|
14 óránál
2012.04.05. 23:36
Buona lettura ~ :3
A kissé hideg szél ellenére is a futok már a rajtnál álltak. A 60 méteres nem szokott egy nagyon vészes lenni, viszont ha az ember haboz akár egy másodpercre is már vesztett. Kyle ezt nagyon is jól tudta, ahogy a mellet levő szőkére nézet.
- Sok szerencsét~ - mondta mosolyogva.
- Neked is~ - mondta szintén mosolyogva Kenny. Felállva a rajthoz, mindenki elfoglalta a pozícióját, majd végül a tanár felemelve a kis jelzőt lőtt és a futok hiper sebességgel indultak el. Kyle kicsit hátrébb 4 helyen míg mögötte a szőke lehetett. Mosolygott, majd felgyorsítva rakta egymás elé, ám a sors valahogy a kezére játszott ebben is. Felbotolva emelkedett a talajon, majd esett előre. Kenny gyorsan kapcsolt, majd gyorsan beérve Kyle-t, ölelte magához, így estek le a földre, persze Kenny kötött ki alul, így megvédve a vöröst az eséstől.
- Aú... - motyogta Kyle, ahogy lenézet a szőkére. Feje vörös lett, majd a mellette elfutókra nézet végül vissza a másikra - ugye jól vagy...? - Kenny elmosolyodva tolta fel magát kezeivel, majd túrt szőke tincsei közé.
- Persze. Te is ugye? - kérdezte aggódóan.
- Miattam szúrtad el a versenyt... - mondta, ahogy a célba bámult már szomorúan. Kenny felkuncogott.
- Ez csak egy verseny... Te sokkal fontosabb vagy.
- De... - kezdett ismét bele, majd felpattanva ragadta meg barátja kezét is és kezdte a mosdók felé húzni.
- Mi az?... - pislogott nagyokat Kenny, ahogy hagyta hogy húzza a másik. A vörös viszont nem válaszolt, helyette tovább húzta amíg el nem érték a mosdót, melyben senki nem volt bent. Kenny nagyokat pislogva nézett körül, majd Kyle-ra emelte tekintetét.
- Köszönöm... - motyogta lehajtott fejjel, ahogy kerülte a másik tekintetét. Kenny elmosolyodott.
- Ugyan már~ Nincs mit~ - mondta, ahogy boldogan nézte a másikat.
- Meg akarom hálálni... csukd be a szemed - mondta, ahogy még mindig a padlót bámulta. Kenny készségesen csukta be szemeit, míg Kyle felemelve fejét mosolyodott el, majd keze a fiú szemire siklott, míg ajkát a másikhoz érintette és csókolta meg. Kenny legszívesebben kinyitotta volna szemeit, de helyette csak jobban össze szorítva pilláit élvezte a helyzetet. Mikor a fiú végzett végig nyalt még a szőke ajkain, majd vissza húzódott és kezét is elvette. Arca vörös volt a tettétől, így hátat fordítva próbálta azt leplezni. Kenny viszont eldőlve dőlt neki a falnak, és vigyorgott a vörösre, ahogy megnyalta ajkait.
- Köszönöm még egyszer... - motyogta, ahogy kifele kezdett elmenni. Kenny követve Kyle-t karolta át nyakát, majd bökte meg ujjával a vörös piros arcát.
- Én köszönöm~~ - mondta boldogan. A vörös megállt, majd ismét elvöröslött a másik közelségétől.
- Kérdezzük meg hátha lehet újra futni...
- Ennyire szeretnél futni?~ - kérdezte mosolyogva a szőke.
- Miattam el lett szúrva a te esélyed is... én már nem akarok futni... - rázta meg a fejét.
- Én se~ Inkább veled maradok~ - mondta, ahogy átölelve Kyle-t dörgölőzött hozzá.
- Oké... - motyogta, ahogy ő is kissé a fiúnak dőlt.
A csoportos sportok már egykor elkezdődtek. Első szám a kosárlabda volt, amihez már fel is sorakoztak a fiatalok. Stan fején még egy kötéssel jelent meg a testnevelés csarnokban. Hamarosan csatlakozott hozzá a többi kosaras. Kenny és Kyle elég hamar odaértek, ám Craig-nek nyoma sem volt.
- Nem érdekel. A létszám megvan szóval hajrá! - közölte az edző, ahogy ketté osztotta a bagázst. A trió persze egy csoportba került.
- Kenny mi ez a vigyor? - kérdezte Stan, ahogy előre vitte a labdát a szőkével.
- Csak boldog vagyok~ - vigyorgott a szőke, mikor Stan neki passzolta a labdát könnyedén bedobta. Kyle hátrébb állt, ahogy rátapadva az egyik emberre próbálta védeni a palánkot a közeledő labdától. Szemeivel követte a labda vonalán, ám hirtelen a tömegben feltűnt egy igazán nem oda illő alak. Kapucni takarta az arcát, de még így is látszott, ahogy ördögien elvigyorodott, amitől a fiúnak felállt még a szőr is a hátán, így az ellenfél simán bedobta a kosárba a labdát.
A többiek felmordultak így ő is elkapta egy pillanatra a fejét ám mikor ismét vissza nézet már hűlt helye sem volt a férfinak.
- Kyle minden oké...? - kérdezte Stan, ahogy a fiú mellé lépett.
- Olyan... fura érzésem van - válaszolta, ahogy még mindig magán érezte a férfi pillantását. Stan felhúzta egyik szemöldökét.
- Mitől?... Rosszul vagy?... - kérdezte kissé aggódóan.
- Lehet... asszem kérek cserét - mondta, ahogy fejét fogva kisétált a kispadra. Stan szemöldök ráncolva nézett utána, míg Kenny szinte rögtön mellette termett.
- Kyle?... - kérdezte ahogy a feketére nézett, mire az vállat vont.
- Rosszul van... - Craig futva rohant be a pályára, csere képpen.
- Rendben, ne ácsorogjatok fojtassátok! - közölte a bíró. A játék pedig folytatódott. Stan és Kenny mindig párban támadtak, ami elég hatásosnak bizonyult, hiszen régóta játszottak együtt és jól ismerték egymás mozdulatait, így könnyedén összejátszottak. Craig eközben mindig hátulról segített a többieknek, elvéve a labdát az ellenféltől. A meccsen Kenny-ék csapata gyönyörű teljesítményt ért el, több mint dupla annyi pontot szereztek mint a másik csapat, így lett 42-17 az állás. Mikor megszólalt a véget jelző síp, Kenny magához ölelve Stan ujjongott, ám hamar elengedte a feketét, és Kyle-hoz sietett.
- Bravúros~ - Craig Stan mellé lépve nézte a kijelző táblát - ügyes voltál~ - Stan felkuncogott.
- Köszi, de ez csapat munka volt~ - vigyorgott, ahogy felnézett a másikra.
- Te meg a szőke, szereztétek a legtöbb pontot, szóval nektek köszönhető - helyeselt tovább - a többiek legfeljebb csak védtek.
- De védelem nélkül nem tudtunk volna támadni~ - mondta, ahogy vállat vont, majd ő is a kijelzőre nézett.
- Ahh~ oké - bólintott, ahogy elmenve mellette sétált a vizekhez, majd megfogva egyet nyitotta ki. Stan zsebre dugott kézzel nézte még a kijelzőt, ám megint végig szántott testén a furcsa érzés. Sarkon fordulva bámult a tömegbe, ahol megint találkozott tekintete a jéghideg kék szempárral, de a következő pillanatban megint eltűnt. Stan fejéhez kapva, esett a földre, ahogy még mindig a tömeget bámulta.
- Minden rendben? - kérdezte Craig, ahogy meglátta a fiút, már ott is volt. Aggódó arccal nézet rá, ahogy a választ várta, ám Stan csak szemöldök ráncolva nézett fel, majd nyelt egyet.
- Lehet paranoiás vagyok... - mondta, ahogy hangja elcsuklott.
- Miért...? - guggolt le hozzá, ahogy egyik kezét a fiú vállára fektette.
- Napok óta valami hülye fószert látok... aki engem figyel... - mondta szemöldök ráncolva.
- Ugyan azt az alakot...? Biztos? Ez elégé... lehetetlennek hangzik - nézet rá hitetlenkedve.
- Igen de... beszéltem is vele... - mondta szemöldök ráncolva Stan. Craig felvonta a szemöldökét. Kezdte aggasztani, ugyanis két lehetőség volt számon. Vagy Stan hallucinál a sok fej sérüléstől, vagy ténylegesen is követi őt valaki.
- Jobb ha inkább lepihensz és hagyod a röpiseket játszani - mondta, ahogy a lányokra mutatott akik már a hálót szerelték fel. Stan bólintott.
- Jó ötlet... - feltápászkodva a földről indult el a padok felé. A fekete közvetlen mellette lépdelt egy picit sem távolodva el tőle. Stan lehuppanva Kyle mellé, sóhajtott.
- Jobban vagy? - kérdezte a vöröstől mosolyogva.
- Fogjuk rá... - bólintott, bár az a hideg érzés még mindig érezte a testén.
- Mégis, mitől lettél rosszul?~ - kérdezte Stan nyújtózkodás közepette.
- A hideg futott végig a hátamon... - mondta sóhajtva, ahogy a mellette ülőre nézet - de nem kell aggódni. Ügyesek voltatok, amúgy.
- Kösz~ - vigyorgott Stan, ám ekkor bevetődött Kyle mellé Kenny.
- Nah és én is?~
- Igen! - fordult felé Kyle mosolyogva - Te is ügyi voltál~
- Yay~ Imádlak Kyle~~ - ölelte magához a vöröst Kenny, aki nem tiltakozott az ölelés ellen, most először sőt, még bújt is kissé a másikhoz. Craig ezt látva elmosolyodott, ahogy Stan is, majd kibontva egy üveg vizet ivott bele.
- Szép volt fiúk - csapta hátba a szőkét és Stan-t az edző - miért nem csatlakoztok a kosár csapathoz, ha ilyen jók vagytok?
- Oké... - motyogta Stan.
- Ezer örömmel~ De ugye számít az év végi osztályzásnál?~ - kérdezte vigyorogva Kenny az edzőtől.
- Miket képzelsz fiam. Természetesen nem. Ez egy külön csoport, viszont hétvégén is számítok rátok reggel 7-től - csapta meg ismét a hátukat, majd már el is ment.
- Én nem fogadtam volna el a helyetekben~
- Basszus nem akarok hétvégén is...! - kezdett bele Stan idegesen, de Kenny befogta a száját.
- Megoldjuk. - mondta komolyan, majd el is engedte a fiút. - És már tudom is hogy-hogy~
- Hogy? - nézet fel kérdően Kyle. Kenny ördögien elvigyorodott.
- Az inkább maradjon titok~ - mondta, ahogy ismét a vörös nyakába vetette magát. Craig felkuncogott, ahogy Kyle most összerezzent és ismét védekezően próbálta eltolni magától a szőkét, de ahogy az órájára nézet kissé felsóhajtott.
- Most megyek... majd még találkozunk - mondta és már ott sem volt.
- Kyle~~ - nyöszögött utána Kenny, ám ekkor egy pom pom lány jelent meg előtte, nem kis keblekkel.
- Kenny~ Olyan szuper voltál a pályán~ meg iszol velem egy italt?~ - kérdezte a lány, ahogy megnyalta ajkait. Kenny felpattanva karolta át a lány derekát, és indult el vele a büfé felé.
- Persze~ Amúgy, hogy is hívnak?... - lehetett hallani a szőke távolodó hangját. Stan sóhajtva nézett utána fejcsóválva.
- Hamar kiábrándul mindenkiből? - kérdezte Craig, ahogy ő is leült a padra. Stan megrázta fejét.
- Nem. Csak úgy van vele, sose jönne vele össze Kyle így~... - vállat vont. Craig felvonta a szemöldökét.
- De hisz a vörös is kedveli Kenny-t nem?
- Úgy tűnik de... Kyle-t nem érdeklik túlzottan az ilyen dolgok... - mondta Stan elgondolkodva.
- Vagy csak túl szégyenlős, hogy kimutassa - vont vállat, ahogy a távolodóra nézet - ugyan~ még a vak is látja, hogy odavan a srácért~
- Iiiigen?~ - kérdezte vigyorogva Stan, ahogy Craig-re nézett.
- Hogyne~ komolyan te nem vetted észre? - nézet rá hitetlenkedve.
- Hát hogy kedveli azt igen de... - felnézett a plafonra. - Nem is tudom... Kenny meg Kyle... - lehunyva szemét képzelte el a kis párost, majd elvigyorodott.
- Hmm~ te és én? - nézet rá mosolyogva. Stan szemei kipattantak, majd vörös fejjel nézett a másikra.
- Mi... kedveljük egymást... - mondta vörös arccal.
- Én nem csak kedvelek~ - mondta még közelebb hajolva hozzá - és van egy érzésem te sem csak kedvelsz. Azok akik féltékenyek azok nem csak kedvelik a másikat.
- Jó jó... mondjuk... akkor... nagyon, nagyon kedvellek... - mondta ahogy arca még vörösebb lett. A fekete elmosolyodott, majd a füléhez hajolva suttogott bele.
- Én nem csak nagyon, nagyon kedvelek - elmosolyodott, ahogy puszit nyomot a fiú arcára, de nem hajolt el a fülétől - én szeretlek~ - Stan arca még vörösebb lett, majd kikerekedett szemekkel ült lefagyva. Craig elhajolva tőle mosolygott, ahogy még mindig őt nézte.
- Öm... Öm... - motyogta Stan kissé kábán. - Én is... - suttogta végül.
Felpattanva, fogta meg a fiú kezét, majd kezdte maga után húzni.
- Remek~ Akkor most, hogy mi boldogok vagyunk legyen még egy pár is az~ - kezdett bele, ahogy Kenny felé közeledett, majd megkocogtatta a vállát. Kenny meglepetten fordult meg.
- Mi az?... - kérdezte, miközben már két lány is csüngött rajta.
- Tudtad, hogy Kyle igen is kedvel, és hogy baromira féltékeny mikor más lányokkal is vagy, csak éppen nem mondja ki mert mindig mindenki javát akarja? - kérdezte, ahogy még mindig Stan kezét fogta. Stan vigyorogva nézett Craig-re, ellentétbe Kenny-vel ki kikerekedett szemekkel pislogott rá.
- Oh~ mikor Stan-re másztál nem csak én néztem féltékenyen, csak tudod milyen. Annyira látszik rajta - bólogatott, majd végül komolyan nézet rá - hidd el, ha nem csak ölelgetnéd, hanem el is mondanád neki, hogy szereted és persze komolyan, akkor lehet meglepődnél mit válaszol, majd~ - Kenny komoran nézett Craig-re, majd a mögötte álló Stan-re is.
- Talán. - válaszolta komolyan, ám többet nem reagált. Craig tovább mosolygott.
- Hidd el igazam van. Fogadni mernék, hogy azt is megmondom hol van most~
- Hol? - kérdezte közömbösen Kenny, ahogy a büfé pultjának dőlt, míg a két lány már veszekedett valamin.
- Összepakolta a cuccát és felment a gyengélkedőre egy fejfájás elleni gyógyszerért~ - Kenny felkuncogott.
- Tényleg... hiszen fájt a feje... - túrt szőke tincsei közé, ám ekkor az egyik lány belé csimpaszkodott.
- Kenny ugye engem jobban szeretsz? - kérdezte a szőke lány, mire a mögötte álló fekete visszahúzta.
- Engem szeret jobban! - kezdtek újabb veszekedésbe.
- Tévedtek, mert még nálatok is jobban kedvel valakit~ de végül is, majd ő eldönti. Azért én sietnék~ - Látta a lányokat és gondolom nem éppen boldog - mutatott a két lányra, majd intve egyet már el is sietett Stan-el karöltve. Kenny még a fiúk után nézett, majd sóhajtva a két lányra.
- Mindkettőtöket imádom~ - mondta mosolyogva, ahogy átölelte őket. - De most sietnem kell, Bye~ - köszönt el tőlük, majd az orvosi felé kezdett sietni.
Kyle táskája már a hátán volt és épp becsukta az orvosi szoba ajtaját. A gyógyszer természetesen még nem fejtette ki a hatását, aminek a legkevésbé sem örült.
- A kosár érmet majd átveszem... haza akarok menni - mondta lehangoltan, ahogy ismét a képbe úszott barátja egy csinos lány társaságában, de csak megrázta fejét - végül is... ha jól érzi magát - mondta mosolyogva.
Kenny zsebre dugott kézzel lépdelt a folyosón, és mikro meglátta a vöröst egyből oda sietett hozzá, majd megölelte.
- Kyle~ Jobban vagy?~ - kérdezte ahogy hozzá dörgölőzött.
- Kenny! - lepődött meg tőle kissé - a fejem még mindig fáj, de... miért vagy itt? Ha miattam aggódtál már jobban vagyok - mondta mosolyogva. Kenny felkuncogott, majd elhúzódott Kyle-tól.
- Annak örülök~ - túrt a vörös tincsek közé, mitől kissé elpirult, majd kibújva a fiú ujjai közül indult el ismét.
- Asszem haza megyek... az érmet, majd átvennéd léci?
- Persze~ - mondta mosolyogva, ahogy ismét zsebre vágta kezeit.
- Szuper~ akkor én most megyek - bólintott, ahogy meggyorsította lépteit.
- Kyle...! - szólt utána Kenny, lesütött tekintettel.
- Igen? - fordult meg, mosolyogva - Komolyan nem kell aggódni, jól vagyok~ - Kenny alsóajkába harapva nézett fel a fiúra. Szólásra nyitotta száját, de végül csak elmosolyodva bólintott.
- Oké.
- Akkor, majd később~ - ismét elfordult, majd a kijárat felé kezdett el menni. Kenny a falnak dőlve nézett a fiú után, ahogy fürtjei közé túrt.
- Később mi... - suttogta maga elé, majd keserűen elmosolyodott. Ellökve magát a faltól, indult vissza a csarnok felé.
- Biztos jó ötlet volt utána küldeni?... - kérdezte szemöldök ráncolva Stan, ahogy Craig-re nézett.
- Nem küldtem utána, a másik pedig, hogy saját döntése, hogy elmondja e neki - válaszolta, ahogy még mindig húzta a folyosón.
- Há' Jó igaz de... - sóhajtott. - Úgyse mondja el neki... - vont vállat.
- Valamelyiküknek lépni kell egyszer. Áhh na végre - mondta, ahogy kinyitott egy termet, majd bemenve csukta is be. Stan meglepetten nézett körül.
- Őőő?... - Craig lassan sétált az egyik padhoz, majd fel ugorva kezdte himbálni a lábait miközben Stan-t nézte. Stan nagyokat pislogott a fiúra, majd közelebb lépett hozzá.
- Öm?... - nézett ismét körül, egy sima egyszerű terem volt.
- Szeretlek - mondta ki hangosan, ahogy még mindig a másikat nézte. Arca megint vörös lett, és lefagyva nézett a fiúra. Aki lepattant az asztalról, majd hozzá sétálva ölelte át. Stan pislogott párat, majd ő is átölelte a fiút.
- Én... is... - suttogta, majd fejét a másik felsőjébe temette. Craig kedvesen simogatta meg a fiú hátát, majd kissé felkuncogott.
- El sem hiszem, hogy egy csere diák kellet hozzá, hogy belém szeress - mondta, bár nem rosszként szánta.
- Öhm hát mondjuk izé... - feje még vörösebb lett, ahogy felnézett a másikra. - Én már előtte is... öm... - motyogta.
- Komolyan... - pislogott rá hitetlenkedve - de hisz... várj mióta? Mert a szálláson még nem nagyon kedveltél.
- Miután beleestünk abba a szakadékba és... utána, valahogy egyre jobban megkedveltelek és... - alsóajkába harapva nézett fel a fiúra, aki pedig ezt kihasználva csókolta meg miközben ujjaival még jobban közelebb húzta magához. Stan felsóhajtva viszonozta a csókot, míg Craig ujjai simogatták a hátát, majd végül elválva tőle nyomot csókot a fiú nyakára, melytől ő az alsóajkába harapva hunyta le szemeit.
- A francokat... tudod mennyire nehéz volt néha visszafogni magam? - kérdezte, ahogy egyre följebb haladt a fiú puha bőrén - Amikor részeg voltál... előttem akartál vetkőzni... - Stan szemei kipattantak, de a kényeztetés hatására ismét lehunyta pilláit.
- Igenh?... - sóhajtotta.
- Igen. Mert meleged volt~ olyan kevés hiányzott... - lágyan végignyalta fülét, majd végül ráharapott kicsit.
- Ah~ - sóhajtott fel Stan. - olyan kevésh...?~ - ismételte a másik szavait kéjesen.
- Nagyon kevés - helyeselt, ahogy ismét a fiúra nézet, majd elmosolyodva nyomott puszit a szájára - épp ezért tudom magam kontrolálni - egyet hátrébb lépet, bár azért még mindig tartotta kezeivel a fiút. Stan ködös szemekkel nézett a fiúra, kipirult arccal.
- Öm... aha... - mondta, ahogy próbált vissza térni a valóságba. Craig elmosolyodott a látványon, majd felkuncogott.
- Mennünk kéne illetve nekem... Csak el akartam mondani ezt, neked.
Stan megrázta fejét.
- Ja tényleg, ráadásul nekem még fociznom is kell...! - mondta, ahogy az ajtó felé kezdett lépkedni.
- Várj... van még valami - mondta, ahogy vissza rántotta a fiút.
- Hm? - nézett rá meglepetten.
- Elmegyek ma inni a haverokkal mert mind a két számot megnyertem - mondta komolyan.
- Aha... - pislogott nagyokat, majd nyelt egyet. - És?...
- Thomas is jön - mondta komolyan.
- Gondoltam... - válaszolta komolyan. - Ja, amúgy gratulálok~ - mosolyodott el.
- Köszönöm, de ne ezzel törődj. Ugye tudod miért mondtam el?
- Nem... - válaszolta ahogy megvakarta tarkóját.
- Azért, hogy tud és ne legyél féltékeny. Nem szeretem Thomas-t és az egyetlen akiért oda vagyok az te vagy - vigyorodott el. Stan arca egyik pillanatról a másikra tűz vörös lett.
- Öhm igen ahha oké jó nem leszek oké... jó... - hadarta.
- Tudod mit... szerintem nem is kell édességet enned. Így is tudsz te édes lenni - simogatta meg az arcát, majd végül ellépet mellette - na gyere már~ - Stan még pislogott párat, majd követte a fiút.
- Jójó~
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
