| Anvil : 47. fejezet: A családias reggeli |
47. fejezet: A családias reggeli
2012.02.06. 23:28
Nos kérem szépen~ Itt már NAGYON folynak az események, szóval jelölés! 18+ He nem érzed elég idősnek magad ne olvasd el! Ha undorodsz tőle, plána ne! Köszönöm.
Jó szórakozást hozzá~ >///<
Tweek-nek habár már pihennie kellett volna, de nem bírt tovább egy helyben maradni. Ágyán fetrengett, és habár már sötét volt, ahelyett hogy lámpát kapcsolt volna a ablakon beszűrődő fény nyújtott egyedül világosságot. Zana kissé lihegve ment be a szobába, majd egy zacskót nyújtott át Tweek-nek, aki mikor belenézett elmosolyodva köszönte meg a lánynak, ki bólintva már el is tűnt. Kissé elpirult, amikor meglátta a zacskó tartalmát, de elszántan nézve annak mélyére kezdte magára kapni a ruhát. Ez alatt valahol máshol Craig a szobájában nézet valami unalmas bűnügyi sorozatott. A tv fénye villogott, de azon kívül nem volt más fényforrás. Unalmasan nézet előre de gondolatai még mindig a fiú körül forogtak és a gyors reakcióján. Tweek mikor magára kapta a ruhát, végig nézve magán pirult el még jobban, majd alsóajkába harapott.
- Ez... de... a célért.... - motyogta, majd nyelve egyet befeküdt az ágyba és magára húzta a takarót.
- Aggódom... - mondta ki végül és a tv-t kikapcsolva ugrott ki ágyából és Tweek szobája felé kezdett el masírozni. Mikor odaért, halkan benyitva kukucskált be, de mikor látta a betakarózott fiút, kifújta a levegőt. Tweek az ablakon bámult ki, de mikor meglátta a bekukucskálót, odakapta tekintetét.
- Craig... - suttogta halkan, majd még jobban elpirult.
- Oh ébren vagy? - lepődött meg, ahogy még jobban kinyitott az ajtót - Nem akartalak zavarni, már megyek is.
- Várj Craig! - nyújtotta ki a fiú felé kezét. - Unatkozom... - mondta kissé elpirulva.
- Unatkozol? - az ajtó lassan csukódott be és a fiú lomha léptekkel közelítette meg az ágyat - Alvás? Könyv? Mit szeretnél?
- Játszani... veled... - mondta ártatlanul, de fej egyre vörösebb lett.
- Társasom nincs... - morogta, ahogy leült az ágyra.
- Mást szeretnék... - feje még vörösebb lett, és habár így is nyakig volt takarózva most egészen orráig felhúzta az ágyneműt. Craig kérdően nézet rá, még mindig nem értve mégis mi a fenét akar vele játszani...
- Konzol játék? Vagy... ááá~ mit találgatok, bökd ki.
- Elmondom de előbb... egyezz bele a játékszabályba. - ismét nyakáig takarta a takaró. - Ami pedig nem más, hogy te végig nem csinálhatsz semmit~ - huncutul elmosolyodott. Szemei kikerekedtek és nyelve egyet bólintott. Sejtette, hogy a fiú miben van... illetve nem tudta, de remélte a látvány igen is megfogja szépíteni az estéjét.
- Rendben... nem fogok tenni semmit. - A fiú megnyalva ajkait, ült fel, így tökéletes kilátást adva kihívó ruhájára. Csupán egy kis fehér csipkés top, és egy ahhoz tartozó kis fehér szoknya volt rajta, ami semmit nem takart, szinte csak dísznek volt ott. Ezt a két ruhadarabot kés szalag kötötte össze elől és hátul. Combjain egy szintén csipkés harisnya virított. Odamászva a fiúhoz nyalta meg az arcát. Ahogy megérezte rögtön lehunyta szemeit, ugyanis a látvány... magával ragadó és tény...
- Nem vagy valami cuki... ebben inkább szexi vagy. - Tweek elmosolyodott, majd végig nyalt Craig nyakán.
- És az baj?~ - suttogta a másik bőrének, majd lágyan megharapta.
- Én nem mondtam... - mondta halkan, ahogy kezeit a paplanba vájta. Tweek ráülve a másik csípőjére nyalogatta tovább a fiú nyakát, ahogy végig simított hátán.
- És tetszik?~ - suttogta a másik ajkának, majd megnyalta azt.
- Igen~ Nagyon is - mondta, majd arcán egy halvány pír jelent meg. Tweek huncutul elmosolyodott.
- Hm~ Akkor talán van esélyem zavarba hozni téged... - megpuszilta a másik száját, majd ágyékát nekinyomva a másikénak kezdte ringatni csípőjét.
- Ahhoz tényleg mindent bele kell adnod - mondta ördögien, ahogy kissé hátradőlt. Tweek csak felkuncogott, majd felhúzva a másik pólóját kezdte el nyaldosni hasát. Arca ismét feltűnt az a gyenge pír, de inkább az élvezettől, mint a zavartól. Tweek egyre lejjebb haladt, mikor elérte a másik nadrágját, ruhán keresztül szívta meg az éledező tagot, és kezdte lágyan harapdálni.
- Mégis mióta vagy te ilyen... érzéki~? - kérdezte egy sóhajjal a hangjában.
- Nem tudom... - suttogta a másik nadrágjának, majd újra megszívta, majd a másik övéhez kapva kezdte kibontani azt. Craig megnyalta kiszáradt ajkait és néha megremegtek, de tartotta magát és az egyezséget. Tweek lehúzva a másik nadrágján, szorította meg a már álló tagot, majd húzta rajta végig egyszer kezét. Megnyalva tetejét kapta be azt, és kezdte szopogatni. Craig felnyögött, de hamar észbe kapva harapta meg száját ezzel elfojtva a kitörő nyögéseket. Tweek egyre jobban bekapta a másik tagját, kezét annak csípőjére vezette, és mikor felnyögött lágyan megmarkolta azt. Craig ugyancsak nyögdécselt, de ő a paplant markolta meg, ahogy szemeit összeszorítva vette hátra a fejét. Tweek egy nagy cuppanással vált el a másiktól, de csak pár másodpercem, míg nagy levegőt vett. Utána végignyalva annak tagján, kapta be újra és kezdte mozgatni fejét, egyben szívogatni Craig férfiasságát.
- Tweek... - motyogta a másik nevét, ahogy ködösen nézet rá. Tweek felnyögve nézett fel a másikra, ő tekintete is ködös volt.
- Meg fogok pusztulni... ha nem tehetek semmit... - mondta, ahogy próbált határozott lenni bár hangja kicsit remeget. Tweek egy cuppanással vált el a másiktól, majd ráülve a másik ágyékra dörgölte össze álló tagjaikat.
- Mhiért?~ - kérdezte kéjesen, ahogy végignyalt a fekete nyakán.
- Szerinted...? Kihívó ruha és ez a kéjes és édes nyalakodás - kezeivel végig mutogatott Tweek ruhájára, majd végül hátradőlve adta fel - ez így kínzás~ - Tweek egyre erősebben dörzsölte magát a fiú ágyékához. Lehajolva hozzá nyalt végig fülén majd lágyan megharapta.
- Szeretnéd ha... vége lenne? - suttogta kéjesen.
- Minek? A kínzó szexi látszatnak? - kérdezte, ahogy ismét felnyögött.
- A játéknak... és akkor... azt csinálsz... amit csak akarsz... Ah!~ - nyögött fel, ahogy még erősebben dörgölte magát a fiúhoz, majd nyakát lágyan megharapta.
- Rendben~ legyen vége~ - mondta, ahogy meg sem várva a másikat, kezeit a fenekére tette és erősen markolta meg. Tweek fejét a másik vállába temette, és úgy nyögött fel, majd észbe kapva kapta szája elé kezét. Craig kezei feljebb csusszantak, majd a másik bejáratát megcélozva nyomta oda ujját, ám megállva kezdett körülötte körözni. Tweek felülve a másik hajtotta le vörös fejét.
- M... MI van ha Rubi meglát? - nézett fel félve.
- Én miattad jobban aggódok... - motyogta, ahogy csókot nyomot a másik szájára - elégé jól vagy? - Tweek lágyan elmosolyodott.
- Igen~ - dőlt neki a másiknak, ahogy megmozdította csípőjét. Craig mosolygott, majd ismét csókot adva a másiknak hatolt bele ujjával. Tweek felnyögve temette fejét a másik fiú vállába, ahogy teste kicsit megremegett. Másik kezével a fiú hajába túrt és most ő nyalt végig annak nyakán egészen a füléig. Tweek teste megint megremegett, ahogy jólesően nyögött fel.
- Ah Craigh~ - nyögte. Újabb ujj társult a másik mellé.
- Olyan szexi vagy ebben a ruhában... - mondta, ahogy végül bedugta a harmadikat is - annyira kívánlak. Tweek ismét nagyot nyögött, ahogy átölelve a másikat kapaszkodott görcsösen a másik fölsőjébe.
- Lazulj el~ - búgta a fülében, ahogy ujjait kihúzva merevedését a fiúhoz nyomta. Tweek kifújva a levegőt lazult el egyre jobban, majd magától ült rá a másik tagjának tetejére. Végül pedig Craig volt az aki lenyomta a csípőjét ezzel már teljesen rátolva Tweek-et. Tweek felnyögve vetette hátra fejét.
- Craigh~ - lehunyt szemei hamar kipattantak, majd ismét szájára tette kezét és kissé félve nézett az ajtó irányába.
- Nyugi~ az éjszaka közepe van... ki járna erre? - kérdezte, ahogy belemarkolt a másik fenekébe - Tweek... mozogj... kérlek~ - Tweek megfogva a másik vállait, kezdett el lassan mozogni a fiú tagján, ahogy fel-fel nyögött.
- Ügyes~ - nyalta meg ajkát, ahogy valamennyire ő is segédkezet a másik fenekének tolásával. Tweek nekidőlve Craig-nek szorította meg vállait, ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott.
- Craigh~ Craigh~ Craigh~ - nyögdécselte.
A fekete ugyan úgy felnyögött, ahogy kezeivel magához húzta, majd még egyszer megszorította annak fenekét. Tweek hátravetve fejét mozgott olyan gyorsan, ahogy csak tudott, tekintete ködös volt, arca kipirult. Átkarolva a másik nyakát nyalta meg annak arcát. Eddig bírva, vette át a vezetést. Megragadva, döntötte hátra, majd gyorsítani kezdett a tempón, ahogy ujjaival a másik férfiasságát kezdte izgatni.
- Ah~ - nyögött, ahogy baljával a paplanba mart, míg jobb alkarját homlokára tette, és ködös tekintettel nézett fel a feketére.
- Tweek... ez nagyon - mondta, ahogy egyre mélyebben nyomta a csípőjét. Tweek szemei kikerekedtek, majd lehunyva azokat nyögött nagyot, mikor a fiú eltalálta érzékeny pontját.
- Nagyonh?... - kérdezte, ahogy újra Craig-re nézett ködös tekintettel.
- Nagyon jó... - mondta, ahogy kissé összegörnyedt - már nem bírom sokáig...
- Énh... shem... - nyöszögte, majd megmarkolta a takarót. - Ahh~ Craigh~
- Tweek, én... - motyogta, ahogy hangja elhalt és végre már nagyobbat lökött. Tweek háta ívbe feszült, ahogy hátravetve fejét hunyta le szemeit, teste megremegett, ahogy egy nagy nyögéssel élvezett el.
- Craiiighhh~ - A fekete kezeit belevájta a takaróba ahogy ő is elélvezett, majd remegő kézzel tartotta magát a szőke felett. Tweek kapkodva a levegőt feküdt a másik alatt behunyt szemekkel, teste néha meg-meg remegett.
- Bocsi... - nyöszögte, ahogy Tweek-et nézte. Tweek lomhán nyitotta fel pilláit, majd pislogva párat nézett a másikra kérdően.
- Mith?... - kérdezte halkan.
- Hogy beléd élveztem... - csusszant ki, majd végül eldőlt a másik mellet.
- Engem nem zavar... - motyogta, majd oldalra döntve fejét nézett a fiúra. - Csak téged... de miért?...
- Problémás... - legyintett, ahogy kezét a másik arcára simította.
- Meg akartam kérdezni... de elfelejtettem... - mondta Tweek, majd oldalra nézett. - Mi lett... azzal a lánnyal?...
- Pont most kell Mary-vel elrontani a pillanatot? - kérdezte kicsit morogva, bár kezét nem vette el. Tweek megrázta fejét.
- Nem én... nem rá gondoltam... - nézett komolyan a másikra.
- Hm? Akkor kire? - kérdezte kicsit meglepődve.
- Arra a lányra akit... - nem fejezte be mondatát, helyette oldalra nézett.
- Kire gondolsz? - kérdezte komolyan, ahogy felült. Szemeiben a kíváncsiság csillogott és légzése még egy kicsit gyors volt. Tweek pislogott párat.
- Akit... meg... - megrázta fejét. - T-tudod...
- Nem tudom... - mondta csendben, ahogy lehajtotta a fejét - fogalmam sincs mi történt vele. Tweek nagyokat pislogott, végül felülve simította meg a fiú hátat.
- Nem kerestem... senkit nem. Sem az osztálytársaimat, se tanárokat... senkit. Clyde az egyetlen, aki még megmaradt onnan de vele is elég rossz kapcsolatunk lett... - rántotta meg a vállát, ahogy végül a szőkére nézet - nem olyan nagy szám... én ilyen téren voltam gyáva. - Tweek meglepetten nézett a másikra, nem hitte volna hogy Craig pont ebben gyáva.
- De Clyde... vele miért lettél rosszba?
- Nem beszéltünk elég sok ideig. Ő kereset, meg próbált elérni, de én mindig visszautasítottam. Egyedül akartam lenni... - rázta meg a fejét, majd mosolyogva nézet a szőkére, ahogy felkelve megigazította a nadrágját - fürödj le... nekem most... mindegy. Fürödj le - fejezte be, ahogy lassan kisétált az ajtón, majd maga mögött becsukta azt. Tweek kicsit nyöszögve állt fel, és indult el a szobájából nyíló fürdő felé, ahogy fenekét fogta.
Az asztal tele volt egy pazar reggelihez minden féle jóval. Tojás, sonka, gabonapehely, virsli és még sorolhatnánk. Voltaképp Tucker családnál ez mindennapi volt. A ház inasai és szobalányai igen is örültek, ha a fiatalabb Tucker itthon van, így a kiadós reggeli mindig kijárt. A csavar kedvéért viszont, a két személy helyette, nyolc ember foglalta el a hosszú asztalt. Ruby mosolyogva foglalta el a fő helyet ezzel mindenkire jó rálátást nyerve.
Jobbra tőle ült testvére és őt követte Tweek, Detti és végül Zana. A fekete hajú lány inkább gyorsabban beült a fiú mellé, hogy a lány perverzióját valamennyire csökkenteni tudja az asztalnál. Na meg a virslik is igen közel voltak. A kis szőke hajú lány másik oldalán. Előbb Butters, majd őt követve Kenny és Stan ültek. Kyle gyomra miatt kimaradt a családias reggeliből, de saját illetve Kylei bevallása szerint jobb is. Valahogy ő sejtette, hogy nem lesz ez egy átlagos reggeli. Mennyire igaza is volt.
- Nos jó étvágyat - mondta Craig, ahogy maga elé kapta a vajat és pár frissen sült bagetett.
- Jó étvágyat~ - mondta, Ruby, ahogy elmarva a megkent péksüteményt elbitorolta bátyjától és jóízűen harapott bele. Tweek és Zana zabpelyhet ettek, míg Stan tányérjára virslit tett, amin persze Kenny felröhögött, ennek ellenére ő is azt evett. Detti szerényen rágcsált egy sima kis szendvicset. Zana természete ellenére, most kivételesen semmilyen megjegyzést nem tett a virslikre. Butters, ugyancsak a zabpehely mellet döntött.
A falatozás mindenki számára jó volt. Egészen addig ameddig a kis szőke lány meg nem kezdte hadjáratát.
- Kérdezhetek valamit? - pislogott a kis társaságra, ám bátyja már rögtön tudta, valami rossz készül ám nem reagált. Tweek nem nézett fel zabpelyhéből, míg Zana mosolyogva vágta rá.
- Persze~! - Kenny még mindig Stan-en kuncogott, ahogy az épp egy virslit evett.
- Furcsa hangokat hallottam a vendégszobából~ és nagyon megrémített. - mondta, ahogy kislányosan pislogott párat - ráadásul... bekukucskálva az ajtón egy fiú valami szőke szobalánnyal csinált valamit - gondolkodón rakta kezét az álla alá - ha egy lány az öledben ül, miért mondod neki, hogy mozogjon? Nem kényelmetlen az? - Tweek feje vörös lett, ahogy félrenyelve a müzlit kezdte köpködni, Detti veregette hátát, egyben simogatta, míg Kenny vigyorogva nézett Craig-re, Stan pedig elharapva virslijét, nézte, ahogy az visszaesik a tányérra.
- Biztos az egyik szobalány volt és egy inas~ jól elszórakoztak~ - motyogta Butters, ahogy jólesően ette a müzlijét nem is foglalkozva a csodálkozókkal.
- Mit kerestél te éjjel arra? - kérdezte a fekete, ahogy egy csúnya pillantással letudta a szőke fejéről a vigyort.
- Nem voltam álmos és beszélni akartam Tweek-el~ de úgy látszik eltévesztettem a szobát - kuncogott fel, ahogy a köhögőre nézet - de akkor~ elmagyarázná valaki? - Mindenki lefagyva ült az asztalnál, kivéve Dettit, ki köhintve egyet szólalt meg.
- Biztos megmasszírozta a szobalány a fiút. Az inasok sokat dolgoznak, mindegyiknek nagyon fájhat a háta. - magyarázta komolyan.
- De a fenekénél matatott! - csapot az asztalra, majd szikrázó tekintettel nézet Craig-re aki ugyancsak rossz szemmel vissza.
- Masszírozta... nem történt más... - mondta ingerülten, ahogy lassan a kenőkés is meghajlott az ujjai közt.
- Az ember nem masszírozza más seggét!
- Az is lehet izomlázas... - mondta nagyokat pislogva Zana, mire Detti bólintott, majd hunyorogva szólalt meg.
- Máskor azért ne a reggeli közbe szórakozz velünk~ - mondta mosolyogva, ahogy a köhögő Stan-re mutatott.
- Én nem szórakozok, csak képben szeretnék lenni! - mondta dacosan a kislány, majd ismét mondatott intézet volna, ám Craig felpattant és felkapva a lányt a hátára kezdett kimasírozni a szobából.
- Ne már! Bátyó, tegyél le! EZ nem vicces! - sírta.
- Imádom ezt a gabona pelyhet~ - mondta Butters, aki az egész jelenetből fel sem fogott semmit csupán örömittasan ette az édességet. Tweek vörös lehajtott fejjel ült tovább, míg Detti simogatva hátát próbálta csillapítani pirosságát. Zana elképzelve az esetet nyáladzott, míg Stan dühösen evett tovább. Craig semleges arccal jött vissza, majd ült vissza a helyére és ette tovább a bagetjét.
- Szóval szobalány mi?~ - nézett vigyorogva Kenny Craig-re, Tweek feje vörös lett, de tovább ette reggelijét, Zana felkuncogott, míg Detti Stan-t fixírozta, ki egyre ingerültebb lett.
- Igen egy szobalány - mondta morogva.
- És vajon ki lehetett az-az inas?~ - ezen már Detti is elmosolyodott. Tweek kezében megremegett a kanál, de evett tovább.
- Keresd meg... van vagy 100 a házban - morogta tovább.
- Ó... és tipped sincs, hogy hívhatják?~ - vigyora még nagyobb lett, ahogy Detti is elvigyorodott, majd az eddig lehajtott fejű Tweek állát megfogva fordította maga felé.
- Tweek... olyan vörös az arcod... jól vagy? - Tweek nagyokat pislogott.
- Igen... - motyogta.
- Na jó elég lesz... - nézett a lányra a fekete, ahogy villájával felé bökött – azt hiszem mind tudjuk, kiről van szó szóval békén hagynátok?
Butters jólesően sóhajtott, ahogy megsimogatta gyomrát.
- Én inkább büszke lennék~ ők legalább merik~ - Stan most csapta fejét az asztalba, Kenny és Detti egyből kiröhögte, majd Kenny arcáról lehervadt a vigyor és ő hátradőlve a székben kezdett egy kis kekszet rágcsálni. Azzal hogy ki röhögte barátját, saját magát is kiröhögte. Detti vigyora csak nagyobb lett, ahogy Kenny-t nézte. Elengedte Tweek állát, és hagyta hogy az tovább egyen.
- Aranyosak vagytok~ - mondta Detti két falat között, ahogy Kenny-t és Stan-t nézte, mire a fekete felmordult, Kenny pedig felsóhajtott.
- Köszi... - mondta Craig, ahogy mosolyogva nézet a két barátjára. Stan még mindig az asztalon fekve legyintett, mire Kenny oldalra nézett a feketére, majd vissza Craig-re.
- Tudod, valamit kezdened kéne a húgoddal mert... ha esetleg rámásznék Butters-re... - a szőkére nézett, majd elvigyorodott. - Nem vállalok felelőséget a látottakért.
- Ő ilyen. Ez olyan mintha megtiltanád egy kutyának, hogy minden bokrot levizeljen - mondta nyugodtan, ám Butters már kevésbé volt ilyen nyugodt.
- Ugye, nem fogsz letámadni, mindenki előtt? - nézet a szőkére boci szemekkel.
- Nem, nem mindenki előtt foglak~ - mondta vigyorogva, majd beleharapott egy virslibe. Stan felhajolva folytatta tovább evését, míg Detti kissé aggódva fixírozta. Zana tökéletesen eljátszott az ételekkel, felkapva egy virslit hajolt át Detti előtt és dugta Tweek szájába.
- Kóstold meg nagyon finom! - mondta mosolyogva, majd visszaülve helyére ő is enni kezdett. Tweek lassan húzta ki szájából a virslit, majd megharapva tetejét hümmögött fel. Butters elpirult, majd ismét visszatért az újabb müzlijéhez, míg Craig egy csúnya pillantást küldött a rózsaszínhajú lányért. Zana értetlenkedve pislogott a fiúra, míg Tweek a virslijén nyammogott.
- Na jó nekem elég volt... - mondta a fekete, ahogy felkelve ismét kiment a szobámból. Tweek virslijét elfogyasztva vett magához újat.
- Nekem is. Stan. - szólt Detti a fiú felé, majd felállt így Zana befoglalva helyét. Stan felállva követte a lányt, együtt mentek ki az udvarra. Kenny habár már nem evett, megvárta Butters-t.
- Fincsi~ be kell szereznem ilyet - mondta, majd ránézve a szőkére mosolygott - kész~
- Akkor menjünk~ - mondta vigyorogva Kenny, ahogy felállva az asztaltól, ő is az ajtó felé indult. Tweek és Zana tovább trécseltek az asztalnál.
Az ősznek köszönhetően, az udvaron csípős idő uralkodott. Stan kifújva száján levegőjét formált a párából köröket, amiket Detti élvezettel nézett. Viszont a lány nyugtalan volt, és nem kertelt, egyből a lényegre tért.
- Miért nem maszturbálsz? – Stan szemei kikerekedtek, majd hátat fordítva a lánynak indult el befelé. Trappolt a folyosón, dühös volt, hogy így látszik rajta, arra nem is gondolt, hogy a lány ismeri ennyire. Egészen Kyle szobájáig ment, ahol is megragadva a lány húzta vissza. – Válaszolj! – Stan elfordítva tekintetét, szakította ki kezét a lány szorításából.
- Tiltja a vallásom. – vont vállat, mire a lány megforgatta szemeit.
- Muszlim vagy?
- Nem! – vágta rá a fiú. – De nem fogok és kész! – Detti szemöldökét ráncolta.
- Igazán elfelejthetnéd, mit mondott az a kurva… - Stan tekintete elkomorult.
- Nem olyan könnyű… - morogta, majd hátat fordítva a lánynak lépett be a szobába. A vörös feszülten nézte az ajtón belépőt. Szemeiben a kíváncsiság és egyben a szomorúság tükröződött.
- Akarom hallani! - közölte ellent mondást, nem tűrően.
- M-Mit?... - kérdezte meglepetten Stan ahogy közelebb sétált.
- MI a fenét mondott neked... - hangja kérlelő volt, ahogy még mindig a kék szemeket nézte. Stan legyintett.
- Nem fontos. Hülye kérdés volt.
- Szeretném tudni! - folytatta tovább, ahogy makacsul a paplanra vert - Nem foglak békén, hagyni, amíg el nem mondod!
- Nem szeretném elmondani... - mondta komolyan, ahogy az ágy mellé sétált és úgy nézte a másikat.
- Miért nem? Nem nevetlek ki, sem szólok be... - hangja halk és megértő volt - kérlek... tudni szeretném mi bánt. - Stan meglepődött, majd felkuncogott.
- Ugyan, nincs semmi bajom! - legyintett. - Csak túl nagy feneket kerít egy értelmetlen és nem fontos dolognak!
- Hogyne... nekem nem mondasz el semmit. Fogadok, ha Kyle kérdezte volna, akkor neki meg... - eszébe jutva az eltűnt, beharapta alsó ajkát és elfordította fejét - mindegy. Akkor tartsd meg magadnak...
- Neki pláne nem mondanám el... - motyogta maga elé.
- Oh~ akkor csak olyan téma lehet... - morogta még mindig sértetten.
- Pontosan. - mondta, ahogy komolyan nézett a fiúra. - Nézd miattad... nem szeretném elmondani.
- Mert belehal a lelkem, ha nem tudok meg valami mocskosat? Na ne röhögtess...
- Ez nem mocskos... - mondta szemöldök felhúzva.
- Ühüm... - fejét Stan felé fordította, majd lágyan elmosolyodott - oké, nem faggatlak, de ha bármi van elmondod?
- Persze. - vágta rá mosolyogva. - Nem foglak másként kezelni, mint Kyle-t.
- Ennek örülök~ - vigyorgott, majd hátradőlve az ágyon sóhajtott.
- Csak azt ne mond, hogy eddig azon görcsöltél, hogy másként foglak kezelni... - vigyorogva ült le az ágy szélére.
- Nem! - morogta, ahogy ismét durcásan fordította el fejét, ám végül ismét Stan-re nézet - Igen. Mert végül is... én tényleg más vagyok... nagyon más, még ha Kyle része is vagyok.
- De az ő része vagy. - mondta mosolyogva. - Szóval te is ő vagy, egyben ő is te.
- Meglehet... - vont vállat - én soha nem értettem az ilyenhez... - Stan felkuncogott.
- És mihez értesz?~
- Sok mindenhez, bár ez a seb elégé szar... nem akarok csak itt feküdni és gyógyulni - morogta - olyan uncsi!
- Pedig nincs más választásod... - sóhajtott. - Találj ki valamit, amit ágyba is tudsz csinálni.
- Hmm~ Ötlet? - Stan felhümmögött, majd arca elvörösödött de megrázta fejét.
- Kártya... vagy valami... - felmorgott. - fogalmam sincs...
- Halálra vagyok ítélve - kuncogott fel, ahogy ismét ledőlt.
- Például aludhatnál... hamarabb gyógyulnál. - vetette fel ötletnek.
- Ha ennyire nem élvezed a társaságom ki is mehetsz - morogta ahogy boci szemekkel nézet Stan-re - inkább mesélj! Milyen volt a reggeli? - Feje vörös lett.
- Szörnyű. - jelentette ki.
- Kaja csata volt, vagy a reggeli? Részleteket~ - most már teljes testével odafordult, majd kezét a másikéra simította.
- Craig kedves kishúga is velünk evett... sima reggeli volt... csak a téma... - elvörösödött.
- Oh Ruby? - pislogott nagyokat - Múltkor bejött hozzám is és valami esküvői ruháról hadovált meg Tweek... azt hiszem így hívják. Mindegy szóval a szőkéről. - Stan felhúzta szemöldökét.
- Miféle esküvő?
- Nem tudom... - legyintett - csak, hogy ő koszorúslány lesz, és hogy Tweek-en istenien fog mutatni a menyasszonyi ruha. - kissé felkuncogott, majd folytatta - azt mondta, vihetem a gyűrűket ha nagyon szeretném.
- Micsoda megtiszteltetés~ - vigyorogta. - Reggelinél is róluk volt szó...
- Igen? De gondolom, nem erről, szóval, mi is volt az a téma? - kérdezte huncutul.
- Hát ... este csináltak ezt azt... - nézett oldalra. - De Ruby meglátta őket.
- Még ide is lehetett hallani, azokat a nyöszögéseket... - kuncogot fel ismét, ahogy közelebb csusszant a fiúhoz - Craig biztos nagyon jó lehet~
- Craig egy perverz állat! - vágta rá. - Ráadásul Ruby lánynak nézte Tweek-et... mégis milyen ruhába lehetett... - hümmögött fel. A vörös felkacagott, bár erősen fogta a takarót, mert hasizmai igen is fájtak még.
- Neh mondj már ilyeneket~ ez fáj~ - nevetett még mindig.
- Mégis min röhögsz ennyire? - mondta felhúzott szemöldökkel. - Craig igen is perverz!
- A ruha! Én eltudom képzelni~ - kuncogott, majd lecsillapodva köhintett egyet - ami viszont a srácot illeti nem tudom~ csak azt, hogy Tweek élvezte tegnap.
- Az a srác perverz csak jól titkolja... - mondta össze fonva karjait. - Én hogy-hogy nem hallottam semmit tegnap? - kérdezte magától.
- A szobájuk itt van majdnem mellettem! Csak neszeket lehet hallani, de a csendben többet is~ - még közelebb csusszant, olyannyira, hogy válluk már súrolta egymást - miért hiszed, hogy perverz? Elég normálisnak látszik.
- Látszik... azon a bulin is... nem tudom láttad-e de amit művelt! - feje elvörösödött.
- A csokis? Rémlik valami, jót röhögtem magamban~ - nevetett fel ismét.
- Sz-Szörnyű volt! Ráadásul még beszélt is hülyeségeket, el se tudtam képzelni hogy te csinálod...
- siránkozta.
- Jobb lett volna, ha én eszem le rólad? - kérdezte meghökkenve.
- Ezerszer! - vágta rá egyből. - Azt élvezem is! De ő... - kirázta a hideg, majd átölelte magát. - Inkább elfelejtem az egészet...
- Annyira tényleg nem lehetett rossz! - kezeivel lágyan átölelte a másikat - Amúgy ha szeretnéd, és már ehetek leszem rólad a csokit és akkor jó emlékeid is lesznek~ - Stan feje teljesen vörös lett.
- Nem lenne túl jó... a végén elveszteném a fejem és... - oldalra nézett. - Nem! Nem fogom elveszteni soha! - jelentette ki elszántan. A vörös ismét egy furcsa pillantással jutalmazta nem értve, mitől lehet elveszteni a fejét, ám mikor megértette, csak aprót bólintott. Stan homlokát Kyle homlokához érintette, és úgy nézett a zöld íriszekbe. Elpirulva nézet előbb a sötét szemekbe, majd végül elkapta tekintetét, ám a fejét nem mozdította. Stan lágyan elmosolyodott.
- Olyan szégyenlős vagy előttem... - mondta kicsit felkuncogva.
- Nem vagyok az! - fejét elkapta, ahogy kicsit eldőlve próbált a másiktól távol maradni - Azt sem tudom, miért pirulok... én nem szoktam hozzá...
- Jah. Téged még sose láttalak elpirulni. - jegyezte meg. - De Kyle annyit pirul~
- Micsoda véletlen... biztos az ő hülye teste reagál rád... - morogta, ahogy megpaskolta arcát ám az csak még jobban kipirult. Stan elvigyorodott, majd közelebb hajolva suttogta a másik ajkainak.
- Zavarba jössz a közelségemtől?
- Igen! - meglepődöttségében kimondva az igazságot, taszította el magától a feketét. Stan eldőlve az ágyon mosolygott a plafonra.
- Jaj de imádlak~ - mondta felkuncogva.
- Ha ilyeneket csinálsz én nem! - morogta, majd háta mögötti párnát előre kapva temette bele arcát.
- De hát ilyenkor olyan cuki vaaaagy~ - felülve túrt a vörös tincsek közé.
- Nem vagyok cuki! - nézet ki a párnából, ahogy kezével próbálta letolni a simogató kezet. Stan elvéve kezét támaszkodott vele az ágyon.
- De. Ráadásul most még cukibb vagy~
- Undok... - morogta a párnába. Stan felkuncogott.
- Igaz. Te menő vagy~ Ahogy Tweek mondaná~ - Szinte rögtön felpattant és kihúzta magát.
- Igen! Én menő vagyok és nem cuki! - mondta diadalmasan. Stan elvigyorodott, ahogy szája elé tette kezét.
- Bizony~ elbántál oda lent az egész bagázzsal~
- Túlzol~ Csak a dagadékkal, de... azt hiszem megvoltak a következményei - vakarta meg vörös fürtjeit, majd keze a hasára csúszott. Stan arcáról lehervadt a vigyor.
- Meg is kapta, ami jár neki.
- Tényleg, mi történt odalent? - kapta fel a fejét kíváncsian.
- Lementünk és... én igazából leginkább Cartman-re koncentráltam... de kábé mindenki szét lett verve. - vont vállat.
- Remélem nem látjuk őket többet... - Stan ördögien elmosolyodott.
- Ha még látjuk is... többet nem mernek ezek után hozzátok érni...
- Remélem... - fújta ki a levegőt - kicsit aggódtam lent. Mármint a két szőkéért, meg magamért is... lehet miattam történt mind ez. Ha nem hergelem, lehet nem szúrt, volna hasba és... - Stan kezét Kyle arcára simította.
- Így történt. Értelmetlen a múlton rágódni.
Nem válaszolt csupán lehajtotta fejét és kicsit megrázta. Még mindig magát okolta az miatt ami történt és nem nagyon akaródzott megbocsátani. Stan álla alá kapva, kényszeríttette arra, hogy nézzen a szemeibe.
- Ne emészd magad emiatt... kérlek.
- De ha az én hibám... - szemeibe könnyek gyűltek - állandó hősködés... csak rontottam a helyzeten!
- Nem a te hibád, hogy egy beteg állat! - erősködött. - Nem tehetsz róla, egyáltalán nem!
- Nem tudsz meggyőzni! - morogta, ahogy könnyei még jobban elő jöttek - Ebben hasonlítunk Kyle-al... elég hamar beletörődünk a dolgokba...
- De jó dolgokba törődj bele! - vágta rá, ahogy közelebb csúszva a fiúhoz ölelte meg. - Feleslegesen ne emészd magad... - Keservesen ölelte ő is át a fiút, ahogy néha fel felzokogott.
Stan simogatni kezdte a hátát.
- Nyugodj meg... tényleg nem a te hibád.
Heves fejrázás, ismételten, majd végül csend. Izmai feladták és keze lecsúszott a másikról és ő maga pedig ájultan eset a fiú karjaiba. Stan szemöldök felhúzva nézte a karjai közt heverőt, de végül elkönyvelte annak, hogy elfáradt. Lágyan döntötte az ágyra, majd tovább ülve helyén figyelt a fiúra.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
