metró felé.
- Mr. Broflovski...! - szólt utána egy remegő hang, ki szintén a metró felé sietett. Megfordulva nézet körül. Tweek kissé lihegve érte be, majd nyújtott felé egy mappát.
- Kész a könyvelés...! Tudja, amit mára kért... - egyenesedett fel, míg Kyle pislogott párat és úgy vette el a mappát.
- Köszönöm... ki is ment a fejemből - mondta, ahogy megállva nyitotta ki és kezdte nézni.
- Sajnálom hogy eddig tartott, de ugye megvoltam fázva és... az elejében Kenneth segített. - motyogta.
- Semmi baj, semmi - sóhajtott, ahogy megrázta a fejét és vissza nyújtotta - beraknád az irodámba. Holnap majd megnézem.

Tweek bólintott.
- Persze... - azzal elsüllyesztve a mappát, indult vissza felé. Kyle még nézet utána, majd megrázta a fejét.
- Hogyne... remek még a munka is kimegy a fejemből ez miatt a hülyeség miatt... - morogta az orra alatt, ahogy ismét nekiindult.

Kyle másnap korán reggel bent volt és benne volt, hogy nem hagyja magát és csak azért is nem fog foglalkozni az egész üggyel. Szépen elfelejti és kész. Stan persze végig úgy tett, mintha az a kis baki meg sem történt volna. Persze magában mindig elégedetten emlékezett rá vissza, de ezt sosem mutatta ki. Épp gépén msn-ezett másokkal, míg a mellette lévő Kenny dolgozott, elég érdekes volt, hiszen eddig mindig fordítva történt ez, mégis a szőke el volt havazva, így most a fekete élvezhette az ingyen net örömeit.
- Marsh! Kávét, most! - hallatszódott ki Kyle irodájából.
- Franc... - morogta, majd fiókjából kikapva egy zacskót, ment be a kis mini konyhába, hol mindenki a magának megfelelő kávét készíthette el. Stan rutinosan kezdte el csinálni a fekete kávét, ám hogy kicsit 'feldobja' a vörös kedvét, vigyorogva kevert bele egy kis alkoholt. Nem túl erőset, így a kávé erős íze tökéletesen elrejtette az alkohol izét. Mikor kész volt vele, mosolyogva ment a vörös irodája elé. Egy gyors kopogás után, eltüntette boldogságát, majd komor ábrázattal nyitott be, az asztalhoz sétálva, tette le rá a kávét. A vörös biccentett, ahogy még mindig a laptop-on és a tegnapi mappát nézegette.
- Két cukorral ugye? - nézet fel a feketére.
- Persze. - válaszolta az, ahogy zsebre dugta kezeit. Nem szólt semmit, hanem belekortyolt majd egy húzásra le is gurította. Remélte, hogy ettől fel fog ébredni. Stan érdeklődve pillantott rá. Persze a vörösön rögtön meglátszott. Pár perccel később arca már kissé kipirultabb volt a kelleténél.
- Na! Mit állsz még itt... húzás ki Marsh... - mondta, ahogy hanyagul intett neki. Stan cöhintve ment ki az irodából.
- Ajjj~ - hajtotta a fejét az asztalra, ahogy mérgesen kezdte karmolászni - mi a fene volt ebben a szar kávéban... csak még álmosabb lettem tőle.

Stan vigyorogva ült le az asztalához, majd Kyle irodáját kezdte fixírozni, honnan a fiú ismét egy jó negyed óra múlva ismét kikiabált.
- Marsh! Azonnal csinálj még egyet, de most feketén! - Stan azonnal felpattant, majd gyorsan összedobott egy feketét, persze abba is kevert az alkoholból, majd így sietett be egy gyors kopogást követően a vöröshöz, majd tette le asztalára a kávét. Ezt is rögtön felhajtotta, majd morogva borult az asztalra.
- Mégis mi a faszért nem működnek a kávék!
- Máskor ne masztizzon hajnalokig, Mr. Broflovski. - morogta Stan, ahogy elvette a két csészét a másik asztaláról.
- Te kis hibbant! Ez is a te hibád! Minden a te hibád! - pattant fel, ahogy az asztalra csapot és vádlón mutogatott rá.
- Miről beszél? - nézett rá Stan.
- Mert csak te voltál ott! Nem volt ott senki és te bejöttél! A te hibád meg minden! Elegem van belőled! - bár kicsit elszállt mégis legbelül örült, hogy a falak hangszigeteltek - Állandóan ott vagy mindenütt és és és... 
- A titkárod vagyok, te vittél magaddal. - mondta nyugodtan.
- Akkor is! Hülye ötlet volt... ki kéne rúgnom téged - ült le ismét, ahogy lehajtotta fejét az asztalra.
- Mégis miért? Jó munkaerő vagyok, nem? - nézett ki az irodából. - Ha pedig ki akarsz rúgni, miért habozol? - nézett ismét rá. Felpillantott és arca már teljesen vörös volt az alkoholtól. Ismét vádlón emelte fel kezét ám nem bírt semmit kinyögni. Stan viszont még mindig kérdően vizslatta tekintetével.
- Idióta... - csapta fejét az asztalra. Stan elengedett egy gyors mosolyt, majd sarkon fordulva indult kifelé a két csészével. A vörös persze ismét motyogni kezdett, majd mikor már Stan kiért a laptopjára nézet ám morogva tolta el és inkább kezdett írni valamit egy lapra.

Lassan mindenki elhagyta az irodát, és csupán Stan maradt bent, hiszen neki addig bent kellett maradnia, míg a vörös bent volt. Asztalánál ülve, játszott valamilyen netes játékot, nagy beleéléssel. Kyle irodájában csend honolt mégis lázasan írogatott ám minden féle hülye ötletet az újságnak vagy éppen elfoglalva magát rajzolt. Unta az egészet így végül úgy volt vele inkább hazamegy. Összepakolva lépet ki. Táskájából papírok lógtak ki és kabátja is igen furcsán állt rajta.
- Szar kávét főzöl! Máskor inkább magam csinálom... - mondta Stan-nek - olyan álmos lettem tőlük, hogy csoda, hogy még ébren vagyok! Ráadásul tiszta furcsa ízük is volt!
- Elnézést, majd veszek pár gasztronómia órát... - állt fel, majd sétált oda hozzá. - Jó? - nézett rá, tekintetét csak úgy járatta volna, hogyha szemmel enni lehetne, rég felfalta volna a vöröst.
- Minek...? Tanulj meg rendes kávét főzni és kész - morogta, ahogy megakarta paskolni a fekete vállát ám elvétve azt annak mellkasára tette a kezét. Stan közelebb lépett hozzá.
- Rendben, következőnek jobb kávét fogok csinálni... - suttogta.
- Ajánlom is... ezen múlik az állásod - motyogta, ahogy hangja elhalkult mikor Stan kissé közelebb lépet hozzá. Ám a fekete nem állt meg, még közelebb lépett hozzá.
- Képes lennél... emiatt kirúgni?... - suttogta.
- Naná... hisz te csak egy alkalmazott vagy aki... aki... - kicsit hátrébb lépet, ahogy nem bírta elviselni a fiú közelségét. Ki viszont megint közelebb lépett hozzá.
- Aki? - kérdezte vissza, ahogy szájára egy félmosoly kúszott.
- Túl... közel vagy - motyogta, ahogy hátrálni kezdett ám szerencsétlenségére falba ütközött. Stan egyik kezét a falra tette, így hajolt hozzá még közelebb.
- Ugyan... nem is vagyok hozzád közel... - mosolygott ördögien.
- Menj már innen... - sóhajtott mélyet, ahogy már egész testével a falnak simult. Stan elvigyorodott, ahogy hátrébb hajolva, vette el kezét, majd dugta azt zsebébe, és így fixírozta a másikat.
- Miért... vagy mindig ilyen közel? - kérdezte, ahogy kábán nézet fel rá.
- Már nem vagyok olyan közel hozzád... - jelentette ki nyugodtan, mégis a félmosoly még ott bujkált az arcán, mire lassan bólintott ám nem bírt megmozdulni csak kábultan nézte a másikat.
- Mi az?... - félmosolya vigyorrá nőtte ki magát.
- Semmi... - nyögte, majd lassan ellépve kezdett elsétálni.
- Ha annyira álmos vagy, nem kérsz még egy kávét? - szólt utána, ám még mindig vigyorgott. - Talán most... felébredsz tőle. - Megállt, majd megfordulva nyelt egyet.
- Rendben, de ha nem használ kirúglak! - Stan csupán küldött felé egy mosolyt, majd intve neki, ment be a kis konyhába. Ledobva táskáját követte bár arca még mindig vörös volt. Stan odabent már a kávéhoz vette elő a dolgokat, mikor a vörös is belépett a helyiségbe, köhintve egyet bökött a kis asztal felé.
- Ülj csak le... - aztán folytatta a kávé készítést. Engedelmesen ült le, majd kezdett ujjaival az asztalon dobolni. A kávé lassan elkészült, majd Stan felkapva a csészét, sétált az asztalhoz, majd tette le a vörös elé. Persze ebbe most semmit nem kevert. Megfogva azt kortyolt bele, majd nyalta meg ajkait.
- Hmm~ ez finom - mosolygott, ahogy ismételten bele kortyolt. Stan elmosolyodott, ahogy ő is leült egy székre. Kyle ismét megnyalta ajkait, majd mikor kiitta az utolsó cseppet is nyalt végig a csésze permén.
- Ez jó volt~ miért nem ilyet hoztál nekem... először?
- Ilyet hoztam, lehet te érezted másnak... - vont vállat.
- Nem igaz! Ez jó volt az meg nem! Tuti beleköptél... - morogta, ahogy vádlón nézet rá - bár nem csodálkozom. Én is utálnám magam.
- Hülye, nem köpnék senki italába...! - morogta, majd felkapta fejét. - Tessék?
- Engem mindenki utál! - motyogta, ahogy kitört belőle érzelmes oldala pityeregte el magát - Gonosz vagyok mindenkihez és csak undokoskodok ráadásul neked kellet kisegíteni abban a klotyóban is! Tuti utálsz... - Stan meglepetten pislogott rá, majd felállva sétált mellé, és veregette meg vállát.
- Nem utállak, egy kicsit sem a történtek miatt... miért utálnálak?... - siklott keze a másik arcára.
- Mert... kihasználtalak... - motyogta, ahogy felnézet rá.
- Önként segítettem... nem használtál ki... - cirógatta meg a másik arcát ujjaival, majd keze a vörös tincsekre siklott, mikbe jólesően túrt bele. Kyle kissé felsóhajtott az érzéstől.
- De... hisz most is csak... itt sírok te meg... végig hallgatsz és... nem értem miért... én nem szoktam... - motyogta. Stan viszont odahúzva a másik széket, ült le mellé, majd ölelte magához, és kezdte lágyan simogatni a hátát.
- Nyugodtan sírd ki magad... - mondta lágyan, min ő maga is meglepődött. Nem tudta mi ütött belé, de kicsit hozzá bújva eredtek meg rendesen a könnyei, ahogy szipogva ölelte át.
- Mindenki utál! Szar főnök vagyok, és a cikkeim is tiszta gázok... nem volt eddig egy csajom sem és lakásomba is csak aludni járok haza... tiszta gáz vagyok!
- Hogy lennél már szar főnők?! Egy sikeres újságot vezetsz, és mindenki oda van a cikkeidért...! És ha akarnál, lehetne barátnőd. - simogatta tovább.
- Nincs esélyem... még Butters is azt mondta soha nem lesz! Sőt a minap még valami hülyeséget is mondott, hogy... a szerelem közelebb van, mint hinném, de... ajj... - nyöszögte.
- Hát ... lehet arra gondolt, hogy... barátod lesz... - nézett félre.
- Barátom...? - húzódott el egy kicsit, mire a fekete vállat vont.
- Hát ha azt mondta, a szerelem közelebb van mint hinnéd... de nem lesz barátnőd... lehet, egy fiú van beléd zúgva. - Kicsit felkuncogott.
- Ugyan Marsh. Ki szeretne pont belém...
- Nem kéne így lebecsülnöd magad... - nézett rá komolyan. - Vannak jó tulajdonságaid... sok jó tulajdonságod.
- Például? - nézet rá.
- Szorgalmas vagy és... - kissé elvöröslött. - Például cuki...
- Cuki? - motyogta, ahogy észre sem vette, hogy még mindig milyen közel volt a fiúhoz.
- Igen, cuki vagy nagyon és... - beharapta alsóajkát. - És még van egy csomó jó tulajdonságod! - legyintett. Elmosolyodott, ahogy bólintott.
- Köszönöm... - motyogta, ahogy megtörölte szemét, majd elhúzódott Stan-től.
- Nincs mit... - húzódott el ő is, majd sandított a csészére. - Ha gondolod, csinálhatok még egyet...
- Oké - bólintott, ahogy az asztallapot figyelte. Stan felpattanva, sietett a konyhapulthoz, majd kezdett egy újabb kávét csinálni. Ez alatt Kyle rádőlve az asztalra hunyta le szemeit és pihegve gondolt az előbbi beszélgetésre. Mikor elkészült az újabb adag kávéval, az asztalhoz sétálva tette azt le a vörös mellé, majd ült le ismét. Felpillantott, ahogy a kis csészéért nyúlt.
- Amúgy nyugodtan elmehetsz ha akarsz... nem kell az én depis monológjaimat hallgatni.

Stan sóhajtva könyökölt rá az asztalra.
- Ugyan... nincs jobb dolgom szóval... - legyintett.
- Aranyos vagy - pirult el, ahogy felemelve kortyolt bele. Stan meglepetten nézett rá.
- Aranyos?... - kérdezte vissza nagyokat pislogva.
- Hogy ilyen kedves vagy velem... - motyogta, ahogy arca kipiroslott - mármint azok után ami a wc-ben történt... én sajnálom. Nem tudtam mi történt...
- Élveztem. - mondta nemes egyszerűséggel. - Nem kell emiatt bocsánatot kérned.
- Élvezted?! - döbbent le, ahogy szinte már egy paradicsomhoz hasonlított.
- Persze. - vágta rá. - Nagyon jó... feneked van. - nézett oldalra.
- Fenekem... - motyogta, ahogy felpattanva kezdett mentegetőzni - én... nem hiszem, hisz fiú vagyok és... nekem nem...
- Csak tudom, nem? - nézett fel rá. - Igenis jó segged van, fogd csak meg. - ragadta meg Kyle kezét, majd tette azt annak fenekére.
- Ahh~ - nyögött fel, ahogy kissé összegörnyedt és elkapta kezét.
- Na látod, mondtam jó segged van... - engedte el a másik kacsóját, ahogy vigyorogva dőlt hátra a székbe.
- Attól, hogy felnyögtem még nem szép... - morogta, ahogy karba  fonta a kezeit.
- Most hozzak egy tükröt, hogy megnézd? - kérdezte szemöldök felhúzva, de azért még mindig vigyorgott.
- Nem! - vágta rá rögtön - Inkább haza megyek... - morogta tovább. A kávé kissé felébresztette.
- Hát jó, végül is ott is meg tudod nézni. - vont vállat.
- Te! - lépet vissza egyenesen Stan elé, majd fenyegetően nézet rá - Attól mert szex éhes vagy attól nem kell a seggemet magasztalnod!
- Csak megdicsértem. - vont vállat, majd nézett fel lomhán. - Ez is például egy jó tulajdonság...~ - mosolygott pajzánul.
- Ha jó tulajdonság... akkor mások is mondták volna már!
- Mások nem merik kimondani. - vetette oda. - Én kimerem~ Őszinte véleménnyel vagyok rólad~
- Persze... jó hogy nem mozdulsz mindjárt rám! Tiszta perverz vagy! - vetette oda.
- Ha rád akarnék mozdulni, megtettem volna. - legyintett.
- Hogyne... - hátat fordítva masírozott ki, majd táskájához sétált. Stan csupán mosolyogva nézett utána, majd a csészéket a csapba téve, sétált ki ő is, egyenesen asztalához, hol elkezdte összepakolni cuccait. Felkapta, majd még egy pillantással nyugtázva távozott. Stan mikor elkészült, elégedett mosollyal az arcán, sétált le a parkolóba motorjához, majd ment ő is haza.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.