|
9. fejezet
2012.05.14. 01:06
A siker koronázott királya.
Stan jóval a fekete előtt felkelt, végig nézett a még szuszogón, majd ő maga kisomfordált a szobából. Kisebb csörömpölések, és egyéb neszek hallatszódtak, ám egy fél óra után, letelepedve Craig szobájának ajtaja elé, kukucskált be a résen és várt, hogy felkeljen a másik. Craig kicsivel később ébredt fel és nyöszögve kelt fel az ágyon. Stan csak erre a pillanatra várt, kinyitotta az ajtót, majd kecses léptekkel ment el az ágyig, és mászott rá négykézláb, és nézett a fiúra komolyan, arcán a legkisebb pír sem látszódott, annak ellenére, hogy a jó öreg szobalány ruhát viselte a tangával együtt.
- Álmodok... vagy még mindig hallucinálok - mondta, ahogy végig nézet a fiún, majd visszadőlt inkább, hogy eme képzelgést eltüntesse.
- Nem álmodsz. - mondta, ahogy fölé mászva minden nélkül pontosan ágyékára csücsent fenekével. - Te sosem molesztálsz másokat, úgy, hogy ők nem akarják. - mondta nyugodtan, ahogy fogva egy bilincset bilincselte össze a fiú csuklóit, majd egy másikkal az ágyhoz bilincselte. - De, én sajnálatodra nem vagyok olyan mint te.
- Tuti álmodok... - közölte, ahogy megrántotta a csuklóját - mégis mire véljem ezt? - Stan arcára egy sunyi mosoly kúszott, ahogy hozzá simulva a másikhoz csókolta meg.
- Addig molesztállak, amíg el nem mondod mi bajod. - mondta komolyan.
- Akkor itt leszünk napestig - mordult fel, ahogy még csak vissza sem csókolt neki.
- Milyen kár... - suttogta Stan, ahogy elkezdte letépni a fiúról a pólóját, majd elvigyorodott. - Dehogy is kár~ élvezni fogom~ - mosolygott álszentül. Craig ismét rá nézet és hiába akarta titkolni, tetszet neki a látvány. Ohh~ és ezt ott lent is lehetett látni, mégis kitartóan tartotta fent a komor állarcát. Stan pedig mosolyogva hajolt le, és kezdte csókolgatna a másik mellkasát, egyre lejjebb és lejjebb haladt, egészen hasáig, hol már lágyan harapdálni kezdte a másik bőrét és nyalogatni. Beharapva alsó ajkát nézet ismét rá. A reggeli kábaság és ezek az élvezetek nem fértek össze.
- Minek a ruha?
- Nem tetszik? - nézett fel rá ártatlanul, ennek ellenére már cipzárját kezdte lehúzni.
- Azt nem mondtam, bár a bilincs az zavar... - nézet rá, majd kicsivel lejjebb csúszott a pillantása.
- Hm...~ Le kéne vennem?~ - nézett fel rá Stan elgondolkodva, ahogy szép lassan lejjebb húzta a nadrágot, majd az alsót is, ezután végig nyalt a másik tagján. Craig beharapta alsó ajkát, ahogy kissé elfojtotta a nyögést. Stan ezen sunyin elmosolyodott, majd habozás nélkül kapta be a másik tagját, és szívta meg, majd így nézett fel rá. Craig felnyögött az érzéstől, ahogy a bilincs láncai is megcsörrentek.
Lomhán kezdte mozgatni fejét, majd egyre gyorsabban, lágyan szívogatta, nyalogatta a másik tagját, de ez is csak pár percig tartott, utána egy cuppanással vált el tőle, majd ráülve a másikra kezdte ágyékukat összedörgölni, ahogy ujjaival végig simított a bilincsen, egészen a fiú karjától arcáig.
- Le kéne vennem...~ Még sem vagyok én olyan rossz fiú...~ - nyalta meg a másik arcát.
- Egyet értek... - bólintott, ahogy arcán egy kisebb pír jelent meg. Mosolyogva nyúlt a bilincsen lévő kis pöckökhöz, majd mind a kettőt egy nagy csörgéssel küldte a földre. Ezután Craig füléhez hajolva, suttogta;
- Azért kérlek... maradj nyugton... hadd játsszak még...~ - nyalt bele a másik fülébe, majd újra lehajolt, és ismét végig nyalt a másik tagján majd folytatta a fiú kényeztetését. Aki eleget tett a kérésnek, de kezei ettől függetlenül lejjebb vándoroltak egészen a fenekére, melybe bele markolt. Hangosan nyögött fel, így a másik tagja kicsusszant szájából, ám ezután rögtön be is kapta, majd gyorsan kezdte el mozgatni fejét. Erre csak még jobban bele markolt, ahogy ismételten megrezzent.
- Stan így... - Viszont ekkor a fekete elvált a másiktól, és harisnyatartójából egy szorítógyűrűt vett elő, melyet egy kecses mozdulattal a fiú férfiasságára illesztett, majd így nyalogatta tovább, akár egy fagyit.
- Még csak most kezdjük el...~ - mosolygott. Craig felnyögött a gyűrűtől.
- Ez... nem volt kedves... - hangja kissé remeget, de meg sem próbálta magáról leszedni a gumit.
- Az se kedves, hogy velem nem osztod meg... - bekapva tagja tetejét, szívta meg azt, majd engedte ki ajkai közül. - a titkaidat...~ - ezután ismét nyaldosni kezdte, de nem kapta be.
- Nincsenek titkaim... - mondta, ahogy végig simított a fiú fenekén.
- De... - motyogta szomorúan. - a betegséged... - bekapta a másik tagját, ameddig csak tudta, ahogy kezével kissé belekarmolt a másik hasába, majd így nézett fel rá. - Nhemnh bhízolh megh bhennemh? - mondata nehezen érthető volt, hiszen a másik tagja még mindig szájában pihent.
- Nemh erről vanh szó - sóhajtott, ahogy fejét kissé hátra vetette.
- Akkorh? - kérdezte, ahogy fejét mozgatni kezdte.
- Nem fontos - csípőjét már ringatni kezdte, ahogy ujjával feltűrte a szoknyát és Stan bugyija alá nyúlt.
- Deh engemh érdhekelh.... khérlekh... Crhraigh...~ - sóhajtozta, ahogy fejét tovább mozgatta, és felnézett a fiúra.
- Miérth akarod tudni? - nyöszögte, ahogy a szorítás egyre érzékenyebbé tette.
- Mert... szeretlekh, és érdekelsz... - arcára most először enyhe pír szökött, ahogy félénken pillantott fel Craig-re, ki nézte egy darabig, majd végül kissé felülve markolt bele a fiú fenekébe.
- Vedd... le - utasította, ahogy saját tagjára nézet. Egy cuppanással vált el a fiú tagjától, majd ujjai a gyűrűre siklottak, de nem szedte le azt.
- De...
- Csak szedd már le... - morogta, ahogy komolyan nézet rá - mindjárt... felrobbanok! - Stan-nek több se kellett, lekapta a szorítógyűrűt, majd kicsit hátrébb húzódott. Craig persze nyöszögve élvezett el, ahogy elterült az ágyon. Halkan szuszogott, majd felemelve kezét takarta el az arcát. Stan pislogott párat a fiúra, majd annak lankadt tagját kezdte simogatni.
- Le kéne fürödnöd... - jegyzete meg. Nyelve egyet nézet ki a keze alól, majd lassan felkelt, ám mikor kifele kezdett volna menni, megragadta Stan csuklóját és húzta magával. Ki nagyokat pislogott rá, kissé vörös fejjel.
- Craig?... - suttogta.
Az nem szólt semmit, ahogy bementek a fürdőbe, majd csak ott engedte el, ezután engedve magának egy kis vizet, nézte a kádat.
- 3 éve járok az orvosomhoz a szüleim tudta nélkül és igen... volt hogy bent tartottak.
- De miért?... Milyen betegséged van? - nézett rá szemöldök ráncolva.
Keserűen nevetett fel, ahogy elzárva a csapot mászott a kádba.
- Néhány anyagra, vagy éppen izgatottságnál esetleg bárminél olyan mintha belülről akarnának széttépni. Az egész testem olyan lesz, mint egy kályha és mintha valaki belülről szétszedne - mesélte tovább - amikor be kellet mennem többször is mosták ki a gyomromat, majd bármi miatt előjött. Gyógyszer, étel, vagy akár egy pohár narancslé. Nem jöttek rá, hogy mitől, viszont az orvosomtól kaptam azt a gyógyszert. Nagyon erős fájdalom csillapító ami kiüti az embert szinte rögtön.
Percekig is hallgatott, ahogy ajka meg-megremegett.
- És... ez... mennyire súlyos? - kérdezte halkan.
- Gyógyszer kikészíti a májamat és a vesémet, de anélkül pedig bele pusztulok a fájdalomba - nézet rá - szerinted, miért nem mondom el senkinek? Anyáméknak van gondjuk elég és senkit nem akarok hogy aggódjon.
Tekintete egyre szomorúbb lett, ahogy a másik fiút nézte.
- Olyan... önzetlen vagy... - motyogta.
- Csak az én gondom és másoknak nem kell, hogy bele follyannak - mosta le magát eközben, majd mikor végzet elvéve egy törülközőt kelt fel - de gondolom, most már te is boldog vagy hogy tudod.
- Igen. - mondta komolyan Stan, majd félénken elmosolyodva tette hozzá. - Hiszen... megbízol bennem...
- Eddig is megbíztam, csupán ezt az egyet nem mondtam el. Az pedig nem bűn, hisz te is titokban akartad tudni valamidet ezzel védve meg másokat - lépet elé.
Lágyan bicentett egyet.
- Pontosan...
- Nem mondod el senkinek, ugye? - kérdezte, ahogy keze a másik dereka köré fonodott.
- Nem fogom... ígérem. - nézett fel a másik szemeibe mélyen.
- Helyes~ - nyomott csókot a szájára ám mikor elhúzódott gonoszul csillantak fel a szemei - ám a reggeli kis akciód nem fog megtorlatlanul maradni~ - suttogta, ahogy egy ügyes mozdulattal ragadta meg Stan csuklóját, majd megfordítva őt fogta hátra mind a két kezét és a már elrejtett bilincset - melyet még az ágyról hozott be - nyomta a csuklójára - sakk matt szívi~
- Mi a...! - pislogott Stan. - Deh...! Hey... ez...! - háborgott, ahogy mocorogni kezdett. Ám ő még korántsem hagyta abba. Megragadva kezdte húzni, majd a kád előtt megállva kapta fel és rakta a kádba, amiben még a kissé habos víz volt.
- Hey! A ruha! - nézett fel rá. Craig viszont elmosolyodott.
- Az nem az anyámé hanem a tiéd - suttogta a fülébe, ahogy leszedve a fiúról a bugyit kezdte kényeztetni férfiasságát - ráadásul, most teljesen magadnál vagy~
- Ah~ - kissé előregörnyedt, majd felpillantott Craig-re. - És?...
- Nincs több vissza fogás~ - suttogta, ahogy keze felhajtotta a vizes ruhát, majd a bugyi alá nyúlva markolt a fenekébe, mire akaratlanul is felnyögött.
- Akkor... most... többet kérek~ - átkarolva a másik nyakát, húzta le egy csókra. Másik kezével megfogva a tusfürdőt, nyomott oda ahol másik keze volt, majd úgy kezdte simogatni a feszes feneket. Lehajtva egyre jobban piruló fejét, hunyta le pilláit, így elrejtve ködös tekintetét. Egyre szaporábban vette a levegőt, lassan már lihegett.
- A rossz fiúknak bünti jár - mondta gonoszul, ahogy kivette kezét és egy nagyot csapott a fiú fenekére. Mire Stan élvezettel nyikkant fel.
- Nem is voltam rossz fiú... - nyöszögte, ahogy kábán ránézett a másikra. Ám erre csak ismét egy nagyobb seggest kapott.
- HA nem ismered be~ fájni fog~
- Deh tényleg... nemh voltamh... - nyöszögte.
- Gyerünk, mond ki~ - vigyorgott, ahogy erősen bele markolt.
- Ah~ Rossz kisfiú voltam~ - nyögte.
- Good Boy - lehelte, ahogy ujja egyre beljebb csúszott egészen a bejáratáig. Stan teste megremegett, és automatikusan kicsit összébb húzta combjait.
- Nem szeretnéd? - kérdezte komolyan, ahogy a körül kezdett szórakozni.
- Szeretném de... - suttogta, majd félénken nézett Craig-re. - Légy gyengéd... kérlek...~ - Craig pislogott, majd felkuncogott és egy kattanással vette le a bilincset, majd megfordítva maga felé Stan-t mászott ő is a kádba és adott neki egy lágy csókot.
- Olyannak ismersz aki nem az? - kérdezte mosolyogva. Mire ő is elmosolyodott.
- Igaz...~ Nincs mitől félnem...~ - vigyorodott el.
- Akkor~ - ujjai ismét a bejárathoz siklott, ahogy kissé meg is nyomta azt - bemehetek ~?
- Igenh~ - nyögte kéjéhesen.
Nem várt sokat. Szinte rögtön betolta ujját, majd kissé kezdte mozgatni, miközben másik kezével annak ruháját kezdte leszedni. Felnyöszörgött az új, mégis kellemes érzéstől, ahogy átölelve a másikat, dörgölőzött hozzá. Tovább fojtotta a ruha leszedését, ahogy ismételten egy ujját nyomta bele. Stan teste megfeszült, ahogy kissé felnyikkant, de próbált minél jobban ellazulni, amiben Craig segített is neki, ugyanis ismét csókot nyomot ajkaira, ahogy kissé ráharapott az alsóra. A fiú élvezettel nyögött bele a csókba, izmai pedig szép lassan ellazultak. Craig ezután folytatta a fiú meg ollóázást, majd mosolyogva forgatta meg kissé ujjait. Stan nyöszörgése szép lassan elégedett nyögésekbe váltott át, fejét Craig vállára hajtva nyögdécselt. Újabb csatlakozott a kettőhöz, ahogy azt is élvezettel forgatta meg, míg másikkal annak szoknyáján át simított végig férfiasságán. Görcsösen kapaszkodott meg a másikba.
- Crhaigh... kezdem... elveszthetni a fejemh... - nyöszögte.
- Az soha nem baj~ - mondta, ahogy végignyalt az arcán és ismét széttágította. Hangosan nyögött fel.
- Akarom~ - súgta a másik fülébe remegő hangon.
- Még nem vagy kész~ mondta, ahogy utolsó ujját is bedugta.
- Deh, az idegeimh már készh vannak... - nyöszögte, ahogy csípőjét lágyan ringatni kezdte. Craig kihúzta ujjait, majd elmerenget a fiú csodás látványában. Kinek teste meg-meg remegett a kéjtől, ahogy ködös tekintettel, és kipirult arccal nézett vissza rá. Craig ujjaival végig simított a másik tagján. Elővéve azt a törülköző mögül, mosolyogva rakta a bejáratához, majd biztatóan csókolta meg Stan-t, ahogy bele nyomta a fiúba. Jólesően nyöszörgött bele a csókba, és habár kicsit fájt neki, a vágy túlságosan elködösítette elméjét, hogy ezt észlelje. Tovább csókolva lassan haladt le a nyakán, majd beharapva azt kezdett lassú mozgásba. Combjait még jobban széttárta, ahogy ő is lágyan ringatni kezdte csípőjét Végül felbátorodva egyre mélyebbre lökte, bár nem vált el a nyakától, melytől Stan hátravetve fejét nyögött fel.
- Mélyebbre...~ Kérlekh...~ - nyögte. Craig teljesítve nyomta egyre mélyebbre, ahogy csípője mozgása is gyorsabb lett. Elégedetten nyögött fel, ahogy a tempó gyorsult, úgy nyögött egyre hangosabban. Lábait szinte még magasabbra emelte, hogy könnyebben tudjon benne mélyíteni. Megnyalta száját, ahogy végig nézet a vizes fiún, majd gondolva egyet lelassult és végül megállt. Fájdalmasan nyöszögött fel, ahogy a másikra nézett kába tekintetével.
- Craigh?... - Nem válaszolva hajolt előre és nyalt végig a hasán, ahogy most csak kissé beljebb nyomta magát. Görcsösen hunyta le szemeit, ahogy ismét felnyöszörgött, és mozogni kezdett, már amennyire tudott.
- Miérth... állthál.... megh... - sóhajtozta.
- Hogy gyönyörködjek a látványban~ - suttogta, ahogy belenyalt a fülébe, majd ráharapott. Halkan felsikkantott az érzéstől, ahogy csípőjét feljebb tolta.
- Deh... ez olyanh... kínzoh... - nyöszögte, ahogy megint mozogni kezdett.
- Ohh~ kár, pedig élveztem még volna a pillantott - mosolygott, ahogy lökött rajta egyet, de utána ismét megállt. Élvezettel nyögött fel tőle, de után ismét nyöszögve nézett fel rá. Kezei a másik hátára siklottak, majd lehúzva magához nyalta meg a másik ajkait. Aki csókot nyomva rá ismét elkezdte mozgatni csípőjét, de most sokkal jobban és erősebben mint eddig. Szorosan magához ölelte a másikat, ahogy a felemelő érzés átjárta testét, ismét kéjes nyögésekbe kezdett. Craig kezei cirógatták az oldalát, míg csókot követelve ismét megcélozta a fiú gyenge pontját. Stan szenvedélyesen csókolta a másikat, ám mikor az eltalálta gyenge pontját, hátravetve fejét nyögött fel hangosan. Elvigyorodott, ahogy kissé szaporábban lökte oda magát hozzá.
- Ah~ Ah~ Craiigh ha így én el... ah~ - nyögdécselte, ahogy kezével a kád szélét marcangolta.
- Nehm az a célh~ - lihegte már ő is, ahogy nem bírva tovább ő bele élvezett a fiúba ennek ellenére még mozgott benne. Még szorosabban ölelte magához a másikat, mikor az bele élvezett. Pár lökés múlva a másik nevét nyögve, élvezett el ő is. Olyan jó érzés volt, hogy mikor kinyitotta szemét, nem tudott semmire se gondolni, csak az előtte elterülő fiúra.
- Szeretlek... - suttogta.
- Én is... - suttogta kábán, ahogy felnézett a másikra, majd elmosolyodva hunyta le szemeit. - nagyonh...~
- Sok idő kellet mire rájöttél... - mondta nevetve, ahogy átölelve feküdt el mellette a kádban, ahogy kicsusszant belőle.
Stan ezen csak felkuncogott.
- Nagyon sok... - suttogta, ahogy hozzá dörgölőzött a másikhoz.
- És~ ha haza mész más milyen leszel? - kíváncsiskodott tovább pimaszul, ám a fiú durcásan nézett rá.
- Igen... - morogta.
Ő viszont nevetve ölelte még jobban magához,.
- Ez az~ örülök neki~. - Meglepetten pislogott, ahogy arca ismét elvöröslött, de végül elmosolyodva ölelte magához ő is.
- Remek...~ - suttogta.
- Viszont, most fürödje - mosolyogva kelt fel, ahogy elkapva a törülközött lépet ki a fürdőből. Stan felülve nézett utána, ám ekkor az eddig nem érzet fájdalom a testébe hasított.
- Ahh... ezt el is felejtettem... - nyöszögte, ahogy fájó fenekéhez kapott, majd vizet engedve kezdett fürödni. Craig ez alatt felöltözött és elpakolta a ruháit a táskájába. Most már akár haza is mehet. Az orvos is várja... és ahogy gondolta a gyógyszer is fogyóban.
Stan pedig hamar végzett, és fenekét fogva jött ki a fürdőből, derekán egy törülközővel. Craig nem pillantott fel, ahogy ellenőrizte mindent elrakott e.
- Hazamész? - nézett rá nagyokat pislogva Stan.
- Tervezem. Amiért ide jöttem, annak megvolt a célja és ezt pedig kész~ - mondta, ahogy ismét egy gatyát tuszkolt bele a zsákba.
- Vissza vigyelek?... - kérdezte, ahogy elindult a ruháiért.
- Lehet azt megköszönném. A busz nem nagyon jár erre - pillantott fel. Stan épp alsóját vette fel.
- Akkor ez eldöntve...~ - mosolygott a fiúra, mikor felvette a fekete bokszert.
- Mennyire tudsz motort vezetni, mert ahogy az ajtónk előtt áll... nos elég bizarr - mondta, ahogy ismét az ablak felé nézet. Gatyája már rajta volt és már pólóját vette.
- Elég jól vezetek... jó az...! - nézett ki ő is. - Siettem...! - nézett oldalra.
- Oh elfelejtettem~ - vigyorgott.
Felkapva kabátját, lépett a másik mögé, majd leguggolva ölelte át hátulról.
- Elfelejtetted...?~
- Igen, hogy hőskomplexusod van és állandóan meg akarsz engem menteni - cukkolta tovább.
- Hőskomplexus?! Nekem olyan nincs! - akadt ki, majd diadal ittasan jelentette ki. - Én hős vagyok!~
- Hogyne Superman - legyintett - hidd el semmi bajom nem lett volna nélküled sem~
- Áh csak körül metélt volna... - vont vállat, majd vigyorgott rá. - Igazad van, az semmi...~
- Hozzám sem ért volna. Túl gyáva ahhoz. - mondta most már kissé komolyabban - mikor már nem bírtam mozogni és alig voltam magamnál azért vitt ki, hogy ne legyek láb alatt.
- Mázlista! - mutatott rá vádlón. - Rám 5 percenként ugrált!
- Mert te kellettél neki... én mázlista - lepődött meg, ahogy kissé kiakadva nézet rá.
- Jó oké... bocsi... - nézett a másikra szemöldök ráncolva.
- Nem haragszom - simított végig az arcán, ahogy felállt.
Stan elvöröslött az érintéstől, de hamar észbe kapva kelt fel ő is, majd vette fel kabátját, ahogy a pírt próbálta eltűntetni arcáról.
- Máris menni akarsz? - kérdezte, ahogy ő is a kabátjáért nyúlt.
- Hát ő... azt hittem menni akarsz... - vakarta meg tarkóját.
- Igen~ de gondoltam előtte beköszönhetnénk Bibihez - vigyorgott, ahogy a hátizsákját is felkanyarította.
- Nem! Soha! Kizárt! - meg fogva kezét kezdte húzni. Kuncogott, ahogy végig nézet rajta, de nem ellenkezet. Kihúzta a házból, ám az ajtó előtt elengedte, hogy az betudja zárnia házat. Miután a kulcs már a táskájába pihent és a főkapcsolónál is mindent lekapcsolt nézet a már kész Stan-re majd a félig eltemetett motorra. Mihez odasétált a fekete, majd lassan kihúzta a hóból, mikor ez sikerült neki megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Működni is fog, ha már ilyen szépen az este itt hagytad? - nézet végig rajta - ohh ez Kenny-é?
- Igen... - vigyorgott a motorra, majd Craig-re. - az ő motorjai nagyon strapabíróak...~ - indította be a járműt.
- Éljen~ ha meghalunk holtan is szétrúgom a segged - nézet rá, mosolyogva, ahogy mellé sétált.
- Szétdugod?! - nézett rá meglepetten, vörös arccal.
- Rúgom Stan~ - csókolta meg az ajkait - rúgom a seggedet.
- Jah... - motyogta, majd inkább felszállt a motorra, így kerülve a másik tekintetét. Felpattant mögé, majd megkapaszkodva Stan-ben helyezkedett el. Stan a kezébe nyomta a fekete sisakot, míg ő maga egy narancssárgát vett fel. Fejére rakta így már nem látszott, ahogy mosolya eltűnt az arcáról és gondolkodóan nézet előre. Stan feltéve a sisakot, indította el a motort. A havas részen még lassan mentek, de mikor kiértek az útra Stan nagy sebességgel száguldott. Melytől Craig jobban belekapaszkodott és még kissé neki is dőlt a fiúnak. Ami persze nagyon tetszett neki, ezt pedig egyre jobban vöröslő arca is mutatta. A gyorsaságnak köszönhetően hamar elérték South Parkot, Stan egyből Craig háza elé ment, majd mikor odaértek, megállva kapta le a sisakot, és rázta meg fejét.
- Huh. - sóhajtott. Craig elengedve mászott le, majd vette le ő is a kellemetlen fejfedőt.
- Köszi a fuvart, majd találkozunk. A motort vidd vissza~ szia - simogatta meg a fejét, majd már sétált is a ház bejárata felé.
- Szia... - motyogta utána, majd eltette a sisakokat, és úgy indult el Kenny háza felé. A városban már nem hordott sisakot, amiért már nem egyszer kapott büntetést.
Stan szülei boldogan észlelték a hatalmas változást a fiún. Nem egyszer hálálták meg Craig szüleinek, és a kapcsolat a két család között teljesen kiforrott, főleg hogy fiaik is jóba lettek. Ennek örömére, pár nappal később egy újabb vacsorát szerveztek meg a Tucker családnál, hol már Stan is ott volt. A vacsora nagyban zajlott. Az étel szinte kifogástalan volt és mindenki kedvére evett azt amit csak éppen szeretett volna. Craig ugyancsak egy húst szabdalt apró darabokra, majd kapta be őket. Néha felpillantott az előtte ülőre, de arca komor volt mit sem törődve vele.
- Annyira örülök, hogy megint így együtt ehetünk~ - ujjongott Mrs. Tucker.
- Egyet értek~ Ráadásul most már többen is vagyunk...~ - helyeselt Sharon.
Stan megforgatta ezen szemeit, majd még egy sült krumpli darabot nyomott szájába.
- Elmehetek? - morogta a fekete, ahogy anyjára nézet aki mérgesen nézet rá, de mikor látta az üres tányért sóhajtott - menjél, de később nincs vacsora! - morgott rá, majd ismét mosolyogva nézet barátnőjére, míg Craig kihúzódva ment fel a szobájába. Stan pár pillanat múlva letette evőeszközeit, és úgy nézett anyjára.
- Mehetek én is? - a nő meglepetten pislogott rá.
- Persze fiam... - ezután ismét csevegni kezdett. Stan-nek több se kellett, felkelve ment fel ő is a lépcsőn. Craig szobájának ajtaja nyitva volt, ő pedig felbátorodva lépett be a helyiségbe. Az ajtó becsukódott és hátulról Craig karolta át vendégét.
- Ennyire nem ízlett a zöldség? Másra vágysz? - Stan arcára egy lágy mosoly kúszott, ahogy nekidőlt a másiknak.
- Igen...~ Valami sokkal... finomabbra...~ - tekintett rá.
- Van nyalókám~ kéred? - ölelte tovább, ahogy mosolyogva fújt a nyakába. Felsóhajtva kuncogott fel.
- Igen...~ - megfordulva adott neki egy szenvedélyes csókot. - Kérek~ - Craig miután viszonozta azt, nyúlt a gatyájába, majd előhúzott egy sárga, nyalókát, amit ki is bontva Stan szájába dugott.
- Savanyú~ egy savanykás alaknak tökély~ - Stan szemöldök felhúzva nézett rá, ennek ellenére szopogatni kezdte a nyalókát.
- Jó, ha már annyi a romantikus hangulatnak... - megfogva a fiút lökte azt saját ágyára majd mászott fölé. - Jöhet a B terv~
- ÁÁÁ segítség! Stan Marsh éppen megerőszakol! - üvöltött fel, ahogy csak tudott, ahogy vigyorogva nézet fel. Viszont az csak elégedetten méregette.
- Szóval megerőszakollak?~ Akkor... - Craig fenekére simította kezét. Craig felkuncogott, amikor hangos csörtetés hallatszott odakintről, majd valaki kicsapta az ajtót. Stan lepattant Craig-ről, és inkább mellé csüccsent le. Ám szerencséjükre - és mint ahogy azt Craig sejtette - csak húga jött be és lépet Stan elé ahogy középső ujját az arcába nyomta.
- Bazd meg! Halkabban és tud már hol a helyed! Craig mondta, hogy te vagy alul szóval ne érj a bátyámhoz! - kiabálta, majd már el is tűnt a szobából.
- Jó oktatást kapott~
- Te ilyenre oktatod a húgodat?! - kérdezte hevesen nem egy karmozdulattal karöltve. Ám Craig csak megragadva csókolta meg mélyen, ahogy kezével végig simított a combján, majd egy rántással húzta hátra az ágyra maga mellé.
- Édes húgom~ Te meg az édes barátom~ - Stan mosolyogva dörgölőzött a másikhoz, majd újra cuppogni kezdett a nyalókán, vigyorogva. Ám azt egy laza karmozdulattal küldte Craig a kukába, majd ráülve a fiú csípőjére hajolt hozzá közelebb.
- Egy újabbat?
- Ha megint valami cukrot adsz... - megnyalta a másik ajkait. - Nem fogom vissza magam...
- Ez annál is jobb~ - vigyorgott, ahogy ismét megcsókolta, majd megragadva a takaró sarkát húzta magukra.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
