|
16 fokos fordulat
2012.04.05. 23:42
Maligayang pagbabasa ~ :3
A reggel szinte hamar eljött a hosszú este után és Craig egy jó fejfájással és lábgörccsel ébredt.
- Bassza meg... - morogta, ahogy lassan kinyitotta a szemét, majd mikor előre nézet kicsit meglepődött mikor Stan-t látta maga alatt. Félig felhúzott pólóval. Ő pedig rajta - Na ne! - akadt ki melynek eredménye képpen egy jókora ívben esett le a másikról egyenesen le a földre. Stan csak ekkor nyitotta fel lomhán pilláit, ám mikor eszébe jutott a tegnap este, riadtan ült fel.
- Craig...! - maga mellé nézve csodálkozott el. - Mit csinálsz oda lent?...
- Mit csinálsz te alattam? - kérdezte, majd lassan kezdett neki becsúszni a tegnapról levő képek - oh... egy kupac hóba hánytam... - közölte, majd lenézve lábára vizsgálta meg a kötést.
- Meg megharapott valami hülye kutya... - morogta Stan, ahogy felült a kanapén. - Amúgy meg csak haza hoztalak, aztán elaludtál rajtam... - magyarázta. - Aztán én is elaludtam...~ - mondta, ahogy kínosan felkuncogva vakargatta tarkóját.
- Arra emlékszem - legyintett morogva - megakartam simogatni az meg belém mart, aztán megjelentettek... akkor beszéltünk, de hogy miről nem tudom után az a lány ááá! Basszus, hogy engedhettem ezt a hülyeséget Thomas-nak! - ordított fel.
- Mit?... - kérdezte nagyokat pislogva Stan.
- Jesszus... vele se iszok többet - mondta morogva, ahogy vissza szenvedte magát az ágyra - ő itatott le.
- És aztán a lábadba harapott, vagy meg akart lovagolni?... - kérdezte ahogy a fiút nézte vigyorogva.
- Megakart lovagolni - mondta komolyan. Stan felhúzta egyik szemöldökét, majd sóhajtott. Magában nem egy káromkodást kántált el, és nem egyszer tépte szét a fiút.
- Gondoltam, hogy ilyen... - morogta, ahogy képzeletében épp lefejezte a 'kedves' cserediákot.
- Most pedig... miért vagy félig lemeztelenítve? - tért rá a lényegre.
- Engem meg TE akartál meglovagolni. - mutatott Stan a másikra. Akire csak felprüszkölt a röhögéstől, majd a hátár gurulva verte a padlót.
- Na ne röhögtess! Nem vagyok én olyan~ - mondta fuldokolva.
- De de... - pislogott nagyokat. - Jó nem meglovagolni de teljesen rám másztál és azt mondtad éljek vissza a helyzettel meg ilyenek de aztán hál' isten bealudtál mert huh~ nem szeretek vissza élni a helyzettel meg magyaráztál Kenny-ről... - hadarta.
- Komolyan? - ült fel, ahogy letörölte könnyeit az arcáról - Nem emlékszem rá... bár a fele estére nem emlékszem... de annyira hihetetlenül hangzik. Nem szokásom ilyet mondani.
- Tényleg... meg nyalogattad a nyakam meg... - arca vörös lett. - meg minden... Tényleg! - kapta fel fejét. - Mi volt az a duma Kenny-ről, hogy jobb akarsz lenni nála? - Craig valahogy visszatornázva magát a kanapéra terült el, majd csak megrántva vállát tudta le a kérdést.
- Nem emlékszem semmire, így hogy a fenébe tudjam mire gondoltam? - kérdezte, bár nem nézett rá a fiúra. Felettébb kerülte annak tekintetét.
- Ahaaa...~ - Stan körülnézve kezdett egy órát keresni. - Tényleg ma suli lenne nem?
- Ha szeretnél menj csak, de én kihagyom... - legyintett ahogy masszírozni kezdte a fejét - fáj a fejem, a lábam és néha a hányinger kerülget... nem kell nekem még a nyakamra még valami hülye óra is - morogta. Stan Craig nyakába ugrott.
- Dehogy megyek inkább itt maradok veled!!! - mondta boldogan.
- Örülök~ - vigyorgott, ahogy ő maga is átölelte őt - de ha akarsz tényleg nyugodtan elmehetsz. A szenvedésemet nem akarom rád aggatni.
- Ugye csak viccelsz?! Tudod ki menne szívesebben iskolába, mint hogy a szerelmével legyen~ - mikor észbe kapott, feje pipacs vörös lett.
- Ohhh~ - húzta el a szót, majd még jobban magához ölelte és szenvedélyes csókkal jutalmazta a kirohanást. Stan felsóhajtott a hirtelen jött csóktól, de félénken viszonozta. Ezt megérezve kezeit a fiú hátára vezette és végig húzva ujját az oldalkán nyalt végig a szájpadlásán. Stan ismét jólesően felsóhajtott, ahogy hozzá dörgölőzött a másikhoz és az élvezet szinte felejthetetlen volt, amíg Craig ki nem nyitotta a szemét és egyenesen a fiú mögé nézet. Szemei kikerekedtek, ahogy húga egy egyszerű mozdulattal a kezében levő serpenyővel rácsapott Stan fejére.
- Szálljál már le a bátyámról!
- Wá~ - lepődött meg Stan, majd fejét fogva fordult meg. - Na ba...
- Szállj már le róla! - csapott volna ismét rá, ám Craig egy egyszerű mozdulattal kicsavarta kezéből a "fegyvert", majd legördítve magáról a sérültet állt fel, bár kissé felnyögött, ahogy megérezte lábát.
- Ruby ő a barátom! Örülnék ha őt nem üldöznéd el! - közölte, de húga csak bemutatott neki, majd Stan-re bökött.
- Megakart erőszakolni és te még a barátodnak nevezed?!
- Mi?! - értetlenkedett Stan.
- Nem akart megerőszakolni és ő nem csak a haverom, hanem a szerelmem is... ahh~ neki vetted azt a cukrot is. Nem emlékszel? - kérdezte a fejét fogva ám a lány még mindig igen rosszul állóan nézet a kis vendégre.
- Oké... elhiszem, de agyon verhetem mert a kanapén támadt rád?
- Mikor?... - kérdezte szemöldök felhúzva Stan.
- Remek... az előbb te barom! Láttam! - morogta. Stan szemöldök ráncolva pislogott a kislányra.
- Na jó elég lesz... túlságosan fáj a fejem ehhez. Ruby ő nem támadt le, szóval nem vered meg... - mondta, ahogy ismét ledőlt a kanapéra, mire a lány pufogva nézet rá, de végül csak szó nélkül masírozott ki.
- Veszélyes húgod van... - motyogta Stan, ahogy Craig-re nézett ki bólintva egyet suttogta a másiknak.
- Ha életben akarsz maradni, mindig győződj meg róla, hogy nincs itthon...
- Mikor haza hoztalak azt mondtad elutaztak... - suttogta Stan.
- Igen? - nézet rá hitetlenkedve - Nos... anyámék igen, de ő végig itthon volt...
- Úristen... - nyöszögte Stan, majd fekete fürtjei közé túrt.
- Mi az? Tényleg nem mondtam, hogy itthon volt? - kérdezte.
- Nem. - válaszolta. - Ha mondtad volna felkészülök rá...
- Remek~ akkor ezentúl legyél készenlétben - mosolyogott, ahogy közelebb hajolva végig simította fiú arcán.
- Oké... - pislogott nagyokat Craig-re, ahogy elvörösödött. A fiú végül elhajolt tőle, majd hátra döntve a fejét takarta el a szemét.
- Ahh... fáj a fejem...
- Persze mert az a perverz Thomas leitatott és megakart erőszakolni, semmi Kenny-hez képest! - pufogott összefont karokkal.
- Hey... Thomas nem annyira rossz mint hiszed, ráadásul... - gondokozott el, de végül megrázta a fejét - na jó tényleg ő itatott le, de nem akart megerőszakolni. Illetve nem emlékszem...
- Biiiiiztos hogy meg akart, csak akkor itatunk le valakit, ha meg akarjuk erőszakolni!... - magyarázta.
- Nem vagy kicsit túlon túl féltékeny. Thomas is részeg volt és engem ismert csak ott egyedül. Leitatott és utána még hülyéskedett... - magyarázta.
- Hülyéskedett mi?... - morogta ahogy a fiúra sandított.
- Na jó! Elég lesz - mondta morogva, majd megfogva a kezét húzta magához és ölelte át miközben végignyalt az ajkain. Stan felsóhajtott a jól eső érzéstől, ahogy lehunyta szemeit. Craig ezután oldalra fordítva fejét végignyalt a fiú nyakán, majd a már így is kissé vörös foltot ismét megharapta, majd csókot nyomott rá. Stan alsóajkába harapva sóhajtozott, ahogy görcsösen szorította össze pilláit, de nem volt vége. Ezután a fülét kezdte harapdálni, de pár kisebb nagyobb fogcsattanás után csókot nyomott a fiú szájára, majd elhajolva tőle mosolygott.
- Megnyugodtál?
- Igenh... - suttogta, még mindig lehunyt szemekkel, ahogy kissé gyorsan vette a levegőt.
- Ennek örülök - mosolygott, ahogy végig simított a fekete tincseken.
- Hú... - nyitotta fel pilláit, majd nézett a másikra kissé ködös tekintettel. Ki erre csupán felkuncogott, majd a másikra nézet.
- Nocsak~ nem csak Kenny tud téged kábulatba hozni?
- Ő nem így hoz kábulatba... ez olyan jól eső kábulat, az meg szar! - mondta, ahogy kicsit felélénkült. Ismét egy kuncogás volt a válasz, de lassan az is elhalt, majd csak morgott egyet. Szinte villám csapásra jelent meg húga aki egy aszpirines dobozzal és egy pohár vízzel sétált a fiú mellé.
- Még egy morgás és megőrülök tőled... - mosolygott bátyjára, aki elfogadta a kis ajándékot. Stan kicsit arrébb csusszant Craig-től, és úgy nézett a kislányra.
- Kösz a vizet - mondta, ahogy bekapva a kis pirulát gurította le a torkán, majd vissza adva a kis poharat nézet rá a lányra aki ismét morgott, majd kiment a szobából - ahh oké oké... - mondta, majd lassan felállva nézet rá Stan-re - menjünk fel.
- Oké... - pislogott nagyokat, majd felpattanva a kanapéról indult el Craig szobája felé. A házigazda kicsivel lassabban követte, majd mikor felértek becsukva szobája ajtaját terült el saját ágyán.
- Miért ragaszkodik ennyire ahhoz, hogy feljöjjünk?... - kérdezte, ahogy körbenézett a szobában, habár másodjára járt itt, nem nagyon emlékezett a helyre.
- Lányos pizsi buli, ma 6-kor - felelte közönyösen. Stan felkuncogott.
- Ó, értem.
- De ha szeretnél még egy edénnyel találkozni, nyugodtan lemehetsz - mondta kissé felkuncogva.
- Eszem ágában sincs, sőt! - leült a földre. - Amíg tart az a pizsi party ki se teszem a lábam!
- Oh~ hát egész estés, szóval ha menekülni akarsz most tedd - kuncogott, majd arrébb csusszanva a kis ágyon nézet fel a másikra.
- Nem merek... - nyöszögte, ahogy az ajtóra nézett, majd elvigyorodva nézett Craig-re. - Meg nem is akarok...~
- Ahh~ akkor viszont nyomorgásra vagyunk ítélve ugyanis ez az egyetlen ágy a környéken - mosolyodott el, ahogy megpaskolta a kis üres részt. Stan felpattanva sétált az ágy mellé, majd huppant le rá.
- Nem hiszem, hogy nyomorogni fogunk~ - mondta, ahogy kezével a paplant simogatta.
- Helyes~ - kihasználva az alkalmat húzta le magához, ahogy átölelve a nyakába fúrta orrát és szívta be illatát. Stan lehunyva szemeit hajtotta le fejét, ahogy alsóajkába harapott.
- Jó az illatod~ - dünnyögte ahogy ismét végig nyalt a fiú nyakán. Stan felsóhajtva fektette fejét a másik vállára. Szólásra nyitotta száját, de nem bírt megszólalni. Craig keze lassan csusszant a fiú csípőjére, onnan meg végül a pólója alá. Ahogy hozzá ért a bőréhez ujjaival úgy simogatta. Stan alsóajkába sóhajtott fel, ahogy görcsösen hunyta le szemeit. Craig feje kissé feljebb csúszott, ahogy megharapta a fekete füleit, miközben kezei már a másik mellbimbója körül köröztek.
- Stan~ olyan édes vagy~ még a füled is piros - mondta kuncogva, ahogy ismét ráharapott.
- Ah~ - volt a fekete válasza, ahogy teste kissé megfeszült. Végül megfogva kissé csavarta meg, majd mosolyogva nyalt végig az arcán.
- Édes vagy~ nagyon~
- Nemh ish... - sóhajtozta, ahogy felnyitva pilláit, nézett ködös tekintettel a másikra.
- Oh dehogy is nem - mondta mosolyogva, ahogy most az ajkait nyalta meg, míg kezével lassan ment lejjebb egészen a fiú nadrágjáig. Stan belesóhajtott a csókba, ahogy kéjesen viszonozta azt. Craig eközben tovább folytatta. Lassan kezdte kibontani a fiú nadrágját is, majd mikor ezzel is megvolt belenyúlva futatta végig kezét a már kissé kemény tagon.
- Ah~ - Stan szemei kipattantak, és úgy nyögött fel, ahogy nekidőlt a másiknak.
- C-c-c ezzel kezdeni kéne valamit~ - nyalta meg saját ajkait, ahogy vigyorogva nézet a fiúra - vagy hagyjam abba~?
- Neh...~ - sóhajtotta Stan, ahogy kipirult arccal, ködös szemekkel nézett a másikra.
- Nos~ ahogy szeretnéd kedvesem - suttogta ismét, ahogy belenyalt a fiú fülébe míg lassan megszorította annak tagját.
- Ahh~ - nyögött fel Stan, ahogy ismét lehunyta szemeit.
Keze lassan szedte elő a másikat a nadrágjából, majd mozgatni kezdte a kezét. Stan görcsösen markolt a másik pólójába, ahogy alsóajkába harapva fojtotta vissza nyögéseit. A mozgás egyre gyorsabb lett, ahogy a nyakát harapdálta közben és Stan lehunyva szemeit engedett utat előtörő nyögéseinek, ahogy közelebb bújt a fiúhoz, majd fejét a másik nyakhajlatába fektette, úgy szippantotta be Craig illatát.
- Nekedh ish... olyanh jóh... illatodh vanh... - nyögdécselte.
- A tiéd jobb - mondta, ahogy lehajolva ismét megcsókolta. Stan belenyögött a csókba. Teste egyre jobban megfeszült, és mikor érezte nincs sok hátra, megragadta Craig kezét, ezzel megállítva a mozgást.
- Hmm? - nézet rá nem értve, miért akarta pont most abba hagyni.
- Így a kezedbe fogok élvezni... - lihegte Stan, ahogy ködös tekintettel a másikra nézett.
- Na ne szórakozz! - morrant fel, ahogy baljával lefogta a fiú kezét míg jobbjával folytatta annak kényeztetését - nem zavarsz~
- Deh... Ah~ - nekidőlve a másiknak, harapott alsóajkába, ahogy teste egyre jobban megfeszült, végül pedig nyögve egyet élvezett el. Craig mosolyogva simított végig baljával a fiú kissé izzadt homlokán, míg felhúzva kezét nyalta meg annak élvezetét.
- Hmm~ édes-
- Édes?... - húzta fel egyik szemöldökét.
- Kóstold csak meg - mondta ahogy lenyalt egy nagyobb darabot, majd megcsókolta. Stan lehunyva szemét élvezte a másik csókját, majd mikor elváltak, nagyokat pislogott a fiúra.
- Inkább keserű...
- Tévedsz~ ez édes - mondta mosolyogva, ahogy felült és egy zsepit elvéve a kis fiókról törölte meg kezét, addig Stan visszarántva az ágyra mászott fölé, majd nézett a szemeibe. Aki csak pislogott párat a fiúra.
- Nem volt elég? - kérdezte egy huncut mosollyal. Stan elvigyorodva hajolt le a másikhoz, majd érintette másikénak homlokát.
- Most te jössz~ - lecsúsztatva kezét, kezdte dörzsölni a másik tagját nadrágon keresztül
- Oh~ ahhoz több kel, hogy én is elélvezek - mondta, ahogy hagyta magát.
- Mennyivel több?~ - kérdezte huncutul, majd a másik nadrágjába nyúlva kezdte mozgatni kezét a másik férfiasságán.
- Sokkal több kisherceg~ - mondta bár arcán látszott, hogy élvezi.
- Akkor bevetek mindent~ - mondta, ahogy megnyalta ajkait, majd lejjebb húzva a másik nadrágját, kezdte gyorsabban mozgatni kezét a másik tagján. Craig ezen már felnyöszörgött bár még mindig nyugodt arccal nézet előre. Stan hüvelyk ujját a másik férfiasságán tetejére tette, majd azzal körkörös mozgást végzett a másik tagján, miközben még mindig mozgatta kezét. Ez már kissé megtette a hatását. Arca kissé kipirult bár arcán még mindig az a huncut mosoly volt látható. Stan lehajolva Craig-hez, nyalt végig nyakán, egészen füléig, majd lágyan megharapta azt. Ezután vissza térve a másik nyakához kezdte lágyan harapdálni.
- Tanulsz? - kérdezte, ahogy kezei akaratlanul is a másik fenekére vándoroltak.
- Olyasmi... - suttogta Stan, ahogy megszorítva a másik tagját kezdte gyorsabban mozgatni kezét.
- Ügyes~ - mondta, ahogy beharapta alsó ajkát a jó érzéstől. Stan elvigyorodva nyalt végig Craig arcán, ahogy kezével gyorsított a tempón. Az érzés ismét átjárta testét és megszorítva a fekete fenekét nyögött egyet, melyet már ő sem bírt elfojtani. Stan alsóajkába harapott a kellemes érzéstől, ahogy még gyorsabban kezdte mozgatni kezét.
- Fene az átkozott jó kezeidbe... - morogta, ahogy teste kissé megfeszült és elélvezet a másik tenyerébe. Stan mosolyogva nézte Craig-et, majd elengedve a másik tagját, vett el ő is egy zsepit, és tisztította meg kezét.
- Örülsz? - kérdezte, ahogy kezét kissé piros arcára helyezte.
- Naggyooon~ - mondta ahogy vigyorogva huppant vissza az ágyra. Craig elvigyorodott keze alatt, ahogy a következő alkalomra gondolt. Stan pedig mellé dőlve, nézett fel a plafonra, majd ismét Craig-re nézett mosolyogva.
- Éhes vagyok~ meghoztad az étvágyam~ - mondta, ahogy a mosolygósra nézet, vigyorogva - és mivel a lábammal nem éppen lenne jó rohangálnom, bevállalod, hogy megkéred a húgom, hogy csináljon nekünk szendvicset?
- Be... - mondta komoly elszántsággal Stan, majd felállva az ágyról, sétált az ajtóhoz. Kinyitva azt, nyelt egyet, majd lépett ki az ajtón.
- Bátor~ - kuncogott fel, majd felpattanva az asztalhoz botorkált és matatni kezdett a fiókban. Stan lelopakodva a konyhába, nézett körül.
- Ő... Ruby?... - szólt körbe. A lány éppen egy nagy tál fölött állt amiben minden féle cukorkát öntött ki a zacskóból. Mikor meghallotta a fiú hangját szinte csak megszokásból kapta fel a mellette tengődő fakanalat.
- MI van? - kérdezte, ahogy harci pózba vágta magát. Stan maga elé kapta kezeit védekezően.
- Ő izé, összedobnál Craig-nek egy szendvicset mert éhes? - mondta ahogy hátrébb lépett.
- Persze, kérsz te is? - kérdezte, ahogy lerakva a kanalat lépet a hűtőhöz.
- Öm... igen. - pislogott meglepetten a lányra.
- Mit kérsz bele? Van szalámi vagy sonka... hmm Craig a sonkát szereti~ - dúdolta, ahogy lassan összerakta.
- Sonkát... - pislogott még mindig meglepetten a lányra. Ruby még elidőzött pár percig, majd már meg is fordulva kezében egy tálca melyen két szendvics virított.
- Tessék~ két sonkás rendel~ - adta át a tálcát.
- Köszi... - mondta mosolyogva Stan, majd sarkon fordulva indult el Craig szobája felé.
- Csak hogy tudd~ ha elszúrjátok a bulimat kiherélek téged~ - hallatszott a csilingelő hang a konyhából.
Stan falfehér arccal sietett fel Craig szobájába, majd kitépve az ajtót zárta be maga után kulcsra. Viszont a fekete nem éppen tartózkodott bent a szobába. Ezt két dologból lehetett kikövetkeztetni. Az üres helységre és a kopogásra.
- Stan... kinyitnád? - kérdezte kicsit ingerülten. Stan egyből kinyitotta az ajtót.
- Bocsi... - motyogta.
- Mivel fenyegetett meg? - kérdezte, ahogy lelopta az egyik szendvicset és jókorát harapott belőle.
- Hogy kiherél ha elrontjuk a buliját... - mondta, ahogy becsukta a fiú mögött az ajtót.
- Hmm~ akkor lehet hangoskodnom kéne - kuncogott fel.
- Ne ne ne! - nyöszögte, ahogy megrázta fejét.
- De akkor unatkozni fogunk~ - vigyorodott el, ahogy lehuppanva az ágyra harapott ismét egyet.
- De nem a te heréidet szedi kiii... - nyüszögte, ahogy ő is leült az ágyra és belekezdett szendvicsébe.
- Oh nem fáj az~ ha szépen megkéred talán vissza is rakja - kuncogott fel.
- Aha... - arca elvörösödött a félreérthető mondattól.
- Ugyan már~ vicceltem - kezét a másik vállára tette és úgy húzta közelebb magához, majd így evett tovább és végül Stan is belekezdett szendvicsébe.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
