HAPCI!
- Egészségedre haver~ pzs-t? - Kenny százas mosollyal nyújtott egy csomagot a fekete felé, ki viszont megrázva fejét utasította vissza az ajánlatott, majd ismét előre hajolva nézet bele a gépbe. Persze... ahogy várta a madár tovaszállt és ismét várhat arra, hogy ő lekapja. - Na szánsz rám időt lesifotós~?
- Ha Stan-ről akarsz csevegni, arra nem vagyok vevő.
- Hogy tudod - vigyorogva vetette le magát a kidőlt tönkre, majd nézet ismét rá a fiúra. Sejtette, hogy itt lesz, hisz Craig imádott fotózni, és köztudott volt - legalábbis számára - hogy le kellett mondania eme hobbijáról, Stan miatt. Bár nem csak erről. Kenny tökéletesen átlátta haverja helyzetét, épp ezért az elején nem is értette, mit akarhat Craig egy olyan paraszttól, mint Stan, de ahogy ment az idő, és úgy jött össze, ő is Kyle-al kezdte kapizsgálni. - Figyi nem tartalak fel, csak mond meg miért?
- Elegem lett.
- Szar duma, neked sosincs eleged.
- Most igen.
- Craig... fogd be és nyögd ki milyen búzaszem szorult a seggedbe...
Unott pillantás. Mindenkit kiakasztott vele, egyedül ő tudta elviselni. Mert haverok voltak. Túl jó haverok.
Kenny és Craig már az idők kezdette óta ismerték egymást és barátságuk egy életre kötött volt. Mindazonáltal, hogy alsóban ment a bandázás és míg Kenny, Stan valagát nyalta a csapatban, úgy Craig sajátot tudhatott magának. Nem, nem ez kötötte őket annyira össze, bár tény ekkor kissé lankadt az a kötelék. Az új dolog, ami középiskolában ismét barátságuk jelképét összehozta, az szeretett húgaik voltak. Akik összejöttek. Szeretik egymást és próbálkoznak felfedezni a szex bonyolult fogalmát. Ruby a vörös a Tucker család egyetlen lánya, és Karen a barna McCormic-ék szeme fénye, tényleg nagyon jól kijöttek és a két bátynak be kellet látnia, miért álljanak az útjukba, ha ők sem éppen normálisak. Így alakult, hogy a közös vigyázásokon, esetleg családi estéken, ők eldumáltak, míg a lány szobában, folyt a traccsparti... vagy egész más.
- Ezt én is kérdezhetném... mióta hordod Stan édes kis sorsát a tenyeredben?
- A cimbim - ezt persze csak egy szemforgatás jelezte, mely utalt rá nem éppen elégítette ki Craig kíváncsiságát - azzal a sráccal nem okés valami... valami titok lappang...
Elhallgatott mikor ütemes rock szám gördült fel. Craig felkapta fejét, majd farzsebébe nyúlva halászta elő telefonját, majd megnézve a kijelzőt szemöldöke a magasba szaladt.
- Ez meg mit akar...? - kérdezte közönyösen, majd mikor felvette szinte beleszólni se tudott. A lány hangja visított és idegesen kapkodva beszélt. Kenny csak épp hangfoszlányokat kapott el, ám hiába nevetett volna a kirohanáson, látta Craig arcát és tudta már gond van.
Arcizmai megrándultak, és a kétségbeesetten bámult maga elé, majd lassan átváltott kissé dühösbe. Mert úgy tűnt az, de végül csak aggódó ismét. Valami történt... és feltehetőleg nem valami jó. Valami borzalmas.
- 10 perc, addig fogjátok le! - azzal le is csapta, majd felszerelését kezdte táskájába pakolni.
- Mi történt? - Kenny odalépve kezdett neki segíteni.
- Tweek...
- Kávé túladagolás?
- Valaki bedrogozta.
Kenny meglepődve állt meg, de nem a történtek miatt. Tweek nem volt kábszeres. Sosem. Kávé... az öl meg minden, de ő tőle lenyugodott. Szülei adagolták. Már a szószorros értelmében, azon vegetált. De ő nem volt olyan. Sosem fordult volna a bogyókhoz. Mert túl nagy a freszkó. Nem merné.
- Ez faszság... ki drogozta volna be?
- Ugyan az, aki két hete Clyde-ot.
- Mi?!
Craig felkapva táskáját kezdett futni, míg a szőke szinte rögtön utána vetődött.
- Kevin talált rá. Heroin-t lőttek bele... nem volt egy szép látvány elhiheted. Zagyvaságokat dumált, majd amikor már lenyugodott remegve sikoltozott és követelt még. Úgy kellet 2 napig mellette maradni, amíg a szervezette kiürült teljesen. Ha ott hagytuk volna, lehet ment volna újabb adagot keresni.
- Ez őrültség... kinek jutna illyen az eszébe... ez akkora agyfasz, a dillerek nem pazarolnák erre az anyagot, hisz te is tudod!
- Nem ez volt az első eset... - Egyszerre torpantak meg a szőke háza előtt. Kenny a továbbiakban csöndben maradt hisz kezdte érteni, Craig miről is beszél.
South Park sosem volt egy drogos kisváros. Persze néhány kölyök tudott Cartman gyógyszer bizniszéről, de csak annyit, hogy van és hogy csak annak ad aki meg is fizeti. De kábítószerhez ő sem nyúlt soha. Tiszta volt. Egy ideig ezzel nem is voltak gondok... aztán feltűnt. Talán egy éve... hirtelen lehetett, és aki akart ingyen kipróbálhatta, majd ugye a pénz. A pénz ami senkinek nem volt... de bárhonnan megpróbálhattak szerezni. Sokan kerültek elvonóra és rá pár hónappal el is fogták a dilereket a rendőrség. A csönd ismét leszállt és a hír lassan lappangot egészen addig... a fiút egy szórakozó helyen találták meg holtan. Csak pár embernek jutott a birtokába nem akartak bonyodalmat okozni. Túladagolta magát, állítólag öngyilkosság. Állítólag... ám mikor a következő áldozat is meghalt, sejtették azok a bizonyos bogyók ismét fenyegetik a létet. A rendőrség végre nagy erőfeszítéseket tett az ügy érdekében és mindenkit kivizsgáltak és járőröztek is... így ismét csitulni látszott az esemény.
Igen... a bökkenő meg itt jött a bizonyos osztogatók figyelmébe. Ha nincs kinek eladni, nincs vevőkör sem. Anélkül pedig nem volt pénz. Anélkül meg nincs drog. Épp ezért kellet ismét fellendíteni az üzletet és erre találtak is egy tökéletes módszert...
- Tweek! - Craig szinte berontott a szobába és az ajtó nyikorogva és egyben hangos csattanással, csapódott a falnak. A bent levők viszont erre sem reagáltak semmit.
Bebe folyamatos borogatást rakott a szőke fejére, ki mindig lerázta magáról, ám ezt sem könnyen. A másik alany Token fölé hajolva fogta le testével, hogy az próbáljon nyugton maradni. Craig nem habozva sétált oda, míg Kenny a szőkén nézet végig.
Tweek teste remegett mint egy nyárfalevél. Kezeivel kapálózni próbált, ahogy tág pupilláival végig Token-t nézte kissé grimaszos mosollyal. Motyogott valamit ám szája túlságosan ki volt száradva, ahoz hogy lehessen is érteni szavait. Teste izzadt és talán a borogatás is ez miatt kellhetett. Vacogva próbált szabadulni, ahogy csak még jobban rángatta kezét.
- LSD... - szögezte le a szőke, ám még ekkor sem figyelt rá senki.
- Mennyi ideje?
- 6-7 óra, nem tudjuk, de kezd egyre kiakasztóbb lenni - szögezte le a sötét bőrű, ki ismét lenyomta a kis teste.
- Inni sem tudunk neki adni, mert fél és mikor meglátta a poharat, azt mondta meg akarjuk ölni. Craig... csinálj valamit...
Craig persze nem habozott. Megragadva a poharat ivott a vízből, majd egyszerűen odahajolva adta át a szőkének ki fulladozva próbálta lenyelni. Ezt a jelentett három féle érzelem követte. Token felől, egyszerű közöny, Bebe pirultan elfordítva fejét, míg Kenny csak Craig seggét nézte.
- Így - Craig elhajolt a fiútól ám az ismét vergődni kezdett és a hangja is megjött a kis víztől.
- Túl nagyok... összenyomnak...m-m-meghalok... haha~ igen meghalok...
Craig remegő kezekkel nézte barátját, majd megfordulva nézet rá a szőkére, ki kíváncsian pillantott rá vissza. Csak egy pillantás. Tudta mi van. Megfordulva lépet ki a szobából, majd hagyta őket magukra. Tökéletesen megértette az üzenetet:
„Menj ki... és erről ne beszélj.”

~*~

Az éjszakai égbolton a csillagok ragyogtak és talán ezek adtak neki némi világosságot. Utált ilyenkor járkálni, de aggódott. Nagyon is. Már elég régóta, nem érzett ilyet, de mostanság nem bírta ki. Egyre szaporábban szedte lábait, majd mikor megpillantotta a romos szeméttelepet, egy nagyobb kanyart bevéve, ment be a kapun. Nem messze egy kis lámpa éget, de tudta nem arra kell mennie. Nem. Neki a nagy konténerkel. Az a zöldes trutyis.
Az első csók is ott volt...
Kezében a mobil kissé megreccsent, ahogy tovább haladt, majd már a sötétben tovább csak ezzel a kis eszközzel világította az utat. A hangok sem riasztották vissza.
Zizegés... sziszegés... morajok. Mindre volt tökéletes magyarázat.
A bogarak, a kígyók és a mosómedvék... a jobb fajtából.
Igen, hále-luja tényleg élők és nem az a kölyök latex gatyás, a pofám összekenve festékkel félék.
Egy lágy mosoly kúszott a szájára, majd az utolsó fordulásnál szinte már futva ment a konténerhez, majd betekintve vigyorodott el.
- Romantika itt~? Nem vagy kicsit... - hangja kissé elhalt, ahogy szemeivel az üres helyen végig nézett - nosztalgikus... - Lassan hajolt fel, majd nézet ismét körül.
Nem. Már egyáltalán nem tetszett neki ez az egész. Valami itt bűzlött és most nem a szemét és annak förtelmes bűze volt az ami a félelmét szülte. Nem... valami sokkal rosszabb... valami egész más.
Nem tudta megállapítani... csak azt érezte valami megragadja és a sötétbe húzva sosem engedi el.

~*~

Lábait gyorsan szedve sietett, ahogy hátán táskája zötyögött. Nem késhetett el és ő is tudta, mégis az álom teljesen elnyomta és vörös szemeivel is kellett valamit kezdeni mikor felkelt. Óráját bámulta, ahogy befordult a sarkon.
2 Perc.
Az ajtó kicsapódott és a kocsmázókat le se szarva vetődött át a pult alatt és rohant be, majd rögtön a bal ajtón. Lihegve állt meg, majd nézett a kis asztal felé.
- Végre... azt hittem elfogsz késni, de időben vagy - idősebb volt. Sokkal. Egy lenge inget viselt és alul egy sima halásznadrágot. Arcán vigyor tükröződött és látszott rajta elégedett - szóval Stan~ készen állsz a mai fogásra?
- Nem - suttogta, de csak magának. Nem mert ellenkezni, így végül fennhangon nézet rá és komoran lépkedett oda a sráchoz - Igen, ki lesz ma?
- Ohh azzal ne törődj. A mai áldozatott, már elintéztem. A kis édes már valahol vergődik magában és talán ez is majd vevő lesz. Ha nem akkor meg, majd szerzünk másikat. Jesszusom olyan könnyű volt tőrbe csalni. Csak egy sms kellet és ott is termett~
Stan némán hallgatott, ahogy táskáját a sarokban levő ágyra dobta, majd ő maga is az asztalhoz ült. Fájdalmas sóhaj szökött ki ajkai közül, ahogy végig nézet a falapon. Az anyag ismét. Ráadásul az eddigieknél sokkal rosszabb. Ha jól látta a mostani áldozat nagyon bebaszhatott. Keverék... Már rossz. A végén lehet meg is hal, de ugye... őt nem érdekelhette. Erre vállalkozott. Nem szabadott engednie, mert akkor...
- Figyelsz te rám?
- Tessék? - felkapta fejét, majd a sötét szemekbe nézve rezzent meg. A göndör fürtök és a két méter sosem volt biztató.
- Nem éppen tudsz ma koncentrálni. Valami bajod van...
- Nem én...
- Figyu Stanley - ahogy ökle az asztalba csapódott, a fiú úgy rezzent össze - a megállapodásunk áll. De ha nem követed az utasításaimat, akkor nem lesz ebből semmi és akkor szívhatsz, mint a torkosborz. Te is tudod, hogy nem szeretek gonosz lenni.
Szemei kikerekedtek, ahogy érezte a srác ujjai hirtelen a vállára simulnak, majd lassan magához is vonja. Oh nem. Nagyon nem tetszett neki. Még élt benne az-az alkalom. Az ami tönkretette az életét. Ami után nem bírt Craig szemei közé nézni és elfogadni mint egy barátot... szerelmet... ami miatt elkellett taszítania magától.
- Gyűlöllek... - sziszegte, ahogy hirtelen elfordulva lökte le a barna ujjait és idegesen, szinte már vicsorogva méregette tovább - remélem megdögölsz a szaros anyagodtól mihamarabb, Brice.
- Csak szeretnéd - le se szarva csapta hátba, majd egy poros szekrényhez sétálva vett onnan le egy kis zacskót, majd dobta oda neki. A kis tabletták megcsörrentek a zacskóba és Stan már tudta ismét hosszú estélye lesz.
- A mazsolák. Tudod... abban a hülye étteremben! Mindegyiknek adj egyet. Statisztikát akarok! Mennyinek adtál és hány keres fel! - csak ennyit mondott, majd méltóságteljesen vonult is ki a szobából és hagyta magára feketét, ki fejét az asztalba verve morgott tovább.
Utálta ezt a munkát, bár nagy szó ha már annak hívja. Hisz ez nem volt az. Semmit nem kapott a befolyt összegből, csupán kényszermunkásként kellet itt lennie. Rabszolga. Igen. A tökéletes szó erre az állapotra, mégis... meg kellett tennie. Nem hagyhatta abba, mert akkor vége... emlékezet a megállapodásra és az-az ellőttre. Az volt élete legborzalmasabb pillanata és nem akart többet. Soha.
Végül felvéve táskáját abba dobta a kis zacskót és el is indult. Lábai vitték és végül hamar el is érte azt a bizonyos helységet. Benyitva nem is egy lány rohamozta meg ám ő csak intve ült le a szokásos helyére és egy kávét kérve már rögtön neki is látott... volna.
- Stanley! - a hang az ablak mögül jött és összerezzenve nézte szőke aki a kinti hideg ellenére vidáman integetett neki.
- Csak téged ne - rázta meg a fejét a fekete, ám hiába. Kenny meg sem halva kívánságát, már is visszafordulva jött be, majd a pincérnőre kacsintva seggét Stan asztalához dobta le.
- Nocsak~ nem is tudtam, hogyha depizel mindig idejössz~
- Haha... nagyon vicces - morogta, ahogy ismét belekortyolt kávéjába, majd a kíváncsi kék szemekbe nézet. Mert azt látta benne semmi mást. Miért is jött volna be ide? Csöcsök? Ugyan... Kyle óta rá sem néz másra, meg ha igen is az sem igazán érdekli. Nem. Hűséges jó kutya. Semmi több és láss csodát a vörös viszont szereti.
- De komolyan~ nem kéne ennyire kibuknod tudom, hogy Craig...
- NE! - szinte felpattant, ahogy rácsapott az asztalra, de mikor látta, hogy az egész női és férfi sereg rábámul nyelve egyet csillapította le vérmérsékletét - Kussolj el Kenny és húzzál haza inkább,
- Oh vagy úgy? Rendben, csak szeretnék pár kérdést feltenni~ tudod kíváncsiskodtam és nézz csodát, olyan érdekes dolgok történtek veled 3 hónapja.
TUDJA. Stan agyán ez futott át elsőnek és idegesen szinte összeszorított fogakkal próbálta meg közömbös arcát fent tartani. Mégis bent magában tombolt. Mert ez olyan volt, amit nem tudhatott. Nem szabadott, hogy tudja. Nem!
- Szóval ezzel kapcsolatban érdeklődtem.
- Kenny... nem akarok erről beszélni - a szőke felkapta fejét és szemöldöke a magasba szaladt, ennek ellenére sem hagyta abba.
- Kyle volt az aki először felhozta... aztán Butters mesélte a többit. Craig az hallgatott oh és végül...
- Kenny...
- Szóval tudod gázos. De tényleg az. Nem akarsz valamit elregélni nekem? Valami izgalmasat? Valamit, amit már vagy 3 hónapja folyatsz magadba? Ami miatt tönkrement a kapcsoltad Craig-el?
Csak ekkor hagyta abba. Mert felnézve szinte ledöbbenten nézte Stan síros arcát. Ugyan~ nem sírt fel. Ő sose volt az a fajta aki felsír ám, könnyei patakokban folytak. Vállai néha megremegtek és kezei önkéntelenül fonódtak testére.
- Stan... valami bajod van. Mi történt. - hangja nyugodt volt, ahogy felkelve ült le a fekete mellé ki csak megrázta fejét. - elkell mondanod, mert így nem tudok segíteni.
- Nem is tudsz - szólalt meg végül, ahogy szemeit nagy lázasan kezdte törölgetni.
- Zsarolás?
- Olyasmi... de, hidd el nem tudsz. Ez a srác őrült és egy rossz lépést követek és vége mindennek.
- Ez badarság - legyintett vígan - nem tud engem megfélemlíteni. Mégis mit tehetne veled? Megvédünk.
- Mondom, hogy a markában vagyok - fordult felé sziszegve, ám Kenny kék szemeiben a kedvesség szinte rögtön lenyugtatta és érezte, talán egy kevés remény volt még. Valami ami még megmentheti.
- Megmentünk és nem lesz baj - simogatta meg a fekte fürtöket.
- Kösz Kenny.
A vigyor csak jobban az arcára nőt, majd elégedetten karolta át.
- Na de akkor~ hogy is van? - kérdezte és a fekete ismét előre nézet a mazsolákra kik vígan mutogatták mellüket. Szája nyílt, ám hang nem jött ki, helyette csupán két hosszú dudálás hallatszódott.
- Bocsi! - Kenny szinte rögtön előkapta telefonját, és meg sem sértve barátját kezdte olvasni üzenettét.
Az ilyen formaságok, náluk már nem számítottak. Stan elnézte, mert a szőke is elviselte a faszságait. Ám mikor ismét ránézet érezte gyomra görcsbe rándul és a félelem hirtelen árasztja el tagját.
Kenny McCormick ugyanis szinte halálos félelemmel nézte a kis képernyőt és kezében a telefon már recsegett annak szorításától.
- Kenny - szólalt meg, ahogy odahajolt, ám ő is megfagyott mikor a kis betűk elértek tudatához.

„Kedves Kenneth McCormick. Értesítem önt, hogy hála Stan Marsh utáni kis kutatásának mostantól ön egyedül tengetheti napjait. Éjjel 11-kor Kyle Broflovski elhunyt drog hatása alatt. Remélem máskor odafigyel és nem üti dolgát a másikéba. Szeretettel: South Park-i Diller”

~*~

- Nem tudom Craig... nekem ez az egész nem tetszik! Clyde-ot még megértem. Kevin elrontotta, eltudom képzelni, hogy ő ráállt a cuccra, de Tweek! Ő nem ilyen sosem volt, ilyen. Kis aranyos kedves és...
- Bebe - a fekete már lassan fél órája szobrozott a lány ajtajánál. Csak hazakísérte. Semmi más nem történt. Mégis mikor véletlenségből meg mert szólalni rájött élete nagy hibáját követte el, hisz nem szabadott volna. A lánynak be sem állt a szája hisz, nemcsak, hogy a duma klub elnöke de ráadásul a pletykaklubé is. Nem... ha a fiú valamit akart, most az nem a vele való traccsparti volt. - Elmehetek?
A lány pislogott, majd arca vörös szint öltött és ilyen ábrázattal csapta be az ajtót.
- Végre - morogta, majd pár lépés után haza felé is indult.
Elégé idegesítette ez az egész. Valami itt nem stimmelt és érezte ez egyre csak nagyobb lesz. Valaki direkt akarta a South Park-i gyerek sereget, de nem éppen kedves szándékkal. Nem. Sokkal inkább narkós, beszívottakat akart, akik remegve könyörögjék tőlük az anyagot. Természetesen erre játszhattak mind. Mi másra? Az, hogy egyre többen estek bele a drogok csapdájába, oktalanul csak ezt mutatta, hogy valakinek kell a célközönség és ha ezt nem kapja meg, akkor sajnos a drasztikus lépésektől sem riad vissza. Ez így szokott lenni. Mégsem értette teljesen.
Ezekkel a gondolatokkal sétált szinte elmerülve és agyalva. Craig tipikusan az a fajta volt aki megakarta álltani ezt az egészet, de kérdés... hol kéne kezdeni? Mert bizonyítéka egyenlőre nincs... még.
Hangos nyöszörgés törte meg az utca csöndjét. Már javában éjfél is elmúlhatott és az utcalámpák fénye világított be mindent. Szemeivel a terepet pásztázta, majd a hangot fülelte. Nem volt messze... a következő sikátorból jöhetett a hang. Lépteit szaporázta, majd végül éles kanyart véve kukkantott be. Csak óvatosan ám mikor nem látott semmi érdekeset kissé beljebb lépdelt. A büdös szemét és pöce szag terjenget a levegőben és néhol patkány mozgott. A mellette levő konténer pedig ugyancsak.
- Patkányok - motyogta, ám mégsem bírta ki, hogy ne lesse meg őket. Kíváncsi természete hívta és hálát adott, hogy azon a sötét éjszakán eltolva a fedelet nézet bele az említett tartályba.
Kyle teste megtörve és igen groteszk módban kicsavarodva volt. Szemei nyitva, ám abban az üresség látszott, míg szája szélén nyála és talán vére folyhatott le. Nem volt szép látvány és ezt Craig is tudta.
- Kyle... - nyöszögte ijedten, ám utána rögtön elküldve mélyebbre ezt az érzést nyúlt be, majd emelte ki a vöröst. Megtört teste himbálózott akár egy rongybaba a kezében és fejét se tudta rendesen megtartani. Teste remeget és szája szélén nyála folyt mégis értetlen szavakat nyöszörgött fel. - Kyle... hallasz engem?
Hiába próbálkozott a vörös szinte se látva, se hallva motyogott tovább és a fekete már tudta mi baja, ám azt is... hogy Kyle nem az áldozatok számát növelte volna.
- De akkkor...? - motyogta, ám ismét észbe kapva kezdett végül a kórház felé futni.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.