| Anvil : 49. fejezet: Fóbiák és uke párbaj |
49. fejezet: Fóbiák és uke párbaj
2012.02.12. 12:15
Nos kérem szépen~ Itt már folynak az események, szóval jelölés! 16+ He nem érzed elég idősnek magad ne olvasd el! Köszönöm.
Jó szórakozást hozzá~ >///<
Kenny lomha léptekkel lépett be a konyhába, majd neki is állt a csoki készítésnek, mikor bezáródott az ajtó. Nem egy kattanás jelezte, hogy bizony az összes zárt becsukták az ajtón. Kenny érdeklődve pislogott az ajtóra, de végül csak vállat vonva folytatta a csoki készítést.
- És honnan tudjuk meg ki volt fölül? - suttogta Tweek, Butters-nek, ahogy zsebre vágott pár kulcsot. - Nem hiszem, hogy elmondanák...
- A kérdés inkább, hogy rá e másznak egymásra? Bár~ kérhetünk segítséget! - mondta mire ismét szaladni kezdett.
Eközben Craig bukkant elő a kamrából kezében egy csomag kávébabbal, majd lomhán nézet fel.
- Oh... cukor a fölső polcon - segített a másiknak, ahogy a kávédarálóba dobta a dolgokat.
- Kössz~ - mondta egy mosoly kíséretében, ahogy tovább folytatta a csoki készítését. Craig végül megcsinálva a gépet indította volna be, ám az meg sem moccant.
- Elromlott? - kérdezte magától, amikor a villany is elaludt és a lég kondiból hideg kezdett kifele áramlani. A csoki folyása is félúton megállt. Kenny felnézett a lámpára.
- Mi a... - majd a lég kondira emelte kék szemeit. - Craig... kezd kicsit hideg lenni... - mondta nyugodtan.
- Megnézem... - morogta ám mikor az ajtóhoz sétált az ki sem akart nyílni. Átlépet, majd a másikat próbálta de az sem segített - a franc folyik itt? - Kenny még mindig nyugodt maradt, majd a lég kondira nézve egy morgással kommentálta, hogy azon semmiféle gomb nincs, amivel esetleg leállíthatná.
- Nem lesz ez így jó... - motyogta, ahogy pulcsiját összecipzározta. Craig ismét megrázta az ajtót, majd a bent levő telefont próbálta de az süket volt és sajátját is asztalán hagyta.
- HA megtudom, hogy ez kine... HAPCI! - tüsszentett egy nagyot. Kenny kutatni kezdett a konyhába, ám semmiféle drótot vagy hasonlót nem talált.
- Picsába... kinyitni se tudom valami kis fémeszköz nélkül... - motyogta maga elé, ahogy az egyik fiókban kutatott. Kapucniját fejére húzva, nézett Craig-re. - Ha ez így megy tovább... meg fogunk fagyni. - mondta még mindig nyugodtan.
- Na nem mond... - morogta, ahogy a vékony pulcsiját még jobban összehúzta és az ajtót kezdte ismét rángatni, majd dörömbölni.
- Értelmetlen. Bezártak minket. - Craig mellé sétálva dőlt neki a falnak. - Ha pedig bezártak, elintézték, hogy senki ne járjon erre.
- Ki a fene tehette... - borzongott, meg ahogy a csaphoz sétált hátha abból jön melegvíz, de csalódására a kis gonoszok mindenre gondoltak - HAPCI!
- Nincs itt valami... - egy szekrényhez lépve nyitotta ki, ám semmiféle nagyobb anyag nem volt benne, vagy esetleg ruha. Csalódottan zárta be. - Törjük szét a lég kondit. - mondta, ahogy ismét a tárgyra nézett.
- Ne merd! - fordult meg rögtön Craig - Apám egyvalamire allergiás és az a rongálás. Nem jutsz ki innen éve, ha összetöröd, plusz, ahogy nézem fel is robbanhat ha úgy ütöd meg...
- Akkor meg mit csináljunk? - kérdezte, ahogy kezeivel dörzsölgetni kezdte magát, majd odalépve a csoki készítőhöz vette el a félig üres poharat, majd nyújtotta oda Craig-nek a még kissé meleg italt.
- Idd csak meg... - legyintett, ahogy kicsit dideregve lépkedett ismét az ajtóhoz, ahogy ismét dörömbölni kezdett. Kenny odalépkedve Craig-hez nyújtotta megint felé az italt.
- Én jól bírom a hideget ráadásul~ Inkább a kávét szeretem. - mondta semlegesen.
- Én is jól bírom, és nem fogom meginni... - morogta, ahogy ismét tüsszentett.
- Mert? - kérdezte szemöldök felhúzva Kenny, ahogy vállat vonva tette félre.
- Nem értheted... - morogta, ahogy ismét az ajtón kezdett dörömbölni, majd végül morogva csúszott le és ült le az ajtóhoz.
- Nem ittam bele. - mondta. - Tudom, hogy finnyás vagy. - nézett le a fiúra.
- Ahh~ nem az... - morogta még mindig, majd fejét a térdére hajtotta és lehunyta pilláit. Kenny kissé aggódóan nézett a fiúra, majd leülve mellé nézett rá.
- Hey, Craig, minden rendben?...
- Nem! Bezártak a saját házamban és igen fázom is! Nincs minden rendben! - morogta bele a térdeibe. Kenny átkarolva a feketét kezdte simogatni karját.
- Előbb-útóbb kijutunk innen... - morogta. - Valami céljuk biztos volt ezzel... - mondta magának, ahogy összeszűkült szemekkel a padlót fixírozta. Craig még mindig csukott szemekkel ült nem is fogva fel, hogy a szőke mit is csinál mellette.
- Craig... Craig... - rázta meg a fiút, ahogy tovább simogatta. A fiú nem válaszolt helyette ismét tüsszentett egyet. A lég kondi zúgása elhalt, viszont a fagyos idő megmaradt. Kenny dideregni kezdett, majd közelebb húzta magához a feketét.
- Craig válaszolj már... - morogta, ahogy tovább simogatta.
- Nézd... utálom a bezártságot és nincs nagy kedvem beszélgetni, ugyanis mindjárt megfagyok... - morogta, ahogy még jobban összébb húzódott. Kenny aggódóan nézett Craig-re, ahogy most ő kezdett el dübörögni.
- Előbb is mondhattad volna... - motyogta, majd visszatelepedve a fiú mellé szólalt meg komolyan.
- El kell terelnünk a figyelmedet... akármivel! - határozott volt. A fekete csupán ekkor nézet fel. Tekintettében a félelem bujkált.
- Mégis mivel? Piros pacsizzak veled? - kérdezte gonoszul, majd ismét visszahajtotta fejét.
- Akár. - vágta rá nyugodtan, majd sóhajtott. - De nem szabad a fóbiádra figyelned... - a helyiséget kezdte fixírozni valami érdekes tárgy után.
- Ha nem nézek fel, akkor legalább nem látom, ahogy a falak összenyomnak - mondta, ahogy teste megrázkódott. Kenny még jobban magához húzta.
- Akkor... - alsóajkába harapott. A konyhába semmi érdekes nem volt, ráadásul úgy tűnt a fiú nem éppen akar semmi mást csinálni az ülésen kívül. - Semmi kép ne aludj el... - motyogta.
- Könnyű azt mondani... - morogta, majd lassan felemelte fejét és kissé szédelegve kelt fel - fordulj el és ne nézz ide! - mondta parancsolóan, ahogy a pulthoz sétált, majd megkapaszkodott benne, hogy ne essen el. Kenny nem hallgatott Craig-re. Neki dőlve a falnak nézte a fiú minden egyes lépését, vagy valami ahhoz hasonlóját.
- Fordulj már el... kérlek - nézet rá kérlelően. Kenny sóhajtva fordította el tekintetét. Craig lassan kiegyenesedett, majd megfogva egy kisebb kést pörgette meg az ujjai között, majd emelte fel a fejét és hajította el. A kés, hang nélkül állt bele a fönt levő kamerába, mire a fekete mosolyogva kezdett vissza sétálni a szőkéhez ám az utolsó lépésnél lába jobban megremeget és egyszerűn a padlónak csapódott. Kenny mivel semmiféle neszt nem hallott, aggódva fordult a fiú felé, ki a földön hevert.
- Craig...! - odahajolva hozzá húzta ölébe a fiút. - Basszus... - morogta maga elé.
- Jól vagyok... - morogta, ahogy felnézet a szőkére - nem kéne mindenki miatt aggódnod.
- Te a barátom vagy, nem akárki... - válaszolta határozottan.
- Leszarom... - hunyta le ismét a szemeit. Kenny most először mosolyodott el, majd nem szólva semmit kezdte megint a másik hátát simogatni.
- Amúgy... - kezdett bele ismét - a falak még mindig mozognak? - kérdezte.
- Nem. Már nem. - mondta nyugodtan. - És nem is fognak.
- Az előbb is mozogtak, bár fogadok, csak az én hülye elmém látta őket... oh jut eszembe - kezét remegve emelte fel, majd a szőke fejéhez rakva húzta le magához és csókolta meg. Kenny szemei kikerekedtek, majd mikor elhajolt tőle a fekete nagyokat pislogva nézett rá.
- Ezt most hogy... és minek? - kérdezte még mindig nyugodtan.
- Kuss... - morogta, majd ismét lehúzta a másik fejét és ismét megcsókolta. Kenny viszonozta a csókot, ahogy arcára egy félmosoly kúszott.
- Én még mindig Kenny vagyok... nem Tweek... - suttogta a másik ajkainak.
- Tudom... - mondta, ahogy lassan felkelt ezzel ott hagyva a szőkét és ismét fel akart állni ám lába megint kicsit megremegett. Kenny visszahúzva Craig-et karolta át.
- Szerintem jobb, ha nem mozogsz... - morogta.
- Szerintem meg, nem kéne beleszólnod abba, amit akarok... - kelt fel ismét ám rá kellet jönnie nem is annyira egyszerű - segíts felállni. - Kenny sóhajtva állt fel, ahogy átvetve a fekete karját magán tartotta.
- Mégis mit akarsz csinálni?
- Szerinted... - mondta morogva, ahogy lassan elindult előre - nem bírom túl sokáig a bezártságot és meguntam itt...
- Nem tudunk kijutni. - jelentette ki Kenny.
- Hülye vagy ha azt hiszed soha nincs kiút... - morogta, majd elengedve lépet az ablakhoz, majd kinyitva azt mutatott ki - első emellett. Csak át kell mászni a szobámig, ami kb. 2 ablaknyi. - Kenny pislogott párat, majd odalépve a fiú mellé nézett rá.
- Neked nem kéne jönnöd. Majd én átmászom. - jelentette ki.
- Oké... - mondta, ahogy szédelegve ismét leült, majd lábait maga alá húzva tette rá fejét. Kenny az ablakból ülve nézett vissza a fiúra.
- Egy kérdés. Miért csókoltál meg? - kérdezte kissé értetlenkedve. Ám a fiú már nem válaszolt csupán ült miközben fejét eltakarta. Kenny sóhajtva mászott ki az ablakon. Végig a falba kapaszkodva egyensúlyozott el a másik szobájának ablakáig, ami szerencséjére nyitva volt. Bemászva a szobába, fújta ki a levegőt.
- Huh. Jó hogy még nem jöttem ki a formából~ - körülnézett a fiú szobájába, az íróasztalánál megakadt tekintete, majd oda sietve ahhoz kapott fel egy gemkapcsot, majd egyből kiviharzott a szobából. Elérve a konyhát kezdte a kis dróttal kinyitni a zárakat. Eközben Butters és Tweek már futott a szőke felé.
- Kenny! - intett oda a fiúnak. Kenny miután minden zárral meg volt, kinyitva az ajtót egyből Craig-hez sietett, majd ölébe kapva ment ki vele a folyosóra.
- Craig... - szólalt meg aggódva Tweek. A fekete még mindig lehunyt szemekkel maradt a másik karjába, nem is ébredve fel.
- Kenny mi a baja? - kérdezte aggódva a szőke.
- Klausztrofóbiája van... - Tweek kikerekedett szemekkel nézett Craig-re. Kenny ölében tartva a fiút indult el vele szobája felé. Butters kissé lesütve szemét fogta meg Tweek karját, majd bocsánatot formázva a szájával követték Kenny-t. Tweek megrázta fejét, majd megfogva Butters-t húzta kicsit vissza, és suttogta neki oda halkan.
- Az én ötletem volt... ne hibáztasd magad. - miután ezt elmondta megragadva, húzta Kenny után. Kenny elérve a fiú szobáját tette le azt az ágyára. Butters még mindig lesütve a fejét, ahogy a feketét nézte. Tweek egyből leült az ágy szélére, ahogy simogatni kezdte annak karját. Kenny Butters mellett állva szólította meg a feketét.
- Craig! - Nem reagált semmit csupán szuszogott halkan.
- Talán elájult... - mondta Butters, ahogy belekarolt a szőkébe.
- Talán... - mondta komoran Kenny. Tweek alsóajkába harapva rázta meg a fiú karját.
- Craig...! Craig...! - A fekete lassan nyitotta ki a szemeit, melyben még mindig a félelem csillant meg, majd abban a percben ismét be is csukta. Kenny a kijárat felé kezdte húzni Butters-t.
- Nyugtasd meg Tweek. - szólt hátra, majd be is csukta az ajtót. Tweek még mindig aggódó szemekkel nézte a fiút, majd tovább simogatta karját.
- Craig nyugodj meg már... nem vagy bezárva.
- Nem lehetek benne biztos... - motyogta, ahogy ismét kinyitotta a szemét.
- De! Nézd, a saját szobádban vagy...! - mutatott körbe.
- Tudom. - mondta már kicsit határozottabban, ahogy Tweek-re nézet, majd elmosolyodva nyúlt a kezéhez - kinek a hülye ötlete volt bezárni minket? - kérdezte, bár mosolygott. Tweek lehajtotta fejét.
- Sajnálom... - motyogta. - Nem tudtam, hogy... - harapott alsó ajkába.
- Nem haragszom - mondta, ahogy kissé feljebb ült, majd úgy nézet a másik szemeibe - végül is mindegy. Előfordul... - Tweek még mindig lehorgasztot fejjel húzta ki zsebéből a kulcsokat és tette le az ágyra.
- Én csak... kíváncsi voltam... - motyogta.
- Hogy melyikünk a dominánsabb. Ő vagy én. Tudom... - morogta, ahogy elvéve a kulcsokat dobta az asztalra, majd a homlokát kezdte masszírozni - az elején is tudtam... illetve a légkondinál jöttem rá. - Tweek felkapta fejét.
- I-Ilyen egyértelmű volt?
- Gyorsan rájövök dolgokra... - morogta, majd ismét a szőkére nézek - tudod, mennyibe kerül egy kamera? - Tweek megint lehajtotta fejét, majd megrázta. - Azon is néztétek, vagy csupán egy valag szobalányt védtem meg az elvérzéstől? - kérdezte. Tweek feje vörös lett, ahogy beharapta alsóajkát.
- Csak mi... - suttogta.
- Örülök, bár azt hittem felfogjátok abból, hogy ki kéne nyitni az ajtót... - mondta végül, mikor már jobban volt lábait ledobva az ágyról fogta meg a szőke állát és nézet rá - ne aggódj. Most már jól vagyok és annyira nem volt rossz. Ennél volt már rosszabb is. - Tweek szemöldök ráncolva nézte a másikat.
- Akkor is sajnálom... - suttogta.
- Megbocsátok! De még egy sajnálom és elmondom Kenny-nek is, hogy ti voltatok - vigyorgott, ahogy apró csókot nyomott a másik szájára, majd elhajolva kelt fel - amúgy is szóljunk szőke párunknak, hogy nem haldoklom. - Tweek bólintva egy aprót kezdett el az ajtó felé sétálni. Craig követte, ahogy megfogta a másik kezét.
- Ne vágj már ilyen savanyú képet. Nem haragszom! - mondta határozottan.
Tweek megcsípve saját arcát, paskolta meg majd kifújva a levegőt nézett mosolyogva a másikra.
- Rendben. De akkor is kifoglak engesztelni valamivel~
- Rendben! - mosolyogott, majd az ujjai a kilincsre fonódva nyitotta ki az ajtót, ám mikor az kinyílt rögtön Butters vetődött rá ezzel eldöntve.
- Craig! Ugye nem haltál meg!!!
- Mivel itt áll előtted, úgy tűnik rendben van. - mondta felkuncogva Kenny.
- Lehet, hogy zombi - mondta, majd még jobban átölelte a feketét - jaj ne menj a fény felé!
- Megmaradok, és nem halok meg... - mondta nyugodtan, bár arcán lehetett látni, ahogy segítségért könyörög - szállj már le rólam... - Kenny megragadva a fiút ölelte magához.
- Nyugi Butters, semmi baja~ - mondta mosolyogva.
- De olyan rémesen nézz ki! - mondta bár csupán dünnyögést lehetett hallani, ahogy fejét a szőke mellkasába fúrta.
Craig eközben felkelt, majd kissé megvakarva fejét nézet Kenny-re.
- Oh, nem estél le? - kérdezte vigyorogva - Nem éppen a legbiztonságosabb kivezető.
- Rutinos vagyok ebben... - mondta egy félmosoly kíséretében. - Gondolj bele~ ha leesek még sokáig ott maradtál volna~
- Két halál nem a világvége - legyintett, mire Butters ismét kibontakozott az ölelésből.
- Meghallhattál volna - nézet a szőkére boci szemekkel. Kenny legyintett.
- Dehogy ha az elsőről leesek... talán. - sóhajtott. - De van ebben tapasztalatom. - nyugtatás képpen simogatni kezdte a másik hátát.
- A lényeg senki nem halt meg... - mondta, majd eszébe jutott a kamera - még... ahh~ jobb ha hívok egy szerelőt - morogta ahogy tovább sétált otthagyva őket. Tweek kissé aggódva nézett a fiú felé, ám megérezte magán a pajzán pillantást. Kissé félve nézett Kenny-re, ki szinte csillogó szemekkel nézett rá.
- Fiúk~ Van egy ötletem…~ benne lennétek? - kérdezte vigyorogva
- Hmm~ micsoda? - csillant fel a szeme a kisebbiknek miközben kissé távolabb lépet.
- Ha tegnap este Ruby lánynak nézett... - mutatott a vörösödő Tweek-re. - Beszerezhetnél még egy olyan ruhát Butters-nek és...~ - vigyora még nagyobb lett.
- Oké~! Benne vagyok! Úgy is elég rég viseltem már női ruhát~ kezd hiányozni - kuncogott fel. Kenny orrából ekkor kezdett el spriccelni a vér.
- Rendben! - vágta rá Tweek ahogy felhajtva telefonját megint pötyögni kezdett. - És mégis, mire készülsz?... - kérdezte az orrát fogdosó szőkétől.
- Egy kis meglepit Craig-nek amiért nem halt meg~ - kuncogta.
- Jó~ de várj! Örülni fog neki? - kérdezte kíváncsian, ahogy a telefonost nézte.
- Biztosan~ - mondta ördögien Kenny, ahogy betaszigálta a két szőkét az ajtón.
- Rendben. Nem sokára itt is lesz két ruha... - feje elvörösödött. - Mosásra kellett vinni a tegnapiak után....
- De mégis mi a terved? - kérdezet Kenny-t aki nem nagyon adott kielégítő választ, Az ágyra mutatott.
- Csak annyi a dolgotok hogy ott üljetek... én pedig bezárom az ajtót. Semmi több~ - mondta vigyorogva.
- Bezárod? - mondta furcsán - Én nem értem... - Kenny felhümmögött.
- Tényleg... azt nem kéne... akkor~ - elvigyorodott. - Ha már ti is ilyen kíváncsiak voltatok afelől, hogy nálunk ki lenne felül... én is kíváncsi vagyok. És szerintem ő is~ - Tweek kikerekedett szemekkel nézett a fiúra, majd mutatott Butters-re.
- Ő lenne felül! - jelentette ki vörös fejjel.
- Nekem bizonyíték kell~
- Én lennék felül! - bólintott szintén Butters, ahogy kezét átfonta Tweek nyakánál - nem kell ide bizonyíték.
- Szerintem meg Tweek lenne~ - mondta huncutul Kenny, mire Tweek megrázta fejét.
- Nem, nem, nem! Biztos Butters lenne... - nézett vörös fejjel a szőkére.
- Tuti! Az ilyet látni kell és tudom is! Simán megmondom ki van mindig felül! - mondta határozottan. Kenny megnyalta ajkait.
- Kizárt! Hidd el! Rólatok is lerí, hogy Craig lenne felül kettőtöknél~ - mondta kötekedve.
- Biztos, hogy nem! - vágta rá Kenny.
- De igennn~ - nyújtotta ki Tweek nyelvét Kenny felé.
- Nem. Persze én nem félek bebizonyítani, mert tudom, hogy úgy is én lennék felül~ - mondta vigyorogva.
- Még mindig itt tartotok? - kérdezte Craig, ahogy kissé gondterhelten sétált vissza kezében pedig egy szerszámos ládával.
- Csak nem neked kell megjavítanod a kamerát?~ - kérdezte kuncogva Kenny.
- Le kell szerelnem - mondta, ahogy gonosz pillantást küldött a srác felé - a többit a munkás megoldja, aki kb. fél óra is itt lesz.
- Akkor menj csak~ - odalépve a fiúhoz kezdte kitolni az ajtón.
- Gyanús vagy nekem... - morogta, de nem foglalkozva vele indult el ismét. Kenny bezárva utána az ajtót, sóhajtva egyet fordult vissza a fiúk felé.
- Nos?~ - kérdezte vigyorogva.
- Benne vagyok, de akkor is én vagyok felül - mondta durcásan Butters - amúgy is, mégis mit akarsz Craig-gel?
- Csak kíváncsi vagyok a reakciójára~ - kuncogott. - Te meg Tweek, ne hagyd csak úgy magad! - Tweek feje vörös lett.
- Jó... majd... megpróbálom... - motyogta.
- Mi lenne a feladatunk? - tette fel az újabb kérdést.
- Teperjétek le egymást~ és próbálj dominánsabb lenni~ - Tweek felnyüszögött.
- De felőlem, lehet Butters a dominánsabb! - vágta rá, mire odalépett hozzá Kenny és megfogva az állát nézett a szemeibe.
- Ugyan már~ csak próbáld meg~ - Tweek pislogott párat.
- Jó...
- Ennyi? Ez nem olyan nagy feladat, de... miért is kell leteperni egymást? Én nem akarom megdugni Tweek-et! - mondta kissé félve. Kenny elvigyorodott.
- Nem kell lefeküdnötök~ csak mondom~ kíváncsi vagyok olyan helyzetbe melyikkőtök lenne a dominánsabb~ szerintem Tweek~ - vigyorodott el, mire az megint megrázta fejét.
- Oké oké... te tudod, de ha eldurvul én, kiszállok - mondta majd leülve az ágyra várta a ruhákat.
- Hogy tudna eldurvulni két ilyen cuki falattal?~ - kérdezte vigyorogva, majd kopogtak az ajtón, Tweek odalépve az ajtóhoz vette el a zacskót, majd sétált oda Butters-hez és vette ki a neki szánt ruhadarabot.
- Remélem jó rád... - motyogta.
- Majd meglátjuk~ - mondta, ahogy kiemelte a zacskóból a kis ruhát.
Craig egy bő fél óra múlva fáradtan kullogott ismét a szobájáig. Kezében még a kiszedett kést markolta, elfelejtette letenni.
- Srácok, mit csináltok? - kérdezte, ahogy benyitott.
Kenny orrát fogva nézte az épp ágyon lévő két fiút. Tweek végignyalt Butters nyakán, majd boci szemekkel nézett fel rá.
- De ugye ettől még barátok maradunk?...
- Remélem~ - mondta Butters, ahogy a szobalány ruha alá csúsztatta ujjait és úgy kezdte ingerelni a fiú mellbimbóját míg nyelvével a másik arcán nyalt végig.
Craig eközben hol Kenny-re, hol pedig a szőke szépségekre nézet. Arca szinte paradicsom piros lett és csupán állni tudott, Tweek alsóajkába harapott, majd kissé félénken simított végig Butters combján, egészen annak fenekéig, amibe lágyan belemarkolt. Az érintésre a kisebbik felnyögött, ahogy kissé még jobban nekidőlt a szőkének, majd szájával kezdte tovább izgatni a másik mellbimbójáét. Erre Tweek is felsóhajtott, majd Butters nyakát kezdte nyalogatni, ahogy néha, néha belemarkolt a másik fiú fenekébe. Kenny orrából ekkor kezdett el ömölni a vér, de nem adott neki túl nagy jelentőséget.
- Ahh~ Tweek... - nyüszögte, ahogy ujjai a fiú merevedésére tévedtek, majd lágyan kezdte az dörzsölni a szoknyával.
- Ah~ - nyögte, ahogy fejét a másik vállára döntötte, majd remegő kézzel kezdte ő is a másik tagját dörzsölni. Butters az érintéstől kicsit belemélyítette fogát a másik bőrébe, míg kezével a szoknya alá nyúlt. Tweek felnyögve markolta meg erősebben a másik fenekét, ahogy lágyan megharapta vállát. Újabb kis sikoly, majd Butters egyszerűen ledöntötte az ágyra barátját majd felcsapva szoknyájukat a másik merevedésének nyomta és úgy zárta a kezébe mindkettőjüket, majd lassan mozgatni kezdte míg megcsókolta. Tweek belenyögött a csókba, ahogy végig simított Butters combján, majd megint belemarkolt fenekébe. A szőke erre még gyorsabban kezdte mozgatni a kezét, ahogy még csípőjét is néha a másiknak nyomta. Tweek lehunyva szemeit zihált, de mikor eszébe jutott, mit is kéne tennie, feltolva magát döntötte hátra Butters-t, majd fölé mászva fogta meg tagjaikat, és kezdte gyorsan mozgatni kezét, ahogy továbbra is a szőke fenekét markolászta. Butters meglepődve fogadta a másik reakcióját és esélye sem volt átvenni a másiktól a pozíciót, ugyanis nyögései egyre gyakrabban jöttek.
- M... Mondtam hogy Tweek lenne felül... - motyogta Kenny. Tweek lehajolva Butters-hez nyalta meg annak nyakát, ahogy tovább mozgatta kezét. Craig az eddig kezében tartott késsel lépet a szőke elé és nyomta a hasának. Arca vörösben éget és száján sem volt vigyor.
- Kifele... - mondta, ellent mondást nem tűrve, ahogy kissé megbökte a szőkét. Kenny kikapva kezéből a kést, sóhajtott.
- Ha szépen megkérsz, akkor is kimegyek. - mondta nyugodtan, ahogy az ajtóhoz lépdelt, de megállt előtte. - Butters-t ne merd bántani. - mondta, majd ki is lépett a szobából.
- Nem állt szándékomban - ő is kilépett és becsukta az ajtót maga mögött, majd úgy nézet a csodálkozóra - ugyan nem gondoltad, hogy hagyom, hogy együtt nézzük végig, ahogy elmennek... - Kenny legyintett.
- Meg fognak állni előtte... hidd el. - mondta nyugodtan, ahogy a falnak dőlt. - Azért valld be, hogy tetszett~
- Idióta vagy... - morogta, ahogy ismét rácsapott a fejére és tovább haladt a folyosón. Kenny ezen csak fel kuncogott, majd az ellenkező irányba indult el. Ezalatt bent Butters észre sem vette a kis csapatot, ahogy kivonultak. Ugyan úgy tovább nyögdécselt. Tweek teste megremegett, és mielőtt még elélvezett volna, abbahagyta kézmozgatását.
- Akkor... azt hiszem... - kezdett bele nagy levegővételek közben. - Én lennék felül... - motyogta.
- Túlságosan is... élvezem a végére... hogy visszanyomjalak... - motyogta, ahogy lihegve kapkodta a levegőt.
- S-Sajnálom, hogy abbahagytam de... - az eddig fenéket markoló kezével megtámaszkodott. - Nem szerettem volna rád élvezni...
- Semmi baj... - mondta, ahogy kifújva a levegőt nézet körül - he? a fiúk?
- Azt hiszem... ki mentek... - mondta ahogy lemászott a másikról.
- Oh... - körbenézet, majd megpillantva egy ajtót csoszogott el odáig és mosolyogva konferálta miszerint a gazdagoknak tényleg van saját szobájukban saját fürdőjük - bocsi~ elintézem gyorsan... - mondta, ahogy felkapta a ruháit és a többi vackot és már be is ment a fürdőbe. Tweek lehajtotta vörös fejét, ahogy ő is összekapkodta ruháit.
- Nekem is el kéne... - harapott alsó ajkába, majd visszaülve az ágyra, dőlt el rajta és várta hogy a másik végezzen. Butters frissen csoszogott ki a fürdőből jó háromnegyed óra múlva, már átöltözve és kezében a kis ruháját tartva. Tweek is már átöltözött, ruháját visszarakta a zacskóba. Mikor kilépett a másik a szobából, felkapta fejét.
- Jó sokáig tartott... - mondta kicsit vörösen Tweek.
- Bocsánat... a fürdő és én barátok vagyunk - mondta, ahogy ő is vissza kezdte rakni a zacskóba a rucit.
- Ha kell... esetleg... akkor csak szólj~ vagy ha valamilyen más milyen~ - mondta, ahogy felülve mosolygott a fiúra.
- Mindenképp, bár jócskán büszkélkedhetek én is ilyenekkel~ - nyújtotta ki a nyelvét, ahogy lehuppant Tweek mellé. Tweek pislogott párat.
- Hogy hogy?~
- Egy valag lánybarátnőm van, akik~ szeretnek öltöztetni - rántotta meg a vállát - én meg nem bírom kidobni a ruhákat, amiket adnak nekem...
- Ez tök aranyos~ - mondta mosolyogva. Egy kopogás után Kenny nyitott be.
- Ó látom... végeztetek... - mondta nyugodtan.
- Úgy ahogy - pattant fel, ahogy Kenny karjaiba libbent, majd gonoszul ráharapott annak a bőrére erősen - bünti mert majdnem meghaltál az orrvérzésben!
- Bünti?~ Jöhet! - mondta vigyorogva, majd felkapva Butters-t már ott sem voltak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
