|
9 órai késés
2012.02.19. 01:25
Lekker lees~ :3
Stan kicsivel később a hallban lévő pultnál ült, ahogy arra támaszkodva nézte barátait. Kenny és Kyle egyre jobban összemelegedtek, ő meg nem akart útban lenni.
- Szia Stan. - köszönt kedvesen Tweek, ahogy a pulthoz lépve kezdett el kávét csinálni.
- Ó, szia Tweek... - köszönt, ahogy befordult a széken, amin ült. - Kávé mi... - mosolyodott el, ahogy a pultra támaszkodott. - Én is szeretem~ - Tweek szemei felcsillantak.
- Igen? - örült meg Tweek, majd nagy beleéléssel kezdte mesélni, hogy kell csinálni úgy a kávét, hogy a legjobb legyen.
- Tweek... - Craig lassan közeledett barátjához, ahogy fekete fürtjeit vakarta - van még abból a krémedből amit a múltkor használtál, a leforrázott kezedre?
- Persze... - Tweek előhúzva zsebéből a sokszor használt krémet. Stan csupán félszemmel lesett a feketére. Craig mosolyogva köszönte meg, majd letekerve a fedelét egy kicsit kent a már csak halvány lila árnyalatú zúzódásra, ami az arcán díszelgett.
- Köszönöm - nyújtotta vissza.
- Nincs mit~ - mondta mosolyogva, majd mikor elkészült a kávé, Stan elé tett egy csészével egy másik csészéből pedig ő hörpintett. Stan belekortyolt a forró italba majd meglepetten nézett le az italra.
- Ez eszméletlen finom... - jegyezte meg, ahogy nagyokat kortyolt belőle.
- Mondtam~ Így a legfinomabb~ - Craig is oda húzott egy széket, majd nézte az élvezkedőket. Stan minden korty után jólesően sóhajtott.
- Jajj Tweek~ - sóhajtotta, ahogy megint nagyot kortyolt. Tweek mosolyogva nézte Stan-t.
- Ha tudtam volna, hogy szereted a kávét, előbb megmutattam volna, hogy kell így csinálni~
- Maradt még forró víz? - kérdezte Craig, ahogy a polcról leemelt egy poharat és egy kis csokoládét. Tweek válaszul odanyújtotta a vízforralót, ami még félig volt vízzel. Mosolyogva vette el a készüléket, majd 1 perc múlva már kavarta is magának a forró csokit. Stan miután az utolsó korty kávét is megitta, lecsapta az asztalra az üres poharat. Tweek pislogva nézett rá.
- Jó gyorsan megittad... - Stan megnyalta ajkait.
- Finom volt~ - Tweek mosolyogva készített egy újat villám gyorsan, majd a fiú elé tette.
- Köszi... - mondta pislogva Stan, majd elmosolyodva kezdte meginni az új adagot.
- Nem fogsz ennyitől felpörögni? - nézet szobatársára, bár hangjában semmi vádló nem volt.
- Nem hiszem... - válaszolta, majd újra inni kezdte. Vállat vonva ő is tovább itta a csokiját. Fél óra múlva, Tweek és Stan már sok kávén túl volt. Tweek teste remegett, viszont Stan tovább ült nyugodtan.
- Tele vagyok... - mondta nyugodtan. A fekete eközben kissé lesokkoltan nézte mindkét barátját. El sem tudta képzelni, hogy ezek hogy képesek ennyi keserű szart meginni, de ezt nem kötötte az orrukra. Stan ásítva egyet dőlt rá a pultra, míg Tweek próbálta begombolni ingjét.
- Én azt hiszem én... megyek... a szobámba... - mondta kissé remegő hangon, ahogy elindult, szobája felé. Stan csak intett neki. Craig ugyan így tett, ahogy az üres bögréjével szórakozott.
- Hogy tudsz ennyi édes dolgot inni?... - kérdezte ahogy a fiút nézte.
- Hogy tudsz ennyi keserű szart magadba tömni? - kérdezett vissza, ahogy fel sem nézet.
- Könnyen. Nem édes. - válaszolta, ahogy ő is inkább a pultot kezdte fixírozni a fiú helyett.
- Egyszerű~ mert pont édes - válaszolta, ahogy felkelt, majd az üres poharat a mosogatóba ejtette. Stan hátat fordítva a pultnak, kezdte a szobában lévőket nézni. Csak ekkor tűnt fel neki, hogy Kenny és Kyle eltűntek. Arca vörös lett, ahogy belegondolt mit is csinálhatnak. Craig elgondolkodóan, kezdte a kis bögrét mosni, majd hátra sandítva szólalt meg.
- Miért akarsz mindig megállítani, ha verekszem?
- Mert annak a pöcsnek csak örömet okoz, ha neki esnek... - morogta.
- Érthető... - morogta, ahogy megtörölve kezeit ismét az asztalhoz ült.
Stan felkapta fejét.
- Érthető? - Craig viszont csak leintettel ezzel letudva válaszát. Stan ezen felmordult, majd egy lányt kezdett nézni, ám vele ellentétben ő végig a fiút leste. Lassan időzött el egy, egy részleten, de utána csak sóhajtott egyet, majd elővéve zsebéből egy savanyú cukrot rakta az asztalra, majd amíg a másik nem figyelt el is tűnt. Stan mikor hallotta a halk neszt háta mögött, hátra fordult, de már senki nem volt ott. Lenézve a pultra, pislogott nagyokat a cukorra, majd megismerve a csomagolását, egyből kinyitotta és bekapta. Mosolyogva dőlt rá a pultra:
- De fincsa~ - mondta boldogan.
Dühös léptek zaja zengte be az előteret. Wendy volt az aki közelítette meg a neki háttal ülőt, majd elé lépve vágta arcon.
- A hülye kis barátod miatt! Minden miatta! Komolyan mondom, olyan egy köcsög vagy amennyire csak lehetsz!!! Nem tudod féken tartani magad! - üvöltötte tiszta erejéből - Minden miattad volt! Eric elmondta, hogy Craig miattad illetve valami hülye lötty miatt ugrottak egymásnak és most szegénynek még a láza is felment mert a hülye haverod tökön rúgta! Gratulálok. Asszem életem legjobb döntése volt veled szakítani te vadbarom! - Stan dühösen csillogó szemekkel nézett fel a lányra.
- Mi a faszról beszélsz?... - sziszegte. - Egy kis lázba nem hal bele az a zsírsegg! Ráadásul ő kezdte az egészet, és még neked áll feljebb?! - kérdezte vissza dühösen, ahogy felállt a székről, és úgy nézett le a nála nem sokkal alacsonyabb lányra.
- 40 fok nem kevés és a barátomról van szó és én akit szeretek azt védeni szoktam - mondta még mindig dühösen, nem is félve a fiútól - ami csak még jobban bizonyítja, hogy a köztünk levő kapcsolat egy nagy szar volt!
- Mintha az én hibám lett volna, hogy te egy... - alsóajkába harapott, és inkább elfordította tekintetét.
- Mond csak ki ide a szemembe! - sziszegte, ahogy egyet hátra lépet - Nem érdekel, hogy, hogy vagy mivel, de te is meg a kis barátaitok is táguljatok Eric-től! Főleg te~ ahol te jársz ott csak a baj van!
- Mintha bárki is a közelébe menne... ő koslat mindenki után... - sziszegte a fiú, ahogy a keze ökölbe szorult. - Ki akarna annak az elviselhetetlen pöcsnek a közelébe lenni? - kérdezte mérgesen. - Rajtad kívül... - tette hozzá flegmán.
- Én legalább találtam valakit aki kedvel és megbecsül - megfordulva kezdett el elhagyni a helyszint ám a fordulóban még vissza nézet - soha az életben nem fogsz senkit találni, aki szeretne téged! Egyedül fogsz megdögleni! - majd már el is tűnt. Stan dühösen hajtotta le fejét, majd a kijárati ajtóhoz lépve sietett ki a kis faházhoz.
Kitépve annak ajtaját, szakította ki nyakából a láncot, majd elhajította, ami így a földön landolt. Dühösen nézett le a kis szív alakú medálra, majd az egyik dobozról levéve egy kalapácsot, térdelt le az elé. Először lomha, majd egyre gyorsabb mozdulatokkal vágott rá a medálra. Mikor az már teljesen lapos volt, kissé lihegve dobta el a kalapácsot oldalra. Felkelve vágta zsebre kezeit, majd a kijárat felé kezdett menni, de félúton megtorpant. Lesütötte tekintetét, majd oda lépve a medálhoz, vette fel a földről, és vágta zsebre, majd hagyta el a kis faházat.
A bejárati ajtónak volt dőlve, kezei maga előtt kulcsolta keresztbe és várt. Mikor megpillantotta a visszafele jövő feketét lágyan elmosolyodott és oda rohant mellé.
- Minden rendben? - kérdezte, ahogy együtt érzően nézet rá - Láttam... illetve csak a végét. Gondoltam egyedül akarsz lenni egy kicsit de, tudod milyen vagyok - vont vállat. Stan keserűen elmosolyodott.
- Tudom milyen vagy. - kuncogott, ahogy mosolyt erőltetett arcára. - De semmi bajom, elhiheted...
- Hogyne... - mondta komoran - előttem nem kell titkolni. Kalapács hangját hallottam.
Stan elfordította tekintetét, majd lehajtva fejét szorította meg megviselt medált. Kyle elfancsalodva nézte a másikat, majd fogta meg a kezét és kezdte befele húzni.
- Megfázol idekinn, ráadásul... - megállt majd komolyan nézet Stan-re - Wendy nem tud semmit. Hidd el... a legkevésbé se kéne miatta szomorúnak lenned. Egy liba aki olyat dobot el magától ami kincset ér - kedves mosoly szaladt fel az arcára - én tudom~ az egyik legjobb barátom vagy. - Stan keserűen elmosolyodva hagyta, hogy a másik behúzza.
- Nem szomorított el az, amit mondott... - "mert tudom hogy igaz" – fejezte be magában a mondatot. - Nyugi jól vagyok~ - mosolygott.
- Látszik rajtad... - morogta, ahogy mind a ketten beléptek, de rögtön utána húzta tovább - amúgy is! Amit össze hadovált tiszta hülyeség! Egy szavát se hidd el... egy beteg hülye állat... - Stan felhúzta szemöldökét.
- Egy hülye ribanc... ráadásul a véleménye szart se ér nekem... - morogta.
- Helyes~ - vigyorgott hátra, ahogy megálltak Kyle szobája előtt.
- Nos akkor~ Megyek a szobámba. - mondta mosolyogva, majd ellépve a másik mellett indult el a 35ös szoba felé. Kyle viszont megfogta a vállát és komolyan nézet a szemeibe.
- Biztos minden rendben lesz? Kenny is itt van... kibeszélheted magad, ha akarod... - Stan felhúzta szemöldökét, majd legyintett.
- Nem vagyok lelkis te is tudod~
- Tudom, de az ember ezt inkább ki adja magából, nem pedig egy kalapáccsal ütlegel.
- Én annyival lezártam. - vonta meg vállát.
- Rendben, de ha bármi van gyere - paskolta meg a vállát, majd még intve neki egyet lépet be a szobába. Stan sóhajtva sietett szobájába, majd szinte kitépve az ajtót, csukta be maga után, majd dőlt neki. Észre sem vette az éppen előtte állót, aki pont abban a percben ment volna ki.
- Minden rendben? - kérdezte. Stan felkapta fejét.
- Ja igen persze... - hadarta, ahogy legyintett, majd félre ált az ajtóból. - Bocs...
- Nem fontos... - nézet még mindig rá, de meggondolva magát még sem ment sehova - veled történt valami... látszik rajtad.
- Nem történt semmi... - mondta semlegesen, ahogy ellépve a fiú mellett, az ágyához sétált és leült rá. Craig viszont követte és ő is leült közvetlen a másik mellé.
- Rendben nem kell elmondani. Megértem, hisz nem vagyunk valami igen közeli kapcsolatban, de ha valaki segítséget ajánl fel neked és támogat, azt nem szép dolog lerázni - mondta komolyan. Stan meglepetten nézett a másikra.
- Nem ráztalak le... tényleg nem történt semmi... - mondta nagyokat pislogva, de elfordította tekintetét. Kezét a másik arcához vitte, majd fejét ismét felé fordította. Szemeik találkoztak és Craig sötétkék íriszeiben a komolyság látszott.
- Rendben, de ha nem történt semmi, akkor viszont mutasd mindenkinek, hogy nem történt semmi. Hogy éppen senki nem gázolt bele a szívedbe - elengedve a fiú fejét húzódott kicsit hátrébb, de a szemkontaktust nem törte meg. Stan szemei kikerekedtek, majd kinyitotta száját, ám inkább becsukta. Szemei szomorúan csillantak meg, de tartotta a szemkontaktust.
- Vagy tévednék? Mert nagyon is ismerem az érzést. Ha tényleg semmi bajod, ne okozz azzal gondot másoknak, hogy aggódniuk keljen. Rejtsd el... - mondta, majd elnézve nyelt egyet, de végül ismét vissza fordult - vagy mond ki. - Stan lehajtotta fejét.
- Igen. A lelkembe tiportak. De nem akarok másokat magammal fárasztani... - alsóajkába harapott.
- Ha valaki megkérdezi mi a baj, az nem udvariasságból kérdezi meg soha. Azért, hogy segítsen neked, hogy kicsit könnyítsen azon amit elszenvedtél. Hidd el. Ha fáradtság lenne, nem kérdeznék meg - rázta meg a fejét. Stan szemöldök felhúzva nézett a másikra, majd kissé keserűen elmosolyodott.
- Dehogyisnem udvariasságból... - kuncogta.
- Idióta, vagy ha a saját barátaid kedvességét is vissza utasítod - vágta rá rögtön.
- Inkább elfelejtem, mint sem hogy belelovaljam magam az érzésbe. - válaszolta semlegesen. - Ha meg elkezdek róla beszélni, lassabban felejtem el. - sóhajtott.
- Ahogy gondolod - rántotta meg a vállát, majd felállva saját ágyához lépet és elő kapott belőle egy cukrot, majd a fiúnak dobta, majd kifele kezdett el menni. Stan a tenyerében lévő kis cukrot nézte.
- Azt hittem az édes dolgokat szereted... - mondta, ahogy fel sem nézett a fiúra.
- Felvagyok készülve - mondta mosolyogva ahogy vissza fordult - fojtsd ebbe a bánatod aztán mosolyogj... - ezután kilépett az ajtón. Stan elmosolyodott, majd bekapva a cukrot, majd fülhallgatóit magára rakva, kezdte el hallgatni mp4-ét, a zene hatására nem sokkal később, elnyomta az álom.
~*~
Stan elégedetten ásítozott, ahogy maga után húzva sötétkék bőröndjét sétált a kijárat felé. Mikor kinyitotta az ajtót, a felkelő nap szemébe sütött, így szemei elé kapta kezét, ám amikor látta az egyre jobban távolodó buszt nem foglalkozva a kellemetlen fénnyel, rohant ki az udvarra.
- Ne... Ne már! Basszus! NEM KÉSHETTEM LEEE!! - kiabálta, ahogy elengedve bőröndjét rúgott bele a hóba. - Bassza meg hogy az a! - elesve pufogott tovább.
Kenny, mellette Clyde-al, kopogott be a 41-es szoba ajtaján, majd be is nyitott a szőke. Craig az ágyon feküdt, ahogy karja lelógott az ágyról és szuszogott. Kenny odalépve hozzá, rázta meg vállát.
- Craig, Craig...! - Riadtan ült fel, ahogy kezeivel védte magát, de mikor látta, hogy csak Kenny és Clyde zargattak visszadőlt.
- MI van? - kérdezte, mire Clyde hisztérikusan csapott a fejéhez.
- Elaludtunk... - morogta a szőke, majd ellépve Craig mellett, dőlt neki az ablak melletti falnak. A fiú rácsapott a fejére, majd telefonárét nyúlt melyen az ébresztő óra természetesen nem volt beállítva.
- Remek... - morogta, ahogy elkezdte kikeresni nagynénje számát.
- Ez nem remek, ez szörnyű!!! Nem késhettük le!!! - ordibált Clyde ám mikor barátja egy párnát dobott a képébe elhallgatott.
- Ruby, igen itt Craig - hallgatás egy fél percig, majd egy mély sóhaj - nem. Nem vagyok olyan hülye, hogy a buszról hívjalak, még a szálláson vagyok - a telefon végéről ordibálás hallatszott. Craig diszkréten tartotta el a füle mellől, majd mikor a nő már lenyugodott ismét bele szólt - nem. Nem egyedül, hárman vagyunk.
- Négyen. - mondta kuncogva Kenny, ahogy már a földön fetrengő Stan-t nézte. Craig ugyan csak kileset, mire ő is felkuncogott.
- Négyen. Igen... - bólogatott, majd hosszas hallgatás után ismét megszólalt - rendben. Anyáméknak nem szólok róla. Hello - letéve a telefont rakta vissza az asztalra, majd nézet a fiúkra - azt mondta felhívja a portást, hogy kapjunk ebédet meg reggelit. A kövi busz csak olyan este 9 fele indul.
- Este 9... ne már... - nyüszített Clyde, ahogy Stan ágyára vetődött.
- Az őrjöngőnek is kéne szólni - fordult a szőke felé, ahogy ismét kilesett az ablakon.
- De hát olyan aranyos... – kuncogta Kenny. Stan a hóban ülve pöckölgette maga előtt a havat, ahogy még mindig durrogott.
- Ofő leszedi a fejünket, ha bármi bajunk lesz, mert akkor ezzel ő is megszívja - mondta és ismét a fetrengőre bökött - a megfázás is ide tartozik.
- Nem fog megfázni... - vigyorgott Kenny, Stan elvetődve a hóba kapott fejéhez, majd szinte rögtön felpattant, majd le guggolt, és valamit birizgált maga előtt a hóban.
- Most meg mi a fenét csinál... Clyde fog be! - nézet hátra ahol a barna még mindig sipákolt, de a felszólításra inkább csöndbe maradt. Stan kezébe vette a kis kulcsot, majd felkelve porolta le magát, majd megfogva felborított bőröndjét, kezdett befelé menni.
- Jól bírja a hideget... meg minden mást. - tette hozzá pajzán vigyorral. A fekete eközben magára kapott egy pólót és egy nadrágot, majd felhúzva barátját az önsajnálatból sétált az ajtóhoz.
- Szóljatok a hülyegyereknek, hogy egy cipőben járunk, a többit, majd én elintézem a portással... - morogta, majd már ott sem volt. Kenny felcsapva telefonját, csörgette meg Stan-t.
- Gyere a szobádba édes~ - csupán ennyit mondott neki, mikor az felvette majd le is csapta. Fél perccel később Stan már kissé dühösen nyitott be.
- Akkor... hárman vagyunk? - kérdezte, ahogy Clyde-ra nézett.
- Nem nyert... Craig most intézi az utcsó napunkat - fejét Stan párnájába temette ahogy újabb hiszti roham jött rá. Kenny elvigyorodva Clyde-on ült le az ágy szélére, majd simított végig hátán vigyorogva.
- Nyugi Clyde cica~ - kuncogta, Stan sóhajtva dobta el bőröndjét, majd felnyitva azt kezdett benne kutakodni.
- Játszunk valamit... - mondta, ahogy tovább kutatott.
- Játszunk! Hogy játszhatnánk én teljesen kész vagyok!!! Tweek, hogy a fenébe nem ébresztett fel? - kérdezte, de mikor rájött kiről beszélünk kissé szipogva ült fel - oké. Hülye kérdés...
- Miért? Tweek tök aranyos... - elővéve amit keresett, mosolyodott el, egy pakli francia kártya. Oda sétálva az ágyhoz tette le rá.
- Ja, csak a sok kávétól azt se tudja hol van arccal... - tette hozzá Kenny.
- Poker? - kérdezte Stan.
- Nekem jöhet... - rándította meg a vállát a barna, ahogy elhelyezkedett az ágyon.
- Vetkőzős. - jelentette ki Kenny, mire Stan szemöldök felhúzva nézett rá, majd Clyde-ra sandított.
- Felőlem~ úgy is mindig vesztek - vigyorgott, majd ekkor Craig jelent meg az ajtóban és se szó se beszéd ült le a kis társasághoz.
- Oké. Felőlem is mehet. - mondta Stan, mire Kenny vigyorogva vette el a paklit, és kezdte el keverni.
- Texas holdem. - jelentette ki Kenny. - Te is játszol Craig?~ - kérdezte vigyorogva.
- Rendben... - morogta, ugyanis a helyzet nem tetszet neki ráadásul a portás nő is beszólt milyen pimasz. A lapokat kiosztották, majd mikor mindenki megmutatta milye van, Stan felmordult.
- Nem igaz! - levette pulóverét.
- Én keverek~ - mondta, majd kiosztotta mindenkinek a lapokat. Craig közömbösen nézet ki kártyák közül, ahogy Stan nézte. Stan alsóajkába harapott, ahogy Kenny-re nézett, ki viszont vigyorgott, mikor letette győztes lapjait. Stan rendelkezett a legrosszabb lapokkal, így pólójától is megválva, ült tovább. A következő osztás a vesztesnél volt, de Craig már nagyon kezdte sejteni, mibe is keveredett. Mikor a lapokat kiosztották, mindenki feszülten figyelte kártyáit. Végül Kenny sóhajtva vált meg saját pulóverétől.
- Ezt nem mondjátok komolyan... - tette le lapjait Craig, ahogy most ő kezdett el kavarni - mi most ugye nem....
- Akin a legtöbb ruha marad, az kap Stan hercegnőtől egy csókot~ - volt válasza Kenny-nek, mire a fekete felmordult.
- Nem vagyok hercegnő! Ráadásul, mi van ha én nyerek?! - rivallt rá.
- Te úgyse nyersz~ - mondta nyelv kinyújtva. Clyde viszont kinyújtotta nyelvét.
- Fúj! Én nem adok neki csókot! - morogta.
- Te leszel a másik aki nem nyer - közölte Craig, ahogy kiosztotta a lapokat, majd végül Clyde dobta le a pulcsiját.
- Nem adok csókot senkinek! - morogta Stan összefont kezekkel. Mikor Kenny kiosztotta a lapokat, megragadva Stan gallérját rántotta magához, majd súgott fülébe. Stan arca falfehér lett, majd mikor elengedte a szőke, Stan szemöldök ráncolva nézett rá.
- Jó de csak egyet... - egyezett bele morogva.
- Helyes~ - mondta, majd megnézte lapjait. A két fiú ugyan így tett bár Craig egy fél pillanattal le volt maradva a többiektől. Észre vette már. Nem csak most de tegnap és tegnap előtt is. Az az egy szó melytől szobatársa kezes bárány lett. Kenny tudta és ő nem. Zavarta... piszkosul, de nem foglalkozhatott vele. Ez nem az ő ügye és nem fogja kikényszeríteni sem belőle, sem a szőkéből.
- Ász pár - tette ki a lapokat, majd a többiek is és Clyde ismét vetkőzni kezdett. Stan-en már csak alsónadrágja volt, Kenny-n is, plusz egy zokni. Stan alsóajkába harapva sóhajtott, majd úgy emelte fel a lapokat. Clyde fogcsikorgatva nézte, ahogy Stan a lapokat emeli. Rajta szerencsére még gatyája és pólója is rajta volt, mondván ő fázós. Craig volt az egyetlen, aki idáig a nyertes szériában állt. Farmerja virított, bár lábujjai csupaszon köszöntek vissza a padlónak. Stan szemei kikerekedtek, majd letéve lapjait, dőlt előre nyöszögve.
- Yaaaay~ - mondta boldogan Kenny, ahogy a vesztesre nézett. - Mondtam! - Stan csak dünnyögött. - Na, le a gatyával!
- De...! - felnézett a szőkére, ki elvigyorodott. Arca megint fal fehér lett, majd ledobta magáról bokszerét, de megragadva a takarót takarta el magát nemes részénél.
- Kár hogy nem én nyertem...~ - mondta csalódottan Kenny, majd Craig-re nézett. A kék szemek vizslatóan nézték a meztelen fiút ám vállat vonva kezdte összepakolni a kártyát, mint ha mi sem történt volna. Stan sóhajtott, viszont Kenny elvigyorodott.
- Nekem adod a nyereményed?~ - kérdezte, ahogy közelebb hajolt Craig-hez.
- Nem - válaszolta nemes egyszerűséggel, ahogy a kör ászt a másik fejéhez nyomta, mely oda is ragadt - csupán mennünk kell. Nem egyeztünk, meg így max kaja amit kapunk hideg élelem, de nekünk kell megcsinálni a konyhába - kelt fel, ahogy az órájára nézet - még van negyed óra, utána kaja nélkül maradunk.
Clyde-nak több sem kellet. A maradék zoknit futás közben szedte a lábára és loholt már a kiadott helyre. Kenny szemei is felcsillantak az élelem szó hallatán.
- Kaja után jöhet majd a desszert Stan~ - mondta neki, ahogy ő magára kapva farmerját, ment ki az ajtón. Stan megkönnyebbülve sóhajtott, ahogy bokszerét magához vette. Ám azt Craig egy kedves mozdulattal dobta arrébb majd mászott a fiú fölé. Száján széles vigyor terült, el úgy nézet le az alatta elterülőre. Stan nagyokat pislogva nézett fel rá.
- Craig?... - kérdezte szemöldök ráncolva.
- Nem azért játszottam, hogy végül üres kézzel távozzak - mosolygott még mindig, ahogy le sem vette szemét a másikról. Stan szemei kikerekedtek, majd arca elpirult, mikor eszébe jutott ígérete. A takarót, mi épp csak takarta, most még jobban magára húzta. Craig lassan közeledett. Meztelen testük összesimult, ahogy ajkaik lassan találkoztak, végül nyelvét is áttolva csókolta meg a fiút, ahogy kezeit a másik fekete fürtjei közé fúrta. Stan visszafojtott egy sóhajt, majd félénken vissza csókolt, ahogy lehunyta szemeit. Mikor elváltak az idősebb még száját ott tartotta egy kis ideig. Érezte a másik lélegzetét és annak heves szívverését, végül pedig mosolyogva mászott le róla, ahogy földre dobott pólóját magára vette. Stan pihegve feküdt az ágyon, enyhén ködös szemekkel nézett maga elé. Ám pár másodperc múlva, vörös fejjel ült fel, majd villám gyorsan kapta magára bokszerét.
- Nem kell sietni. Kapunk kaját, sőt a hideg ennivalósat, a szakács ajánlotta fel ingyen tekintve, hogy lekéstünk - mondta ahogy csupasz lábaira is felhúzta a zoknit. Stan is magára húzta zoknijait, majd felállva kezdte felvenni nadrágját.
- Akkor ráérünk...~ - mondta ahogy elmosolyodott.
- Rá. Ez is csak figyelem elterelés volt - mondta közömbösen, ahogy megnyalta ajkait. Stan elpirult, ahogy a másik tettén, majd gyorsan magára kapta pólóját is.
- Craig~! - a barna az ajtóban állt, majd oda rohanva a feketéhez ragadta meg a kezét és kezdte húzni - nem hiszed el! Kaviár! Kaviár van odalent!!! Halpete!!! - ujjongott, de már csak a folyosóról lehetett őt hallani. Stan szemei felcsillantak, majd ő is leviharzott az ebédlőbe.
Kenny egy pizza szeleten nyamogott, előtte pedig egy egész pizza volt. Stan odaviharzott mellé, majd kérdezés nélkül vett el ő is egy szeletet.
- Hallod... itt azt ehetsz... amit csak akarsz... - mondta falatok közepette, mire Stan elvigyorodott.
- Az fasza~ - A konyhából lehetett hallani a jajveszélekelést, ahogy Clyde kiéli vágyait a kaviár felet. Eközben Craig jelent meg tálcával a kezében melyen egy szelet csoki torta fityeget. Kenny szemei felcsillantak, és miután megette második pizza szeletét, ő is eltűnt a konyhába. Stan szemöldök ráncolva nézett utána, rosszat sejtett, nem hiába. Craig jóízűen tört le egy kisebb szeletet, ahogy néha a feketére pillantott. Stan félve nézett az édességre, majd Craig-re, majd a betoppanó Kenny-re, kinek tálcáján ugyanolyan torta volt. Vigyorogva fordult a fekete felé, ki megsejtve a rosszat húzódott arrébb, ám Kenny tartotta lábával a másik székét. Magához véve egy pizza szeletet, kezdte enni, míg Kenny vigyorogva tört le tortájából, majd jóízűen bekapta a falatot.
- Hmmm~ De fiinommm~ - mondta, ahogy szeme sarkából Stan-t nézte, ki szó nélkül ette tovább pizzáját. Kis idővel Clyde is megérkezet kezében egy üveg kaviárral, amit szinte kincsként szorongatott.
- Ajándékba kaptam~ - mondta, ahogy ő is elvett egy szelet pizzát.
- Ennyire szereted a kaviárt? - nézett Stan a barnára, ám mikor Kenny arcához közelített egy falat csokitortával felmordult. - Viszed innen azt a... - Kenny megfogva a másik állát, húzta le azt, így kinyitva a másik száját, majd a villát annak alsóajkára helyezte.
- Tudom, hogy szeretnéd... ezt a falatot...~ - suttogta kéjesen, ahogy a fiút fixírozta.
- Nhem... - mondta Stan nyitott szájjal, hogy még véletlen se érjen a tortához.
- Jut eszembe - kezdett bele Craig, ahogy meglóbálta villáját, nem is foglakozva a két fiúval - te miért is utálod az édességet? - Stan elhúzódott, Kenny pedig csalódottan kapta be a torta falatot.
- Nem tudom... - mondta ahogy a fiú felé fordult. - 10 éves korom óta ki nem állhatom őket. - Kenny felkapta fejét.
- Jhame akkho szhkatataik vhdenhvel? - lehetett hallani, ahogy villájával szájában kérdezte, mire Stan vállat vont, ezzel megválaszolva a kérdést.
- Szóval a szerelmi bánat kiölte belőled az édes dolgokat - mondta lehangolóan, majd ismét bekapott egy falatot a tortából - most meg ilyen besavanyodott alak lettél~
- Szerintem így is édes~ - mondta Kenny, ahogy megcsípte a fiú arcát, ki szemöldök felhúzva nézett rá. - Bár tény, régebben még édesebb voltál~ - tette hozzá, ahogy újabb falatot tört le tortájából. Craig még elidőzött a másikon, majd végül megfogta tányérját sétált ki az ebédlőből.
Clyde eközben már a harmadik szeletnél járt melyre most féltett kincséből is rakott egy kicsit. Kenny ismét letört egy szeletet, majd megint megfogta Stan állát, ám mielőtt szájába tette volna a falatot, közel hajolva hozzá, suttogta fülébe párszor azt a szót. Stan feje egyre vörösebb lett, szemei is kicsit ködösek lettek, majd végül lefagyva hagyta, hogy a másik szájába tegye az édességet.
- Ugye hogy finom?~ - kérdezte Kenny elhajolva, mikor Stan lenyelte a falatot, fogta is föl mit evett.
- Úúúúúriiiistennnnn....... - kapott hasához, majd szájához. - Ááááá~ - nyöszögött. Clyde értetlenül nézet hol a szőkére, hol pedig a feketére.
- Az csak egy kis torta... nem volt benne méreg én is ettem - mondta közömbösen. Stan szó nélkül vett magához még egy pizza szeletet, Kenny pedig elvigyorodva nézett Clyde-ra.
- Neki az édes kábé olyan, mint a méreg~
- Ilyet sem hallottam még - kuncogott fel, de nem csak ő. Valaki a bejáratnál ugyan úgy viccesnek találta a jelentett, ám pár pillanattal később már el is halt a hang.
- Kérsz még egyet Stan?~ - Stan komoran nézett a fiúra.
- Nem... - nyöszögte, mire az megcsóválta fejét.
- Rossz válasz~ Vagy jobban tetszene szájból szájba?~ - kérdezte vigyorogva, majd közel hajolva Stan-hez suttogott a fülébe. Stan lefagyott, ahogy elpirult. Kenny ezt kihasználva tette szájába az édességet. Stan megint szájához kapott, ahogy kénytelen volt lenyelni a falatot.
- Ne már... - morogta, mire Kenny felkuncogott.
- Jójó~ - legyintett, ahogy elkezdte enni csokis sütijét. Clyde eközben jókat szórakozott a másik kettőn.
- Mit súgtál a fülébe? - kérdezte a szőkétől.
- Titkos szó~ - mondta Kenny ahogy csábosan elmosolyodott. - Stan elleni merénylet lenne ha csak úgy elmondanám~ - A fiú bólintott, majd mikor a kis üvegje kiürült ismét visszaszaladt a szakácshoz kérni még ezzel egyedül hagyva őket. Stan, Kenny-re sandított, ki mosolyogva nézett vissza rá.
- Majd annak elmondom, aki kiérdemli~ - Stan flegmán nézett rá.
- Senkinek. Soha. - morogta, ahogy pizzáján nyamogott tovább. Kenny elvigyorodva evett tovább.
- Ki tudja~ Lehet nem sokára lesz valaki~ - mondta mosolyogva. Stan nem reagált, csak tovább ette pizzáját. Majd kinézve az ablakon nézte a lehulló pelyheket.
- Talán... - mondta ő is, ahogy az utolsó falatot is bekapta.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
