|
18 méteres szalag
2012.04.18. 22:04
Hodně zábavy při čtení ~ :3
Craig rejtelmes mosollyal nézet rá Stan-re, majd megnyalva ajkait kelt fel és sétált az ajtóhoz, majd zárta be azt. Stan meglepetten pislogott a fiúra, majd az ajtóra, majd nyelve egyet lett feje még vörösebb.
- Milyen gyorsan elmenetek - vigyora nem tűnt el, ahogy visszasétált az ágyhoz.
- Öhm igen... - mondta Stan, ahogy felnézett Craig-re. Keze lassan mozdult és ismét a fiú dereka köré csavarodott, de most nem csak hogy közelebb de még az ölébe is ültette a feketét. Stan meglepetten pislogott Craig-re, majd lopva ölébe is pillantott, ám onnan hamar elkapta tekintetét, ahogy arca még vörösebb lett.
- Mit akarsz... csinálni? - kérdezte Stan, ahogy a fiúra sandított.
- Te mit akarsz csinálni? - nyalta meg az ajkát, ahogy kezét fiú combjára simította. Stan lepillantott a másik kezére.
- Valami olyat ami... nem hangos... - suttogta.
- Én tudok nagyon csendes is lenni. Itt veled lesznek a problémák - belemarkolt a másik combjába ahogy egyre közelebb hajolt hozzá. Stan alsóajkába harapott.
- Én ish... tudok csendes lenni... - motyogta. A fekete nem felelt csupán még közelebb vonta magához, miközben kezét hátulról a fiú nadrágjába helyezte, és így futatta végig előbb az íves fenéken, majd rögtön annak bejáratánál kötött ki. Stan teste megfeszült a meglepettségtől.
- Craig?... - pislogott nagyokat, a fiúnak dőlve. Válasz viszont most sem jött. Helyette ismét végig futatta ujját a már megjárt útvonalon ám most már kicsit meg is nyomta Stan bejáratát. Mire Stan felnyikkanva, nézett hátra meglepetten fenekére. Sejtette mit szeretne a másik, mégis, kellett egy kis idő neki míg teljesen felfogja. Ezt Craig kihasználva megragadta a vállainál fogva, majd egy laza mozdulattal fektette végig az ágyon ő pedig fölé mászva mosolygott rá.
- Találd ki hányszor fogtam vissza magam - nézet rá ám most nem tett semmit.
- Őőő... kétszer? - pislogott rá nagyokat ártatlanul.
- Háromból egy lehetőséget ellőttél. Ha nem találod el akkor én győztem~ - még közelebb hajolt mintha hangja nem is jutna el a feketéig - és a nyerteseknek jutalom jár~
- De ha kitalálom én nyerek~ - kuncogta boldogan. - Négyszer?~ - kérdezett rá csillogó szemekkel.
- Természetesen~ - bólintott, majd megnyalva száját megrázta a fejét - utolsó tipp?
- Nyolcszor?.... - kérdezte reménykedve Stan, ahogy szemöldök ráncolva nézett fel Craig-re.
- Amikor csak meglátlak kívánlak, és ezek már túllépték a nyolcat is~ szóval - mászott le róla, ahogy kiegyenesedett - én nyertem. - Stan elpirult a kijelentéstől, majd felülve nézett rá Craig-re.
- És... mi a jutalmad? - kérdezte nagyokat pislogva. Csupán egy pillanatra nézett a válla mögé, de rögtön utána az íróasztalához sietett és egy piros köteg szalagot szedett elő. Stan meglepetten pislogott rá. Sejtése sem volt, mit akarhat a másik azzal a rengeteg szalaggal.
Olyan ördögi vigyorral sétált vissza hogy azt lent a pokolban bárki megirigyelhetné.
- Megtennéd, hogy ledobod a ruháidat~ - Stan leesett állal pislogott rá nagyokat. Kisseb habozás után, lassan vette le pulóverét, majd még lassabban pólóját, majd többi ruhadarabját, kivéve bokszerét, mi még mindig rajta volt.
- Ezt is?... - kérdezte kissé vörös arccal, ahogy vörös színű alsóneműjére sandított.
- Természetesen~ - bólintott. Stan még vörösebb fejjel, vette le az utolsó ruha darabot, majd tette félre. Félénken pillantott fel Craig-re, kezei ágyéka előtt hevertek. Aki megfogva a tíz centi széles szalagot kezdte lassan a fiúra tekerni, kezdve a vállainál.
- Most ne mozogj, ha lehet. - Stan eleget téve a másik parancsának, meg se mozdult. Vörös fejjel nézett maga elé, ahogy néha alsóajkába harapott. A szalag lassan érte körbe a mellkasát. Néhol bőre kilátszott, de Craig minden esetre nagyon profin dolgozott. Mikor elérte a fiú csípőjét elengedte a megmaradt anyagot, majd ismét az asztalhoz lépve vett el onnan egy ollót, amivel a szalagot ketté vágta így mind a két lábát külön külön be tudta kötni.
- Ezt most miért... - kíváncsiskodott Stan, ahogy lepillantott combjaira. Craig még mindig hallgatott. Ahogy végzet a maradékból a fiú mindkét kezét is bekötötte végül pedig férfiasságára egy nagy masnit kötött lazán.
- Kész~ - Stan meghökkenve nézett végig magán, majd egy elismerő bólintással nyugtázta a fiú remek munkáját.
- Jó profi vagy benne... - jegyezte meg, majd kérdően nézett fel rá. Akinek már azóta egy fényképező is lett a kezében.
- Tudom~ gyakoroltam - vigyorgott, ahogy már el is sütötte egyszer.
- H-Hey! - vörösödött el teljesen Stan, ahogy a fényképező gépre nézett. - Na ne... - nyöszögte, majd felkapva fejét nézett Craig-re. - Gyakoroltad?!... - pislogott nagyokat.
- Mi olyan meglepő ezen? - kérdezte meghökkenve, ahogy újabb szögből kattintott.
- Hát ... hogy gyakoroltad... mintha... - lesokkolva nézett maga elé, majd pár pillanat múlva megszólalt. - Mintha előre megtervezted volna... - nyöszögte.
- Is-is - bólintott diadalmasan - sokat gyakoroltam tárgyakon és igen. Szerettelek volna mindig is így látni~ - Stan kissé elpirulva, dőlt hátrébb, karjaival megtámaszkodva.
- Úgy nézek ki mint... - a tagján lévő masnira pillantott, mire még jobban elpirult. - mint egy ajándék... - nyögte ki az első szót, ami eszébe jutott.
- Mert az is! Egy ajándék~ - felelte lelkesen.
- De ugye azokat a képeket nem... - nyelt egyet. - mutatod meg másnak... - nézett fel félénken a fiúra. Craig elmosolyodott, ahogy lerakta a legközelebbi asztalra a gépet, majd Stan elé sétálva vezette végig ujját a kilógott bőrfelületen.
- Zavarna?
- Nagyon! - vágta rá egyből.
- Rendben. Csak magamnak lesz - bólintott, majd megfogva az egyik szalagcsíkot rántotta magához és csókolta meg. Stan lehunyva szemeit, csókolt vissza. Nyelvük táncolt járt és Craig szinte minden egyes porcikáját végig nyalta amit csak tudott. Egyre elmélyítette a csókot míg már az ágyon feküdtek. Stan feje egyre vörösebb lett, és lassan már sóhajtozott a fiú alatt, ahogy kezeit végig futatta annak hátán.
- Olyan szexin festesz így - keze még lejjebb csúszott és végig simította fiú farkán miközben a masnit óvatosan hagyta a helyén. Stan felnyitva pilláit, ködös tekintettel nézett Craig-re. Alsóajkába harapva, fojtotta vissza előtörő sóhaját, mit a fiú keze váltott ki belőle, ami ismételten végig simított rajta, ahogy most a másik kezei is csatlakozott mellé.
- Hmm~ mióta lettél ilyen... csendes?
- Hát ... mondjuk... mióta... - letekintett a másik kezére, de nem folytatta tovább.
- Kár~ jobban szeretem mikor van hangod és kimondod azt amit gondolsz - kezei közt bezárult az űr és lassan kezdte mozgatni a fiú férfiasságán a bőrt. Fel és le. - vagy amit érzel.
- Ah~ Ez... jó... - motyogta, ahogy ködös tekintetével a másik ügyködő kezére nézett. Craig elmosolyodva nyomta testét a másikhoz, de kezeit nem vette el. A szemeiben látszottak a kis szikrák melyek az ő vágyait is mutatták.
- Ügyi~ mennyire jó?
- Nagyon~ - sóhajtotta, ahogy hátradőlve markolt a takaróba. Craig mosolya még nagyobb lett és elszakítva kezeit a fiútól emelkedett fel picit róla, majd megnyalta ujjait amin már a fiú elő váladéka folyt le.
- Koszos kis ajándék vagy te~
- Koszos?! - kapta fel fejét, ám mikor meglátta saját nedvét Craig kezét, vörös fejjel dőlt vissza.
- Stan~ mond csak? Kinek az ajándéka is vagy? - nézet rá komolyan, ahogy bekapva az ujját kezdte szopogatni.
- A tiéd~ - sóhajtotta, ahogy ködöse tekintettel nézett fel a fiúra.
- Okos~ - nyálas ujját a fiú bejáratához vitte, majd lassan beléhatolt, míg másik kezével a haján simított végig.
- Ah~ - sóhajtott fel, ahogy teste kicsit megfeszült az új érzéstől, míg Craig még egy ujjat becsúsztatta, ahogy ollózva kezdte Stan tágítani.
- Tudod... szerintem most akár vallhatnék is~ - nyalta meg kiszáradt ajkait, ahogy közel hajolva nyomot csókot a nyakára.
- Vallhatnál?... - suttogta, ahogy lehunyva szemeit, kezdett nyögdécselni. - Akkor... vallj... Ah~ - Ismét egy ujj, majd nyakától kicsit feljebb hajolva súgott a fülébe.
- Utáltam mikor Kenny hozzád ért és rettegtem, hogy valaki más fog előbb ilyen élményeket okozni neked.
- Rettegh... thél?... - kérdezte sóhajtozva.
- Rettegtem - suttogta kicsit halkabban, ahogy már négy ujjal tágította a fiút.
- Ah~ - görcsösen kapaszkodott a takaróba, ahogy másik kezével végig simított Craig hátán.
- De persze. Mindenkinek van félelme nem? - nevetett fel ahogy elszakította az ujjait tőle és kissé hátrébb húzódott, majd saját nadrágjával kezdett bajlódni - még te is lehetsz féltékeny~
- Jaj ne is mondh... - sóhajtozta. - Az a Thomas gyerekh... - tette kezét homlokára.
- Kár hogy abból az estéből nem emlékszem semmire. Lehet talán mégis történt valami~ - húzta tovább az agyát, ahogy elvigyorodva tolta oda magát a fekete bejáratához.
- MI?! - lepődött meg. - Biztos meglovagolt, meg mi egyéb...! - tolta fel magát kezeivel, a nagy gondolkozásában és képzelődésében észre se vette a másik tagját, aki persze csak erre várt. Megfogta a másik két vállát és belehatolta, majd még közelebb húzta magához így már az ölében volt és úgy suttogta a fülébe.
- Szeretem ha meglovagolnak~ de még részeg állapotomban is tudom hol a határ.
- Ah~ Akkor... nem... l... nh... - szava elakadt, ahogy alsóajkába harapva dőlt neki a másiknak.
- Ki tudja~ rejtély marad - vigyorgott miközben kezeivel lassan megfogta a másik fenekét és így kezdte lassan mozgatni. Stan lehajtott fejjel, sóhajtozott, ahogy lassan ő maga is mozogni kezdett a másik fiú tagján. Ahogy egyszerre mozogta Craig-nek valami furcsa érzés járta át a gyomrát melytől tiszta libabőr lett a karja mivel magához vonta a feketét. Stan vállaiban megkapaszkodva, gyorsított a tempón, ahogy fejét a másik nyakhajlatába temette, így szívta be annak illatát.
- Craiiig... Ahh~ - suttogta. A fiú fejét vesztve döntötte el az ágyon egyetlen mozdulattal, majd még gyorsabban lökte csípőjét a másikéhoz.
- A-Ah~ - nyögött fel meglepetten Stan, mikor a fekete elérte érzékeny pontját, ujjaival bele marva a másik bőrébe, húzta végig kezét annak hátán. Craig felszisszent melynek következtében ismét nagyot lökött a fiún, de meg is állt mellé.
- Cica~ a körmeidet húzd be - Stan engedelmesen szorította ökölbe kezeit, ahogy ködösen nézett fel a másikra. Erre ismét mozogni kezdett de sokkal vadabbul, mintha ez lenne számukra az utolsó. Stan hátra vetve fejét, nyögdécselt, egyre hangosabban, bár mennyire is próbált arra figyelni, hogy halk legyen, nem ment neki.
- Chraigh... énh... Ah~ - nyögte, majd teste megfeszült a másik alatt, majd bemocskolva hasát, élvezett el. A fekete tovább mozgott benne még egy kis ideig, majd ő is elélvezett. Testét a fiúnak szorította így ruháját a másik anyaga kissé bemocskolta. Stan kapkodva a levegőt, feküdt tovább mozdulatlanul a másik alatt. Kezei szép lassan lecsúsztak a másik fiú hátáról, míg Craig viszont mint aki nem most ment volna végig egy menetet, tolta fel magát, majd lassan kicsusszanva a fiúból térdelt fölötte miközben megfogva a kissé elázott masnit oldotta ki. Stan csak ekkor nyitotta fel lomhán pilláit, ahogy Craig-re nézett. Pár pillanat múlva viszont, kissé ijedten kapott szájához.
- Basszus! Nagyon hangos voltam... - nyöszögte kétségbe esetten. Mintha csak végszóra hangos dübörgés rázta meg a lépcsőházat. Valaki jött felfele és a hangokból ítélve nem volt vidám.
- Hopp. Ez kiment a fejemből - mondta Craig, ahogy lerendezve magát vette le gyorsan a pólóját, majd dobta a sarokba és kezdte el leszedni a fiúról a szalagot - mit is ígért neked~? - Stan arca fal fehér lett, majd reménykedve nézett fel Craig-re.
- D-De bevan zárva az ajtó! Ugye nem tud bejutni?
Craig elmosolyodott, de valahogy semmi biztató nem volt benne.
- Tudom még nem beszéltünk az apró hülyeségekről, meg ilyesmi. Például mi idegesíti az embert meg miegymás. Nos nekem van egy... néha úgy spontán nem szoktam aludni és így egyik napról a másikra egyszeriben ott ahol vagyok elájulok - vonta meg a vállát, ahogy átfordítva kezdte már a lábairól leszedni - hülyeség, baromság, de egyszeriben ez van. Szóval a lényeg, hogy Ruby-nak van pótkulcsa a szobámhoz.
- Ez... n... nem... lehet... igaz... - suttogta maga elé halkan, majd észbe kapva kapta magára pólóját. Pont időben ugyanis Craig ekkor szedte le róla az összes szalagot, bár itt ott kicsit ragadós volt.
- Na ezt sem használom fel többet - mondta kissé komoran, ahogy a kukába hajította, majd az ajtóra nézet, melyben hallani lehetett ahogy a kulcsot bele csúsztatják - ugye tudod, hogy a takaró nem ment meg. Stan még gyorsan magára kapta bokszerét, majd szemöldök ráncolva nézett az ajtóra, várva végzetét. Az ajtóegyszeriben kivágódott és egy vörös hajú kislány állt előtte igen morcos fejjel.
- Nem ismeritek a "halk" szót? - kérdezte, ahogy kezében megvillant egy nagyobb kés - Éppen játszottunk...
- Sajnálom! - nyöszögte Stan, ahogy kicsit hátrébb húzódott a kés láttán.
- Nyugi hugi - Craig megragadta a kést és kihúzta húga kezéből, melytől így egy kis vágást ejtett a kezén, amire Ruby kissé kerek szemekkel figyelt fel ám nem szólt semmit - menj csak vissza. Most már halkak leszünk - kezdte kilökdösni, és a lány kábán távozott a szobából - huu~ ez közel volt - törölte meg a homlokát, miután a zár ismét csukva volt. Stan meglepetten pislogott Craig-re, majd a kis vágásra pillantott a fiú kezén.
- A kezed... - motyogta, ahogy ujjával a sebre bökött.
- Megúsztad~ azzal meg ne törődj - dobta el a kést ami a padlóba állt bele.
- Köszönöm... - motyogta Stan, majd huncutul elmosolyodott. - Én hősöm~~
- Kap a hősöd valamit? Mondjuk kinagyíthatja a képed és kirakhatja poszterként ~? - kérdezte, ahogy megnyalta a sebe helyét. Stan tátott szájjal nézett vissza Craig-re.
- Persze, és Ruby meglátná, és szegénynek a lelkivilágának annyi lenne! - magyarázta, heves karmozdulatok kíséretében.
- Ha a felsőtested láttán nem zuhant a kicsi világába, nem fogja zavarni~ - mosolygott huncutul.
- Jó de... akkor is, bárki aki bejön a szobádba, meglátná... - feje egyre vörösebb lett. Hirtelen termet előtte és ép kezével megfogta a másik állát és olyan közel hajolt hozzá, hogy szinte érezni lehetett a forró leheletét.
- Akkor látnák milyen szexi, barátom van~ - Feje még vörösebb lett, majd kissé félénken szólalt meg.
- Jó de... azt a részt, cenzúrázd ki! - fordította el tekintetét.
- Én nem nyúlok a tökéletességhez~ - nyalta meg, a fekete ajkait.
- De, az csak rád tartozik nem?~ - mosolyodott el, majd meg is nyalta a másik ajkait.
- A féltékeny vagy, te is kapsz rólam egy szexi fotót~ - ajkai szinte már súrolták a másikét.
- Rendben! Kérek! - vágta rá habozás nélkül, ahogy csillogó szemekkel nézett fel Craig-re aki elmosolyodva csókolta meg, majd a fiókba nyúlva vett elő egy normális képet magáról s adta át. Valahol egy parkban készülhetett. Sima farmert és egy vörös pulcsit vett fel mellé és haja torzonborz volt, feltehetőleg az aznapi széltől. A mosolya pedig olyan mint aki megnyerte a lotto főnyereményét. Stan pislogva nézte a képet, majd végül elmosolyodva, tette szóvá a fiú mosolyát.
- Nahát~ még sose láttalak így mosolyogni. - kuncogta.
- Mert az egy szép nap volt. Többet nem is látsz - mosolygott, ahogy lemászott róla, majd az ablakhoz sétálva nézet ki rajta.
- Miért nem? - kérdezte nagyokat pislogva.
- Mert olyan nap nem lesz több - kinyitva az ablakot szagolt bele az esti levegőbe, majd mosolyogva fordult meg - öltözz~ elmegyünk. - Stan félretéve a képet kezdett öltözködni.
- Hová?... - kérdezte, ahogy nadrágjával küszködött.
- Szeretnéd, hogy a húgom levágja a tökeidet? - vonta fel a szemöldökét, ahogy a párkányra állva ugrott ki. Stan meglepetten nézett utána, de végül felöltözvén, vette magához a képet. Az ablakhoz sétálva, nézett ki rajta, majd nyelt egyet.
- Hát nem szeretném de... muszáj itt menni? - Craig már lent álldogált az udvaron és úgy nézet fel az ablakra.
- Ugyan én sem lerepültem. Azon a rácson jöttem le - mutatott az ablakánál levő rózsafuttatóra - nem lesz bajod. Tavaly kiszáradtak. - Stan meglepetten pislogott a rácsra, majd nyelve egyet, vágta zsebre a képet. Erőt véve magán, állt ki ő is a párkányra, majd kezdett lefelé mászni a rácson. Ugyan, hiszen sok mindenen keresztül ment már barátaival, majd pont egy ilyen... puff. Kábé felénél megcsúszott keze, így seggre érkezett a hóban.
- Aucs... - morogta, ahogy felállva, fenekét simogatta.
- Azt hittem ennél könnyebb landolásod lesz - lépett mellé, ahogy megragadva kezét kezdte húzni. Stan meglepetten pislogott rá.
- És most hová megyünk? - kérdezte, ahogy szemei felcsillantak a kíváncsiságtól.
- Hazaviszlek~ elég egyértelmű - bólintott, de csak magának biztosítás képpen.
- Haza... - motyogta, majd arca ismét vörös lett. Elfordítva tekintetét, nézett a házak irányába, a jól megszokott utca látványa... egy valamit kivéve. A kalapos, kabátos fickó, az egyik ház falának dőlve, nézett fel rá vigyorogva, ahogy kék szemei megcsillantak. Stan megtorpanva nézett arra, de mire újra pislantott, az embernek már nyoma sem volt. Fejéhez kapva, nézett maga elé. "Mióta haluzok be dolgokat?..." gondolta magában. Craig kissé visszatántorodott a hirtelen megállás miatt így kissé furcsállta a másik reakcióját.
- Minden oké? - Stan felkapta fejét.
- Persze... - motyogta, majd újra elindult. Furcsállva a dolgot de attól függetlenül ő is ismét neki indult. Stan lopva megint oda tekintett, ahol a férfit látta, szemei kikerekedtek, mikor a hóban lábnyomokat látott. Képtelenségnek tartotta, hogy igaz legyen, de mégis... ennyiszer nem képzelhette volna be. Egyre jobban kételkedett saját magában, gondterhelt arccal sétált tovább némán.
- Megjöttünk - felette ahogy felnézet a házra észre sem véve Stan arcán a nyugtalanságot. Stan felkapta fejét, majd elengedve a másik kezét, sietett az ajtóhoz.
- Köszi hogy hazakísértél~ - mondta mosolyogva, ahogy hátra pillantott a fiúra.
- Jobb mint egy csapat lányt hallgatni - vont vállat, majd intve neki fordult meg és indult visszafele. Stan még egy kis ideig nézett utána, majd kinyitva az ajtót, sietett fel a szobába. A család nem is foglalkozott vele, hogy hazajött, tovább nézték helyette a tévét. Mikor Stan felért a szobába, elővéve a képet, tette le az asztalra, majd ablakához sietve húzta be a függönyt, és rogyott a földre.
- Paranoiás... lettem?... - nyöszögte maga elé, ahogy a függönyre pillantott.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
