- Kenny! - Loholt utána. Lábait egymás után kapkodta, ahogy az utcán sétáltak. Nem... az túlzás. A szőke olyan iramot diktált, amit egyszerűen lehetetlen volt utol érni. Nem bírta. Lábai már remegtek és talán valahol magában rá kellett jönnie, hogy nem a rohanás volt az ami miatt ez megtörtént. Jól futott. Nem ez a valami más. Egy hiba. Egy orbitális hiba! Amit ő vétett... - Kenny!
A szőke most sem állt meg. A kisváros felét már átnézték. Telepek, házak, boltok, sikátorok... sehol senki. Az utcák kihaltak voltak és a hó csak egyre jobban kezdett esni. Stan pedig már látta, hogy barátja egyre türelmetlenebb.
- KENNY! - kiabált rá ismét, majd hirtelen előre szaladva kapta el karját.
Hamar megbánta... sose akarta azt az arcot látni.
Fájdalom és keserűség keveredett a kék űrben és az aggódás apró ráncai másztak fel homlokára. Ám Stan látott mást is. Ez pedig a düh volt. Az a mérhetetlen valami amit Az idősebb McCormick gyerek sosem mutatott ki. Ő mindig úgy ismerte legjobb barátját mint a nyugalom minta képe. Ezért is akart most kifutni a világból és többet vissza sem jönni.
- Stan... eresz el...
- Nem fogod megtalálni!
- Haver... vagy elengedsz, vagy én szedlek le magamról, és kis apró darabkákban küldelek vissza Brice-nak, de hidd el... abba nem lesz semmi kellemes. - sziszegte, ahogy fagyos nézéssel próbálta Stan-t józan észre téríteni ám az nem akart rá hallgatni. Tudta jól, ha hagyja most Kenny-t vesztett és Kyle is.
- Csak hallgass meg!
- Stan... eresz el...
- Végig kell hallgatnod! Sose találod meg Kyle-t...
- AZONNAL ENGEDJ EL STAN, VAGY TÉGED FOGLAK MEGÖLNI MOST!
A hideg szél végigfújt az utcán és bár az ordított mégsem hallotta senki. Csak a címzett, ki most pedig könnyeivel küszködve ölelte át magát. Rettegés, melyet valaki olyan váltott ki, akit szeret sose volt jó. Pedig már érezte. Akkor... rossz volt, de valami más. Félt, hogy elvesztheti és rettegett. Aztán a düh. Talán, ugyan azok az érzések.
- Kenny - vékony kis hang és még remegett is, mégis próbálta ezt a látszatott nem kimutatni - tudom... mit érzel, de kérlek. Elkell mondanom valamit.
Kenny maga sem tudta miért, de kezdett megnyugodni attól a könyörgő arctól. Pedig most ideges volt a javából. Nem is kicsit, ám mégis hagyta, hogy most Stan belekapaszkodjon és elkezdje húzni. Húzni, húzni a fiú lakására. Mert hova máshova. Ő nem élt máshol, hozzá meg nem mehettek.
Minden... kis emlékfoszlány...
Szíve megsajdult, ahogy felugrott benne az sms szövege. Az elhunyt szó. Nem akarta elhinni. Látni akarta, ha még csak a halott testét is de muszáj volt. Látni, hogy Kyle meghalt és utána mehessen. Szívébe állíthassa a pengét és többet ha törik ha szakad nem jönni vissza amíg őt meg nem találta. A saját angyalát, aki új utat adott neki és új életet. Hisz sokat köszönhetett Kyle-nak. Túl sokat.
Szerelem...
- Szóval? - Mégis most nyugodtan ült Stan ágyán. Tudta, már így tiszta fejjel ő sem léphet, amíg nem tudja az egész történetett.
- Hosszú lesz.
- A rövid változatott.
- Nincs... rövid.
- Akkor kezdj bele! - morogta, majd a mese lassan kezdetét vette.

~*~

- Te... jesszusom, el sem hiszem, hogy egy ilyen kis pöcs hallgatózott.
Sírt már a röhögéstől, ahogy a kisebbikre nézet ki viszont aggódva barátja fejét simogatta és próbálta felkelteni. Az viszont nem ébredt fel.
- Ki is vagy... kilencedikes... Steve? Nem~ Stan! Stan Marsh!
- Kyle...
- És te hallgatóztál a kis haveroddal!
- El kell vinnem a gyengélkedőre - motyogta, ahogy felkapta, ám a nagyobb gyorsabb volt. Kezei közül kikapta a vöröset, majd egyszerűn a hátára dobta. A fekete felnyikkanva nézet vissza rá. Nagyon nem tetszett neki ez az egész és ezt arcán is látszott.
- Engedd el... őt nem-
- Nem. Stan, Stan... őt nem fogom megbaszni mint a kis szőkét~ ugyan. Néz rá! Gyámoltalan kis senki, aki ha beléhatolnak vinnyogva döglik meg. Nem bír ki semmit, de te! - vékony mégis hosszú ujjával mellkasára bökött - Te más vagy. Láttalak~ önző kis pöcs, aki visszautasít mindenkit és mégis megállja a helyét. Tetszel nekem.
- Engem sem fogsz!
- Tudom~ ellenben biztos vagyok benne neked kelleni fog valami más. Mondjuk - zsebében csörgött, majd mikor a kis zacskó végig csúszott a vizes padlón és a lábánál kötött ki, már tudta nagyon rossz társaság viszi Kyle seggét.
- Nem használok - hidegen közölte és a közöny sütött a hangjából, ám úgy tűnt a barnát ez sem riasztja vissza.
- Tudom, de hidd el~ kell majd neked. Mert ha fáj majd valami, akkor ez a legjobb megoldás. Nincs is jobb~ - vigyorgott, majd megsimogatva Kyle seggét lépdelt oda, majd kapta fel a port - ha kellek. Keress meg! A kis barátodat meg majd én elviszem. Te most úgysem bírnád el.
A lépések lassan elhaltak és a fekete maga elé nézve tagadta a fiú mondatait. Mindet... de lassan rá kellet jönnie, beleesett a csapdába.

~*~

- Azt hittem megbaszott - az első mondat sosem volt bíztató és Stan-t szinte pofont ként érte mégsem nyikkant fel. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy ebben a helyzetben nem lehetett a másik pedig... talán Kenny nem találgatott túl messze a valóságtól... és ez neki is leesett. - Mi volt?
- Craig...
- Várj... mi? - Nagyokat pislogott, ahogy jobban felhúzta lábait majd kissé közelebb is hajolt, hátha rosszul halotta ám mikor Stan ismét megismételte elképedve ült tovább. - Neki mi köze hozzá?
- Sok... túl sok.
- De... hisz imád. Akkor mégis mi történt ami miatt...
- Én basztam el, de miatta. Kenny én... miattam történt.
- Tessék?
- Tweek, Clyde és majdnem Token is. Ruby lett volna a következő, de őt nem mertem... - motyogta egyre halkabban és a szőkének kezdett összeállni a kép. Nagyon lassan, de megértette. Ami itt játszott. A drog. Brice és a fiúk. Minden összevágott és Stan-hez vezetett és egy borzalmas csúnya érzéshez.
- Féltékeny voltál... ezért kezdtél eltávolodni tőle, mert lelkiismeret furdalásod volt, de ennek ellenére nem tudom miért nem léptél ki?!
- Mert ami utána volt... azt sosem tudtam kivédeni. Kenny! Mindet én írtam a listára! Ők sose voltak áldozatok, de elkapták és bedrogozták őket! Mind miattam és nem csak ez... olyan...
- Stan, mi a fasz történt?
- Drog... vicces volt... azt hittem. Egyszerű fű nem volt káros, ám mikor odamentem elkeseredetten. Nem tudtam mi volt. Alig emlékszem rá, csak arra a sok... vénebbek. Asszem a kórház. - Megakadva mesélt, ahogy vállai egyre jobban remegtek. Nem bírta elmondani, mégis kikényszeríttette magából. Azt az estét, mikor Brice beszívva vitte el az öregek otthonába. A férfiakat leszopta... a nőket megerőszakolta... és a legrosszabb... akkor ő nevetve élvezte. Egymás után lökték neki és nem látott mást az emberekben csak Craig-et. Az eszméletlenek. A drog miatt... a sok altató amit lehet ő adott el Cartman-nek aki meg nekik. Minden... valahogy összejött és az-az este kísértette.
- Emlékszem csak az ő nevét mondtam... - nyüszögte vidáman, majd mosolya elhalt és szemébe a könnyek szöktek - folyamatosan, majd mikor vége lett... ő hátulról lökött. Még egyszer leszopni mindenkit... a számban éreztem az ízűket végül a fináléban Ő. Azt mondogatta senki vagyok. Akit szeretek nem szeret... és minden mást. A nadrágot letépte aztán végül megállt... és... és...
Kenny felnézet, ám mikor látta barátján arcán a fájdalmat, tudta nem fog többet mondani. Kiadta magából. Ami 3 hónapja nyomta a szívét. Az ami miatt... tönkrement az élete.
- Kényszeríttet?
- Ha többet nem segítek neki. Nem kockáztattam. Túl sokat tudott és nem akartam, hogy... rájöjjön.
- Kyle...
- Nem tudom. Ez számomra is... rejtély.
- Vagyis... a te okod megvan. Minden és már tudunk pár kérdésre is választ... - méla töprengések közepette dőlt el, majd gondolta át ismét az egészet. A történetet és az 5 hónapot. A kis részletek, a mesék. 4 hónap, 3... Semmi nem maradt ki. Brice akart valamit, nagyon és maga fel játszotta a lapokat.
- Az utolsó kérdés - Kenny hangosan mondta ki, míg Stan letörölve arcát nézet rá, majd felmordult.
- Érthetően...
- Miért?
- He?
- Ő miért tette... mit akarhat? - kérdezte komolyan, ahogy ismét végig nézet Stan-en. - nem téged. Akkor nem így bánna... valami mást... valamit, amit ha akarna sem kapna meg. Vagy valakit... de...
Tudjátok. Sokáig agyalhatott volna rajta, ha abban a percben a telefonja nem csörren meg. Mert a szőke ahogy a kivetítőre nézet tudta a választ és nem csak ezt... hanem azt, hogy az idő fogytán van és a három hónap lassan letelik.

~*~

A várótermekben a legrosszabb maguk a nevük jelentése. A várakozás. Az elmélyült percek amiben azt se tudod mit csinálj, csak arra tudsz gondolni, hogy miért kell itt ülnöd és arra a dologra gondolni amire éppen vársz. Az ajtót lesed szüntelen hátha valaki felszólít és egy csipetnyi információval többet tud neked szolgálni.
Craig ugyan így érzett most. A sötét váróteremben kivételesen csak ő ült, ami már magában egy aggasztó tény volt. Mert akár nézhetné, ugyan azt a kétségbeesett arcot, ami feltehetőleg sajátján is leledzik de így? A pislákoló lámpa és bentről a néha kiszűrődő furcsa zajok hangja.
- Faszom… - sziszegte idegesen és hátravetve fejét hunyta le szemeit.
Nem akart itt lenni, de tartozott ennyivel, mint Kyle-nak mint a Szöszinek. A barátai és nem akarta, hogy bármelyik meghaljon, de a tudat mégis idegesítette. Kyle nem volt áldozat… nem. Őt direkt akarta valaki kicsinálni a drogkeverékkel, mint kiderült és az igazság az, majdnem sikerült is neki. Talán majdnem… még ő sem tudta, de hogy így már van esélye az is igaz.
Persze, ezek is csak homályban tapogatózások. Amíg az ajtó ki nem nyílik nem tud meg sokkal többet. Semmivel sem, bár talán elmehetne. A szőkét hívta már. Nem kéne, akkor mégis miért ül még itt a földet bámulva. Hazugságok tengere… talán azért az, mert valójában a váróterem tényleg maga a jelentése. A várakózás… de néha. Nem arra vársz amire éppen kéne.
- Hey! - a folyosó végén jelent meg. Sötét öltöny, hátra zselézett haj és a tökéletes vörös nyakkendő. Mintha csak egy ódivatú filmből ragadták volna ki. A cipője alatt kopogott a padló és úri mosollyal közeledett a várakozó felé. Felszegett fejjel győztes módjára. Mert ő a király. - Craig Tucker ha nem tévedek.
- Brice - hangja nyugodt volt, ahogy felnézet a menőre, bár ezt is cáfolta. Kétfajta menő volt ugyanis. Az egyik olyan, mint ő maga. Sikeres, a lányok bomlanak érte, jó tanuló, sportoló és mint felhőtlen életű avagy MENŐ. A kis különbség viszont az, hogy ő magát ez sose izgatta, így vált lassan ismét átlagossá. Menő csak az lesz aki azt is akarja. Ő pedig… sosem akart az lenni. Ezér van kétfajta. De biztosítva magát. Az előtte terpeszkedő egyikbe se tartozott… soha.
- Nocsak tudod a nevem, megtiszteltetés.
- Miért ne tudnám annak a nevét, aki tönkre tette a kapcsolatomat?
A barna megrezzent a szótól mégis érdeklődve figyelte tovább a még mindig ülő fiút. Annak arca pedig nem rándult meg. Még mindig maga elé bámult komoran.
- A kapcsolatod? Ugyan kérlek, nem tettem semmit senkivel.
- Nos. Ez egy nagy hazugság. Már akkor belekezdtél mikor Stan Marsh azt mondta nekem, hogy jár velem - elmosolyodott, ahogy felnézet és szemeiben ott csillogott az a gonoszság amit ritkán látott az ember - 5 hónappal ezelőtt.
- Már bocsáss meg Tucker, de asszem összetévesztesz valakivel~ - nyekeregte, ahogy még mindig tartotta magát - én nem is tudtam, hogy a fiúval kapcsolatban…
- Eleinte - vágott a szavába - nem tűnt fel, aztán~ azt hiszem lassan leesett - elégedett morranással lökte fel magát.
Egy magasság, Craig mégsem pillantott rá. Nézte a falat, az ajtót, bármit, de hogy hideg tekintetével a másikéba fúrja… nem. Még nem akarta. Még nincs itt az ideje. Mobilja zsebében lapult, majd onnan szedve elő, ujjai pötyögésbe kapcsolva egy jó perc után le is csapta. Ennyi épp elég.
- Tucker… beszélnünk kell. Amit én tettem, az tökéletesség mintafoka! Szükségem van rád…
- Tudom - Brice megrezzent ettől a szótól. Terve kezdett összeomlani, ám mikor Craig már az ajtónál járt és onnan nézet vissza sejtette, ezt a mentett elvesztette, és ha most nem forgatja jól a lapokat a háború is odalesz.
- Dehogy tudod… semmit nem tudsz~
- Oh - Craig lágyan lökte ki az ajtót, majd elmosolyodva sétált tovább - talán többet tudok, mint hinnéd - suttogta, majd pillanatokkal később a váróterem ismét csöndes magányba burkolózott és a tornacipő és alakcipő egyenletes kopogása is elhalt.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.