|
7. Fejezet
2012.05.14. 00:50
A szerek hatása.
Stan hamar beért a városba, majd egyenesen egy antikváriumba ment. Mikor már haza felé sétált, hona alatt pár könyvel, igazat adott Craig-nek, miszerint itt az emberek nagyon... furák. Végül sóhajtva nyitott be a házba, majd akasztotta fel kabátját a fogasra, és telepedett le a kandalló elé, felmelegedni. Ám egy nem várt vendég lepte meg.
- Hahó szépfiú~ - a nagykeblek a hátához nyomódtak, ahogy átölelte a fiút.
- Uáw! - Stan riadtan ugrott arrébb, majd nézett végig a nőn. - Megint maga?!
- Jaj~ tegez már léci~ - mosolygott. Most is abban a szőrmekabátban volt mint tegnap.
- Akkor, te. - körülnézett. - Hol van Craig?
- Bent a szobájában nyugton~ na gyere már - mondta, ahogy átölelte a fiút.
- Mit csináltál vele?! - háborodott fel.
- Nincs semmi baja... Papus házi készítésű tonikjával kissé kábává tettem. Bent fetreng az ágyon - mutatott a szoba felé, de rögtön még jobban hozzá dörgölőzött Stan-hez - amúgy is~ most velem foglalkozz. Ohh~ milyen kis pofátlan vagyok. A nevem Bibi~
- Örülök neki, na hagyj...! - próbálta magáról letolni a lányt, ahogy felállva kezdett el menni a szoba felé.
- Maradj már nyugton! - motyogta és csuklón ragadva lökte az ágyra majd mászott fölé. De Stan fordított az álláson, és úgy nézett le a lányra.
- Buzi vagyok! Semmi értelme a próbálkozásaidnak! - felállva a lányról, ment újra a szobához. Ahogy azt mondta Craig az ágyán feküdt háttal, ám mielőtt oda mehetett volna a nő állta az útját.
- Nem érdekel! Végre van itt valami normális hapsi! Szexelni akarok!
- Én meg nem! Vegyél magadnak vibrit, vagy valami! - morogta a fiú, ahogy dühösen nézett rá. - Menj innen...! - Ám ekkor a lány a kabát zsebéből előhúzta a már ismert kis távirányítót.
- A kis barátod annyira vissza akarta szerezni ezt a vackot~ kíváncsi vagyok mire jó - mosolygott el, ahogy megnyomta a kék gombot. Stan nyöszögve rogyott a padlóra.
- Basszus... - kapott nyakához.
- Ohh~ csak nem - csillantak fel a szemei - ilyet láttam egy filmben~ - vigyorgott és ismét megnyomta. Fájdalmasan kiáltott fel.
- Hagyd abba!... - nézett fel a lányra dühösen.
- Kizárt~ vagy most rögtön szexelsz velem, vagy végig ezt fogom nyomogatni, amíg a haverod pakol meg. Nekem mindegy, bár te szexiben nézel ki nála~
- Mi a franc... - az ajtófélfába kapaszkodva állt fel. - Állj már le... te hülye liba... - nézett rá mérgesen. - Egyikünk sem fog megbaszni!
- Fogadunk~ - nyalta meg az ajkát, ahogy ismét megnyomta a gombot – már pedig ma itt valaki szexelni fog velem! - nyivákolt tovább, míg Stan öüöltve rogyott ismét a földre, teste remegett és zihált.
- Jó... várj! Ne nyomkod már... legalább azt a hülye gombot... oké?... - nézett fel rá. Pislogott párat majd vigyorogva bólintott.
- Okés~ szóval szexelsz velem - hajolt hozzá közel. Köhintett párat.
- Persze csak tudod... - a nyakörvre mutatott. - Ezt igazán leszedhetnéd rólam, mert eléggé megakadályoz az erekciómba... vágod... - nézett rá. Felvidult arccal lépett a nyakörvhöz, majd nézet rajta végig.
- És... izé, hogy kell leszedni? - Sóhajtott.
- Ezt sajnos én sem tudom... kérdezd meg tőle. - mutatott Craig-re.
- Abból normálist választ most nem szedünk ki... - motyogta, ahogy tovább vizsgálta - Papus szere nagyon hat... kiüti az embert mintha csak több tonnányi vodkát ivott volna meg. Csodálom, hogy még ébren van~
- Majd... én megpróbálom belőle kiszedni... - mosolygott. - Addig te helyezd magad kényelembe~ - mosolyogva állt fel, és indult el Craig felé, de mikor elfordult a lánytól mosolya lehervadt és dühösen nézett maga elé. A lány kuncogva ment ki és foglalt helyet a fotelben. Stan leült Craig mellé, majd úgy rázta meg vállát.
- Craig...! - A fekete pislogva párat nézet fel Stan-re. Száját kinyitotta, de abból szavak nem jöttek ki. Közelebb hajolt hozzá, ahogy végig simított arcán.
- Craig...! Térj magadhoz...! - szemöldök ráncolva nézett a fiúra. Féltette, nagyon is.
- Az... a lány... - nyögte ki még mindig kicsit kábultan.
- Mi van vele?... - nézett rá aggódva.
Pislogott ismét párat, majd az ajtóra. Feje zúgott és kissé szédült is.
- Utálom... - nyöszögte elkeseredetten, mire Stan alsóajkába mart.
- Craig... ahhoz... hogy eltávolítsam innen... le kell szednem a nyakörvet... hogy lehet? - Lehunyta szemeit, majd egy halk sóhajt kiengedve megpróbált felülni. Stan kezét a másik hátára simította, majd így segített neki a felülésben és tartotta. Ezalatt Craig minden erejét összeszedve nyúlt a nyakörvhöz, majd megkeresve rajta egy kis pöcköt nyomta be, melytől az szétpattant. Stan elkapta a nyakörvet, majd félre dobta, ezután visszafektette a másikat.
- Köszönöm... - suttogta a másiknak, majd felállva, ment ki a szobából. - Na, Készen állsz?~ - mosolygott a lányra Stan, ahogy becsukta Craig ajtaját. A lány már pucér volt és úgy feküdt az ágyon.
- Igen~
- Remek~ - mosolygott, de arca megrándult, akaratlanul is. - Tudok egy remek városi technikát... amitől minden lány elélvez...~ érdekel? - mosolygott. A lány örömében felugrott és átölelte a fiút.
- Akarom~
- Rendben...~ De...~ - átölelve a lányt, rakta vissza őt az ágyra. - Ahhoz kell pár eszköz!~ - mosolygott, majd újra eltűnt Craig szobájába, majd se szó se beszéd levetődött rá. - Craig! Van altatód? - suttogta. A fiú felnyikkant, ahogy az ágy megrázkódott.
- Fürdő... középsőfiók... - Bólintott.
- Kösz. - felpattanva ment ki, majd a fürdőből előhalászta az altatót is. A lány érdeklődve nézte, de kezdte megunni a várakozást.
- Szépfiú! Unatkozom! - Egy kis rongyot is magához kapott, majd így ment vissza a lányhoz.
- Már itt is vagyok...~ - mosolyogva sétált oda az ágyhoz, az altató, és a rongy már a zsebében pihent. Leülve az ágyra, nézett a lányra. - Ülj fel. - mondta. Bibi viszont szarva a feladatra vetődött rá Stan-re ahogy mind a két kezét lefogva nyomta a melleit a mellkasához.
- Hey...! Nem akarod megismerni azt a jó kis technikát? - nézett fel rá rémülten.
- Előbb én aztán te~ - vigyorgott, ahogy lehajolva nyalt végig a már csupasz nyakán.
- Nem lehetne fordítva?! Mégis csak én vagyok a férfi, enged el magad meg minden... - próbálta finoman lelökni magáról a lányt. Ám az továbbra is tartotta.
- Kényeztetni akarlak~
- Az a fiú dolga, hagyd csak rám... - kezdett egyre ingerültebb lenni.
- Ne legyél már ilyen~ - motyogta, ahogy elengedte a fiú kezét, de rögtön a nadrágjával kezdett bíbelődni. Stan viszont ezt kihasználva, lökte rá az ágyra, majd fölé mászva fogta le kezeit a feje fölé.
- Durván szereted vagy gyengén? - nézett le rá szemöldök felhúzva.
- Ahogy neked tetszik szívi~ - kuncogott fel.
- Oké...~ Akkor...~ - lekapva pólóját kötözte meg vele a lány csuklóit. - Hunyd le a szemed édes~ - mosolygott. Így téve hunyta le szemeit, ahogy megnyalta ajkait. Stan csak erre várt. Előhúzta a rongyot, majd öntve rá az altatóból, nyomta azt a lány orrához. Aki kinyitotta szemét és kapálózni kezdett ám egy idő után teste elernyedt és már aludt is mint a bunda.
- Ez az! - örült meg Stan, és szinte dalolva adta vissza a lányra a ruháit, ezután ő is felöltözött, majd ölébe kapta Bibit, így nyitott be Craig-hez. - Mindjárt jövök. - mondta, majd se szó se beszéd hagyta ott, és ment ki a házból. Egészen a faluig futott a lánnyal, hol egyszerűen letette a pub elé, pár másik részeg mellé. Ezután kifújva a levegőt, futott vissza a házba, mibe szó szerint berontott, majd Craig szobájáig meg sem állt. A fekete még mindig igen kába volt bár már annyira képes volt, hogy kissé hátra csúszva a hátát a falnak tudja vetni. Stan lihegve nézett a feketére, majd kabátját levéve, sétált az ágy mellé, és nézett le rá.
- Jobbanh... vagyh?...
- Még szédülök... - nézet fel rá, ahogy a fejét fogta, mire Stan sóhajtott.
- Hogy engedhetted be a házba azt az asszony állatot?! - akadt ki.
- Kinyitottam az ajtót... ő pedig a képembe... nyomta... azt a valamit - morogta, ahogy lassan oldalra dőlt az ágyon.
- Kéne neked egy gyomormosás, nem? - ült le az ágy szélére.
- Utálom... ráadásul minek? - nézet felé rá.
- Utálod? Hányszor mosták ki a gyomrod? - nézett rá szemöldök felhúzva.
- Sokszor... - hunyta le a szemeit, ahogy kissé megrázkódott a gondolattól is.
- De miért?... - csusszant hozzá közelebb.
- Mert túl sokszor voltam kórházban... de... ezt nem is kéne neked elmondanom - morogta még mindig.
- De, érdekel. - vette le cipőit, majd felhúzta lábait az ágyra.
- Ne érdekeljen... - hunyta le a szemeit, ahogy kezét a szemére fektette. Stan végig simított a szemén lévő kezén.
- Kérlek... - Megborzongva emelte fel kissé, majd úgy nézet rá a fiúra.
- Mázlimra nem vagyok részeg...
- Pont ezért kérdezem most. - döntötte el kicsit fejét. - Tőled akarom hallani. Úgy, hogy józan vagy.
- Tőlem viszont nem fogod hallani - makacskodott tovább, majd a fal felé fordult.
- De, igen. - mondta nyugodtan, ahogy az előtte lévő padlót kezdte nézni.
Craig nem mondott többet. Fájdalmasan sóhajtott fel, ahogy még mindig majd szétrobbant a feje és szédült is. Stan ezen csak elmosolyodott.
- Ha bármi kell, csak szólj... - magához véve cipőit, ment ki. Még utána lesett de ahogy kiment a hasára gurult, majd a táskájába nyúlva szedett elő pár pirulát, majd kapta be. Ezután mintha mi sem történt volna helyezkedett vissza az eredeti állapotába. Stan-nek viszont meg kordúlt gyomra, és jobb ötlet híján, főzött ki magának tésztát. Ezúttal is enyhén sós lett, mit csupán morogva konfertált. Miután megebédelt, megvett könyveit kezdte olvasgatni a kandallónál. Craig ezalatt fáradtan aludt el.
Mosolyogva tette le az egyik könyvet, majd mikor már este felé járt az idő, egy gyors zuhany után ismét folytatta az olvasást. Mosolyogva merült bele a regénybe. A fekete e tájt körül ébredt fel és állt meg a küszöbben. Stan felfigyelve a kis neszre, pillantott Craig-re.
- Miket vettél, - kérdezte, ahogy mellé sétált.
- Pár történelmi regény... - mondta legyintve, bár ezeknek köze sem volt a történelemhez, sokkal inkább a BLhez.
- Azok jók~ megnézhetem? - kérdezte, ahogy kissé felcsillantak a szemei.
- Nos öhm igazából csak ez történelmi... - feje vörösebb lett, ahogy felsandított a másikra.
- Akkor nem nézhetem meg? - kérdezte most már kissé gyanakvóan. Stan kifújta a levegőt, majd tovább olvasott.
- De, nyugodtan. - Craig felvéve pillantott bele és a fiú mellé ülve kezdte el nézegetni.
- És a többi milyen?
- Olyanok, mint amit megnéztél... - arca vörösebb lett. - csak ez nem. - bökött a kezében lévőre. Craig felvonta szemöldökét, majd egy suhintással vette ki a másik kezéből.
- Hey! - kapott a könyv után, de nem vette ki a másik kezéből. Ez az egyetlen tényleg történelem könyv volt, a többivel ellentétben...
- Ha ezek érdekelnek szívesen veszek neked még - mondta, ahogy vissza adta, de a másik csak legyintett.
- Mire ezeket kiolvasom, szerintem már otthon leszünk... - morogta maga elé, majd lomhán felnézett a fiúra. - Vagy?...
- Ennyire haza akarsz menni? - leülve mellé nézet rá komolyan.
- Nem, de azt az asszony állatot többet nem engedjük be! - mondta hatalmas hévvel.
- Hogy-hogy nem? - mosolyodott el a mondta másik felén.
- Hogy miért nem?! A múltkor is mit művelt veled! Engem meg megakart lovagolni! - ölelte át magát.
- Semmi bajom nem volt~ - legyintett nyugodtan - csak egy lány aki szexre éhes. Amúgy is~ én nem erre gondoltam. Miért nem akarsz haza menni? - Eddig maga ölelgetése és drámázása eltűnt, és komolyan nézett Craig-re.
- Mert szeretek veled itt lenni. - válaszolta, majd se szó se beszéd kezdett el újra olvasni.
Craig csak vállat vonva hagyta ott, ahogy ő is lekapott egy könyvet és kezdte olvasni az ágyon. Stan pedig ledőlve a padlóra olvasgatott. Hamar végzett a könyvel, hiszen érdekelte, ezután felkapva egy másikat a kezébe folytatta az olvasást. Néha-néha felpillantott a könyvből Stan-re. Érdekelte és valahogy mikor az ágyon vergődött félholtan olyan más volt az arca... törődő. Ellentétben most, hiába élvezte a könyvet, arca komor volt mint mindig, és ugyan ilyen komor aurát árasztott magából.
- Neked meg mi bajod? - kérdezte, ahogy észre vette ezt.
Stan felkapta fejét.
- Semmi... mi lenne? - pislogott rá.
- Valami árad belőled - mondta.
Magára nézett Stan, nagyokat pislogva, az aura ugyan úgy terjengett.
- Én nem látok semmit... - pislogott, és ő tényleg nem látta, lehet csak megszokásból...
- Hogyne... - legyintett, majd felkelve inkább a konyhába vetette magát. Stan pislogott utána, majd újra magát kezdte vizsgálgatni, végül feladva, hogy bármit láthatna, olvasott tovább. A fekete unottan tette le a könyvet, majd sétált a konyhához, és nézett be. Craig éppen valamit kavart egy nagyobb lábosban, majd azt a tűzhelyre rakta. Észre sem vette a fiút. Kinek szemei viszont felcsillantak, és oda sétálva Craig-hez, csapott rá fenekére egy íves mozdulattal.
- MI a! - lábos kicsúszott a kezéből, majd annak tartalma a padlón kötött ki, amit csak hitetlenkedve bámult.
- Ó. Nos... - nézett fel rá Stan. - Szerintem, EZ, egy normális reakció. - mondta komolyan. Craig viszont dühös volt. Ha egyet utálta, ha a munkája kárba veszet és ez viszont tényleg oda lett. Megfordulva gyilkos pillantással nézet Stan-re, majd megragadva a csuklóját vonszolta be a szobába, ahogy az ágyon a nyakörve feküdt. Egy íves mozdulattal penderítette rá, majd egy kattanással rakta rá.
- Hey! Ne már! Most miért?! - háborgott a fekete, ahogy megpróbálta magáról leszedni, persze nem ment neki. Craig viszont nem válaszolt helyette megragadta a kapcsolót - amit kint az ágy előtt talált meg - és még mindig szikrákat szórva pillantott a feketére.
- Utálom... ha valami amit csinálok tönkremegy...
- Jó, sajnálom! Kíváncsi voltam, egy élethű reakcióra! - hivatkozott Stan.
- Élethű... - kissé megrándult, majd megnyomta a piros gombot - nesze neked élethű reakció... jó szórakozást. - morogta, ahogy kilépve bezárta maga mögött az ajtót. Stan felnyikkant, ahogy az anyag a testébe került, majd remegő kezét odakapta, ahol a szúrást érezte.
- Nem igaz... ezh... - suttogta, de nem kellett sok idő, és az anyag felszívódott testében. Légzése egyre ritmustalanabb lett, és arca is kezdett kipirulni. Tekintete egyre ködösebb lett, ahogy gatyája meg egyre szűkebb. Keservesen nyögött fel, ahogy lassan már kemény tagjához ért. - Ez kínzás...! - ordította ki. Craig nem hallotta. Mérgesen ment oda az ebédjükhöz, majd kezdte feltakarítani. Stan nagy nehezen elmászott az ajtóig, majd azt kezdte kapargatni.
- Craig! LegalábbAH~ a fürdőbEH~ Hadd~ menjekh ki... - nyöszögte, ahogy tagját szorongatta.
- Francba... anyám megöl, ha koszosan hagyom itt... - morogta, ahogy elkezdte fel törölni.
Stan csalódottan rogyott le a földre, majd vette elő tagját, és kezdte rajta mozgatni kezét, sóhajtozva. Persze ez semmit nem segített rajta, mire csalódottan nyögött fel. Mikor Craig végzet elégedetten törölte meg homlokát, majd kilépve sandított az ajtóra, ahogy oda menve nyitotta ki.
- Bírod még? - Stan viszont az ajtót használta támasznak, így mikor a másik kinyitotta azt, kis puffanással dőlt el, így nézett fel Craig-re.
- Nem... - nyöszögte, ahogy kezében tagját szorongatta.
- Remek... máskor ne csapkod a seggemet, világos? - nézet rá haragosan.
Hevesen bólogatni kezdett.
- Eléggé érzékeny vagy erre...
- Te meg erre - mondta, ahogy lábát felemelve kissé megnyomta a fiú tagját.
Mire Stan élvezettel nyögött fel.
- Neh már... így is eléggé készen vagyok... nem akarok rád ugrani... - morogta.
- Oh~ ennyire kikészít? Pedig ennél többet is adhatok be - mondta mosolyogva - ahogy kezében ott volt a kis kapcsoló - nem hinném, hogy ááárthat~ lehet engedelmesebb leszel és szófogadóbb~
- Ne... már így is... - beharapta alsóajkát. - közösülhetnékem van... - nyöszögte.
- Ugyan~ és az miért lenne rossz? - Elvigyorodott, elvesztette józan eszét.
- Mert jelenleg te vagy az egyetlen a közelben, akivel dughatnék...~ - Craig viszont nem volt hülye. Megragadta Stan-t, majd a fiókból kihúzva egy köteg szalagot kötözte össze, ahogy az ágyra ültette.
- Kár hogy túl dühös vagyok rád most~ - Stan nyöszögve nézett fel rá.
- Ne már... olyan gonosz vagy!
- Tudom~ - mondta, ahogy kissé megpöccintette a fiú farkát. Ki erre ismét felsóhajtott.
- Neh márh... - nyöszögte, ahogy kicsit könnyes szemekkel nézett rá. - Nem akartam, hogy odalegyen a kajád...
- Ez van~ - ismét megpöckölte - viszont ezt most nagyon élvezem~ vajon tudsz a vágytól olyan kezes bárány lenni?
- Ezt most... komolyan kérdezed? - dőlt kicsit előre, ahogy hátrébb csusszant.
- Igen~ ugyanis, arra gondoltam lehet rád adom azt a szobalány ruhát~ - vigyorgott.
- Mi? - kapta fel fejét. - Inkább vedd fel te! - vigyorodott el. - Milyen cukin állna~ - kuncogott.
- Talán növelnem kéne az adagodat - emelte fel a kis kapcsolót, majd ismét megnyomta a gombot.
- Neh! - nyögte Stan, ahogy a kis tű ismét megszúrta, majd teste remegni kezdett. Tekintette teljesen ködös lett, és szája szélén egy vékony nyálcsík kezdett folyni, ahogy lihegve nézett fel Craig-re. - Köcsög... - suttogta kéjéhesen.
- Na~ felveszed már magadtól azt a ruhát? - kérdezte, ahogy ujjával végig simított a férfiasságán.
- Melyiket? - sóhajtotta.
Craig lassan ment be a szobába majd hozta kis a ruhát és mutatta a fiú elé.
- Ha szeretnéd... - mosolygott rá kábán Stan.
Craig elmosolyodva kötözte ki, majd nézet rajta végig.
- Na~ segítsek felvenni? - Stan viszont válaszként elvette tőle a ruhát, majd pár pillanat múlva már magára is kapta, majd úgy fordult Craig felé. Akinek, kisebb nagyobb gondokkal kellet orrát szorítania.
- De aranyos... - nyögte. Stan emellé még bájosan el is mosolyodott, egy kis fejdöntéssel karöltve, de ezután szó szerint rávetődött Craig-re, így a padlón kötöttek ki.
- Akarlak...~ - jelentette ki.
- Egy bizonyos szintig megkapsz - mosolyogva simított végig az arcán.
- Meddig?... - kérdezte Stan szomorkásan, ahogy hozzá simult.
- Nem csinállak fel - közölte, ám ekkor egy nagy lökéssel fordított a helyzeten és lejjebb csúszva szabadította meg a bugyitól, majd kapta be már kemény tagját.
- Ah~ - egyből a másik fekete tincsei közé kapott. - Istenem...~ De jóh~ - sóhajtozta. Nyelvével ingerelte, ahogy feje lassú mozgásba kezdett. Csípőjét akaratlanul is lágyan ringatni kezdte, ahogy egyre hangosabban nyögdécselt. Craig kezét is bevonva simította a fiú fenekére melybe erősen belemarkolt. Stan-nek ennyi épp elég volt a beteljesüléshez, de mielőtt a másik fiú szájába élvezett volna, ellökve annak fejét ült fel, és szorította kezét tagjára. Felkapva fejét nézet rá, ahogy közelebb csúszva hozzá nyalt végig az arcán. Mire Stan teste megremegett, és kábán pillantott rá. Kezével még mindig szorította tagját.
- Elég volt? - kérdezte, ahogy csókot nyomott a szájára. Megrázta fejét.
- Akarlak... - suttogta. - Még... még... - közel hajolva hozzá csókolta meg ő is hevesen. Craig átfonva karjait húzta fel, majd ültette ölébe és elvéve onnan a kezét sajátját fonta rá.
- Ennél többet nem kapsz - suttogta a fülébe.
- Ajh kérlek...~ - dörgölőzött hozzá. - Olyan régóta szeretném... - nyögte kéjesen.
- Talán ha nem leszel bedrogozva - mondta, majd kissé megsajnálva döntötte előre és ismét a fenekébe mart - élvezd ezt~ - Hátravetve fejét, nyögött fel.
- Deh~
- Nincs de~ - mondta, ahogy megcsókolva kezdte gyorsabban mozgatni kezét, míg továbbra is a fenekét markolászta. Teste meg meg remegett, ahogy szenvedélyesen csókolt vissza. Most sem kellett neki sok idő, és háta ívbe feszült, ahogy elélvezett. Craig felsóhajtott, ahogy megérezte a fiú anyagát, ami egyenesen a kezébe ment. Lihegve pillantott fel a másikra, majd annak kezére.
- Bo... csi... - motyogta, majd rögtön utána már halkan szuszogott. Sóhajtva egyet, mosolygott, majd csókot nyomva a szájéra kapta fel és fektette végig az ágyon. Miután kellő képpen letakarította magát és a fiút is, elővéve telefonját lőtt pár képet.
- Ezt többet nem csinálom... - motyogta, ahogy magára nézet, majd végül a fürdőbe sétált. Stan röpke félóra múlva magához tért. Kábán pislogott fel a plafonra, majd mikor felült, és végig nézett magán, enyhén szólva borzadt el.
- Úúúúriiisteeeeen! - kiáltott fel.
Craig ekkor már a konyhában ténykedet és mosolyogva rakta fel a lábost a sütőlapra. Stan kiviharzott a szobából, majd egyből a konyhába vetődött be.
- Te! - mutatott vádlón a fiúra.
- Én? - dőlt a pultnak, ahogy végig nézet a fiú - csini~
- Te adtad rám ezt, igaz?! - háborgott, de a megjegyzés hallatán elpirult.
- Nem - rázta meg a fejét - te vetted fel önként~ - Stan nyöszögve engedte le kezét. Nem emlékezett semmire, így megvádolni se tudta a fiút, viszont ördögi vigyor kúszott arcára, ahogy odalépve fogta meg a fazekat, így megakadályozva azt a leeséstől, és így csapott rá megint Craig seggére.
- Máskor ne drogozz be! - A fekete nem nyüszített fel, helyette a zsebében levő kis szerkezet kék gombját nyomta meg most. Nyikkanva pattant el a másik fiútól, majd dörzsölte meg nyakát.
- Nem háborgatsz én sem teszem - mondta, majd ismét vissza fordult a fazék felé. Morogva kezdte magáról levenni a ruhát.
- De legalább egy tévé lehetne! Már fáj a szemem a sok olvasástól!
- Oké, akkor hívom anyámat, hogy jöjjön értünk - mondta, ahogy megfordulva sétált ki a konyhából. Stan nem mondott semmit, csupán levéve a szobalány ruhát, kapta vissza sajátjait. Craig előkapta telefonját, majd tárcsázva lépet ki a bejárati ajtón. Stan besétálva a másik fiú szobájába, tette le a szobalányruhát annak ágyára, majd könyveit is összepakolta egy kis kupacba, és a kandallóhoz leülve várt. Craig kissé dideregve jött be, majd rá sem nézve a fiúra sétált oda a szekrényhez, majd azt kinyitva vette ki Stan táskáját és dobta oda neki.
- Tessék, anyám érted jön olyan két óra múlva - nézet az órájára - addig pakolj össze. Stan pedig így is tett, könyveit bepakolta a táskába, majd fekete pólóját is előkotorta valahonnan.
- Öhm... az mp3mam? - nézett Craigre.
- Táskában - biccentett a könyve mögül, amit ismét maga elé szedett. Stan tovább kutakodott táskájában, és végül meg is lelte a tárgyat.
- Ó, tényleg... - pislogott le arra, majd kivéve azt üzemelte be, bedugva fülébe a fülhallgatókat, feküdt le a kandalló elé és nézte a tűzet. Craig unottan nézet végig a fiún. Valamelyest remélte az tiltakozni fog, de ha nem ő sem gátolhatja meg. Az órák teltek és lassan a két óra is eltelt. Lomhán nézett fel az órára, és mikor látta, hogy a két óra elröppent, felállva, ment ki a kijárati ajtón, majd állt meg azelőtt. Craig anyja egy íves fordulással érkezet, majd csak kinyitva a kocsiajtót kiabált ki.
- Stan, szállj be! Nagyon sietek! - A fekete oda futott a kocsihoz, majd beszállva, nézett meglepetten a nőre.
- Minden rendben?
- Craig azt mondta haza akarsz menni, de nekem meg a munkából kellet eljönnöm. Ne-ne, ne aggódj kedvesem nincs gond - mondta, és ahogy az ajtó becsukódott már hazafele is gurult.
- Igazán ráért volna munka után... - mondta sajnálkozóan Stan, ahogy visszapillantott a házra.
- A dolgok úgy állnak, hogy a sulitok kissé elhúzódik, ugyanis az osztályfőnökötök teljesen leamortizálta, így az egész város próbál valamit kitalálni rá... ez az idő viszont elveszik, de semmi gond~ - legyintett, ahogy rákanyarodott az autópályára - legfeljebb mostanság többet nem kell olyan hosszú távon utazni.
- Üm... Ja... - hátradőlt az ülésben, ahogy Mr. Garrisonon kezdett gondolkozni. Hamar haza értek és Mrs. Tucker ki is rakta a háza előtt.
- Remélem azért jól érezted magad - mondta ahogy elbúcsúzott és már ott sem volt. Stan sóhajtva cammogott be házába. Természetesen jól érezte magát, persze, sőt. Életében évek után először érzett nyugalmat, amit most, hogy haza tért, ismét elvesztett.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
