A fotózásért élt. Szerette mindennél jobban. Szülei ezt tudták és még külön szakkörre is íratták fiúkat, hogy jól elsajátítsa eme művészetet. A spórolást is elkezdte és most van egy tökéletes kamerája. Fotók százai sorakoznak a gépén, kis mappák mindegyikben más...
Volt egy különleges mappája...
Stan Marsh néven.
Craig mikor még az 5 hónap előtt ezt a mappát teletömte képekkel. Ahol csak tudta megörökítette a másikat, annak tudta nélkül. Étkezés, edzés, tanulás, zuhanyozás. Kincset ért neki minden egyes kis apró mozdulat amit lencsevégre tudott kapni, majd végül egy kedves mosolyt követően, ami utolsó képe volt akkor úgy döntött megkérdezi. Nem veszthetett sokat, hisz ha nemet is mond a képeire még verheti. A felfogás jó és adta szerencse, ha nem is igent, de rábólintott és a még az első csókjuk is elgördült.
Az volt az utolsó is...
Miután kezdettét vette a „járás” a készült képek egyre kevesebbek lettek. Mert minek ha mellette van, ha élvezheti a közelségét? Ha láthatja a durcás arckifejezését, a köcsög képét? Minek neki akkor ezer kép, ha ott van az igazi szinte karnyújtásnyira?
Ő sem tudta, de lassan a gépét por lepte be és egyre inkább csak a másik kedvére akarva tenni, így azt is feladta, hogy kedvenc hobbijának hódoljon. Stan mellett ugyanis erre nem maradt ideje. A fekete követelt és vágyott a törődésre, amit ő meg akart adni. Minden kis mennyiséget amit szeretett volna, ezzel leszarva mindenki mást. Hisz ez az evulóciós késztetés nem?
Az első két hónap a gyönyör mámora volt. Stan kedvesebb és sokkal elnézőbb volt a maga módján és nem követelt annyit. A puszik maradtak amit néha-néha egy-egy kedves pillanatában a fekete el is ejtett ám megcsókolni már akkor sem engedte. A mérce a harmadik hónapban fordult. A furcsa változásnak következményét sem előzményét nem is merte fel. Egyszer csak megváltozott minden és a dolgok elromlottak. Más mesélni való nincsen. Stan pöcs lett, önzőbb mint valaha és csupán azon a heti egy randin láthatta, akkor is valami órácskára talán. Nem igazán nevezhetnénk a romantika csúcsának, az tény. De neki ez is megfelelt. Áldozatot hozni azért akit szeret, a világ legjobb dolga. De egy idő után talán túl sok is néha. Túlságosan.
- Utállak! - Ruby hangja szinte verte a magas hangot, ahogy a fekete ajtaján dörömbölt. Éktelen haraggal a fa szinte ropogott kis öklei alatt. - Senki nincs és te megígérted! Megígérted és most szarsz bele! Fontos! Kurva fontos Craig! Hallod! Senki nincs és az egész osztály szeretné, de te szarsz bele, mert a kis faszopót kell elvinned egy retardált épületbe! Leszarom, tudod mit! Nyald a seggét tovább! - Egy utolsó nagyobb csapódás, majd a hangok elhaltak. Igen, ez volt tegnap és Craig már rég megbánta, hogy nem hallgatott a kis női megérzésre. Mert sajnálatára a kis vörösnek teljes mértékben igaza volt. Nincs helye kifogásoknak... ez már nem szerelem... egyáltalán, az volt?
Az ajtó becsapódott maga mögött, majd ismét kinyitva esernyőjét kezdett elfele sétálni. Unott arccal nézte a vizet mely kisebb patakban folyt a csatornába és saját kis 5 hónapjának pontjait kezdte benne felfedezni. Ahogy a víz, az ő élete is lassan úszott egyre lejjebb. Ennyi volt a szép élet. Szép volt egyáltalán? Nem. Ezt ő is nagyon jól tudta. Csupán előre bámulva a semmibe. Az eső halkan veri a szivárvány színű vásznat és cipőjének loccsanó hangja mikor egy kis pocsolyába lép.
Ez kell neki! A nyugodt környezet és nem egy idegesítő szemétláda.
- Nem leszek többet szerelmes - sziszegte az esőnek fogadalmát, mely egy nagyobb dörgéssel reagálta le. - Igen... sose többet.

- SOSEM TÖBBET!
- Stan...
- VOLT KÉPE! OTT AZ EGÉSZ SZEMÉLYZET ELŐTT KIDOBNI ÉS MÉG HÁLAPÉNZKÉNT KIFIZETTE A KAJÁT IS!!! PEDIG NEM IS TUDTA MIT RENDELEK!
- Stan...
- RÁADÁSUL CSAK ÍGY. ÉS MIT MER MONDANI?! SAJNÁLJA! TESSÉK ITT A FASZOM EZT SAJNÁLJA!
- Stan!
Az említett felkapta dühös fejét, majd mellette ülő barátjára nézet. Kenny unalmas szinte már lapos pillantással nézet rá vissza. Le se szarta a kirohanást. Megszokta, hogy a fekete nem bírta kezelni vérmérsékletét, főleg előtte. E is csak olyan... hétköznapi dolog, ám ahoz mégsem elég, hogy le se szarva kezdjen sms-ezni saját kis csöpp kedvencével.
- Craig...
- Az a szemét...
- Ja, hogyne. Szóval Craig szakított... veled - bökött rá mellkasára.
- Volt pofája és még...
- Fogd be! - Az éppen majszolt csokiját, idegesen tömte szájába és bár odavolt a finom édesség örült, hogy eme kis csel hatásos volt - Szóval! Szakított veled, kifizette a kajádat és szó nélkül elhúzott. Semmi mást nem mondott? Esetlegesen egy sajnálom, vagy... azért gyere át, hogy a segged szűzies lyukát én használjam előbb?
- Kenny?! - Stan vörös fejjel nyelte le egészben a falatot, ám úgy tűnt a szőkét nem zavarja eme téma.
- Remek, ezek szerint nem.
Persze, hisz tudta hozzá bármikor fordulhat ilyennel. Kenneth McCormick az egyik haverja, sőt akár mondhatnánk legjobbnak is, de ugye az ego még ezt sem hagyta. Lényegében számára a szőke kitette azt a tökélyt, aki vigyázz rá ha részeg és ha kell mindig ott lesz mellette. Tökéletes jobb kéz.
Barát...
- Azt mondta sajnálja, aztán elhúzott... - morogta, ám mikor ismét végig gondolta arca vörösen izzott és most nem a haragtól. Mert ténylegesen nem is igaz az ő verziója... na jó talán félig. Sajnálom, majd elment. A köztes állapot? Craig mondata és a búcsú? Az isteni beleborzongatós búcsú... Még mindig érezte Craig illatát és annak ajkait. Hülye buzis, szerelmetes szöveg, de számára az volt a menny és a pokol is egyben.
- Fene... akkor fizethetek Kevin-nek...
- Mennyi embernek mondtad el?! - Stan megragadva, barátja ingét húzta magához és vicsorogva szinte ölni való tekintettel kezdte volna gyilkolni, ám egy kisebb fej borzolást kapott a félelem helyett.
- Kevin, mire nem jön rá. Annak a srácnak nagyobb az IQ-ja még néha Kyle-nál is, bár amilyen okos, úgy nem használja fel... - nézett maga elé, majd gondolkodóan simított végig állán - bár Clyde seggének molesztálására egész kis szöveggyűjteményt írt nekem... egy kettő még Kyle-nál is hasznos volt!
- Fogd már be! Leszarom mit buziskodsz Kyle-al. Én nem vagyok az!
- Még mindig ezt szajkózod? - pöckölte meg Stan orrát, ki ismét felmorrant ám le se szarva feküdt végig ágyán.
Húúú de gyűlölt kiselőadást és lelki napot tartani. Utálta. Jobb dolga is volt, mint Stan útját igazgatni és mindig a helyes útra visszarugdosni. Elmondása szerint, ugyanis Kyle seggét kellet volna az ágyba, vagy éppen egy kisebb szertárba, ahol édes kettesben megejthették az éppen, heti, napi, vagy órai szex-et. Lényegtelen volt... ami a lényeg az Marsh. Amióta csak ismerte elégé jó fej, aranyos kis pöcs, ki kedvére akarta meghódítani a nagyvilágot. Nem lett olyan elcseszett, mint Cartman és nem lett olyan zseni sem, mint Kyle. Nem, ő a kettő között ingázott, ám volt egy nagy baja. Halványan, kissé vonagló és hódítható típus volt. Valahogy mindig szívta magába a hülyeséget, de csak azt és azt is intenzíven. Nem egyszer volt, hogy részegen mentette meg, vagy éppen valami drog hatása alól húzta ki. Tényleg lassan őrangyalává is előléphetett volna, hacsak nem jön az a kisebb meglengések.
Az első változások 5 hónapja kezdődtek. Akkor még ő sem volt biztos benne, de hamar kitudott a dolog, ugyanis Kyle igen könnyen kiderítette Craig címét, majd annak nyomában ki is derült az igazság. Craig Tucker szerelmet vallott Stan Marsh-nak és ő rábólintott és így hivatalosan is egy pának minősültek. Ja... meg ahogy a tündérmese előírja, ugyanis ez a jó kis elméleti dolog nem látszott rajtuk a gyakorlatban. Stan szinte le se szarta barátját és Craig sem igazán nyomult. Szóval összegezve a világ legrosszabb párját alkották mégis, Kenny észrevette az apró változásokat is.
Stan többet pirult a kelleténél és néha türelmetlenül lesett Craig felé, habár az iskolában nem beszéltek. Várta a délutánokat és néha előbb el is húzott az órákról. Igen, kétség kívül a szőke tudta, hogy Stan-nek nagy álma vált valóra hisz szerette a fiút, ám nem értette mért játszotta még mindig a csökönyös barmot. Nem értette, és épp ezért nem volt hajlandó most sem elfogadni annak kirohanását.
- Fogd be Stanley. Figyi... a te hibád az egész. Craig-et láttam a saját szemeimmel és ő leszarva minden idejét rád áldozta. Akkor meg? Szerinted miért szakított? - Szemei hidegen csillogtak meg, ahogy vádló tekintettel nézte a mellette ülőt, ki köpni nyelni nem bírt a vádak miatt - Még Karen-ék fényképezését is lemondta, hogy ma veled találkozhasson. Pedig ha jól tudom, már rég megígérte nekik, hogy megy a meccsre és csinál róluk tök jó képeket. Szóval Stan, ezt te basztad el.
Még egy utolsót rávert barátja vállára, majd felkelve csoszogott az ajtóhoz. Nem köszönt el csupán szokásosan intett, majd már ki is lépett egyedül hagyva ismét Stan-t, ki mérgesen fixírozta szőnyegét, de lassan kezdett benne is érződni, hogy talán mégsem a semmi volt a hibás.
- Elbasztam...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.