|
6. fejezet
2012.03.25. 23:06
Kellemes olvasást~ @3@
Lassan már majdnem 2 napja ismeri a fiút és mégis ebből a háromnegyedét aludva töltötte. Kezdte Craiget egy kicsit idegesíteni ez a dolog, de úgy gondolta ezzel majd később foglalkozik. Van most nagyobb gondja is annál. Tweek lassan 1 órája eszméletlenül feküdt a kanapén, és nem úgy tűnt mint aki hamar felébredne. Craig mindent megpróbált, hogy felkeltse, de mindhiába. Csipkerózsika aludta tovább az igazak álmát.
- Hülyeség, még csak nem is csaj - gondolta magában - egy nyamvadt csóktól fel sem ébredne.
Egy emlék kezdet kibontakozni a fejében, a gondolataitól, majd arca szinte paradicsom pirosra gyúlt. Újra és újra felidézte a lány alakját. A szoknyáját, a blúzát, az illatát, a maszkja formáját és természetesen a mézédes ajkait. Igen, már akkor mondta Bebének, hogy azon a bálon meg fogja találni az igazit, és nem lett másképp. De persze ha akkor a szőke lány nem teszi fel neki a kérdést soha az ég világon nem találkozott volna a kishercegnővel.
- Oké mindenki itt van? - kérdeztem, bár sejttetem, hogy senki nem maradt le.
- Igen itt vagyunk, bemehetnénk már? - türelmetlenkedett mellettem Clyde. Mindig is ilyen volt, ha lányokról szólt az estélye.
- Oké, de a maszkot senki nem veheti le, és ha kérdeznék, hogy honnan jöttünk mondjátok hogy Denverből és... - megálltam ugyanis már csak egyvalaki állt mellettem. A három másik jómadár gyorsan elhúzott. Kellet nekem őket is elhozni.
- Nem gondoltam volna, hogy Kyle is így bevan sózva ettől a hülye partitól - mondta Bebe ahogy belékarolt.
Gyönyörű estélyi ruhát választott magának. Egy narancsszínű pántnélkülit, alul egy kisebb magas sarkút viselt. A hajában egy kék virág díszelgett. Mindenki aki ránézett szinte elolvadt a gyönyörtől. Nem is vártam tőle mást, hisz nem minden nap jöhetünk el egy gazdag ficsúr állarcos báljára. Még szerencse, hogy rossz számba dobták a meghívót.
- Nem hinném, hogy be lenne sózva, nézd - mutattam rájuk - Stan fogja a kezét. Szegénynek nincs sok választása.
Bebe kuncogott egyet az orra alatt, majd a hideg tálak felé kezdett húzni. Eközben én a körülütünk lévőket néztem, jobban mondva a lányokat. Sok csinos kis hölgyemény jelent meg a bálon ráadásul mind igen rövid szoknyát vettek fel. Éltemben nem láttam még annyi lány bugyiját mint azon az estén. Néhol kisebb orvérzéssel de sikerült teljesen nyugodtan megőrizni a bennem lakú vágyat. Inkább a célomra koncentráltam. Ugyanis ma minden lányt aki a bálon megjelent, fel kell kérnem egy táncra de úgy, hogy ők a lábamon álnak.
Hülyeség tudom, de számomra ez a fontos. Anyum mondogatta mindig, hogy az lesz az én igazi szerelmem aki, majd megbír állni lábamon tánc közben, és aki kizárólag csak bennem fog megbízni. A mondat első része teljesen világos volt előttem, de a másik fele viszont nem igazán. Mármint, mit is jelent a bizalom? Honnan a fenéből tudjam, hogy egy lány csak bennem bízik meg? Furcsa tanácsok egy anyától, de mégis megesketet, hogy csak azt a lányt csókolhatom meg aki mind a kettőben 100% nyújtja. Természeten az ígéreteimet be fogom tartani még akkor is ha anyám már csak föntről figyel engem.
Figyelmemet ismét visszaterelve a valóságba Bebére pillantottam aki úgy tűnik nagyon unatkozik mellettem.
- Valami baj van? - kérdeztem, bár magamban jól tudtam a választ.
- Nem semmi - hadarta. Szemeivel a földet kezdte pásztázni és ujjaival a szmokingom ingjébe markolt - Craig, kérdezhetek valamit?
Ó-ó ez már rosszul kezdődik.
- Persze, ne kímélj.
- ... - súgta az orra alá.
- Bebe ezt nem hallottam, hangosabban - ez a csaj egyszer meg fog őríteni.
- Tet... - hangosabb de még mindig nem az igazi.
- Ez így nem fog menni - majd az álla alá nyúlva a fejét felemeltem. Szemeiben a kíváncsiság tükröződött mintha várna a válaszomra - oké most mondjad a kérdésed.
- Tetszem neked? - hangja elhaló volt és arcán egy mélyvörös pír kezdett megjeleni.
Na igen, mit tesz az ember, hogyha a világ legjobb barátja bevallja neki, hogy titokban bukik rá. Én tudom a kérdésre a választ.
- Táncolsz velem? - kérdeztem mire ő csak felkapta a fejét.
Mintha szavaim csak egy csettintés lett volna ismét előttem állt a régi magabiztos Bebe.
- Hogy mi a franc? Táncolni akarsz velem, anélkül hogy válaszolnál. Idefigyelj Craig! Válaszolj a kérdésemre vagy itt mindenki előtt úgy tökön rúglak, hogy egy hétig ápolhatod a golyóidat! - Kedvesen és aranyosan az arcomba dünnyögi mondandóját, mindezt csak azért hogy ne legyünk annyira feltűnőek. Mégis az-az érzésem, hogy egyre több szempár tapad ránk.
- Figyelj te is jól tudod, hogy addig nincs szerelem míg nincs tánc.
- Ne csináld már, egyszer nyugodtan válaszolhatnál a kérdésemre, ráadásul nincs egyetlen egy lélek sem ezen a bolygón aki megtudna rajtad állni úgy, hogy ne lépne le - Bebe mint egy felfuvalkodott pulyka úgy ugrált előttem.
Jól tudtam mi bántja. Ő volt idáig az egyetlen aki nem egyszer hanem már ötször is megpróbált velem táncolni, de mint mindenki a forgásnál soha nem tudott a lábamra vissza lépni.
- Oké zsenikém fogadjunk - ebből baj lesz!
Biztos vagyok benne, ugyanis ha fogadunk általában ő nyer, én viszont soha nem tudom a fogadását vissza utasítani. A francba a nyerési vágyaimmal. Ennek a hülye génnek köszönhetően oda lett több mint 50 dollár megtakarított pénzem sőt 3 hétig tisztíthattam a wc-t a kicsik után. Nem volt éppen kellemes dolog főleg, hogy néha a falról is a szart kellet kaparnom.
- Mégis miben?
- Ezen a bálon ma megjelenik a híres Paw úr unokaöccse, aki vélhetően átveszi, majd a céget és annak minden hozzátartozóját - ez furcsa úgy tudtam van Pawnak egy fia, de akkor mért az unoka öccse veszi át a vállalatot. Hogy is hívják azt a gyereket... á megvan.
- Kenny, így hívják igaz? - Bebe csupán bólintott, majd folytatta.
- Több mint 70 lány van ma jelen ezen a kis bulin, hogy megcsodálja a cég jövőbelijét - azt hiszem kezdem kapizsgálni mit is akar.
- Azt akarod, hogy mind a 70 lánnyal táncoljak?
- Igen, és ha egyik sem tud megállni a lábadon, akkor megcsókolsz, ha viszont ma valaki mást csókolsz meg előbb mint engem, akkor soha többet nem piszkállak ezzel a kérdésemmel.
Igen innen kezdődtek a galibák. Ugyanis én belementem és minden lánnyal táncoltam azon a bálom. Természeten mindenki készségesen eleget tett a furcsa kérésemnek, de mind elbukta szó szerint. Nem akartam megcsókolni Bebét. Főleg, hogy soha nem tudtam volna őt szerelmemként szeretni. Ő mindig is csak az én bájos barátnőm marad. De abban a percben, úgy tűnt vége a reményemnek és meg kell, hogy csókoljam.
Ahogy az utolsó lánytól is elbúcsúztam ő közeledni kezdett felém. A mosolya gúnyos volt és kék szemeit az enyémbe fúrta. Utáltam ezt a tekintetét. Szinte megfagytam tőle. De szerencsémre akkor futott belém ő. Mindketten a padlóra kerültünk, ő rajtam feküdt és úgy tűnik nem igen akar rólam leszállni. Még vetettem egy pillantást Bebére aki kicsivel távolabb megállt tőlünk és valamit mormolt az orr alatt, de végül ismét az előttem terpeszkedőre tekintettem.
- Elnézést, de kicsit nehéz vagy - mondtam neki illedelmesen úgy, hogy ne bántsam meg.
Mikor fölnézett rám én abban a pillanatban tudtam, hogy ott és most táncolnia kell velem. Szemei gyönyörűek voltak és a fényben szinte megcsillantak. Még az idilli pillanat eltartott egy percig majd ráeszmélve a kis szőke lemászott rólam, majd olyan gyorsan ahogy csak tudott felkelt és már futásnak is eredt. Épp az utolsó pillanatban kaptam el a kezét.
- Ó bocsánat hölgyem - rántottam magamhoz, amitől ő csak reszketni kezdett - de nem is kért bocsánatot amiért nekem jött.
- Elnézést - suttogta oda nekem. Kezeivel a szoknyáját kezdte babrálni és tekintetét a földre szegezte.
- Nem haragszom, de volna valami amivel kiengesztelhetne.
-Mi-mi len-ne-ne az? - vajon mért kezdett el dadogni?
- Táncolna velem úgy, hogy az én lábamon áll? - mindenkit megkérdeztem. Pont ugyan ezzel a kérdéssel és mindenki csupán egy szimpla igenel válaszolt. Ezt vártam tőle is. De csalódnom kellet. Ugyanis ő volt eddig az első aki visszautasította a kérésemet.
- Sajnálom, de piszkosul két ballábas vagyok. Biztos le fogok esni.
Valami az agyamban koppant, mikor közölte velem a válaszát. Mintha egy játékban egy új szintre lépne az ember. Mosolyogva fogtam át a derekát, majd amilyen közel csak tudtam oda húztam magamhoz és a fülébe súgtam:
- Ha elesne nyugodtan, ragadjon meg engem.
Tétovázva mégis belement az ajánlatba. Felállt a lábamra majd a ritmusra táncolni kezdtem. Szinte repültem a dallammal és mikor a forgáshoz került a sor, megfogtam a derekát és egy kicsit megemeltem, majd megpörgetem. Ő sem tudott visszalépni a lábamra, ahogy senki sem. Mégsem bántam, ugyanis utánam nyúlt.
Akkor életemben először hazudtam valakinek. Nem tartottam meg. Sőt hagytam, hogy a gravitáció vele együtt húzzon, majd szépen ajkaira tettem a sajátomat és lágy csókot leheltem rá. Nem tartott tovább fél percnél sem. Mikor elváltam tőle, szemei jobban kivoltak kerekedve, mint mikor rám eset, sőt olyan piros lett, mint egy kis paradicsom. Miután felsegítettem kezeit az ajkára szorította és nem is engedte le.
Én természeten illedelmesen meghajoltam, majd Bebe felé vettem az irányt aki a lány mögött állt. Természetesen az álla neki is a padlón volt, ahogy még néhány embernek a csarnokban.
De még mielőtt elmentem volna mellette megálltam és olyan halkan suttogtam neki, hogy csak ő halja:
- Tudja, megígértem magamnak, hogy annak a hölgynek adom majd az első csókomat aki képes megállni a lábamon. Soha nem képzeltem volna, hogy olyasvalakinek adom majd az elsőt mint ön. De nem bántam meg, szóval ön se bánja. Örülök, hogy találkoztunk és remélem találkozunk még - már épp léptem volna tovább de nem tettem ismét felé fordultam, majd még egyszer meghajoltam és vékony kezére csókot nyomtam - köszönöm a táncot, Uram.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
