| Anvil : 46. fejezet: A titok kiderül |
46. fejezet: A titok kiderül
2012.02.06. 23:23
Jó szórakozást hozzá~ >///<
Stan az udvaron tengődött, rá akart gyújtani de ígérete, és lelkiismerete nem engedte neki. A mellette álló szőke jól esően szívott a cigarettából, majd fújta egyenesen a másik arcába.
- Ez nem vicces... - morogta a fekete, mire a szőke felkuncogott.
- Ó dehogynem~ Mr. Nemmasztizomcsokiboy~ - Stan még hangosabban felmordult.
- Mr. Masztiravagyokkényszerülve~ Én legalább nem... - mondata elhalkult a végére, és alsóajkába harapott.
- Mit nem?~ - kérdezte negédesen Kenny, ahogy közel hajolt a másikhoz, ajkaikat már csak pár centi választotta el, Stan elpirult, mire Kenny elvigyorodva fújta ki ismét a füstöt szinte a másik szájába.
- Ne! Füst szagú leszek... - morogta, ahogy elugrott.
- Én viszont kérek egy szállat! - morogta Craig, ahogy lassan zsebre dugott kézzel csatlakozott a fiúkhoz. A szokásos volt rajta minden, egyetlen kivétellel. Ruháját haját és minden egyéb amit csak viselt csillogott a csillámportól.
- De cuki vagy Craig... - jegyezte meg magának Stan vigyorogva, míg Kenny adott egy szállal barátjának, és ismét lefújta a feketét. - Hey, most már hagyd abba! - morogta Kenny újra csak kuncogott.
- Csönd Csoki boy... - morogta, ahogy meggyújtotta a kis szállat - a húgom még nálam is rosszabb.
- Úúú... Részvétem...! - mondta vigyorogva Stan, mire Kenny elvigyorodott.
- Nagyon kis pimasz lettél amióta nincs napi szinten orgazmusod... - nevetgélt Kenny gúnyosan.
- Oh~ szegényke - vigyorodott el a fekete, ahogy ő is kifújta jólesően a füstöt.
- Ó Craig~ Mert te mindennap lenyomsz egy menetet Tweek-el? - kérdezte nevetgélve Stan, mire Kenny is elvigyorodott.
- Nem minden nap, de azt hiszem én, nem panaszkodhatok - mondta komolyan.
- Höh, azé vagy te mindig ilyen nyugodt! - vágta rá Stan, mire Kenny újra füstöt fújt arcába. - Ne már! - Kenny elvigyorodott.
- Te meg biztos azért nem Kyle-al mert... impotens vagy és hát az elég ciki... - kuncogta Kenny mire Stan leesett állal nézett rá, amin még jobban felkuncogott.
- Osztom a véleményét - vigyorgott Craig is.
- N-Nem vagyok impotens! - mondta kicsit vörösebben Stan.
- Ó Igen? Muti?~ - mondta huncutul Kenny, mire Stan lefagyott, és ezen csak még jobban elvigyorodott, jól ismerte a fiút, tudta nem fog tenni semmit, vagy talán mégis?
Craig ugyancsak feszülten figyeltre a feketét, ahogy ismét mélyet szívott a csikkből. Stan lehajtott fejjel állt, majd mikor felnézett kissé vörös fejjel halkan morogta.
- És még én vagyok a perverz mi? - odalépve a szőkéhez simult hozzá. - Te sokkal perverzebb vagy nálam, csak jól titkolod~ - végig simított a másik hátán. Kenny meglepetten nézett a másikra, majd hátralépett kettőt, mire a cigaretta is kiesett szájából. Arcán enyhe pír volt, majd nyelt egyet, ahogy a másik gúnyos vigyorát nézte.
- Ezek után kételkedhetek, hogy közöttetek csak barátság volt? - kérdezte Craig nyugodtan, ahogy az eldobott csikket felvéve a közeli kukába pöckölte - saját kert. Nincs szemetelés.
- Mi más lett volna? - húzta fel szemöldökét Stan, majd köhintett egyet. - Nekem akkoriban és utána mindig volt barátnőm, és neki is. - mutatott a szőkére, ki csak sóhajtott.
- Ha bizonyítani akarsz, az ember nem a legjobb barátjának megy neki - mondta kioktatóan, ahogy ő is kidobta a csikkét, majd közelebb lépet a feketéhez - vagy tőlem már fosol? Csoki boy~ - Stan felhúzta szemöldökét.
- Azt akarod, hogy rád másszak? - kérdezte kissé gúnyosan, ahogy összefonta karjait. Kenny kissé megnyugodva törölte meg homlokát, hogy Stan leakadt róla.
- Ha ennyire szeretnéd, felőlem - vont vállat, ahogy merészen nézet Stan szemeibe, ki elvigyorodott, majd közelebb lépdelt Craig-hez, egy lépésre tőle állt meg, és nézett vissza ugyan olyan merészen a fiú szemeiben.
- Fogadjunk, a végén te fogsz könyörögni, hogy hagyjam abba... - mondta vigyorogva.
- Csak tessék. Kettőnk közül én vagyok a merészebb - mosolyodott el gonoszul. Stan még közelebb lépett hozzá, majd közel hajolva a másikhoz suttogta annak ajkainak.
- Igen?~ Úgy vettem észre elég finnyás vagy~... - kuncogta gúnyosan.
- Az vagyok. Nagyon finnyás~ - még közelebb hajolt, de végül pozíciót váltva megnyalta a másik ajkát, majd kicsit visszább húzódott és sajátját is megnyalta. Stan elmosolyodva hajtotta le fejét.
- Biztos, hogy velem akarsz játszani?~ - kérdezte, ahogy tekintetét a másikéba fúrta és ördögien elvigyorodott.
- Kenny nem az esetem - rántotta meg vállát.
- Hey... - morogta oldalra a szőke, ahogy már egy újabb szálat szívogatott. Stan-nek több sem kellett, oda lépve a másikhoz csókolta meg, majd rögtön el is hajolt.
- Ennyi? - kérdezte kissé letört hangon, ahogy most ő lépett közelebb és csókolta meg. Kezeivel tartotta vállait és nem engedve el tartotta ott. Stan kicsit meglepődött, de gonoszan elmosolyodva csókolt vissza a másiknak. Kenny pislogott párat, bár arcán semmiféle érzelem nem türköződött.
- Ti most... - motyogta halkan, ahogy újra megszívta a cigarettát. Craig kitartóan tartotta a másikat, ahogy kissé elmélyítve csókúkat, nyalta végig a másik szájpadlását, majd elhúzódva kicsit harapta meg az ajkait és ismét megcsókolta. Stan sem tágított, habár kicsit elpirult ugyan olyan kitartóan csókolta a másikat, elhajolva szívta meg annak alsó ajkát, de utána rögtön a másik ajkai után kapott és folytatta a csókot.
- Ti most komolyan... - motyogta még mindig Kenny, szemöldök felhúzva, hangja értetlenkedve csengett, arcán meglepődöttség tükröződött. A nehéz döntés nehéz lépést kívánt és Craig kezeit levette a másik válláról és helyette lejjebb csúsztatva ragadta meg fenekét miközben végignyalt a másik arcán és ismét megharapta annak ajkát.
- Hn... - Stan elpirult, de közelebb simulva a másikhoz, ő annak tagját ragadta meg gatyán keresztül. Kenny szemei most kerekedtek ki, és esett le álla, de a cigit tovább tartotta kezében, nehogy újra elpazaroljon egy szálat.
- Rossz úton jársz! - mondta Craig mindig sima arccal, ahogy ismét megcsókolta a fiút és kezét a másik nadrágjába vezetve úgy fogta meg annak fenekét.
- Hn... igazán?... - kérdezte gúnyosan, majd áttérve a másik tagjáról, ő is a fenekébe markolt. Kenny megdörzsölve szemeit nézett rájuk újra, majd cigijére.
- Baszki ez füves szál?! - méregette a kezében lévő cigit.
- Nem kéne ott nyúlkálnod - suttogta vigyorogva, ahogy még jobban belenyúlt a másik nadrágjába és nem éppen már annak fenekét fogdosta - kettőnk közül, még mindig én vagyok a dominánsabb.
- Igen? - kérdezte kissé gúnyosan, majd nem törődve a másik figyelmeztetésével, ő is benyúlt a másik nadrágjába, és megmarkolta fenekét.
- Rossz fiú - suttogta, ahogy ujját már a másik bejáratához nyomta. Arcán ördögi mosoly húzódott és a látszat, hogy ő nem fog megállni.
- Hey... most te nyúlkálsz rossz helyen... - morogta kicsit idegesen, ahogy habozás nélkül előre vezette kezét, majd megmarkolta a másik tagját, és végig húzta rajta kezét.
- Hát mit ne mondjak nem vagy valami izgató... - morogta unalmasan, ahogy még jobban megnyomta a másik lyukát, majd közelebb hajolva harapott bele a másik bőrébe - add fel Stanley~ nálam nincs esélyed~
- Wáh... - nyöszögte, ahogy nekidőlt a másiknak és kissé riadtan nézett saját feneke felé. - Basszus... - morogta maga elé, majd ellökve magát ugrott hátrébb, és gyorsan kapkodta a levegőt, ahogy arca vörös volt. - Te fasz... - morogta maga elé, Kenny kikerekedett szemekkel nézett a két fiúra, majd megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, mikor Stan elugrott a másik mellől.
- Az nem füves cigi és nem. A nevem Craig és te próbálkoztál~ - mondta, ahogy megigazította magán a gatyát.
- Előnyben vagy! - morogta Stan, ahogy felegyenesedett. Kenny felkuncogott.
- Na ja, szegény már vagy egy hónapja nem... - Stan odalépve a másikhoz, nyalta meg annak ajkait, ki ennek hatására egyből csöndbe maradt és hátrébb lépett.
- Értem én, de ez igazán becsülendő. Kitartasz mellette - vont vállat, majd mosolyogva nézet a feketére, ahogy megpaskolta annak fejét - jó fiú~
- Nem. Vagyok.. Kutya. - morogta, ahogy kihajolva a másik keze alól nyalta meg azt, várva ugyan azt a reakciót, mint Kenny-nél.
- Fúj... előbb mos fogat kutyus - törölte kezét a nadrágjába, ahogy ismét a szőke felé nézet, majd vissza Stan-re - amúgy visszatérve az előbbihez, még Kenny is felsőbbrendű nálad.
- He?! - nézett mérgesen Craig-re, majd Kenny-re, ki kicsit meglepetten nézett Craig-re.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte zsebre dugva kezeit.
- Ha ti is összeállnátok, akkor te lennél fölül. Stan alapból egy olyan... - morogott, ahogy fejét dörzsölte - oh~ hogy is hívják ezt a japánok?
- Uke... - motyogta a fekete. - De nem lennék az! Előbb basznám meg Kenny-t, mint ő engem! - mutatott a szőkére, ki elvigyorodott.
- Ó igazán?~ - Craig felkuncogott, ahogy a szőke mellé állt.
- Nyuszi vagy és az érzékelőim soha nem csaptak be - rázta meg az ujját, majd felemelve Stan-re bökött - perverz és kihívod magad ellen a sorsot, de ha már ott tartunk, akkor Kenny lenyomna~ - Kenny helyeselve mosolygott, mire Stan mérgesen nézett rá.
- Nem. - mondta határozottan a fekete, mire Kenny lehunyva szemeit sóhajtott, majd mintha kicserélték volna ördögien és egyben pajzánul nézett a fiúra.
- Úgy gondolod?~ - Stan felcöhintett.
- Én nem fosok be, ettől az énedtől! - vágta oda flegmán, mire Kenny elvigyorodott.
- Eddig csak azért nem basztattalak, mert haverunk vagyunk de...~ - megnyalta ajkait. - Ha rosszkisfiú leszel, megbüntetlek~ - Stan meg sem rezzent csak szemöldök felhúzva nézte a szőkét. Craig ugyancsak ördögien nézte a feketét, majd helyeslően bólintott a szőkének.
- Bizonyítsuk be neki~ - intézte szavait, majd ismét a Stan-t nézte.
- Hn... - Stan mérgesen lépett egyet hátra. - Meg ne próbáljátok!... - mondta dühösen, mire Kenny újra megnyalta ajkait, Stan sarkon fordulva akart elindulni, de Kenny elkapva hátulról húzta vissza.
- Egyet értek...~ Csak akkor hinné el... amilyen kis makacs...~ - pajzánul nézett le a feketére.
- Akkor adunk neki egy leckét~ - mondta vigyorogva Craig, ahogy lefogta a fiú kezeit.
- E-ereszetek má'! Én nem vo’k Uke! - erősen mocorogni kezdett, mire Kenny még erősebben lefogta. - Jó, oké, persze hogy ketten lefogtok! - morogta. - Basszus! - Kenny végignyalt Stan fülén.
- Nyugi van~ Nemsokára sokkal békésebb leszel~ - Craig ugyan csak végignyalt a fülén, ahogy az előbb Kenny tette, de ő tovább haladva, kezdett egyre lentebb is nyalni a fiú nyakát. Kenny végigsimítva Stan oldalán markolt bele a fenekébe.
- Könnyítsünk egymáson Stanley~ - mondta mézesmázosan Kenny.
- Neeeeem! - tiltakozott dühösen. - Eresszetek! Az ott az ablakban Tweek? - nézett az egyik ablak felé.
- Ismerem annyira a házam, hogy tudjam az összes betegszoba az épület másik oldalára nyílik - morogta, ahogy bosszúból megharapta a fülét - gyerünk Stanley~ Lazulj el és szabadulsz, illetve. Hmm~ a magam részéről akkor engedlek el, ha beismered élvezed ezt~
- Nincs mit beismernem nem élvezem! - morgott, mire Kenny tagjára csúsztatta kezét és megmarkolta, mire felnyikkant.
- Milyen kis érzékeny vagy...~ Nem csoda, egy hónapig semmi nemi kapcsolat... heh, hogy is bírhattad... - kuncogta Kenny majd, megharapta Stan fülét, ki ismét felnyikkant.
- Hagyjátok már abba... - nyöszögte mérgesen. Craig keze a másik mellbimbójára tévedt, ahogy azt ruhán keresztül kezdte izgatni.
- Add fel és ismerd be~ jó érzés~ csak ennyit kell kimondanod. Stan mérgesen nyelt egyet.
- Nem... utánna ezzel fogtok basztatni... soha nem ismerem be! - mondta dühösen, mire Kenny mozgatni kezdte kezét, alsóajkába harapva hajtotta le fejét.
- Nem hiszem hogy olyan helyzetben vagy, hogy makacskodj~ - Craig ugyancsak folytatta, ahogy feltűrve pólóját már a bőrét simogatta néhol meg is karmolta.
- Elég, Elég, Elég! - nyüszítette, ahogy újra mozgolódni kezdett, mire Kenny erősen szorította meg tagját, és határozott lassú tempóba mozgatta kezét. Stan ismét alsóajkába harapott, majd neki dőlt a szőkének. - Kenny... kérlek ne... - nyöszögte összeszorított kezekkel, a szőke kicsit megsajnálta vette el kezét a másik tagjáról. Craig ugyancsak így tett. Ő sem tartozott a kínzók közé és nem is akart.
- Viccen kívül Stan, biztos, hogy abba hagyjuk? - Stan ismét szaporán vette a levegőt, nyelve egyet lépett hátrébb a két fiútól, tekintete kissé ködös volt, arcán egy kis pírt is fellehetett vélni.
- Te most komolyan... komolyan azt kérdezted, amit hallottam?... - kérdezte meglepetten Stan. - Persze, hogy hagyjátok abba! - mondta kissé dühösen.
- Baszki haver eskü sajnállak... a legkisebb érintéstől feláll a... - Kezét a másik szájára tette.
- Igaza van. Nem akarunk kihasználni, de ez így szar lesz - morogta, ahogy felkelve nézet a feketére komolyan.
- Mért lenne szar? - kérdezte kevésbé dühösen.
- Mert így elég könnyű téged lebénítani... - mondta Kenny komolyan.
- Majd elvégzem magamnak, ha akarom! - arca megint kicsit vörösebb lett.
- De baszki, amilyen makacs vagy sose vernéd ki magadnak... - morogta Kenny.
- Az más téma... - nézett oldalra Stan.
- Rendben... - morogta Craig - te tudod, de komolyan azért ebbe bele ne pusztulj~
- Nem lesz semmi bajom!... - legyintett hevesen, Kenny odalépve hozzá markolta meg nadrágon keresztül a fiú tagját, ki egyből összegörnyedt, és felnyikkant. - Ne má bazdmeg! - lépett hátrébb.
- Ez így akkor sem lesz jó. - morogta orra alá, ahogy a magában pufogott nézte.
- MI olyan nagy cucc abban, ha magadnak vered ki? - kérdezte Craig, ahogy leguggolva nézet Stan-re - Elmész saját kezedtől és? Legfeljebb 100% nyújtasz, majd akkor amikor meg kell védened azt akit kedvelsz és akire vágysz. - Stan sóhajtott majd megrázta fejét.
- Így is meg tudom... - Kenny kissé mérgesen nézett Stan-ra, de végül cöhintve vett elő egy újabb szálat és kezdett bele.
- Legalább azt tudjuk, nem vagy impo... - Stan egyből felegyenesedett, de ezúttal nem mondott semmit, csak kicsit dühösen nézett a fiúra.
- Ühüm~ - állt fel a fekete is, majd egy oszlopnak dőlve nézet fel az égre.
- Na, gratulálok. Örülhettek. - fonta össze karjait, majd sarkon fordulva indult el az épület felé.
- Jó masztit... - szólt utána Kenny.
- Nem... azt fogom csinálni! - kiáltott vissza kissé dühösen, ahogy inkább besietett. Kenny sóhajtva nyomta el csikkjét, és dobta ki a kukába.
- Azt fogja csinálni? - nézet kíváncsian a szőkére. Kenny megrázta fejét.
- Nem fogja... soha nem fogja önerőből. - mondta halkan, majd sóhajtott.
- Értem - bólintott, ahogy ismét az eget kezdte nézni. Kenny felmordult.
- De basszus, így meg nem flangálhat, Kyle-t meg nem baszhatja meg... - szőke fürtjei közé túrt.
- Igazán elfelejthetné már...
- Ühüm... majd kitalálja mit tegyen, azon kívül... van egy olyan érzésem, hogy Kyle-t egy ideig még nem fogja ágyba vinni... - mondta morogva.
- Egy ideig? - kuncogott fel Kenny. - Annál sokkal több ideig nem... - sarkon fordulva indult el ő is az épületbe, csupán intve a feketének hagyta ott.
A vörös egyedül ült ismét a szobájában, és lassan nézte, ahogy az infúzión át a testébe jut valamilyen folyadék. A nyugodt békés pillantott egy nagy hangzavar szakította félbe, ahogy Butters mosolyogva rontott be és őt egy vonszolt Tweek követte.
- Kyle~ szia~ jöttünk meglátogatni! - mondta boldogan, ahogy a fiú ágyához sétáltak.
- Kérsz valamilyen sütit? - kérdezte mosolyogva Tweek, kezében egy kisebb tál volt, amin mindenféle süti volt.
- Sajnos még nem ehetek... - mondta panaszosan, mire Butters ugyancsak elkeseredett
- Áhh~ ilyet! Tök rossz, pedig már én is ehetem csoki tortát!
- Te nem etted meg azt a valamit? - kérdezte meglepetten Tweek.
- Én nem! Fúj! Tudod az milyen gusztustalan volt! - morogta a szőke, ahogy felpattanva ült fel az ágyra.
- Nálam Craig azt hitte megettem... egy pufibb szobalánynak adtam... - vakargatta tarkóját nevetgélve, majd a kis tálat Kyle éjjeliszekrényére tette, és ő is leült az ágyra. - Izé... Kyle. - szólalt meg halkan. - Ott lent olyan menő voltál!~
- Hmm! - emelte fel a fejét, ahogy ajkába harapva nézet hol az egyikre hol a másikra - Ümm... nem. Nem hinném...
- Egy fenét! Olyan menőn kiosztottál mindenkit~ Szinte csak pislogni tudtam! - lelkendezett Butters, ahogy ő lekapott egy kis szeletet a tálcáról.
- Nagyon klassz volt! - mosolygott Tweek. - Meg egy kicsit fura is... - mondta, ahogy nagyokat pislogva nézett a fiúra.
- Ümm... tényleg nem volt az... - mondta a fiú, ahogy végül lesütve szemét kezdte gyűrögetni a takarót. Tweek felkuncogott.
- Nem is tudtam, hogy van egy ilyen éned is~ Nekem nagyon tetszik~ - mondta kissé elpirulva.
- Közel jársz az igazsághoz... - mondta kissé felkuncogva, ahogy még mindig nem tekintett fel.
- Hmm~ milyen igazság? - kérdezte tele szájjal a kisebbik. Tweek sóhajtva egyet adta oda Butters-nek a kis tálat.
- Majd hozok újat, ha jobban leszel! - mondta kedvesen Tweek.
- Semmi gond... ümm fiúk azt hiszem el kéne nektek mondanom valamit - kezdett bele bár hangja elcsuklott néha.
- Mond csak!~ - vágta rá Tweek, ahogy ő is elvett egy kis sütit a tálról.
- Ha azt mondom én most nem Kyle, vagyok... akkor ugye nem akadtok ki nagyon... - motyogta, ahogy lassan felnézet.
- Hogy mi? Ezt nem pontosan értem... - mondta, ahogy nagyokat pislogott előre.
- Hogy érted... hogy nem ő?... - pislogott nagyokat Tweek is.
- Én nem Kyle, vagyok hanem egy másik énje... a nevem Kylei és akkor ott lent engem látatok nem pedig őt...
Butters nagyokat pislogott előre, ahogy még a süti is kiesett a kezéből.
- Kizárt... - motyogta maga elé.
- Akkor... Skizofrén vagy? - állapította meg Tweek, ahogy közelebb hajolt a fiúhoz.
- Nem! Kivételesen nem! Ez... ahh... azt hiszem végül is megérdemlitek az igazat - mondta, majd végül mesélni kezdett. Elmondta, hogy rabolták el, mi történt vele és hogy az iskolában is elég gyakran jön elő mostanság. Egyet hallgatott el. A mostani állapotát.
- Azta... - Butters csak ennyit bírt kinyögni, bár ezt is szomorúan. Tweek szomorúan nézett rá.
- Én is láttam az újságba... - motyogta, majd megrázta fejét. - Inkább ne beszéljünk erről~ - mondta mosolyogva. - Akkor te vagy Kylei?
- Ühüm... örvendek. Bocsi a neveteket sajnos nem tudom, bár rád emlékszem - bökött a még mindig tátott szájura.
- Oh! A szalagkereséskor, te voltál a fán igaz? Butters vagyok~ örvendek! - vigyorgott rá, mintha a rossz dolgok meg sem történtek volna.
- Én pedig Tweek vagyok. - mondta mosolyogva.
- Örvendek~ - mondta már mosolyogva, ahogy végignézet a két fiún. Zana vigyorogva tépte ki az ajtót, mögötte egy mosolygó Detti állt.
- Sziasztooook~ - köszönt vidáman, majd odafutva Kyle-hoz akarta megölelni, de Detti visszahúzta.
- Szét akarod törni? - kérdezte kuncogva mire a lány sóhajtva, vakargatta meg tarkóját.
- Már jobban vagy Kyle?~ - kérdezte boldogan a lány.
- Ümm... - a vörös ismét habozott, ám végül sóhajtva bólintott. Butters eközben a lányokat nézte és a sütis tálcát feléjük fordította.
- Kértek? - Zana vigyorogva kapott le pár szemet, míg Detti megrázta fejét.
- Ja amúgy kértek fa... - mondatát nem tudta befejezni, mivel Detti megragadva őt ráncigálta el.
- Elég volt a pedofil hajlamaid kimutatásából! - mondta határozottan a fekete hajú lány.
- De Dettttiiii~ - nagy csapódással csattant utánuk az ajtó. Butters nem téve semmit rágcsált csupán és Kylei is csak felsóhajtva dőlt hátra.
- Remélem hamar rendbe jössz. - mondta mosolyogva Tweek, majd felállt. - Ha nem gond... én vissza dőlök pihenni mert... - megingott amikor felállt, majd az ajtó felé kezdett el menni. - Kicsit fáradt vagyok. Sziasztok~ - intett hátra.
- Menj csak és szerintem te is pihenj le! - parancsolt rá a mohon evőre, aki csak nyelve egyet, bólintott, majd kitáncikálva mindketten a szobából hagyták magára a vöröst. Tweek kómásan botorkált szobája felé. Végig a földet fixírozta, mind addig, míg két hatalmas kebelbe nem ütközött. Lepattanva azokról tántorodott hátrébb.
- E-Elnézést! – mondta, ahogy felnézve egy bögyös kissé dundi szobalányt látott, ki először haragosan, majd csillogó szemekkel nézett rá. Arany szőke haja hátul csattal volt kontyba tűzve, ennek ellenére elől sok kósza tincs lógott ki hajkoronájából.
- Semmi gond édes~ - kuncogta. – Nahát, téged még nem láttalak erre~ - mondta, ahogy arcára egy pajzsán mosol ült ki, mit Tweek észre sem vett.
- Öm… izé… vendég vagyok. Craig barátja. – motyogta, ahogy megpróbált elmenni a nő mellett, de az elé rakta kezét.
- Ó~ Hány éves vagy cuni?~ - kérdezte kajánul, ahogy megragadva a fiút kezdte el húzni.
- T-Tízenőt… - motyogta, mire a nő felkuncogott.
- Ó, az a 20 éves korkülönbség… - legyintett. – Mit számít! – kinyitva egy kisebb ajtót lökte be a fiút, majd zárta be maga után. A helyiség kicsi volt, csupán egy konyhapult volt benne, és egy asztal, amin egy félig üres kávés kancsó díszelgett.
- Kávé~ - csillantak fel Tweek szemei, majd máris a kancsóhoz indult, de a nő ismét visszarántotta.
- Á-á-á!~ - emelte fel mutató ujját. – Valamit valamiért!~ - Tweek szemöldök ráncolva nézett a nőre.
- Öm… azt hiszem… mennem kéne. – megpróbált elmenni a nő mellett, de az ezúttal megragadva küldte le a földre.
- Előbb játszunk egy kicsit~ - a fiú nadrágjába nyúlt, és megragadta tagját.
- Mi a… ne! – nyüszögte Tweek. – hagyja már abba! – a nő idegesen mordult fel, és erőset szorított a másik tagján.
- Tegezz! Nem vagyok én olyan öreg! – mondta mosolyogva, ahogy ráült a fiú csípőjére és úgy mozgatta tovább kezét.
- Dehogyisnem! Maga egy öreg néni! – vetette oda Tweek, ahogy szabadulni próbált, de a nő egy pofonnal jutalmazta. Az ajtó kitört és vagy pár lépésnyire repült el a szokásos helyéről. Az ajtóban a házigazda nem éppen boldog fejjel állt. Sőt mondhatni a dühös elég csekély szó volt arra ami ráadásul az arcára volt írva.
- Most azonnal szálljon le a barátomról és takarodjon a házamból. Fizetést nem kap és örüljön, ha nem jelentem fel... - hangja nyugodt volt mégis szemiből szikrák szöktek ki - és ezt mind addig tegye meg, míg szépen szólok... - A nő riadtan pattant fel a fiúról, szemeiben könnyek gyűltek.
- Kérem Mr. Tucker ne rúgjon ki! - kezdett zokogni, Tweek nyöszörögve tolta fel magát kezeivel, majd igazította meg magán nadrágját. - Ha csak barátok, csak nem zavarja annyira ez az egész ügy... - próbált érvelni.
- Ő a pasim! - vágta rá Tweek kissé mérgesen. - Maga csak ilyen nyelven ért? - kicsit megingadozva állt fel, a nő szemei kikerekedtek, majd ismét könnyes szemekkel fordult a fiú felé.
- Kérem Mr. Tucker félreértettem...!
- Menjen el, most... - mondta ismét, ahogy elállt a kitört ajtó elől. A nő szipogva hagyta el a helyet, míg Tweek Craig mellé sétálva dőlt neki a falnak, szomorúan nézett fel a fiúra.
- Sajnálom... - A fekete nem szólt semmit, csupán a szőke felé fordulva húzta magához erősen. - Én... tényleg sajnálom... - motyogta, ahogy fejét a másik felsőjébe temette.
- Csss... nem haragszom - mondta, ahogy a hátán végig simított, majd ismét és ismét - én sajnálom... hogy nem tudok rád mindig vigyázni. - Tweek megrázta fejét.
- Ha erősebb lennék, megtudnám magam védeni, és nem kéne mindig aggódnod miattam... - motyogta a másik felsőjébe, egyre szomorúbb hangon.
- Nem és nem! Ez miatt ne hibáztasd magad, kérlek! - mondta, ahogy még jobban magához ölelte. Tweek nem szólt semmit, helyette némán bújt a másikhoz.
- Szeretlek. Nyugodj meg, most már nem engedem senkinek, hogy rád tegye a kezét.
Tweek megrezzent e mondat hallatán, és ijedten kapott mellkasához.
- Valami baj van? - kérdezte kissé furcsállva, ahogy lenézet a másikra.
- Ez az írás... - végig simított a mellkasán. - Megmarad a nyoma? - kérdezte kissé rekedtes hangon. Craig szomorúan simította meg a másik fejét, majd halkan felsóhajtott.
- Némelyik igen... a vágások igen mélyek, és ha a seb el is de heg marad utána... - mondta komolyan. Tweek szemébe könnyek gyűltek, és szomorúan nézett fel Craig-re.
- Nem akarom, hogy életem végéig rajtam maradjon az írása... - hangja elcsuklott.
- Megoldjuk rendben... ez sem biztos még, szóval ne aggódj miatta. Épülj fel rendesen és utána elintézzük - mondta, ahogy ismét magához húzta. Tweek hozzábújt a feketéhez.
- Remélem... - motyogta.
- Biztos vagyok benne - mondta mosolyogva, ahogy lágy puszit nyomot a másik fejére, majd végül elengedve fogta meg a kezét és vezette az asztalhoz - csinálok neked egy kávét - mondta, ahogy lágyan leültette a kis asztalhoz. Tweek szemei felcsillantak.
- Olyan rég ittam már!~ - mondta boldogan. Craig otthonosan mozgott a kis konyhában és pár perccel később két gőzölgő bögre virított az asztalon.
- Tessék - tolta oda a kávésat, míg az övében kakaó kavargott. Tweek mosolyogva ivott bele, majd egy nagy korty után újra letette a bögrét.
- Köszönöm~ - hirtelen egy rózsaszín üstök jelent meg.
- Kávét éreztem! - jelentette ki, majd az asztalon lévő jéghideg félkancsónyi kávéra vezette tekintetét. Felkapva azt masírozott ki máris a szobából. A fekete utána pislogott és kifújva a levegőt, rakta le a bögréjét, az asztalra, majd köhintett egyet ezzel felhívva magára a szőke figyelmét.
- Tudom, ez most kicsit nehéz lesz de... szeretnék veled beszélni valamiről...
- Mond csak. - mondta mosolyogva ahogy kávéját kortyolgatta.
- Szeretném, ha te is tudnád, azt ami velem történt régen... a gyerek koromról - mondta, komolyan, ahogy a kakaó felszínén nézte saját tükörképét. Tweek felkapta fejét, és kíváncsian fixírozta a fiút.
- Hallgatlak.
- A gyerekorom, nem volt éppen... jó, sőt azt hiszem mondhatjuk szörnyűnek is... - kezdett bele lassan - az általános első négy osztályát itthon töltöttem. Magán tanárom volt, aki hétvégenként tanított és addig hétköznapokon, anyámmal voltam bent a kórházban. Ezért tudok olyan sok mindent a sebekről meg az ilyesmikről... értek hozzájuk - hangja elhalkult és egy kosza mosoly húzódott meg a száján - onnantól kezdett az életem kicsit... bonyolult lenni... Mikor beírattak a helyi iskolába nem épen volt sok barátom kivéve Clyde-ot. Ő volt az egyetlen kedves ember velem. Aztán hirtelen sok barátom lett, akik átjártak hozzám játszani, enni... jó volt. Élveztem, hogy van egy társaság, amiben ténylegesen is fontosnak számítok. Még egy barátnőm is lett - a mosoly eltűnt és helyét egy szomorú kifejezés váltotta fel - persze... rá kellet volna jönnöm, de... csak később eszméltem rá, hogy nem engem szerettek, hanem a hírnevemet és a pénzemet. Mikor voltunk szerenádozni, kitalálták a fiúk, hogy vágjuk le a sikátoron át az utat. Csapda. Egy ördögi csapda volt. A barátnőmet lefogták, ahogy engem is... Láttam a szemükben az őrült fényt és sejtettem mit akarnak csinálni... és végül, meg is tették. Előttem erőszakolták meg a lányt. Azok az ördögi pillantások és a sikolyok. Még ma is hallom néha az álmaimban - Craig arcán a még soha nem látott félelem ült ki. Kezei remegtek, ahogy még mindig a bögre oldalát fogta - utána sokkos állapotban találtak meg és az állapotom nem éppen javult azóta. Egy évet kellet kihagynom. Én 17 leszek jövő februárban. Az egyetlen barátommal összevesztem, és néha rohamokat kapok, bár ez alapjáraton kezd elmúlni. Kicsit azt hiszem más vagyok... mint egy jó fiú. Sajnálom, hogy eddig nem mondtam el... - Tweek lágyan elmosolyodott.
- Örülök, hogy megosztottad velem... - kezét a másik fiú kezére tette. Craig lágyan bólintott, ahogy megszorította a fiú kezét. Erősen mintha nem is akarná elengedni.
- Nem fogom hagyni, hogy bántsanak. Többször nem! - Tweek arcára kissé keserű mosoly ült ki.
- Van még valami... amit meg szeretnél osztani velem? - kérdezte, majd kortyolt egyet a bögréből.
- Igen. Az esküvővel kapcsolatban, nem kell aggódnod. Nem fogok elvenni senkit. Te vagy az egyetlen, aki kell nekem - mondta komolyan. Tweek pislogott párat.
- Tudom. - jelentette ki határozottan. - Ezt mind végig tudtam... - hangja elhalkult. - Más miatt... lepődtem meg igazán.
- Hmm micsodán? - kérdezte kíváncsian ahogy felhörpintette a kakaót.
- Rubi azt mondta, bekell öltöznöm lánynak, és el kell játszanom, hogy az vagyok az 'esküvőn.' - mondta nyugodtan.
- Ümm igen... ez az ő mentő ötlete, úgy is mondhatjuk téged veszlek el, hisz a szerződés nem mondja ki hogy kit kell csak azt hogy házasodjak meg - vont vállat. Tweek megszorította bögréjét, majd könnyes boci szemekkel nézett fel Craig-re.
- De én fiú vagyok... - nyüszögte.
- Tudom, tudom! - nyugtatta a másikat - Rubi ötlete volt és ha még bele is mennél tuti egy fehér öltönyt kapnál, de mint mondtam nem foglak rá kötelezni. Tweek megrázta fejét.
- Neeemm... tuti másba lennék... - nyöszögte kissé elkeseredetten.
- Miben? - kérdezte kíváncsian. Tweek ráhajtotta fejét az asztalra.
- Biztos valami ultra lányos esküvői ruhába...
- Tessék? Felvennéd? - ugrott kicsit hátrébb, ahogy rákönyökölve az asztalra nézet hitetlenkedve a szőkére.
- Ha akarnám, ha nem fel kéne vennem... - nézett fel kissé csalódottan.
- Tessék? Senki nem mondta, hogy kötelező... oké Rubi, de halottad ő milyen ruhát akar? Azt még egy tündérmesében sem találod meg... - morogta, ahogy lassan visszasüllyedt.
- Nem... nem ő erőltetné... - sóhajtott.
- Feladom... ki az?
- Dia... - nyöszögte. - Az unokanővérem...
- Oh... az a kedves nő? - kérdezte és bár még nem találkozott vele eleve unszimpatikusnak könyvelte el.
- Nő?... 2 évvel idősebb nálad csak... - felkönyökölve az asztalra támaszkodott kezére.
- 19? Akkor tényleg nő... anyám verte belém - legyintetett - szóval? Miért is kényszerítené rád?
- Mert... imád lány ruhákba öltöztetni... - nyüszögte ahogy ismét lehajtotta fejét az asztalra.
- Jól is állnak rajtad - engedett meg egy bájos vigyort.
- De ő nem tudod milyenekbe öltöztet! Emlékszel a szobalány ruhára... ugye?... - elvörösödött.
- Hogy is felejthetném el~ - motyogta, ahogy perverzül vigyorgott.
- Na, egyszer egy éjszakán keresztül ilyeneket adott rám, lefotózta és most... ezzel zsarol... - motyogta, majd felállt az asztaltól. - Ha esküvői ruhám lenne, kábé idáig érne...! - mutatott ágyékáig. Craig arcát a pir öntötte el, ahogy lehajtva fejét próbált azt eltakarni.
- És ha egy kicsit is lehajolnék... - előrehajolt, ahogy fenekét nézte. - Istenem minden kint lenne! Sőt, biztos valami harisnyakötőt is szerezne hozzá wááá~ - pirult el.
- Perverznek, fog hangzani, de látni akarom - mondta még mindig vörös fejjel.
- Biztos van neki raktáron... - motyogta, majd felegyenesedett. - Jajj amikor oda fogunk menni biztos megint valamelyiket rám akarja adni... - feje még vörösebb lett. - Nagyon szeretnéd látni?... - kérdezte halkan.
- Igen - vágta rá rögtön, de észbe kapva megrázta a fejét - csak ha te is felakarod venni! Miattam ne szenvedj benne - mondta, ahogy kedvesen mosolygott rá. Tweek legyintett.
- Már megszoktam ráadásul... - huncutul elmosolyodott. - Ha eltudom vele érni, hogy zavarba hozzalak~... - Sóhajtva temette kezeibe arcát, majd fáradtan nézet fel a fiúra.
- Miért is jó, ha zavarba jövök?
- Mert te mindig zavarba hozol... - nézett oldalra elpirulva.
- A véremben van~ ráadásul sokkal aranyosabb úgy az arcod - mondta felbuzdulva. Tweek még pirosabb lett, és kicsit félénken nézett a másikra.
- Te meg cuki vagy amikor zavarba jössz~
- Ugyan~ - legyintett, ahogy fejét az asztalra rakta és onnan nézet fel a fiúra - egy fiú ne legyen cuki~ ez alól persze te kivétel vagy.
- Én miért?! - kérdezte még jobban elpirulva, majd ő is leült az asztalhoz és beleivott kávéjába.
- Mert én imádom a cuki fiúkat és te vagy mindközül a legcukibb~ - vigyorgott. Tweek félrenyelve kávéját kezdett el köhörészni, ahogy kezét szájára tette.
- Cuki... - motyogta maga elé a szót.
- Cuuuuukiii~ - húzta el a mondatot és még minidig vigyorogva nézet előre. Tweek feje még vörösebb lett, majd boci szemekkel nézett fel a fiúra.
- Ha még egyszer lecukizol esküszöm felveszem a múlt évi ruhámat... - mondta egy félmosollyal arcán.
- Múlt évi? És az milyen volt?
- Hm... - gondolkozott el. - Túl bonyolult lenne elmagyarázni de... - arca elpirult. - Telivolt csipkével és... és... - elfordította fejét. - Mindent mutatott... – Craig Felpattant és egy ugrással átcsusszanva az asztalon termett a fiú mellet és lehajolva hozzá, szinte ajkaik már súrolták egymást.
- A csipkék a gyengéim Cutey boy~
- Nekem minden olyan ruhám csipkés... - motyogta vörösen.
- Ugye elhiszed, hogy ez a mondat kicsit bizarrul hangzott a szádból - mosolygott, ahogy végül csókot nyomva hajolt közelebb.
- Mégis miért?~ - kérdezte majd huncutul megnyalta a másik száját.
- "Nekem minden olyan~ ruhám~ csipkés~" - utánozta a fiú hangját, ahogy végül elnevette magát
- Ááá~ ez nekem nem megy. - Tweek felmordulva nézett a másikra.
- Igen. Mindegyik amit rám adott csipkés, de soha többé nem veszem fel őket~ - vont vállat.
- Az nagy kár lenne. Hisz irulok, pirulok a fodros, bodros csipkéktől~ - nyújtotta ki a nyelvét játékosan. Tweek felkapta fejét.
- Tényleg? - pislogott nagyokat.
- Ohh olyan vörös lesz a fejem, még akár paradicsomnak is elmennék~ - Tweek előkapva telefonját kezdett hiper sebességgel sms-t írni, majd pár másodperc múlva le is hajtotta telefonjának fedelét.
- Izé... - köhintett. - Nem megyünk vissza a szobánkba? - Craig a kis jeleneten, csupán elmosolyodott, majd bólintva ragadta meg a fiú kezét, ahogy felálltak és a szobájukba kezdtek vissza sétálni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
