|
3. fejezet
2012.05.10. 16:06
Furcsa jelek.
Craig lassan ébredezett és szinte kissé megborzongott a hidegtől reggel. Komásan kelt fel, majd begyújtva a kandallót ment vissza a szobájába, majd csak ekkor tűnt fel neki a meztelen Stan. MEZTELEN!
Szemei kikerekedtek és kissé ijedten nézet a szuszogóra. Álmos volt. Ennyi. Ennél többre nem emlékezett a tegnapból illetve még valamire, hogy kért, de másra nem. Aztán hirtelen elmosolyodott és békésen bújt vissza a takaró alá és ölelte át a fiút. Stan álmában még jobban odabújt a másikhoz.
- Ne edd meg az utolsót... - motyogta, szája szélén vékony nyálcsík csorgadozott. Craig felkuncogott, ahogy a hátát kezdte simogatni. Stan ennek hatására, hozzá dörgölőzött a fiúhoz.
- Lehetne mindig ilyen aranyos~ vagy olyan mikor kielégítettem~ - kuncogott és nem bírva hajolt hozzá közelebb és csókolta meg a nyakát. Stan arca kicsit kipirult, ahogy jólesően sóhajtott fel. Folytatta, ahogy ujjaival a testét kezdte cirógatni, miközben nem bírva kissé megszívta a nyakát is. Erre már fel is nyögött, és még közelebb bújt a másikhoz. Tagja is éledezni kezdett oda lent. Craig ezt megérezte és válaszúthoz érkezett. Nem akarta, hogy a fekete felébredjen, de azt sem hogy ennek vége szakadjon.
- A francba... - morogta és felkellve a táskájában kezdett el kotorászni, majd mikor megtalálta amit kereset elmosolyodott és egy kis rongyra borította a tartalmát, majd Stan orrához nyomta ki nyöszögött egy kicsit ennek hatására, majd elfordította fejét, és úgy szuszogott tovább. Elvéve a kendőt dobta a földre, majd Stan fölé mászva nyalt végig a mellkasán, hogy keze a férfiasságára fonódott, mire felnyögött, ahogy csípőjén automatikusan lökött egyet. Pillái lassan felnyitódtak, de tekintete kába volt, nem volt magánál. Ujjai végigszánkáztak a mellkasán, majd egészen a nyakáig, ahol elszórakozott, majd ujját a fiú szájába dugta.
- Szia Stan~ élvezed?
- Igenh...~ - nyögte teli szájjal, ahogy csípőjén megint lökött egyet.
Kivéve a nyálas ujját, most ő vette a szájába és élvezettel kissé nyalta meg, ezután lehajolva nyomot csókot a fiú szájára, míg ujjával annak fenekéhez ért. Stan kábán nézett fel a másikra, de combjait kicsit összébb húzta.
- Ne az fájni fog... - motyogta.
- Csss~ - suttogta a fülébe, ahogy bele is nyalt - nem fogom megtenni. Azt akarom, majd te könyörögd ki - suttogta, ahogy belemarkolt a feszes fenékbe, míg keze egyre gyorsult.
- Mih? Ah~ - lehunyva szemeit nyögdécselt élvezettel, ahogy belemarkolt a paplanba.
- Mond csak Stan~ te nem szeretnéd? - kérdezte és a fiú kezét, saját tagjára vezette. Ki kábán kezdte mozgatni kezét, szép lassan.
- Ígyh?... - nézett a másikra. Craig jólesőn nyögött fel, ahogy lenézet a fiúra és ő is folytatta.
- Ügyes fiú. - Arca még vörösebb lett, és még gyorsabban kezdte mozgatni kezét a másik tagján. Craig ugyancsak, de ügyelve csusszant közelebb, ahogy férfiassága most a másikhoz ért. Stan felnyögve lökte feljebb csípőjét, ahogy kissé megszorítva a másik tagját mozgatta tovább kezét, egyre hevesebben. A fekete ugyancsak megszorította, ahogy még közelebb húzva magához nyalt végig a vállától egészen az ajkáig.
- Jó?
- Nagyonh...~ - suttogta kéjesen a másik, ahogy most ő nyomott csókot a másik ajkaira. Viszonozta, ahogy még jobban kezdte mozgatni a kezét és kissé megmozgatva csípőjét dörgölőzött Stan-hez. Egy cuppanással váltak el, Stan pedig lihegve sóhajtozta.
- Craigh énh... énh...
- Nyugodtan... én is mindjárt - mondta, ahogy lehunyva szemeit folytatta. Görcsösen mart a takaróba, csípőjével ő is hozzá dörgölőzött a másikhoz, majd háta ívbe feszült, ahogy pár pillanat múlva felnyögve élvezett el. Craig ugyancsak követte, így hasuk teljesen bemocskolódott, de nem érdekelve nyúlt át a fiú derekán és ölelte magához.
- Kár, hogy ha normális vagy... soha nem engedeted volna - suttogta bele a fülébe. Ki szintúgy átölelve dörgölőzött hozzá. Nem válaszolt, helyette lehunyva pilláit szuszogott halkan. Craig felsóhajtott, majd magukra nézve kapta ölbe a fiút és egy gyors lemosdatás után ismét ráadta a pólót és visszafektette az ágyba ám most nem feküdt mellé. Csupán kisétálva kezdett valami ebéd félét kreálni. Röpke egy óra múlva fel is kelt. Nyöszögve ült fel az ágyban, és törölte le a szája szélén lévő nyálcsíkot, majd a pólóra pillantott ami rajta volt. Ezután maga mellé, de ott már senki nem volt. Felpattanva ment az ajtóhoz majd nézett körül, Craig-et keresve. A fekete épp a tűzhely fölött állt és édes illatok terjengtek felőle. Palacsinta, illetve arra lehetett következtetni, ahogy egy serpenyővel néha megforgatta a tésztát. Stan közelebb sétálva hozzá, szólalt meg.
- Öm... 'Reggelt, hogy került rám póló? - tekintett le magára, miközben leült az asztalhoz.
- Rád mászott... - felelte, ahogy ismét egyet megforgatott a levegőben - rád adtam zsenikém...
Felmorrant.
- Jól van na... - szemöldök felhúzva dőlt rá az asztalra. - Hogy hogy ennyi mindent tudsz főzni? - nézett rá.
- Veled ellentétben nem depiztem a szobámban, hanem mikor a szüleim nem voltak otthon az egy szem húgomra voltam kénytelen főzni. Nos így - elzárva a gázt, kezdte az asztalra pakolni a két tányért, majd a palacsintákat végül pedig egy eper lekvárt és egy kis kakaót.
- Nem is szoktam depizni a szobámban...! - felette morogva. - Már... - tette hozzá kissé elpirulva, ahogy oldalra nézett.
- Hogyne... - felelte és megkenve egy palacsintát kezdett enni. Ő is kenni kezdte sajátját.
- Tényleg... - morogta.
Craig egy jó ideig nem szólt, de miután bekapta első palacsintájának is az utolsó darabját felsóhajtott.
- Ma valami hasznossal is tölthetnénk az időnként. Például haladhatnék veled... mennyire vagy már jófiú? - Stan szemöldök felhúzva nézett rá, majd lenyelve a szájában lévő falatot, morogta.
- Nagyon... - hangja ironikusan csengett, ahogy az utolsó falatot is szájába tette.
- Remek... semennyire - morogta, ahogy kissé unottan kent meg ismét egyet - akkor ki kéne neked valami feladatot találni...
- Nem kéne... - morogta, ahogy ujjairól kezdte lenyalni a lekvárt.
- Mi legyen az... - nem is figyelt a másikra csak körbe pillantott - meg is van~ port fogsz törölni - mosolygott rá.
- Nincs is por...! - vágta rá, ahogy ő is körülnézett.
- Hmm... de ebben a ruhában? Lehet anyámnak van valami takarítós ruhája a szekrényben - gondolkodott tovább.
- Ugye csak viccelsz?! - akadt ki. - Én nem vagyok Butters! Be nem öltöztetsz! - jelentette ki.
- Valami szoknya... vagy egy egyszerű maid ruha - vigyorgott gonoszul.
- Te hallod amit mondok? - nézett rá szemöldök felhúzva. - Azt mondtam, nem! - Craig elmélyülten nézet a szobájába.
- Egy rózsaszín és egy fekete... talán a rózsaszín jobban illene hozzá...
- Viccelsz?! Utálom a rózsaszínt! - háborgott elszántan.
- Remek! Na nem várj... az a húgomé. Basszus akkor viszont csak a fekete marad. Na nem baj~ ahhoz van egy édes bugyi is - vigyorogott.
- Soha nem fogok felvenni bugyit! - állt fel helyéről, vörös fejjel, és dühösen nézett rá.
- Ha megetted szólj - nézet rá, mintha csak most lépet volna vissza a valóságban, majd felkelve sétált vissza a szobájába. Morogva ette meg utolsó palacsinta darabját is, majd mikor ezzel megvolt, a tányérokat a mosogatóba tette. Ujjait megint elkezdte nyaldosni, de rá kellett jönnie, ezzel nem tudja magát igazán megtisztítani, így hát a fürdőben mosott kezet, majd bútorozott le a fotelba. Esze ágában sem volt szólni a másiknak. Ám az egy kis idő múlva visszatért és mosolyogva sétált oda Stan-hez.
- Gyere~ - Riadtan kapaszkodott bele a fotelbe.
- Hova?...
- Be a szobába, ott van a ruha - mondta mosolyogva, mégis valami ördögi is volt benne.
- Nem megyek... - nyöszögte, ahogy látván a másik ördögi mosolyát, leszállva a fotelről kezdett hátrálni. Ám Craig megragadta és húzni kezdte.
- Gyere gyere~ nem fog fájni~
- De! Fájni fog! Nagyoon...! - nyöszögte, ahogy szabadulni próbált, mindhiába.
- Ez csak egy ruha~ élvezni fogod~ - suttogta, ahogy magához vonta a fiút és átölelte. Stan arcára pír szökött, és a másik közelségétől megszólalni sem bírt, és persze ellenkezni sem. Craig tovább húzta, majd leültetve az ágyra nézet végig rajta.
- Pólót le~ - Felpislogott rá, majd mikor feleszmélt, rávágta.
- Nem!
- NE makacskodj. Néha olyat is meg kell tenni amit az ember nem akar - mondta, ahogy közel lépve hozzá nézet a szemeibe.
- Jó de... de... de ez más! - morogta.
- Csak tedd meg~ - hajolt még közelebb, ahogy ismét a fülébe suttogott.
Teste megremegett, és arca újra vörös lett, hátrébb csusszanva kapta le a pólót, és tette ágyékára.
- Tessék örülj! - Craig elmosolyodott, majd a szekrényből elővarázsolt egy szobalány ruhát. Az összes kellék ami csak kellet ott volt. A szoknyától a kötényig még a hajba való pántig is.
- Ohh és a bugyi - emelte fel azt is.
- Figyelj, engem nem zavar ha ezt felakarod venni... de... - lomhán nézett fel a fiúra. - Minek kellek én hozzá?! Most pontozzalak majd benne vagy mi?!
- Vicces vagy de ezt te fogod felvenni - gonoszul csillantak meg a szemei.
Zavartan felnevetgélt.
- Nem...
Craig arca elszomorodott, majd lerakva a ruhát sóhajtott, ahogy visszaakasztotta.
- Rendben. - bólintott, ahogy kisétált és maga mögött becsukta az ajtót.
Stan nagyokat pislogott a másik után, de végül csak vállat vonva vette fel pólóját, majd ment ki a szobából. Craig viszont nem volt sehol. A szoba üresen tátongott és kabátja is a fogason lógott. Stan teste megremegett. Fura volt, túl fura. Gyanakodva osont el a fotelig, majd telepedett rá, ahogy folyamatosan körbe-körbe nézett. És az idő telt és a fülsüketítő csend nem akart múlni. Mintha örökre eltűnt volna.
Stan-ben pedig egyre jobban fokozódott a pánik, mikor nem bírta tovább, felállva a fotelról kiáltott fel.
- Jól van! Craig hol vagy?! - Síri csend jött ismét válaszul. Nyöszögve ült vissza a fotelbe.
- Ne csináld már... most egy ruha miatt... - nyöszögte.
Kintről hirtelen nagy fuvallat csapta meg a házat és még a kandallóban levő láng is kissé alább hagyott. Stan félve rezzent össze, ahogy a kandallóra nézett.
- Ez nem vicces...! - morogta, ahogy felhúzta lábait. Ám a szél csak tovább fújt odakint. A tél közepe lehetett és itt a sehol földjén erősebb is szokott lenni. Felállva battyogott az ablakhoz, és nézett ki félve, remélte hogy a másik nem ment ki, főleg nem kabát nélkül. Ám nem lehetett kint semmit látni. A havat felkapta a szél és úgy fújta messzebb. Nyöszögve nézte át a házban az összes helyiséget. Sehol senki. Felkapva a másik kabátját magára, ment ki.
- Craig...! - A fekete ekkor jelent meg a ház mögött. Kissé didergett, ahogy a havat porolta egy nagyobb seprővel, de kissé dühös lett, mikor meglátta a fiút.
- Idióta! Húzzál vissza a lakásba! Megfázol - morogta, ahogy elvéve pár fát a kupacról, kezdte befele tolni.
- De...! - mielőtt még lázadhatott volna, egy nagyobb szél hullám megcsapta, és dideregve ment vissza a házba. - Legalább a kabátját kivihette volna... - morogta maga elé. Craig ezután ismét becsapta az ajtót, nem is válaszolva semmit. Stan morogva tette vissza a másik kabátját helyére. Ezúttal viszont nem a fotelhoz bútorozott le, inkább a csaphoz lépve kezdte elmosogatni a tányérokat. Nem akart kimaradni a munkából. Egy jó idő után Craig jött be. Teste kissé át volt fagyva, ahogy pár farönköt a kandallóhoz állított, majd be is tette azokat, ezután oda kuporogva kezdte karjait dörzsölni.
- Miért nem vitted ki a kabátod?... - kérdezte Stan, ahogy már mögötte állt, és úgy nézett le a fiúra.
- Ne érdekeljen... - morogta, ahogy tovább melengette magát, mire Stan felmorrant.
- Jó... - sarkon fordulva ment a fotelhez, és ült le rá.
Craig eldőlt a szőnyegen, majd ahogy érezte, hogy az ujjai is kezdenek felmelegedni jólesően borzongott meg. Nem is figyelt a feketére. Aki viszont végig a fiút figyelte. Elgondolkozva nézett végig annak testén többször is.
- A melegeknek kell gyúrniuk valamelyik testrészükre? - szólalt meg hümmögve. Craig eddig nyugalmas fekvésében megrezzent, de nem volt hajlandó válaszolni. Stan nagyokat pislogott.
- Tényleg... te már voltál alul? - csillantak fel szemei, ahogy kicsit a fiú felé dőlt. Még mindig semmi válasz, csupán továbbra is próbált nem is figyelni a másikra.
- Butters azt mondta szokott seggre gyúrni... - gondolkodott el, majd ismét a fiúra nézett. - De ha te vagy felül, akkor neked nem kell, ugye? - Keze ökölbe szorult és kissé megrezzent. Kezdte elveszíteni a fejét.
- Vagy te az a kettő közötti vagy? Mert úgy tudom van olyan is... de nagy részt két részre osztják ezt nem? Seme meg Uke... asszem... vagy valahogy így... melyik melyik is? - nézett ismét Craig-re, észre sem véve a másik nyugtalanságát.
- Elég! - morrant fel, ahogy felugorva kapta el Stan csuklóját és nézet rá idegesen - Mi a fasznak akarsz te tudni mindent rólam vagy éppen a melegségemről? Fogadd el és kész! Vagy felcsigáz ha? Akarod látni mit szoktam csinálni, vagy éppen, hogy hol szoktam lenni?! - dühösen sziszegte a fiú képébe, ahogy lehajolva harapott bele a vállába, mire Stan felnyikkant, és próbált elhúzódni.
- Csak kérdeztem tudod mert... azt hiszem Kenny is meleg... - felnézett a másikra. - Tényleg ti?... - Még jobban felmorrant, ahogy kezével belemarkolt a fiú férfiasságába.
- Kuss legyen Stan. Ohh fogd be! Elegem van belőled és a nagy szádból, és hogy soha nem bírod befogni! Az önfejűséged és a menő kis magadba zuhanásodból. Utálom és ha lehetne kitépném belőled, sőt legszívesebben hagynám, hogy így dögölj meg, de anyudnak megígértem, hogy segítek és nem fogom feladni. De esküszöm, ha nem hagyod abba és nem szállsz le végre a témáról itt és most felcsinállak. Oh~ és ne hidd, hogy egy kis lelkiismeret furdalásom is lesz. Semennyi! - még jobban megszorította, ahogy sziszegve nyomta fejét hozzá még közelebb - világos voltam Marsh?!
- Köcsög... - sziszegte dühösen, ahogy lelökte magáról a másik kezét.
- Nem hallom! - mondta, ahogy megragadva a fiú kezeit szorította a feje fölé és nézet a szemeibe. Most először valami ördögi és valami vérszomj is látható volt benne. Mintha ott helyben megölné csak a pillantásával és Stan látta is ezt. Nyikkanva nézett fel rá, dühös volt, és ez mindig elvette az eszét.
- Nem! - Craig megelégelte ezt és felkelve ment a fiókhoz, de amiben eszközei voltak eltűntek.
- Hova raktad? Van 5 másodperced, hogy eláruld, vagy extra adagot kapsz a nyakörvből - vette elő a zsebéből a kis távirányítót. Stan cöhintve nézett oldalra. Craig mérgesen nyomta meg a kék gombot melytől Stan testét ismét megrázta az áram.
- Gyerünk Marsh! Hol van! - Nyikkanva dőlt előre, de még mindig nem válaszolt. A fekete viszont belátva, hogy ezzel nem megy sehova mérgesen rakta az asztalra és helyette egy másik fiókhoz sétált miből elővett két bilincset, mellyel már ki is bilincselte az ágyhoz a fiút.
- Te akartad, akkor használom, majd ezt - mondta ahogy egy méretes műfarkat szedett elő. Kábán pillantott fel a másikra, de mikor meglátta mi van annak kezében, combjait riadtan zárta össze.
- Ha belém teszed... kinyírlak... - sziszegte, ahogy a bilincseket kezdte rángatni. Craig viszont komolyan nézett rá, ahogy elővéve egy másik fiókból síkosítót ment a fiú lábai közé és egy rántással tette terpeszbe, viszont az makacsul próbálta újra összezárni lábait.
- Álszent köcsög! Nem teheted belém azt az izét! - háborgott, ahogy tovább tépegette bilincseit.
Egy kicsit az ujjaira nyomott, majd úgy kezdte előbb a fiú farkát izgatni.
- Nem álszent. Adtam esélyt. Eljátszottad... most már szarok rád.
- De az vagy! Hol vagy te jól nevelht ah... - görcsösen hunyta le pilláit. - Neh márh...
- Az vagyok. Soha senkivel nem tettem semmi rosszat. Nem okoztam csalódást az egész családomnak és a jegyeim is jók - folytatta, ahogy gonoszul nézet le a fiúra - persze nem vagyok tökéletes. Meleg vagyok ez van. Soha nem bántam, mert jobb partnereim voltak mintha egy lánnyal feküdtem volna le. Tisztelem az embereket, de téged... megvetlek. Kurvára elegem van a makacskodásodból. Nézz már magadba és vedd észre mások is szenvednek, ahogy te is...
- És inkább hülye buzi módjára bőgjek? Az megoldás lenne?! Hiába sírok, azzal nem változtatom meg a múltat... - sziszegte dühösen a fiúnak.
- Nem kell a múltat meg változtatni ahhoz, hogy normális légy - sziszegte, ahogy most ujját a fiú bejáratához rakta - Csak egyszer is próbáltad bárkivel megbeszélni a problémád? Segítséget kérni?
- Ez nem olyan dolog, amit akárkivel megoszthatok... - megremegett, a másik ujjától, és még jobban próbálta összeszorítani combjait. Craig figyelte egy ideig. Meg akarta tenni, hogy tanuljon de az élet közbeszólt. Megint. Hirtelen megremegett és zihálva kapta el ujjait és szorította szívére a kezét.
- Francba... - motyogta, de tartva magát ismét Stan-re nézet - egy őszinte barát vagy a családod... mindig ott lesznek... neked... - Stan nem válaszolt, helyette szemöldök ráncolva nézte a másikat.
- Most inkább... magaddal foglalkozz... - tekintett annak mellkasára.
Craig viszont fájdalmasan pillantott Stan-re, majd egyszerűen lebicsaklott az ágyról és ájulva terült el a földön. Stan meglepetten pillantott a fiú után, majd még jobban rángatni kezdte kezét.
- Basszus... ez így kurva jó... - morogta maga elé, míg Craig nehézkesen vette a levegőt, ahogy zihált a földön.
- Craig... kelj már fel...! - tépegette még mindig a bilincseket, jobb ötlet híján. A fekete viszont meg sem mozdult és úgy tűnt nem is nagyon fog felkelni. Stan felmorranva kezét hevesen cibálta, amit lassan az ágy sem bírt elviselni, egy reccsenéssel szakadt ki a rúd, mihez a fiú bilincselte. Ezután legurulva Craig mellé, lökdöste meg térdével.
- Craig...! - A fekete még mindig zihált és fejéről szinte patakostul folyt a verejték. Lábait felhúzta és öntudatlan állapotban is néha fájdalmasan nyögött fel.
- Cseszd meg! Mi a francot csináljak...! - nyöszögte, ahogy fejét a másikra temette. - Kelj már fel...! - lökdöste meg megint lábával. - Vagy... valami! - Craig ennek ellenére sem nyitotta fel a szemét. Kezével megfogva a másik vállát, fektette hanyatt, és nézett le rá szemöldök ráncolva.
- Most... túlságosan felizgult vagy mi? - lenézett ágyékára. - Én ki nem verem neki... - pattant kicsit odébb. Craig fájdalmasan felnyögött, ahogy lábait felhúzva görnyedt kicsit összébb. Stan jobb ötlet híján kiment, majd egy pohár vízzel jött vissza, amit megpróbált a másik szájába csöpögetni, persze, ez összebilincselt kézzel, egyáltalán nem ment neki, lehet hogy alapba nem ment volna, viszont valamit tennie kellet.
- Basszus ez olyan filmbe illő... - morogta, ahogy ő maga vett a szájába vizet, majd kicsit közelebb hajolva a másikhoz, adta át neki szájon át. Craig felköhögött, ahogy a víz lecsordult a torkán de Stan nagy meglepetésére hatott. Kinyitva szemeit kissé üveges tekintettel nézet fel, ahogy pislogott párat viszont még mindig görcsösen ölelte magát.
- Craig?... - hajolt hozzá közelebb. - Kérsz még? Vagy vagy mit csináljak? - hadarta kétségbe esetten.
A fekete nem válaszolt csak tovább nézet felfele, majd elmosolyodott.
- Hehe... milyen vicces így látni téged... - nyöszögte. Nem volt tudatánál és a fájdalomtól csak épp, hogy tudott beszélni.
- Hát kurvára... - morogta vissza ingerülten, de utána aggódva nézett le rá. - Mi van veled?...
- Stan aggódik valaki miatt... de vicces - motyogta továbbra is. Arca megrándult, ahogy morogva nézett le rá.
- Azt hiszed vicces vagy, mi?... - Craig továbbra is mosolygott a fiúra, nem is foglalkozva annak haragjával. Stan pedig, lassan megnyugodott a másik mosolya láttán, majd ölébe húzva a fiút nézett le rá.
- Kérsz még... vizet? - motyogta.
- Gyógyszert... - motyogta, ahogy felkelt és megkapaszkodott az ágy lábában.
- És az hol van? - nézett körül. Craig ismét összerezzent, majd a fürdő felé mutatott. Stan felpattanva rontott be a fürdőbe, majd az egészet átkutatta, minden egyes szekrényt, fiókot, és meg is találta a gyógyszert. Visszaszaladt vele Craig-hez, majd egy tablettát vett a kezébe.
- Akkooooor... most belepottyantom a szádba... - vitte a tablettát Craig szája fölé ki pedig felkuncogott, ahogy kinyitva száját nézet kábán a fiúra. Stan morogva pottyantotta szájába a tablettát.
- Ugye, nem kell hozzá víz? - kérdezte reménykedve, ám Craig lenyelte, majd lassan ismét lehunyta pilláit, ahogy felhümmögött.
- Most ez mi ez?... - ránézett a dobozra. - Ez drogozza magát? - pislogott le rá szemöldök felhúzva. Craig végül ismét lehunyta a szemeit és szenderedett el. Stan dünnyögve húzta fel a másikat az ágyra, majd takarta be. Ő maga a fotelhez telepedett le, és ott szenderedett be.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
