|
21 csepp
2012.04.18. 22:21
Mutlu okumalar ~ :3
A fiúk tanácstalanok voltak, hogyan tehetnének bármit is. Stan egész nap a sarokban ült, csupán délután, órák után ment el a könyvtárba. Egy kémia könyvet keresett, a könyvtár egyik eldugottabb zugában. A polcok falként vették körül, és csupán egy kijárat volt, próbálta minél gyorsabban megtalálni a könyvet, rosszul volt ettől a 'bezártságtól'. Halk léptek törték meg a néma csendet a könyvtárban, majd Kyle bukkant elő a polc mögül.
- Stan... beszélhetnénk? - kérdezte a feketétől. Stan ugrott egy kisebbet, a vörös hangjától. Nem válaszolt, csupán tovább vizslatta a könyveket. Az viszont nem adta fel.
- Stan... kérlek! Beszéljük meg... - lépet még közelebb a fiúhoz. Stan megtalálva a kereset könyvet, emelte le a polcról, majd fordult lassan Kyle felé, de nem nézett rá, helyette lesütötte tekintetét.
- Miért nem szólsz hozzám? - kérdezte kissé remegő hangon, ahogy még közelebb lépett. Stan alsóajkába harapott.
- Mit mondjak?... - kérdezte rekedtes hangon.
- Stan... kérlek. Ez az egész... én nem hibáztatlak semmi miatt!
- Micsoda szerencse~ ugyanis én meg hibáztatlak mind a kettőtöket - Kyle-ban megállt az ütő, ahogy hirtelen megfordulva Ludwig-ot látta maga mögött, aki megfogva a nyakát emelte magasra ezzel fojtogatva. Stan felkapva fejét, ejtette ki kezéből a könyvet. Félt retteget, ez remegő testén is látszott, mégis, valami kapcsolt benne, és észt veszte rohant oda a férfihoz, és kezdte ütlegelni.
- ENGEDD EL! - kiáltotta dühösen.
- Te is megkapod a magadét - felelte, ahogy egy lendítéssel vágta neki a könyvespolcnak a feketét.
- Stan... - Kyle egyre kevesebb levegőt kapott, de minden erejével azon volt, hogy szabaduljon a férfi szorításából ám az nem engedte.
- A drága öcsém a sitten ül, miattatok. Bosszúra vagyok éhes~ - felelte, ahogy kezei még jobban megszorongatták a törékeny nyakat. Stan vicsorogva állt fel, majd testével neki vetődött a férfinak, így fellökve azt. Ludwig morogott valamit, majd engedte el a már eszméletlen vöröset.
- A te hibád is~ igaz. Bár... a kis barátod gondolom nagyon jól érezte magát a karjaidban. Milyen érzés volt elvenni szegény szüzességét, hmm? - lépdelt Stan felé. Stan teste remegni kezdett, ahogy félve kezdett hátrálni.
- A maga hibája! - mondta dühösen Stan.
- Az enyém? Ugyan... ezt még te sem mondod komolyan~ mi nem kényszeríttetünk sőt! Félúton Hans át is vette volna a helyed, de te magad akartad őt kényeztetni. Ohh az édes sikolya! - rávetődőt és így nyomta le a földre. Szemeiben látszotta gyűlölet - szóval kedvesem, a te hibád és ezért most bünti jár! - elővett egy kis fiolát a zsebéből, majd annak anyagát Stan szájába öntötte, majd ezután befogta a száját, hogy lenyelje. Stan mocorogni kezdett nagyerővel, és bármennyire is próbált ellenkezni, a szerlecsúszott torkán. Szemeiből a könnyek folyni kezdtek, mégis dühösen nézett fel a férfira.
- Remek~ egy kettőre olyan kis kezes bárány leszel ettől, hogy csillagokat látsz - felelte, ahogy eldobta az üveget, majd leszállt a fiúról. Stan köhörészni kezdett, de már késő volt, a szer szétáradt testében, és mint ahogy a férfi is megmondta, szinte csillagokat látott, a kép elhomályosult, és folyamatosan szédült.
- Hmm~ tökéletes. És most Stanley gyere csak ide. Jobb ha elmegyünk egy csendesebb helyre - Ludwig kinyújtotta a kezét és magához rántotta a fiút. Stan ellenkezni sem volt képes, kábán hagyta hogy a férfi oda vigye, ahova csak akarja. A vállára dobta, majd odalépve a vöröshöz, őt is a másik vállára dobta. Se perc alatt egy eldugottabb résznél voltak az iskolának. Az ajtót helyesen zárta el. A tanári asztal megfelelő volt erre a célra. Kyle-t az egyik padra fektette míg mellé a feketét rakta.
- Nos~ befejezhetnéd amit elkezdtél~ - mutatott a vörösre. Stan kábán nézett a férfira, majd Kyle-ra. A drog hatására gondolkozni sem volt képes, arca kipirult volt, tekintete pedig ködös. Végig simított saját hasán.
- Mit?... - kérdezte kábán, ahogy újra a férfira nézett.
- Most ellenkezni sem tud, szóval akár meg is dughatnád nekem~ - odalépet a fiúhoz és lassan lazította ki a nadrágját, ahogy ingerelni kezdte a már éledező tagját - hát nem lenne jó érzés~?
- Deh... - sóhajtotta Stan kábultan, ahogy újra Kyle felé pillantott.
- Gyerünk~ élvezheted! - mondta, ahogy a vörös felé kezdte noszogatni. Stan pedig engedelmesen bújt oda hozzá, majd nyalt végig a vörös nyakán, ahogy kezével végig simított a fiú testén.
- Ügyes vagy~ - Ludwig belemarkolt a fenekébe, majd vissza rántva húzta magához és csókolta meg - így bedrogozva sokkal aranyosabb vagy. - Stan megnyalta a férfi arcát, ennek ellenére, próbált visszamenni Kyle-hoz.
- Jól van, de most segíts szépen nekem és elégítsd ki a kis barátodat - Kyle-ról lekerült a nadrág és Stan fejét közvetlen odanyomta. Stan pedig engedelmesen kezdte nyaldosni a vörös tagját, és mikor az már eléggé feléledt, bekapva azt, szívta meg erősen, ezután sem állt meg, rögtön mozgatni kezdte fejét. Kyle ekkor kezdett magához térni. Feje zsongott a levegő hiánytól, ám mikor észrevette, hogy valami nem stimmel teste ismét összerezzent és félve pillantott le.
- Neh... Neh... - nyöszögte és már épp elakarta volna tolni magától a feketét, mikor vasmarkok fogták le és bilincselték az asztalhoz.
- Nem bántjuk a kis házi állatomat~ - mondta, ahogy szabad kezével megsimogatta a fekete tincseket. Stan lomhán tekintett fel az őt simogató kézre, viszont mikor újra megszívta a vörös tagját, lehunyva szemeit, sóhajtott egyet. Ezután még gyorsabban kezdte el mozgatni fejét.
- Mit tettél vele! Azonnal engedj el! - kiabálta kétségbeesetten, mire a férfi ismét elővett egy olyan kis fiolát.
- Látom te is szeretnél a kis játékszeremmé válni~ - mondta, ahogy már fel is pöccintette az üveget. Ám végül meggondolva magát csukta vissza és helyette rakta a fiú zsebébe.
- Így~ elrakjuk későbbre~ - Stan egy nagy cuppanással vált el Kyle-tól, ahogy ujjait kezdte szopogatni, majd mikor azok elég nedvesek voltak, az egyikkel elkezdett Kyle bejáratánál körözni, míg újra bekapta a másik tagját.
- Ne... könyörgöm! Stan térj már észhez! - kérlelte a fiút, ahogy még mindig mocorgott. Stan kábán emelte el fejét a fiú tagjáról, majd nézett rá ködös tekintettel.
- Nem is akarod?... - pislogott rá, majd Ludwig-ra.
- Nem én...! - nem tudta folytatni ugyanis a német erősen befogta a száját.
- Folytasd! - parancsolt rá. Stan újra bekapta tagját, ahogy egyik ujját lassan a fiúba csúsztatta. Aki felnyögött az érzéstől. Utálta és most még jobban utálta. Megharapta a férfi kezét, aki felnyikkant és véres sebet nézte. A vörösnek ennyi kellet. Eltolta magától Stan-t majd lepattanva az asztalról futott oda az ajtóhoz és kezdte arrébb tolni a tanári asztalt.
- Kis dög... - morogta a német, ahogy egy kést rántott elő - most meghalsz! - Stan viszont megfogva a férfi ruháját, húzta vissza lágyan.
- Ne bántsd... - nyöszögte.
- Elintézem és utána veled is foglalkozni fogom - mondta a feketének, ahogy lefejtette magáról az ujjait. Eközben Kyle egyre jobban pánikba eset ugyanis az asztal szinte mozogni nem akart. Stan kábán nézett a férfi után, majd Kyle-ra nézett. Nem tudta felfogni mi történik, feje zúgott, és a vöröst is csak homályosan látta.
- Stan... térj észhez kérlek... - Ludwig elmosolyodott, majd meggondolva magát fogta meg a fekete kezét és rántotta talpra.
- Igen Stanley~ térj észhez. A kis barátod bántani fog engem, ha nem teszünk valamit - mondta, ahogy a kést a fiú két keze közé rakta, majd úgy kezdte a vörös felé tolni - ments meg kérlek~ - Stan kábán kezdett el Kyle felé lépkedni. Kezében a kést markolászta, ahogy egyre jobban közeledett a vörös felé. Mikor csak pár lépésre volt tőle, megállt.
- Kyle...? - hunyorogva kezdte barátját fixírozni.
- Stan kérlek... add ide azt a kést! Ne hallgass rá én nem bántok senkit! - mondta kétségbeesetten ahogy kinyújtotta kezét remélve, hogy a fekete hallgat a szép szóra ám Ludwig ismét nekiindult és Stan fülébe súgott.
- Bántani fog. Téged is és a kis barátodat is. Azt a másik feketét...
- Craig... - suttogta szomorúan Stan, ennek ellenére, elejtette a kést, mely épp hogy nem állt bele saját lábába. Sírva nézett Kyle-ra. - Miért?... - suttogta kábán. Kyle megragadta a fiú kezét és úgy húzta ölelésbe.
- Nos nekem mindegy~ akkor én öllek meg titeket - egy kis fegyver került elő, mely egyenesen Kyle fejére célzott - hogy neked mindig mindent el kell rontanod~ - Az ajtóba egy hatalmas csattanással állt bele egy fejsze, majd újra is újra, végül pedig egy hatalmas rúgás kíséretében, az íróasztal is messze kötött ki az ajtótól. Kenny dühösen rontott be, kezében egy fegyver volt, amivel a férfira célzott.
- Dobja el... - sziszegte.
- Jobbat mondok~ te dobd el, vagy kiloccsantom a kis barátod fejét - mondta mosolyogva ahogy kibiztosította a pisztolyt. Kenny csak elmosolyodott, ahogy félre dobta a fegyvert.
- Helyes~ okos fiú - mondta, majd megragadta a kábult Stan-t és magához ölelte a fegyvert pedig a fejéhez nyomta - most pedig, el kéne tűnnöm innen szóval~ valami ötlet? - Kenny semleges kifejezéssel arcán, állt el az ajtóból. A férfi arra kezdett kimenni, ahogy elégedetten mosolygott, ám ahogy egy lépéssel már kin volt egy hatalmas, Kenny-jéhez hasonló balta szerű csapta fejbe melytől ájultan hullt a földre.
- Ez szó szerint szőke... - mondta kuncogva Kenny, ahogy válla fölött az ájult férfira lesett, ám ezután egyből Kyle-hoz lépett. - Kyle... - ölelte magához. - Minden rendben? - Stan arrébb mászott az ájult férfitól, és úgy nézett le rá kábultan. Craig előbújt a rejtekéből, majd eldobva a fegyvert lépet oda Stan-hez.
- Minden oké? - kérdezte, ám Kyle hangja görcsösen hasította be a levegőt.
- Beadott neki valamit... nincs magánál és és... - motyogta, ahogy fejét a szőke pulcsijába temette.
- Csss~ nyugi... - kezdte simogatni. - Ugye nem erőszakolt meg megint?... - sandított vicsorogva az ájult férfira. Stan-nel együtt, ki viszont még mindig kábán nézett a férfira.
- Nem... elrúgtam és... - makogta még mindig kicsit sokkos állapotában, miközben Craig a feketét vizsgálta.
- Nincs magánál az biztos... szerintem jobb lenne elvinni innen őt - bökött Kyle felé - én elintézem Stan-t és őt is... - Kenny bólintva kapta ölébe Kyle-t, majd egyből rohanni kezdett a folyosón. Stan kábán nézett Craig-re.
- Craig... - suttogta, ahogy végig simított a fekete arcán. - Jaj de örülök... hogy jól vagy... - motyogta.
- Én már kevésbé - felelte, ahogy kissé eltolta magától a fiút, majd gyorsan megkötözve a németet fogta meg és vezette vissza a terembe - mit adott be neked? - kérdezte, ahogy ráültette az asztalra.
- Ki?... - pislogott értetlenül Stan. - Az a szőke pasas?... - motyogta.
- Igen. Az a szőke pasas - bólintott.
- Valami... folyékony... rossz ízű valamit... - mondta, ahogy hasához ért.
- Remek... ebből nagyon fogom tudni - morogta, ahogy sóhajtva kezdett fel alá járkálni - jesszus valami drog lesz, ahogy most viselkedsz...
- Viselkedem?... - ismételte a másik szavát, ahogy végig simítva combján, csúszott keze saját tagjára, és kezdte el mozgatni kezét, apróbb sóhajok közepette. Craig odakapta a fejét és még egyet sóhajtott.
- Mégis mit csinálsz... - morogta, ahogy idegesen nézet a feketére.
- Jól esik... - motyogta, ahogy szabad kezével megtámaszkodott a padon, és kicsit hátrébb dőlt.
- Ajzó szerrel kombinálva - morogta, ahogy elkapta a kezét és nem hagyta, hogy tovább kényeztesse magát. Stan viszont másik kezét is tagjára csúsztatta, és azzal folytatta, ahogy felnyögött.
- Na nem! - morogta és már mind a két kezét tartotta - Stan! Egy kis önkontrol! - ám az csak nekidőlve Craig-nek, dörgölőzött hozzá.
- Úgy szeretlek Craig...~ - kuncogta, majd végig nyalt a másik nyakán. Aki erre ugyancsak megborzongott.
- A francba... - morogta, ahogy megfogta a fiút és megcsókolta ám csak egy töredék pillanatig - mi a francért hagytad, hogy az a faszfej megcsókoljon? - kérdezte kissé dühösen
- Én nem akartam... - eredtek meg könnyei. - De ellökött és... - szájához kapva, dőlt neki Craig-nek. A fiú felsóhajtott, ugyanis remélte megérzi majd a szer hatását a szájában, de így ennek nem volt értelme. Semmi sem.
- Stan... nem haragszom.
- Biztos?~ - kérdezte, ahogy a fiúhoz dörgölőzve, suttogta a fülébe.
- Biztos de most elkell vigyelek orvoshoz - mondta, ahogy megfogta és ölbe kapta Stan-t.
- Miért?... - kérdezte meglepetten, habár még mindig ramaty állapotban volt. - Olyan furán érzem magam... - motyogta maga elé.
- Na pont ezért. Kapsz egy jó kis gyomor mosást, majd attól rendbe jössz - mondta bár csak remélni tudta, hogy igaza van.
- Miért nem csinálunk valami mást?~ - mondta mosolyogva, ahogy végig simított a fiú nyakán.
- Ilyen állapotodba szeretnéd mi? - nézet rá mosolyogva, ahogy tovább ment ám balszerencséjére valamiben megakadt a lába és hátra esett Stan-nel együtt, ki észre sem vette az esést, viszont kihasználva a helyzetet, ült rá Craig csípőjére.
- Veled bármikor... - suttogta mosolyogva, ahogy lehajolva, megcsókolta a fiút. A fekete nem ellenkezet. Lehunyva szemeit mélyített a csókúkon, ahogy átvéve a pályát ő irányított. Stan keze a másik ágyékához siklott, majd szép lassan lehúzta a cipzárt, ezután az övét kezdte szétszedni.
- Viszont akkor sem tetszik ez nekem - morogta, ahogy elváltak, de valahogy nem bírta lelökni magáról.
- Nem tetszik?... - kérdezte Stan, ahogy saját nadrágját kezdte magáról lefejtegetni, miközben keze már a másik férfiassága köré fonódott.
- Nem mondtam, hogy nem tetszik, csak... - morogta, ahogy nem bírva kezei a fiú fenekére csusszantak. Stan levéve nadrágját, hajolt le Craig merevedéséhez.
- Csak?...~ - suttogta a másik tagjának, ahogy megnyalta annak tetejét. Felmordult de nála betett egy apró nyögéssel is. Stan mosolyogva nyalt végig a másik férfiasságán, majd bekapva, kezdte el mozgatni fejét, ahogy néha-néha meg is szívta azt. Craig keze tovább csusszant a fiú bejáratához, de nem szólt egy árva hangot sem. Stan végig simított Craig azon karján, mely bejáratánál pihent, ahogy tovább mozgatta fejét.
- Idióta... ezt még megbánom - morogta ahogy bele hatolt a fiúba. Stan felnyögve, vált el egy cuppanással a fiútól, majd megfogva annak férfiasságának tövét, kezdte el a szabadon maradt részt nyalogatni, akár egy fagyit. Craig ismét egy ujját benyomta a másikba, miközben élvezte a másik ténykedését. Stan elégedetten sóhajtozott a másik fiú alatt, ahogy egyik keze saját tagjára csúszott, majd magát is kényeztetni kezdte.
- Stan... - suttogta a másik nevét, ahogy kicsit feltolva magát harapott bele a bőrébe. Stan felsóhajtva mászott előrébb, majd lágyan lökte vissza Craig-et a földre, így helyezkedett el tagja fölé, amire szép lassan kezdett rá ülni. A fekete viszont megragadta a csípőjét és egy határozott mozdulattal tolta rá magára, Stan pedig felnyögve kapaszkodott bele Craig vállaiba, ahogy kómásan nézett fel rá.
- Craigh...~
- Mozogj... - utasította a fiút, ahogy combjain futta végig az ujjait. Stan készségesen kezdett el mozogni, fel-le. Először szép lassan, aztán pedig egyre gyorsabban, és szenvedélyesebben. Craig az ütemre emelte meg néha a csípőjét, ahogy alsó ajkába harapva próbálta visszafojtani nyögéseit. Ellentétben Stan-nel, ki a fiúnak dőlve nyögdécselte hangosan a fiú nevét.
- Craigh~ Craiigh~
- Stan... - elharapta a szó végét így egy elhaló nyögés jött ki belőle. Stan egyik kezével átölelte a másikat, míg szabad keze ismét tagjára simult és ott kezdte magát kényeztetni.
- Craiigh...~ - mozgatta egyre gyorsabban csípőjét.
- Stan ha így folytatod én... - hangja elhalt, ahogy próbálta kissé visszafogni magát. A fekete tovább mozgott, teste egyre jobban és jobban megfeszült, végül pedig egy nagy nyögéssel élvezett el.
- Craiighh~ - Kezét tagjára szorította, így váladéka a földre folyt le kezéről. Annak ellenére hogy elment, tovább mozgott a másik fiún. Míg az is végül el nem ment benne. Mélyeket lélegezve terült el, ahogy lova nézet fel Stan-re. Stan lihegve engedte el tagját, majd remegő kezével megtámaszkodott a földön, viszont nem bírta sokáig tartani magát, eszméletét vesztve, dőlt rá Craig-re. A fekete pedig kissé megijedve nézet rá, de mikor rájött valószínű, hogy a szer miatt lehet lassan visszadőlt és még várt pillanatot mielőtt leszedte magáról a fiút és mindkettőjüket felöltöztette. Ezután így mentek kifele.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
