|
17 nap varázsa
2012.04.18. 22:03
Приятно четене ~ :3
Mikor kicsöngettek az első óráról, Kenny szemöldök ráncolva nézett az üres padra, hol se Craig se barátja nem tartózkodott. Felállva sétált Kyle-hoz, zsebre dugott kezekkel.
- Kyle. - szólította meg a vöröst.
- Mondjad? - nem nézet fel a magazinból. Lázasan olvasta sőt életében talán először még órán is.
- Nem tudod mi van Stan-nel?... - kérdezte, ahogy az üres pad felé sandított.
- Tegnap miután elbúcsúztam tőled senkivel nem találkoztam - lapozott, majd intett neki - biztos jól van.
- Aha... - persze, Kyle nem tudott a tegnap történtekről, így egyedül Kenny-t aggasztotta a dolog. - Ja! - kapta fel fejét, majd zsebéből előhalászva egy érmet, rakta le a vörös padjára. - Tessék~
- Oh~ elkérted az enyémet? Köszi - lerakva az újságot forgatta meg a kis érmét, melyen egy kosárlabda volt.
- Persze. Hát megkértél rá. - mondta a szőke mintha ez természetes lenne.
- Kár hogy a futásnál nem nyertünk - mondta, ahogy kissé elszomorodott, mikor eszébe jutott a tegnap. Kenny legyintett.
- Majd jövőre. Ráadásul én nem bánom~ - vigyorodott el.
- Ohh tényleg~? - nézet rá komolyan, majd felállva kapta fel a magazint - Én azért kicsit igen... mindegy, most viszont rohanom kell... majd később - mondta, és rá sem nézve a szőkére rohant ki a teremből. Kenny sóhajtva nézett a vörös után, ám mikor egy lány erősen szorongatta hátulról, sóhajtva kezdett vele beszélgetni. Kyle persze ezt látta és megint kissé szomorúan hajtotta le a fejét, ám az ajtóban Butters állta útját.
- Kyle! Mi a baj?! Miért sírsz? - hangja hangos volt, ahogy végig ért az egész termen. A fiú viszont észre sem vette ezt. Kezét az arcára fektette melyen tényleg könnyek csillogtak. Kenny viszont felkapta fejét a szőke kijelentésén. Kyle-ra pillantott, majd szó nélkül hagyta ott a lány és sietett oda a vöröshöz. Mögé lépve fordította maga elé, majd vállait fogva nézett a szemében. Mikor meglátta a könnyeket, szemei kikerekedtek. Ahogy Kyle is döbbenten nézet barátjára.
- Be-belement csak valami... nem fontos... - mondta, majd ellökve a szőkét sietett ki az ajtón. Kenny Butters-re nézett kérdően.
- Furcsa... az ember nem szokott mindkét szeméből sírni ilyennél - tűnődött el, ahogy befele kezdett sétálni. Kenny az ajtó felé indult, de ekkor megint megragadta hátulról a lány.
- Naaa~ Kennnyyyy~ Miért hagytál ott szó nélkül?! - hisztizett a lány, mire Kenny ismét sóhajtva kért tőle bocsánatot, majd kezdett vele beszélgetni. A lány egyre közelebb lépdelt hozzá, ki mindig hátrált, így végül a folyosó falának préselte a szőkét a fekete hajú lány. Pajzánul vigyorgott fel Kenny-re, ki közömbösen nézett rá, miközben az hozzá dörgölőzött.
- Kayle, szállj le rólam. - jelentette ki kissé ingerülten Kenny, de a lány vigyorogva csókolta meg a szőkét. Kenny nem reagált, helyette eltolta a lányt, majd ellépve mellette sétált be a terembe.
- Úgy is az enyém leszel... Kenneth...~ - morogta maga elé a lány.
Eközben persze talán csak a sors akarata volt, hogy a kanyarban egy magazin eset le a földre és egy ijedt arc nézet a szőkére, majd fordult meg és hagyta ott a helyszínt. Az óra elkezdődött, de Kyle-nak nyoma se volt. Kenny szemöldök ráncolva bámulta az üres helyet, hol pedig az ajtót. A lány ezt persze kiszúrta, így jelentkezve kérezkedett ki wc-re, a kedves kémia tanár persze ki is engedte. Kayle a lány wc-hez ment, ami mellett közvetlen a fiú wc volt. Nem zavartatva magát, nyitotta ki a fiú wc ajtaját, és lépett be a helyiségbe. Kyle épp az arcát mosta a csapnál amikor megpillantotta a lányt. Kissé kikerekedtek a szemei de lenyugtatta magát.
- Egy ajtóval elcsúsztál.
- Nem éppen. - közölte hidegen, majd a fiú felé kezdett lassan menni. - Te vagy Kenny~ - mondta negédesen a fiú nevét. - egyik barátja igaz? - folytatta komoran.
- Igen. Miért? Mert ha letapizott, az nem az én hibám - mondta mosolyogva, de nagyon is tartott a lánytól ki viszont csak sóhajtott.
- Bárcsak azt tenné velem. - megállva a fiú előtt egy lépésre, nézett rá komoran. - De tudod, bármily meglepő, senkit nem szokott taperolni. - mérgesen ráncolta szemöldökét.
- Rá vall - bólintott, ahogy próbálta elhagyni a wc-t - akkor nekem mi közöm van hozzá? - A lány csettintett nyelvével.
- Úgy tudtam okos vagy Kyle. - forgatta meg szemeit. - De ha ennyire tudatlan vagy ez ügyben... - elvigyorodott. - Nincs is miről tárgyalnunk.~ - boldogan sétált ki a wc ajtón.
A fiú csak pislogott utána. Valamilyen szinten értette miről van szó. Ki ne értette volna. Ez fenyegetés... Lassan csúszott le a csempén, majd átkarolva lábait hajtotta le a fejét. Kayle vigyorogva tért vissza, majd ült le helyére. Kenny-nek persze ez feltűnt, de remélte hogy Kyle eltűnésének és a lánynak nincs köze hozzá. Mikor a csengő megszólalt, Kenny felpattanva rohant az ajtó felé, de a lány megint rácsimpaszkodott.
- Kenny~~
- Az ott Usher?! - kérdezte Kenny, ahogy a lány mögé mutatott, ki csillogó szemekkel fordult oda. Kenny ezt kihasználva spurizott el a helyszínről, míg a lány morogva ütött le egy másik fiút. Kyle eközben kissé szipogva jött ki a wc-ből. A kérdés eldöntetett.
- Hazamegyek... - mondta, ahogy táskáját is hátra hagyva sétált a kijárat felé.
- Kyle! - szólt utána Kenny, ahogy megörült a fiú látványától. Átölelve hátulról dörgölőzött hozzá. - úristen hová tűntél tökre aggódtam jajj~
- Rosszul voltam... inkább haza megyek - mondta csöndesen.
- De a táskád... - motyogta.
- Keeennny~~ - hallatszódott a lány hangja, mire Kenny rögtön visszahúzta Kyle-t a wc-be, majd saját magával támasztotta az ajtót belülről.
- Basszus... - morogta maga elé. A vörös gyomra össze ugrott, ahogy meghallotta a lányt. Kissé megremeget, de tartva magát próbált kiszabadulni a szőke kezei közül. Kenny elengedte, majd résnyire nyitva az ajtót lesett ki. A lány már nem volt a folyosón.
- Huh... megőrülök ettől az őrült libától. - morogta Kenny, majd Kyle-ra nézett. - Minden oké?... - kérdezte aggódóan.
- Jól vagyok... csak haza akarok menni - hajtotta le ismét a fejét és kifele igyekezet. Kenny kinyitva neki az ajtót, nézte még mindig aggódóan a vöröst ki lassan sétált el mellette és ismét a kijárat felé igyekezet, ám valamiért ismét rájött a sírhatnék, így nagyban törölte szemeit. Kenny ezt észrevéve sétált mögé, majd hátulról átkarolva, lengetett meg előtte egy zsepit.
- Allergia... - mondta, ahogy elmarta a zsebkendőt.
- Allergia mi~ - ölelte magához a fiút. - És azon kívül?
- Semmi... csak az... - motyogta, ahogy megpróbált kibújni az ölelésből. Kenny alsóajkába harapva engedte el Kyle-t. Legszívesebben örökké ölelte volna, de tudta hogy a másik nem akarja.
- Azért a táskádat is haza kéne vinned.~ - mutatott a fiúra, ahogy mosolyt erőltetet arcára.
- Nem megyek be abba a terembe... - mondta komoran.
- Miért?... - kérdezte meglepetten Kenny.
Szemiből ismét könnyek kezdtek folyni, majd megfordulva dühösen bökte meg a szőke mellkasát.
- Mert az a lány megfenyegetett, miattad! Nem akarok még egyszer a hülye kis villámló szemeibe nézni! Tőlem, ha nagyon akar legyen... úgy sem szoktam senki boldogságának az útjába állni, hisz az enyém mit sem számít! - Kenny ledöbbenve nézett Kyle-ra.
- Az a hülye ku... - alsóajkába harapva fojtotta vissza káromkodását. - De te így is boldog vagy Kyle, nem?... - kapta fel fejét Kenny, ahogy kérdően nézett a vörösre.
- Ha a barátaim boldogak akkor az én boldogságom nem fontos... - mondta, de megrázta a fejét - haza kell mennem.
- Kyle. A te boldogságod a legfontosabb, főleg nekem. - mondta határozottan. - És a táskád nélkül még sem kéne haza menned. - mosolyodott el.
- Te egy idióta vagy... - közölte vele, ahogy megállt előtte.
- Miért? - kérdezte meglepetten.
- Mert nem vagyok boldog! Kurvára nem vagyok az! Minden napról boldogtalanabb leszek! - kiabált rá. Kenny kikerekedett szemekkel nézett a vörösre, majd végül szomorúan fixírozta a fiút.
- Miért?... - kérdezte nyugodtan.
- Mert féltékeny vagyok... minden lányra a suliban akinek csak a mellét nézed. - Kenny leesett állal bámult Kyle-ra.
- Te?... - mutatott a fiúra, nagyokat pislogva. Aki viszont nem bírva tovább ismét elsírta magát.
- Idióta, hülye! Azt hiszed a meleg miatta pirulok el mikor megölelsz! - kérdezte, ahogy megcsapta a fiú mellkasát ki pedig szomorúan nézett Kyle-ra, majd megfogva kezét, húzta magához, és ölelte át szorosan.
- Ne sírj. Léci. Olyan rossz látni.
- De már nem bírom magamban tartani... - szipogta, ahogy ő is átölelte a szőkét ki lágyan elmosolyodva kezdte simogatni a másik hátát.
- Ugyan már~ Felesleges magadban tartani~ - mondta mosolyogva, mire Kyle ismét dühösen csapta meg a fiú mellkasát.
- Igen?! Mindenkire akire rámászol kezdjek el bőgni? - Kenny felkuncogott.
- Ha tudtam volna hogy zavar, nem csinálom.~ - ölelte magához még jobban a vöröst. - Hiszen én is szeretlek téged~ - suttogta a fülébe.
Kyle elvörösödött, a szó hallatán és még a könnyei is megálltak.
- De...
- De?~ - kérdezte mosolyogva, ahogy elhajolva simított végig a másik arcán.
- Ezt csak úgy mondod igaz? - kérdezte, ahogy kissé felkuncogott - Nem is vagyok olyan akit szeretni lehet és... - elhallgatott, majd felnézve a szőkére - Kenny... én szeretlek, de nem akarom elvenni az esélyt, hogy kedves barátnőd legyen. - Kenny felkuncogott.
- Jaj Kyle~ Tudod hat éves koromban elhatároztam hogy egy nap te leszel a feleségem~ Nekem nem kell kedves barátnő. Nekem csak te kellesz~ - ölelte magához a vöröst.
- Komolyan - csillogtak fel a szemei, de kissé ez is elhalványodott, mikor végig futatta a mondatot magában... - Én nem vagyok lány! Nem lehetek feleség!
- Most már tudom~ - kuncogott Kenny. - De attól még járhatunk~ - mondta boldogan, ahogy hozzá dörgölőzött.
- Járni... - feje teljesen elvöröslött.
- Iiiigennn~ - boldogan csillogó szemekkel nézett Kyle-ra. - Járunk? - kérdezte boldogan.
- Én nem is tudom... - mondta még mindig vörösen.
- Miért?~ A szerelmesek azt szokták nem igaz?~ - dörgölőzött neki a másiknak.
- Igen, persze... - mondta, ahogy bólogatott.
- Hát akkor?~ - puszilta meg a másik arcát.
- Nem... én csak... - motyogta, ahogy ismét elpirult, majd fejét a szőke mellkasának nyomta. Kenny elmosolyodva, simogatta a másik hátát.
- Te?~
- Én szívesen járnék veled... - motyogta halkan.
- Yaay~ - ujjongott Kenny, ahogy hozzá dörgölőzött a másikhoz, - Akkor ez eldőlt~
Kyle félénken ölelt vissza, majd lány puszit nyomott a szőke arcára. Kenny mosolyogva nézett Kyle-ra.
- Jobban vagy már?~ - kérdezte huncutul.
- Kicsit... de attól a csajtól még mindig fosok - mondta már kicsivel határozottabban.
- Ne aggódj~ Én meg védelek. Szóval mostantól mindig ott KELL lennem melletted...! - mondta felcsillanó szemekkel. - Csak úgy tudlak megvédeni!
- Mibe, hogy te ezt most élvezed - nézett rá mosolyogva.
- Nagyon~ - vigyorgott rá Kenny.
- Csak, hogy tudd, meg tudom magam védeni... - mondta, ahogy kissé megbökte a fiú oldalát - csak ez a csaj tényleg.... a fáraszt hozza rám.
- Miért? - kérdezte nagyokat pislogva Kenny.
- Nem tudom... - mondta ahogy ismét eszébe jutott a lány arca.
- Kennnnyyy~ - szólalt meg az említett, mire Kenny magához ölelte Kyle-t. - Kenny!~ - szólalt meg boldogan a lány, mikor meglátta, ám mikor a vöröst is kiszúrta, komoran bámult a kis párra. - Mit csináltok?... - morogta maga elé a lány, ahogy egyre közelebb lépdelt feléjük. Kenny alsóajkába harapott, tudta, ezért vége lesz, de meg kellett tennie. Megfogva Kyle állát, fordította maga felé, és adott neki egy szenvedélyes csókot, mit a fekete hajú lány ledöbbenve nézett. De nem csak ő, Kyle ugyan olyan meglepetten nézett a másikra, ám nem tiltakozva félénken csókolt vissza. Mikor Kenny elvált a másiktól, huncutul nézett Kyle-ra. A lány arca vörös volt, majd egyre vörösebb és végül felsikított.
- M-Mégegyszer lécciiii!!!! - mondta a lány, ahogy orrából kisebb patak vér kezdett el fröcskölni.
- Mi a... - lepődött meg Kenny, ám a lány tovább nézte őket csillogó szemekkel.
- Most már biztos, hogy meghaltam... - mondta Kyle, ahogy kissé émelyegve a jó érzéstől dőlt neki a szőkének.
- Istenem~ Ezt többször is látnom kell úristen szólók Rebinek is~ - ujjongott a lány, ahogy az osztály felé sietett. Kenny felkuncogva nézett a lány után, majd elmosolyodva nézett le Kyle-ra.
- Nos~ Ha nem akarod, hogy kisebb tömeg gyűljön össze itt, jobb lenne ha elmennénk innen~
- Rendben... de te cipelsz - mondta, ahogy mosolyogva nézet a szőkére, de nem is várva választ indult el.
- És hogy cipeljelek?~ Az ölemben?~ - kérdezte kuncogva Kenny, ahogy Kyle mellé sietett.
- Kapj a hátadra édes~ - nyújtotta ki a nyelvét, ahogy tovább kuncogott. Kenny belépve Kyle elé, kapta könnyedén a hátára, majd indult el vele a kijárat felé. Vigyorogva cipelte hátán a vöröst.
- Ha azt mondtam, volna ölj meg nekem egy oroszlánt és a bőrét csináld meg nekem kabátnak, azt is szó nélkül tennéd, mi? - erősen kapaszkodott a fiú vállaiba, ahogy fejét rá hajtotta.
- Persze! - vágta rá mosolyogva. - Neked bármit~ -
- Idióta vagy - puszilta meg a nyakát, ahogy kissé elvöröslött. Kenny felkuncogott.
- Te meg cuki~ - mikor elérték a portát, szerencséjükre az öregember nagyban aludt, így könnyedén kisurranhattak.
- HA csak hülyeség jön ki a szádon akkor inkább csönd... - mondta, majd a szőkére nézet - meggondoltam magam~ Nézzük meg Stan-t.
- De ő most Craig-nél van... szerintem.~ - kuncogott fel, de azért elindult Craig háza felé. Kyle felhúzta szemöldökét.
- Mit keresne nála? - kopogtatta meg a szőke fejét, majd közel hajolva hozzá súgott a fülébe - miről maradtam le tegnap?
- Craig leitta magát és... Stan hazavitte~ - mondta vigyorogva.
- Jézus... ő olyat is szokott?
- Thomas-sal ment el inni, az meg gondolom leitatta. - vont vállat a szőke.
- Ezt meg kitől tudod? - kérdezte.
- Ő mondta, hogy Thomas-sal volt. És magától csak nem inna ennyit. - vigyorodott el.
- Én azért megkérdezném erről Thomas-t is~ - mondta mosolyogva, majd mikor feltűnt Craig háza ismét megkopogtatta a szőke fejét - most már letehetsz~ - Kenny letéve Kyle-t, sóhajtott csalódottan.
- Szívesen vittelek volna még~ - mondta, ahogy zsebre dugva kezeit indult el a ház felé.
- Nem kell... tudok járni - mondta majd félénken fogta meg a szőke kezét. Kenny elmosolyodva ezen, adott puszit Kyle arcára, majd elérve az ajtót, csöngetett be. Az ajtó lassan nyílt ki, és Ruby komor képpel nézet a két fiúra, ahogy kitárta az ajtót.
- Fent vannak Craig szobájában... kufircolnak, vagy bármi mást csinálnak... nem tudom, de ajánlom, hogy ti is halkan csináljátok. Bárki hangos a kis fekete elveszti a golyóit. - Kenny bólintva, ragadta meg Kyle-t, és húzta be a házba.
- Aranyos lány - mondta kuncogva, ahogy már a lépcsőztek.
- Kiköpött Craig~ - mondta vigyorogva, majd mikor elérték a fiú ajtaját, határozottan kopogott be rajta.
- Fáj a lábam! Te nyitod ki - hallatszódott bentről, mire Kyle csak kérdően nézet a szőkére. Kenny sóhajtott, és mikor Stan ajtót nyitott, elvigyorodott.
- Szia Stanley, szűz vagy még?~ - kérdezte, mire a fekete egyből lecsapta.
- Majd én kezdem... - Kyle arrébb lökve barátját lépet Stan mellé - szóval, hogy vagy? Miért nem jöttél suliba, bár az hogy egy kis vörös hajú lány terrorizál eléggé kevés indok.
- Inkább itt maradtam Craig-gel, mint hogy suliba menjek... - mondta kuncogva, mire Kenny elvigyorodott.
- Vajon hány csomag gumit használhattak már el...~ - Egy jobb napokat is látott óra csapódott a szőke képébe.
- Oh szia Craig~ - szinte már csak reflexből köszönt, ahogy a fekvőre nézet az ágyban. Stan kuncogva nézett a jajgató szőkére.
- És ti? Hogy, hogy lógtok a suliból? - kérdezte Stan Kyle-tól, mire az elvöröslött, majd a szőkére bökött.
- Rosszul voltam ő meg elkísért és... - ám mielőtt folytathatta volna, Craig felült az ágyban és szinte felüvöltött.
- Elmondta neki! Na tessék! A Nyuszink is felnőtt~
- Mi az hogy nyuszi?! - rivallt rá Kenny, ahogy beljebb lépve sétált Craig ágya mellé.
- Halkabbannnnn~ - nyöszögött Stan.
- Hmm lehet, hogy Kyle volt a gyorsabb? - nézet a szőke mögé a még mindig vörösre. Kenny elgondolkozva, kapta fel fejét.
- Basszus tényleg ő mondta ki előbb... - mondta még mindig elmélkedve.
- Tudtam! Akkor sajnos még mindig Nyuszi vagy~ - nevetett fel, ahogy már a párnáját verte. Kenny elvéve tőle a párnát, csapott rá a fejére.
- Már mé' lennék az?! - morogta.
- Nem hiszem el, hogy a vörös mondta előbb ki!!! Mindjárt behalok - szinte már fuldoklott a nevetéstől, ahogy hasára fordulva csapkodta az ágyat.
- Én... esküszöm... megölöm... - morogta Kenny, ahogy már közelebb is lépett Craig-hez, de Stan visszahúzta.
- Hey~
- Miért is zavar ez téged? - kérdezte Kyle is, ahogy Stan segítségére sietve fogta vissza.
- Ilyen nincs...nem bírom abba hagyni - röhögött még mindig. Kenny cöhintve, ölelte magához Kyle-t.
- Igazad van kit érdekel~ - közel hajolva a másikhoz, nyalta meg az ajkait, miközben Craig szemeiből törölgette könnyeit, addig Kyle vörös fejjel tolta el magától a szőkét. Stan leülve Craig mellé, nézett rá.
- Most mé' kell kinevetni? - kérdezte morogva, bár arcán egy huncut mosoly ült. - Nem tehet róla...~
- Nem értheted~ - mondta kuncogva - ez olyasvalami amit csak azok értenek meg akik először mondják ki.
- Óóó~ - vigyorogva nézett Kenny-re, ki csupán érzelem mentesen pislogott rá vissza.
- Ne ragadjon a rossz kedv a kedves nyuszinkról~
- Rendben, - bólintott, majd megfogva Kenny vállát nézet a fekete lábára - értem te miért nem jöttél, de hogy te csak miatta... - Stan meglepetten pislogott Kyle-ra.
- És?... – kérdezte Stan, míg Kenny elvigyorodott.
- Lemaradtam valamiről? - kérdezte nagyokat pislogva.
- Ó, csak Stanley szerintem elszólta magát, így Craig lelkiismeret furdalás nélkül megerőszakolta~ - mondta vigyorogva Kenny.
- Nyuszi~ ne vonj le téves következtetéseket. Soha nem erőszakolnék meg senkit - mondta, ahogy átölelve Stan-t húzta magához.
- De fogadjunk, hogy már nem vagy szűz~ - mutatott Stan-re, ki elpirult.
- De, az vagyok... - morogta.
- Nem sokáig...~ - kuncogta Kenny.
- Ahogy a vörös sem, nem? - mosolygott Craig.
- Vele csak akkor rosszalkodom, ha ő is akarja~ - puszilta meg Kyle arcát.
- Hogyne~ hogyne~ - bólintott Craig, ahogy eldőlt az ágyon.
Kyle eközben ismét vörös arccal nézet Kenny-re, majd kissé combon vágta.
- De egyenlőre nem akarok semmit...
- Jajj de cuki vagy~ - mondta csillogó szemekkel Kenny, ahogy magához ölelve dörgölőzött hozzá. - Akkor nem csinálok semmi olyat~ - Kyle arca vörös lett és elfordítva fejét hümmögött párat. Kenny tovább dörgölőzött neki boldogan, mire Stan elmosolyodott.
- Tényleg Kyle mondta ki előbb?... - kérdezte meg végül vigyorogva, mire Kenny nem válaszolt, csupán Kyle nyakhajlatába temette fejét.
- Látszik rajtuk~ ráadásul a nyuszink, hogy merte volna előbb kimondani? - bökött a szőkére, mire a vörös kissé szúrósan nézet rá, de nem szólt semmit. Stan is elvigyorodott, és talán mindenki meglepettségére, Kenny is mosolyogva sandított rájuk, de továbbra sem szólt semmit, csak közelebb húzta magához Kyle-t.
- Kenny... megfojtasz, ha így haladsz - próbálta magától kicsit eltolni a szőkét, bár az szinte úgy kapaszkodott belé mint egy mentőmellénybe.
- Yay~ Sajnálom~ - engedte el a vöröst, kissé kuncogva.
- Tudom, hogy a meghitt pillanatot csúnya megzavarni, de ha nincs jobb dolgotok akkor kerítenétek magatoknak? - kérdezte Craig mosolyogva, ahogy keze Stan dereka köré fonódott, majd úgy húzta közelebb magához - van egy kis dolgom. Dolgunk. - Stan feje pipacs vörös lett, és némán habogott, míg Kenny megnyalva ajkait, karolta át Kyle derekát, és kezdte kifelé húzni.
- Persze persze.~ - hagyta is el a helyiséget, végül a vörössel karöltve.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
