Gyűlölöm ezt a napot.
Bár ha úgy nézzük, jobb mint a karácsony, rövidebb.
Mégis, a témája sokkal gyomorforgatóbb.
Szerelem.
A világon a leggusztustalanabb dolog! Hogy tudnak ekkora felfordulást csinálni miatta?! Az emberek nevetségesek!
Ezek a gondolatok nem hagynak nyugodni. Már egy héttel ezelőtt is folyamatosan ezen járt az agyam.
De ma.
Február 14.-én.
Nem tudok másra koncentrálni…
Pontosan négy éve, hogy szakítottam Wendyvel. Megcsalt, oh, meg se lepett… de mikor közölték hogy gang-bang-be rakták meg egyszerre öten… nos az egy kicsit sok volt.
Elküldtem a kurva anyába és kidobtam.
Azóta rám se mer nézni, nem is baj. Jobb egyedül, mint egy ribanccal… de…
Ezeken a napokon…
Mindig magányos vagyok…
Halk lépteim törik meg csupán az elhagyatott utca csendjét.
Mindenki a belvárosban van, a kávézókat pedig ellepték a szerelmes tömegek.
Undorító…
Ilyenkor általában egésznap a szobámba gubbasztok, és ki sem teszem a lábam.
Most is így terveztem. Csak hogy…
Elfogyott a cigim.
Világvége, számomra, ez van.
Muszáj volt kiugranom a boltba… Persze ami ott fogadott az is szörnyű volt. Az egész helyiség rózsaszínben, meg szívecskékben pompázott. Blöeee.
Rekordot döntő gyorsasággal kértem ki a cigarettát, majd fizettem, és tűntem el az épületből.
Most pedig itt baktatok, hazafelé, a kihalt… Hey, várjunk. Van ott valaki.
Igen, nekem integet, és felém tart…
Ez…
- Kyle? – szólok oda neki hangosabban, mire ő ismét felkiált.
- Staaaan~ - százas mosollyal arcán, rohan felém, majd ugrik a nyakamba. – Szia~ Hát te? Hogy hogy nem a szobádba gubbasztasz? – hajol el tőlem, majd néz rám, felhúzott szemöldökkel.
- Kiugrottam cigiért. – lengetem meg előtte a dobozt, mire szem forgatva vágja csípőre kezeit.
- Leszokhatnál róla… minél előbb…
- Minek? – vágom rá, mire csak megcsóválja fejét, majd ismét elmosolyodik.
Elégedetten és ördögien… itt valami nincs rendben.
- Mindegy! Siess haza, a mai napod biztos nagyon jól fog teli! – mögém lépve lök otthonom felé, majd már fut is el, integetve.
Biztos Kenny-hez siet így… hm… de hogy értette hogy jól fog telni a napom?!
Normál esetben szarnék egy ilyen megjegyzésre, csak az a baj, Kyle-nak mindig igaza van. Mindig.
Végül megrázva fejem, sóhajtok fel, majd sietek haza.

Kinyitva az ajtót, dobom félre kabátom, majd rúgom félre lábbelimet is.
Gyorsan szedve a lépcsőfokokat, sietek fel, majd lépek be a szobámba.
A félhomálynak hála a tárgyaknak csupán a körvonalait látom. Az íróasztalhoz lépkedve, dobom ki tárcámat, és egyéb cuccaimat az asztalra. Amint a cigi doboza koppan a falapon, mögöttem hirtelen becsapódik az ajtó, s még a zár kattanását is hallom a nyomasztó csöndben.
Senki nincs itthon a családomból… akkor…
Mire megfordulhatnék, hirtelen mögém lép valaki, és egy kendővel köti be szemem.
- Hey…! – kanpék a kendőhöz, ám megfogva kezeimet, kötöz meg. Felnyikkanva, próbálom ellökni, ficánkolok, ám így csupán annyit érek el hogy hozzá dörgölőzök…
Úristen…
Nem is foglalkozik a próbálkozásaimmal. Érzem ahogy ráncigálni kezd, majd az ágyra dob, és egyből fölém mászik.
Testem megremeg, majd gatyám egy pillanat alatt tépi le, és hajítja el.
Lábaim összeszorítva próbálom takarni magam, értelmetlen. Könnyedén szétfeszíti combjaim, majd hirtelen kapja be tagom.
Hangosan nyögök fel, majd harapok alsóajkamba.
Fejét egyből mozgatni kezdi, én pedig alsóajkam marcangolva próbálom visszafojtani nyögéseimet.
Meg-meg szívja tagom, nyelvével is kényezteti, érzem ahogy egyre közelebb érek ahhoz a ponthoz, testem kezd megfeszülni, ám ekkor elválva tőlem, kuncog fel.

- Milyen kis buja dög vagy…
Hangja ismerős… túlságosan is…
- Nézzük ez hogy fog tetszeni Stanley~ - hallom ahogy a tubus tetejét felpattintja, majd érzem is ahogy a hideg anyagot bejáratomhoz csepegteti…
Ne… ezt nem teheti!
Egyből vergődni kezdek, ám ő combomba marva, morran fel.
- Ha azt akarod, hogy kíméletes legyek… jobb ha nyugton maradsz…
Hangja hidegen cseng, én pedig egyből abba hagyom a ficánkolást…
Hiszen tudom ki ő…
Úristen…
- Helyes~ - A dicséret után lágyan simít végig a combomon azon a ponton, hol az előbb belém karmolt.
- Tudom ki vagy… - nyöszögöm remegő hangon, ami engem is meglep…
Miért remegek…?
- Igazán? – nem is zavartatva magát azon, hogy ismerjük egymást, kezdi el fenekemet bekenegetni a síkosítóval. – Akkor oda a meglepetés varázsa… - Mielőtt bármit reagálhatnék, egyik ujját belém nyomja, mire még a levegő is bennem reked.
Testem megfeszül és szólni sem bírok, csupán kapkodni a levegőt, ahogy combjaim megremegnek.
- Milyen érzékeny vagy… - búgja kuncogva, majd ismét végig nyal tagomon, ahogy ujját is mozgatni kezdi. – Szánalmas… mégis édes…
Bekapja tagom, és erősen szívja meg, ahogy még egy ujját belém tolja.
Nyikkanásomat egy nyögés követi, ahogy ismét mozgatni kezdi fejét, ujjaival pedig folyamatosan tágít.
Nyöszörgésemet továbbra is alsóajkam harapdálásával próbálom tompítani. De nem megy.

Túl jó, és ő ezt jól tudja, mennyire élvezem.
Lábaimat jobban széttárva, dobom félre önkontrolom, majd nyögök fel.
Tagomtól elválva, kuncog fel elégedetten, majd kihúzva ujjait hallom, ahogy letolja nadrágját.
Combjaimat automatikusan összébb zárom, ahogy felnyöszörgök, ám ő nem is foglalkozva ezzel, feszíti szét ismét.
Tagjával megnyomja bejáratom, egyszer, majd még egyszer, és ezt ismételgeti, mire ismét elégedetten nyögdécselek. Abbahagyja, majd közelebb húzódva hozzám, hirtelen hatol belém tövig, nem kímélve…
Elhalóan sikoltok fel, ám mielőtt megszokhatnám a helyzetet, gyors tempóban kezd mozogni.
Könnyeim kibuggyannak, mégis ajkaimon csak nyögések szöknek ki.
Combjaimat még feljebb tolja, így tövig hatolva bennem, nyög fel.
El sem hiszem, hogy pont ő dug meg…
Mozgása egyre vadabb lesz, ahogy én is csak nyögni vagyok képes.

- Khérlekh… oldozz el… - nyöszögöm, csuklóimat mozgatva próbálom magamról lefejteni a kendőt.
Válasz nem érkezik, csupán egy nagyobbat lök rajtam, mire hangosan nyögök fel.
- Kérlekh kérlekh… - sipákolom halk síros hangon, és csupán akkor hallgatok el, mikor lehajolva, csókol meg.
Mélyen… és szenvedélyesen…
Félénken viszonzom, mire csak még jobban elmélyíti csókunkat.
Nyögéseimet alig tompítja, de ez sem tart örökké, végül levegőhiánynak hála, elfordítva fejem, lihegve kapkodok levegő után. Szusszanási időt sem hagyva, lök egyre nagyobbakat, én pedig fejem hátravetve élvezkedem.
Ujjaival szórakozottan simít végig combomon, majd felhajtva pólómat, hasamon is.
Minden egyes érintésére testem buján megremeg, ő pedig ismét csak elégedetten kuncog fel.
Lökései egyre erősebbek lesznek, és érzem, ahogy testem egyre jobban megfeszül, ahogy ő is.
Hátam ívbe feszül, ahogy nevét nyögve, élvezek el, ő pedig szinte rögtön utánam belém küldi anyagját.
Ismét síri csend.
Csupán lihegésünk az egyetlen ami megtöri ezt.
Hosszas percekig csak fekszem, ő pedig még mindig combjaimat fogva, kapkodja a levegőt.

Végül kezemhez nyúlva, oldoz el, és dobja félre a kendőt. Kihúzva tagját, hallom ahogy felkel, majd nadrágja övével kezd bíbelődni.
Mozdulni sem merek, csupán remegve fekszem az ágyon, ahogy combjaimat szorosan zárom össze.
Mikor elkészül, mellém lépve hajol le, majd puszilja meg ajkaimat.
- Remélem tetszett a Valentin napi ajándékod, Stanley~
Nem nézek fel, csupán elfordítom szégyentől vöröslő fejem.
Persze, nem is foglalkozik vele. Nemes egyszerűséggel lépked ki szobámból, majd tűnik el, a környékről is.

- Ajjjj~ Tegnap olyan sok csokit kaptunk, alig bírtuk megenni!
- Ne legyél ennyire nagyra magaddal!
- De ha egyszer így van~ - a pár paddal előttem ülő vörös és szőke szokásos apró vitájukat bonyolítják le.
Mindennapos…
- Vidd innen azt a kurva labdát!
- Ez egy csoki labda, te kértél csokit Valentin napra…
- Tegnap is kaptam és akkor is a szívbaj jött rám miatta…!!! – Clyde, és Kevin… ők sem lepnek meg.
Ahogy a többi kis pár sem, kik annak ellenére, hogy tegnap volt a Valentin nap, még most is ajándékoznak.
Persze, hiszen az egész iskolának tudnia kell ki kié, nem igaz?...
Utálom a hétfőket, most már duplán is.
- Morcos, mint mindig. – felkapva fejem, nézek a padom előtt állóra. Elhúzva számat, pillantok félre, mire csupán felsóhajt.
Keze mozdul, s végül egy rózsát tesz a padomra.
Egy vörös rózsát… Rajta egy kisebb fekete masnival…
- Remélem tetszett a tegnapi Valentin napi ajándékod is, Stanley~ - kúszik elégedett félmosoly arcára, mire ismét rápillantva, intek be neki.
- Kapd be, Craig. – majd lehúzva, csókolom meg.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.